Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-10 / 159. szám

r Uj üzemben, régi vaskalappal ÉVENTE AZ ORSZÁG­BAN ezer, ezeregyszáz kö­zött van azoknak az új üzemeknek, nagyobb mű­helycsarnokoknak a száma, ahová kemény elhatározá­sokkal, friss eszköztárral, sokféle reménnyel teleped­nek be működtetők-haszná- lók-tulajdonosok, ám oly­kor visznek magukkal va­lamit, amit nem kellene; a régi vaskalapot. Figyelemre méltó eredményekre jutott az az üzemszociológiai vizs­gálat, amelynek célja annak felderítése volt, miként vál­toznak a műszaki-techno­lógiai feltételek átalakulá­sával a vezetési, irányítási, végrehajtási kapcsolatrend­szerek és módszerek. Az elemzés sajnálatosan azt ál­lapította meg, hogy az esz­közök adta környezet Éf^ors vagy éppen alapvető . _>r­málódását rendkívül lassan, vontatottan követi az új környezet kívánta szervezé­si, irányítási módszerek be­vezetése. Amit nem ment, de magyaráz, hogy az üze­mi közgondolkodás sokkal nagyobb jelentőséget tulaj­donít a holt eszközök mi­lyenségének, mint az eszkö­zöket működtető emberi csoportok szervezettségé­nek, irányítottságának. Kevésbé szakszerűen: az új eszközök varázsa elfödi, hogy minden maradt a ré­giben, ami a szemlélet, és gondolkodásmódot, a veze­tési stílust, a feladatok ki­adásának, végrehajtásának és ellenőrzésének rendjét illeti. A művezető ugyan­úgy szaladgál anyag és szerszám után, mint koráb­ban, a gépmunkások a ha­gyományoknak megfelelően vedlenek át időnként anyagmozgatókká, s az üzemvezető, mint addig, most is zsebből irányít, át­nyúlva a művezetők feje felett, egy-egy feladatot hol a fontosak közé emelve, hol a lényegtelenek közé lökve. Kézenfekvő: az új környezet új gondolkodás- módot kíván, mert a kör­nyezetben rejlő többlethaté­konyság csakis így szabadít­ható fel. Kézenfekvő lenne ez a fölismerés, ámde: a megszokás nagy úr. Ami a különféle bölcses­ségeket illeti, azokból bár­milyen esetre, helyzetre akad vékáravaló. S mert az új üzemben nem böl­cselkedésre — nem ilyen, a feketét fehérre mosó okoskodásra — van szük­ség, hanem — és alapvető­en — gazdaságos termelés­re. Tudomásul kell venni: a fejlesztőmunka nem ér véget a dologi javak elhe­lyezésével, próbaüzemével, átadásával és átvételével. A fejlesztőmunkának — az új üzem tényleges elkészülté­nek — az a végpontja, ami­kor megteremtődött embe­rek és eszközök bonyolult, sok ágra boruló kapcsolat- rendszere, egyrészt az em­berek, másrészt az eszkö­zök közötti munkamegosz­tás figyelembevételével. An­nak mérlegelésével: a mi­nőségében más környezet milyen minőségében más cselekvéseket' kíván. HELYTELEN LENNE úgy gondolkozni, hogy a régi vaskalapnak inkább csak lelki — pszichológiai — ha­tásai vannak, azaz a rossz beidegződések következmé­nyei csupán a gondolkodás- módban érhetők tetten. Is­mét, mint bevezetőben, vizsgálati tapasztalatokra hivatkozunk. Áz Országos Tervhivatal és a Pénzügy­minisztérium már hosszabb ideje működő nagyberuhá­zások hatékonysági eredmé­nyeit elemezte. Azt állapít­hatták meg a két szerv munkatársai, hogy a szá­mított és a tényleges haté­konyság a szóban forgó üze­mek csupán 18—20 száza­lékánál áll közel egymás­hoz. Másutt jelentősek az eltérések, de mindenkor a tényleges hatékonyság rová­sára. A főbb okok között előkelő helyen szerepel a megváltozott környezethez igazodó irányítási, szerveze­ti, szervezési keretek ki­alakításának elmulasztása, azaz annak a gyakorlatnak a makacs léte, hogy az új feltételekből elavult módszerekkel szeretnénk a sikert kipréselni. Ez pedig nerr} megy. Olyannyira nem, hogy az új technológiai berendezé­seknél az úgynevezett be­épített kapacitások — a le­hetséges termelőképessé­gek — felét (!), kétharma­dát érik el csupán a való­ságos teljesítmények, s jó néhány termelőhelyen a ré­gi eszközök hatékonysága kedvezőbb, mint az új, korszerű — és 1 drága —, nagy termelékenységű be­rendezéseké! MEGHÖKKENTŐ TÉNY EZ, s talán nem is maga az ellentmondás teszi azzá, hanem gyakorisága, általá­nos jellege. Idejét múlt megszokásaink, családi kör­ben, nem többek mosolyog- tató rigolyáknál, magánügy nek számító maradiságnál. Megszokásaink a termelés, a gazdálkodás körében már lényeges veszélyforrások, változtatási készségünk las­súsága, új iránti befogadó- képességünk hiánya vagy szerény mértéke döntő aka­dályává válhat a fejleszté­si kiadások megtérülésének, a remélt haszon bevételezé­sének. Lázár Gábor *>* xm •< (HM Példát mutatva a világnak 2. „A barátság ősi alapja ér­tékes örökség, amelyet gon­dosan kell ápolnunk. Ez az örökség azonban önmagában véve nem jelent cselekvést, a mi feladatunk, hogy gon­doskodjunk ezeknek az elő­feltételeknek a biztosításá­ról, és a lehetőségek kihasz­nálásáról. Hiszem, hogy az utóbbi évek során országaink között, lezajlott magas szintű látogatások fontos mérföld­kövei lesznek kapcsolataink fejlődésének és sokoldalú együttműködésünkkel egy­ben példát is szolgáltatunk a világnak arra, hogy két el­térő társadalmi rendszerű ország a politika, a gazdaság és a kultúra számos terüle­tén tud egymás és az embe­riség számára együtt csele­kedni ...” A fenti mondatok 1971. au­gusztus 23-án hangzottak el Helsinkiben a Finn Köztár­saság elnöki palotájában. Dr. Uhro Kekkonen vélemé­nyét Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke többek között azzal egészítette ki, illetve erősítette meg, hogy: „a mai realitások a történelmi eredeteknél is fontosabbak, és . hazánk a továbbiakban is azon táradozik, hogy még szo­rosabb. élőbb legyen a finn — egy modern észak-európai — és a magyar — egy modern kelet-európai — állam sokol­dalú együttműködése.” Az előző írásunkban emlí­tett példák ékesen bizonyít­ják hogy az államfők útmu­tató gondolatai a két nép politikai, gazdasági és kultu­rális életében, munkájában lényegében maradéktalanul megvalósultak, a történelmi örökségek szinte megszám­lálhatatlan új gyökereket eresztettek a mai Magyaror­szág és a mai Finnország közös dolgaiban. Itt van mindjárt az el­mondottakat bizonyító újabb példa, a testvérvárosok kap­csolata. Nyolc évvel ezelőtt mindössze négy magyar vá­rosnak volt „édes testvére” Finnországban, ma viszont már nem kevesebb mint ti­zenhárom finn, illetve ma­gyar város küldöttei talál­koznak rendszeresen és cse­rélik ki véleményüket a hétköznapokról, a politiká­ról, a kultúráról, a sikerek­ről, a gondokról. „A tizenhárom testvérváros együttműködése, küldöttei­nek személyes találkozásai, a politikai delegációk meg­beszélései egyúttal a két nép, a két ország közötti kapcso­latokat gazdagítják, mélyí­tik tovább. A különböző ta­lálkozók. megbeszélések, az egymás életéről szerzett köz­vetlen benyomások újra ar­ról győzték meg az esemé­nyek résztvevőit, hogy a vi­szonylag kis lélekszámú né­peink igen fontos szerepet töltenek be a világpolitika alakításában — hangsúlyozta az ötödik finn—magyar ba­rátsági hét egyik helsinki eseményén Jaakko Kuusela, a finn előkészítő bizottság elnöke. Beszédét így folytat­ta: a finn nép ezúttal is nagy érdeklődéssel és mély meg­becsüléssel kíséri a barátsá­gi hét eseményeit, erről győztek meg a személyes be­szélgetések és a sajtóvissz­hangok is”. Jaakko Itala, a finn delegá­ció politikai vezetője pedig a következő szavakkal méltat­ta a barátsági hét esemé­nyeit: a háromszáz tagú ma­gyar küldöttség Finnország­ba, illetve ugyancsak 'három­száz tagú finn küldöttség Ma­gyarországra történő utazása valódi népi diplomácia.” Heikki Koskit, a finn poli­tikai és társadalmi élet egyik legszínesebb, legértékesebb egyéniségét, Eger testvérvá­rosának, Porinak egykori polgármesterét igen sokan ismerik és tisztelik Magyar- országon és , természetesen Egerben is. Az Európa biz­tonságáról és a 35 ország együttműködéséről folyó hel­sinki tanácskozások idején ő volt Finnország belügymi­nisztere, ma pedig társadal­mi megbízatásként ő látja el a Finn—Magyar Baráti Társaság elnöki tisztét. A magyarok iránt érzett rajongása, rendkívüli művelt­sége, udvariassága és figyel­messége jóvoltából többször is volt alkalmunk — még a la­kásán, családi vendégként is — találkozni vele. Az utolsó randevúnkra Kekkonen el­nöktől érkezett, és szinte di­csekedve mondta el, hogy jú- us 15-én Helsinkiben benső­séges ünnepségen köszöntöt­ték a finn—magyar kultu­rális együttműködési szerző­dés huszadik évfordulóját. Örömmel újságolta továbbá, hogy az ünnepségen részt vett finn küldöttség tagjai nagy elismeréssel szóltak azokról a lépésekről, ame­lyeket a magyar kormány­zat a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke ügyéért Lányok a paradicsomban Mint már lapunk hasábja­in beszámoltunk, megkezdő­dött a hatvani konzervgyár­ban a KISZ KB és az Álla­mi Ifjúsági Bizottság által szervezett építőtábor munká­ja. Vas megyéből. Szentgot- hárdról és Szombathelyről érkeztek az első csoportok, melyeket a napokban újabb 78 lány váltott fel sokat se­gítve az üzem munkaerő­gondjain. Felvételünkön László Hed­vig és társai a körmendi Kölcsey Ferenc Gimnázium tanulói az öt kilogrammos paradicsomsűrítményt cím­kézik. (Fotó: Szabó Sándor) Küldi: a hevesi MEZŐGÉP Kasza, KULI—35 meg a faléc Fiatal üzem a MEZŐGÉP hevesi gyáregysége: 240 dol­gozója közül 150-en a har­minc éven aluliak korosztá­lyához tartoznak, és össz­hangban — és nagy egyet­értésben — az idősebbekkel, a törzsgárdával — lendüle­tesen, s igen eredményesen dolgoznak. Bizonyság erre az utóbbi évek kiemelkedő eredménysorozata, melynek nyomán lehetővé vált mo­dern forgácsoló- és daraboló­gépek beállítása, pneuma­tikus automatika bevezeté­se. 1977-ben és 78-ban a „Ki­váló Gyáregység” címet is kiérdemelte a hevesi MEZŐ­GÉP gyáregysége. És mi a helyzet jelenleg, 1979 második félévének kez­detén? Hever Lajos igazga­tó derűs bizalommal kezd hozzá a válaszadáshoz:- -------- " ..\ t esz a helsinki európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának szellemében. Hasonló cél és politikai szándék vezérli — hangsúlyozta többször is — Finnoi^zág politikusait, s az egész finn népet is, amely reménnyel és örömmel üd­vözli a napokban aláírt SALT—II. egyezményt is. A hivatalos beszélgetést vége­zetül azzal zárta le, hogy személy szerint is azt remé­li és lehetősége szerint min­dent el is követ érte, hogy a barátságunkban gyökerező testvéri együttműködés a gazdasági kapcsolatainkban is jobban fejlődik majd. Minderre — mondotta — Finnország és Magyarország államközi együttműködései igen sokoldalú lehetőségeket teremthetnek. A helsinki székhelyű HANKK1JA cég egyik mo­torszerelőjének is feltettem a kérdést, vagyis, hogy szerin­te hogyan tud egy tőkés és egy szocialista ország ilyen harmonikus összhangban együttműködni? Sajnos Jus­sinak, a tolmácsunknak lett igaza. Munkaidő alatt ugyan­is egy finn munkásnak egyes egyedül csak a munkához van joga. Lappe Marnni, vagyis a szóban forgó motor- szerelő itt csak tekintetével üdvözölt és pillanatok alatt eltűnt a javításra váró Ford, Toyota, Mercedes és a Lada gépkocsik között. Urhhi Paausikki, a whis- kytől. a konyaktól és a gin­től már-már megsüllyedt jégtörő hajó — a 300 magyar vendéglátására tankolták fel itallal — fiatal tisztje viszont szívesen és tapasztalt diplo­mataként nyilatkozott: „a mi barátságunkról nekem az a véleményem — mondotta —, hogy ezek a találkozók igen jó példát adnak' Euró­pa, a világ népeinek arra, hogy milyen módon lehet a békét tisztelni és együtt él­ni.” Már megtörtént a búcsú- koccintás, amikor még hoz­zátette: „Különben azt is tudom, hogy Kádár János, pártjuk első embere pártve- zéri tisztségében a kapitális-, ta országok közül elsőként hozzánk látogatott el.” Koós József (Következik: Isten hozta Po­riban) — Mindenekelőtt tudni kell, hogy termelőmunkánk­ban első helyen szerepel, hogy szállítószalagot gyár­tunk — 26 millió forint ter­melési értékben — az NDK- beli Falkensee-cégnek, igen magas minőségi követelmé­nyekkel. Hasonlóképpen az NDK-nak, Csehszlovákiá­nak, valamint belföldi fel- használásra — takarmánybe­takarító gépekhez nálunk készül a kaszaszerkezet, profilgazdaként, KULI—35 jelzésű gabonazsákolót gyár­tunk az AGROKER részére és szintén nálunk készül mintegy 80 ezer darab lánc- vezető faléc, exportra, NDK- kombájnokhoz. Az ossz (anyagmentes) termelési ér­tékünk 62 millió forint, és terveink szerint az első fél­évben 28 milliót kellett vol­na elérni. Ezzel szemben az eredményünk 31,6 millió fo­rint, és ez a múlt év hason­ló időszakához képest 123 százalékos tervteljesítést je­lent. (Pedig akkor sem állt rosszul a gyáregység, gya­korlatilag ekkorra megala­pozták a „Kiváló” cím el­nyerését.) Humánus, következetes Az idei első félévi terme­lési érték magában foglalja, hogy a MEZŐGÉP hevesi gyáregysége maradéktalanul teljesítette exporttervét, a Mezőgazdasági Gép- és Al­katrészellátó Vállalat (ME- GÉV) számára pedig már az egész évi megrendelést le­szállította. — Jóleső érzés számunkra — mondja ezzel kapcsolat­ban Hever Lajos —, hogy megrendelőink megbízható partnernak tartanak ben­nünket, hogy eredményeink vállalaton belül is a leg­jobbaknak számítanak, vé­gül, de egyáltalán nem utol­sósorban, pedig az, hogy ezek alapján dolgozóink át­lagkeresete az utóbbi há­rom évben 21 százalékkal emelkedett, s átlagbérszin­tünk jelenleg 39 ezer forint. Ha van kollektíva, mely­Vietnami dolgozókat — munkásokat, pártfunkcioná­riusokat, orvosokat, tanáro­kat, s másokat — látott ven dégül a SZOT egyhónapos nyaraláson. A külföldiek harminctagú csoportja, élén Nguyen Hanh Lan munkaügyi miniszterhe­lyettessel, hosszabb balatoni tartózkodása, szászhalombat- tai, budapesti kirándulása után vasárnap Heves megyé­be látogatott. Egerben, a szakszervezetek székházában Lévai Ferenc, az SZMT tit­kára köszöntötte a vendé­geket, majd tájékoztatta őket megyénk történetéről, gazda­sági. politikai életéről, a moz­galmi munkáról. Ezután a csoport — ven­déglátói kalauzolása mellett — városnézésen vett részt. A vietnamiak sétát tettek a belvárosban, megtekintették a várat, a bazilikát, felkeres­ték a Ho Si Minh nevét vi­ről nyugodtan, minden lel- kiismeretfurdalás nélkül el­mondhatjuk, hogy vezetők és dolgozók kitűnő munka­társi és emberi kapcsolata jellemzi, akkor a hevesi MEZŐGÉP kiemelkedően az. Záloga ennek a humánus, ugyanakkor következetes, határozott vezetés, amelyről Hevér Lajos hosszú évek sora óta — országgyűlési képviselőként is — ismert. Ű maga az üzemi demokrá­cia következetes megvalósu­lásában látja a termelési eredmények és az üzemen belüli példás emberi kap­csolatok zálogát. Röviden így jellemzi: Bizalom és lendület — Vezetők és dolgozók egyaránt nagy tiszteletben tartják az üzemi demokrá­ciát. A vezetés engedi ér­vényesülni, a dolgozók pe­dig élnek vele. Ennek kapcsán föltétien figyelemre méltó, hogy eb­ben a gyárban csak a dol­gozók, a közvetlen munka­társak javaslata alapján le­het „Kiváló dolgozó” jel­vényhez jutni, bérrendezés­nél a művezető, a párt- és a szakszervezeti bizalmi ja­vaslata a döntő, és ugyanez a helyzet a premizálás terüle­tén is. Ennek tulajdonítha­tó, hogy például ha szorít a határidő, a dolgozók szíve­sen vállalják a pluszmunkát. A fluktuáció az elmúlt há­rom évben a minimumra csökkent, csak kevesen men­tek e), többségük családi okokból. Hogy ez milyen nagy szó, azt akkor érthet­jük meg igazán, ha figye­lembe vesszük, hogy koráb­ban volt olyan év is, ami­kor nyolcvanan léptek ki a gyárból! Most nyugodtan, jó mun­ka- és szociális körülmények között megy a munka a MEZŐGÉP hevesi gyáregysé­gében. Ehhez most dolgo­zóknak, vezetőknek további bizalmat és lendületet adott a nagyon jól sikerült első félév. selő főiskolát, s kiutaztak a Csebokszári-lakótelepre is. A továbbiakban pedig az egerszóláti Ho Si Minh Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezetbe vezetett a vendégek útja. Itt Dér József, a közös gazdaság elnöke ismertette a tsz mindennapi tevékenysé­gét, szólt nemrégiben sorra került vietnami tartózkodá­sáról, majd a kedves látoga­tókat helyszíni szemlére is invitálta, hogy a határban jobban szétnézhessenek. A vietnami vendégek a délutáni órákban búcsúztak megyénktől. S mint értesül­tünk: szerdán utaznak vissza hazájukba. 1979. július 1(L kedd B. Kun Tibor Vendégek Vietnamból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom