Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-08 / 158. szám
Á mondáktól a menüettig. Olvasó—zenei tábor Tarnamérán tefoszlott. A mélyen fekvő sás os tocsogóban exelenci- ás urak módjára gólyák sétáltak, majd két tőkés kacsa röppent fel a vízicsíbo- rok, a békák, a giliszták világából. Tollruhájuikon még meg-megcsillant a jó éjszakát köszönő nap sugara, de őket csak vitte, hajtotta parányi motorszívük az ismerős magasságok felé. A Csörsz-árokhoz közeledtünk, amikor Sándor szája elé tette az ujját. Még óvatosabbak lettek a léptek, mélyebbek a lélegzetek és ez a gépóriáshoz szokott behemót ember gyík módjára, zajtalanul csúszott át az árok kabátot szaggató akác-, meg csipketüskéi között. Megkönnyebbülten sóhajtottunk, amikor túlkapaszkodtunk a hajdani gyepűn és a túloldal takarásában nyugat felé vettük az irányt. — Hová megyünk? — kíváncsiskodtam gyerek módjára. — Egy tavalyi kazal tetején verünk tanyát. Onnan — ha a puskájában, meg önmagában is bízik — nagyobb a kilátás, megaz- tán a szél sem vágja úgy a szagot. Mire elhelyezkedtünk a nyárjasban, már ott búj- kált az este, de a sárga búzatábla, meg a Csörsz-árok széle mint a nyitott könyv tárulkozott elénk. — Ha kijön, innen meglőheti, — közölte Sándor és távcsövével módszeresen pásztázva, kutatni kezdte a búzatengert. — Tűt keresünk a kazalban, — jegyeztem meg fanyar mosollyal, mert a messzi hegyek felől érkező szellő simogatásából már közeinek éreztem az estét, amelynek ikertestvére a sötétség. Később magam is távcsövet vettem elő. & — Mi az ott a távolban? Sanyi legyintett. — Az olajvezeték piros fejű jelzőoszlopa! De ne ott keresse a bakot! A nyárjas széleit pásztázza, nézzen meg jól minden fát, minden bokrot, mert az ilyen kitanult vad minden huncutságra képes. Nem telt el öt perc, amikor Sanyi megszorította a karomat és szerelmes pár módjára a fülembe lehelt« — Alattunk van a balt Ne mozduljon! Ha Dárius kincsét kel lett volna őriznem, akko sem lehettem volna na gyobb vigyázattal, mint er re a suttogásra. Egyelőr azonban nem láttam, ner hallottam, nem értetten semmit. Egy egér szaladt valahc a szalma között, de futás most dübörgésnek tűnt é ezért pokolba kívántam, i karjelzésre óvatosan vissza felé pillantottam és túl a árkon, — ott, ahonnan jö vételét senki sem várta - megpillantottam őt. öt lé pésre állt a Csörsz-ároktc és kettőre a kukoricatáblá tói, vagyis jelenése és el tűnése akár pillanatok mű ve lehetett. Ám ezútta kedvezett a szerencse, mer a bak csak szimatolta a le vegőt és körbe-körbe fór gáttá a fejét, mint a ki váncsi gyerek. Miután meg nyugodott — talán méi kettőt-hármat harapott i a zsenge, sarjadó fűből — a búcsúzó estével együt szemére borult az örök éj szaka.. . Örömünkben egymás nya kába borultunk a kazal te tején, mert a Csörsz-árol híres lakójának — igaz hogy tizedszerre és segít, séggel — de mégiscsak sikerült túl járni az eszén. Amikor emlékeim közöt’ keresgélek és őrá gondolok, csodálatosan gyöngyö. zott agancsán már ott látom az aranyérmet. amelyet a bukaresti . vad jszati világkiállításon kapott. — ízes magyarossággal tolmácsolja. — A főiskoláról jött egy tanár néni, s a versekről szólt nekünk. Nekem ez tetszett legjobban, mert azt mondta el, hogy miként varázsolnak a szavak, mekkora bűvös erejük van. A mondák is lebilincselnek. A magyar történelemmel kapcsolatosak egy részét már ismerem, ezért vártam akkora izgalommal Béni bácsit. Tóth Tímea a hatodik osztályba lép és a zene rajongója. — Rendkívül élveztem az Egri Vonósnégyes játékát. Itt Mozart Kis éji zenéjét és Weiner Leó Rókatáncát adták elő. Persze, Vidróczki kalandjai is érdekeltek, s a nevét viselő, híres együttes tagjainak segítségével is örömest gyakoroltam a tánclépéseket. Amikor ott jártunk, épp a tábori újságot készítették, s minden csoport külön feladatot kapott. Ötletes cikkeikből — milyen kár, hogy a fogalmazási készség később megkopik — idézünk most néhány mondatot. „Hétfőn, már hajnalban kémleltük az eget, arra voltunk kíváncsiak, hogy kisüt-e a nap, de az eső szo- morítóan esni kezdett... Nagy izgalommal vártuk a csuvas pajtásokat, dalokkal és játékokkal készültünk fogadásukra ... Többek között két hangszerszólót és komoly zenekari művet adtunk elő, s ezt nagy tapssal méltatták ...” Ahogy olvasom ötletes munkáikat, eszembe jut, hogy ilyen fiatalon mennyi hasznos dolgot megjegyeznek ezek a gyerekek. Aki azt hiszi, hogy csak a komolyság uralta a légkört, s a kék és piros nyakkendő- söknek kizárólag újabb és újabb feladatokkal kellett megbirkózniuk, jókorát téved. Előkerült a futball- és a tollaslabda, nem hiányoztak a társasjátékok, s a fürdésben is — néhány lépésnyire van a strand — része volt mindenkinek. Így a helyes, hiszen nyár van, s a vakáció, az önfeledt kikapcsolódás azoknak is jár, akikből a jövő lelkes olvasói lesznek... Pécsi István Háromszoros yivát Próbán az egri várban mm rsiviNK (Befejező rész) Újra egyedül maradtam. A hátam mögött szöszmö- tölést hallottam, majd egy süldő nyúl jött felém, de később ez is eltűnt, és gyönyörködhettem a csodálatosan szép nyári délutánban. A színeket figyeltem. A sárga búzatenger mellett a haragoszöld kukoricatáblát, mellette a lá- pos, nyárjas darabka erdőt, amely most innen, a távcsövön át szürkének tűnt. A réten sokszínű virágot, a burranó foglyokat. Távolban az ég kékjében fekete csík, a vasút vonala rohant a messzeségek felé. A dinnyés kunyhója a távcsövön át egészen közelinek tűnt. Az asszony tarka ruhákat teregetett a két fa közé kihúzott piros műanyagdrótra és a gyerekek szaladgáltak a kunyhó körül. A nézelődéssel gyorsan telt az idő, és a pöfögő kismotorral megérkezett a cimbora. — Innen gyalog ballagunk egészen a Csörszárokig, — aztán mint aki mindezt tettekkel óhajtja bizonyítani, nekitámasztotta a motort a vadkörtefának. Csendben, szótlanul lépegettünk egymás mellett, bámészkodtunk, nézelődtünk az estét váró határban és a szívünk mélyén gyökeret vert a remény, amely bennem már annyiszor szerA király elégedetlen a Krónikással, alaposan letolja az írástudót, aki mintegy válaszképpen a toliforgatás nehézségeiről énekel egy balladát. A Krónikás szerepében Kern András, a kíséretet Cseh Tamás adja. (Szántó György felvételei) Noha néhány nappal odébb van még az Agria Játékszín ősbemutatója, mégis több ezren látták már a Háromszoros vivát egyes jeleneteit. A várszínház művészei ugyanis mindennap próbálnak, mégpedig délelőtt, délután, s az esti órákban is, az egri várban pedig ugyancsak jelentős az idegenforgalom, de kíváncsiak az egriek is: hogyan születik az előadás. így mindig akad szemlélődő, olykor félháznyi közönség figyeli a próbát. A látogatók persze hálásak a nem mindennapi élményért, s örülnek a színészek is, mert nagyon nem szeretnek visszhangtalan csendben próbálni. Ily módon Valló Péter rendezésében, a közönség jelenlétében készül Vámos Miklós képtelen krónikája, amelynek két pillanatát rögzítette a fényképezőgép. Középen IV. Béla — Költ ai Róbert—, aki éppen a pénz-, emberek képviselőjével, Monetárral és annak csinos feleségével — Hetényi Pál és Egri Márta — egyezkedik. Miközben közelednek a tatárok... Menüett a szabadban. T*«* «•énetek VH^CTkirifii Megnézzük a programot.^ s megannyi érdekes rendezTóth Tímea, a zenebarát. (Fotó: Tóth Gizella) vényre bukkanunk. Ezek gondos előkészítésre, alapos szervezésre, pedagógiai következetességre vallanak. — Visszatérő vendégünk Balogh Béni, ifjúsági író. Most új könyvéről, a Vid- róczkinak emléket állító műről beszélt a fiúknak, lányoknak. A találkozó előtt a nevelőtanárok arra voltak kíváncsiak, hogy mit tudnak a táborlakók a mondákról, a betyársorsról. A hiányos ismereteket kiegészítették, s így aztán nem csoda, hogy az alkotó alig győzött válaszolni a különböző kérdésekre. Ezt az egymásra épült- séget nagyon fontosnak minősítjük, mert egy meghatározott cél felé irányítja a figyelmet. Nagyon lényeges a változatosság is. Az irodalmi témákat például bírósági tárgyalás formájában vitattuk meg. Ez felcsigázta a fantáziát, s közben a kicsik akaratlanul is szempontokat gyűjtöttek a regények, novellák főszereplőinek megítéléséhez, megértették azt, hogy mit jelent a jellemzés, a mondanivaló és a formai köntös. Ezt a gondolatkört zenei oldalról világítja meg Szabó István hevesi zenetanár, aki itt együtt muzsikál a szépre fogékony tanítványaival. — Célunk mindenekelőtt a vonósutánpótlás biztosítása, de zongoristákat is hoztunk ide. Itt nem tökélyre, túlcsi- szolásra törekszünk, hanem arra, hogy minél több stílusirányzatot és számot ismerjenek meg. Így aztán örömmel tölti el őket az, amit csinálnak. Nem terhelünk túl senkit. Valameny- nyien akkor hagyják abba a gyakorlást, amikor kívánják. Meghívtuk Kovács Ilona operaénekesnőt, egy gitárművész és egy zeneszerző kollégájával együtt. Ök nemcsak virágénekeket adtak elő, hanem bemutatták a hangszereket, s képekkel érzékeltették az egyes korok festőinek munkásságát. Emellett szó esett a jelentősebb költőkről is. Az így szerzett emlékek igazán maradandók, s a későbbiek során is alapozhatunk rájuk. Mindenki elégedett Török Andrea hevesi, szeptembertől lesz negyedikes. Az első mondatok után kiderül, hogy rendkívül érdeklődő, igen értelmes kislány, aki az egyes dolgokról önálló véleményt alakít ki magában, s ezt — ha kérik Török Andrea, aki szereti a verseket. A környezet festői. A fű élénk zöldje játékra csábító, a fák boltozatos lombkoronája enyhet ígérő. Ám az önfeledt futkározásnak most nyoma sincs a tarna- mérai ifjúsági táborban. A gyerekek — többségük elsősnek, másodikosnak tűnő apróság — kisebb csoportokat alkotnak, s az messziről is érezhető, hogy komoly témákról beszélgetnek. Aztán megjelennek a nagyobbak, s kamarazenekart formálva, barokk számokat adnak elő. Halljuk a menüett dallamát, s az élmény any- nyira töretlen, hogy szinte látjuk a hajdani idők táncospárjait is. Az országban elsőként Lövei Gyula, a hevesi járási-nagyközségi könyvtár igazgatója így mutatja be a táborban élők — egyébként jó egy hétre érkeztek — tevékenységét. — Először 1976-ban találkoztunk itt azokkal a tanulókkal, akik ösztönösen — maguk ezt talán meg sem fogalmazták — vonzódnak a művelődéshez. Az országban másutt is szerveztek ilyen táborokat a középiskolások, a leendő szakmunkások és a felső tagozatosok számára. Az alsósokra azonban mi gondoltunk elsőként, s azt hiszem, hogy azóta sem akadt követőnk, pedig necsak nehéz, hanem szép munkát is vállaltunk. Célunk többrétű. Az apróságokat felkészítjük az úttörőéletre. Nem mereven, nem tanárosan. nem követelve. hanem hadba vetve a kötetlenség majd minden eszközét. Emellett felfigyelünk és válaszolunk kérdéseikre legvenek azok bármilyenek. így aztán szó esik a családról, az irodalomról, a mondák világáról, a képzőművészetről, s az idén már a zenéről is. Természetesen nem magas szinten, hanem alkalmazkodva a diákok életkori adottságaihoz. Hadd rnondiam el, hogv szó sincs állandó olvasásról nem kell szemüveget hozni ide. Közvetve akarunk hatást gyakorolni : az érdeklődést — ennek csírája már megvan — szeretnénk felkelteni. 1979. július 8., vasárnap
