Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-01 / 152. szám

A fejlesztés hosszú távra szól Esők kozol), az ontozesrol Ahol csak lehet, öntözik a zöldségeket is 1 * i Gyakori szóbeszéd volt májusban és június elején az aszály. A nagy szárazság va­lóban példátlan volt, hiszen 40 napig nem esett eső. A föld mindenütt kérges, ösz- szerepedezett lett a nedves­ség hiánya miatt, ami ártott a gabonának, a zöldségnek, a kapásoknak. Bár azóta többször is esett az eső, amely üdítően hatott a növényekre, ám mégsem volt elég a hosszan tartó szárazság után. Így, ahol csak tehetik az üzemekben továbbra is öntöznek. Nem véletlen tehát, hogy esők között az öntözés helyzetéről is tárgyalt legutóbb a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága. FELZÁRKÓZTAK A NAGY MEGYÉK MÖGÉ Megállapították, hogy az öntözéses gazdálkodós fej­lesztéséről hozott 1972-es mi­nisztertanácsi határozat nyo­mán megyénkben is megha­tározták a legfőbb tennivaló­kat. Ennek megfelelően je­lentős eredmények születtek az utóbbi években, különö­sen a meglevő öntözési le­hetőségek jobb kihasználásá­val. Ez az V. ötéves terv el­ső évében, 1976-ban a máju­si, júniusi aszálykor igen jól jött, de hatása a kevésbé csapadékszegény, 1977 nya­rán is megmutatkozott. A megye mezőgazdasági üzemeiben 11 ezer hektáron öntöznek, ennyire van jelen­leg lehetőség. Az öntözőrend­szer kihasználása 1976-ban 74 százalékos volt. Ezzel He­ves megye a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium sorolása szerint a nagy öntöző megyék: Békés, Haj- dú-Bihar és Szolnok mellé zárkózott fel. A hagyomá­nyokat folytatva a zöldség­termelési kedv fokozódásá­val szembetűnően növeke­dett az öntözött zöldségfélék területe is a megyében. Míg 1976-ban a 6372 hek­tár zöldségterületből 1835 hektárt öntöztek, egy évvel később már 2773 hektárt- Ta­valy a tavasz és a nyár jó­val csapadékosabb volt a sokévi átlagtól. Április ele­jétől július végéig a csapa- dégtöbblet 80—140 millimé­ter között változott. Ez a me­gye túlnyomó részén 3—4- szeri öntözésnek felelt meg. így 1978-ban az öntözési le­hetőségeket kevésbé használ­ták ki a zöldségtermelésben, ami a csapadéktöbblettel ma­gyarázható! ELAVULT GÉPEK HELYETT ÜJAK Az öntözéses termelés fej­lesztésének kedvező lehetősé­get nyújtott, hogy az V. öt­éves terv eddig eltelt három és fél éve alatt az elavult gépi berendezéseket újakkal cserélték fel az üzemek. Még 1975 végén a hordozható ön­tözőberendezések csaknem 80 százaléka korszerűtlen volt, addig ez a kedvezőtlen arány a fejlesztésekkel az elmúlt három év alatt a felére csök­kent. Különösen 1976 tava­szán, amikor az öntözőbe­rendezésekre meghirdetett kedvezményes vásárlási akció kedvező lehetőséget nyújtott a felújításokhoz. Akkoriban 40 új gépet vá­sároltak az üzemek, nemcsak a hagyományos hordozható­kat, hanem a kézi munka­erőt helyettesítő önjáró gé­peket is. Akkor vált általá­nosan népszerűvé a gyöngyö­si Agromechanika Szövetke­zet által gyártott úgyneve­zett Rain Roll, esőztető be­rendezés. A Csányi Állami Gazdaság kollektívája ter­vezte a gépet és a megyei tanács termelési és ellátási bizottságának javaslatára kezdték meg sorozatgyártá­sát. Az idén májusban az aszály miatt újból előtérbe került az öntözés fontossá­ga. A gazdaságok nagy része ezt igyekezett is jól kihasz­nálni. Az Észak-magyaror­szági és a Közép-Tisza vidé­ki Vízügyi Igazgatóság szi­vattyúkat adott bérbe a gaz­daságoknak az öntözés előse­gítésére. ORSZÁGOS HÍRNÉVRE TETTEK SZERT Az V. ötéves tervben ed­dig ezer hektár új öntöző­telepet létesítettek a megyé­ben. Legjelentősebb a már korábban elkészült gyöngyös —nagyrédei tároló és az eh­hez kapcsolódó 725 hektáras felszín alatti nyomócsöves öntözőtelep. Ez a gyöngyösi Mátra Kincse és a nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetke­zet területén van. Mindkét gazdaság a szakszerű öntö­zés megteremtésével orszá­gos hírnévre tett szert­A tavaly augusztusban életbe lépett beruházási tá­mogatások korlátozása miatt az erdőtelki Szabadság Ter­melőszövetkezetben a zöld­ségtermelést szolgáló 300 hek­táros öntözőtelep, valamint 65 hektár nagyüzemi szőlő öntözését elősegítő telep épí­tésének megkezdése késik. így ezekre csak a VI. ötéves tervben számíthatnak. A jö­vő évben készül el a 4 mil­lió köbméter víz elhelyezé­sére alkalmas Laskó-völgyi tároló, amely Egerszalók ha­tárában épül. Ebből 1500 hektár öntözésére lesz majd lehetőség a Füzesabonyi Al­(Fotó: Szántó György) lami Gazdaságban és a ke- recsendi Aranykalász Ter­melőszövetkezetben. A VI. ötéves terv öntözés- fejlesztési előirányzatai kö­zött szerepel a kiskörei víz­lépcső területén tíz éve elő­készítés alatt levő és 4000 hektár öntözését biztosító ti- szanánai öntözőfürt építése. A legjelentősebb mégis, a hevesi homokhát öntözési programjának mielőbbi meg­valósítása. Ezzel háromezer hektár zöldségterület öntözé­sét biztosítanák. VIZET KAP A HOMOKHÁT A hevesi homokhát öntö­zésére a tarnamérai, a káli és az erdőtelki termelőszö­vetkezet, valamint az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát közreműködésével 2834 hektáron nyílik majd lehetőség a Tarnabod hatá­rában felépítésre kerülő víz­tárolóval. A több mint 300 milliós beruházással, a tar- naméraiak 1586, a káliak 585, az erdőtelkiek 535 és a bor- gazdasági kombinát 128 hek­táron jutnak vízhez. A He­vesi Állami Gazdaság és a Rákóczi Termelőszövetkezet öntöző vízi gér^ét a jászsági rendszerből biztosítják majd. összességében, mint azt a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága is megállapította, az öntözésfejlesztésre tett eddi­gi intézkedések Heves me­gye mezőgazdaságában ered­ményesnek bizonyultak. Fel­hívták ugyanakkor a figyel­met arra, hogy a következő tervidőszak kiemelt öntözés- fejlesztési beruházásainak: a hevesi homokhát öntözésé­nek, valamint a tisztanánai öntözőfürt építésének előké­szítésére az érintettek minél eredményesebben működje­nek közre. Csak így várható, hogy meg is valósulhatnak ezek a fontos létesítmények. Mentusz Károly Vlsontától Kápolnáig Száz évre elegendő Visonta évei meg vannak számlálva. A Kápolnáig tartó új bányamező művelését már 1982-ben megkezdik. A Gagarin erőmű az új bányából még száz évig kaphat lignitet. Lehetőség nyílik egy új erőmű megépítésére, vagy a már meglevő jelentős mértékű kibővítésére. A megyei párt-vb már állást foglalt a legfőbb kérdésekben. Mintha csak tegnap lett volna, amikor a visontai kül. fejtés megkezdte a működé­sét, és már ott tartunk, hogy lassan elérkezik az idő, ami­kor az utolsó lapát lignitet kaparják össze a mostani bá­nyamezőből. És aztán... ? Ezzel mindennek vége? Mi lesz a Gagarin erőművel? A jövő tervei már kibon­takoztak, a megfelelő intéz­kedések is megszülettek .ah­hoz, hogy ne kelljen a vi­sontai erőmű turbináit leál­lítani. Semmit se bontanak Már kezdet kezdetén szá­moltak azzal, hogy a vison­tai lignitmező kiaknázása miatt szükségessé válnak bi­zonyos kisajátítások, sőt Detk egy részének a lebontá­sa is, mivel a község északi része alatt tekintélyes meny- nyiségű és jó minőségű lig­nitet rejt a föld mélye. Néhány évvel később már egyre többet emlegették, hogy az erőműhöz épített vasútvonalat is át kell majd helyezni, hogy a bánya mű­ködni tudjon. Aztán követ­kezett az M3-as tervezése és ezzel összefüggésben az újabb kérdés: kikerülje-e a bányát, vagy pilléren men­jen át a külfejtésen, illetve: hidat építsenek-e az autópá­lyának a bányát átszelő sza­kaszán ? Mondanunk sem kell, hogy nem csupán műszaki megol­dások forogtak napirenden, nem csupán technikai vonat­kozásban kellett határozni, hanem nagyon súlyos össze­gekről is. Ha csak a már el­készített ipari vasútvonal át. helyezését nézzük, erre a célra mintegy hatszázmillió forint kellene. Képzeljük hozzá még a többit is. Eb­ben a helyzetben minden kimondott szó milliókat ér. Csak az nem mindegy, hogy kiadjuk-e a száz. és száz­milliókat vagy megmentjük azokat más célokra? Megmentették. Marad Detk északi része, marad a vasútvonal, nem bontanak le semmit. Igaz: a föld mélyé­ben is ott marad a lignit ezekben a megmentett részek, ben. De hát — valamiért va­lamit. Mindig az dönti el a vitát, hogy mi ér többet, mi a hasznosabb? Egy menetben Kápolnáig A mostani bányamező te­hát a vasútnál befejeződik. A hatodik ötéves tervben még szenet ad, aztán — volt, nincs. De helyébe belép a vasúton túli terület, amely egészen Kápolnáig húzódik és a neve: Keleti—II. — A Gagarin mostani igé­nyét figyelembe véve, az új bányamező száz évre elegen­dő lignitet tartamaz — közli Győri Sándor, a Mátraalji Szénbányák igazgatója. — De mindjárt azt is kérdez­hetjük, nem kellene-e a mostani erőművet megfelelő mértékben bővíteni, vagy: nem volna-e érdemes egy új, nagy teljesítményű erőművet megépíteni a kápolnai lignit, mezőre? Nyilvánvaló, hogy ezek a kérdések nem önmagukért valók, hanem nagyon reális és nagyon izgalmas távlato­kat nyitnak meg. Az eddigi kutatások alap­ján elkészített metszetrajz azt is mutatja, hogy a mos­tani bányamező megszakítás nélkül tart egészen Kápol­náig. Négy rétegben van benne a lignit, aminek az átlagkalóriája még jobb is, mint a mostani, ami az erő­mű számára nagyon örven­detes tény. Ahhoz, hogy az erőmű ne érezze meg a két bányame­ző közötti átmenetet, az új részen a nyitóárkot már jö­vőre elkezdik kialakítani és az első tonna lignit már 1982-ben elindulhat onnan az erőműhöz a meghosszab­bított szállítószalagon. Mire a „régi” bánya kimerül, ad­digra az „új” teljes kapaci­tással üzemel. A „váltó át­állításából” az erőmű sem­mit sem vesz észre. Ami biztos, ami nem A Mátraalji Szénbányák intézkedési terve már elké­szült, ami tartalmazza mind. azokat a tennivalókat, ame­lyek a Keleti—II. bányaüzem megnyitásához szükségesek. Ha úgy tetszik, ez nagyon pontos menetrendnek tekint­hető tervezet. Mi az, ami már biztos? Többek között az, hogy a mostani gépek a „saját lá­bukon” mennek át majd a régi bányából az újba. A vasút fölé elkészítenek egy átjáró hidat. Nem újdonság ez az önjáró megoldás a Thoreznél, hiszen a kezdet kezdetén is a saját hernyó- talpukon vánszorogtak le a több emelet magas gépóriá­sok a bányamező több eme­let mélységében levő szinti jére. Ami a legfontosabb kérdé­sek közül még eldöntendő: marad-e a bánya mostani két kilométeres szélessége, vagy az erőműi kapacitás növekvésével azonos arány­ban tágítják az oldalsó tá­volságot, akár négy kilomé­terre is. Ennek a változta­tásnak azonban már olyan következménye is lenne, hogy újabb gépeket kellene beszerezni, ami viszont köz­ponti elhatározás és támoga­tás függvénye. Elképzelhető az is, hogy a megnövelt Keleti—II. mező­re akár egy 2500 megawattos teljesítményű erőművet épít­senek. Állítsuk mellé a Ga­garin mai 800 megawattos teljesítményét és akkor válik élessé a lehetőségekben rej­lő különbség. A párt megyei végrehajtó bizottsága úgy foglalt állást, hogy a Thoreznek évi hét­millió tonna, átlagosan 1500 kalória fűtőértékű lignitet kell adnia. Ez az igény a mostani termelési állapotok­ra vonatkozik, a mostani bá­nyaművelési tevékenységre. Ha tehát figyelembe vesz- szük, hogy a kápolnai térség 700 millió tonna lignitet tar­talmaz, rögtön kiderül, hogy a jelenlegi termelési ütem­ben az új mező éppen száz évig tartana. ... és a mezőgazdaság l Bánya és lignit egyfelől,' szőlő, és mezőgazdasági ter­melés másfelől. Ez is Vison- tához tartozik, ez is vonat­kozik a Keleti—Il-re. Tehát az egyik szemünk sír, a má­sik nevet? — Mi olyan területet adunk vissza a bányamező elhagyása után a mezőgaz­daságnak, amelyet teljesen elsimítunk, kiegyenlítünk — jegyezte meg a vállalat igaz­gatója. — Hogy átveszi-e tő­lünk az állami gazdaság vagy magunknak kell meg­művelnünk, ez még nem dőlt el. A véleményem az, hogy az így visszaállított terüle­ten azt kell ültetni, ami a leggazdaságosabb, a legered­ményesebb. Nagyon realisztikus meg­nyilatkozás, ez kétségtelen De az ember meghökken. Mi az, a Mátraalji Szénbányák' még búzát is aratna! majd? Ügy látszik, ezt is megér­hetjük. De hát addig még sok minden történhet. Egyelőre éppen az új történések elő­készítésének a szakaszát éli a vállalat. Százéves időtar­tamban gondolkoznak. Ez sem csekélység. G. Molnár Ferenc Tartalmat a formáknak f& brígcadmozgalom fegyelme Naiv programok, hurrá­lelkesedés, formális válla­lások, előrevonalazott nap­lók a „jó cselekedeteknek” — ezeket a jelzőket a mi­nap egy újságíró kolléga hozzászólásában hallottam a brigádmozgalomról egy konzultáción, amelynek té­mája a termelést segítő munkaverseny, az üzemi demokrácia fejlesztése volt. Vitára ingerlő megjegy­zéseken, alapos vita is ke­rekedett. Már csak azért is, mert az illető újságíró hosszú évek alatt szerzett tapasztalatai nyomán fogal­mazott így, tehát nem min­den alap nélkül. Egy sor tényt elfogadtak a vitában vele szembenállók, mégha végkövetkeztetéseivel nem is értettek egyet. Különböző szintű válla­latvezetői, vagy brigádta­nácskozásokon gyakran té­ma a munkaverseny, annak kiszélesedése, napjainkra kialakult gyakorlata, to­vábbfejlesztése. Különösen azóta, amióta szigorúbb fel­tételeket szabtak az elis­meréseknek, a brigádér­meknek. Nem lehet már FORMÁLIS vállalásokkal vagy akár a régi dicső­ségek babérain pihenve si­kert aratni. Ahogyan minő­ségi átalakulást kíván a gazdasági szabályozás a legtöbb üzem, vállalat mun­kájában, ugyanúgy minő­ségi átalakulás megy végbe a termelést segítő, közössé­get formáló munkaverseny- mozgalom tevékenységé­ben, szervezésében is. Az elmúlt évek alatt va­lóban lehetett olyan tapasz­talatokat szerezni, hogy a munkaverseny-felhívások- ban, a mozgósító feladat­tervekben azok a tenniva­lók szerepeltek. amelyek a hanyag gazdálkodás, rossz szervezés. még rosszabb kooperációs kapcsolatok által okozott veszteségek pótlását szolgálták. Tudták ezt a versenyben szereplő munkások is. Lehet-e ezek után csodálni, ha időnként ilyenek olvashatók az „elő­revonalazott” naplóban: „Vállaljuk a terv teljesíté­sét.” Mert- ugye, a terv telje­sítését nem kell vállalni. Azt végre kell hajtani mindenféle verseny nél­kül, a fizetésért. Ezt ma már mindenütt elmondjuk, bár azt is tudjuk, a gya­korlatban azért még nem ilyen egyszerű. A brigádmozgalom — bármit sorolunk fel hiá­nyosságaként — rendkívül nagy hatással van a közös­ségek munkájára, ezzel együtt pedig A KOLLEKTÍV SZELLEM, a demokratizmus fejlődésé­re. Ennek a mozgalomnak lehet köszönni a munkássá válás meggyorsúlt folya­matát; kis közösségekbe kerülve ismerték, tanulták, szerették meg a gyári mun­kát a korábban üzemet be­lülről nem is látott háztar­tásban dolgozó asszonyok, ezek a közösségek segítik szakmai fejlődését a pályá­val ismerkedő fiatalnak, mutatnak példát, ismertet­nek meg a kibontakozás le­hetőségeivel. Sorolhatjuk a megyei tapasztalatokat, bő­ven találunk ilyet a 42 fa­lu munkásait naponta ösz- szegyűjtő Mátravidéki Fémművekben, vagy a szin­tén nagy körzetet felölelő gyöngyösi Izzó-gyárban, vagy a bányaüzemekben, ahol talán a legerősebb kollektívák alakultak ki az egymásra utaltságból kifej­lődött szolidaritás, öntudat révén. A „jó cselekedetek”, a szüleiket vesztett gyerme­kek patronálása, az öregek napközijeinek adott ajándé­kok, a sörösládákat is gú­lába rakó kaláka-házépíté­sek nagy gondjainkat, az elavult termékszerkezetet, a gyenge minőséget, a rossz munkafegyelmet tekintve valóban naiivságnak tűn­hetnek. De ezeknek az egy­általán nem „felülről jött”, sokkal inkább a közössé­gek tagjai közt fogant öt­leteknek a lekicsinylése nem segít bajainkon. Évek­kel ezelőtt fogalmazott így az építőipari tárca vezető­je: „Ne vállaljanak többle-' tét, ne ajánljanak fel sem­mit, csak a 8 órából dol­gozzanak végig legalább ha­tot!” Vajon miért nem dol­goznak még 6 órát sem némelyik építkezésen? Kér­dezzük meg csak ezt egy­egy szocialista brigádtól, amelynek tagjai egyébként órákat utaznak a munka­helyükre, ahol az átadáso­kat napi 6—8 túlóra előzi meg. Majd ők megfelelnek nekünk. Érdemes otí ni. A demokratizmus, a élet fejlettségének ■ szí van ma a brigádmozg. is. él­tjén lom LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE I haladva következetesség­gel, hittel, fegyelemmel és kitartó munkával juthatnak előbbre, érhetnek el a ma­gasabb színvonalra. Nem azért, mert a kollektívákat, kívülről szemlélők így óhajtják, hanem azért, mert belső erők érlelik a fejlő­dést. Ezt támogatni, szer­vezni, segíteni, lelkesíteni munkaköri kötelessége min­den vezetőnek. Türelem­mel, felelősséggel és nagy szakmai felkészültséggel. Mert a kis közösségek mun­kájának színvonala egyút­tal minősítés a vezetőről is. Hekeli Sándor MnmsSm * i 1979. július 1», vasárnap <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom