Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-05 / 155. szám
I 0 diploma csak alap A pártmunkások és a közművelődés Egerben* HOGY KI A PEDAGÓGUS azt mindenki tudja. Hogy ki a műszaki értelmiség, az teljesen egyértelmű. E fogalmak tartalmát, lényegét senki sem vitatja, mindenki számára közérthető és egyértelmű: a pedagógus alatt mindenki pedagógust ért, a műszaki értelmiség alatt mérnököt. Van azonban egy számszerűségében nem nagy. de hatásában igen jelentős értelmiségi réteg. amelynek önálló voltát sem a statisztikai adatgyűjtések, sem a szociológiai elemzések eleddig nem ismerték fel. Illetőleg — legalábbis úgy tűnik — jószeri nt fel sem merült a gondolata annak, hogy a pártmunkásokat és itt elsősorban a hivatásos pártmunkásokat önálló, a társadalom többi rétegeitől jól megkülönböztető, önálló karakterrel felruházott csoportnak tekintsék. Még 1974-ben az országos közművelődési aktíván mondotta többek között Aczél György: „Pártszervezeteinknek a közművelődés jelentősegének megfelelő igényességgel kell törődniük az e területen dolgozókkal; neveljék. segítsék őket annak tudatában. hogy a megválasztott. vagy kinevezett kulturális vezetők, funkcionáriusok, aktívák egyben politikai-ideológiai munkások is." Rögtön hozzátehetjük és nem önkényesen megfordítva, hanem a konzekvenciák logikája alapján, hogy a pártszervek és munkatársaik, akik politikai-ideológiai munkások, egyben a közművelődés felelős funkcionáriusai, elkötelezett munkásai is. És ebben a munkában a kellő és hatékony „igényesség” egyben a munka 'minősítő, ,értékorientációjú jelzője is: magas fokú tudásra, maga- biztosságra. pedagógiai, pszichológiai érzékre, nagyfokú előrelátásra, dinamikára utal. A való világot a holnapi szükségletekhez mozgósítani és ezt a holnapot a ma valósá- gábó! és lehetőségeiből megformálni, a tennivalókat e téren kimunkálni és kimunkáltatni, a megvalósításra az embereket felsorakoztatni — ez -magas fokú alkotói tevékenység. Pontosabban: a magas fokú alkotói tevékenységnek egy sajátos, de semmiképpen sem szűk, sőt ellenkezőleg igen széles területet felölelő ága. EGERBEN A VÁROSI PÁRTBIZOTTSÁG, illetőleg a megyei és a járási párt- bizottság — ez utóbbi szerv apparátusának dolgozói is a városban élnek, tevékenységük primér módon kötődik Egerhez — szervezetében munkálkodó pártmunkások száma alig haladja meg a félszázat. De ha még ehhez hozzá is számoljuk a város 172 pártalapszervezetének nem függetlenített pártmunkásait, pontosabban a pártmunkások azon részét, akik a statisztika egyéb értelmiségi rovatában nem szerepelnek, a szóm akkor sem haladja meg lényegesen a száz főt. Egy fiO ezer lélek- számnál is nagyobb városban. ahol ezres nagyságrendű értelmiségi rétegek élnek és dolgoznak, vajon nem túlzás-e önálló rétegnek, sőt egyáltalán rétegnek tekinteni a hivatásos pártmunkások e viszonylag kis számú csoportját. Hiszen móg az az érv is megkérdőjelezheti e megállapítás jogosságát, hogy a megyeri és városi, illetőleg a járási pártbizottság munkatársai döntő többségének „civil” diplomája van: tanárok, mérnökök, közgazdászok, jogászok stb. így tehát a tár* Részlet a szerző egy nagyobb tanulmányából. ÍÜ79. július 3.) csütörtök sadalomban elfoglalt státuszuk amúgy is pontosan meghatározható és tevékenységük éppen emiatt még statisztikailag is pontosan besorolható. De felmerülhet és látszólag joggal az a kérdés is e sajátos munkaterület dolgozóinak önálló értelmiségi réteggé minősítése során és okán. hogy vajon miként lehet összeegyeztetni a párt élcsapat jellegét, a munkás- osztály vezető szerepét azzal a ténnyel, hogy e párt hivatásos munkásai —, illetőleg azoknak egy nem is számottevő része — értelmiséginek aposztrofáltatnak? A KÉRDÉS JOGOSSÁGA természetesen csak látszólagos. És nemcsak azért ez a látszólagosság, mert hiszen az alapszervezetek párttitkárainak jó része — bár tudatos alkotói munkájuk, a közösségben kiteljesedő életmódjuk miatt bízvást sorolhatnánk őket is az értelmiségiek közé — vagy munkás, vagy közvetlen termelésirányító. Ám legfőképpen azért, mert egy párt osztályjellegét legkevésbé sem az adott szervezet „hivatásosainak” státusza, mint sokkal inkább és alapvetően a párt tagjainak összetétele, a párt tevékenységének célja, — a munkás- osztály érdekei határozzák meg. Az a legtermészetesebb és magától értetődőbb, hogy egy ország — írásunk eseté, ben egy város — életét, tevékenységét irányító párttestület tagjainak felkészültsége minden teki.ntetbén, éppen a szocialista építés sikerei, a munkásosztály érdekei szempontjából megfeleljen korunk bonyolult gazdasági, politikai, ideológiai feladatainak. Igaz, ez nem feltétlenül a diploma függvénye. de aligha kérdőjelezhető meg a diploma tartalmának objektív és szubjektív szükségessége. UGYANAKKOR A DIPLOMA, az értelmiségi „jogosítvány” e társadalmi réteg számára csak alapot jelent, amelyre építkezhetnek tagjai, egyrészt saját személyiségük kiteljesítésében, másrészt a vállalt és igen sokrétű, bonyolult feladataik ellátásához. Nem túlzás azt állítani, hogy objektív okok miatt is — de a szubjektum miatt, az elkötelezettség, az itt szükséges többoldalúság miatt is — ez a réteg rendkívül mobilizálható. Bár szigorú párt- és — mivel alkalmazottak is, hát állami — fegyelem szabja meg tevékenységük mikéntjét és kereteit, mégis meglehetősen nyílt csoportja ez az értelmiségi társadalomnak. Külön sajátossága még e rétegnek, hogy egyszerre homogén és D r. Dér szivarra, dr. Bakos cigarettára gyújtott. Dr. Lomer utálta' a cigarettafüstöt, és teljesen tudományos, prvosi szempontból szánta a dohányosokat. De, mert bagózó társaságban végtelenül szenvedett — szemét csípte, torkát kaparta a füst —, gyűlölte is őket. Sosem mutatta ki ezt a gyűlöletet, mert úgy gondolta, a gyűlöletnek semmi köze a tudományos, orvosi szempontokhoz, csakis és kizárólag az emberi önzéshez. De dr. Lomer az emberi önzést megvetette, és inkább tűrt és szenvedett. Dr. Dér és dr. Bakos pontosan tudták, mit érez, mit gondol most dr. Lomer. De dr. Dér fáradt öregember volt — jóllehet még az ötvenet se töltötte be —, és egyáltalán nem érdeheterogén; homogén, ami a feladatokat, a tennivalókat és a tudatosságra épült elkötelezettség magas fokát illeti, ugyanakkor heterogén természetszerűen az iskolai végzettsége, a diplomája szerint. Nyilvánvaló, hogy ezek a megállapítások nemcsak Egerre értendők, általános érvényességük természetszerűen adottak. Mindezek figyelembevételével egyértelműen kijelenthető, hogy ami a közművelődés tervezését, szervezését illeti, ez a viszonylag vékony réteg igen nagy hatásfokkal dolgozik és ennek az egyik alapja, hogy az adott terület szakértőinek, aktivistáinak bevonása az apparátusok munkájába a mindennapi gyakorlat magas szintjére emelkedett. A város hivatásos pártmunkásai, akik személy szerint ott találhatóak például a megye közművelődési folyóiratának, a Hevesi Szemlének szerkesztő bízott-, ságában, a TIT-ben. a GTE- ben, a Gárdonyi Géza Társaságban, a különböző kulturális, művelődési bizottságokban, valóban tudatosan, a napi munka feladatszintjén is vállalják a párt XI. kongresszusának idevonatkozó passzusát: „Általános fejlődésünk nagy felelősséget ró a párt- szervezetekre, az ideológiai, a kulturális és a művelődés- ügy területén dolgozó párttagokra. Társadalmunk olyan színvonalú és hatású ideológiai, kulturális és közművelődési tevékenységre tart igényt, amely tudatosabban formálja az emberek szocialista gondolkodását, eszmevilágát." AZ A TÉNY, hogy nagyjában és egészében sikerült megteremteni a város belső, szellemi ökonómiáját, hogy Eger egyszerre őrzi és fejleszti tovább tradicionálisan humán szellemi értékeit, iskolarendszerét, zenei és bontakozó irodalmi életét, egyszersmind ipari, gazdasági jellegének dinamizmusát — egymagában is igazolja, milyen meghatározó szerep jutott és jut a pártmunkás- értelmiségi réteg számára. A mindezekben elért eredményeket, s az ezekkel párhuzamosan felmerülő gondokat illetően is. Mert ez az értelmiségi réteg kapcsolódik a legtöbb és legszerteágazóbb szálakkal a város többi társadalmi rétegéhez és így minden további előrelépés munkájában, a közművelődés területén is hatványozottan hozza hasznát majd az egész értelmiség, az egész város számára. kelte, mit gondol róla a világ, és dr. Lomer. Dr. Dér valamikor ugyanolyan jó és ambiciózus orvos volt, mint most dr. Lomer, de megkeseredett, és többre értékelt egy jó szivart, egy üveg jófajta italt, mint bármiféle udvariassági gesztust. Dr. Bakos fiatal volt, nyegle és pimasz, három éve orvos, és csak dr. Dér után mert ráfüstölni, mert tartott dr. Lomertől, aki nála — ezt dr. Bakos nagyon jól tudta —, három klasszissal több; és tudta azt is, hogy dr. Bakos sohasem lesz egy dr. Lomer. — Az a gyanúm, hogy a mi páciensünk dohányzik is — mondta a nővér, és szolgálatkészen előrehajolt. — Mit szív? — kérdezte dr. Bakos, és nagyot slukkolt a St. Moris£>ól. — Meg kelltne kérdezni a trafikost — mondta dr. Gyurkó Géza Herceg Árpád: Konsilium Délután (Vígh József felvétele) Bontakozó hatvani akció Szabadidő-központ ezer ifjúmunkásért Valamikor itt, a Vécsey utcai földszintes épületben székelt a Damjanich; Szakmunkásképző Intézet.' Kinőve „ruháját”, tovább költözött, a Zagyva-parti új, tágas otthonba, amely most már minden igényt kielégít. A régi házban néhány tanterem maradt' csupán, valamint könyvtárat nyitottak falai között a fiataloknak, meg akik velük foglalkoznak. A polcokon 5500 kötet sorakozik, zömmel szakirodalom, kézikönyv, de az ide látogatók bőven jutnak szépprózához, lírai művekhez is. Az érdeklődés? Miként Hegyi Ferenc könyvtárvezető mondja, a tanulók ötven százaléka beiratkozott olvasó. Tanév vége lévén éppen most számolnak le az utoljára elvitt kötetekkel, mint ahogyan megválnak „kiköl- csörfzött” munkaruhájuktól, szerszámaiktól. — Két hónap nyári szabadság! Persze, csak az iskolai oktatás dolgában, mert ifjúmunkásaink az üzemek műhelyeiben tovább dolgoznak. Több lesz a gyakorlat, kevesebb az elmélet. Az építőtáborokból sem hiányoznak majd a Damjanich Szakmunkásképző Intézet fiataljai. Hagyományosan ott lesznek a bélapátfalvi nagybe- n/házás, a cementmű építésén, ahol már korábban elismerést szereztek az iskolának — halljuk a könyvtár- vezetőt. — És teljesen ebben az épületben sem szűnik meg az élet, mert diákjaink segítségével komoly átalakítást végzünk. Klubterem, olvasó, fonotéka épül. Ez lesz rövidesen az intézet szabadidő-központja. Vagyis az igazgatóság nem kinyilatkoztatásokban, hanem tettekbén igazolja szándékát, azon törekvést, hogy az intézetből sokoldalúan képzett, művelt ifjúmunkások kerüljenek ’ ki. 2 Hegyi Ferenc bélyegzőt nyom az imént leszámolt Nyitra Ferenc papírjára, aztán a könyvtártermen át a majdani szabadidő-központ helyiségeibe kalauzol. A nyolcvan négyzetméter alap- területű klubteremben vagyunk, ahol a fiatalok már a falburkoló asztalosmunkáknál tartanak. Barnára festett, fényezett forgácslappal borítják be a helyiséget, lábunk alatt új parkettaszőnyeg fut. Amit itt végeznek, az Fülöp József és Kovács Sándor esetében komoly tétre megy. Vizsgamunka, a jó szakmunkás-bizonyítvány egyik föltétele. Vezetőjük nem is fukarkodik a dicsérettel. Véleménye szerint kitűnő' munkásember lesz mindkettőjük, ha nem száll a fejükbe a .magasztalás. Az elsőéves Szabó Mihály ugyanekkor kicsit magának dolgozik, mondván, hogy két esztendeig ide. az új klubba. kézikönyvtárba, fonoté- kába járhat, ha kedvet érez valamilyen irodalmi műsorra, tudományos előadásra, vagy éppen jó zenét hallgatna. Hogy valójában mit nyújt majd mintegy ezer ifjúmunkásnak, csaknem száz nevelőnek, szakoktatónak, technikai dolgozónak az intézet most megvalósuló kulturális központja? Nem arról van szó egyszerűen, hogy tere, módja nyűik az önművelésnek. Az osztályok klubfoglal, kozásai, a rendszeresen itt randevúzó szakkörök összejövetelei például formálják, alakítják a közösségi szellemet minden fiatalban. A tervezett programok eligazítanak a szocialista erkölcs, a tudat kérdéseiben, az írókkal, művészekkel tervezett találkozók pedig „testközelbe” hozzák mindazokat, aki- / két a hatvani szakmunkástanulók eddig csak hírből,1 vagy képekről ismertek. Belepillanthatnak egy-egy alkotó gondolatvilágába, kifejezési módszerébe, s megbarátkozhatnak korábban idegenül ható műfajokkal, stílustörekvésekkel. A szabadidő-központban még a fonotéka is a társas szórakozást szolgálja, mert bár csak három lejátszó készülék lesz az erősítőben, a három műsort kint tizenhét fejhallgatón „foghatják” a zenebarátok. — Az élet, a sokoldalú szabadidős tevékenység, amit itt szeretnénk meghonosítani, persze nem olcsó mulatság. Az intézetnek nincs is hozzá elegendő pénze, ezért a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsához fordultunk támogatásért — mondja a kézikönyvtárrá vedlő másik tanteremben. Hegyi Ferenc. — Ügy tűnik, megértésre találtunk, anyagi segítséget nyújtanak a kibontakozó, ma még ritkaságként ható vállalkozáshoz. S ez természetes! Hiszen a gyárak, üzem ék szervezett munkássága innen , indul, tőlünk rajzik ki, az utánpótlást mi neveljük. . Nem mindegy: hogyan ... Moldvay Győző Dér, és dr. Lomer felé hunyorított. — Summa summárum, nagyon furcsán viselkedik — mondta dr. Lomer, és rosszallóan csóválta a fejét. Dr. Dér tudta, hogy ez a rosszallás neki szól, és nem a betegnek. — Kedves kolléga, a beteg emberek meglehetősen furcsák. Általában. Vagyis különbözőképpen viselkednek. Éppen, mert betegek — mondta dr. Dér. Dr. Bakos faarccal kibámult az ablakon, és lenyelt egy röhögést, örült, mint mindig, ha dr. Lomer és dr. Dér ellenkeztek. Dr. Bakos hatalmi harcot látott a szóváltások, között. Nem tudta, hogy dr. Dérnek egyetlen barátja dr. Lomer, és nem tudta, mert sosem derült ki, hogy dr. Lomer nagyon szereti dr. Dért. — Talán néhány szóban, nővérke... — mondta dr. Lomer. A nővér belefonta kutyaszemét dr. Lomer kizárólag tudományos, orvosi szempontokra figyelő szemébe. Dr. Lomer félrenézett. A nővér előkapta az eddig hóna alatt szorongatott spirálfüzetet, kinyitotta, egészen közel emelte arcához, szinte a füzet bástyája mögé rejtezett. — Március 21-én történt először — kezdte iskolás hangon a nővér —, hogy este tíz után, amikor is, mint az köztudomású, takarodó van, a beteg kint maradt a nappali társalgásra fenntartott hallban, egy lánnyal... Egy lánnyal! — ismételte meg, és kibújt a füzet mögül. — Azóta min den áldott este legalább tizenegyig, de néhanapján éjfélig is édes kettesben maradnak... — — Édes kettesben? — Cacs Gábor illusztrációja 4 kérdezte dr. Dér, és élvezettel eregette a füstkarikákat. — A pamlagon? — kérdezte dr. Bakos, és somoly- gott. — Édes kettesben a pamlagon — mondta halálko- rnolyan a nővér. — És — kezdte óvatosan dr. Dér^— és mondja, kedves nővér: heverésznek, vagy ülnek? — De kedves kolléga! — mordult dr. Lomer, v aki hivatali időben mindig' ma« gázta dr. Dért. (Folytatjuk)
