Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-04 / 154. szám
Vasárnap Az erdő öli meg a halakat? Közvilágítási lámpatestek A VBKM Elektromos Készülékek és Anyagok Gyárának egyik fő termékcsoportját a közvilágítási lámpatestek alkotják. Többek között itt készülnek az oszlopra szerelhető lámpatestek is. Azonos elemeiből csaknem száz típus alakítható ki. A közvilágítási lámpatestekből mintegy' százezer darabot gyártanak az idén, ebből csaknem harmincezret a Szovjetunióba szállítanak. A képen: a közvilágítási lámpatest melegedésének mérése. (MTI fotó — Fehér József felvétele — KS) Van elég mag Készülődés a másodvelésekfiez A környezet védelméről manapság oly sokat beszélünk, hogy bárki azt gondolná, most már csak olyan esetekben maradunk tétlen szemlélői a természet pusztításának, amikor megóvásához hiányzik a technikánk, vagy számunkra előteremt- hetetlen pénzösszegekre volna szükség. Gondolná, hogy az értelmetlen környezet- szennyezésnek most már bizonyos határt szabtunk. De nem. Ügy látszik, még ma is találkozunk akkora felelőtlenséggel, gondatlansággal, amit ha nem lát az ember, tán el sem hiszi. Mindezek először egy helikopteres körúton jutottak eszembe, amikor több megyei vezető társaságában egy rövid „repülő” határ- szemle során vittek bennünket a Tisza II. fölé. Az akkor még száraz tómederben ezrével hevertek a kidön- tött fák, a csodálatosan szép ártéri erdők halott maradványai. Akkor még hinni sem mertük, hogy ott maradnak a felduzzasztás után is, a kutyának sem kellenek. Márpedig ez történt. A közelmúltban a poroszlói termelőszövetkezet halászával üldögéltünk a Tisza-gát tövében, s bizony a látvány lehangoló volt. A törzsek egy részét a tavaszi ár kihozta a partra, a többi pedig ott ragadt bele a puha iszapba százszámra, ahol éppen az apadás érte. Kiszáradtam összegörnyedve várták sorsukat. A zöldesbarna, sűrű vízben pedig hol itt, hol ott tűnt fel egy-egy hátára fordult, fölpuffadt hal. A tiszai halászok ezt már régen látják. De felfigyeltek azok a tudósok is, akik a környezet védelméért dolgoznak. A közelmúltban egy Egerben tartott környezetvédelmi tanácskozáson mondta el Simon Tibor egyetemi tanár, a biológiai tudományok doktora, a magyar delegáció vezetője, hogy hosszú ideje vizsgálják már a Tisza II. tárolóterében hagyott fa hatását. Az eddig tapasztaltak és a már ismert folyamatok nyomán a halállomány tömeges pusztulására lehet számítani. Hatalmas — Nincs messze az az idő, amikor valamennyi középfokú oktatási intézménynek kötelezővé teszik, hogy a tanítványok sorsát az érettségi bizonyítványok átadása után is figyelemmel kísérjék a hajdani iskolák tanító, nevelő közösségei. E nagyszerű, valóban nemes ötlet az ön által vezetett intézményben született meg? — Mondhatnám azt is, hogy igen, de maradjunk abban: az elsők között döntöttünk úgy, hogy egy bizonyos idő eltelte után megvizsgáljuk, hogy volt tanítványaink miként felelnek meg az élet, vagyis kenyéradó üzemeik, vállalataik, szövetkezeteik szakmai és politikai követelményeinek. Ugyancsak számon tartjuk azt is, hogy a nálunk szerzett tudással hányán nyertek felvételt a felsőfokú intézményekbe. Nemcsak a tanulók bizonyítványa — Maradjunk ez utóbbinál. Tavaly vagy tavalyelőtt, hány tanulójukat vették fel a különböző egyetemekre, főiskolákra? — Hogy még csak véletle nül se vádoljanak meg sz elfogultsággal, ezért mindössze egy számmal válaszolok a kérdésére. A továbbtanulásra jelentkezőknek 70 mennyiségű fa korhad a vízben, elhasználva az ösz- szes oxigént, márpedig a levegőtlen, oxigénszegény vízben elpusztul a hal. Az illetékesek erre azt mondják, hogy állandóan forgatják, folyamatosan frissítik a vizet. De mivel? Hogyan? A tározóban ugyanis olyan erős algásotjás indult meg. hogy a sűrű moszattelepek olykor még a ladikot is megfogják. Gyanítható, hogy víz helyett ott inkább csak a szavak forognak... , Annak idején, amikor kijelölték a majdani tározó helyét, a Tisza mentén elmaradhatatlan erdőket is a területtel együtt kisajátították. A fával borított részek a vízügyi igazgatósághoz, a környező termelőszövetkezetek területeihez tartoztak, de akadt itt magánerdő és állami is jócskán. Csak arra nem gondolt akkoriban senki, hogy mi legyen a fával. Később azután, amikor rájöttek, hogy a tavat aligha boríthatja erdő, kiadták — ki kell vágni minden fát. De ki tudta már addigra megállapítani, hogy kié volt egy-egy erdőrész? A hajdani tulajdonosok meg persze nem is akartak emlékezni rá, hisz a kitermeléshez sem gépeik, sem pedig ide irányítható embereik nem voltak. A 2—5 kilométer hosszú helyenként 8—10 kilométer széles tómederben végül hosszú huzavona után a volt tulajdonosok is vágni kezdték a fát, sokszor nem is a sajátjukat, de persze a javát — primitív gépekkel, kis létszámmal. Az idő sürgetett, egy volt a fontos: lábon ne maradjon fa. Le is tarolták a végén ezt a kétezer hektárnyi erdőt, de a tavalyi duzzasztás után még az óvatos becslések szerint is legalább 250 ezer(!) m'J fa nagyrészt ott maradt. (Csak összehasonlításképpen: a most korszerűsített felnémeti fűrészüzem évente 65 ezer köbméter fát tud majd feldolgozni!) A talajban hagyott tüskökről, gyökerekről pedig már jobb nem beszélni. Csak a hajók majdani útvonalán szedették ki az építőtáborok diákjaival. Ezek a rendkívüli sarjadzó- képességű fák pedig a többi részen két év alatt akkoszázalékát 1977-ben és 1978- ban is felvették a megpályázott egyetemekre és főiskolákra. Külön öröm számomra, hogy a leendő diplomások 60—70 százaléka fizikai dolgozó szülők gyermekei. Remélem, nem hat dicsekvésnek, ha hozzáteszem: mindez nemcsak tanulóink jó képességeinek, hanem tantestületünk munkájának is egyik értékes bizonyítványa. — S hol vannak, mit csinálnak, hogyan dolgoznak azok. akik a középiskolai végzettséggel, vagyis mint középfokú közgazdászok helyezkedtek el? — Döntő többségük Eger, illetve Heves megye üzemeiben dolgozik. Munkájukra, emberi magatartásukra mi is kíváncsiak vagyunk, ezért is döntöttünk úgy, hogy időnként véleményt, információt kérünk tőlük és a munkahelyük vezetőitől is. — S mire kíváncsiak elsősorban? — Például a legutóbbi felmérésünk során a következő kérdésekre kértünk választ: Hogyan elégedettek tanítványainkkal? Milyen az emberi magatartásuk? Hogyan vesznek részt a közösség munkájában? Szívesen vállalkoznak-e a rendkívüli feladatokra? Tudnak-e tárgyalni az ügyfelekkel? Megfelelőnek tartják-e általános ra bozótot eresztettek, hogy kezdhetnék elölről az egészet. Ma már csak abban bíznak: majd a víz megöli őket. Korhadásuk pedig majd a halakat! Amikor ezt az érintettek sejteni kezdték. rettentő kapkodás kezdődött. Speciális katonai járművekkel akar. ták a fától megtisztítani a területet;' felkerestek különböző vállalatokat, de a mocsaras, sáros területre senki sem akart. s nem is akar most sem bemenni, hisz azóta a fák lassan elvesztették értéküket, s ezért nyúzni a gépeket. felesleges munka. Akkor azután úgy gondolták, hogy majd a tavaszi hónapokban az öntözési időszak előtt, kiszárítják annyira a medret, hogy rámehessenek szárazföldi gépekkel is. Csakhogy a szakemberek a tavaszi áradásra nem számítottak. Arra a tavaszi áradásra. melyről pedig már az általános iskola földrajzkönyveiben is úgy írnak, hogy „Két áradás vonul le tavasszal folyóinkon: az egyik a? olvadó havat szállítja, a zöldár pedig a tavaszi esőzések vizét”. A pusztulással fenyegetett halállományra most néhány tudóson és a tiszai halászokon kívül senki sem gondol. Mint ahogy a természet felborított, megzavart egyensúlyára, annak következményeire sem. És arra a több millió forint értékű, nagyobbrészt értékes, jó minőségű fára sem, amit otthagytak az értelmetlen pusztulásnak. Hát ennyire gazdagok vagyunk?! Nyilvánvaló, hogy ezúttal a fejetlenség, szervezetlenség jó házastársra talált a bürokráciában. Mert a papírhalmazban, utasítások, kérvények, jelentések, beadványok, havonta változtatott intézkedési tervek rengetegében eltűntek a felelősök is. A lelketlenül, hanyagul dolgozók közül egy sem maradt — pedig voltak elegen — akire rá lehetne mutatni: „... uram (vagy elvtársam) ezért ön a felelős!’’ Csak jó pénzzel megfizetett, munkájuk dicstelen eredményét őrzi a Tisza II. medre, pusztuló halállománya. Cziráki Péter műveltségüket? Milyen arányban vesznek részt a munkahely ifjúsági szervezetének munkájában? Ahogyan az üzemekben látják — És milyen válaszokat kaptak? — Az egri Finomszerel- vénygyár vezetői szerint volt tanulóink „döntő többsége szakmailag igen jól képzett”. A megyei tanács illetékesei pedig a következőket írták levelükben: „Gyorsan és jól illeszkednek be a tanácsi apparátus sokirányú és nagy felelősséggel járó munkájába.” Néhány sor a tanárképző főiskola leveléből: „Aktívan kapcsolódnak be az iskola politikai életébe.” A 4. számú Volán Vállalat véleménye: „Valamennyien tagjai a KISZ-nek, szakmailag igen megbízhatóak, rendkívül érzékenyek az új iránt, tudásukra mindig alapozni lehet.” Egri Dohánygyár: „Sokoldalúan képzett, jó szellemű fiatalok.” De hasonlóan pozitívan nyilatkoztak róluk az Agria Bútorgyár, a Heves megyei Illetményhi- vatal, a Heves megyei Finommechanikai Vállalat, az OTP megyei igazgatóságának szakemberei, vezetői is. — S mivel kapcsolatosan érkeztek kritikák, bíráló megjegyzések? A vasutasokat köszönti az ország A hagyományoknak megfelelően. július második vasárnapján. megemlékezve felelősségteljes. áldozatos munkájukról, a vasutasokat köszönti az ország. Azokat a dolgozókat, akiknek szakmai tudását, jól ismert és elismert hivatásszeretét a legfejlettebb technika, a legkorszerűbb automatika is csak segíti, de nem nélkülözheti. Nem helyettesíthető a népgazdaság növekvő, lét- fontosságú szállítási igényeinek kielégítésében a sokszor erőn felüli követelményeket kívánó, a hétköznapokon és ünnennapokon egyaránt kötelező nehéz szolgálat, amelynek a mintegy 150 000 vasutas, megértve a nehézségeket is, mindig becsülettel eleget tesz. Az idei vasutasnap két- háromnapos rendezvénysorozatát ezúttal igazgatóságonként bonyolítják le. Budapesten a közlekedés- és pos- taüavi miniszter tünteti ki a vasutasok legjobbjait. A központi ünnenséget vidéken tartják, Győrött, ahol a vasútállomás előtt leleplezik Baross Gábor szobrát, s ahol felavatják a most végzett 240 vasutas tisztet. Az igazgatóságokon kívül a budapesti és a vidéki — hatvani, füzesabonyi — csomópontokon, nagy pályaudvarokon szintén megemlékeznek a 29. vasutasnapról, amely gazdag kulturális és sportprogramot kínál a pihenőben, a szabad napon levő vasutasoknak és családtagjaiknak, valamint a százezernyi nyugdíjasnak, akik együtt ünnepelnek majd az aktív dolgozókkal. Színesítik a vasutasnapi műsorokat a baráti országokból csere-vendégszereplésre érkezett vasutasegyüttesek. Az NDK-beli bautzeni vasutasénekkar péludául Dunakeszin és Tapolcán, a szczecini lengyel vasutas munkáskórus Szolnokon lép fel. Tapolcán tartják a vasutas fúvószenekarok II. országos találkozóját. — Az Egri Dohánygyárból: „A gyors- és gépírónők a titkárnői teendőket is jobban ismerhetnék.” Heves megyei Finommechanikai Vállalat: „Nagyobb gyakorlatra lenne szükség a hivatalos vállalati levelezésben.” Heves megyei Illetményhivatal: „Hiányosak a programozói ismereteik.” Agria Bútorgyár: „Hamarább váljanak szakterületük önálló művelőivé.” Mátravidéki Fémművek: „Nagyobb figyelmet kellene szentelni az oktatásban a szintetikus és az analitikus nyilvántartásra és elszámolásra.” Csepel Autógyár egri gyáregysége: „Általános műveltségük megfelelő, de leendő munkakörük betöltéséhez, valamint a gyári kollektívába való beilleszkedéshez nagyobb politikai ismeretekre és aktívabb érdeklődésre van szükség.” Heves megye Tanácsa: „Az oktató- nevelő munka során az elméleti oktatást jobban össze kellene kötni a gyakorlati élettel. Több üzem- és hivatali látogatásra van szükség, az eddiginél is gyakrabban kellene konkrét feladatokat megoldatni a tanulókkal.” Hogy még többet tudjanak — Jogosnak tartják-e az üzemek észrevételeit és hogyan kívánják hasznosítani, kamatoztatni? — Valamennyi kritikaigaz, és a további munkánk során igyekszünk majd úgy dolgozni, hogy a leendő szakemberek még közelebb kerüljenek az élethez, még többet tudjanak meg a hétköznapi munkáról, a mindennapos teendőkről, a szakmai, a politikai feladatokról. Iskolánk. mint a megyei szakemberképzés egyik nagy báA májusi és június eleji aszály jelentős károkat okozott a mezőgazdasági üzemeknek. Ezek mérséklésére másodvetéseket végeznek zisa, tulajdonképpen mindig is erre törekedett és a további munkánk alapja is az lesz. hogy minél több szakmailag és politikailag jól képzett szakembert adjunk megyénk üzemeinek, vállalatainak és szövetkezeteinek, és természetesen ugyanúgy büszkék leszünk azokra is, akik a négyéves tanulmányaik befejezése után felvételt nyernek a felsőfokú intézményekbe. Hogy a nálunk képzett szakemberekre szükség van, azt mindennél jobban bizonyítja, hogy például az 1976-os létszámzárlat idején is valamennyi végzős tanuló el tudott helyezkedni. Azzal is tisztában vagyunk ugyanakkor, hogy az elkövetkezendő években a jelenleginél is sokoldalúbban képzett könyvelőkre, statisztikusokra, vagyis középvezető közgazdászokra lesz szükség. örömmel mondhatom, hogy a magasabb igények kielégítéséhez rendelkezik intézetünk megfelelő szellemi kapacitással és a tárgyi feltételeink is egyre jobbak. Ismerjük Heves megye üzemeinek feladatait, tudjuk, hogy az egyre növekvő tennivalókat csak akikor tudják termelő egységeink teljesíteni. ha megfelelő szakemberek szervezik, irányítják, ellenőrzik a termelést, a gazdálkodást. Intézetünk kollektívája nevében is ígérhetem: lehetőségeinket még hatékonyabban hasznosítjuk, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy minél több jól képzett szakember kerüljön iskolánkból Heves megye üzemeibe. Oktató-nevelő munkánk mellett természetesen a továbbiakban is rendszeresen figyelemmel kísérjük majd a nálunk végzett, fiatalok életét és munkáját is. Koós József megyeszerte. Miután jő ütemben halad az árpa aratása, a levágott kalászos helyére uborka, takarmánykeverék, valamint rövid tenyészidejű kukorica kerül. A közös gazdaságok, főleg a megye déli, alföldi részén már a talajelőkészítéseket végzik. Ahol az árpaszalmát lehordták a földekről, ott mindenütt felszántják a helyét és magágyat készítenek. A július eleji eső jól jött a másodvetésekhez, hiszen a megázott földbe kerülnek a magvak. A Vetőmag Vállalat Északi magyarországi Központja is időben felkészült, elegendő mag áll a gazdaságok rendelkezésére. Főleg a takarmánykeverékek, rövid tenyészidejű kukorica, a lucerna és a fajtaborsó iránt nagy az érdeklődés. A vállalat az üzemek valamennyi vetőmagigényét biztosítja a következő napokban. Őrlik cxz új búzát A békéscsabai István-' malomban megkezdték az új búza őrlését. Amint a Gabonaipari Vállalat megyei igazgatóságán elmondták: az új búza beltartalmi értékei jók, sikértartalma mintegy hat százalékkal magasabb a tavalyinál. Az elmúlt évi aratástól eltelt időben több mint 1500 vagon tárolási lehetőséggel növekedett a megye gabonaraktározási kapacitása, így a termés elhelyezése nem okoz gondot. Ez évben megvalósíthatják a régen tervezett módszert: minőségi csoportosításban tárolják a búzát. 1979. július *., szerda Az egriek voltak az elsők „Tanítványaink az életben is megállják helyüket..." Beszélgetés dr. Csícsai Józseffel, az egri Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola igazgatójával
