Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-04 / 154. szám
Moltöre-, Shaw-, Brecht- és Sarkadi-bemutatő Egerben Évadzáró társulati Ülés a miskolci-egri színházban Véget értek az előadások, befejeződött az 1978—79-es színi évad és a nyári pihenő előtt társulati ülésen találkoztak Miskolcon a két város színházának a művészei, dolgozói. Ott voltak a találkozón Borsod megye és Miskolc város párt- és állami vezetői, valamint Bögel József. a Kulturális Minisztérium főelőadója is. Elöljáróban Soílds Gábor igazgató röviden értékelte az évadot, megemlítve többek között, hogy noha tiszteletre méltó szezont zárt a színház, a társulat előadásai nem kerültek az országos érdeklődés homlokterébe. Az elmúlt hónapokban több oldalról is jogos kritika érte a színházat, a művészi munkát, amelynek megfelelő rangra emelése elképzelhetetlen az egymást segítő, őszinte, alkotói légkör nélkül. A továbbiakban nyugdíjba vonulásuk alkalmával köszöntötte az igazgató a színház három népszerű művészét — Demeter Hedviget, Nádassy Annát és Somló Ferencet — jutalmakat adott át, s kihangsúlyozta, hogy további munkásságukra feltétlen számít a társulat. Jutalmat kapott Somoss Zsuzsa koreográfus, aki 25 éve tagja a társulatnak. Ezt követően Csótai János, Miskolc Város Tanácsának elnökhelyettese átadta a Dé- ryné-gyűrűt Bánó Pálnak, valamint a tanács jutalmát Várhegyi Mártának, Simon Györgynek és Varga Gyulának. A kitüntetett művészeket nagy tapssal köszöntötte a társulat. A városi tanács elnökhelyettese ezután bejelentette, hogy Sallós Gábor lemondott igazgatói tisztségéről, s kérte felmentését Illés István főrendező is. Lemondásukat elfogadták, és a színház művészeti vezetésére Csiszár Imrét, a Szolnoki Szigligeti Színház rendezőjét kérték fel, az igazgatói teendőket pedig ideiglenesen Kerékgyártó László gazdasági igazgató látja el. A tisztségéből távozó igazgatónak — aki mint színészrendező marad a társulatnál — megköszönték eddigi tevékenységét, és átadták a felsőbb szervek ajándékát. A évad végén néhányan búcsút mondanak a társulatnak. Elmegy Orbán Tibor színész-rendező, Vándor Éva A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat orgonaműhclyc- bcn egy már kétszáz évvel ezelőtt is Ismert mechanikus 1979. július 4., szerda és Maróti Gábor színművész, s megválik a társulattól Sza- konyi Károly dramaturg is. A következő évadra új erőkkel erősödik a társulat. Bizonyára örömmel fogadja az egri közönség, hogy Blas- kó Péter visszatér Kecskemétről, ugyancsak a visszatérők között említhetjük Újlaki Dénesi is, aki Szolnokról jön. Szolnokról szerződött a társulathoz továbbá Galkó Balázs, Körtvényessy Zsolt, Polgár Géza, Teszári László, Egerszegi Judit és Tímár Éva, Békéscsabáról pedig Máhr Ágnes és Zsol- nay Júlia. Dégi István, aki a korábbi években már vendégszerepeit az egri színházban. Tagja lesz a társulatnak Szerencsi Éva is, aki a József Attila Színháztól szerződött át. A színház dramaturgja Schwajda György író. e—» w. Az 1979—80-as évadban a következő műveket játssza a színház. Bemutatásra kerül Ödön von Horváth Férfiakat Szelistyének című vígjátéka, a szovjet dráma hetében műsorra tűzik Kazys Saja tragikomédiáját, amelynek címe Koldusok szigete. Láthatja a közönség G. B. Shaw komédiáját, a Pygmaliont, Moliére Tartuffe című vígjátékát, Sarkadi Imre Ház a város mellett című > drámáját. B. Brecht Szecsuáni jólélek című színművét, valamint E. A. Poe műveiből gyár vonatkozású alkotást. rendszerű orgona fejlesztett változatát készítették cl. A hangszert a Szabolcs-Szat- már megyei Ajak községben állítják majd fel. A képen: Gáli István orgonaépítő ellenőrzi az orgona különböző darabjait. (MTI fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) egy összeállítást, amelynek címe Miért kell megölni E. A. Poe-t? A zenés műfaj kedvelői megnézhetik Millöcker Du- barry című nagyoperettjét, vagy a Mágnás Miskát, tervezi a színház a nagy sikerű zenés komédia, az Irma, te édes bemutatását, vagy a Sam Small csodálatos élete című musicalt. A felsorolt művekből kilenc bemutatóra érvényes bérletet hirdet a Gárdonyi Géza Színház. Bérleten kívül a nemzetközi gyermekév alkalmából kerül bemutatásra Fazekas— Schwadja mesejátéka, a Ludas Matyi. ★ Ennyi a következő évad színházi ígérete. Első olvasásra is kitűnik, hogy számíthatunk ugyan néhány érdekes bemutatóra, dm nem titkoljuk, szívesen látnánk az egri színházban egy, már oly régóta hiányolt klasszikust. A jubileumra való tekintettel Móricz-művet, ama Is nagyon Időszerű Rokonokat például. És talán a Tartuffe helyett valami mást, hiszen e Molére-vígjátékot néhány évvel ezelőtt már játszották Egerben, természetesen Miskolcon is. Végül: Ödön von Horváth Férfiakat Szelistyének című vígjátékával szeptember 27- én nyitja meg új évadját az egri Gárdonyi Géza Színház. megálltam a vetkőzés- ben, s azt mondom: megláttam egy kekiruhát, vállpántja van, meg mindenféle színes csík és bigyó a mellrészén, marha szép, azt szeretném megvenni. Elment az eszed, mondja anyu. Van csinos munkaruhád, amit az üzem ad, meg van két nadrágod, az egyik farmer, amit úgy imádsz, és van kimenőruhád is, ha vendégségbe megyünk. Miért kellene neked egy olyan francos keki- ruha? Mert perpillanat nagyon szeretnék egy olyan ruhát, mondom. Nekem pedig nincs ötszáz forintom, s ha volna, se adnék, mondja anyu. Adjál, nagyon kérlek, mondom. Le is vonhatod, például havi százforintos részletekben. Megelégszem havonta ötven forint költőpénzzel. Erre beleszól a kettőnk beszélgetésébe, s szerintem teljesen illetéktelenül, öli bácsi. Egy tizenhét éves lány ne flancoljon kekiru- hával, mondja. Maga ehhez nem ért, mondom neki. A kekiruha nem flane. Anyuhoz fordultam: könyörgök, anyukám, összetett kézzel, adjál ötszáz froncsit, megszakad a szívem egy kekiruMóra Ferenc- életmüsorozat Móra Ferenc születésének 100, évfordulója alkalmából a Szépirodalmi Könyvkiadó „Móra Ferenc művei” címmel életműsorozatot indított. Az első kötet „Az aranykoporsó”, a legolvasottabb magyar regények egyike, a napokban már az olvasókhoz jutott. Még az idén megjelenik A Daru utcától a Móra Ferenc utcáig címmel a másik kötet, amely tulajdonképpen önéletrajz, a kiskunfélegyházi foltozószücs fiának „karriertörténete” íróvá válásáról, ars poeticájáról. Méltóképp emlékezik névadójáról a Móra Ferenc Ifjúsági Kiadó is. A nemzetközi gyermekévet összekapcsolva az irodalmi évfordulóval, számos új kiadással kedveskedik a gyerekeknek. Az ismert, immár klasszikus meséket tartalmazza „A kéményseprő zsiráfok” és „A nagyhatalmú sündisznócska” című két, színesen illusztrált könyv. Díszes kiadásban is napvilágot lót a legnépszerűbb és egyik legismertebb Móra-mű, a „Kincskereső kisködmön”. Második kiadásban adják közre Takács Tibor „Móra igazgató úr” című kötetét. Ennek szerzője Móra bizalmas emberét, Ko- tormány Jánost szólaltatja meg, akinek elbeszélései alapján, a közvetlen élmények felidézésével állítja az olvasó elé Mórát, az embert, az írót, a régészt és a múzeumigazgatót. háért. Véletlenül észrevettem, hogy Öli bácsi, félig a hátam mögött, int anyunak, hogy ne adjon. Erre nagyon begurultam: mit avatkozik bele ez a pasas egy anya és a leánya vitájába? S amikor anyu ki is jelentette, hogy hagyjam abba a kunyerálást, mert esze ágában sincs énekem ' ötszáz forintot adni, közöltem vele: Jól vari, anyu, ha ilyen szívtelen vagy, akkor én most elmegyek, s megszerzem az ötszázast. Hogy hogyan, még nem tudom. Majd lefekszik valami trógerrel, jegyezte meg Öli bácsi. Erre aztán igazán pipa lettem, s azt mondom neki: Maga a tró- ger, Öli bácsi. Itt alszik, tömi a pociját, az anyu kajájával. Maga anyuból él. Azelőtt az ilyet, halom, stricinek hívták. Anyu nekem rontott, azt hittem, megüt. Nem féltem, mert frankón éreztem, hogy én most elmegyek, és megszerzem az ötszáz forintot. Ne üss meg anyám, mondom, én most elmegyek, és megszerzem az ötszáz forintot. És megveszem a kekiruhát. A ház előtt már sírtam, hogy így tönkrement az életem, s elvesztettem az anyámat. Egy ideig kódorogtam A Monológ, a Siklós Olga által szerkesztett és láttatott Móricz Zsig- mond-portré, nemcsak egy nagy magyar író küzdelmes, olykor reménytelen életének tükörcserepeit illesztette Ösz- sze, hanem képet alkotott a két háború között élő írók sorsáról, azokról, akik a nép mellé állva megkísérelték kifejezni a nép kilátástalan életét, akik változást sürgettek. „Engem nem a politika sodort a proletariátus felé, de itt van körülöttem és nem tudok menekülni tőle” — írta. A műsorban felhasznált levelek, versek egy mögöttes terület irodalma, a legszemélyesebb vallomások a Hét krajcártól a Rózsa-regényekig az önmagával és a korral vívódó nagy író életútjának fordulóit is megmutatták. A kép harmonikusan illeszkedett a születése 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek sorába. Örömteljes pillanatok, találkozása Adyval és Babitsosai, a sivár irodalmi jelen (Her- czeg), a közös gondolkodás Ambrussal és Bródyval, megaláztatások és szakadatlan írás — részben pénzért — jelentik ennek az útnak meredélyeit és szakadékait. Azt szoktuk mondani, hogy az író élete az írás és műveiből nemcsak a kor, hanem egyéni élet, a boldogság, sikerek, a sikertelenségek. a megértések és értetlenségek állomásai bomlanak ki. „Minden írás líra, a szenvedő szív gyötrelme idegen alakok burkában egyé- nítve”. Származásáról azt írta, hogy vér szerinti ősei kapás jobbágyok és zászlósurak. ezért is érezte magát egynek az országgal és népével. De milyen világ volt ez akkor? „Ami itt vidámság, a világ arculatán az férges gyümölcsön csillogó sugár”. Ezt akarta megírni, de megbízói derűs történeteket vártak tőle. A Pesti Naplónál a legnagyobb magyar írónak tartották, ugyanakkor egy sor írást sem közöltek tőle. A debreceni kollégium igazgatója tiltakozott a Légy jó mindhalálig tanáralakjai láttán, pedig csak azt akarta mondani, hogy az ifjúságot a jövőre, kellene nevelni, hogy mi, magyarok itt Európa szélein élni tudjunk. „Nyilas Misi tragédiájában nem a debreceni kollégiumban átélt szenvedéseit írtam meg, hanem a kommün alatt és a sötétedő utcákon, gondoltam, fölkeresem Bandit, de aztán más jutott eszembe, s egyszercsak Krisztáék háza előtt találtam magam. Kriszta beengedett, nagyon jó barátnő ő. A szüleivel él, apja is, anyja is az üzemben dolgozik. Elmondtam, hogy miért hagytam ott az anyámat. Megengedték, hogy náluk szundíthassak éjszaka. Nem fog anyád aggódni, kérdezte Kriszta anyja. Nem, őneki van, aki vigasztalja. Képes a rendőrséghez fordulni, mondta Kriszta anyja. Nem hiszem. Mással van ő éjszaka elfoglalva. Különben is, reggel bemegyek dolgozni, és akkor látja, hogy élek, és nem vesztem el. Nagyon köszönöm, hogy meg tetszenek engedni, hogy itt aludjak. Bár így is boldogtalan vagyok, hogy nekem semmi se sikerül. Életem egyetlen nagy vágya lett volna ez a kekiruha, amilyet Kriszta is vett, és nem juthatok hozzá, mert anyu még kölcsön se akart adni nekem ötszáz forintot. Pedig becsszavamra, részletekben megadtam volna. Reggel, mielőtt munkába mentem, Kriszta anyukája kezembe nyomott ötszáz forintot. Kislányom, én megértem, hogy mennyire fájhat a szíved. Ezt a pénzt majd részletekben visszaadod, ahogy mondtad. És akkor megveheted a kekiruhát. Megöleltem, megcsókoltam Kriszta anyukáját, és azt gondoltam: lám, csak ez egy idegen anyuka, és jobb mint az én anyám, aki nem értette meg egy fiatal lány szíve vágyát. Krisztával után elszenvedett dolgokat.’^, Én akkor egy rettenetes vihar áldozata voltam, valami olyan naiv és gyermekes szenvedésen mentem át; hogy csak a gyermeki szív rejtelmei között tudtam megmutatni azt, amit éreztem ...” De ilyen menekül lés volt a Tündérkert is. Az írói hivatásról írta: „Az író azért író, hogy ő legyen az emberi élet mutatója, s az emberiség megállítja ezt' az órát, mert ha megmutat-' ja az időt, leütik mutatóit”,].',; A hivatal nem sokra becsül-^’ te az írót, egy sorba vette a'V komédiással és a pincérrel.” És Leányfaluról? „Itt reme-' kül lehetne élni, ebben a.' kertben. Menhely lesántult; zseniknek. Ki-ki olyan vi-' lágban él, amilyen ő maga.1' Mindenki maga teremti és' alakítja maga körül az embereket. Ezt akartam végre kimondani. Nem hiszek erőim győzhetetlenségében, sőt' valósággal félek az emberek-' tői, csak közben szorul a szí--? vem, hogy ezt is, azt is ef kellene intézni, de én márw nemigen intézek el semmit”.’. Horváth Sándor átélt mondatai, a remény és csüggedés, az öröm és lemondás, a keserűség és a hiábavaló küzdelem hangja hozták közel a hallgatóhoz az író legszemélyesebb vallomásait. Az irodalmi ismeretterjesztésnek ez -a formája alkalmas arra, hogy megértesse a művek születését, de képe egy kor politikai és közművelődési helyzetének. Teljessé tette az emlékezés perceit a bevezető, a Levél-féle Móricz Zsigmond- hoz, amiben Ady „szerelme- tes barátnak, boldognak, té-; vő és jótékony gyermeknek; szabad, pacsirtás. győző nagy léleknek” nevezte. Kár azonban. hogy — nyilván időmegtakarítás céljából — két versszakot elhagytak a versből. Ha már nagy költőktől idézünk, a tisztelet is azt mondja valahogy, hogy ne csorbítsuk meg mondanivalójukat, vagy elégedjünk meg kiemelt sorok idézésével. Távol áll tőlem bármiféle filológusi fontoskodás, de amikor Ady „furcsa emberek” leskelődéséről beszél, azok „furcsáan” figyelnek. Ez több mint a „furcsán”, (ahogy hallotta) és az Ady- nál nem manir, hanem tudatosság. Ebcrgényi Tibor együtt rohantam a munkába, de amikor az áruházhoz értünk azt mondtam neki: Te csak menj, de ne szólj senkinek, hogy találkoztál velem. Főként anyunak ne szólj. Én itt parkolok. Sajnos, az áruház ilyen korán még zárva volt, de elhatároztam, hogy addig nem megyek el innen, míg ki nem nyit. Tíz órakor nyitott, akkor spuri be, fölpróbáltam egy kekiruhát, a második úgy állt rajtam, mint a parancsolat, mikor a tükörbe néztem és megláttam magam, majdnem bőgni kezdtem a meghatottságtól, mert olyan karcsú voltam és olyan szép. Ha most látna a tévérendező, már nem is mondana semmit, csak vinne a karjában magával Pestre. Az új ruciban mentem be az üzemi konyhára. Anyu kisírt szemmel rohant elém. Hol jártál az éjszaka, te cafka? — kiáltott rám. És ilyenkor kell munkába jönni? És mi van rajtad? Csak a második kérdésre válaszoltam. A kekiruha, amiről beszéltem, mondtam. Szóval megszerezted az ötszáz forintot, ahogy azt a makacs fejedbe vetted? Igen, megszereztem. És megmondanád, hogyan? Nem mondom meg. Lefeküdtél valakivel, mi? Igen, lefeküdtem. Anyu félelmetes pofont kevert le. Még a kezének a zsírszagát is éreztem. A hajam össze- kúszálódott, a szemem megtelt könnyel, s arra gondoltam: szegény anyu, úgy látszik, egész éjjel izgult értem, ha így fel van srófolva. Lehet, hogy még szeret? Márkusz László Ü; sorozatok a tv programjában A tv-nézők körében népszerű sorozatok utánpótlásáról a nyári hónapokban is gondoskodnak a televízió munkatársai: három újabb — irodalmi, szociológiai és képzőművészeti témájú — sorozat forgatását kezdik meg a napokban. A kalandos történeteket kedvelők várhatóan még az idén nyomon követhetik a képernyőn Verne Gyula világhírű regénye, a Sándor Mátyás epizódjait. A francia—magyar—NSZK— olasz koprodukcióban készülő sorozat hatszor egyórás részben dolgozza fel e maFrancia szakember, Jean- Pierre Decourt rendezésében Bujtor István játssza Sándor Mátyás legendás figuráját. Pusztafalui változások címmel 5 részes filmsorozat készült a Borsod-Abaúj-Zemp- lé.n megyei községben. Pusztafaluról negyven évvel ezelőtt átfogó népi'ajzi felmérés, készült; most szociográ- fusok, néprajzosok társaságában látogatnak ide a tv munkatársai, hogy a 400 lelket számláló községben megvizsgálják, miként változtak a népszokások, a néphagyományok, hogyan alakultak át ezek a fiatalabb generáció életében, milyen vonzerőt jelentenek a közeli nagyobb települések a lakosságra. A technika oldaláról közelít a művészethez az a 12 részes képzőművészeti sorozat, amelynek első felét a hónap közepétől rögzítik filmszalagra. ’E részekben a rajz, a festészet és a szobrászat mesterségbeli kérdéseiről lesz szó — megmutatva azoknak kézművességgel kapcsolatos oldalát, s közelebb hozva a nézőkhöz a szellemi tevékenységét is. Nemes György: ■<f
