Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-29 / 176. szám
r Egy tőkén 27 fürt Az egerszalóki szőlőkben $ ui a 3 S verőfényes napsütésben szinte jólesik végigtekinteni a szabályos sorokban elnyújtózó szőlőtáblákon. A határ túlsó részén erdő, lejjebb szántó. Ez a változatos tagoltság jellemzi az egerszalóki földeket. A megyeszékhelyhez közel, a történelmi egri borvidék részeként jó minőségű szőlőket érlelnek a táblákon, ahonnan jó minőségű borok kerülnek palackokba évente. Pedig kedvezőtlen termőhelyen, sok erdei talajt meghódítva gazdálkodik a Derűjén és Egerszalók határát átfogó Vörös Csillag Termelő- szövetkezet. Nem tartozik a legnagyobb üzemek közé, hiszen területileg alig több háromezer hektárnál, mégis az újat, a jobbat keresik a földek ésszerű hasznosítására. Á száz hektáron telepített szőlő is ezt jelzi. — A legkorszerűbb, úgynevezett ikertőkés rendszerű ez a telepítés — jegyzi meg Jenei László szőlészeti ágazatvezető. — Széles soros ültetvények, melyek már gépi, kombájn- szüretelésre alkalmasak. Ezé a jövő! Nagyon kevés már itt is a mozgatható munkaerő még szüretkor is, így a gépek veszik át a teljes szőlőművelést. Ezt a telepítési módot, melyet meghonosítottunk, az alföldi borvidéken már korábban megkezdték, itt a hegyvidéken még nem terjedt el annyira. Főleg a Hosszúhegyi Állami Gazdaság ért el vele sikereket. Ezért tapasztalatcserére hozzájuk megyünk. A széles soros telepítéssel úgynevezett egysíkú függönyt alakítunk ki a szőlőtáblákon. Ennek lényege, hogy egy kordontartó huzal van kifeszítve a sorokban, ami egy méter nyolcvan centi magas és faoszlopok tartják. A kordontartó huzalt függönyként benövi a szőlő, így nincs szükség a nyári zöld munkákra, ami sok kézi erőt igényel. A már meglevő telepítéseknél egyébként is rövid idő áll ehhez rendelkezésre, hiszen május elejétől június végéig el kell végezni! Nagy Péterné szőlőmunkás az ígéretes kékfrankosfürtöket mutatja a demjéni szőlősorok egyikén (Fotó: Perl Márton) lően telepítették a száz hektárt kékszőlőfajtákkal, zömmel kékfrankossal. A helyes tápanyag-gazdálkodáshoz, a metszéshez és a műveléshez a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet egri állomása, valamint a borkombinát nyújt rendszeres szaktanács- adást. Szalókon és Demjénben, a háztájiban is nagy a népszerűsége a szőlőnek. Hatvanegy szövetkezeti tag 17 hektáron telepített eddig nagyüzemi művelésű, bőtermő rizlingszilvánit és muskát- ottonelt. 1977-ben, az egyesülés után az egerszalókiak csatlakoztak az Eger—Mátra vidéki Bor- gazdasági Kombinát irányítá. sával megvalósuló bikavérprogramhoz. Ennek megfeleA szőlőket járva biztató kép fogad mindenütt. A tőkéken sok a fürt, a vesszők üdezöldek. Ígéretesek a terméskilátások. — Tavaly hiányzott a kellő mennyiségű hő, a napfény ami nélkülözhetetlen az érés. hez — magyarázza Jenei László. — Ez különösen a későn érő fajtáknál, így a riz- lingnél hatott kedvezőtlenül. Kis bogyókban és alacsony hozamokban jelentkezett. Az idén egészen más a helyzet, a szőlő időben virágzott, a fürtök teltek, és biztatóak a terméskilátások. Nézze meg a leánykaültetvényeket, ezek a legszebbek. Éppen ma reggel az elnökkel végigjártuk a so. rókát és találtunk olyan tőkét, amelyen 27 fürt is van. 1973-ban volt ilyen legutóbb, azóta sem ... Június 14-e emlékezetes marad a demjénieknek. A csapadékkal ugyanis jég. is esett, ami becslések szerint legalább harmincszázalékos kárt okozott. — Segítségül hívtuk, a növényvédőket — emlegeti az ágazatvezető. — Permeteztünk a jég után, és a sérült hajtásokon sikerült megakadályozni a fertőzést. Ügy tűnik a szőlő kiheveri ezt a kárt. — Mennyire gazdaságos a termelés? Papírt és golyóstollat vesz elő, számol : — Csakis akkor, ha száz mázsán felül termelünk hektáronként. Szövetkezetünkben már elértük a 80—90 mázsás hozamot, bár a tavalyi eredmény a rendkívüli időjárás miatt ennél jóval alatta maradt. Idén viszont megvannak a lehetőségeink a nagyobb termésre, így is terveztük. A száz hektár új szőlő, mely 24 millió forintos beruházás volt, két év alatt megtérül. Szőlőből az idén kilenc és fél milliós árbevételre számítunk, ami szövetkezetünk pénzügyi alapjának jelentős része! Alacsony hozamok Befejeződött az aratás Heves megyében Munkavédelmi őrök 7 (Tudósítónktól) Az Élelmiszeripari Do gőzök Szakszervezetéhez tartozó munkavédelmi szakemberek és munkavédelmi őrök vállalati képviselői megyei tanácskozást tartottak a Hatvani Cukor- és Konzervgyár Művelődési Házában. Puskás József, a munka- védelmi bizottság vezetője értékelte a megye élelmi- szeripari üzemeinek első féléves munkavédelmi helyzetét, s szólt az elkövetkező időszak feladatairól. Mint kiderült, az idei első hat hónapban jelentősen csökkent a balesetek miatt kiesett munkanapok száma. A megye élelmiszeripari vállalatainál ma már mintegy félezer munkavédelmi őr tevékenykedik. Igyekezetüket nemcsak erkölcsi, hanem anyagi elismerésben ís részesítik.. 1978-ban a nyoic legnagyobb vállalatnál ösz- szesen több mint 80 ezer forint jutalmat fizettek részükre. örvendetes, hogy megnőtt a munkavédelmi újítások száma. Az elmúlt évben több mint száz ilyen jellegű javaslatot nyújtottak be a dolgozók, s részükre 120 ezer forint újítási dijat fizettek. Végül Szabó Béla megyei titkár bejelentette, hogy a múlt évi munkavédelmi versenyben első az Egri Dohánygyár, második a Hatvani Cukorgyár, harmadik a Hatvani Konzervgyár. A legjobbak oklevelet kaptak, Ugyanekkor jutalmazták a legjobban tevékenykedő munkavédelmi őröket is. Fentor Jánost (gabonaforgalmi vállalat), Fodor Bélát (Hatvani Konzervgyár) és Szűcs Ferencet (Selypi Cukorgyár). Ködmön Ferenc Egerszalókon az adottságokat kihasznál va a szőlő lesz a holnap növénye! Ezért a nyolcvanas években tovább folytatják a telepítést. Ennek már meg is kezdték az előkészületeit a falu határában, a Juhkosári-dűlőben. Ott, ahol most cserjék és bokrok vannak, hamarosan kékszőlő díszük majd. Mén túsz Károly Rövid volt az idei aratás. Június 20-án indultak a gépek Heves megyében és a hét végére befejezték a munkát. Az elmúlt közel negyven napnak azonban csak felét töltötték munkával a kombáj- nosok, a szállítómunkások, miután a többit a rendszeresen megújuló záporok és esők akadályozták. Nem volt könnyű feladat az idei gabonabetakarítás. Annak ellenére, hogy rövid ideig tartott a téli fagyok okozta kipusztulások, a tavaszi belvíz és a kora nyári aszálykárok miatt lényegesen kevesebb termést gyűjtöttek be üzemeink, mint tavaly. Szerény eredmények, alacsony hozamok születtek őszi árpából és búzából is. Az aratásban most is segítettek a szomszédos szlovákiai nagyüzemekből, ahonnan 104 kombájn és 65 pótkocsi érkezett. A Heves megyei gazdaságok az aratás befejezése után már a szlovák üzemekben segítik a betakarítást. 85 arató-cséplő gép és hatvan szállítójármű viszonozza a szlovákok korábbi helytállását. A közös gazdaságokban most a másod vetéseket végzik. 2200 hektáron tervezték ezt, melyet a jövő hét elejéig be is fejeznek. Eddig 1900 hektáron kerültek földbe a magvak, főleg tarlóuborkaj zöldbab és vegyes takar-} mánykeverék. Van még teendő a szalmaletakarítással is, melyet hamarosan befejeznek. Folytatják ezt a nyá-í ri szántással és a műtrágyaJ szórással, amely már az őszi előkészületeket jelzi. Itflegujjiil m hafEvarei mozcfon^|esiviSö Ä városi párt-végrehajtó- bizottság állásfoglalásából, 1977: Szorgalmaznunk kell, hogy a vasútállomás és a csomópont különböző létesítményei, amelyek az idők folyamán elavultak, mielőbb korszerű állapotba kerüljenek. Szükséges ez a szállítási feladatok jobb ellátása, a teljesítmény növelése végett, de azért is, hogy több száz vasúti munkás zavartalanul, a kor követelményeinek megfelelő szociális körülmények között végezhesse mindennapi dolgát. Különösen sürgető a mozdonyjavító felújítása. Az épület teteje tönkrement, a belső vágányrendszer és a műhelysor kiöregedett ... — örültünk a párt figye- lemkeltő cselekvési programjának, amely a mi munkánkra is kiterjedt, s igen hamar reagált rá az államvasutak vezérigazgatósága, csaknem tízmillió forintot irányozva elő a mozdonyjavító felújítására — mondja ottjártunk alkalmával Gádor László, a vontatási főnökség vezetője. — Tulajdonképpen ennek köszönhetjük, hogy a MÁV- magasépítés még 1977-ben elkészítette a különböző terveket, majd saját vállalatunk 1978 márciusában munkához fogott. S ha minden a tervek szerint halad, ma már korszerű viszonyok közt dolgoznak javítóink. Sajnos, a határidőt nem tudták tartani, mert a budapesti Nyugati pályaudvar országos érdekű rekonstrukciójához kellett tömöríteni a fő erőket. Most viszont már láthatják, hogy az utóbbi hónapok felgyorsult munkájának eredményeként csaknem kilencven százalékig kész a moz- donyjavitó átépítése. S amennyiben az alvállalkozó Bázisszemlélet Furcsa esetet hallottam a minap: megyénk egyik gyárában nézeteltérés támadt a társadalmi -vezetők és egy szocialista brigád között. Mégpedig azért, mert a brigád többet akart vállalni, a társadalmi vezetők pedig ezt fölöslegesnek tartották. Na még ilyet! — mondhatja bárki, hiszen pont az ellenkezőjét várná az ember a szak- szervezeti vagy a KlSZ-veze- tőktől. Azt, hogy ők buzdítsák a brigádokat, hogy vállaljanak, többet, nem pedig azt, hogy a nemes szándékról lebeszélik őket. Pedig az említett esetben a társadalmi szervek vezetőinek volt igazuk. Az történt ugyanis, hogy a brigádtagok fejenként negyven óra társadalmi munka végzését tervezték az év során. S amikor megkérdezték tőlük, hogy miért ennyit — senki nem tudott rá válaszolni. Aztán hosszas hallgatás után végre kibök/te valaki, hogy azért negyvenet, mert hát tavaly is negyven órát dolgoztak, és annál kevesebbet az idei évre sem tervezhetnek. A társadalmi szervek vezetői a válasz után arra kérték őket, hogy fogalmazzák meg: milyen területen akarnak társadalmi munkát végezni és milyen formában. S amikor megszületett a tennivalók listája, akkor azt kiszámolták a brigádtagokkal együtt, hogy a feladatok valóra váltásához mennyi idő kell. Végül pedig a társadalmi munkaórák számát elosztották a brigádtaigok létszámával — és kijött a meglepő eredmény. Az ugyanis, hogy nem jut negyven óra egy főre, csak harmincnyolc. S, aki' azt hinné, hogy ezzel az ügy el is lett intézve, az téved. Ekkor jött még a munka neheze, meg kellett győzni a brigádot, hogy elég az a harmincnyolc óra. Mert annyi kell, és nem több. Mert miért is dolgoznának fölöslegesen — csak azért, hogy túlteljesítsék a tavalyi bázist, azaz a negyven órát. Ez a kis példa is bizonyítja, hogy mennyire elterjedt napjainkban a bázisszemlélet, amely az említett esetben a brigád tagjait nem arra késztette, hogy a társadalmi munka lényegét tarteák szem előtt, hanem annak egyik formai oldalát emelték ki. És már a tervezésnél elkövették azt a hibát, hogy elsődlegesen nem a célokat határozták meg, hanem egy időkeretet találtak ki, és ahhoz próbáltak munkát szerezni. Ez is mutatja, hogy a bázisszemlélet esetenként mennyire helytelen cselekvésre ösztönöz, és elsődlegesen nem a minőségi, hanem a mennyiségi munkára irányítja a figyelmet. És különösen káros ez napjainkban, amikor éppen fejlődésünk érdekében például nagyon sok korszerűtlen termék gyártását meg Kell szüntetni, nem pedig növelni belőlük a termelést. Népgazdaságunknak igen sok kára származott mér abból, hogy a statisztikák szinte dicsekedve hirdették, hogy ebből és ebből az árucikkből tavalyhoz képest ennyivel és ennyivel többet termeltünk — közben pedig az áru — rossz minősége miatt — eladhatatla- nul hevert a raktárak zugaiban. Nem véletlen tehát, hogy pártunk Központi Bizottsága is elsődlegesen a munka minőségi javítására hívja fel a figyelmet, hiszen céljaink eléréséhez ez az út vezet, nem pedig az, hogy jelenlegi önmagunkat állandóan a tavalyihoz hasonlítsuk. Kaposi Levente augusztusra befejezi a don- gás, hajlított üvegtetőzet szerelését, szeptemberben üzemcsarnokot avatunk. Napról napra hatalmas, felelősségteljes munka hárul a hatvani mozdonyjavító szakembereire, akik a vasút- technika fejlődésével nagyszerűen lépést tartottak. Prima István, Borsányi László, Szabó Ferenc, Ocsovai Istcsamokon belül is megváló} sül. Kidobták például a két szélső vágányt, méghozzá anélkül, hogy csökkenne a befogadóképesség. Az ide tervezett, felhúzható, vil} lanymotoros kapuszerkezeti továbbá az ósdi műhelysor felszámolása lehetővé teszij hogy egyszerre 8—12 gépen dolgozzanak a szerelők. Jelentős társadalmi munkával be} segítettek ugyanekkor a cso-i mópont, a vontatási főnök-} ség szocialista brigádjai, sza} Virágh József, a mozdonyműhely vezetője eligazítást tart a szerelőknek munkakezdés előtt. (Fotó: Szabó SándorJ, ván, Gyenes József, Szabó Sándor vezetésével olyan gárda dolgozik itt, amelyik nem csupán a hatvani állomáshoz ,tartozó harminc gőzöst, román diesel tartja rendben, hanem fogadja a körzetbe érkező villanymoz- domyokat is, hogy a szükséges napi vizsgát elvégezze rajtuk. — Nem véletlen, hogy ilyen széleskörűen képzett szerelőink vannak a javítóban — veti közben szemlénk során Hanti Tamás főmérnök. — Mi már évekkel ezelőtt tapasztalatszerző munkára küldtük őket az ország legjelentősebb főnökségeire, s most ez kamatozik: A jövő ugyanígy a miénk! Mert ha öt-hat éven belül villamosítják a salgótarjáni vonalat, műhelyünk az elektromos vontatású mozdonyok legmagasabb szintű javításának is megfelel. A hatvani javítócsarnok felújításának munkálatait egyébként Serfőző József, a MÁV-magasépítők művezetője irányítja. Pestről jött vele még néhány szakember, a többit azonban a környező településekről és Hatvanból verbuválták. A vasszerkezet szerelésébe pedig belesegített maga a vontatási főnökség, a szükségnek megfelelően csoportosítva át szakmunkásait. Persze nem csupán a tetőzet kicserélése jelent gondot az építőknek. Mint említettük, a korszerűsítés bad idejükben, kommunista szombatokon építve aszfaltozott targoncautat csarnokon kívül, valamint a vágányok közén. S ami a jövő szempontjából szintén nem közömbös: terv, pénz van az új műhelysdr megépítésére, kivitelezőként pedig a helyi Lenin Termelőszövetkezeti üzemága jelentkezett. o Megszűnt tehát az életveszély a hatvani pályaudvar javítócsarnokában. S bár pillanatnyilag a köteles mozdonyellenőrzések, szemlék, javítások zöme szakaszosan, az építkezéssel összehangolva folyik, a közeljövő teljes változást ígér e munka tekintetében. A felújított építmény átadása után lényegesen jobb, kulturáltabb viszonyok fogadják az éjjel-nappal szolgálatot teljesítő szerelőket, továbbá megnövekszik az egész telephely teljesítőképessége. S ahogyan szinte évente több és több szerelvényt fogad a hatvani1 pályaudvar, ahogyan fokozódik minden égtáj felé a tranzitforgalom, e fejlesztés szüksége mindinkább be is igazolódik. Tehát a befektetett millió forintok a jelent és jövendőt szolgálják gyümölcsözően. Moldvay Győző 1979. július 29., vasárnap
