Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
Heti külpolitikai összefoglalónk A hét 3 kérdése Mit ígér a KGST további fejlődése? A szocialista országok gazdasági együttműködési szervezete, a KGST, harminc esztendeje áll fenn, s mostani, kormányfői szintű tanácskozásán „munkával ünnepelt”: felmérte a három évtized eredményeit, meghatározta az új távlatokat, s konkrétan máris elfogadott két újabb, hosszú távú együttműködési célprogra. mot. Az egyik ilyen program a tagállamoknak, de így is mondhatjuk: a KGST-orszá- gok népeinek az ipari fogyasztási cikkekre vonatkozó szükségleteit van hivatva kielégíteni, a másik program pedig a közlekedési kapcsolatok fejlesztéséről intézkedik. Az ilyen hatalmas, átfogó programok a részintézkedések egész sorával valósulnak meg, már most, a moszkvai KGST-ülésen tizennégy különböző megállapodást írtak alá. Az energiakérdés a szocialista közösség országai számára is létfontosságú: jó példa a KGST-tanácskozás kapcsán megszületett döntés egy új atomerőmű létesítéséről és három szocialista ország energiaellátásának bővítéséről. A szovjet Hmel- nyickij városka mellett épül az az atomerőmű, amelytől a lengyelországi Rzeszowig 750 kilovoltos távvezetéken jut el a termelt villamos energia, onnan tovább Csehszlovákiába és Magyarországra is juttatnak áramot. Egy másik példa: a Szovjetunióban bővítik az energiaigényes vegyipari termékek, például az ammónia, vagy a polietilén gyártását, az ilyen termékekért cserébe a többi KGST-ország olyan termékeket szállít, amelyeknek előállítása már nem követel sok energiát. Az erről szóló egyezményt a Magyar Népköztársaság is aláírta. És még mindig gyakorlati példa: az új közeledési célprogram megvalósítása során új vasúti határátkelő hely lesz a Szovjetunió és Magyarország között. A moszkvai tanácskozás láttán is erősödhetik mindenkiben a meggyőződés, hogy a KGST hozzájárul a szocialista országok együttműködésének fokozásához, egységük erősítéséhez. Mit jelent a tokiói komp. romisszum? A japán fővárosban hét tőkés ország (az USA, az NSZK, Japán, Nagy-Britan- nia, Francia- és Olaszország, valamint Kanada állam- és kormányfői találkoztak az immár rendszeressé váló, minden év nyarán megrendezett csúcsértekezletükön. Ennek az eszmecserének az a rendeltetése, hogy megpróbálják — mindenekelőtt gazdasági, pénzügyi téren — összehangolni a vezető tőkés hatalmak érdekeit és politikáját. Tavaly ilyenkor Bonnban még a közös pénzügyi politika vitatott kérdései kerültek a napirend élére, most mindent elmosott az olaj... Az olaj árának állandó emelkedése egy év leforgása alatt nemcsak a termelők (mondjuk: az arab olajsejkek) akarata szerint történt, hanem mindenekelőtt azért, mert az iráni zűrzavar miatt hónapok óta kevesebb az olajtermelés, és így az olajkínálat, mint a fontos üzemanyagban jelentkező kereslet. Kézenfekvő tehát az elképzelés: ha a vezető tőkés hatalmak csökkentik olajfogyasztásukat, ha komolyan takarékoskodni kezdenek, akkor le lehet szorítani az olajárakat! Igen, de az USA a tőkés világ legnagyobb olajfogyasztója, egyben a legnagyobb pazarló is, nagyon nehéz rávenni az amerikai polgárt, hogy ne „országúti cirkálón” közlekedjék, hogy a háztartásban ne járassa légkondicionáló készülékét, és a tucatnyi más háztartási gépet. Az USA ipara és mezőgazdasága is rengeteg olajat emészt fel. Hozzáteendő nyomban: az Egyesült Államokban sokkal olcsóbb az olaj, a benzin, a földgáz, mint más tőkés országokban! Megteheti-e Carter, hogy az 1980-as elnökválasztási év előtt szigorú takarékosságra szólítja és szorítja azokat a polgárokat, akiknek a szava, zatától függ. hogy újra megválasztják-e? Tokióban az egyik oldalon állt Amerika (és a hasonlóan nagy olajfogyasztó Japán), a másik oldalon pedig az olajtakarékosságot szorgalmazó NSZK és Franciaország. A végén kölcsönös engedményeken alapuló megállapodás, kompromisszum született: az USA takarékoskodni fog, de csak az 1977-es fogyasztási adataiból hajlan. dó lejjebb adni, (akkor rekordot értek el a pazarlásban!) az olaj árának emelkedéséért a felelőst, a bűnbakot továbbra is az OPECSomoza távozik? A nicaraguai nemzeti újjáépítés kormánya elutasít minden olyan amerikai tervet, amelynek az a célja, hogy átmentse Somoza rendszerét a diktátor távozása utáni időkre. Az egyetlen elfogadható álláspont az Egyesült Államok részéről csak az lehet, ha Washington, amely szintén az AÁSZ nicaraguai határozata mellett szavazott, megszakítja diplomáciai kapcsolatait Somozával és elismeri a nemzeti újjáépítés kormányát — jelentette ki a nicaraguai ellenzék , kormányának San Jóséban kiadott nyilatkozata, amelyet azt követően hoztak nyilvánosságra, hogy az amerikai kormány képviselője tárgyalásokat folytatott a nemzeti újjáépítés kormányával. Hírügynökségi jelentések szerint Somoza diktátor Washington tudomására hozta: hajlandó távozni az ország éléről, ha az Egyesült Államok biztosítja, hogy távozása után nem oszlatják fel a nemzeti gárdát és az új kormányba mosiani miniszterek is bekerülnek. A nicaraguai parlament Managuában ösz- szegyűlt képviselői között a bejelentés nyomán heves utódlási harc robbant ki. Egyszerre négy önjelölt is ajánlkozott a diktátor helyére, köztük Julio Quintana, jelenlegi külügyminiszter. Újabb kivégzések Teheránban Az iráni rádió pénteken bejelentette, hogy nyilvánosságra hozták a helyi tanácsok megalakításáról szóló törvény szövegét. Az iszlám forradalmi tanács által jóváhagyott törvény szerint az országban városi, kerületi, I 1979. július 1., vasárnap községi, tartományi és körzeti tanácsokat hoznak létre. A helyi tanácsok választott szervek lesznek. A rádió közölte még, hogy a forradalmi bíróság ítélete alapján, a régi rendszerrel való együttműködés miatt újabb három személyt végeztek ki. Ezzel több mint háromszázra nőtt a népelle- nes bűntettek miatt a forradalom után kivégzettek száma. ben, az olajexportáló országokban látják. Miért alakult ki újra veszélyes helyzet a KözelKeleten? Szabályos légi csaták voltak ismét a Közel-Keleten: a hét közepén a dél-libanoni területekre támadó izraeli harci repülőgépek Szíriái kötelékekkel találták szemben magukat. Mint a közel-keleti háborúkban, most is egymás után jöttek a jelentések az ellenség repülőgépeinek le- lövéséről, s ahogyan ez lenni szokott, mindkét fél másmás adatokat közölt. A helyzetet bonyolította, hogy Izrael amerikai gyártmányú, korszerű F—15-ösö. két vetett be. Ezeket a harci repülőgépeket pedig csak bizonyos megkötöttséggel kapta Tel Aviv Washingtontól: nem használhatja fel őket támadó célokra. Az amerikai kormány figyelmeztette is szövetségesét vállalt kötelezettségére, de Begin miniszterelnök válasza az volt, hogy Izrael tulajdonképp védekezik Libanon légterében... s kilátásba helyezte, hogy az izraeli légierő továbbra is lőni, bombázni fogja a déllibanoni palesztin településeket. A palesztin menekülttáborok védelmét az ott élők mástól nem várhatják, csak a szomszédos Szíriától, amely politikai-diplomáciai téren amúgyis az egyiptomi—izraeli alku ellenében kialakult, úgynevezett Szilárdság Frontja vezető erejének mutatkozik. Szíria a minap Irakkal jutott el az államszövetségi elgondolások megvalósításának útjára. Amikor létrejön Szíria és Irak uniója, az iraki olajkincs anyagi fedezetet is teremthet a határozottabb és átfogóbb szíriai tervek megteremtéséhez. Ugyanakkor az egyiptomi —izraeli összjáték már olyan méreteket ölt, ami az arab világ egészében felháborodást kelt: a libanoni légi csatákról, amelyekben az izraeli gépek arab repülőkkel szálltak harcba, a Tel Aviv-i kormány részletes tájékoztatást adott Szadatnak. S nincs hír arról, hogy a kairói elnök tiltakozott volna izraeli partnerénél. Pálfy József Toll“ ! heggyei M hét eseményei képekben Megkísercltek-e hát merényletet Mexikóban az ott menedékjogot kapott iráni sah ellen, vagy sem? Arról a helikopterről, amely „aranyozott kalitkája” fölé repült, lövéseket adtak-c le, vagy csak fotoriportcrck fényképezőgépei, filmesek kamerái kattogtak? Tehát ha valaki fegyverropogást hallott, akkor az inkább az egykori teheráni uralkodó jól fizetett testőreinek a helikoptert elhessegető lövései nyomán hallatszott? Mennyiben lehet döntő az ügy megítélésében, hogy egy iráni ajatollah (egy a nagyon sok közül!) sietett közölni, ez már a császár ellen távollétében hozott halálos ítélet végrehajtási kísérlete volt, amelyet követ a többi, mindaddig, amíg el nem tudják tenni láb alól... Zűrzavaros história. Egyelőre csak arra jó. hogy szánalmat keltsen Mohammed Beza Pahlavi iránt, vagy hogy lejárassa az iráni rendszert, vagy hogy lélektanilag előkészítsen egy esetleges jobboldali perzsa puccsot... Persze, érdekes história. Arra jó, hogy témául szolgáljon a szcnzációhajhász nyugati sajtónak. Az pedig szakadatlan írja is, hogy miként bukkan fel Mexikó környékén „Carlos”, a főfő terrorista, a bécsi OPEC-akció fővezére, vagy hogy milyen arab kommandók indultak el a sah pillanatnyi tartózkodási helye felé. No, szerencsére azt is megtudni a beszámolókból, hogy ő volt császári felségét és feleségét hétpróbás „gorillák” védik, Vietnamot járt veteránok és marcona maffiatagok. Mohammed Beza Pahlavinak nem kell félnie, míg őket látja. (P. j.) Nicaraguában tovább folytatódtak a harcok, s a lakosság széles tömegei csatlakoztak a diktatúra elleni fegyveres küzdelemhez. Képünkön: egy ifjú sandinista gerilla. őrségváltás a NATO élén. Bemard W. Rogers tábornok vette át az európai atlanti erők főparancsnokának tisztét Alexán*, der M. Haig tábornoktól (a képen tiszteleg). Tokióban tanácskozott hét tőkés nagyhatalom vezetője (Telefotó — AP—MT1—KS) Irán: Az alkotmány és az afafollahok AMIÓTA IRAN több mint négy hónappal ezelőtt, 1979. február 12-én lerázta magáról a sah önkényuralmát és megszűnt az amerikai támaszpontrendszer egyik legfontosabb bástyája lenni — szüntelen harc folyik a jövőbeni politikai irányvonal meghatározásáért. Rendkívül nehéz ennek a harcnak fordulatairól reális értékelést adni. Mindenekelőtt azért, mert az országban továbbra is több hatalmi központ van. E hatalmi központok közül a legerősebb a császárságot megdöntő forradalmi mozgalom szimbólummá emelkedett vezéralakja, Khomeini ajatollah körül tömörül- Iránban minden jel szerint továbbra is Khomeini politikája a mérvadó. Ez a politika szükségszerűen személyhez kötődik: Khomeini hagy akaraterejű és szuggesztív, a sah rendszerét mélységesen gyűlölő egyéniségéhez. A Khomeini körül működő hatalmi központ tevékenységére azonban ugyanakkor az is rányomja a bélyegét, hogy Khomeini és legszűkebb környezete az iszlám szerepét abszolutizálja. Igen erős a hajlandóság arra, hogy a tényleges hatalmat a síita mohamedán egyház Khömei- nit követő papi rétegeinek kezébe adják és Iránból olyan államot formáljanak, amely erősen teokratikus .(egyházuralmi) jellegű. Ezzel a törekvéssel kapcsolatban igen sok zavaró tényező mutatkozik. Mindenekelőtt az, hogy Iránban, amely nemcsak a világ egyik legnagyobb olajtermelője, hanem immár jelentős ipari bázissal is rendelkezik —, ilyen alapon szinte elképzelhetetlen a termelés és a társadalom ésszerű megszervezése. Ez a felismerés nemcsak a polgári demokratikus ellenzék és a legszélesebb értelemben vett baloldali erők magatartását jellemzi. A síita egyház jelentős személyiségei is kételyeiket'- hangoztatták a belső fejlődés ilyen irányvonalával szemben. így a Khomeini után legnagyobb tekintéllyel rendelkező két főpap, Sariatmadari és a tőle balra álló Taleghani ajatollah határozottan bírálták Khomeini általuk is bigottnak ítélt törekvéseit. A ZAVART FOKOZTA, hogy az ország társadalmi és politikai arculatának kidolgozásáért vívott küzdelem kívülmaradt az államjogi kereteken. Hivatalosan sem Khomeini, sem a vitában részt vevő többi ajatollah nem rendelkezik államjogi- lag meghatározható státussal. Ugyanakkor a Bazargan miniszterelnök vezetése alatt álló, Khomeini által kinevezett kormányt gyakorlatilag kiszorították a tényleges hatalom szférájából. Ebben a kormányban csak azoknak a minisztereknek van tényleges hatalmuk és befolyásuk, akik (mint például Ibrahim Jazdi külügyminiszter) • korábban Khomeini legszűkebb köréhez tartoztak. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az Irán nemzeti kisebbségei által lakott tartományokban már hónapok óta állandósult a nyugtalanság, sőt a fegyveres összecsapások légköre. Ezek a tartományok (így mindenekelőtt Kurdisztán és az arab többségű „olajtartomány” Ku- zisztán) önkormányzatot követelnek. Ilyen politikai háttér előtt zajlott le az alkotmánytervezet körül vívott harc. A vázolt hatalmi helyzet volt az oka annak, hogy az alkotmánytervezet nyilvánosságra hozását több ízben is elhalasztották. Amikor végül június utolsó harmadában az alkotmánytervezet nyilvánosságra került, az elsősorban Khomeini hatalmi fölényét tükrözte. Mindenkelőtt abban, hogy elveti eay alkot- mányozó nemzetgyűlés megválasztásának követelését, amelyet mind a liberálisabb főpapok, mind a polgári centrumtól a baloldalig terjedő ellenzéki csoportok igényeltek volnaKhomeini mindössze abba egyezett bele, hogy az „iszlám törvényeinek szellemében” egy 70 tagból álló bizottság vizsgálja felül az alkotmány tervezetét és azután azt egyszerű népszava-' zás formájában terjesszék az ország elé. Az alkotmány teokratikus jellegére utal az is, hogy 11 tagú, egyházi személyekből álló tanács őrködik majd az egykamarás törvényhozás munkája felett és vétójoga van minden olyan törvénynyel szemben, amelyről úgy véli, hogy ellentétben áll az iszlám elvekkel. A tervezet garantálja a pártok és vélemények szabadságát —, de tilalmat mond ki minden olyan csoportosulásra és pártra’, amelynek működése nem felel meg az iszlám alapelveinek és szellemének! Ez természetesen módot nyújt az egyes pártok önkényes megítélésére. Végül: az alkotmánytervezet egyik vonása annak erőteljes elnöki jellege. Az elnököt négy évre „a nép választja”. Az elnök nevezi ki a miniszterelnököt, aki az államfőnek felelős. Bármilyen, általa kritikusnak minősített helyzetben az elnöknek módja van arra, hogy népszavazást írjon ki és közvetlenül forduljon a lakossághoz a kormány és a parlament feje felett. AZ ELMÚLT HÓNAP irá^ ni eseményei után szinte elképzelhetetlen, hogy K hóméini mellett egy ilyen mértékű hatalommal rendelkező személyiség emelkedjék ki. Maga a főpap viszont több ízben kijelentette, hogy nem kíván elnök lenni. Mindez csak fokozza az iráni belső helyzet bonyolultságát. Az alkotmánytervezet nyilvánosságra hozatala a jelek szerint nem szünteti meg a különböző erők közötti küzdelmet, csak annak új szakaszát vezeti be. r-* —«I REVÍZIÓ ’ pr>7 REVÍZIÓ 2011. ^ vízió t