Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-21 / 169. szám
Fejlettségünk — fogyasztásunk Kétszer közepes Napjainkban a teljes energia — energiahordozó — behozatalunk árszínvonala három és félszerese az 1973. évinek, ennyivel fizetünk többet az évről évre nagyobb mennyiségért. S egy összefoglaló tény: 1975-ben a nemzeti jövedelem mérlegében kilenc százalékkal volt magasabb a belföldi felhasználás, mint a belföldi források adta lehetőség. Ez az arány azóta valamelyest csökkent, de mé^ mindig fennáll, hosszú távon azonban megtarthatatlan. mert — túllépve az egészséges, s a gazdasági fejlődéshez szükséges mértéken — eladósodáshoz vezetne. Hullámok hátán Szakemberek tréfás találós kérdése: kétszer vagyunk közepesek, melyik az az egy, melyet elismerünk ebből? Hazánk közepesen fejlett ország, amihez törvényszerűen a fogyasztás közepes színvonala, tartozik. Ez utóbbit azonban — tapasztalatok figyelmeztetnek rá — a közgondolkozás sokkal kisebb körében fogadják el objektív tényként, mint a gazdasági fejlettség közepes színvonalát. Ez a színvonal azonban egész egyszerűen nem teszi lehetővé a nála magasabb fokon álló fogyasztást' s ha bizonyos jellemzőkben mégis, annak nagy ára van. Elméleti és gyakorlati ismeret: a fogyasztás eltérései mögött legtöbbször a jövedelmek különbözőségei állnak, de itt feltétlenül el kell választani az indokolt — a más jellegű munka, teljesítmény stb. által létrehozott — és az indokolatlan jövedelemkülönbségeket. A hosszú távú életszínvonal-politika magában foglal átmeneti lassításokat és gyorsításokat, ebből formálódik távlatokban a kiegyenlített ritmus, amihez elengedhetetlen az anyagi javak bősége. Ha tehát fogyasztóként akarunk előbbre jutni, akkor ehhez mindent megelőzve termelőként kell haladnunk előre s feljebb. Ebből következően — s törvényszerűen — a gazdasági fejlettség és a fogyasztás viszonyában mindig is voltak átmeneti egyenetlenségek, hullámzások, ez nem kivételes jegye, hanem éppen jellemzője ennek a folyamatnak. Sokféle mérleg Negyedszázadot, az 1950 és az 1975 közötti időszakot figyelembe véve, az európai szocialista országok csoportjában Csehszlovákiában és hazánkban volt a legkisebb a nemzeti jövedelem növekedési ütemének évi átlaga. Ugyanakkor amíg 1960-ban 16 százalékot tett ki a nyugdíjasoknak az aktív keresők számához mért aránya, ma ez negyven százalék. Ugyanakkor amíg 1960-ban a háztartások teljes energiafelhasználásának 23 százalékát a szalma, a kukoricaszár és csutka, a rőzse adta, napjainkra e tüzelőszerek részesedése két százalék alá csökkent. Gazdasági fejlettségünk lassabban változott, mint a fogyasztás szerkezete és mennyisége, hiszen ma — egyetlen adalékot kiragadva — kétmillió olajkályha van a lakosság tulajdonában, s 2,8 millió háztartásban használnak vezetékes vagy palackos gázt. Tavaly — találomra belemarkolva a példatárba — 107 ezer személygépkocsit, 910 millió liter sört, 299 ezer televíziókészüléket adott el a kiskereskedelem, de csupán 428 ezer férfikabátot, s 569 ezer férfiöltönyt. Igaz, a fogyasztás szerkezetét egyre kevésbé befolyásolja az osztályhoz, társadalmi réteghez tartozás mikéntje — így sokféle tartós fogyasztási cikkben megközelítően azonos a két alapvető osztályba sorolt családok ellátottsága. Éppen ezért a társadalmi hovatartozást, mint fogyasztói magatartást döntően meghatározó tényezőt, fölváltja a szűkebb és tá- gabb környezet által mutatott minta, valamint az elképzelt jövő s a jelen ösz- szevetése. A mintaválasztás fő jellemzője: a magas jövedelműek fogyasztási szokásait sok tekintetben követik az alacsonyabb jövedelmű családok. Ami nem lenne baj, ha a szerkezetében, színvonalában kiemelkedő fogyasztás minden esetben a kiemelkedő munkateljesítmény jelzője lenne, mert akkor lényeges serkentő erő rejlene benne. Gyakran azonban ennek az ellenkezője igaz, tehát a gazdasági fejlettség elősegítéséhez nem mindenkor kapcsolódik egyértelműen ,a fogyasztói lehetőségek köre, sőt a kettő olykor szembekerül egymással. Bővülés, kérdőjellel Egyszerre van jelen társadalmunkban a túlzott fogyasztás. s a ki nem elégített — ki nem elégíthető — szükséglet. Azaz: léteznek társadalmilag indokolt, a gazdasági fejlettség mai fokán természetesnek vehető — gondoljunk az önálló otthonra, — de kielégítetlen szükségletek. Ugyanakkor több fogyasztási területen adott fejlettségi fokunknál előbbre tartunk. Lássuk csak: 1955-ben 37,6 kg-ot tett ki az egy főre jutó hús- fogyasztás, ma pedig 75 kilogrammot. Ez utóbbi adat nálunk gazdaságilag fejlettebb országokra jellemző, ahogy élelmiszer-fogyasztásunk egésze túlzott, nincs arányban másféle szükségleteink kielégítésével. Az 1934 —1938 közötti években 0,23 kg. babkávé felhasználósa jutott esztendőnként egy főre. ma 3 kg. Ugyanebben a két időpontban a sörből 3,1 liter most 90 liter a megfelelő adat. Ide mát vastag vonással kiírható kérdőjel kívánkozik. , Lázár Gábor (Következik: Ösztönzés, jó irányban) 0 zöldség horoszkópja II. ...és mit mond a A felvásárlók véleményének ismeretében kerestük fel a legjelentősebb zöldségtermelő gazdaságok szakembereit, hogy megismerjük a másik oldal álláspontját is. Mindenesetre elgondolkodtató volt számunkra — reméljük, az érintettek számára is —, hogy mindhárom gazdaságban — az erdőtelkiben, a hevesiben és a tar- naméraiban is — kísértetiesen megegyeznek a (mondjuk ki) igen ellenséges vélemények a ZÖLDÉRT Vállalattal szemben. Ezért, hogy kerüljük az ismétléseket, csak részleteket közlünk az említett beszélgetésekből, remélve, hogy így is viszonylag teljes képet tudunk adni a zöldségtermelők gondjairól, kételyeiről. ★ Ilyenkor egy termelőszövetkezetben a kertészet szakembereit a legnehezebb megtalálni. Megkezdődött a zöldségfélék szedése, a dinnyéből is mind több érik be — van hát dolguk bőven. A hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben is véletlen, hogy megtaláltuk Somodi László föága- zátvezetőt, bár rá is nem keveset kellett várni az egymás után érkező és távozó vendégek miatt. — Azt mondják, az idén lesz bőven zöldség. — Azért még ne kiabáljuk el. Valóban kinn a földeken szépen fejlődnek a növények: a dinnyén egészen komolyak a kötések, jó közepes termést várunk a paradicsomtól is, a paprikával pedig még bármi lehet. Csak rnost már az eső helyett néhány hetes száraz meleg kellene! — Ha javul az időjárás, akkor a termelőnek minden oka meglesz a nyugalomra. — Korántsem. Amint lekerül a növényről a termés, elvész a mi nyugalmunk is. A forgalmazás gondjai ugyanis, úgy tűnik, az idén sem oldódnak meg, sőt ha lehet, még rosszabb lesz a helyzet a tavalyinál. Kezdem az elején. A gazdaság több mint ezer hektáron termel zöldséget. Főszezonban legalább száz vagon áru elhelyezéséről kell gondoskodnunk naponta. A termelőnek egy a fontos: a megtermelt zöldséget tisztességes, áron, tisztességes haszonnal értékesítse. Hangsúlyozom, tisztességes jövedelmet várunk és nem akarunk olyan pénzre szert tenni, amelyért nem dolgoztunk meg. Az idén viszont olyan alacsony szintről indultak az árak, hogy egyszerűen hem látjuk, hogy mennyiért értékesíthetünk majd paradicsomot, paprikát, vagy dinnyét. Hiába kötünk szerződéseket még a télen, nem érezzük a termelés biztonságát. A biztonság nekünk ugyanis nem azt jelenti, hogy el tudjuk adni az árut, hanem hogy a kívánt nyereséget^ el tudjuk könyvelni. Nézze! Ezért szeretnénk mint termelők legalább hozzávetőlegesen tudni, hogy mit mennyiért lehet értékesíteni. Ha ez az időjárástól és ezen keresztül a kereslet-kínálat viszonyától függne, akkor nem szólnék semmit. A helyzet azonban az, hogy a termelők teljesen kiszolgáltatottak a ZÖLDÉRT-nek, amely olyan árat diktál, amilyet akar. Igv történt, hogy a múlt héten Egerben nem volt paradicsom, diny- nve. mert a Heves megyei ZÖLDÉRT olyan alacsony árat kínált, hogy más vevőt kerestünk az árunknak. Arról nem is szólva, hogy amit termelő? tőlünk 4 forintért vettek volna meg, azt nyolcért adták volna tovább. Hát kérdem én, ki akar akkor itt tisztességes haszonhoz jutni?! Mi tagadás, ezt megerősítették a többi gazdaságban is. Szedték ugyanis paradicsomot Erdőtelken és Tarna- mérán is, de jobbnak látták azt a mezőkövesdi áfésznak, a miskolci, salgótarjáni ZÖLDÉRT-nek eladni. Ők többet ígértek. Megróható ezért bármelyik termelő? Aligha. Erdőtelek még rá is licitált a paradicsomügyre. Dula Gusztáv, a szövetkezet fő- agronómusa mondta:: — A múlt héten jelentősebb paradicsommennyiséget kínáltunk a Heves megyei ZÖLDÉRT-nek. Igaz, a paradicsom bőrén volt a sok esőtől körben egy hajszálvékony repedés, de magának a szemnek semmi baja. A magyar szabvány is elfogadhatónak mondja. A ZÖLDÉRT viszont nem hogy első osztályúként, hanem még másod- vagy harmadosztályúként sem akarta átvenni. Mások azután örömmel vitték.. Persze a hét végén. — amikor látták, hogy egyáltalán nincs a piacon paradicsom — már jöttek, hogy ..mondjatok ti árat”, és mindet megvették. Akkor már jó volt. Ezt a bizonytalanságot. eze_ két a vitákat viselik el nehezen itt is, másutt is. A tar- namérai nagygazdaság elnökhelyettese, Antal Ferenc elmondta, hogy ők igyekeztek több csatornáról gondoskodni: szállítanak zöldséget az Óbuda Termelőszövetkezetnek. Nagyrédének. Pozsonyba, a HUNGARO- FRUCT-on keresztül még a nyugati országokba is. RiztoA „kisgyár" ' nagy eredménye — Lámcsak, a sajtó...! Jobbkor nem is igen érdeklődhetne! Aki ismeri Vass Tibort, a Finomszerelvénygyár hevesi gyáregységének vezetőjét, vélhetné esetleg: valami té_ védésről van szó. Tény ugyanis, hogy sokféle — és egyáltalán nem könnyű! — elfoglaltsága közepette általában nem sok ideje marad jókedve kifejezésére. Rend' kívüli világnap lenne tehát a mostani? — merülhet fel joggal a kérdés, meglehet, sejthető: a válasz nemleges lesz. És így is igaz: nem jegyeztek fel rendkívüli világnapot a ,.Kisbervában”, ezzel szemben viszont rájöttek valami nagyon fontosra. Arra, hogy a termékszerkezet megváltoztatásával — s természetesen néhány egyéb, nem elhanyagolható váltó- tatás bevezetésével — közel duplájára növelhető a termelési érték! De ne vágjunk a dolgok elébe, nézzük, miről is van szó közelebbről. Abból kell kiindulni, ad készségesen tájékoztatót Vass Tibor, hogy — sajnos — a törzsgyárunk súlyos munka' erőgondokkal küzd. Ezért az elmúlt évben olyan vállalati döntés született, hogy a hevesi gyáregységet tovább kell fejleszteni, és 80—90 százalékos felfutást kell elérni termelési értékben. Gyakorlatilag ezt csak úgy lehet megvalósítani, hogy olyan termékek előállítására állunk át, amelyek minden tekintetben, tehát mind nép- gazdasági, mind vállalati szempontból jók, hasznosak. Az egyik új termék: aj' tómozgató berendezés IKA~ RUS autóbuszokhoz. + 60-TÓL — 50-IG! Minden esetre ez a feladat szinte önmagáért beszél, mert nem akármilyen kis szerkentyűkről van szó. Ikarus autóbuszaink ugyanis szerte a világon közlekedsabbak az árak, kevesebb a vita a minőségen, mennyiségen, az áron. Tavaly például a tarna- méraiak termésük nagyobb részét a Heves megyei ZÖLDÉRT-nek adták. A múlt évben, amikor közismerten gyenge volt a zöldségfélék hozama. Nos, az idei zöldségtermelésben — amely lényegesen jobbnak ígérkezik — sem lesz sokkal nagyobb hasznuk mint tavaly volt. Nem látják ezen a területen — szemben a búzával és más termékekkel — a jobb idő, a sikeresebb munka eredményét. „Hát igazságos dolog ez?” kérdezik joggal a gazdaságban. Persze azt is elismerik mindenütt, hogy ez általános gond, nemccsak a Heves megyeiek hibája. A termelőnek viszont nem feladata kutatni a gyökereket, ők jól akarnak eladni. Ugyancsak Dula Gusztáv mondta el: — Három év óta az évenként kötött szerződésekből rendre kimarad, hogy menynyiért veszik meg tőlünk a zöldséget. Csak arról szól a megállapodás, hogy milyen mennyiséget vásárol fel tőlünk a ZÖLDÉRT. Ezt a keretformát elfogadta a MÉM is, a TOT is, akkor mi mit tehetünk e téren?! Termelhetnénk például nagy kockázattal korai, melegházi retket, salátát. De hogy még az árat sem ismerjük... ? Ilyen rizikót ki vállal? Szóval a gazdaságok egybehangzóan állítják, hogy a zöldségforgalmazás mai rendje, az árak nem követik még a kereslet-kínálat törvényszerűségeit sem. Teljes anarchiáról beszélnek, ami a biztonsággal termelni kívánót gondolkodóba ejti: „csak azt szabad termelni, aminek előre látom a jövedelmezőségét. az értékesítési körülményeket.” Egyiknek sincs viszont kedve az említett vitákat, veszekedéseket évJ*p] <»V1*<a j «JW ót/al «T»+-n i nek, a dél'amerikai trópusokon épp úgy, mint a szibériai hidegben, és bizony, ennek a „csiki-csukinak” mindenütt, tökéletesen működnie kell. (Eesetleg +60 fokon épp úgy, mint —50- en!) A másik új termék a hevesi Finomszerelvénygyárban egy pneumatikus automati' ka. s svéd Mecman-licenc alapján- amiről annyit illik tudni, hogy Egerben már szintén ment korábban is, de itt vadonatújnak számít, és rendkívül széles körben felhasználható termékről van szó. Adva volt tehát a feladat, melyhez, „segítségként” any- nyit kapott a gyár, hogy le- állhattak a Csepel motorkerékpárokhoz készített porlasztók termeléséről. Csepelen megszűnt ugyanis a motorkerékpár-gyártás, így — miután tíz évre elegendő porlasztó előállítását befejezték (hogy legyen a még futó motorokhoz) — teljes lendülettel hozzáláttak az új feladat megvalósításához. Hogy milyen sikerrel hajtották végre a cselekvési programot, arról a pártalap- szervezetnek éppen a napokban számolt be a gyáregységvezető. Maga a tény — és a mögötte levő eredmények láncolata — igen kedvező. A Finomszerelvénygyár hevesi gyáregysége ugyánis alaposan túlszárnyalta a célt, és új termékszerkezetének bevezetésével 112,5 százalékos felfutást ért el! NEM LÁTVÁNYOS, DE JÓ Nagyon fontos — jegyezte meg erről Vass Tibor —, hogy az első félévben letermelt termékeinknek 53 százaléka számunkra teljesen új volt, az új termékszerkezet kialakítása tehát rendkívül gyorsan történt. Ha pedig forintra fordítjuk le a százalékok nyelvét, akkor a következő derül ki: míg 1978 első félévében 84.5 mii' lió forint volt a termelési — ni elölről. Mert emddig tartható fenn az az állapot, hogy a termelőnek a szállítás előtt két nappal be kell jelenteni, hogy miből, menynyit kíván eladni, azt viszont csak a szállítás napján tudja meg, hogy a már előbb bejelentett, tehát eladott zöldségért mennyi pénzt kap. A ZÖLDÉRT-árak ugyanis szinté naponta változnak, szemben például a HUNGA- ROFRUCT-tal, amely előre megmondja, hogy a következő tíz napban, két hétben mennyiért vásárol zöldséget, dinnyét, gyümölcsöt. Szívesebben is fogadják partnernek őket. Érthető így a gazdaságok csökkenő termelőkedve, mind kevesebb nyugalma. Termelnek valamit, azt eladják, s közben fogalmuk sincs, hogy mennyiért. ★ Nem vállalkoztunk — nem is vállalkozhattunk — egyébre, minthogy bemutassuk a zöldség termelőinek és kereskedőinek állásponté ját, próbáljunk képet adni arról a szűnni nem akaró vitáról, amely még szakember számára is áttekinthetetlenné teszi a mai zöldségforgalmazást. Csak tényeket, , véleményeket közöltünk, állásfoglalás nélkül. A következtetéseket ugyanis szerintünk az illetékeseknek — minisztériumoknak, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának, a különböző kereskedelmi trösztöknek — kell levonniuk, s a zöldségkereskedelem területén a lehető leggyorsabban rendet teremteni. Ugyanakkor az is biztos, ha a termelők és a forgalmazók az „évről évre javuló" kapcsolataikat inkább rendeznék, s a civódás helyett végre pontot tennének több esztendős vitájukra, itt helyben is közelebb jutnának a megoldáshoz. rv;**^lrí hrtpr Próbapadon vizsgázik az ajtóműködtető. A vizsgáztató: Zsidó Jolán. (Fotó: Perl Márton) értékünk, addig most. június 30~ig 179.6 millió. Abban- hogy ezt így sikerült elérni- több tényező játszott fontos szerepet. Elsőként a készletgazdálkodást említette ezzel kapcsolatban a gyáregységvezető: -.nem tűnik látványosnak, de nagyon fontos: a 16,3 milliós tervvel szemben csak 16 millió volt a készletünk június 30-án. . .” Aztán az export, ennek a terve 31.7 millió volt, viszont 36 millió sikerült. (A tőkés export — ezen belül — tervezett 11.4 millió forinttal szemben 17,2 millióra sikerült.) A fő- -mutatók teljesítése mellett folyamatosan nagy erőfeszítéseket tettek — e.s tesznek továbbra is — a gazdaságos termelési szemlélet állandósítására, az anyaggal, energiával, mun~ kaerövel való takarékosságra. Olyannyira, hogy ezeknek mindinkább általános érvényűeknek kell lenni mind a dolgozók, mind a vezetők számára. KÉSÉS, CSELLENGÉS — NINCS A jelentős megszigorítások ellenére sikerült további megtakarításokat elérni . az energiatalcarékosság terű- ,, létén is: a nagy áramigényű berendezések üzemeltetését csúcsidőben kiiktatták. A festőüzem szárítóberendezései pl. zömmel már csak éjszaka működnek. Ezzel és más ..spórolásokkal”, leleményességgel elérték, hogy az amúgy is szűkösre tervezett viliamos energia fel- használásából valamennyit sikerült lefaragni, holott már az is nagy szó lenne, ha nem lépik túl. Az eredményeket aligha érhettük volna el, mondta erről a gyáregységvezető, ha nem törekszünk arra, hogy minél jobban kihasználjuk a versenymozgalom adta lehetőségeket. Így lehetséges, hogy a takarékossági szem' lélet .nálunk valósággal áthatotta az embereket, javult a munkafegyelem, nincs ké~ sés, csellengés, szigorúbbak az ellenőrzések, a nyolc óra munkaidőt gyakorlatilag mindenki munkával tölti. Legalább ennyire fontos a kiadott utasítások maradéktalan végrehajtása, és nem győzzük hangsúlyozni: az ésszerű takarékosság. Ezt pedig úgy értjük, hogy adott pl. egy kopni kezdő észter" gakés. Ha időben kicseréljük, akkor nem gyártunk selejtet, és a régi — kiköszörülés után — még szintén zokáig, jól felhasználható. Végül, de korántsem utolsósorban tény, hogy sokat emelkedett a vezetési színvonal. Ügy gondolták ugyan., is a hevesiek — és igazuk volt —. hogy a rohamosan növekvő követelményeknek csak úgy tudnak megfelelni, ha a vezetési színvonal ennél gyorsabban növekszik. Az eredmény azt mutatja: sikerült. B. Kun Tibor ifw». iöRns 31,. szombat
