Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-24 / 146. szám
A DG—-1C sztori Az óriásgép felemelkedése és bukása A Los Angelesbe Induló DC—10-és „Elefántgép” megkapta a felszállás engedélyt. Felbőgött a három, egyenként húsz tonna tolóerőt kifejtő motor, s a tehervonat- nyi súlyú óriésgép elindult a chicagói repülőtér kifutópályáján. Mintegy ezer métert niegtéve a gép orra — miként. szokásos — a levegőbe emelkedett, s a DC—10 lassan elvált a talajtól. Az irányítótorony egyik ellenőrzőtisztje unatkozva figyelte a rutinfelszállást. Ebben a pillanatban olyasmi történt, amit valószínűleg élete végéig nem felejt el. A kifutópálya felett épp csak a levegőbe emelkedő óriásgép jobb motorja levált a szárnytól, s mint egy rakéta, a kifutópályára zuhant.- A gép személyzete láthatóan még nem vette észre a néhány másodperc múltán bekövet'ző tragédia közvetlen okosát. A DC—10 még ponton tíz másodpercig maradt a levegőben. Egy szemtanú így írta le az ezután történteket. „A 191- es járat gépéről levált motor pattogva, láng' és szikraerdőt árasztva csúszott végig a felszállópálya betonján. A gép folytatta magasba ívelő útját, majd hirtelen a baloldalára fordult, zuhanni kezdett, s óriási ekeként fúródott a földbe néhány száz méternyire a kifutópályától”. 275 ember közül senki sem élte túl a tragédiát! A teli üzemanyagtartályok még eg_y óráig égtek, a DC—10-ből csak összeégett roncsok, elgörbült kormos fém-, műanyag részek maradtak. Így történt az Egyesült Államok mindmáig legsúlyosabb repülőgép-szerencsétlensége. A következő napokban a légiutasok tízezrei mondták le jegyeiket a DC—10- esekkel repült járatokon, vagy érvényesítették más géptípusokra. Az amerikai polgári légügyi hivatal (az FAA) néhány órára felszállási tilalmat rendelt el valamennyi amerikai DC—10-es- re, majd a vizsgálatok után ismét a levegőbe emelkedhettek az óriásgépek. Napok múltán — mikor kiderült, hogy súlyos konstrukciós hibák lehetségesek, ismét megtiltotta a felszállást a DC— 10-esek számára. Példáját szerte a világon követték, egymás után állították le a DC—10-esekkel repült járatokat, ezzel óriási torlódásokat idéztek elő az utasforgalomban. Csak az Egyesült Államokban az utasforgalom 12 százalékát ilyen gépekkel bonyolítják le. összesen mintegy 270 DC—10 van forgalomban a nagy nyugati légitársaságok gépparkjában. Ennek fele az USA-ban. A világ egyik legmegbízhatóbbnak tekintett légitársasága, a svájci Swissair a McDonell —Douglas gyár három típusára, a DC—8, DC—9 és a DC—10-re alapozza gépparkját, de sok DC—10-es tartozik például az ugyancsak | 1979. júniusai.; vasárnap nagyon jó hírű nyugatnémet Lufthansa légijármű-park- jába is. A tragédia nyomán megindult műszaki felülvizsgálatok hajmeresztő tényeket fedtek fel. A chicagói O’Ha- ra repülőtéren a hangárban álló egy másik DC—10 vizsgálatánál, a két szerelő, Gig- lio-tti és Schlüter elmondása szerint a következőt észlelték: „A motorfölerősítő csavarok egy része elnyíródott, több csapszeg el volt törve. Ami a legmegdöbbentőbb volt, a szobányi méretű motor lötyögött a szárnyon, kézzel ide-oda tudtuk mozgatni. Ha ez a gép felszáll, talán ugyanúgy jár, mint a 191-es 'járat DC—10- ese." Ray E. Ray, a Los An- geles-i repülőtér tapasztalt karbantartó szakembere: „A DC—10 régóta aggaszt engem. Alig egy pár éve repülnek, s mégis, a szerkezeti elemek tele vannak repedésekkel, a kormányszerkezetet mozgató létfontosságú hidraulikus vezetékek felszálláskor olyan erősen rezgésbe jönnek, hogy sok helyen már eltépték a mereven tartó rögzítőelemek.” Az ilyen hibákat már az új gépek tervezési időszakában fel kellene fedni. Hiszen valamennyi repülőgépti- pust még a forgalomba állítás előtt meg kell vizsgáltatni a FAÄ szakembereivel, s csak a hivatal jóváhagyó pecsétjével indulhat meg a gép sorozatgyártása. Az amerikai sajtóban egyre gyakrabban bukkannak fel ilyesfajta kérdések: „Vajon a FAA előírásai megfelel- nek-e a biztonság támasztotta követelményeknek? Egyáltalán megtartják-e az előírásokat? Hogyan ellenőrzik a repülőgépgyártó vállalatokat? Betartják-e a karban- , tartási utasításokat?” A vizsgálatok mindezekre a kérdésekre nem adtak megnyugtató választ. Emellett szélesebb összefüggésekre is fény derült. A' DC—10- et gyártó vállalat, a McDonell—Douglas a hatvanas évek végén lemaradt a kon- kurrenciaharcban a másik két nagy repülőgépgyártól?a Boeingtől és a Lockheedtől. Legelőször a Boeing jelent meg a piacon óriási „elefánt” gépével, a B—747-tel, majd követte a Lockheed L—1011-es Tristarja. Harma. diknak a versenyben a McDonell—Douglas futott be az „elefántkategóriában” a DC—10-essel. Szakemberek szerint a DC—10 konstrukciója, pontosabban annak hibái, a sietség jeleit mutatják. A gép története bővelkedik tragikus és figyelmeztető részletekben, ennek ellenére a gyár vezetői lényegében semmit sem tettek, hogy a hibák miatt szükségszerűen bekövetkező katasztrófákat megelőzzék. Már 1969-ben egyik alvállalkozója figyelmeztette a gyárat; baj van a csomagtér hátsó ajtajának zárjával, módosítsák. Semmi nem történt. 1970-ben egy földi próbán az ajtó nem állta a nyomást, kiszakadt, az utaskabin padlójában futó hidraulikus vezetékek eltörtek. Ami a néhány napja lezajlott katasztrófát illeti, a gyár tulajdonosai hallgatnak. Csak egy felháborítóan cinikus és hazug közleményre futotta eddig, amelyben a gyár vezetői így nyilatkoztak: „Hisz. szük, hogy a DC—10-es rászolgál arra a bizalomra, amely ezeddig iránta megnyilvánult”. A katasztrófa okairól valami beismerés, sajnálkozás? — semmi. Úgy látszik a McDonell— Douglas — az USA legnagyobb repülőgépipari hadi- szállítója, a Pentagon egyik oszlopa — bizakodik. Végül is — gondolják nem alaptalanul — „amerikai államérdek”, hogy a McDonell— Douglas vadászbombázóinak jó híréhez, no meg a DC— 10-es kiválóságához — kétség nem férjen. Dunai Péter Engem nagyanyám még Albert Bandihoz küldött petróleumért, a Kristó-pati- kából hozatott aszpirint. Betűvetésre a Mária-Valéria utcai iskolában tanított meg Privitzer Ilonka néni, s később, büszke Bethlen-gim- nazistaként, az Oroszlán- vendéglő különtermében ittuk meg titkon mért söreinket. Szegény anyámat azEr- zsébet-kórházban kerestem virággal, édességgel, Kecskés Pista pedig az Erő cserkész- csapat őrsvezető-helyetteseként csábított hosszú bicik- liutakra. Volt „nagypiacunk” a Kossuth téren, kispiac Újvároson, s a legfoglalkoztatottabb hordárunkat Vak- Bélaként ismerte a város, pedig kalapján, sárga rézlapra vésve, ott díszlett a megkülönböztető számjegy. Zavart, kételyt ezek a nevek senkiben sem keltettek. A városban egy Albert Bandi, egy Kristó-patika, egy Mária-Valéria utcai iskola, egy Oroszlán-vendéglő, egy Erzsébet-kórház, egy Erő cserkészcsapat, egy nagypiac, egy kispiac, egyetlen Vak- Béla létezett, mélyen be- ívódva tudatunkba. Az üzletnek, a patikának, a kisvendéglőnek még sajátos hangulatot is kölcsönzött Az FAA vázlata jelzi a hajtómű rögzítőcsavarjait, aminek elhasználódása a tragédiát okozta A World Airways alelnöke szerint az ő DC—10 gépei biztonságosak. Háttérben a 1VI cDoneli—Douglas „elefántja”. Mag nélküli dinnye Hevesről Félreértés ne essék, ennek a dinnyefajtának is van magja, csak jóval kevesebb, mint a többinek. A „sántító” becenév a környékbeliektől származik. Dr. Barta Béla, a Kertészeti Egyetem adjunktusa kísérletezte ki ezt az új fajtát, ugyanis megnőtt a kereslet a korai érésű, kevés magvú dinnyék iránt. A hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet kertészeti üzemében jelenleg három fóliasátor alatt termesztik az új fajtát, mintegy kétezer négyzetméteren. Képünkön Bessenyei Etelka szakmunkás kötözi a a kordonművelésű, érés előtt álló csemegét. (Fotó: Pert Márton) „Száztizenegy gyermek nem jár iskolába, mert nincs ruhája” A KUTATÓ SZEME néha különös dolgokra- döbben rá, forgatván az elmúlt idők újságlapjait. Írni róluk nemcsak a szomorú érdekesség indítja a kutatót, hanem az összehasonlítás önként adódó fordulata, s az ebből kínál- ko?» tanulságok. Az Egri Népújság 1923. évi karácsonyi számában olvasható az a cikk, amelyet dr. Nagy János, az 'egri kerület volt nemzetgyűlési képviselője írt „Kis iskolás . gyermekeink nyomora” címmel. Különös ember volt ez a Nagy János, Igaz ember. Főbe is lőtte magát, egri kanonok létére. Idegzete gyöngébb volt, mint az a nyomás, amit a háború után kialakult gazdasági, társadalmi életforma jelentett. A cikk statisztikai tartalmú, de több, mint hideg statisztikai felsorolás. Az a szívdobogás hallható benne, amely ebben a szociális alkatú emberben az élet értelmét gazdaggá, s az élettől való elfordulást érthetővé tette. Cikkének bevezető mondata: — Akartam tudni, hogy a gyermekkorban, amikor a test ésv lélek annyira rászorul a simogató kézre, a meleg fészekre, az élet szükségletein túlmenő táplálékra, kényelemre, hárvy mosolygó arc torzul komorrá a nyomortól, hány tágra nyílt szem lesz könnyes az éhségtől, hány kicsiny test kékül a hidegtől. A tanító urak felkérésemre statisztikát készítettek erről. A cikk adatai közül a belvárosi állami elemi iskolára vonatkozó adatokat említjük. Ez volt a „Halas”, a halaspiaci iskola, amely az idén ünnepli meg az új székházába költözésének ötvenedik évfordulóját. AZ ADATOK SZERINT a 427 gyermek közül 128 reggelizik tejet, vagy tejes kávét, 233 csak kenyeret, 60 semmit. 184 gyermeknek jut egyszer egy héten hús ebédre, 243-nak egyszer sem. 180- nak hideg étel jut ebédre és vacsorára. 157-nek hiányos a ruhája, 23 nem jár iskolába a hiányos ruha miatt, 145 gyermeknek nincs iskolai felszerelése, 155-nek nem fűiének. A külvárosi állami elemi iskolákban még rosszabb a helyzet, (öt ilyen iskola volt: a Kertész. Makiári. Szvoré- nyi, Cifrakapu, Wesselényi utcai iskolák). Ezekbe az iskolákba összesen 827 gyermek volt beíratva. Közülük 79 kapott tejet, .vagy tejes kávét reggelire, 623 csak kenyeret, 14 semmit. Hetenként egyszer jut hús ebédre 405-nek, 331 hétről hétre csak hideg ételt eszik (pattogatott kukorica, ‘ sült tök, krumpli). 345 gyermeknek hiányos a ruhája, 111 nem jár iskolába ruhahiány miatt, 266-nak nincs könyve, 81-nek hideg a szobája. Á belvárosi általános iskolába ma 525 gyermek jár. Közülük 258 napközis, ami annyit jelent, hogy naponta tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak, ezenkívül az iskola biztosítja számukra a felügyeletet, a felügyelő segít a házi feladatok elkészítésében is. A gyermekek az iskolában vásárolhatnak (s vásárolnak is) iskolatejet, vagy kakaót. A napközisek tízóraija tej, kávé. kakaó, karamell, uzsonnája vajas, vagy májkrémes kenyér, vagy felvágott, sajt, tepertő, szalonna. Az- ebédet a 4. számú iskola konyháján készítik az iskoláknak. A napköziellátás díja a szülők keresetétől és az eltartott családtagok számaitól függően napi 1 forinttól 20 forintig terjed. Az ebéd mennyiségileg és minőségileg is igen jó. MINDKÉT ADATTÖMEG az élet tükre. De van még egy jelenség, ami elgondolkoztató, Sokan nem becsülik meg ezt a juttatást, ezt a gondoskodást. Az iskola udvarán levő kukák a tanúi, mennyi megkent kenyér, az uzsonnának mennyi darabja kerül a hulladékok közé. Láttak bennük almát is, sőt akadt bennük narancs és banán is. Ruha? Iskolai felszerelés? Ilyen kérdés fel sem vetődik. De lehet, hogy elkövetkezik az az idő, amikor a kérdések közé kerül: hány gyermeket hoznak autón az iskolába? Dr. Kapor Elemér Telt ház a névadója, sokszor generációkkal túlélve azt, a hordár keresztneve elé ragadt jelző pedig a tökéletes tisztességgel volt azonos mindannyiunkban. Pillanatok alatt tájékozódtunk és tájékoztattunk, légyen bár gyermek, felnőtt, vagy aggastyán a kérdezett, s érdeklődjék sü- vegcukor-lelőhely, gyógyszer- tár, olcsó csehó iránt. És mi van ma? Amikor egy igazán emberséges, érzelmi és eszmei emelkedettségre apelláló társadalmat formálgatunk? Úgy tűnik, szándékoltan, netán tudatlanul, itt-ott tért hódítanak káros, bántó tünetek. Amilyen például a számok mágiája, a számokba szédült vak hit. Hogy csak ezekkel a jegyekkel lehet igazán elhatárolni, megkülönböztetni tárgyat, intézményt a nagyvilágban, az eligazodás csak ettől remélhető biztonsággal. Számozzuk a boltokat, patikákat, iskolákat, kocsmahivatalokat, számozzuk az AFIT-ot, a Volánt, az úttörőcsapatot, számok szaladgálnak a futballpályán, a terepversenyen, számot kaptak 28-asban színházak, színpadok, s ha sokáig így megy, ez a szám- őrület betör családi életünkbe, hálószobánkba. Istenemre, ettől tartok! S elképzelem, hogy 1-es számú lányomat elküldöm a 4-es AFIT 5-ös telephelyére, megtudakolandó 239-es elvtárstól, vajon kapni-e 1500- asunkhoz szűrőbetétet. De visszajövet térjen be a 4-es iskolába, 564-es tanító nénitől vegye át a második osztály 1-től 12-ig szóló könyveit, a 3-as patikából hozzon fájdalomcsillapítót, a 47-es árudában vegyen 9“-et, 18-at, 32-őt, utóbbiból tíz dekát szeletelve. S mindezzel igyekezzék, mert a 979-ben 7kor kitűnő gyermekfilm következik, amely a 73-as gyár 19-es stúdiójában készült 1241-gyei a főszerepben.' Mi történik, mire megjő leányunk? Odaég a vaesorit* nak szánt 835, mert feleségemet beteghez hívják a lftL-t es utca 17-be, ahol 2453-ls nénin kitört a hideglelés, 2- es lányunk az 1-es szoba 3- as polcáról lerámolja 989 összes műveinek sorozatát, lakásunk 6-os helyiségének mennyezete pedig esöpög- csöpög, mert a 4-ik emeleten 1979-éknél nyitva feledték a csapot, amikor a 9-es tó partjára utaztak üdülni. Persze nevekhez szokott tudatom ekkor már hasadozik, 876-nak képzelem magam, széttárt szárnyakkal rugaszkodva el 3-ik emeleti erkélyünkről. Legbosszantóbb az egészben, hogy midőn az 1-es kórház baleseti sebészetének 18-as kórtermében nőm meglátogat, 112-es doktor halkan fülébe súgja: Hi-hi-hi, a kedves férje moldvaynak képzeli magát, pedig 876...! Eszel, tudja, hova kellene dugni? A 28-asok házába... Nem folytathatja. Jogos felháborodásomban kikelvén a betegágyból 112-es doktort úgy csapom képen, hogy 9- es nővér keblére szédül. Állítólag nem először. Ám ez mit sem vóltny^t a tényen. Elé^fcéteiA rv,.em. Vagv önök másként gon- flpljáK? Mennék inkább a 28*asokhoz? Könyörgöm, nlnes hely. Minap láttam áz épületen a „telt ház” táblát, az ablakokon pedig csak úgy ömlöttek a számok. (m. gy.)
