Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-21 / 143. szám

Rohammal már nem megy FURCSA KÜZDELEM EZ, apró mozzanatok zászlóaljai sorakoznak a csatamezőn, s az igény előőrsei, a kényel- meskcdés utóvédjei galop­poznak körülöttük. Voltak, vannak közlegények tisztek, tábornokok, akik úgy hit. ték, hiszik, egyetlen derekas rohammal beveszik az áhí­tott erődöt. Ám mind töb­ben látják be, nem megy ez így, s új elemekkel gazda­gítják, teszik hatásosabbá stratégiájukat, taktikájukat. Fölhagyva a képletességgel: a csatamező a termelés, s az erőd a termékben meg­testesülő — de a tervezés­től a vevőszolgálatig tucat, nyi tényezőt magában fog­laló — minőség. Csupán négy-hat százalék között van az ún. kiváló minőségű áruk aránya a ha­zai cipőipar teljes termelé­sén belül. A cipőkészítés­ben vezetőnek tekinthető külföldi cégeknél ez a szám 20—40 százalék. Az objektív okok mellett jórészt a tech. nológiiai rendetlenségre, a szervezetlenségből fakadó kapkodásra, egy-egy rész­művelet — pl. a talpragasz­tás — ismétlődő hibáira ve­zethető vissza, hogy nálunk a lehetségesnél kisebb a ki­váló és az első osztályú áruk aránya. A női csiz­máknál — MEO, kereskede­lem, vásárlók összesen — a kifogásolt termékek 89 százalékánál, a gyermekci­pők 62. százalékánál állapí­tottak meg műszaki — gyár­tási — hibát. Nem okvetlenül a kiválót, a már-már tökéletes árut kell értenünk minőségen — bár a közvélekedésben föl. bukkan ez is —, hanerh a használati célnak — rendel­tetésnek — megfelelőt, azaz az előírttal — a tervezettel — egyező minőségű — osz­tályú — terméket. S rá­adásul azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a minőségi jellemzők alkotta mérce nem mozdulatlan, a piaci igények alapján válto­zik: magasabbra, alacso­nyabbra kerül. Minden áru. fajtának a maga szerepköré­ben kell megfelelnie a mi­nőségi követelményeknek. A zsebrádiótól például nem várható el az a hangminő­ség, ami az asztali készü­léknél természetes, műsza­ki jellemzőivel éppúgy, mini árával, értékesítésével — csomagolás, szállítási határ­idő, stb. — feltételeivel. Summa summarum: a mi­nőség a megbízhatósággal egyenlő. HAT ÉVE VAGYUNK csak tagjai az Európai Mi­nőségügyi Szervezetnek, nem kapkodtuk el a dolgot — vélhetnénk aligha alap­talan maliciával. Legyünk azonban tárgyilagosak. A gazdasági fejlődés bizonyos szakaszában a mennyiségi igények kielégítése elsődle­ges. Ezen a szakaszon most már túljutottunk, ám késve ismertük fel, láttuk be, hogy mind a bel-, mind a külföl­di vevők szemében döntővé vált az áruk minősége. A késedelmes belátás lassú cselekvéssel társul, ez a gondunk. Viharos tenger hullámaira emlékeztet az ipari értéke­sítés váltakozása: 1978. de­cemberében 80,5 milliárd forint értékű áru hagyta ei a termelőhelyeket, 1979. ja­nuárjában 51,8 milliárdnyi. , A fémtömegcikkipar példá. ul 283 millió forinttal na­gyobb értékű árut szállított a belkereskedelemnek ta­valy szeptemberben — azaz: a negyedév végén! —, mint júliusban, a negyedév kez­detekor. Föltételezhető-e, hogy a kapkodás, a túlórá­zás, a minden áron való ki­szállítás közepette ott vol. na a minőség a fő helyen, ahol lennie kellene? Széles körben és több ízben meg- N ismételt vizsgálatok bizo­nyítják: a negyedévek utol­só hónapjában, de különö­sen a félév, az esztendő be­fejező szakaszában az átla. gosnak két, háromszorosára nő a minőségromlás miatti ún. árengedményes termé­kek aránya a teljes árukibo­csátáson belül. A kohó- és gépipar területén a legtöbb kár — minőségromlás kö­vetkeztében — a híradás- és vákuumtechnikai iparban, a villamos berendezés és ké­szülék iparban tapasztalha­tó, s a roham idején, azaz •a negyedévek végén készí­tett termékek négyszer gyakrabban szorulnak ga­ranciális javításra, mint a többi hónapban előállítottak. A gépiparban idén a terv szerint a termelési érték négyszázalékos növelése a cél; a korábbiaknál lassúbb ritmus lehetőséget nyújt a minőség előtérbe helyezésé­re. Kérdés: így lesz-e? Hiszen a tárca reprezentatív vizsgá­latai szerint a teljesítmény­bérben elszámoltaknak mindössze nyolc százaléka az, akinek javadalmazása függ lényegesen g mennyiség és minőség viszonyától! Hiba lenne tehát csak a vállala­toktól számon kérni a ter­mékminőség alakulását. A szabályozórendszer egésze nem ösztönzött ebbe az irányba — hanem a volu­men felé terelt —, s ezért a termelők szelekció nélkül változtatták a termékskálái. A jót, a korszerűt silánnyal, az elavulttal egy gyékényen árulva. Az idén a szabályo­zók alkotta gazdálkodási ke­retek a korábbinál valame­lyest jobban kifejezik azt a társadalmi érdekeltséget, amely a minőséghez fűző­dik, s a jövőre tervezett vál­tozások még inkább ebbe az irányba mutatnak. S ha á makrokörnyezet ilyen átala­kulását gyorsuló ritmusban követi a mikrokörnyezet reagálása, — ne feledjük: ahol nem megfelelően szer­vezett a munka, ott nincs kellő fegyelem. FEGYELEM HÍJÁN pedig puszta óhaj marad a minő­ség, akkor kiegészíthetjük a címként választott megálla­pítást: Rohammal már nem megy — de másként — igen. Veress Tamás I Július 1-én éleibe lép A r m nM ■ _ rr T »■ r | ■■ Az uj Büntető törvénykönyv (2.) Biintetésnemek — végrehajtási intézetek r KORUNKBAN SOK JOG­TUDÓS — szocialista és nem szocialista országokban egy­aránt — gondolkodik azon: hogyan lehetne megszüntet­ni a büntetéseket. Ez azon­ban egyelőre csak utópia: amíg bűnözés létezik, bün­tetésnek is kell lennie. Erről az új Büntető Törvénykönyv ezt mondja: „A büntetés cél­ja a társadalom védelme ér­dekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt köves­sen el”. Négyféle főbüntetést és hétféle mellékbüntetést is­mer a Btk, a bíróságoknak ezek közül kell megválasz­tani azt a büntetésnemet, amely arányban áll az elkö­vetett bűncselekménnyel. Természetesen a Büntető Törvénykönyv határozza meg azt is, hogy milyen cselek­ményért milyen, mennyire súlyos büntetés járhat. A büntetési tételek általában alsó és felső határ között mozognak, ezen belül kell mérlegelniük a bíráknak. Főbüntetésként a legsúlyo­sabb: a halálbüntetés. Köz­tudomású, hogy az utóbbi években • ezt nagyon ritkán mondták ki és még ritkáb­ban hajtották végre. Az új Btk kimondja: „Halálbünte­tést kivételesen és csak ak­kor lehet kiszabni, ha — a bűncselekmény és az elköve­tő kiemelkedő társadalomra veszélyességére, a bűnösség különösen magas fokára fi­gyelemmel — a társadalom védelme csak é büntetés al­kalmazásával biztosítható”. Csakis olyan személyt sza­bad halálra ítélni, aki tetté­nek elkövetésekor huszadik évét betöltötte. A halálbün­tetés azonban egyetlen bűn- cselekménynél sem szerepel kizárólagos büntetésként. A bíróság minden esetben mér­legelheti, hogy a vádlottat hosszú időre szóló, esetleg életfogytig tartó szabadság- vesztésre vagy halálra ítél­je-e. Szabadságvesztés igen sok­féle bűncselekemény elköve­tőire mondható ki, legkisebb tétele három hónap, a felső határ pedig az életfogytig­lani. Az utóbbi ugyancsak kivételes büntetés, akkor mondható ki, ha a halálbün­tetés túl szigorú lenne ugyan, de az elítéltet mégis végle­gesen el kell szigetelni a társadalomtól. A határozott idejű szabadságvesztés leg­hosszabb időtartama 15, több súlyos bűncselekmény egy­idejű elbírálása esetén 20 év. •Jelenleg a büntetésvégre­hajtási intézeteknek négy fo­kozata van: fegyház. szigorí­tott börtön, börtön és fog­ház. Az új Btk ezt háromra csökkenti, megszüntetve a szigorított börtönt. A legsú­lyosabb bűncselekmények elkövetői, a leghosszabb bün­tetésre ítéltek fegyházba kerülnek. Ugyancsak fegyház vár a többszörös visszaesők­re. Ennél enyhébb fokozat a börtön, ahol a szándékos bűntettekért kiszabott rövi- debb idejű büntetéseket kell letölteni, s ide kerülnek a vétséget visszaesőként elkö­vetők is. Fogházban töltik büntetésüket a gondatlan cselekményekért elítéltek. Humánus rendelkezés, hogy az elítéltek feltételes szabadságra bocsáthatók. Életfogytiglanra ítéltet húsz év, más, fegyházbüntetést töltő elítélteket büntetésük négyötödének kitöltése után lehet feltételesen szabadság­ra bocsátani. A börtönnél a büntetés háromnegyedének, a fogháznál pedig kéthar­madának kiállása után van erre lehetőség. Természete­sért mindig csak olyanoknál, akiknél alapos remény van arra. hogy a továbbiakban törvénytisztelő állampolgár­ként fognak élni és dolgoz­ni. Nem bocsátható feltéte­les szabadságra — a többi között — a többszörös visz- szaeső. Harmadik főbüntetésnem a javító-nevelő munka. Ennek ISorifSStii ííHIYSf ^ Bakonyi Bauxitbánya Vállalat ércMtermelésének 15 szá* IBldl ítllll ildUAll zalékát külszíni fejtéssel nyeri. Legnagyobb külszíni bá­nyáját, az iharkútit. csaknem hat .éve nyitották meg. A jó minőségű ércet adó iharkúti bányából az idén mintegy negyedmillió tonna bauxit kitermelését tervezik. A bányászok és a szállító munkások május végére az éves terv 45 százalékát már teljesítették. A képen: 250 lóerős teherautókkal szállítják el a külszíni fejtésről az ércet. (MTI fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS> Usztönzö berezes, fő B¥BusiS«ea i A műhelyben már napok óta azon vitatkoztak, hogy ebben a hónapban megkap­ják-e a minőségi prémiu­mot, vagy nem. Amikor az akna fölé állt egy kocsi, vagy Végeztek a munkával, de műszakváltáskor, vagy az autóbuszon ismét szóvá tette valaki: nem igazság, hogy a mosók ezreseket markolnak fel, a fúvóknak meg ebben az évben egy fülért se ad­tak. Nagy Károlyt aznap már harmadszor kérdezték, hogy mire költi a prémiumot. Tudta ő jól, hogy társai csak heccelik, de amikor azt hal­lotta, hogy Kelemen Ottó mosó előbb 400, aztán 1000 forintot vett fel, neki meg semmi se jutott, ugyancsak cifrán káromkodott. Kinek, miért fizetnek minőségi pré­miumot, illetve miért von­legrövidebb időtartama 6 hónap, leghosszabb 2 év, összbüntetésként 3 év. A ja­vító-nevelő munkára ítélt köteles a számára kijelölt helyen dolgozni, munkabéré­ből 5 és 30 százalék közti összeget levonnak, személyi szabadságában egyébként nincs korlátozva. Az idén életbe lépő Btk- ban a pénzbüntetés, mint fő­büntetés változatlanul meg­marad. (Változatlanul szab­nak ki a bíróságok pénzbün­tetést szabadságvesztés mel­lett mellékbüntetésként is.) (Nem tévesztendő össze a szabálysértésért különböző hatóságok által kirótt pénz­bírsággal.) FIGYELEMBE VETTÉK a törvényalkotók, hogy jelen­tős különbségek vannak az egyes emberek, így a bíróság elé kerülő vétkesek keresete között is. A meghatározott összegű pénzbüntetés tehát nem egyforma súlyosan érintené az elítélteket —aki többet keres, könnyebben állja ki ugyanazt az összeget, mint a kisebb keresetű. Er­re alapozva iktatták a tör­vény szövegébe a „napi té­telt”, s a jövőben ebben fe­jezik ki a pénzbüntetés nagyságát. Egynapi tétel legalább 50. legföljebb 1000 forint lehet. A pénz-főbünte­tés napi tételenként egyna­pi, fogházban eltöltendő sza­badságvesztésre is átváltoz­tatható. ha az elítélt nem fizeti meg a kirótt büntetést. Megmarad a pénzbüntetés, mint mellékbüntetés is. (Folytatjuk) Várkonyi Endre ják azt meg? Erre kerestünk választ a Heves megyei Fi­nommechanikai Vállalatnál. KELEMEN OTTÓ, MOSÖMUNKÁS: — A gépkocsik alváz- és üregvédelmére négy év óta svéd berendezést, Dinitrol technológiát és eredeti kül­földi anyagot használunk. Helyesnek tartom, hogy a mí munkánkat, különválasz­tották a festőkétől és egyedi normát állapítottak meg kü­lön! a mosónak és külön a szóróknak. Az egyes mun­kafolyamatokat ellenőrzik. Akinél egész hónapban nem találtak hibát, /annak az alapbéren felül fizetnek, aki­nél jogos kifogás . akadt, at­tól megvonják a minőségi prémiumot. Én minden hó­napra megkaptam a prémiu­mát, elégedett vagyok az ösztönző bérezéssel. Külföldi berendezés, új technológia ... Gyanússá vált a dolog. Előbb arra gondol­tam, hogy a műszaki vezetők olykor szemet hunynak, könnyen adják a minőségi prémiumot. RÚZSA SÁNDOR, MUNK AFEL VE VÖ: — Ha nem jól mosták le, nem gondosan zsírtalanítot­ták a gépkocsit, a legjobb anyag, a Dinitrol se tapad. Ezért a mosó munkáját a szórók és én is ellenőrzőm. A másik műszakban Forgó János, illetve Nagy Pál mű­vezető felel a munka minő­ségéért. Felületes, rossz munkát nem tűrhetünk,'mert az új gépkocsik alváz- és üregvédelmére négyéves ga­ranciát adunk. ’ Periszkópos műszerrel, vagyis az alváz és a küszöbök elrejtett zu­gaiba, a fúrt lyukakon is be­vezethető nagyítólencsével ellenőrizzük, hogy mindenü­vé kellő mennyiségű védő­anyagot vittek-e fel, mert ez a feltétele, hogy a garantált négy éven belül a rozsda ne marja szét a sárvédőt, a kü­szöböket és az alvázat. Ha az első felülvizsgálatnál hi­bát, hiányosságot fedezünk fel, kijavítjuk azt. A rossz munkáért nem jár minőségi prémium. Néhány esetben a szóróktól meg kellett azt vonnunk, nehogy később kár­térítést fizessünk és veszé­lyeztessük vállalatunk jó hírnevét. BARTHA ANDRÁS, AZ AUTÓÜZEMEK VEZETŐJE: — Tapasztalataink szerint az ösztönző bérezésnek csak akkor van értelme, csak ak­kor ösztönöz minőségi jó munkára, ha következetesen, részrehajlás nélkül ellen­őrizzük és megköveteljük a jé munkát. Szerződéses fel­tételeink között ez szerepel, ezt várják megrendelőink és svéd üzletfelünk is. Viszont aki kifogástalanul dolgozik, annak a besorolás szerinti alapbérnél több jár, . azt megilleti a minőségi prémi­um. Nem akarjuk azt elspó­rolni sem a fizikai, sem a műszaki dolgozóktól, mert az ellenkezne , bérezési alapel­veinkkel és a vállalati ér­dekkel is. Az elmúlt évben 34 536 forint prémiumot fi­zettünk ki a fizikai dolgo­zóknak, az üzemvezetésnek és a műszakiaknak a lakos­sági szolgáltatás növeléséért 57 065 forintot. A lakatosok, szerelők, villanyszerelők és egyéb fizikai dolgozók a számlázott munkabérből na­gyobb százalékú teljesít­ménybért kapnak a lakossá­gi szolgáltatásért, mintha ugyanazt a munkát vállalat­nak, közület részére végez­nék. Ezzel azt szeretnénk el­érni, hogy dolgozóink szíve­sen és jó minőségi munkát végezzenek a lakosság részé­re. Megkérdeztem, hogy havi átlagos 200 forintos minőségi prémium vajon elegendő ösztönzést ad a szerelőknek és az alvázvédelemniel fog­lalkozó dolgozóknak? Nem a borravalót, vagy a csúszó­pénzt várják? Az üzemveze­tő erre azt válaszolta, hogy Egerben, Hevesen, Kápolnán és Lőrinciben akadhat ilyen ember is. De egyre gyak­rabban tapasztalják, hogy a munkások nemcsak a minő­ségi prémiumért iparkodnak jól dolgozni, hanem az ez­zel járó erkölcsi elismerésért. Nem mindegy már, hogy kit tartanak hozzáértő, jó mun­kásnak, vagy megbízhatatlan embernek a munkatársak és az ügyfelek. Amint az anyagi lehetősé­gek lehetővé teszik, az autó­javító szakmában bizonyára nagyobb összeget szánnak a jó munka ösztönzésére. Ez megfelel a munkások, a vál­lalat, a lakosság, tehát a népgazdasági érdeknek is. De a Heves megyei Finprrj- mechanikai Vállalat vezetői addig se várnak tétlenül. Már nyomdába küldték azt a formanyomtatványt, amit névjegyként .adnak a számla mellé. Ezzel megszüntetik á hibákat elrejtő névtelensé­get, mert majd azt is közük, hogy a számlázott munkát név szerint ki végezte. Ez­zel a módszerrel növelni szeretnék a munkáért érzeti felelősséget. Nem rossz módszer. Ta­pasztalataink szerint az anya­gi és az erkölcsi ösztönzők együttes alkalmazása sikerre vezet. F. L. 1919. június 31., csütörtök i \

Next

/
Oldalképek
Tartalom