Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-21 / 143. szám
június 24-ig tanévzáró Befejeződött a tanítás Nyugdifasok a közéletben Csendes ajánlkozás A szeptemberig tartó nyári vakáció kezdetét jelezte szerdán az általános iskolákban az utolsó tanítási óra végén a csengő. Az ország valamennyi, több mint 3800 általános iskolájában 1 millió 100 ezer diák szá. mára befejeződött a tanítás, a nyolcadikosok elbúcsúztál? iskolájuktól. Megyénkben 111 általános iskolából csak? nem 3800 diák búcsúzott. A gyerekek rövid időn belül kézhez kapják az egész évi munkájuk eredményét tükröző bizonyítványt. Kiosztására legkésőbb június 24-ig, Jó közönség ez a gyöngyösi. Mindenekelőtt: nagyon hálás. Ez, persze, visszahat a színészekre is: szívesen lépnek színpadra Gyöngyösön, jó szívvel játszanak, 'maguk is élvezik az előadást, és maguk is hálásak a közönségüknek. Ennek a kölcsönhatásnak nem is lehet egyéb következménye, mint az élményekkel gazdag színházi este, amire emlékezni és amiről beszélni — jó ideig eltartó program. Feltételezhet, jük a kölcsönösség elve alapján, hogy ez egyaránt érvényes a közönségre is és a művészekre is. Ha a jelenség okát keressük, a többiek mellett feltétlenül meg kell említenünk azt a puszta tényt, hogy Gyöngyösön csak nemrég óta van lehetőség színházi előadások megtartására és megtekintésére. Ne tessék nyelvbotlásnak tartani, megismételjük: Gyöngyösön csak nemrég óta van lehetőség színházi előadások megtartására. Mert mi volt azelőtt? Egy kultúrházi nagyterem és a hozzá tartozó színpa- docska. Mindez meghatározta "a technikai felszerelés színvonalát is, a színházi játék korlátáit is. Mert — gondoljunk csak arra — a színház egyenlő a látványnyal. Sőt! A látványossággal. Mit tud ehhez keretként adni a kultúrház nagyterme és színpada? Milyen légkört tud kialakítani a színházi előadás mindig ünnepi hangulatú eseményéhez? Amióta azonban a Mátra Művelődési Központ színházterme betölti funkcióját, egyszerre kinyitotta a korábbi szűk lehetőségek kerítésfalait, alaphangulatot teremt maga a tágas és díszes előtér is, amit csak tovább tágít a nézőtér és a színpad, a megfelelő technikai eszközökkel is. Itt már van lehetőség az igazi színházi játékra, a látványra, a közönség megba- bonázására és szórakoztatására, itt már az ezerfejű cézár megszelídíthető és kezes báránnyá bűvölhető. Mint minden színházban, ha... ! i Most erről a „ha”-ról sze1 retnénk néhány mondatot megfogalmazni. f Mindenekelőtt: tessék minden ide látogató színháznak figyelembe vennie, hogy ez a város már nem valamiféle „település”, ahol az is esemény, ha néhány színész megjelenik a „kultúrban”. Ide már előadás kell. Éppen olyan, mint amilyet a színház székhelyének törzsközönsége igényel. Itt már nem lehet lazítani, engedményeket tenni színházi játékban, színpadi eszközökben, pél&Mmasm a tanévzáró ünnepélyeken mindenütt sor kerül. A tanulókat a hagyományos módón osztályozzák a pedagógusok, nem értékelik azonban számjegyekkel az elsősök teljesítményét A legkisebbek bizonyítványába „jól megfelelt”, illetve „megfelelt” bejegyzés kerül, azok az elsősök pedig, akiknél ezt a tanévet — teljesítményük alapján — előkészítő évnek tekintik a nevelők, iskolalátogatási bizonyítványt kapnak. Ök jövőre ismét az első osztályban tanulnak. dául: díszletben és nem lehet ellopni a muzsikát sem. Egészen elszomorító látvány az a szegényes díszlet, amit időnként odaraknak a színpadra. Így legutóbb az Eisemann-operett előadásakor. Pedig az operett és a látványosság — ugye — el nem választható egymástól. És akkor az a színpadkép. .. ! Nagyon lehangoló és egy kicsit kedvét is veszi mindjárt a kedves és hálás közönségnek mindattól, ami vár rá ezen az estén. Ha csak meg nem sértődik, hogy csak ennyire becsülik igényességét. Aztán az is elválaszthatatlan az operettől, hogy a történet és a zene erősíti, kiegészíti és fokozza a hatást. Énekhang nélküli színész ne játsszék operettben. Zenekar nélküli együttes ne lépjen a közönség elé operettel. Mert erre is volt példa a legutóbbi előadáson a szolnokiak jóvoltából. Pedig a gyöngyösiek nem ehhez vannak szokva, ha a Szigligeti Színház játszik náluk. Igaz, a színészek akarása, törekvése, játékossága most sem volt kisebb, mint máskor. 2. Juszti kitárta a karját, i — Akkor mind a ketten} jól jártunk, Zsófika. Az enyém iszik, de fél liternél többet nem kap. Fél liter egy napra. A literes pecsenyét veszem, két napra egy üveggel. Az asztalon egy üveg Egri leányka állt, a múlt héten bontották föl, azóta nem nyúlt hozzá senki. Zsófi nem nézett az asszonyra, hangja elfogódott volt. — Iszik egy pohárral, Juszti néni? — Iszom, de előbb ennék egy falatot. Nem szeretem, mikor a sav följön a gyomromba. Zsófi lúdbőrös lett, ahogy Juszti lenyelte a bort. Ha most neki is inni kellene! Csalódás volt a hangjában. — Lemegyek vásárolni, Juszti néni. Gyöngyvér, gyere te is. — Nem megyek — mondta a kislány. — Én mosogatok. Az asszony hangja megkeményedett. — öltözöl, és jössz. — Hagyja csak — mondta Juszti. — Itt marad velem, jól megleszünk. Engem mindenhol szeretnek a gyerekek. , Mikor Zsófi készen állt, új kabátjában, kulccsal a kezében, Juszti kiszaladt a konyhából és összecsapta a Nemcsak a tanulók teljesítményéi értékelik, mintegy 72 ezer általános iskola* nevelő és több mint 4800 gyógypedagógus — legkésőbb a hónap végéig — nevelőtestületi tanévzáró értekezleteken összegezi* a tanévben végzett munkáját. Az igazgatók részletesen elemzik a tanévi tevékenységet, ismertetik a gyerekes napközis programját, a pedagógusok ügyeleti beosztását, és a következő tanév előkészítéséhez szükséges tudnivalókat. Akinek nem volt hangja az énekléshez, megpróbálta azt feledtetni más eszközök igénybevételével. De a zongora és a dob akkor sem tud helyettesíteni egy zenekart, ha még annyira erőlködik is. Sőt! Minél jobban erőlködik, annál rosszabb. Ez, bizony, ahogy volt — nem operett. Vagy: nem az igazi. Mert a lehetőségek nem tették elkerülhetetlenné ezeket a kényszermegoldásokat. Ezért is hatottak bántóan, méltatlanok voltak a közönséghez és színészekhez egyaránt. Hadd kérdezzük meg: otthon is így játszották, így játsz- szák Eisemann operettjét, ezzel a díszletezéssel és ezzel a zenei kísérettel ? És ezzel a statisztériával? Gyöngyös megszerette a szolnokiakat az utóbbi időkben. Már egy kicsit a sajátjának is tartja őket. Már csak ezért sem szabad tőlük ellopni sem a látványt, sem a zenét — most sem lett volna szabad, máskor sem lesz szabad. A tisztelet csak a kölcsönösség alapján létezik. — Jaj, Zsófika! Tudja, kire hasonlít? — Kire? — Egy színésznőre. A Piros Ildikóra. Zsófi a tükörbe nézett, elnevette magát. — Ne bolondozzon, Juszti néni. — Esküszöm, pontosan olyan. Még senki se mondta? Juszti néni egy éve dolgozott náluk. Zsófiék lakása soha ilyen tiszta, holmijuk soha ilyen gondozott nem volt. Az asszony a takarítás mellett másféle munkákat is elvégzett: fölvarrta a leszakadt gombokat, leeresztette a kislány ruháit, fölfrissítette a párnákban a tollat. Ügy bánt mindennel, mintha a sajátja volna. Figyelmes volt, de cserébe figyelmességet is kért. Jó előre szólt, mikor lesz névnapja, karácsony előtt időben megmondta, mire van szüksége. Egy év után furcsa dolgok történtek. El-eltűntek különböző dolgok a lakásból. Néhány zacskó kávé, szalámi, szardínia, egy-két gyerekruha. Sohasem értékek, csak apróságok. De legtöbbször éppen az, amire szükség volt; Egyik este színházba mentek, Zsófi fól akarta húzni a cipőjét, hiányzott belőle a börfűző. Ez a cipőfűző igen fölbosszantotta. Beszélni kell Jusztival. Azonnal, Vakációban: fokozottabb ügyelem a gyermekekre! A tanév befejezése isme! időszerűvé teszi a vakációzó gyermekeknek szánt intö- óvó szót. Az elmúlt évben 134 tizennégy éven aluli gyermek vált közlekedési baleset áldozatává,_ több mint 2500-an megsérültek — mondottak ezzel kapcsolatban a Belügyminisztérium sajtóosztályának illetékesei az MTI munkatársának. — A halálos áldozatok száma két év alatt csaknem másfélszeresére, a sérültek száma pedig 24 százalékkal emelkedett. A gyermeksérültek mintegy fele gyalogosként vett részt a közlekedésben. Szomorú tapasztalat, hogy a tragédiák bekövetkezésében gyakrabban játszik szerepet a gyermek figyelmetlensége, mint a járművezetők szabálytalan magatartása. — Ennek ellenére a volán mögött ülők még többel tehetnek azért, hogy az úttest ne váljon jóvátehetetlen tragédiák színhelyévé. Különösen a játszóterek környékén, a strandoknál, az üdülőhelyeken, s mindenütt, ahoi önfeledten játszadozó gyermekekre lehet számítani, kell a járművezetőknek: óvatosabb haladással fokozottabban vigyázniuk az apróságokra. — A baleseti statisztikákból kitűnik az is, hogy egyre több gyermek sérül meg személygépkocsi utasaként. Még mindig előfordul, hogy hat éven aluli kisgyermeket ültetnek a szülők a személygépkocsi első ülésére — a KRESZ előírásai ellenére. — Sok tanuló jól megérdemelt jutalma a kerékpár. A kerékpáros a forgalom többi résztvevőjének egyen. rangú partnere, de nélkülöz, hetetlen a közlekedési, ezen belül külön a kerékpározásra vonatkozó szabályok ismerete. Jó lenne, ha az ajándékozók a kerékpár mellé néhány szóban e szabályokról is tájékoztatnák a fiatalokat. Ennek szükségességére int az is: tavaly 357 gyermek -kerékpáros szenvedett balesetet az utakon. — Micsoda? A férfi fölállt, járkálni kezdett. — A nyomor. A hosszan tartó nyomor. Akármiről van szó, mindig ide jutunk, a történelemhez. — Hangosan beszélt, mintha nem a feleségének, hanem egy csomó embernek magyarázna. — Más országban a te Jusz- tid alkalmazott és nem szolga. Nálunk szolga, mert a szegénység szolgákat nevel. A szolgák végigturkálják a szemetet, és fölszedik a földről, amit más kidobott. Nem tudják, mi az, hogy önérzet. A te Jusztid se. Hiába él ma könnyen! Az élete nagyobb részét nyomorban töltötte. NEM VAGYUNK MESSZE ATTÖL az időtől, amikor a 10 millió 700 ezer főnyi lakosságunkból kereken kétmillió — nyugdíjas lesz. Ök kikerülnek tehát az „aktív keresők” táborából. A nyugdíjasokra fordított összeg évről évre gyarapodó milliárdokban fejezhető ki. A ma nyugdíjasa, jóllehet, tegnap még aktív volt, s növelte a nemzeti jövedelmet, ma „passzív kereső”, sok-sok évi munkája után, kezdi kivenni a közösből annak az értéknek kamatait, amelyet megtermelt. E myit a számokról és a pénzről. A nyugdíjasokról szólva dolgunk ennél sokkal több. A kérdés az, hogy menynyire tudja hasznosítani társadalmunk, népességünk azt az óriási energiamennyiséget, amely a nyugdíjasokkal „tartalékba kerül”? A felszabaduló és mégis, bizonyos fokig kihasználatlan energiáról kell szólnunk, amelynek sorsa, nemzeti értékhordozó szerepéből adódóan sem lehet közömbös. Az időskorúak, a nyugdíjas népesség tevékenységének köre több területen vizsgálható. Nem fontossági sorrendben, inkább önkényes megállapítás szerint. A nyugdíjas korú nők és férfiak „továbbdolgozásának” egyik lehetősége: a közösségért végzett közéleti tevékenység volna. Egyszerű és kézzelfogható dolgokról van szó. Elsősorban arról, hogy a szellemileg friss, egészségi állapotát tekintve kielégítő kondíciójú nyugdíjasok nagy tábora, — és szerencsére ők vannak többségben — társadalmunkban olyan közéleti tartalékot jelent, amelyről semmiképpen sem mondhatunk le. Kell, hogy feltételes módban fogalmazzunk, mert ezeknek az energiáknak tetemes részéről sajnos — ténykérdés — lemondunk! Akár a népfrontnál, akár a nőtanácsi, vagy a különböző tanácsi nyilvántartásokban lapozgatunk az adatok között, szembetűnő: nem a lakossági számarányához mérten Zsófi tudta, hogy férjének igaza van, de nem akart belenyugodni. És különben is. Az asszony önérzetes, bizonyos dolgokban nagyon is érzékeny. — Lehet, hogy igazad mn — védte meg Jusztit. — De mondok valamit. Mikor albérletben laktam, a főbér- löktől és is mindig elvettem valamit. Egy szelet kenyeret, kávét, szöget, spárgát, szappant... Amire éppen szükségem volt. Hogy is mondjam neked? Ügy tekintettem a dolgaikat, mintha az enyém volna. Mintha.,, (Folytatjuk) vesz részt a nyugdíjas körű lakosság a különböző közéleti teendők végzésében. S nem is elsősorban a különböző látványosság, regiszt- rálha.tóbb tisztségekről van szó. AMI LÉNYEGESEBB: rengeteg a csendes felajánlkozás — segíteni akarás, ez csupán jelzés arra, hogy mennyi mindent tudnának tenni falujukért, városukért a nyugdíjaskorúak. Sajnos sokszor viszonzatlan, kihasználatlan marad. A népfront egyik tanácskozásán sorolta fel az elő-; adó, hol s milyen nagymértékben lenne szükség az egészséges idősek tevékenységére. Véget nem érő volt: a lista! Lakóbizottsági munka, társadalmi akciókban mozgósítás, kismamaklubokban ügyelet, társadalmi rendezvényeken való közreműködés. Művelődési programokban rájuk vár a szervezés sok teendője. Sok dolguk lehetne a köztulajdon vigyázásától, egészen az önkéntes rendőri munkáig ... Különösen a városok új lakótelepein lenne mód újfajta, eddig nem is „jegyzett” munkák végzésére. Ott, ahol amúgy is roppant mértékben ráutaltak lennének a fiatalok az idősek okos szavára, segítő ajánlkozására. A hívó szó. s az elengedhetetlenül szükséges szervező, mozgósító erő, módszer, azonban sok helyütt hiányos még. Arra az egyszerű, kézenfekvő igazságra, hogy az időskorúak munkavégzési igényeit csak óhajtani nem elég, — még mindig nem mindenütt döbbentek rá, társadalmi tanácsi szerveknél, szervezeteknél... Azok a nyugdíjasok, akik közéleti tevékenységet végeznek, (S gondjaink ellenére sok tízezren vannak ilyenek) gyakran a fiatalokat is megszégyenítő odaadással és munkabírással teszik dolgukat. Szakértelmükkel, hozzáértésükkel kevés gond akad, hiszen sok-sok évnyi felrétegződött tapasztalat, szó szerint életbölcsesség határoz meg módszereket és ötleteket. Más kérdés, hogy figyelmességre és támogatásra várnak. KIAKNÁZATLAN KIN- ^ , CSEHBÁNYÁNK a közéleti teendők ezerféle ágában a nyugdíjasok nagy hadserege. Érdemes lenne közülük sokat, nagyon sokat ismét behívni a sorba ... Várkonyi Margit A zakó fölött a mellény Szerdán megkezdődött, három napig tart a Magyar Divatintézet sajtóbemutatója: az 1979—80-as őszre, télre ajánlott kollekcióit első alkalommal a belföldi, második alkalommal a Budapestre akkreditált újság, írók, harmadik alkalommal pedig a szakmai, üzemi lapok tudósítói előtt vonultatja fel. Szerdán a hazai lapok munkatársait tájékoztatták a bemutató színhe- nyén, a Hotel Duna Interkon- tinentálban. Az „előzetest” a 150 összeállításon belül 80 női, 50 férfi és 20 gyermeköltözet szemléltette. A kollekció minden darabja magyar alapanyagból készült. A Május 1. Ruhagyár sok egy mással variálható női mo- dell-összeállitást, a Soproni Ruhagyár elősórban leánykáknak, a Kaposvári Ruhagyár pedig fiúknak szánt modelleket küldött, az utóbbiakat üde, diákos stílusjegyekkel. Sok szép ruhadarab készült a győri Graboplast és a Pécsi Kesztyűgyár legújabb alapanyagaiból. Az újdonságok közé tartozik, hogy az elkövetkező hidegebb évszakokban azok lesznek igazán divatosak ’ — nők, férfiak egyaránt — akik a mellényt a kosztümkabát, illetve a béleletlen zakó fölött hordják majd. Színházi levél Ellopták a muzsikát is G. Molnár Ferenc Vathy Zsuzsa: Juss ti néni De nem szólt, csak készült a beszélgetésre. Egyik este előhozakodott a dologgal a férjének. — Nem tudom, miért csinálja. Ha elkér valamit, odaadom. Ennivalóra nincs szüksége. Keresnek annyit, hogy ugyanazt megvásárolhat, ják, amit mi. Vagy bárki. Férje összeráncolta a hóm. lokát. — Nem is a szükség viszi rá. A beidegződés.
