Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-21 / 143. szám

június 24-ig tanévzáró Befejeződött a tanítás Nyugdifasok a közéletben Csendes ajánlkozás A szeptemberig tartó nyá­ri vakáció kezdetét jelezte szerdán az általános isko­lákban az utolsó tanítási óra végén a csengő. Az or­szág valamennyi, több mint 3800 általános iskolájában 1 millió 100 ezer diák szá. mára befejeződött a tanítás, a nyolcadikosok elbúcsúztál? iskolájuktól. Megyénkben 111 általános iskolából csak? nem 3800 diák búcsúzott. A gyerekek rövid időn belül kézhez kapják az egész évi munkájuk eredményét tük­röző bizonyítványt. Kiosztá­sára legkésőbb június 24-ig, Jó közönség ez a gyöngyö­si. Mindenekelőtt: nagyon hálás. Ez, persze, visszahat a színészekre is: szívesen lépnek színpadra Gyöngyö­sön, jó szívvel játszanak, 'maguk is élvezik az elő­adást, és maguk is hálásak a közönségüknek. Ennek a kölcsönhatásnak nem is lehet egyéb követ­kezménye, mint az élmé­nyekkel gazdag színházi es­te, amire emlékezni és ami­ről beszélni — jó ideig el­tartó program. Feltételezhet, jük a kölcsönösség elve alap­ján, hogy ez egyaránt érvé­nyes a közönségre is és a művészekre is. Ha a jelenség okát keres­sük, a többiek mellett fel­tétlenül meg kell említenünk azt a puszta tényt, hogy Gyöngyösön csak nemrég óta van lehetőség színházi elő­adások megtartására és megtekintésére. Ne tessék nyelvbotlásnak tartani, meg­ismételjük: Gyöngyösön csak nemrég óta van lehetőség színházi előadások megtartá­sára. Mert mi volt azelőtt? Egy kultúrházi nagyterem és a hozzá tartozó színpa- docska. Mindez meghatároz­ta "a technikai felszerelés színvonalát is, a színházi já­ték korlátáit is. Mert — gondoljunk csak arra — a színház egyenlő a látvány­nyal. Sőt! A látványosság­gal. Mit tud ehhez keretként adni a kultúrház nagyterme és színpada? Milyen légkört tud kialakítani a színházi előadás mindig ünnepi han­gulatú eseményéhez? Amióta azonban a Mátra Művelődési Központ szín­házterme betölti funkcióját, egyszerre kinyitotta a koráb­bi szűk lehetőségek kerítés­falait, alaphangulatot teremt maga a tágas és díszes elő­tér is, amit csak tovább tá­gít a nézőtér és a színpad, a megfelelő technikai eszkö­zökkel is. Itt már van lehetőség az igazi színházi játékra, a lát­ványra, a közönség megba- bonázására és szórakoztatá­sára, itt már az ezerfejű cé­zár megszelídíthető és kezes báránnyá bűvölhető. Mint minden színházban, ha... ! i Most erről a „ha”-ról sze­1 retnénk néhány mondatot megfogalmazni. f Mindenekelőtt: tessék minden ide látogató színház­nak figyelembe vennie, hogy ez a város már nem valami­féle „település”, ahol az is esemény, ha néhány színész megjelenik a „kultúrban”. Ide már előadás kell. Éppen olyan, mint amilyet a szín­ház székhelyének törzskö­zönsége igényel. Itt már nem lehet lazítani, engedménye­ket tenni színházi játékban, színpadi eszközökben, pél­&Mmasm a tanévzáró ünnepélyeken mindenütt sor kerül. A ta­nulókat a hagyományos mó­dón osztályozzák a pedagó­gusok, nem értékelik azon­ban számjegyekkel az első­sök teljesítményét A leg­kisebbek bizonyítványába „jól megfelelt”, illetve „megfelelt” bejegyzés kerül, azok az elsősök pe­dig, akiknél ezt a tanévet — teljesítményük alapján — előkészítő évnek tekintik a nevelők, iskolalátogatási bi­zonyítványt kapnak. Ök jö­vőre ismét az első osztály­ban tanulnak. dául: díszletben és nem le­het ellopni a muzsikát sem. Egészen elszomorító lát­vány az a szegényes díszlet, amit időnként odaraknak a színpadra. Így legutóbb az Eisemann-operett előadása­kor. Pedig az operett és a látványosság — ugye — el nem választható egymástól. És akkor az a színpad­kép. .. ! Nagyon lehangoló és egy kicsit kedvét is veszi mind­járt a kedves és hálás kö­zönségnek mindattól, ami vár rá ezen az estén. Ha csak meg nem sértődik, hogy csak ennyire becsülik igényességét. Aztán az is elválaszthatat­lan az operettől, hogy a tör­ténet és a zene erősíti, ki­egészíti és fokozza a hatást. Énekhang nélküli színész ne játsszék operettben. Zene­kar nélküli együttes ne lép­jen a közönség elé operettel. Mert erre is volt példa a legutóbbi előadáson a szol­nokiak jóvoltából. Pedig a gyöngyösiek nem ehhez van­nak szokva, ha a Szigligeti Színház játszik náluk. Igaz, a színészek akarása, törekvé­se, játékossága most sem volt kisebb, mint máskor. 2. Juszti kitárta a karját, i — Akkor mind a ketten} jól jártunk, Zsófika. Az enyém iszik, de fél liternél többet nem kap. Fél liter egy napra. A literes pecse­nyét veszem, két napra egy üveggel. Az asztalon egy üveg Eg­ri leányka állt, a múlt hé­ten bontották föl, azóta nem nyúlt hozzá senki. Zsó­fi nem nézett az asszonyra, hangja elfogódott volt. — Iszik egy pohárral, Juszti néni? — Iszom, de előbb ennék egy falatot. Nem szeretem, mikor a sav följön a gyom­romba. Zsófi lúdbőrös lett, ahogy Juszti lenyelte a bort. Ha most neki is inni kellene! Csalódás volt a hangjá­ban. — Lemegyek vásárolni, Juszti néni. Gyöngyvér, gye­re te is. — Nem megyek — mond­ta a kislány. — Én mosoga­tok. Az asszony hangja meg­keményedett. — öltözöl, és jössz. — Hagyja csak — mondta Juszti. — Itt marad velem, jól megleszünk. Engem mindenhol szeretnek a gye­rekek. , Mikor Zsófi készen állt, új kabátjában, kulccsal a kezében, Juszti kiszaladt a konyhából és összecsapta a Nemcsak a tanulók telje­sítményéi értékelik, mint­egy 72 ezer általános iskola* nevelő és több mint 4800 gyógypedagógus — legké­sőbb a hónap végéig — ne­velőtestületi tanévzáró érte­kezleteken összegezi* a tanévben végzett munkáját. Az igazgatók részletesen elemzik a tanévi tevékeny­séget, ismertetik a gyerekes napközis programját, a pe­dagógusok ügyeleti beosztá­sát, és a következő tanév előkészítéséhez szükséges tudnivalókat. Akinek nem volt hangja az énekléshez, megpróbálta azt feledtetni más eszközök igénybevételével. De a zon­gora és a dob akkor sem tud helyettesíteni egy zene­kart, ha még annyira eről­ködik is. Sőt! Minél jobban erőlködik, annál rosszabb. Ez, bizony, ahogy volt — nem operett. Vagy: nem az igazi. Mert a lehetőségek nem tették el­kerülhetetlenné ezeket a kényszermegoldásokat. Ezért is hatottak bántóan, méltat­lanok voltak a közönséghez és színészekhez egyaránt. Hadd kérdezzük meg: otthon is így játszották, így játsz- szák Eisemann operettjét, ezzel a díszletezéssel és ez­zel a zenei kísérettel ? És ez­zel a statisztériával? Gyöngyös megszerette a szolnokiakat az utóbbi idők­ben. Már egy kicsit a saját­jának is tartja őket. Már csak ezért sem szabad tő­lük ellopni sem a látványt, sem a zenét — most sem lett volna szabad, máskor sem lesz szabad. A tisztelet csak a kölcsö­nösség alapján létezik. — Jaj, Zsófika! Tudja, kire hasonlít? — Kire? — Egy színésznőre. A Pi­ros Ildikóra. Zsófi a tükörbe nézett, el­nevette magát. — Ne bolondozzon, Juszti néni. — Esküszöm, pontosan olyan. Még senki se mond­ta? Juszti néni egy éve dol­gozott náluk. Zsófiék laká­sa soha ilyen tiszta, holmi­juk soha ilyen gondozott nem volt. Az asszony a ta­karítás mellett másféle munkákat is elvégzett: föl­varrta a leszakadt gombo­kat, leeresztette a kislány ruháit, fölfrissítette a pár­nákban a tollat. Ügy bánt mindennel, mintha a saját­ja volna. Figyelmes volt, de cserébe figyelmességet is kért. Jó előre szólt, mikor lesz névnapja, karácsony előtt időben megmondta, mire van szüksége. Egy év után furcsa dol­gok történtek. El-eltűntek különböző dolgok a lakásból. Néhány zacskó kávé, szalá­mi, szardínia, egy-két gye­rekruha. Sohasem értékek, csak apróságok. De legtöbb­ször éppen az, amire szük­ség volt; Egyik este színház­ba mentek, Zsófi fól akar­ta húzni a cipőjét, hiányzott belőle a börfűző. Ez a cipőfűző igen föl­bosszantotta. Beszélni kell Jusztival. Azonnal, Vakációban: fokozottabb ügyelem a gyermekekre! A tanév befejezése isme! időszerűvé teszi a vakáció­zó gyermekeknek szánt intö- óvó szót. Az elmúlt évben 134 ti­zennégy éven aluli gyermek vált közlekedési baleset ál­dozatává,_ több mint 2500-an megsérültek — mondottak ezzel kapcsolatban a Bel­ügyminisztérium sajtóosz­tályának illetékesei az MTI munkatársának. — A halálos áldozatok száma két év alatt csaknem másfélszeresére, a sérültek száma pedig 24 százalékkal emelkedett. A gyermeksé­rültek mintegy fele gyalo­gosként vett részt a közle­kedésben. Szomorú tapasz­talat, hogy a tragédiák be­következésében gyakrabban játszik szerepet a gyermek figyelmetlensége, mint a járművezetők szabálytalan magatartása. — Ennek ellenére a vo­lán mögött ülők még többel tehetnek azért, hogy az út­test ne váljon jóvátehetetlen tragédiák színhelyévé. Külö­nösen a játszóterek környé­kén, a strandoknál, az üdü­lőhelyeken, s mindenütt, ahoi önfeledten játszadozó gyermekekre lehet számíta­ni, kell a járművezetőknek: óvatosabb haladással foko­zottabban vigyázniuk az ap­róságokra. — A baleseti statisztikák­ból kitűnik az is, hogy egy­re több gyermek sérül meg személygépkocsi utasaként. Még mindig előfordul, hogy hat éven aluli kisgyerme­ket ültetnek a szülők a sze­mélygépkocsi első ülésére — a KRESZ előírásai elle­nére. — Sok tanuló jól megér­demelt jutalma a kerékpár. A kerékpáros a forgalom többi résztvevőjének egyen. rangú partnere, de nélkülöz, hetetlen a közlekedési, ezen belül külön a kerékpározás­ra vonatkozó szabályok is­merete. Jó lenne, ha az ajándékozók a kerékpár mellé néhány szóban e sza­bályokról is tájékoztatnák a fiatalokat. Ennek szükséges­ségére int az is: tavaly 357 gyermek -kerékpáros szen­vedett balesetet az utakon. — Micsoda? A férfi fölállt, járkálni kezdett. — A nyomor. A hosszan tartó nyomor. Akármiről van szó, mindig ide jutunk, a történelemhez. — Hango­san beszélt, mintha nem a feleségének, hanem egy cso­mó embernek magyarázna. — Más országban a te Jusz- tid alkalmazott és nem szolga. Nálunk szolga, mert a szegénység szolgákat ne­vel. A szolgák végigtur­kálják a szemetet, és fölsze­dik a földről, amit más ki­dobott. Nem tudják, mi az, hogy önérzet. A te Jusztid se. Hiába él ma könnyen! Az élete nagyobb részét nyomorban töltötte. NEM VAGYUNK MESSZE ATTÖL az időtől, amikor a 10 millió 700 ezer főnyi la­kosságunkból kereken két­millió — nyugdíjas lesz. Ök kikerülnek tehát az „aktív keresők” táborából. A nyugdíjasokra fordított összeg évről évre gyarapo­dó milliárdokban fejezhető ki. A ma nyugdíjasa, jólle­het, tegnap még aktív volt, s növelte a nemzeti jövedel­met, ma „passzív kereső”, sok-sok évi munkája után, kezdi kivenni a közösből an­nak az értéknek kamatait, amelyet megtermelt. E myit a számokról és a pénzről. A nyugdíjasokról szólva dolgunk ennél sokkal több. A kérdés az, hogy meny­nyire tudja hasznosítani tár­sadalmunk, népességünk azt az óriási energiamennyisé­get, amely a nyugdíjasokkal „tartalékba kerül”? A fel­szabaduló és mégis, bizonyos fokig kihasználatlan energiá­ról kell szólnunk, amelynek sorsa, nemzeti értékhordozó szerepéből adódóan sem le­het közömbös. Az időskorúak, a nyugdí­jas népesség tevékenységé­nek köre több területen vizs­gálható. Nem fontossági sor­rendben, inkább önkényes megállapítás szerint. A nyug­díjas korú nők és férfiak „továbbdolgozásának” egyik lehetősége: a közösségért vég­zett közéleti tevékenység volna. Egyszerű és kézzelfogható dolgokról van szó. Elsősor­ban arról, hogy a szellemi­leg friss, egészségi állapotát tekintve kielégítő kondíciójú nyugdíjasok nagy tábora, — és szerencsére ők vannak többségben — társadalmunk­ban olyan közéleti tartalékot jelent, amelyről semmikép­pen sem mondhatunk le. Kell, hogy feltételes mód­ban fogalmazzunk, mert ezeknek az energiáknak tete­mes részéről sajnos — tény­kérdés — lemondunk! Akár a népfrontnál, akár a nőta­nácsi, vagy a különböző ta­nácsi nyilvántartásokban la­pozgatunk az adatok között, szembetűnő: nem a lakossá­gi számarányához mérten Zsófi tudta, hogy férjé­nek igaza van, de nem akart belenyugodni. És kü­lönben is. Az asszony önér­zetes, bizonyos dolgokban nagyon is érzékeny. — Lehet, hogy igazad mn — védte meg Jusztit. — De mondok valamit. Mikor al­bérletben laktam, a főbér- löktől és is mindig elvettem valamit. Egy szelet kenye­ret, kávét, szöget, spárgát, szappant... Amire éppen szükségem volt. Hogy is mondjam neked? Ügy te­kintettem a dolgaikat, mint­ha az enyém volna. Mint­ha.,, (Folytatjuk) vesz részt a nyugdíjas körű lakosság a különböző köz­életi teendők végzésében. S nem is elsősorban a külön­böző látványosság, regiszt- rálha.tóbb tisztségekről van szó. AMI LÉNYEGESEBB: ren­geteg a csendes felajánlko­zás — segíteni akarás, ez csupán jelzés arra, hogy mennyi mindent tudnának tenni falujukért, városukért a nyugdíjaskorúak. Sajnos sokszor viszonzatlan, kihasz­nálatlan marad. A népfront egyik tanács­kozásán sorolta fel az elő-; adó, hol s milyen nagymér­tékben lenne szükség az egészséges idősek tevékeny­ségére. Véget nem érő volt: a lista! Lakóbizottsági mun­ka, társadalmi akciókban mozgósítás, kismamaklu­bokban ügyelet, társadalmi rendezvényeken való közre­működés. Művelődési prog­ramokban rájuk vár a szer­vezés sok teendője. Sok dol­guk lehetne a köztulajdon vigyázásától, egészen az ön­kéntes rendőri munkáig ... Különösen a városok új lakótelepein lenne mód új­fajta, eddig nem is „jegy­zett” munkák végzésére. Ott, ahol amúgy is roppant mér­tékben ráutaltak lennének a fiatalok az idősek okos sza­vára, segítő ajánlkozására. A hívó szó. s az elengedhetet­lenül szükséges szervező, mozgósító erő, módszer, azon­ban sok helyütt hiányos még. Arra az egyszerű, kézenfek­vő igazságra, hogy az idős­korúak munkavégzési igé­nyeit csak óhajtani nem elég, — még mindig nem mindenütt döbbentek rá, társadalmi tanácsi szervek­nél, szervezeteknél... Azok a nyugdíjasok, akik közéleti tevékenységet végez­nek, (S gondjaink ellenére sok tízezren vannak ilyenek) gyakran a fiatalokat is meg­szégyenítő odaadással és munkabírással teszik dolgu­kat. Szakértelmükkel, hoz­záértésükkel kevés gond akad, hiszen sok-sok évnyi felrétegződött tapasztalat, szó szerint életbölcsesség ha­tároz meg módszereket és öt­leteket. Más kérdés, hogy figyelmességre és támogatás­ra várnak. KIAKNÁZATLAN KIN- ^ , CSEHBÁNYÁNK a közéleti teendők ezerféle ágában a nyugdíjasok nagy hadserege. Érdemes lenne közülük so­kat, nagyon sokat ismét be­hívni a sorba ... Várkonyi Margit A zakó fölött a mellény Szerdán megkezdődött, három napig tart a Magyar Divatintézet sajtóbemuta­tója: az 1979—80-as őszre, télre ajánlott kollekcióit el­ső alkalommal a belföldi, második alkalommal a Bu­dapestre akkreditált újság, írók, harmadik alkalommal pedig a szakmai, üzemi la­pok tudósítói előtt vonultat­ja fel. Szerdán a hazai la­pok munkatársait tájékoz­tatták a bemutató színhe- nyén, a Hotel Duna Interkon- tinentálban. Az „előzetest” a 150 össze­állításon belül 80 női, 50 fér­fi és 20 gyermeköltözet szemléltette. A kollekció minden darabja magyar alapanyagból készült. A Má­jus 1. Ruhagyár sok egy mással variálható női mo- dell-összeállitást, a Soproni Ruhagyár elősórban leány­káknak, a Kaposvári Ruha­gyár pedig fiúknak szánt modelleket küldött, az utób­biakat üde, diákos stílusje­gyekkel. Sok szép ruhada­rab készült a győri Grabo­plast és a Pécsi Kesztyű­gyár legújabb alapanyagai­ból. Az újdonságok közé tar­tozik, hogy az elkövetkező hidegebb évszakokban azok lesznek igazán divatosak ’ — nők, férfiak egyaránt — akik a mellényt a kosztüm­kabát, illetve a béleletlen zakó fölött hordják majd. Színházi levél Ellopták a muzsikát is G. Molnár Ferenc Vathy Zsuzsa: Juss ti néni De nem szólt, csak készült a beszélgetésre. Egyik este előhozakodott a dologgal a férjének. — Nem tu­dom, miért csi­nálja. Ha el­kér valamit, odaadom. En­nivalóra nincs szüksége. Ke­resnek annyit, hogy ugyanazt megvásárolhat, ják, amit mi. Vagy bárki. Férje össze­ráncolta a hóm. lokát. — Nem is a szükség viszi rá. A beideg­ződés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom