Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
^....n...................m.......................„............................. ............................................................................ M anapság, amikor az irodalmi élet lassabban és kényelmesebben csörgedezik, mint hajdan; amikor az írás csak ritkán válik közvetlen társa dalmi-politikai tetté, s az írók zászlóvivőkké, meglehetősen nehéz elképzelni egy olyan ívű pályát, mint a száz éve született Szabó Dezsőé. A kolozsvári protestáns család sarja, az ismeretlen székelyudvarhelyi tanár gyújtó lövedékként vágódott a magyar szellemi közéletbe, olyan hatást gyakorolva egy nemzedék gondolkodására, amelyhez csak Ady kisugárzása mérhető. Féktelen becsvággyal, energiával és önbizalommal törte át a kisvárosi lét korlátáit: szava messzehangzó volt, gyűlölték vagy rajongtak érte, mint ahogy ő is csak ezt a két szélső érzelmi pólust ismerte világéletében. Mégis a felejtés lett á sorsa, neve ma már többnyire csak az irodalomtörténészek számára cseng ismerősen, az egykori bálvány elfeledve élte le és fejezte be életét; Szerb Antal szavaival élve: ,,a kollektívum szócsövéből magányos óriássá lett, majd az óriás is elmaradt és csak a magányosa ág maradt meg”. Ellentmondásos pályája során sokfajta utat végigjárt. Az. egykori nyelvész .bátorSzáz éve született Szabó Dezső hangú politikai írásaival tűnt fel, ám kapitalizmus ellenessége nem a progressziót szolgálta: lelkesedett a forradalomért — „a vörös csillag igér virradatot nekem” —, de később szem- befordult a forradalommal. Párizsban szívta magába a nyugati kultúrát, ítélőképessége tiszta, szellemi horizontja példaadóan tág; de a hazai valóság problémáinak megítélésében egyszerre antikapitalista és antiszocia- lista, fajelmélete zavaros és veszélyes vonzású; többet rombol, mint amennyit épít. Élete és műve mégsem feledhető, hiszen egyik formálója volt kora arculatának. Hatása elsősorban elméleti; még legsikeresebb regényében. az „Elsodort faluban" sem az esztétikum bizonyult az igazi hatóerőnek, hanem a benne megfogalmazott gondolatok; az az ideológia, amely a problémák megoldását valamiféle hamis magyarságképben, a magyarság ősi erejének egyesülésében, illetve felfrissítésében látja. Világképének veszélyes volta abból is kiderül, hogy kiket vallott szellemi elődeinek; ha nyomon követjük a gondolati forrásokat, eszmei hatásokat, amelyek a szabódezsői magyarságkon- cepció, a nietzcheianizmusból és pozitivizmusból összegyúrt ideológia kialakulását el őse-, gítették, olyan nevekkel találkozunk, mint Comte, Taine, Barres. Nietzche, Gobineau és Soréi —, ahonnan már nem sok hiányzik a Rosen- berg-féle náci fajelméletig. Szabó Dezső sajátosan magyar fajelmélete persze — félreértés ne essék — korántsem azonos ez utóbbival; ő maga a hitleri zmu.s térhódítása idején elkeseredetten, korábbi szenvedélyes gyűlöletével tiltakozik a nácizmus, a fasizmus ellen. Ennek a harcnak egyik legfőbb tragikuma az, hogy ellenfelei között olyanok sorakoznak, akik éppen az 6 szellemi örököseinek vallották magukat. Az életmű marxista értékelését már elvégezte az irodalomtörténet, leszögezve, hogy művei és eszméi ismerete nélkülözhetetlen a korunkat megelőző világ megértéséhez és megítéléséhez. Minden tévedése ellenére máig is tiszteljük benne népe sorsáért érzett aggodalmát, mélységes háborúellenességét, s nem utolsósorban hatalmas nyelvalkotó képességét, írói erejét. 1945. január 13-án ezek voltak élete utolsó szavai: „Én úgyis csak a félútig mentem...” A haldokló mondata sejteti, hogy ő maga is megérezte azt. amit később monog- ráfusa — Nagy Péter irodalomtörténész — így foglalt össze: „Szabó Dezső egész élete, pályája, tevékenysége nagy kísérlet volt arra, hogy a művészi és társadalmi haladás bizonyos eszméit és elemeit magáévá téve, külön utat próbáljon nyitni a huszadik. században a reakció és a szocializmus útja között, mindkettőtől kölcsönözve, mindkettővel harcban. Akár tudta, akár csak érezte: ez a kísérlet is üszkös rommá változott a második világháborúban; ha valaha volt valamelyes személyes megvalósulási lehetősége, akkor végleg és visszavonhatatlanul megszűnt.” Gömőry Albert Új könyvek Az idei könyvhéten jelentek meg másodszor a Rakéta Regénytár ízléses kötetei, tíz rövid terjedelmű zsebkönyv. Örkény és Déry 1954 nyarán közösen láttak egy regény megírásához, mely Három nap az Aranykagylóban címet kapta. Le is rándultak Szigligetre, hogy a Rókarántó tövében megírják közös halhatatlan művüket. A kellő előkészület persze mitsem ért, az el nem készült mű történetét írta meg Örkény. Az eredeti fennmaradt szövegen egy szót sem változtatott, a sematizmus béklyóitól szabadulni akaró írók emlékeit eleveníti fel, ma már mulatságosnak - tűnő epizódokat, a sima, az üres papír gyötrelmét. Az Egy négykezes regény tanulságos története több mint amit a cím takar, nem tabló, de adalék az ötvenes évek írói, irodalmi életéhez. Thurzó Gábor már nem érhette meg legújabb művének megjelenését. Az Egy halott Varsó és Krakkó között — utazás közben végiggondolt élet története, egy olyan emberé, aki mindig a jó és az igaz ügy mellé állt, nehéz időkben is, mégsem tudta befutni igaz pályáját. Miért siklott ki egy tehetséges ember élete? Erről beszélnek az utasok és az író, gyorsvonaton Varsó és Krakkó között, miközben barátjuk már halott. Mándy Iván is új művel jelentkezett a RA-RE sorozatban. Mi történik, történhet egy trafikban, s környékén. Kiszuperált hajóskapitányok, nyugdíjas szerkesztők illatos szivarokat vásárolnak. Egy kisfiú nézeget be a poros ablakon, s várja, hogy a szebbik kisasszony legyen bent, akinek formás alakjában elgyönyörködhet. Karinthy Ferenc Alvilági napló című kis kötetének címe megtévesztő. Nem bűnügy leírására, vagy a városok peremén burjánzó rossz értelmű alvilág bemutatására vállalkozik. A napló görögországi útélményeinek papírravetése. Alvilági a történet, viszont abban az értelemben, hogy utazásai közben az író értesül a Lufthansa cég elrablásáról, majd további sorsáról. Találkozik egy furcsa fiatalpárral, akikről később kiderül, hogy németek. S éppen ő az, aki utoljára látja őket életben. A kötetben egy kisregény is található: Marich Géza utolsó kalandja címmel. Várkonyi Mihály Orosz húsvét című írása is szerepel a RA-RE sorozatban. A kisregény mottója ez lehetne: Párizsban halt meg Iván. Sírján cirill- és latinbetűs felirat. Oroszul és magyarul áll rajta, hogy élt. A RA-RE külföldi szerzői közül kétségtelenül a nemrég elhunyt André Malraux a legrangosabb és legismertebb hazánkban. A kitűnő író és volt kultuszminiszter Lázár című kötete esszéregény. Halállal „mint jelenséggel” kapcsolatos gondolatait önti fór. mába e kis kötetben Malraux. Alex La Guma a világhírű dél-afrikai író jelenleg Londonban él emigrációban. Nyár végi ködben című regényében egy családját szerető férfi sorsán keresztül mutatja be azt a talán reménytelennek tűnő küzdelmet, melyet az illegális apartheid-ellenes mozgalom vív elnyomói és kizsákmányolpi ellen. Szikár keménységű írás Peter Handke osztrák íróé. Gyász- és vádbeszéd tragikus sorsú édesanyja felett, vádbeszéd a kispolgári konvekciók, a megnyomorító, üres szokvány élettörvények felett. Az utóbbi tízegynéhány év leglátványosabb írói karrierje Beryl Bainbridge kisasszonyé volt. Ez idő alatt kilenc regénye jelent meg, számtalan irodalmi kitüntetésben részesült. Hősei szinte kivétel nélkül bigottak, s nevetségesen elmaradottak, álszentek, s végtelenül rossz- indulatúak egymással Szemben az ötórai teán, a nőegyleti vacsorán, a buszon, s mindenütt. Kitűnő jellemábrázoló Bainbridge, új könyve jó olvasmány. Christopher Diable regénye egy lelkiismeretes, derék taxisofőr és egy lány tragikus története: Abraham Coles taxisofőr leghosszabb útja. Coles kocsijába felvesz egy esős délután egy különös lányt, aki pisztolyt szorongat a kezében. így kezdődik az izgalmas történet, mely felforgatja a derék taxisofőr egész életét. Györffy László: Ferde, fehér fény F üggöny! — mondta suttogva az ügyelő a mikrofonba. Valamelyik zsinóros összeengedte a függönyt. Tompán csattant a nézők tapsa: Don Juan is a függöny elé lépett a többiek után. Ö volt a főszereplő, ő lépett ki utolsónak. Vastaps! — Húzás! — mondta az ügyelő a hátuk mögött, mikor visszaléptek a függöny mögé. Elsőként Don Juan és sorjában a többiek, Sga- narelle, a szolgája, Don Carlos, az elcsábított lány bátyja és Don Louis, az apja, majd a Parancsnok szobra. — Vas megy! — kiabált az ügyelő. A vasfüggöny halk csikordulás- sal ereszkedett lefelé, az ütemes taps lassan elhalkult. Még egy pillanatig a vasfüggöny kisajtaja mögött hallgatózott az ügyelő, aztán megcsóválta a fejét. Nem nyitotta ki. Az öltözőben Don Juan megkönnyebbülve szedte le izzadt testéről a ruhát. Az öltöztető szabó ott forgolódott körülötte, elvette az ingét, a székre hajított nadrágját gondosan összehajtotta. — Holnap tiszta inget adok a művész úrnak — mondta. • — Köszönöm. Az öltöztető szabó érezte. ma nem érdemes folytatni a beszélgetést. Don Carlos rágyújtott egy cigarettára. Don Louis mosakodott. Hárman voltak az öltözőben, egyikük sem szólalt meg. Amint Don Juan felöltözött, egyik kollégája beszólt az ajtón. — Egy lány várja a portán — mondta. — Lány, vagy asszony? — kérdezte Don Carlos és Don Jüanra nézett. — Nő. — Az a jobbik eset — mondta Don Luois a törülköző mögül és vörösre dörzsölte az arcát. Don Juan elbúcsúzott tőlük, kiment a portára. — Szervusz — mondta a nő, aki várt rá. Középkorú volt, talán valamivel fiatalabb, mint a férfi, aki mellette állt. A férfi kicsit meghajolt a bemutatkozó kézfogásnál. Don Juan zavartan üdvözölte őket. — Már öt éve ideköltöztünk a férjemmel — mondta és topogott, mint akinek fázik a lába. — Ma este említettem a férjemnek, meglepjük egy régi ismerősömet és eljöttünk megnézni téged. D on Jüannak úgy tűnt, erőlteti a többes számot. — Parancsoljatok a büfébe, talán egy kávét... — Nem, nem — tiltakozott a férfi —, inkább mi hívnánk meg téged. Hozzánk, ha nincs programod ma estére. — Nincs. — Hát akkor menjünk.' Fiat kocsj állt a süppedő hóban, a főbejárat előtt. A férfi kedélyesen vezetett. Ostorlámpák fénye szóródott a havas új lakótelep négy-öt emeletes házai között és ahogy megérkeztek az egyik második emeleti lakásba, a feleség rögtön a konyhába ment. A férfi vidéki pálinkával kínálta Don Jüant, majd bekapcsolta az olajkályhát. — Szóval, ebben az évben szerződtél ide? I — Igen. * — Hát akkor, egészségedre! — Ittak. Később a férfi túlzott udvariassággal, bocsánatot kérve kiment. Don Juan maga maradt. Töltött, ivott, aztán a kovácsoltvas könyvespolcot nézegette. Leült egy puha. fehér szőrmével borított modern vonalú fotelba, rágyújtott. A férfi visszajött és megmutatta a másik szobát, a konyhát, a fürdőszobát, még a vécét is. Aztán az asszony behozta a' vacsorát. — Neked — mondta Don Jüannak —, délről egy kis maradék húsleves. Mert emlékszem, hogy szeretted. A férfi egy pillanatra felkapta a fejét, rájuk nézett és gyorsan egy nyikorgó, új demizsonból vörös bort töltött. — Szereted a zenét? — kérdezte Don Jüantól vacsora után. — Igen. — Van néhány néger lemezünk — mondta az asszony és a „néger” szót kicsit megnyomta. — Nem régen vásároltuk őket Pesten. Azokat tedd fel.— intett a férjének. Don Juan az asszonyra nézett, kereste a tekintetét, de az nem fogadta. — A dzsessz nekem, kérlek szépen, a függetlenség zenéje — mondta a férfi és feltette az egyik lemezt. — Szereted? — kérdezte Don Juan. — Mit? — Természetesen a dzsesszt. — Az asszony most elfogadta Don Juan szemrebbenését és elértette a burkolt célzást. Magában mosolygott. — Hol laksz? — Nagyszerű albérleteim van. — Szeretem a függetlenséget — folytatta a férfi és lehúzta a cipőjét. — Megbocsátasz, kicsit fáj a lábam ebben a cipőben. — Át ment a másik szobába. — Te is megházasodtál? — kér- ! dezte az asszony, miközben a férje : a másik szobában a papucsot ke- • reste és egy új lemez üvöltése le- • begett közöttük. — Persze, van egy kislányom, : kétéves — mondta Don Juan. Az- ; tán felugrott és leállította a le- ; mezjátszót. — Mit csinálsz? Egy pillanatra az asszonyra né- ■ zett, aki értetlenül meredt rá a : fehér szőrmévé]. borított fotelból. * — Ne haragudj, késő van, fá- ; radt vagyok. E kkor jött vissza a férj. Hir- ; felen, menekülésszerűen bú- : csúzott tőlük. Odakint tétova pely- ; hekben, a lakótelep lámpáinak fé- ! nyébén feketének tűnő pelyhekben : havazott. /Negyedórái gyaloglás ■ után hazatért. Kőpadlós, egykori mosókonyhá- » bán lakott. Jéghideg vaskályha : meredt a sarokban, mellette bá- * doglavór. A szegedi kannában, a ■ víz tetején vékony jégréteg fagyott. • Betörte, aztán a lavórba öntött : egy kevés vizet és megmosakodott. ■ Amikor a nyikorgó, recsegő magas : támlájú faágyba bújt, a pizsamá- : ra felvette a hálóköpenyét is. Ké- ; sőbb beállította az órát, mert más- ! nap kilenckor próbája volt és ar- \ ra gondolt, hogy mosnia kell. Már ; túl sok a szennyes a szekrény al- : jában — gondolta. M ég egy ideig töprengett, hogy : jó lenne az a nem létező ; feleség és a kétéves kislány. Ügy • érezte, mint akit lefognak és az 5 orra előtt hadonásznak egy bics- ! kával. Nehezen aludt el, sokáig ; forgolódott. ; • ............ B alra: Csohány Kálmán alkotása a Cigánydalak sorozatból, fönt: Kovács Imre munkája, melynek címe Változatok egy Picasso képre.
