Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
Olcsó vásár a Melegvízlápában Az idei könyvhétre jelent meg Balogh Béni Vidróczki a nevem című ifjúsági kötete a Delfin sorozatban. Az e vidékre való betyár humoros kalandjai nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is kellemes szórakozást nyújtanak. Napok óta szájról szájra járt a hír: Marci vásárt tart, méghozzá a Melegvízlápában. Titkon, az éj leple alatt, több megyéből tódultak ide a szegény emberek. Volt olyan falu, hogy maga a bíró vezette őket. — De csak a szegények gyöhetnek — jelentette ki Vid. róczki —, mert akiről megtudom, hogy becsap, az Isten irgalmazzon neki! Nem is mert odamenni senki más. Igaz, különös vásár volt ez! A hatóság miatt se napját, se pontos óráját nem mondták meg. Egy kora hajnalon, október derekán, mégis megkezdődött. Került ott mindenféle jószág: szarvasmarha, ökör, ló, de legnagyobb számban a birkák bégettek. Ehhez értett a legjobban Marci, hiszen juhász volt valójában. Jóval áron alul, féláron, negyedáron keltek el a jószágok. Vidróczki ugyanakkor jó áldomást is fizetett. Felnémetről, Felsőtárkányból húsz hordó bort vitetett oda, nagy társzekereken. Hamarosan több ponyvasátrat is felvertek, s ihatott, vigadozhatott kedvére a hegyvidéki szegénység. Zenészek is kerültek hamarosan, így minden megvolt, ami csak egy igazi vásárhoz kellett. Ám bárhogy titkolták is az olcsó vásárt, a zsandárok mégis neszét vették. A Melegvízlápa Felsőtárkány közelében, a Bükkben van. Igen közel Egerhez. Hamarosan odaért hát a sok fegyveres zsandár, és körülfogta a betyárokat, meg az ott levő vásáros szegénységet. Ám sem Vidróczki, sem a nép nem hagyta magát! Hamarosan szabályos ütközet alakult ki közöttük. Vidróczki mint egy hadvezér, úgy intézkedett. Egykettőre puskákat, pisztolyokat osztott ki, majd valóságos „hadirendbe” állította a népet. Nem volt nehéz dolga. Mindenki gyűlölte az osztrákokat, s nem egy bujdosó honvéd, vagy szökött katona került a betyárok soraiba. Ropogott hát a puska, durrogtak a pisztolyok. — Adjad meg te magatok! — kiáltotta feléjük tört magyarsággal a zsandárkapitány. — Körül vágyói fogva. Mind itt pusztulsz elfelé! — Kutyákkal nem tárgyalunk! — kiáltotta vissza Vidróczki, és tovább vezette a csatát. Már alkonyodott, de még mindig nem bírtak az osztrákok a magyarokkal. Bizony, sok halott és sebesült feküdt már az erdőkben. E csatát így mondja el egy bekölcei népdal: Lápa berkén csata állott, verekedtek a betyárok. Verekedtek a betyárok meg a gaz egri zsandárok. Vidróczki is közé állott, baltájával hadonászott. Baltájával hadonászott. Egy-egy zsandárt agyonvágott. A zsandárkapitány dühös lett, erősítést kért Egerből. Késő este lett, mire a többi zsandár megérkezett. Ám a betyároknak és a vásárosoknak addigra már hírük-hamvuk sem volt. Hiába kerítették körül őket, mégis nyomuk veszett. A zsandárkapitány egész éjjel hajtotta az erdőséget — sőt még másnap is —, de se a betyárokra, se a vásárosokra nem talált rá. Bizony, őkelme sehogy sem értette a dolgot. — Ördögök ezek, vagy mifélék? — dühöngött, amikor dolgavégezetlen tért vissza Egerbe. Pedig a dolog igen egyszerű volt, csak vele nem tudatta a hegyvidéki nép. Az erdőség tele van rejtett barlangokkal. Vidróczki természetesen jól ismerte ezeket. Az éjszaka sötétjében ide vezette a betyárokat meg a vásáros népet összes állatával együtt. Amikor aztán az osztrákok eltakarodtak, akkor ők szépségesen kisétáltak a barlangokból, hogy tovább folytassák a vásárt, és a mulatozást. Marci szalagokat, kendőket osztogatott a szegény leányoknak. Azok pedig kart karba öltve, szép hangon dalolták az akkor már sokfelé ismert Vidróczki-nótát: Hallottátok-e Vidróczkinak hírét? Mikor őt a zsandárok itt keresték! Nagy hirtelen kiugrott az ódalba, ide gyere, kutya zsandár, halálra! Nekézsenyi Somos-erdő a tanyám. Oda gyere, kisangyalom, énhozzám. Meglátod az aranyvesszős tanyámat. Sugár, magos, vékony jegenyefámat! Furcsaságok röviden Balogh Béni: TILALOM Szaúd-Arábiában a belügyminisztérium megtiltotta a szabóknak, hogy a jövőben nőj ügyfeleikről mértéket vegyenek. AZ OSZTRIGÁK RÉME Az ausztráliai Merimbulá- ban rendezett osztrigafesztiválon egy résztvevő valóságos tömegmészárlást vitt végbe. A 45 éves térfi gyors egymásutánban 475 osztrigát nyelt el. ezzel megnyerte az osztrigaevés mennyiségi és gyorsasági „világrekordját”. UFÓ-MÁNIA A számos kapitalista országban dúló mániának, a repülő csészealjak, ún. „UFO”-k látásának esett, áldozatul egy család Dél-Fran- ciaországban. Az élmény, amit közöltek, kissé különös, ti. azt állították, hogy egy UFO rpegölte aranyhörcsögüket, amelyet az erkélyen tartottak ketrecben. Amikor a „repülő csészealj” egy tűz- csóvától kísérve eltűnt a láthatáron, az állat különös hangokat hallatott és kilehelte lelkét. UTÓDLÁSI PROBLÉMÁK Az NSZK-belj Ensheim (450 lakos) polgármestere, aki családi okokból le akart mondani hivataláról, hiába fáradozott, hogy megfelelő utódot találjon erre a tisztségre. A 90 perces tanácsbeli vita közben a községi tanács mind a hét tagja köszönettel lemondott erről a megtiszteltetésről. Még egy érdeklődő hallgatót sem sikerült megnyerni a tisztség betöltése érdekében, így átmenetileg a községtanács első és második tagja tölti be felváltva az — egyébként tiszteletbeli — hivatalt. Kumorszoipíai í A rendőr megállítja a gép. ! kocsit és kéri a vezetőtől a ; jogosítványát. A vezető ide- * geskedik: — Mit gondolnak, hány ■ jogosítványom van nekem? i Egvet éppen tegnap vettek ; elf ■ A színházi előadás alatt : egy néző odamegy a pénz- \ tárhoz és megkérdezi: — Visszaváltaná a jegye- * met? • — Miért, nem tetszik o : darob? ■ — De tetszik , csak félek \ egyedül a nézőtéren. A nő pirulva suttogja a j férfi fülébe az édes titkot: ■ — Drágám, nem leszel : apa! ; SÁRKÖZI IRMA: Nyár Fáradtan nekidől a Nap tűzcsóvát vet a tábla megbújó ölébe, felgyújtja a dűlőút porát, kirepedt sebét csak harmat csókolja szebbre. Emlékek kedves íze csap fel: a tarló hevén apám szólítja ökreit kutak száraz torka, békanyálas vályúk felé, szívemig cr a pusztai szél. CSEH KAROLY: Elalvó Képernyő-zöld az éjszaka beleolvad szembogarad Kikapcsolva világaink kezemen elalszik hajad NUMAN ISTVÁN: Anyám álma takarítás közben / bezúdult egy angyal / örökcsillogésra / dörgölt mindent ronggyal / — Halló, Brown-lakás? »• — Igen, itt Mrs. Brown ■ beszél. j — Itt pedig Jack. Nem ■ lenne kifogásod az ellen, \ drágám, ha vinnék magam- Z mai néhány vidám vendé- : get? — Persze hogy nem, drá- ■ gám. — Halló, halló! Jól hal- j lottad, amit kérdeztem? — Igen, drágám. Azt kér- ■ dezted, hogy hozhatsz-e ma- ■ gaddal néhány vidám ven- j déget. Természetes, hogy \ hozhatsz... — Bocsánat asszonyom, • rossz számot hívtam... Elutazása előtt a feleség j kiadja a férjnek az utolsó ■ utasítást: — A kanárinak rendsze- ; résén adjál vizet! — Legyél nyugodt — vá- ■ laszol a férj. — Hiszen én ■ tudom a legjobban, mi az a : szomjúság! A futballista először van színházban. Az első felvonás titán, amikor hatalmas taps tör ki, a futballista a szomszédjához hajol és azt kérdezi tőle: — Mondja, tulajdonképpen kik a mieink? — Magda az idegeimre megy! — Miért nem hagyod ott? — Nem lehet. — Olyan nagyon szereted? — Nem, de az igazgatóm felesége! A tantárgy: almahámozás (Fotó: Humanite Dimanche) Kedves Kollégák. A látszat az, hogy üzemi baleset régen nem volt, hanem csak a modern termelés, a gépesítés, és a balesetvédelmi előadó feltalálása óta létezik. Az a célom, hogy megcáfoljam ezt a tévhitet. Baleset mindig is volt. Az ősember kétség. telenül baleset következtében került le a fáról, és kezdett el dolgozni. Már a legősibb mítoszokban megjelennek az üzemi balesetek leírásai. A sumér Cilga- mes-eposz például hihetetlen méretű csőtörést mutat be özönvíz címmel. A mitikus korban ez gyakori baleset lehetett, mert a biblia is ír özönvízről, és azt is világosan megírja, hogy az emberek, és nem a felső hatóságok hibájából történt. ' Csak Noé, az előírások egyetlen betartója menekült meg a katasztrófától. Tanulságos az az eset is, amikor Adóm és í"a almát szakítottak a tila- lo t f -. Az inti ck-.lét pAJamu. tatéin szigorú volt. Továbbképzés balesetvédelmi előadók részére Ádámot és Évát kidobták a Paradicsomból, és dolgoz_ niuk kellett. Veszélyt jelentett ekkoriban maga az írás is, ugyanis a kőtábláknak sok előnyük mellett kétségtelen hátrányuk volt, hogy lábujjra ejtés esetén még egy rövid lábjegyzet is törést okozott. Jól ismerték az üzemi baleseteket a régi görögök is. A korabeli sajtó nagy teret szentelt az ellenük folytatott küzdelemnek. Homérosz az Odüsszeiában a kollektíva fegyelmezetlenségének, és az ebből adódó üzemi baleseteknek sorozatát írja le. A lótuszevők szigetén a legénység rákapott a kábítószerre, Kirké_ nél disznólkodtak, nem is lehet csodálni. hogy az utat -sak Odüsszeu'sz \ta meg. aki a » is- kendőnrik nevetett ■"■•■•■••V P’** mentőmellényt viselte, s így kiúszott. A legjellemzőbb mégis talán az az üzemi baleset, amikor egy dolgozó a tilalom ellenére felnyitotta a szeleket tar_ talmazó zsákot, s az így keletkező vihar a hajót messze vitte Ithaka partjaitól. A tanulság világos: tartsd be az előírásokat, és tartsd visz- sza a szeleket, amíg célhoz nem érsz! A balesetvédelmi eszközök igen hiá_ nyosak voltak az ókorban. A gladiátorok gumicsizma, bukósisak, és mentőöv nélkül, sokszor csak egy hálóval és szigonnyal dolgoztak. Nem csoda, hogy szakszervezetük, a Spartacus drámai harcot vívott, ám ez akkor még eredménytelen maradt. A védőeszközök csak a középkorban érték el a kívánt szintet. A középkori védőruha befedte az egész testet, a fejtől a lábig. A ló lábáig. Ugyanis az osztálytársadalom nem tette lehetővé, hogy minden dolgozó kapjon ilyen korszerű védőruhát, úgyneve. zet páncélt. A szociális gondoskodás csak a lovakra terjedt ki. Az ipari forradalomban alakultak ki az üzemi baleset nagyipari módszerei. A kapitalizmusban ezzel meg is elé. gedtek, de mi nem lehetürpk elégedettek ennyivel. Hiszen hol marad akkor a baleset védelme. Ez ránk, balesetvédelmi előadókra hárul. Remélem, a hallottakat kellőképpen tudják mindennapi munkájukban hasznosítani. ■ Tótisz András m m m m I Halót vagy vakot ■ Egy termelési értekezleten ■ hangzott el a címben idézett szólásszerű nyelvi for: ma ebben a szövegösszefüg• gésben: „Hatot vagy vakot, • de kezdeményeznünk kellett : az új technológia bevezeté■ sét.” A hallgatóság megér■ tette, miről van szó, s mi a : használati értéke a hatot ■ vagy vakot kifejezésnek. így, ■ is mondhatta volna az elő, : adó: Vagy mindent, vagy • semmit; minden kockázatot • vállalnunk kellett. A figyelmes hallgató arj ; ról is meggyőződhetett, hogy • bizonyos beszédhelyzetekben : egy-egy szólással mennyire • hatásossá tehetjük megnyi■ latkozásainkat De csak ak: kor, ha a beszédpartnerek ■ ismerik a felhasznált szólás ■ külön önálló mondanivaló: ját is. Különbén ennek a szólás- ! típusnak több alakváltoza. . : tával találkozhatunk. A i ■ mindenre elszánt ember 5 mondása: Vagy hatra, vagy ; vakra! Ha valakinek nem 1 szolgált a szerencse, így ad ■ róla számot: Vakot vetett a jj kocka. Ha semmi sem sike: rül, ez a szólásváltozat jé■ lentkezik: Csak vakot forj dít a kocka. Egy kuruckori ; versben ennek a mondásnak ■ régebbi formája kapott nyel. • vi szerepet: „Kockátoknak , ; vakra /, ne forduljon sze- ! ■ me” (Két szegény legénynek j ! beszélgetése). Példáinkból az is kitűnhetett, hogy szólásunk ere■ detéhez egy régi szerencse■* játék, a kockavetés adott ' alapot. A kockát szemekre vetették. A legtöbb szem a hat volt, a legkevesebb vagy a semmi: a vak. Benitzky Péter verses megfogalmazásában erre is utal: „De ha fordul vakra / kocka, s nem a hatra / Jajt szerez változása” (Magyar ritmusok). Az sem véletlen, hogy kö!„- tőink oly gyakran bíznak erre a szólásra versbeli kulcsszerepeket. Példatárunk azt is szemlélteti, milyen árnyalt és változatos a szólás jelentése, használati értéke: „ök rendelik, kinek ki le- , gyen mátkája. / Azok nélkül vakot fordít a kockája” (Gyöngyösi István: Marssal társalkodó). — „Megfordult a játék, több a vak az hatnál” (Faludi Ferenc: Pásztori költemények). A huszadik századi költeményekben is jól erősíti a vers mondanivalóját szólásunk szerepeltetése: „És gyűjtöttem borsót a falra, / Gyűjtöttem éj-nap, hatra- vakra” (Gábor Andor: A jótékony). — „A sors kocká- . zott, az is fejbe játszott, t egyszer hatot, egyszer vakot vetett” (Bóka László: Domine Arany). — „Csak éldegélek hatra-vakra / emlékek és gondok között” (Szemlér Fér renc: Gondok között). Dr. Bakos József
