Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-16 / 139. szám

Fr inda '7m, premier előtt Agyőj liaver! Az oly gyakran megkésett filmek után most egy pre­mier előtti bemutatót üdvö­zölhetünk. Egernek is jutott a lehetőségből, hogy az orszá­gos premier előtt bemutas­son néhány filmet. Így lát­hattuk most az Agyő, haver! című bűnügyi történetet. A francia vidék egyik ősi városának mai politikai ar­culatából csak annyit ka­punk. hogy a gazdasági és a politikai célok itt egy ágy­ban hálnak az erőszakosság­gal. Roun kicsiben Párizs, s ha úgy tetszik: Franciaor­szág. A politikai gyűlés meg­rendezésének képlete sok mindent elárul. A gyűléste­rem zsúfolásig tele a kis­polgári ábrázatot riadtan tükröző emberekkel. A kijá­ratoknál olyan méretű „te­remőrök” állnak, hogy a vok- sát amúgy sem sokra tartó polgár nem merne távozni a gyűlésről, még kevésbé el­lenvéleményt nyilvánítani a harsogó szónokkal, a helyi pártvezérrel szemben. A választási gyűlés adja a krimi alaphangját. Itt futnak össze a szálak és az érdekek, széles gesztussal el­takarva azt, ami valójában történik és történhetik. Ap­róbb és nagyobb hatalmas­ságok avatkoznak bele min­denütt a dolgok menetébe, ahol a rend őrei szerint a jognak, a törvénynek kellene érvényesülnie. Az érdek és az érdekeltek keresztül tud­nak húzni sok számítást, ki­véve, ha... Verjeat felügyelő aggle­gény, őt nem izgatja esetleg a megfontolásokra figyel­meztető feleség, sem a család biztonsága nem kérdés szá­mára. Magányos mindenkép­pen. De legfőképpen , azért kitartó és konok, mert álmo­dozó természete olyan prin­cípiumok, belső előírások kö­vetésére kötelezik, mint a kötelesség, a becsület, a jog és a törvény. A hajsza szü­netében kétszer is elmélke­dik erről. Nem az előlépte­tés, nem a nagyobb > pénz hajtja őt, csak a munka, amit becsülettel kell elvé­geznie. Ezért makacs. Ezért nem válogatja meg különö­sebben az eszközeit sem. Is­meri azokat, akik a bűnben lenn vannak és azokat is, akik a bűnök fölött dönt­hetnek. Kollégium-üdülők RÖVIDESEN MEGNYIT­JÁK KAPUIKAT az úttö­rő-, a napközis táborok és a SZOT gyermeküdülői. Eb­ben az esztendőben mintegy 83 ezer fiatal üdülhet, tú- . rázhat azzal a 33 millió fo­rintot kitevő kedvezmény­n.yel, amelyet az Állami If­júsági Bizottság bocsát a fia­talok rendelkezésére. A kedvezmény mértékére jellemző, hogy a fiataloknak egyheti üdülésükhöz mind­össze 150 forintot kell fizet­niük, a költségek nagyobb hányadát a bizottság fedezi. Nem csoda, ha a fiatalok kapnak ezen a kedvező al­kalmon. Tavaly például 95 százalékos volt a kedvez­ményes üdülési és túraakci­ók igénybevétele. Számolni kell azzal, hogy az elkövetkező időben nem növelhető a szálláshelyek száma. A meglevő üdülőtá­borok és túrahelyek fölsze­reltségét azonban magasabb minőségi színvonalra kell emelni. Ami tegnap és teg­napelőtt még jó volt, az a mai fiatalok igényeit már nem elégítheti ki. A tábo­rokban a fiatalok, találják meg mindazt, amire szüksé­gük van. Olyan programo­kat kell szervezni, melyek egészséges időtöltésre ser­kentik őket. Nagyon sok múlik a kísé­rő tanárokon. Az pedig,, hogy jó felkészültségű neve­lők vezessék az üdülőtábo­rokat, elsősorban a megyei tanácsok oktatási osztályain múlik. Tavaly például volt arra is példa, hogy kísérő­tanár nélkül üdültek a fia­talok, vagy száz diákra ju­tott egy nevelő. Bármennyi, re megbízunk is ifjainkban, tapasztalt és higgadtan gon­dolkodó felnőtt kísérő nól. kül nem bocsáthatjuk őket útjukra. Azért, hogy ez ne így legyen, az iskolák és a KISZ-szervezetek is felelő­sek. Általában 20—30 gyer­mek, diák, ifjúmunkás mel­lé osszanak be egy-egy hoz­záértő nevelőt. A kollégiumok háza táján sincs még minden rendben. Van az Oktatási Minisztéri­umnak egy rendelete, amely arról intézkedik, hogy a kol­légiumokat nyáron igénybe lehet venni üdülési célokra. A kollégiumok mindeddig nem voltak kellően „érde- " kelve” abban, hogy fogad­ják a hazai vagy külföldi fiatalokat. ÜGY TETSZIK, hogy ta­lán ez lesz az első olyan esztendő, amelyben az Ex­pressz Diák- és Ifjúsági Uta­zási Iroda, valamint a kol­légiumok között létrejön az együttműködés. Az illetékes szervek ugyanis növelik a kollégiumok anyagi érde­keltségét; például az ott dolgozók munkadíját, és az üdülési díjakból is nagyobb hányad marad majd a kol_ légiumoknál fejlesztési cé­lokra. Ám ezek az intézke­dések is csak akkor vezet­nek sikerre, ha az illetékes megyei szervek támogatják az ifjúság üdülését, és min­dent megtesznek azért, hogy a területükön működő kol­légiumok — nyáron üdülők, ké átalakulva — fogadják a vendégfiatalokat. A film regényt dolgoz fel, lehet, hogy maga a történet a francia vidék hatalmasai­nak valós profilját teszi ki­rakatba. Minket azonban a francia társadalmi szerkezet, a francia hatalom különböző fokozatai, modelljei érdekel­hetnék, hogyan állnak egy­mással szembe, olykor egy­más mellé különböző néze­tek, érdekek ellenére is. .A harcos agglegényt kitű­nően alakító Linó Ventura mellett Patrick Dewaere játssza a kezdő beosztottat, éretten adva tudtunkra, hogy a mai fiatalságban is van valami több a komformiz- musnál. A rendező, Pierre Granier- Deferre a krimi keretein túl akart mutatni azzal is, aho­gyan ezt a minden részleté­ben fel nem tárt, lélektani­lag és logikailag nem min­denütt pontosan kidolgozott munkát szándékosan befeje­zetlenül hagyta: a lenti és a fenti bűnösök a közösség sze­me láttára látványosan kiir­tathatják egymást. , Farkas András Iránytű a könyvek birodalmához Mérlegen egy hatvani kísérlet Másfél esztendővel ezelőtt örömest adtunk hírt arról, hogy Hatvanban egy Ígére­tesnek tűnő kísérlet indul. Akkor határozták el, Rogy a település iskolai könyvtárait — módszertani irányítás szempontjából — az Ady Endre nevét viselő városi bibliotékához csatolják. Et­től az intézkedéstől azt re­mélték, hogy az értékes, a jellem-, a gondolkodásfor­máló, az ismeretgyarapítást szolgáló művek az eddiginél is közelebb kerülnek mind a pedagógusokhoz, mind az ifjúsághoz. Azóta eltelt másfél év, s ezalatt a nemes ügy érdeké­ben munkálkodók tapaszta. latok sorával gazdagodtak. Olyanokkal, amelyeket ér­demes közzétenni, hiszen másutt is jól kamatoztatha­tók. Az első lépések A rajt előtti helyzet csep­pet sem volt bíztató. Az egyes oktatási intéz­ményekben meglehetősen változatos anyag halmozó­dott fel. Ezek egy részét már túlhaladta az idő, ám mégis ott sorakoztak a pol­cokon. Ugyanakkor hiányoz­tak azok a kötetek, amelye­ket a mindennapi nevélés, tanítás keretében nagyszerű­en hasznosíthattak volna. Anyagiakban nem bővelked­tek, így hát a pótlásról szó sem lehetett. A lelkes pe­dagógusok készséggel vál­lalták a kölcsönzéssel járó többlet feladatokat, szakmai tájékozottságuk azonban nem felelt meg — ez érthető is, hiszen a főiskolákon tanári, s nem könyvtárosi oklevelet szereztek — a követeimé, nyéknek. így hát a vegyes állomány hozzáértésre valló rendezése, rendszerezése is elmaradt. Épp ezért kezdhették az alapos felméréssel, a körül­tekintő leltározással. Ez bi­zony nem ment máról hol­napra, ugyanis régi adós­ságot kellett törleszteni. Mé_ gis hozzáfogtak és jó ütem­ben haladtak. A szépirodal­mi alkotások, az ifjúsági re­gények mindenünnen átkerül­tek a központi bibliotékába. A kötelező olvasmányok és a pedagógiai jellegű írások, tanulmányok viszont to­vábbra is az érdeklődők ren_ delkezésére álltak. így kö­vetelte az ésszerűség elve, amelyet azelőtt még egyet­len egyszer sem sikerült ér­vényesíteni. Jobb fe tételek A vásárlásra szánt össze­gek egy kalapba kerültek, s a beszerzés tervszerűen ment. Mindenhová — több példányban — jutottak el a legsűrűbben forgatott köny­vek, az annyira várt lexi­konok. Igaz, a negyvenezer forintos keretből nem futot­ta mindenre, de lehetőség adódott arra, hogy ezt a summát majd ugyanennyi­vel megtoldják, s így egyet­len iskola sem csalódott. A közös elképzelések meg­valósításáért együttműköd­tek az igazgatókkal. A jó kapcsolatoknak 'köszönhető, hogy az igen mostoha tár­gyi adottságok fokozatosan javultak. Sokat jelentett, hogy az Országos Közmű­velődési Tanács nyolcvan- ezer forintot biztosított erre a célra. Az üzemek szocia­lista brigádjai is felaján­lották támogatásukat. így készült el a polcrendszer a 2. számú általános iskolá­ban. Az 1-esbe újakat ve­hettek. Persze még koránt­sem lettek úrrá minden ne­hézségen. A könyvtárak el­helyezése még egyáltalán nem ideális a ■ 3-asban és a 4-esben, a kiadványok ugya_ nis egy osztályteremben — itt tanítás is folyik —, illet­ve az alagsorban szoronga­nak. Az viszont megnyugtató, hogy mindenütt csak a pe­dagógiai munkák, valamint az oktatáshoz nem nélkü­lözhető könyvek számát nö_ vélik. Ezzel párhuzamosan a gyerekek hada megismeri a katalógusok kezelésének fór. télyait, valamennyien rájön­nek arra, hogy egy-egy adott témához, hol és miként ta­láljanak irodalmat, azaz iránytűt kapnak az eligazo­dáshoz. Így a bibliotékák­ban tartott órák a korábbi­aknál sokkal hatékonyabbá formálódnak. Magasabb szinten A másfél esztendő mérle-' ge igen kedvező: a gonddal kialakított, megvitatott el­képzeléseket úgyszólván ma­radéktalanul valóra váltot­ták. Ez igen dicséretes, az viszont még inkább az, hogy, nem elégszenek meg az ed­dig elért szinttel, hanem to, vább óhajtanak lépni. Épp ezért létrehozzák —• még az idén — az iskolai könyvtárosok munkaközös-; ségét. Szakmai jellegű elő­adásokat szerveznek szá­mukra. Nem elméletieskedő ■ tájékoztatókat, hanem olya­nokat, amelyek a minden-? napi tevékenységhez kínál­nak ötleteket. A tapaszta­latcserék keretében felke­resik majd az országban azokat a bibliotékákat, ahol hasonló úton járnak. Ott lesznek azokon a bemutató órákon is, ahol módszertani tippeket szerezhetnek. Többféle katalógus is ké-i ; szül. Az egyikből pontosai* . meghatározható, hogy a ke_ resett alkotásokból hol, hány j példány lelhető fel, a másik , a kinti állapotokat rögzíti! j A szakbibliográfiák a teljes ! hálózatban levő, egy-egy té­mához kapcsolódó kötetek­ről adnak képet. Kétségkívül aprólékod munkát, lankadatlan türel­met igénylő tennivaló ez; mégis érdemes bíbelődni vele, hiszen a szolgáltatások köre bővül így, s a nevelés­oktatás hatékonysága foko4 zódik. Emellett a tárgyi adottsá­gok jobbítása továbbra is lényeges feladat. Akkor is, ha a pénztárca egyáltalán nem vastag. A jogos kíván­ságokat bizonyára méltá­nyolja majd a városi tanács művelődésügyi osztálya — eddig is ezt a gyakorlatot követte —, s hozzájárul a legaggasztóbb gondok meg­oldásához. Annál is inkább, mert a másfél évvel ezelőtt meghirdetett kísérlet bevált, s tapasztalataira másutt is megérné felfigyelni. * Pécsi István Galsai Pongrác: A fSszta kirakat 2. Emlékszem, néhány nappal az első találkozásunk után fölkeresett a szerkesztőség­ben. Az egyik könyvemet hozta el. „összevásároltam mindenféle könyveket — mondta —, Goethét, Faulk- nert. Agatha Christiet, az új Lukácsot, de a tiédet a végé­re hagyom, mint gyermekko­romban a vajas kenyér kö­zepét ...” Ezt, persze, nem hittem el. „Korpusz Ivánnak, őszinte barátsággal” — írtam 3 a kötetbe. Attól a pillanattól ! lettem a barátja. Majd nem­sokára telefonált, hogy néz­zem meg a Lady Exotic ne­vű fehérneműbolt húsvéti kirakatát Könnyed, levegős, derűs, csupa tavasz. „És. ha esetleg fotót is tudnátok hoz­ni a lapban ...” A hosszú távra szóló ígérgetés a legki­rívóbb gyöngéim közé tarto­zik. Ha valaki arra kér, hogy szilveszter éjszakáján hajt­sak fel a Hármashatárhegyre egy lipicai négyesfogatot, biztosan megígérem. Szil­veszter messze van. A Hár- mashatárhegy alacsonyabb, mint a Magas-Tátra. A né- gyesfogat-hajtást még lesz idő gyakorolni. S ki tudja, egyáltalán megérem-e az év végét? „Mindent el fogok kö­vetni” — mondtam a fiatal­embernek. De ígéretemet nyomban elfelejtettem. Cso­dálkozásomra a kirakat még­is megjelent a lapban. Hús­vét után aztán Korpusz za­jos lendülettel vágódott be hozzám. „Köszönet a baráti segítségért — mondta. — Nem felejtem el... ” Ér­zett a hangján, hogy sejti: semmi közöm a képhez. De ezt később sem vallotta be. Sőt, hálája nyomatékaként Díjazott bábdarabok A nemzetközi gyermekév alkalmából gyermek- és if_ júsági bábdarab-pályázatot írt ki a Kulturális Minisz­térium és az Állami Báb­színház — a Magyar Úttö­rők Szövetsége és az Állami Ifjúsági Bizottság támoga­tásával — az eredményeket most hirdették ki. QJ/wmál TJ7U. juuiiui ló., szombat A rendező szervek pálya­díjait Tarbay Ede: Kicsik és nagyok, Benedek And­rás: Az arany tollú madár és Szabó Magda—Siklós Ol­ga: Sziget-kék című művé­nek ítélték oda. További hat alkotás: Mészöly Miklós: Je­lentés egy sosemvoltcirkusz- ról, Hervai Gizella: Kobak­mesék, Horgas Béla: Spár­gái torony, Gyertyán Ervin: Ófrancia széphistória. Gyár­fás Endre: Hungarobálna, valamint Varga Katalin: A árga madár című darabja a pályázatot kiíró szervek jutalmát kapta meg. egy üveg sligo vicát, meg egy piros sapkás lányt hozott magával. A lány feje tete­jén fölbugy- gyasztva, túl­éretten, enni- valóan ült a pi. ros sapka. „Eperfej — mutatta be a lányt Korpusz. — Szólítsd csak úgy, hogy Eperfej. Ezt a nevet én talál­tam ki. Ugye, jellemző?” A pálinkát már Korpusz lakásán ittuk meg ... Legkö­zelebb Berky Oszkárral, az ismert spanyol műfordítóval tárgyaltam egy eszpresszó­ban. Még el sem mélyedtünk a beszélgetésben, amikor Korpusz mosolyogva megállt az asztalnál. Egy kedves kis kancsi lányt hozott a hóna alatt. Nem lehetett elkülde­ni őket. Kiderült, hogy Irma éppen spanyal nyelvet tanul az egyetemen, Korpusz a nyakkendőjét Madridból kapta ajándékba és jövőre ő is a Félszigetre készül. A délután kitűnő hangulatban telt. A kirakatrendező a spa­nyol népszokások felől ér­deklődött Berky Oszkártól, a speciális ételeik is terítékre kerültek, majd a Halottak Völgyébe kalandoztak el. A beszélgetés akkor melegedett á'f mikor kiderült, l\*^i5^r, ky apja és Korpusz nagy­bátyja is a 16. dandárban harcolt... Ifjú barátom ké­sőbb megkérdezte, nem is­merem-e véletlenül a Ma­gyar Kolibri üzletvezetőjét? Egy Sarolta nevű énekesnőt szeretne a figyelmébe aján­lani. A lány nagyon tehetsé­ges, minden értelemben. Korpusz ezt a kapcsolatot csak hetek múlva hozta szó­ba: „Mit szólnál, ha a Ma­gyar Kolibri új műsorát én rendezném? Utóvégre mégis­csak rezsizör lennék ... Lük­tető fényeffektusok, foszfo- reszkáló háttér, semmi giccs. Ady-verseket is illesztenék a műsorba. Mit szólnál, ha Hartay Anna művésznőt si­kerülne elcsábítanom a zetitől, egy kis éjszakai hak­nira?..,” De Korpusz Iván szerelmi bonyolításaiban az „action gratuite”-t is alkal­mazta. Valid be, hogy unatkozol — ült át a vendéglőben egy tinédzserhez, amikor partne­re kiment a mosdóba. — Ha linkelsz, megvárom a pasast. Ha őszintén bevallód, már itt sem vagyok...” Kata azonban más voltj Gyógyszerészhallgató. az egy komoly szakma, feltűnő­en szép lány, mégis kedves, megbízható... Mitagadás, sokszor irigyel­tem a kirakatrendezőt. Mi­nek köszönheti a sikerét? Talán mert sajnáltaim tudja magát a nőkkel és uralkod­ni is tud fölöttük ... Kata újra lekuporodott a szőnyegre, fejét Korpusz tér­dére hajtotta. — Ez egy jó lány — mond­ta Korpusz. — Egy nagyon jó lány. Ein Engel. Valósá­gos ír beteg szívemre... Különben tudod, hogy kihez hasonlít? Rájöttem. Botticel- lihez... — A kirakatrende­ző az állanái fogva fölnyom­ta Kata arcát. — Tekinted meg profilból is! És an facel Na, mit szólsz? És ez a kis grübeli a szája szélén... — Várni lehetett, hogy Korpusz a lány ajkait is lefejti a fo­gáról, ínyéről. — Hát nem tiszta Botticelli-zsáner? — Van benne valami — mondtam, — Bár közismert, hogy Botticelli hirtelenszőke nőket festett.... De Korpusz, mintha nem hallotta volna. — Egyébként az ő fotóját is ki fogom állítani. Ha majd megcsinálom a tiszta kira­katot ... — Az nagyon klassz lesz —■ mondta Kata. Nem lehetett tudni, hogy komolyan-e, vagy gúnyolódva? — Úgyis olyan mocskosak a pesti ki­rakatok ,.. Korpusz a pohár fölött le­sújtóan nézett rá. (Folytatjukí I Csohány Kálmán illusztrációja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom