Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-01 / 126. szám

Leonyid Iljics Brezsnyev jr átadta az Októberi Forradalom Érdemrendet a Csepel Vas- és Fémművek kollektívájának NÁTO-külügyminiszterek a SALT-iól (Folytatás az 1. oldalról) a szocialista közösség többi országa dolgozóinak milliói­val. Együtt, mert 1917 ok­tóbere a nemzetközi mun­kásosztály, szocializmust építő népeink nagy, közös ünnepe. Büszkék vagyunk arra,, hogy e jelentős évfor­duló tiszteletére, a szocialis­ta közösség országai dolgo­zóinak, a magyar és a szov­jet dolgozóknak, munkások­nak, parasztoknak, értelmi­ségieknek, köztük a csepeli­eknek részvételével, nagysze. rű eredményekkel járó nem­zetközi szocialista munka­verseny bontakozott ki. Mind­ez tettekben kapcsolta ösz- sze. bizonyította a szocialis­ta hazafiság és a proletár in­ternacionalizmus együttes, hatalmas erejét. A most át­vett, magas kitüntetésben mi egész munkásosztályunk, dolgozó népünk tetteinek el­ismerését és nagyrabecsülé­sét is látjuk. — Nagy öröm és megtisz­teltetés számunkra, hogy ismét személyesen üdvözöl­hetjük önt, Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, Csepel tiszteletbeli törzsgárdatagját, és hogy öntől vehettük át e magas kitüntetést — mon­dotta végezetül a nagymúl­tú gyáróriás pártbizottságá­nak első titkára, majd az ünnepi esemény, a felejthe­tetlen találkozás emlékéül átnyújtotta Leonyid Iljics Brezsnyevnek a Csepel Vas- és Fémművek dolgozóinak ajándékát. Somogyi József, Kossuth-díjas szobrászmű­vész Martinász szobrának bronzba öntött, kicsinyített mását, s a Tanácsköztársa­ság hírét Leninhez eljutta­tó csepeli szikratávíró ma­kettjét. A köszönő szavak, a forró kézfogások, a jövőre szóló jókívánságok után Gáspár Sándor, a Magyar Szakszer­vezetek Országos Tanácsa, négy és fél millió szervezett magyar dolgozó, párttagok és pártonkívüliek, a fejlett szocialista társadalmat építő dolgozó nénünk nevében kö­szöntötte tisztelettel és sze­retettel Leonyid Iljics Brezs- nvevet. a kedves szovjet ven. dégeket. Leonyid Iljics Brezsnyev, a szovjet párt- és kormány- küldöttség és a magyar mun­kásosztály képviselőinek ta­lálkozója hosszan tartó tapssal ért véget. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Miniszter- tanácsa este, az Országház Vadász-termében díszvacso­rát adott a szovjet párt- és kormányküldöttség: Leonyid Iljics Brezsnyev, Andrej Gromiko, Konsztan- tyin Csernyenko, Konsztan- tyin Ruszakov, Iván Arhipov, Viktor Dobrik, Vlagyimir Pavlov tiszteletére. Részt vettek a vacsorán a szovjet nagykövetség diplo­matái, az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport pa­rancsnokságának képviselői. A vendéglátókat a vacso­rán Kádár János, Losonczi Pál, a népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke. Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Ben- ke Valéria, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Huszár Ist­ván, Maróthy László, Ne­mes Dezső. Németh Károly, Óvári Miklós, Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai. Brutyó Já­nos, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának el­nöke. Borbély Sándor, Gye- nes András, Gvöri Imre, Ha­vasi Ferenc, Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkárai, Méhes La­jos. Púja Frigyes. Szűrös Má­tyás, Szépvölgyi Zoltán kép­1979. júniuS'l.^pjéntek viselte. Részt vett a vacso­rán az MSZMP Központi Bi­zottságának, a népköztársa­ság Elnöki Tanácsának és a kormánynak számos tagja, politikai, gazdasági és kul­turális életünk sok más, ve­zető személyisége. A szívélyes, baráti légkörű vacsorán Kádár János és Leonyid Iljics Brezsnyev po­hárköszöntőt mondott. Kádár János pohárköszöntöje Tisztelt Brezsnyev elvtársi Kedves szovjet vendégeink! Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és kormánya, a szocializmust építő ma­gyar nép nevében, igaz ba­rátnak kijáró, őszinte tiszte­lettel, szívből köszöntőm Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársat, a Szovjetunió Kom. munista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnökét, a szovjet párt- és kormány- küldöttség vezetőjét. Köszön­tőm a küldöttség minden tag­ját, kedves vendégeinket. — Barátságunk, együttmű­ködésünk szilárd, évről évre fejlődik, merj, a Magyar Nép. köztársaságot és a Szovjet­uniót a közös forradalmi ha­gyományokon, a közös esz­méken és célokon, az érde­kek azonosságán alapuló, sokoldalú együttműködés, a kölcsönös bizalom köti ösz- sze — mondotta. Meggyőző­déssel valljuk, hogy a Szov­jetunióhoz fűződő kapcsola­taink további erősítése, fej­lesztése megfelel népünk szocialista céljainak és igaz nemzeti érdekeinek. — Tárgyalásaink ismétel­ten bizonyítják — mondot­ta ezután —, hogy azonos módon ítéljük meg a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalomnak a társa­dalmi haladásért és a világ­béke megvédéséért vívott Carter hivatalba lépése óta az egyik legtöbbször emlege­tett gond az egész amerikai gazdasági életet fenyegető energiaválság. Az Egyesült Államok a világ legnagyobb energiatermelője és -fogyasz­tója. 1977-ben a felhasznált energia 49 százaléka szárma­zott olajból, 26 százalékát a földgáz, 18 százalékát a szén adta. Az atomerőművek rész­aránya 3,5, a vízi erőműve­ké alig valamivel több mint 3 százalék volt. Az USA tíz évvel ezelőtt alig importált nyersolajat, azóta a belső olajtermelés visszaesett és a szükséglet csaknem felét külföldről szerzik be, évi mintegy 50 milliárd dollárért. Ennek döntő szerepe van az ország növekvő kereskedel­mi és fizetési mérleghiányá­ban, a dollár szüntelen gyen­gülésében. Benzinfalók A Carter-kormány már 1977-ben terveket dolgozott ki az energiaválság meg­oldására. A terv egyrészt a takarékosságot, másrészt pe­dig a szénhidrogének — az olaj és a földgáz — helyett más energiaforrások fokozott felhasználását sürgeti. Ami az első teendőt ille­ti, Amerikában valóban ener­giapazarlás folyik. Az or­szágutakon még ma is nyü­zsögnek a „benzinfaló” sze­mélygépkocsik. A lakásokat, hivatalokat, télen szinte el­viselhetetlen melegre fűtik, nyáron dermesztő hidegre hűtik. harcát. Szolidárisak vagyunk a tőkés országokban mű­ködő testvérpártjainknak, minden haladó erőnek a monopoltőke diktatúrája, a kizsákmányolás elleni sok­oldalú küzdelmével. Szolidá­risak vagyunk Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeinek az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenségért és a demokratikus társadalmi át­alakulásért folytatott harcá­val. Kedves szovjet elvtársak! Barátaim! A jelenlevők, a magyar kommunisták és a szocializ­must építő magyar nép ne­vében jókívánságainkat fe­jezzük ki és testvéri üdvözle­tünket küldjük a nagy szov­jet népnek. Kívánjuk, hogy lenini kommunista pártja ve. zetésével érjen el újabb ki­magasló sikereket a kommu­nista társadalom építésében, a világbéke megszilárdításá­ban, történelmi küldetésének eredményes teljesítésében — hangoztatta Kádár János, majd Leonyid Iljics Brezs- nyevet köszöntve, a meg­bonthatatlan magyar—szov­jet barátságot, népeink bol­dogulását éltetve fejezte be szavait. Leonyid Iljics Breznyev köszöntője Kedves Kádár elvtárs! Kedves magyar barátaink! Küldöttségünk hálás Kádár elvtársnak a meleg, baráti szavakért, azért,' hogy nagy­ra értékelte a látogatás je­lentőségét. Valóban felejthetetlen, nagy politikai tartalommal telített napok voltak ezek. Tárgyalásaink során sok, különböző jellegű kérdést érintettünk. Méltán jelent­hetjük ki: minden egyes kérdésben az egye^rtés, az igaz elv­A kormány energiatakaré­kossági tervét a törvényho­zás másfél éves huzavona után, mégiscsak részben és erősen nyirbált formában fo­gadta el. Mi maradt meg Carter tervéből? Mindenek­előtt az, hogy a túlságosan sok üzemanyagot fogyasztó gépkocsikat 1980-tól kezdve, fokozottan megadóztatják. Adókedvezményt • kapnak azok, akik hőszigeteléssel látják el házukat, vagy nap­energiával fűtenek. Ugyan­csak kedvezményben része­sítik a gáz és olaj helyett széntüzelésre áttérő vállala­tokat. ígéret és valóság Választási kampányában Carter még azt ígérte, hogy meg védelmezi az 1971. óta érvényben levő olajár-ellen­őrzési rendszert. Most ugyan­ez a Carter bejelentette, hogy 1979 június elsejével meg­kezdi a belföldön kitermelt olaj árának felszabadítását: az árak 1981 októberében el­érik az OPEC-árfolyamot. Jelenleg az Amerikában ki­termelt olaj barrelenként át­lagosan 9,50 (1 barrel = 159 liter), az importolaj 16 dol­lárba kerül. Az olajáremelés­től a Carter-kormány a bel­ső források fokozottabb ki­használását és a fogyasztás csökkenését várj^. Az áremelés, mintegy évi 300 dollárral növeli majd az amerikai családok olaj és benzinszámláját. Ez a pénz — országosan 17 milliárd dollár — „nemzeti ajándék­társi, kölcsönös megértés uralkodott közöttünk. És mi az, ami különösen figyelemre méltó? Nincs a világnak két olyan országa, amelyek mindenben hasonlí­tanának egymásra. Mind­egyiknek vannak megismé­telhetetlen vonásai. Ennek a sajátosságnak a figyelembe­vétele nélkül lehetetlen egész­séges együttműködést'kiala­kítani, kölcsönös megelége­déssel rendezni ezt vagy azt a problémát. A szovjet—ma­gyar együttműködés normá­jává vált, hogy figyelemmel, a szó szoros értelmében jó szándékkal kezeljük egymás sajátosságait. Sőt, mi több, barátaink ér­dekeit és gondjait mind­annyian a magunkénak érez­zük és sajátjainkként figye­lünk azokra. Ezért jellemez­hetjük a szocialista országok kapcsolatait azzal a nemes szóval, hogy: testvériek. Kádár elvtárssal holnap közös nyilatkozatot írunk alá. Ez a dokumentum egy­értelműen megvilágítja, mi­képpen fognak a jövőben cselekedni a szovjet és ma­gyar kommunisták, orszá­gaink népei, mind kétoldalú kapcsolatainkban, mind a nemzetközi kérdésekben. Ugyancsak holnap írják alá az új, szovjet—magyar kulturális és tudományos együttműködési egyezményt. Ez szükséges és hasznos megállapodás. A kultúra fejlődésében üzenetet hor­doz a múltból a jelenbe, a jelenből a jövőbe. Mi, kom­munisták, felismerve a kul­túra hatalmas szerepét, min­dig arra fogunk törekedni, hogy a népek között e terü­leten is szoros és élő kap­csolatok fejlődjenek. Emelem poharam: A szovjet és magyar nép megbonthatatlan barátságá­ra! Szocialista államaink to­vábbi, baráti együttműködé­sére! A magyar kommunisták kiemelkedő vezetőjének, a leninistának, internacionalis­tának, kedves barátunknak, Kádár Jánosnak az egészsé­gére! Boldogságot és sik'treket kívánok mindannyiunknak, kedves barátaink! ként”, lényegében az olajmo­nopóliumok zsebébe vándo­rol. Carter ugyan javasolta, hogy a többletbevétel egy részét különleges adó for­májában vonják el a válla­latoktól és létesítsenek be­lőle energiafejlesztési ala­pot. Nagyon kétséges azon­ban, hogy az elnöknek ez utóbbi tervét (ismerve az olajlobby mindenhatóságát) sikerül valóra váltania. Az sem bizonyos, hogy az olaj­trösztök a magasabb ár következményeként tényle­gesen növelik a belső ki­termelést, hiszen a magasabb profitot a jelenlegi mennyi­séggel is elérik, a többletbe­vételt pedig jobban jövedel­mező vállalkozásokba, pél­dául áruházak hotelek építé­sébe fektetik. Szén és atom Az energiaválság enyhíté­sére célszerűnek látszik az a törekvés, hogy — ahol ez lehetséges — az olaj- és gáz. fűtésről térjenek vissza a szénre. Ez annál is indokol­tabb lenne, mert az USA energiatartalékainak 90 szá­zaléka szén. Nehézséget je­lent azonban, hogy a környe­zetvédelmi szervezetek sok helyen tiltakoznak a foko­zott légszennyeződéssel járó, szénbázisú erőművek ellen. Ugyancsak számolni kell a profitjukat féltő olaj mono. póliumok nyílt és burkolt el­lenállásával. Hasonlóan nehéz a helyzet az atomenergia fejlesztésé­vel: 1970-ben az amerikai A NATO-külügyminiszte- rek kétnapos konferenciájá­nak befejezése után tartott sajtókonferenciáján Cyrus Vance, amerikai külügymi­niszter kijelentette: nagyon örül, hogy szövetségesei egyhangúlag támogatták a SALT—2 ügyében elért megegyezést, mert „kataszt­rofális” lenne, ha a szenátus nem ratifikálná a szerző­dést. Vance-nek ez a kije­lentése világosan tükrözte, hogy a NATO-konferencia fő témája az volt: mit 'je­lent a SALT—2 egyezmény és mi következik utáná? Ennek megfelelően az ér­tekezlet zárókommünikéje meglehetősen általános, s határozatlan megfogalma­zásokat tartalmaz. Amikor szokás szerint a szovjet had­erők erősödéséből származó — veszélyekről „beszél”, azonnal hozzáfűzi a fegy­verzetellenőrzés és a lesze­relés fontosságát, s viszont: Tegnap délelőtt Hatvanba látogatott K. S. Shukla jog­tudós, az Indiai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, aki korábban hazájá­ban a cukoripari munkások szakszervezetének titkára volt. Útján elkísérte Kovács Károly, az MSZMP KB külügyi osztályának politikai munkatársa. A vendégeket Szokodi Ferenc első titkár fogadta a városi pártbizott­ságon, tájékoztatást nyújtva a település múltjáról, jelené­ről. Ezt követően K. S. Shukla a helyi cukorgyárat tekintette meg. Itt Román Gyula pártvezetőségi titkár köszöntötte, majd Lichten- stein József főmérnök is­mertette az idén 90 eszten­dős gyár nagyarányú re­konstrukciós munkálatait, a korszerűsítés eredményét, il­letve az új cukorkampány - nyal járó feladatokat. Az Indiai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ja rövid idő alatt igen me­leg kapcsolatot teremtett a gyár munkásaival, s érdek­lődésének középpontjában a termelőmunka mellett az kormány még azt jósolta, hogy az évszázad végéig 1200—1500 atomerőmű mű­ködik majd - az országban. Építésük azonban úgy lát­szik, nem bizonyult eléggé kifizetődő üzletnek, így a fejlesztés üteme erősen le­lassult. Jelenleg mindösz- sze 72 atomerőmű ad áramot az USA-ban és a kormány 2000-ig már csak 200—400 erőmű működésével számol. (Ezek a villamosáram-fo- gyasztás egynegyedét biztosi, tanák.) Új források Üj energiaforrások keresé­sére utal az a propaganda- kampány, amely a napener­gia felhasználását tűzte zász­lajára. A közvélemény-kuta­tások azt jelzik, hogy a la­kosság nagy többsége ked­vezően fogadja a napenergiát a lakások fűtésére, hűtésére, vízmelegítésre, és aki — a még igen magas költségek ellenére — teheti, igyekszik is megszabadulni az egyre növekvő gáz- és villany- számláktól. Az amerikai energiataka­rékossági törvény legnagyobb gyengéje, hogy a kormány a monopóliumokra bízza a végrehajtást. Ezek — kong­resszusi érdekcsoportjaikon keresztül — nem a lakosság tényleges érdekeit, hanem saját profitszempontjaikat érvényesítik. Ez pedig két­ségessé teszi Carter céljai­nak megvalósulását. Gáti István a hosszú szakaszok, ame­lyek a NATO „békés szán­dékairól” szólnak. mindig megfogalmazzák az ..erő­pozíció” fenntartásának fon­tosságát. A zárókommüniké azon­ban nemcsak a SALT- egyezményt üdvözli, hanem kétszer is foglalkozik a varsói szerződés államfér- fiainak legutóbbi nyilatko­zataival. Hangoztatja: a NATO-nak felkeltette a fi­gyelmét az. hogy ezekben a nyilatkozatokban „bizonyos jelek” arra utalnak, hogy a varsói szerződés tagállamai erőfeszítéseket kívánnak tenni a világhelyzet javítá­sára. A közlemény termé­szetesen rögtön hozzáfűzi, hogy a NATO egyidejűleg „zavaró tényezőket is” ész­lel, főként az európai szo­cialista országok haderejé­nek növekedésével kapcso­latban. emberekről való gondosko­dás, a szociális intézkedések rendszere állott. Délután a Lenin Termelő- szövetkezet központjában Szürszabó Gusztáv elnök és Kiss János pártvezetőségi titkár fogadta az indiai ven­déget, mind a szövetkezeti mozgalom múltját, mind a jelennel összefüggő gondokat ismertetve. K. S. Shukla ér­deklődésére elmondották, hogy a szövetkezeti mozga­lom fejlődésével együtt ál­talános szemléletváltozás jellemzi a közös gazdaság tagságának, alkalmazottai­nak életét. Igen fejlett a szövetkezet növénytermesz­tése, állattenyészete, sok kül­földi és hazai gép segíti a földművelést, ami egyre in­kább ipari jelleget ölt. En­nek következtében növek­szik a fiatalok érdeklődése is a földművelő munka iránt. Később K. S. Shukla megtekintette a közös gaz­daság 200 hektárnyi dinnye­földjét, majd a sertéskombi­nátban tett látogatást. Munkatársunk Hatvanban szerzett benyomásaival kap­csolatban kérdést intézett az Indiai Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjához, amelyre K. S. Shukla a kö­vetkezőkben válaszolt: — Politikusként jöttem hazájukba, ilyen szemmel néztem szét Hatvanban is. Első fontos benyomásom az volt, hogy a cukorgyári dol­gozók munka- és életkörül­ményeire nagy gondot fordít a vezetés. Nálunk, Indiában, összehasonlíthatatlanul rósz. szabbak a viszonyok, ezért célunk, hogy a szocialista országok színvonalára emel­kedjünk — mondotta K. S. Shukla. — Hazánkban a mezőgazdaságnak nagy sze­repe van, akárcsak Magyar- országon, ahol a társadalmi lét különböző fázisai egy­másra épültek, s a múlt ta­pasztalatait mindenkor hasz­nosították. Indiában egyéb­ként a jövőt az dönti el, hogy melyik párt képes ma­gával ragadni a parasztsá­got. A földművelők jelenleg nem állnak pártunk mellett. De mi mindent megteszünk, hogy figyelmüket magunkra tereljük, s átalakítva gon­dolkodásmódjukat, kedvezően változtassuk meg a több száz milliós India életét. Az itt szerzett élmények, tapaszta­latok véleményem szerint az ügy hasznára lesznek, ezért külön hálás vagyok, hogy a cukorgyárban és a termelő- szövetkezetben nyílt szívvel, az eredmények és gondok őszinte feltárásával fogadtak. Egyetlen kötelességem most, hogy hazatérve, pár­tom segítségével mielőbb indiai parasztdelegációt küldjünk Magyarországra. Honfitársaim lássák saját szemükkel, a szocializált me­zőgazdaság valóságát, az el­ért sikereket, eredményeket. Mert ahogy a magyarok is mondják, annak hisz az ember, amit saját szemével Carter energiatörvénye Nemzeti ajándék a monopóliumoknak Indiai pártvezető látogatása Hatvanban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom