Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-16 / 112. szám

KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Da rázsfészek Libanonban Miközben a Biztonsági Tanács változatlanul hiá­ba próbál megoldást találni a libanoni darázsfészek felszámolására, a helyzet csak tovább bonyolódik a cédrusok országában. Újra és újra bebizonyosodik, amit eddig is mindenki tudott, csak éppen nem min­denki volt hajlandó bevallani: a libanoni kérdés szerves része az egész közel-keleti dilemmának. Az ottani helyzet elmérgesedése újabb bizonyíték arra, hogy ebben a térségben kizárólag az egyetemes ren­dezés jelentene megoldást, szemben az izraeli—egyip­tomi különbékével, amely csak bonyolította a dolgo­kat. Szárkisz libanoni elnök kormányfője kíséretében Damaszkuszban Asszad szíriai államfővel tárgyalt. Asszad előzőleg Jasszer Arafattal tanácskozott. A Li­banonban állomásozó szíriai békefenntartó erők man­dátuma június végén lejár és Szárkisz rendezni sze­retné a hosszabbítás kényes kérdését. Arra pedig, hogy a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője miért érdekelt a damaszkuszi tárgyalásokban, ugyan­csak világos a válasz. Izrael — immár nemcsak az Egyesült Államok, hanem Egyiptom segítségével is — mindent megtesz, hogy kihasználja a libanoni állapotokat és a sokat szenvedett országnak legalább egy részét Haddad őrnagy jobboldali milicistáinak segítségével ellenőr­zése alatt tartsa. Begin ráadásul éppen most ismé­telte meg a palesztin-ügy „rendezésére” tett, megle­hetősen sajátos javaslatát: miközben a szír csapatok kivonulását követelte Libanonból, közölte, hogy sze­rinte a libanoni palesztinokat „Szaúd-Arábiában, Szí­riában, Irakban és Líbiában kellene letelepíteni”. Vagyis, szinte mindenütt — csak éppen hazájukban, Palesztinában nem... A moszkvai Izvesztyija ezzel kapcsolatban emlé­keztet arra, hogy a javaslat — ráadásul egy kor­mányfő részéről! — élesen ellentétes valamennyi ENSZ-határozattal, hiszen azok alapelvként szögezik le a palesztinoknak a szülőföldhöz való jogát. Ez ön­magában is bizonyság arra, állapítja meg a szovjet lap, hogy Szadat politikája hatékonyan segíti Izraelt az egész arab világ ellen folytatott politikai játszmá­jában. Izrael számára Libanon mindig is megfelelő terep volt arra, hogy akadályozza a Közel-Keleten kibon­takozó kedvező folyamatokat. Jelen esetben ez a sokat szenvedett ország azért „fizet”, mert átmeneti­leg otthont ad a palesztinok egy részének, mert ah­hoz az arab államhoz — Szíriához — fűzik szoros kapcsolatok, amely a leghatározottabban szállt szembe az egyiptomi—izraeli különalkuval. Harmat Endre Befejeződött a varsói szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról) és fegyverzetek csökkentésé­ről folyó bécsi tárgyalásokon nincs érdemi előrehaladás. Megállapították, hogy a szo­cialista országok az 1978. június 8-i javaslataikban reális választ adtak a tár­gyalások kulcskérdéseire, széleskörűen figyelembe vették a tárgyalások többi résztvevőjének elképzeléseit, s ezzel elősegítették az állás­pontok jelentős közeledését. A NATO tagállamai azon­ban már csaknem egy éve nem adnak érdemi választ a konstruktív javaslatokra. A miniszterek hangsúlyoz­ták, hogy a bécsi tárgyalá­sok sikeres és gyors előre­haladásához szükség van a nyugati résztvevők jóakara­tának kinyilvánítására is. 4. A miniszterek kifejez­ték továbbá, hogy a NATO által az utóbbi időben a fegyverkezési hajsza fokozá­sára tett újabb lépések szö­ges ellentétben állnak az enyhüléssel és annak elmé­lyítésével. E vonatkozásban különösen veszélyesek azok a tervek, hogy néhány nyu­gat-európai ország területén az európai szocialista orszá­gok objektumaira irányzott közép-hatósugarú nukleáris rakétafegyvereket telepítse­nek, továbbá a neutronfegy­verek létrehozására és el­terjesztésére irányuló tervek felevenítése. AZ ülésen képviselt álla­mok meggyőződése, hogy va­lamennyi európai állam biz­tonságának erősítését nem a fegyverkezési hajsza további fokozása, hanem a nukleáris rakétafegyverek és a hagyo­mányos fegyverzetek korlá­tozásának útján kell keres­ni, a teljes kölcsönösség alapján. Véleményük sze­rint a jelenlegi időszakban adottak az ehhez szükséges feltételek, s amint arra az 1978. november 23-i nyilat­kozatban rámutattak, készek más államokkal együttes erőfeszítésekre ebben az irányban. Ugyanakkor vilá­gosan kell látni azt, hogy az ilyen irányú kedvező ered­mények eléréséhez mindenki részéről konstruktív maga­tartásra van szükség. Ezért az ülésen képviselt államok fel­Túlélés vagy öngyilkosság Drámai hatású filmben állt ki a SALT-szerződés mellett „a kelet-nyugati megegyezés amerikai bizott­sága”. A közismert demok­rata és republikánus politi­kusokból, tudósokból, üzlet­emberekből álló tömörülés 1974 óta szolgálja az eny­hülési politikát, elsősorban az amerikai—szovjet együtt­működést. A bizottság hétfőn este mutatta be, sok közéleti sze­mélyiség jelenlétében, „Túl­élés vagy öngyilkosság” cí­mű filmjét, amelyben a má­sodik SALT-szerződés tá­mogatására szólítja fel az or­szágot és a törvényhozást. Az ünnepi bemutatón fel. szólalt Edward Kennedy szenátor. Carter elnök érde­meit méltatta abban, hogy júniusban aláírják az új fegyverzetkorlátozási egyez­ményt. John Kenneth Galbraith, a világhírű közgazdász arról beszélt, hogy a SALT ame­rikai ellenfelei Vietnam öröksége alól akarnak fel­mentést szerezni heves kom-' munistaellenességükkel. Igaz, hogy egyes gazdasági kö­röknek érdeke a SALT ku­darca — de amerikai gazda, sági érdek a béke is — mondotta Galbraith. Averell Harriman, az is­mert veterán diplomata ar­ra emlékeztetett, hogy a má­sodik SALT-szerződés erősí­ti mindkét ország biztonsá­gát, egyúttal utat nyit a har­madik megállapodáshoz. Harriman felelőtlennek ne­foMimsU 1979. május 16., szerda .ük. vezte azokat a szenátorokat, akik még arról beszélnek, jóváhagyják-e majd a szer­ződést, vagy sem. A túlélés­ről van szó, ilyen fecsegés­nek nincs helye — mondot­ta. A bizottság filmjét már mintegy 70 amerikai tv-ál- lomás kérte bemutatásra. hívják a NATO-tagállamait, hogy az európai országok biztonsága érdekében ne te­gyenek olyan lépéseket, ame­lyek az európai helyzet rom­lásához és a katonai fe­szültség fokozódásához ve­zethetnek, mondjanak le a fegyverkezési hajsza növe­lésére irányuló intézkedések­ről, lépjenek ‘határozottan, a katonai enyhülés és a lesze­relés útjára. 5. A miniszterek megerő­sítették államaik azon állás­pontját, hogy az európai biz­tonsági és együttműködési értekezleten részt vevő álla­mok képviselőinek 1980-as madridi találkozójának hoz­zá kell járulnia az európai enyhülés és biztonság meg­erősítéséhez, elmélyítéséhez, valamint az összeurópai együttműködés kiszélesíté­séhez. A varsói szerződés tagállamai készek konstruk­tívan hozzájárulni a talál­kozó sikeres lebonyolításá­hoz. Ezzel kapcsolatban hang­súlyozták: a madridi talál­kozó sikere szempontjából legfontosabb az, hogy alkotó, konstruktív légkörben bo­nyolítsák le, amelyet minde­nekelőtt a részt vevő álla­moknak a gyakorlati ered­mények eléréséhez fűződő érdekeltsége jellemez. Ennek megfelelően az ülésen kép­viselt államok síkraszállnak azért, hogy a madridi talál­kozó munkáját konk­rét, kedvező lépések egyez­tetésére összpontosítsák. Az ülésen képviselt álla­mok szükségesnek tartják a madridi találkozó alapos és gondos előkészítését. Készek e célból kapcsolatokat tarta­ni, valamint két- és többol­dalú konzultációkat folytat­ni az összeurópai értekezlet záróokmányát aláírt, minden állammal. E konzultációk té­mája lehet az államok kép­viseleti szintjének kérdése is a találkozón, figyelembe véve annak jelentőségét az eny­hülés, az európai biztonság és együttműködés számára. A madridi találkozó sike­re szempontjából nagy jelen­tőségű lenne a javasolt ka­tonai enyhülés kérdéseivel foglalkozó összeurópai kon­ferencia konstruktív előké­szítése és eredményes mun­kája. 6. A miniszterek — kife­jezvén államaik elvi állás­pontját, hogy szükség van a fegyverkezési verseny meg­szüntetésére, valamint a le­szerelésre, különösképpen a nukleáris leszerelésre irá­nyuló intézkedésekre való, határozott áttérésre — egy­öntetűen állást foglaltak: maximálisan meg kell sok­szorozni az erőfeszítéseket abból a célbók hogy mielőbb gyakorlati megállapodások jöjjenek létre, az alábbiakat illetően: — a hadászati támadó­fegyverek korlátozásáról szóló ú.j szovjet—amerikai szerződés megkötése és ha­tályba léptetése, valamint áttérés a csökkentésükről folytatandó tárgyalások kö­vetkező szakaszára; — valamennyi nukleáris fegyverfajfa gyártásának megszüntetésére, és a készletek fokozatos, teljes felszámolást eredményező csökkentésére vonatkozó tárgyalások időpontja és lefolytatásának módja; — a nukleáris fegyverek alkalmazásának örök idők­re szóló betiltása, ezzel egyidejűleg minden állam lemondása az erőszakról, vagy az azzal való fenye­getésről az egymás közötti kapcsolatokban; — szerződés megkötése a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltá­sáról; — a nukleáris fegyverek­kel nem rendelkező álla­mok biztonsága szavatolá­sának erősítését szolgáló intézkedések megtétele, be­leértve a nukleáris fegyve­rek alkalmazásáról szóló lemondást a nukleáris fegyverekkel nem rendel­kező államokkal, valamint azon államokkal szemben, amelyek területén nincs ilyen fegyver, továbbá kö­telezettségvállalás arra nézve, hogy nem helyeznek el nukleáris fegyvereket azoknak az államoknak a területén, ahol jelenleg nincs ilyen fegyver. Az ülés résztvevői újból megerősítették, hogy országa, ik határozottan fellépnek a legjelentősebb katonai és gazdasági potenciállal ren­delkező államok katonai ki­adásainak csökkentéséért. In­dítványozzák, hogy haladék­talanul kezdődjenek tárgya­lások a csökkentés konkrét mértékéről, első lépésként a következő három évre, vagy más, mindenki számára el­fogadható kezdeti időszakra. Az ülésen képviselt álla­mok fellépnek a haderők és a fegyverzet növelése ellen más államok területén. Síkra- szállnak a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről szóló megállapodások meg­kötése mellett, továbbá azért, hogv újabb, nemzetközi mé­retekben megvalósuló erőfe­szítésekre kerüljön sor az Svájci banktitok 1. Hölgy gepárddal Karcsú nő áll hetykén, csí­pőre tett kézzel az elegáns villa kertjében, mellette — mint holmi házőrző eb — nyakörvvel egy gepárd. Me­lyikük veszélyesebb — ki tudja? A foltos vadmacská­ról (a négylábúról) semmit nem jegyzett föl a krónika, a hölgyről azonban tudjuk, hogy a zürichi Armesco AG. nevű cég tulajdonosának, Hans Ullrich Lenzlingernek a felesége. Különös vállalat ez, de egy bizonyos, céljait nem titkolja: „Biztonságba helyezzük értékeit — pénzt, aranyat, ezüstöt, ékszert”. Így is van. Kellő összege­kért ugyan, de nagyon lel­kiismeretesen kiszolgálják megrendelőiket: azokat a külföldieket, akik svájci bankokban akarják elhelyez, ni értékeiket. Azokét, akik nem akarnak személyesen megjelenni a pénztárablak­nál. Nem kell okvetlenül bű­nös úton szerzett vagyonra gondolni, de hát aki saját országa vámhatóságainak jóváhagyásával hoz át érté­ket a határon, miért, kelle­ne Lenzlinger szolgálatait igénybe venni? Az Armesco AG. ennek ellenére nem hol­mi zugintézmény, nemzet­közi híre yan, Hangzatos, ravasz propagandát folytat: „Túlzott szakszervezeti kö­vetelések fenyegetik vagyo­nát? Forduljon hozzánk!” A cég reklámpapírjai azt is el­mondják, hogy repülőgépek, hajók, autók állnak rendel­kezésre az értékek elszállí­tására, s megfelelő kapcsola­taik vannak a legnagyobb svájci bankokkal is. Legfel­jebb az a szépséghibájuk ' ezeknek az akcióknak, hogy a repülőgépek vagy autók a vámhatóságok tudta nélkül viszik át Svájcba a pénze­ket, ahol azután a tulajdo­noson kívül aligha juthat másvalaki hozzá. Az Egyesült Államokban is szigorúak az adózási sza­bályok: a „fekete pénzek” tehát innen is tekintélyes mennyiségben menekülnek el. A gepárdos hölgyéhez hasonló cégek tömegesen vállalnak csempészést: a nagyiparosok, földbirtoko­sok pénzét viszik át Svájc­ba. Egy New York—Párizs —Genf közt utazó rendkívül elegáns úr, aki csak a leg­előkelőbb luxus-szállókban bérel szobát, nem ritkán egy ilyenfajta cég alkalmazott­ja. Az Egyesült Államokból kicsempészett és valamelyik svájci trezorban elsüllyeszt > tett millióknak ugyan néha 30—50 százazlékát is lefölö­zik — a tulajdonosoknak úgy látszik, még így is meg­éri. A svájci trezorokban rej­tőző kétes származású ösz- szegek számára döntő vonz­erőt jelent a banktitok­törvény. Ez a csaknem fél évszázados és nagyon szigo­rú szabály kimondja: ha egy bankalkalmazott bárkinek elfecseg valamilyen ügyfe­lükre vonatkozó adatot, hat hónapig terjedő börtönbün­tetésre ítélhető. Más szóval, ha értékpapírt, nemesfémet, ékszereket helyez el valaki egy zürichi, berni, genfi pénzintézetben, biztos lehet, hogy e tényt, az összeget, a személy kilétét őrzik, mint a sír. Még a nyilvántartá­sokra sem nevet írnak, ha­nem kódsaámokat. De te­gyük fel, hogy ott a név és a cím, még így sem biztos, hogy ez a valódi: más nyu­gati államokkal ellentétben Svájcban senki nem köteles bemutatni útlevelét a pénz elhelyezésekor. Ez a paradicsomi helyzet vonzotta és vonzza ide a kü­lönböző okokból menekülő, biztonságra vágyó tőkét. Az elmúlt. esztendőkben temess dek lírát hoztak át Olaszor­szágból (éjszakai csónaká­zással, vagy elegáns autó­kon), miután az ottani gaz­dasági bajok miatt a kor­mány szigorú devizagazdál­kodási szabályokat vezetett be. S ezzel olyan esetekhez érkeztünk, amelyekben vi­lághírű cégek is szerepel­nek; szinte a „tőke haza- fiatlanságát” bizonyítva. Példa: egy francia cég hat­millió frank értékű árut szál­lít külföldre, de csak négy­millióról állít ki számlát. A vevő a négymilliót szabá­lyosan átutalja, a fennmara­dó kettőt egy svájci bank­ban helyezi el. Ilyenformán a francia cég kétmillió fran­kot kicsempészett, anélkül, hogy adót vagy más járulé­kot fizetett volna utána. S ez akkor történt, amikor francia vállalatok egész sora tőkehiány miatt beruházási nehézségekkel küzdött. A Zürich, Genf, Bem aszfaltját taposók nem is sejtik, milyen hallatlan ér­tékek fölött járnak; mi minden rejlik a föld alatti páncélozott pincékben. Ide helyezték el értékeiket haj­dan a náci vezetők — de sokan üldözötteik közül is. Számosán elpusztultak, el­tűntek. s — mivel a Ibtétet legtöbbször csak jékroő vagy szám jelöli — ez értekekért már senki néru fő* jelent­kezni. W T. 1. (Következük Húskereskedd Hamburgból) idegen területeken levő kas tonai támaszpontok felszá­molása; a külföldi csapatok­nak más államok területé­ről való kivonása, nukleáris fegyvermentes övezetek, és a béke övezeteinek megterem­tése céljából a világ külön­böző térségeiben, többek kö­zött Európában. Emlékeztetnek arra, hogy készek a varsói szerződés szervezetének az észak-atlan­ti szerződés szervezetével történő, egyidejű feloszlatá­sára, és eiső lépésként kato­nai szervezeteik felszámolá­sára, a katonai tevékenység kölcsönös csökkentésével kezdve. 7. A külügyminiszterek megállapították, hogy ab utóbbi időben újabb kísérle­tek történnek a nemzetközi enyhülés folyamatának meg­állítására, új háborús tűz­fészkek létrehozására, a szo­cialista országokkal szembe­ni ellenséges kampányok ki­bontakoztatására, a népek közötti ellenségeskedés szí­tására. Fölöttébb veszélyes az újfasiszta és neonáci szervezetek és áramlatok te­vékenységének megélénkülé­se is, néhány országban. Az ülésen képviselt álla­mok kifejezték meggyőződé­süket, hogy mindezek a kí­sérletek kudarcra vannak ítélve, ha a békeszerető ál­lamok és népek megfelelő éberséget tanúsítanak, kellő módon visszaverik az ilyen kísérleteket és jelentősen fo­kozzák tevékenységüket a tartós békéért vívott harc­ban Európában és világszer­te. Az ülésen képviselt álla­mok felhívást intéznek min­den államhoz, hogy egymás közötti kapcsolataikat az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten elfo­gadott elvek — a szuverén egyenlőség, a szuverenitás­ban foglalt jogok tisztelet­ben tartása; tartózkodás az erőszaktól vagy az erőszak­kal való fenyegetéstől; a ha­tárok sérthetetlensége; az ál­lamok területi épsége; a vi­ták békés rendezése, a bel- ügyekbe való be nem avat­kozás; az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása; a népei? egyenjogúsága és önrendel­kezési joga; az államok kö­zötti együttműködés; a nem­zetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése — alap­ján alakítsák. Az ülésen képviselt szo­cialista államok a jövőben is ugyanúgy, mint eddig követ­kezetesen és töretlenül te­vékenykednek a békéért, az enyhülésért és a nemzetkö­zi együttműködésért. A varsói szerződés tagál­lamai külügyminiszteri bi­zottságának ülése, a testvéri barátság és a kölcsönös meg­értés légkörében folyt le. (MTI) Röviden DREZDA: '» A következő tanévtől kéz-' dődően új tantárgy oktatását kezdik meg a drezdai műsza­ki egyetemen. A műszaki tu­dományok története tantárgy keretén belül a hallgatók megismerkednek a technika etikai, esztétikai és történel­mi problémáival. MOSZKVA: A „Moszkva csillagai” el-' nevezésű művészfesztiválon nagy sikerrel szerepelt a meghívottként részt vevő burját opera- és balettszín­ház társulata. A délkelet-szi­bériai köztársaságból érke-) zett művészek hiteles tol­mácsolással adták elő sokol­dalú repertoárjukból többek) között Verdi Othellóját, Bo-J rogyin Igor hercegét és Mu-J szorgszkij Hovanscsináját. BONN: Schleswig-Holstein tarto­mány rendőrségében 30 volt náci rendőrtiszt teljesített vagy teljesít ma is szolgála­tot — hozta nyilvánosságra a nácizmus üldözöttéinek nyugat-németországi szövet­sége. A hajdani náci rend­őrtisztek fele az Sí-ben, il- letbe a Gestapóban szolgált. Olyan is van köztük, akit 170 polgári lakos meggyil­kolásáért terhel a felelősségi

Next

/
Oldalképek
Tartalom