Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-08 / 105. szám

Csak az igazgató új... Gyorsan kelnek a tavaszi vetések Valijuk meg: meglepő volt a régi igazgató távozásának híre. Az olyan sajátos arcu­latú, itthon és külföldön egy­aránt jó nevű, vállalatinál mint az Agria Bútorgyár, a vezetőváltás sokáig téma a szakmabeliek körében. S természetesen azok között is, akik kívülállóként ismerték, figyelték a kollektíva erőfe­szítéseit. Hiszen sokan ké­telkedtek abban, hogy sike­rülnek a merésznek tűnő el­képzelések, hogy beválik a stílbútorok gyártásának prog­ramja. Ez a program végül is si­került. s ebben nagy érde­med vannak a régi igazgató­nak. A gyári munka színvo­nalának, a minősiégnek meg jó példája éppen a Magyar Néphadsereg Művelődési Há­zának közelmúltban átadott új épülete: aiz Agria kapta a megbízást a teljes beren­dezés. a burkolatok elkészí­tésére. A jórészt egyedi bú­torok, a helyszíni munkák értéke több mint 41 millió forint. Mi volt a megrendelő véleménye? A napokban, amikor megyei lapszerkesz­tők, kiadói vezetők előtt be­mutatták az épületet, legtöbb­ször az Agria neve hangzott el. elismerő szavak kíséreté­ben. A vállalat szinte min­den brigád jálból dolgoztak ezen a munkán, s <a siker minden bizonnyal újabb megbízások forrása lesz majd. Ilyenné fejlődött tehát a gyár, miközben évek óta tart á rekonstrukció, a beru­házások sorozata. Ilyen hely­zetben jött a váltás, éppen egy hónapja. Kormos Pál igazgató. — az egri kezdemé­nyezéssel létrejött — Bútor­ipari Egyesülés irányítását vette át Budapesten, helyére pedig a harminckilenc éves pártszervezeti titkár, terme­lési osztályvezető, Máté Ernő került. — Nem nyomasztó a hir­telen megnőtt felelősség? — De. igencsak az — .vá­laszolta az új igazgató. — Nem mondanék igazat, ha az ellenkezőjét állítanám. Elő­döm tapasztalt, jó vezető volt: 13 év főkönyvelőség után 14 év az igazgat ói szék­ben: vezető a vállalat kiala­kulása óta. Én viszont itt a is. Ez különösen ott okoz gondot, ahol nem tudják bizosítani a megfelelő mun­kakörülményeket. Ezen az érdekelt vállalatoknak feltét­lenül változtatniuk kell, a gazdasági-műszaki vezetők­nek többet kell törődniük az­zal, hogy milyenek a termé­kek korszerűségére, minősé­gére nagymértékben ható munkakörülmények, milyen a dolgozók közérzete. A közelmúltban több vál­lalat, gyáregység fiataljaival volt alkalmam találkozni, s a megbeszéléseken nyíltan elmondták, most indulnak az életbe, érthető, hogy foglal­koztatja őket: mi lesz a könnyűiparral? Az aggoda­lom alaptalan akkor, ha ^va­laki az iparág létét, jövőjét, kérdőjelezi meg, de minden kérdésfeltevés jogos, ami iparágaink, vállalataink, szö­vetkezeteink jobb munkáját szorgalmazza. Mi határozza meg a köny- nyűipar perspektíváját? Job­ban, szebben, kényelmeseb­ben, divatosabban szeret­nénk lakni, öltözi, szebb ki­vitelű nyomda- és papíripa­ri termékekre tartunk igényt. Joggal várjuk ,el, hogy a Pa­tyolat vagy a szolgáltatóipar más ágai kellő kapacitással rendelkezzenek, hogy rövid idő alatt megelégedésünkre szolgáló minőségű munkát végezzenek. Mindezekről vál­tozatlanul túlnyomórészt a hazai iparnak kell gondos­kodnia még akkor is, ha ma már egyes termékcsoportok­ban. mint például a kötött­áruk körében, nem elhanya­golható az import. Még több külföldi áru forgalomba ho­zatala pedig több más té­nyező mellett attól függ. mi­lyen mértékben tudjuk nö­velni saját termékeink kivi­telét.. s milyen árat tudunk azokért elérni. Könnyűipa­runk perspektíváját a hazai kereslet magasabb színvona­gyárban kilenc évet tudok csak „fölmutatni”. Korábban a bútoripari szövetkezet asz­talosa voltam, a technikum után jöttem ide. A közvetlen termelésirányításban szeret­tem volna dolgozni, de anyag- és bérnormás lettem, majd technológiai csoport- vezető. Ezek után kerültem a termelési osztály élére. Két évig voltam a pártszervezet titkára is. — Nincs könnyű helyzet­ben a vállalat. A gazdálko­dás változó körülményei ta­valy már éreztették itt is a hatásukat. Az idén milyen évre számít? — A bútorainkra bőven van megrendelés, nagy az igény, különösen itthon. Nincs elegendő szerződésünk azonban a tőkés vevőkkel és ez nehezíti a beruházási hi­telek fejében vállalt export- bővítést. Érdeklődés akad, jelentkeznek ajánlatokkal, nincs viszont papírra fekte­tett megállapodás. Pedig hát tavaly is egy hirtelen lemon­dott megrendelés okozott nagy gondokat. — Találtunk új vevőt, a nyugatnémet Steinhof-céget. Stitizált kisbútorokat adunk el neki és megy az első szál­lítmány a Budapesti Bőrgyár­ral közösen készített bőrgar­nitúrákból is. Várjuk a jó folytatást. — Nem volt felhőtlen ed­dig a kapcsolatuk az AR- TEX Külkereskedelmi Vál­lalattal. Pedig ez fontos az export miatt. Lehet-e várni jobb együttműködést? — Jobban együtt dolgozni, ez fontos célunk. A bemu­tatkozó látogatásokon, tájé­kozódásökon túl már arról is szólhatok, hogy a külkeres­kedők javasolták közös ér­dekeltségű társulás létreho­zását. A részletekben még meg kell egyeznünk, de azt hiszem, ez sokat segítene: eddig sokszor azt sem tud­tuk például, hogy milyen áron adják tovább a termé­keinket. Közösek az érdeke­ink. együtt kell lennünk a vevőkikel való egyezkedések­ben. — Gondolom, mint a vál­lalat egyik vezetője, az átfo­gó gazdasági döntésekben, s e kapcsolótok alakulásában is tájékozott volt... lú kielégítésén kívül az ex­port mértéke, aránya szabja meg. Jelenleg a ruházati ipar — amibe beletartozik a textil méterárun kívül a köt- szövő, a konfekció-, a bőr-, a cipőipar is — késztermékei­nek csaknem felét exportra gyártja. Az eddigi fejleszté­sek túlnyomó részénél is a fő cél: a hazai ellátás ja­vítása és az exportképesség fokozása. MI A HELYZET MA az exportpiacokkal? Bár korsze­rűbb gyártmányokkal tudunk jelentkezni külföldön, nehe­zebb helytállni a nemzetkö­zi mezőnyben. Nagy szükség van a versenyképesség fo­kozására. Mindemellett a jö­vőben is számíthatunk a szocialista országokkal foly­tatott árucsere bővülésére, a Szovjetunióba irányuló, rész­ben számunkra fontos alap­anyagokat ellentételező ex­portra. Úgyszintén változat­lanul szüksége van népgaz­daságunknak gazdaságos ex­portcikkeink nem rubelel­számolású kivitelére. A ter­mékszerkezet további átala­kítását, a ráfordítások csök­kentését e célok érdekében kell folytatnunk. Ma már, részben az im­portált termékek révén, rész­ben pedig külföldi tapaszta­latok alapján a lakosság könnyen összehasonlíthatja, a hazai és más országok ter­mékeit. Érthető, hogy tő­lünk is azt kérik, amit a magasabb nemzeti jövedel­mű, legfejlettebb technikát alkalmazó országok ipara nyújt választékban, minőség­ben. Néhány termékcsoport­nál versenyképesek vagyunk, a külfölddel azonos színvo­nalú árut bocsátanak ki gyáraink, szövetkezeteink, mások viszont nem minden tekintetben ütik meg a kí­vánt mértéket. Ennek szá­mos oka lehet. A leggyako­ribb azonban az, hogy a — Nem minden döntésben vettem részt, különösen a kereskedelmi ügyekben ke­vés még az információm. Többek között ezért is ér­zem nagynak a felelősséget, ami a beosztásommal jár. Az alapos tájékozódás most a dolgom; szerencsémre mun­katársaimra nyugodtan szá­míthatok. Tapasztalt vezetői gárda dolgozik együtt, a mű­szakiak mellett jó a pénz­ügyi. számviteli munka is. Most alakítjuk ki a feladat­köröket az értékelemzésre, a gazdaságossági számítások elvégzésére. — A Bútoripari Egyesülés­nek alapítása óta tagja az Agria. Ennek milyen szerepe lehet a jobb gazdálkodás­ban? — Az egyesülés a jobb alapanyag-ellátást, az alkat­részek közös beszerzését se­gíti. Kialakult a programja, s ha sikerül megvalósítaná, akkor sok szellemi energia szabadulhat fel a gyárakban; erre magam is számítok. A fejlesztések, az értékesítés gondjai mellett nem kevés a bajunk az alapanyagok­kal. nem lehet hozzájutni például jó bútorvasaláshoz. Ha csak ezekben segít az egyesülés, máris bőven meg­éri a ráfordításokat. — Az idén 17,5 millió fo­rint a tőkés exporttervünk, jövőre pedig már 52 millió­nak kell lennie. A jövő év elejére végzünk a beruházá­sokkal, átadjuk a szociális létesítményeket. Egerben egy telephelyre összpontosít­juk a munkát: most még a szétszórtság is nehezíti a szervezést. A minőséget tud­ja garantálni ez a gárda, az pedig már bebizonyosodott, hogy az évekkel ezelőtt me­résznek tűnt program bizto­sítja a vállalat jövőjét. Nem könnyű az én helyzetem, de a bizalom, amit kaptam, na­gyon megtisztelő. Nem me­rőben új dolgokra van szük­ség, a már bevált elképzelé­sekkel akarok irányítani, al­kalmazkodva a piac, a gaz­daság változásaihoz. Persze, ehhez is sok erő, kitartás kell... technika- és divatváltás las­sú, a vállalatok egy része nem elég gyorsan reagál a piac kívánalmaira. Sokszor fékezik a haladást gazdasá­gi körülményeink, a szabá­lyozás és árrendszerbeli kö­töttségek is, aminek a vál­toztatásán szintén dolgozunk. Néhány példával próbálom közelebb hozni ezt a bonyo­lult közgazdasági kérdést. Emelkednek a nyersanyag- árak, s az árkülönbözetet az állami költségvet'és csak részben tudja kiegyenlíteni, s az iparvezetésnek döntenie kell abban, hogy áthárítha- tók-e a többletköltségek a vevőre, vagy abból a ter­mékből kevesebbet. gyárt­sunk. Ha nélkülözhetetlen közhasználatú cikkről van szó, gyakran a költségvetés­ből dotáltuk a terméket, de ennek lehetőségei is végesek. Másokat a vállalatok vesz­teségesen értékesítenek, de tartósan ez sem elviselhető. Más oldalról közelítve. ez úgy is jelentkezik, hogv a termelő kínálja a kiállításon bemutatott, közönségáikert aratott terméket., de a ke­reskedő azt nem veszi át, mert magasabb az ára, no­ha esetleg a vevők egy része megfizetné a szebb kivitelt, divatos formát, fazont. A kereskedelem esetleg csak egyébként magas költséggel járó kis szériára tart igénvt. s hogv az iparnak mégis ér­demes legyen gyártani az árut. exnortra is felkínáliák, s a kezdeménvezés akkor jár sikerrel, ha az exnort- merrpridelés létrpinn. Ahhoz csatlakozhat a belkereskede­lem. Másik példa: a csecsemők ruházatánál lényeges a ja­vulás. Bár erre valóban büszkék lehetnek iparunk dolgozói, mégis akad tenni­való. A belkereskedelemmel együtt kiválasztottuk már évekkel ezelőtt néhány olyan Bár a csaknem két hétig tartó esős idő megállította a tavaszi munkákat, a gazdasá­gok többségében mégsem bánták, hisz a földeknek már nagyon hiányzott a nedves­ség. Persze így szinte min­denütt pihenőre kényszerül­tek a kukoricát vető, illetve a vegyszeres gyomirtást vég­ző gépek. A Hatvani Cukor­gyár termelési körzetében befejezték a cukorrépa veté­sét, amelynek több mint fe­le már szépen kikelt, 440 hektáron viszont a fagy ki­pusztította a sarjadó, gyenge növényeket. Hasonlóan' meg­viselte a hideg több gazda­ság gyümölcsösét, lucerná­sát. Vámosgyörkön, Egerben a Magyar—Bolgár Barát­ság Termelőszövetkezetben fáznak a kukoricák is. Az eddig elvetett több mint ezer hektárról ugyanis ami kikelt, az bizony igen cse- nevész, sárgultak a levelei. A tervek szerint néhány na­pon belül végeznek a hátra­levő. csaknem 300 hektárral is, s az erőgépek most már a frissen vágott takarmány behordásán dolgozhatnak. Egyébként a takarmánynövé- nyékén — főleg a lucernán látszik a tavaszi fagy, csak­úgy mint a 80 hektáron ve­tett cukorrépa egyes tábláin. A hét végén fejeződött be csaknem hétszáz hektáron a napraforgó vetése is. A megyeszékhely egyetlen termelőszövetkezetében, az Egri Csillagokban a tavasz legnagyobb munkáján jutot­tak túl a szőlészek: 120 hek­táron elkészültek a szőlőte­lepítéssel. Jobbára persze a vörös fajták vesszői kerültek a földbe, hisz a gazdaságnak ez az egyik legjövedelme­zőbb fajtacsaládja. Egyéb­ként a szőlőben most a tám- berendezéseket javítgatják, erősítgetik a brigádok, a gé­pek pedig a talajmunkát, s a gyomirtás befejező mun­kálatait végzik. A tervezettnél nagyobb te­rületen, mintegy 400 hektá­ron vetnek kukoricát az idén az egriek, s a közeli alapvető terméket, amire a gyermekeknek szükségük van, s köteleztük a gyára­kat, hogy ezeket változatlan áron és minőségben, megha­tározott mennyiségben gyártsák. A szülők egy ré­sze azonban nehézményezi, hogy miért nem kínálunk régi áron korszerűbb termé­keket. Mi is törekszünk er­re, de a szigorú számok, a termelési költségek időnként gátat szabnak a száhdéknak, illetve az igények teljesíté­sének. A forgalomba hozott gyermekruhák árát így is átlagosan 30 százalékkal tá­mogatja, kiegészíti az állam. Az iparnak az a felada­ta, hogy a vásárlók külön­böző igényét az eddiginél differenciáltabban elégítse ki. Egymás spellett ott kell lenniük az olcsóbb, de meg­bízható minőségű, a köze­pes és a drága áruknak is. A vevőre kell bíznunk, hogy eldöntse, melyiket választja, A könnyűipar az eddig vég- rehaitott és a tovább foly­tatódó korszerűsítésekkel egyre alkalmasabb arra, hogy ennek a feladatának jobban megfeleljen. Ehhez azonban szükség van a vál­lalatokon belül a vezető, szervező munka javítására, a technológiai fegyelemre csakúgy, mint a vállalatok jobb együttműködésére. Ezért ösztönzünk az export és a hazai ellátási feladata- ik jobb megoldására irányu­ló közös érdekeltségű társu­lások létrehozására. A KÖNNYŰIPARBAN csakúgy, mint iparunk más területein, még sok a ten­nivaló, nagy erőfeszítéseket kíván az V. ötéves tervben megjelölt célok, tervfelada­tok teljesítése, vagy megkö­zelítése. Bizonyos vagyok azonban abban, hogv ágaza­tunk dolgozói készek, képe­sek a rá.iuk váró megnöve­kedett feladatok végrehajtá­sára is. napokban itt is elindulnak a lucernásokba a kaszálógépek. Várják a gazdaságban a gyümölcsösök „tisztulását”, hogy felmérhessék, valójá­ban eddig mekkora kárt tett bennük a tavaszi fagy, s hogy egyáltalán milyen ter­mésre számíthatnak a nyá­ron. Tegnap az utolsó gyap­júktól megfosztott birkák is kikerültek a nyírók kezei közül s ezzel az állattenyész­tés egyik legfontosabb idény­munkája fejeződött be. - A „termelés” sem lebecsülendő az idén, a 2300 juhról több mint 110 mázsa gyapjút vág­tak le. Gyöngyösön a Mátra Kincse Termelő- szövetkezetben még két nap és mind a 450 hektárnyi ku­korica a földbe kerül. Igaz, ,ha a talaj hőmérséklete már az előző hetekben elérte vol­na a szükséges mértéket, ak­kor nagyjából két héttel előbbre tartanának a tavaszi munkákban. Ügy számítot­ták, hogy a kukoricát má­jus 1-re elültetik, mert a vetését április 10-én kezdték el. Két nappal később a nap­raforgó vetéséhez kezdtek hozzá. A vetőgépeket két MTZ—80-a.ssal üzemeltet­ték, hogy a teljesítményt fo­kozzák. Az időjárás sok gondot okozott az elmúlt évben és most a tavasszal is a szövet­kezetben a szükséges mun­kák elvégzésében. Nemcsak a fagy, hanem a sok víz miatt is kipusztult az őszi vetés egy része. Emiatt 23 hektárnyi területen újra kellett vetni az őszi búzát. Ahol szükség volt rá, ott felülvetéssel javították a búzát, amit összesen 56 hek­tárnyi területen kellett elvé­gezni. Az ősszel elvetett bú­za most összesen 640 hektár­nyi területen díszük. Örömmel figyelik a tsz- ben, hogyan sorol a napra­forgójuk a 1Í0 hektárnyi te­rületen. Szépen fejlődik, mondják, hiszen a növények már 5—10 centire megnőt­tek. Ugyancsak szép a ta­vaszi árpájuk is a mintegy 150 hektárnyi területen. A tőállomány megfelelő, a nö­vények fejlettsége jó, nagy­ságuk a 15—20 centit is el­éri. Ügy gondolják, ezek a tavasziak bizakodóvá teheuk a tsz tagjait, vezetőit. Most már csak a jó időt várják, hogy a késést a ve­tések behozzák, s az idősze­rű munkákban is utolérj :k magukat a szántóföldeken. Zagyvaszántón a hó nélküli kemény tél nem kedvezett a Zagyv >1- gye Termelőszövetkezet ve­téseinek sem. Ami 1270 hek­tárnyi búzájukat illeti, álta­lában gyengébben fejlett a növényzet, 11 százalékot fe­lül is vetettek árpával. En­nek ellenére számítanak 40 —42 mázsás átlagtermésre. Hogy ez bekövetkezzék, most minden figyelmet a véde­lemre, ápolásra fordítanak. A vegyszeres gyomirtással április utolsó napjaiban vé­geztek, s most ez a munka 283 hektárnyi zöldborsójukon folytatódik. Vetőmaggondjuk nem volt. Késve érkezett vi­szont a 214 hektár cukorré­pa fejlődéséhez elengedhetett len vegyszer. S itt kell szól­ni arról, hogy a gyümölcsö­sökben is jelentős kárt oko­zó áprilisi fagy nem kímélte a répát sem. Emiatt 46 hek­tárt kellett újravetni, ami tetemes többletkiadást jelent a gazdaságnak. Az éppen folyamatban le* vő növénytermesztési mun­kák között említjük, hogy a 140 hektáron elvetett üzemi kukorica után ezekben a napokban került fölbe a háztáji vetőmag. Május 15- re szeretnének végezni a 120 hektárnyi silókukoricájuk­kal, ami az állattenyésztés takarmánygondjain enyhít majd. Ezzel kapcsolatos' az a hírünk is, miszerint a Zagyvavölgye Termelőszö.. vetkezet 140 hektár lucerná­jának első vágását tegnap kezdték meg, éspedig ked­vező eredménnyel. Zagyvaszántó, Lőrinci, Apc körzetében egyébként az el­múlt hét végén negyven milliméternyi csapadék hul­lott, ami a közös gazdaság vezetői szerint nagyon el-_ kelt már. Ezzel a búzák is sokáig kihúzzák. Most már inkább meleg napokat vár. nak, hogy erőteljesebb le­gyen a növényzet fejlődése. Eia uegcre eUkeszül m lllyugati A Nyugati pályaudvar tetőszerkezetének szerelői — a MÁV Szak- és Szerelőipari Főnökség dolgozói — már a felújí­tott szerkezeti elemeket szerelik. Munkájuknak több mint felét elvégezték, s az építők a tervek szerint 197') végén átadják rendeltetésének a felújított pályaudvart A képen: munkában a tetőszerkezet szerelői. (MTI fotó — Bajkor József felvétele — KS) Hekeli Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom