Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-08 / 105. szám

A Karamazov testvérek

A múlt héten a televízió z ünnepek miatt nagyon .ütett magáért. Akkor a Dosztojevszkij-hősökre nem jutott terünk. Ezen a héten a tornasorban eredeti mű nem szerepelt, így hát egykét gondolat erejéig visszahívnánk a Karamaaovok lelkiismeretét. A műben lelki forradalmakat hívó előszelek munkálnak. Az ember és személyisége új anyagból gyúrva jelenik meg Dosztojevszkij regényeiben. Legfőbb jellemzőjük az a társadalmi magányosság, az a ..durvaság” ahogyan tartják magukat. az egyéniségüket, az akaraterejüket. mindennel, és mindenkivel szemben.

Dosztojevszkij a Karama- zovokban is a szándék és a tett közötti összefüggéseket firtatja,, azt a cselekvés előtti lelkiállapotot és elmebeli döntést, amikor az ész, a szenvedély, a hangulat, a meg világosi tó. felfedeztető belső döntés, rátalálás megszületik. hogv aztán a mozgósítandó erők leküzdjenek minden akadályt a tett bekövetkeztéig.

Mondhatná valaki, hogy ez séma. egy írói felépítmény. talán még önkényes is, hiszen mindannyian, akik az ember bőrébe belebújhat- tunk így cselekszünk: egy

kis előcsatározás. morfondí- rozás az érdekek körül, ■ a továbbjutás, a haladás, az előnyök körül, s aztán jöhet a cselekvés.

Dosztojevszkij és hősei elsősorban egv-egy önálló szemléletet hordanak magukban magukról és a világról. Erkölcsi nézeteiket a végső követ«Sí

KÉPERNYŐ

ELŐTT

keztetésig vallják, miután felépítették a maguk belső lelki és erkölcsi hierarchiáját, hogy megpróbáljanak azok szerint, azok által és csakis a maguk érdekében élni.

Az apa. az öreg Karamazov álszent. háziig ember. Miután látja, hogy gyermekei nemcsak őt nem tisztelik, de azokat az erkölcsi normákat sem, amiket még a jelenlevő társadalom is érvényesnek tekint, kioktatni. vagy megjavítani elviszi őket a szentéletű szerzeteshez. Ez a tekintély mit sem ér Ivánnak vagy Dimitrij- nek noha Aljosa ennek a papnak a tanítványa.

Iván nemcsak megvallja az erkölcsi nihilizmust, indokol is. Hivatkozik a tekintély nélküli — itt mindig erkölcsiekről van szó! — világra, ahol, ha nincs a megtorlástól való félelem, ha nem hisszük el valakinek és valakiről, hogy a legtitkosabb szándékainkat is felfedi vaigv felfedheti, akkor úgy széliünk sírba. úgy hagyjuk itt az életet a halál küszöbén hogy az utolsó pillanatban minden nullázódik. Miért kell tehát' a belső szándék és a külső cselekvés miatt gyötrődnünk, amikor ez is. az is bevégződik, elmúlik. Következméinvei lehetnek a külső világban, de annak, aki a szándékot megfogalmazta — ez a nagvobbik bűn! — és befejezte, megvalósította azt a cselekvésben, menekül a felelősség alól;

Kelet-magyarországi találkozó Gyöngyösön

A gyöngyösi közös fenntartású szövetkezeti színpad tagjai Folyton folyvást növök— című műsorukat adták elő.

(Fotó: Koczka László)

Az ipari szövetkezetek irodalmi színpadai a keletmagyarországi megyékből Gyöngyösön találkoztak az elmúlt hét végén. Bemutatókat tartottak a Mátra Művelődési Központban, amelynek ugyan tétje nem volt, hiszen sem díjakat nem osztottak ki, sem helyezéseket nem állapíthattak meg a zsűri tagjai, amelynek elnöki tisztét Bodnár Sándor, a Nemzeti Szinház rendezője töltötte be.

Az együttesek szerepelni akartak csupán. Színpadhoz jutottak és egymás előtt bizonyították mire képesek. Szombaton délután egyik részük, vasárnap délelőtt a másik részük lépett fel.

Mindkét alkalommal azonnal meg is beszélték, ki milyen teljesítményt nyújtott, mi volt a jó, mi a kevésbé sikerült az előadásokban. Ez az elemző munka nyitott ajtók mellett folyt, a vezetőkön kívül az együttesek tagjai, sőt maga a közönség is részt vehetett ebben a munkában.

Szombaton este baráti találkozót is rendeztek egy kis kikapcsolódás kedvéért a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet kultúrtermében. A Heves megyei KI- SZÖV mint házigazda, minden kényelmet biztosított az egyesült szövetkezetek révén a vendégeknek,

Utógondozás-szervezetlen

Utógondozók kezdik meg működésüket a nevelőotthonokban azzal a céllal, hogy előkészítsék, segítsék, és figyelemmel kísérjék az állami gondozottak önálló életkezdését, s ha lehetőség van rá, visszatérésüket a családba. Az Oktatási Minisztérium 44 álláshelyet bocsátott ezért a nevelőotthonok rendelkezésére. Többségüket már elfoglalták a pedagógusok, köztük a Bárczi Gusz1979. május 8., keuu

táv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán speciálisan képzett j)szichopedagógusok. Gyakran vetették a hazai gyermekvédelem „szemére”, hogy bár a veszélyeztetett gyermekekről nemzetközileg is elismert módon gondoskodik, az otthonokból kikerülő 18 éves fiatalok viszont önálló életkezdésüknél

szinte kizárólag a saját erejükre vannak utalva.

Ezen a helyzeten folyamatos intézkedéssorozattal igyekszik segíteni államunk. Első lépésként a kormány tavaly hozott rendeletet; évente 6 millió forintot biztosít az önálló életkezdés anyagi támogatására.

ha máshol nem, a halálban.

Hogyan kell tehát akkor élnd? Kinek, milyen vezérfonalat lehet és kell teremtenie ahhoz, hogy az életet, a maga képtelenségében és bonyolultságában végig tudja élni? Mit tehet a társadalom az egyén esetleges zsarnoksága ellen, hogyan tudja korlátozni azokat a kicsapongásokat. amik így — megszűnvén a jogtalanság és az erkölcstelenség kényszere. nincs büntethetőség, amely belülről jogos ítéletet váltana ki — az önemésztés és a társadalom kárhozata lehetnek?

Dosztojevszkijnél a válasz a négy testvér egymás közötti harcában, és minden szándék a harc végső kimenetelében kapja magyarázatát. Dimitrij iszik, habzsolja a szesz által felkorbácsolt vérrel és aggyal az életet. Egyik hibát a másik után követi el. harcban áll mindennel és mindenkivel, mert nem találja az élet értelmét. Ügy sem, ahogy mások vezérelnék őt. úgy sem. ahogyan ő elképzeli ezt a világot. Kívül él a társadalmon, egy magateremtette kétségbeesésben, ahol a bűn tudata a szándék után is nagy füstcsóvát húz. De semmi nem téríti le a veszélyes útról. A pénz utáni hajsza, és az átokszerűen hordott szerelmi szenvedély gyanúba keveri őt. A körülmények összejátszása be is tölti a végzétet fölötte. Ártatlanul bűnhődik. Megérdemelte?

Iván Pirjev rendezte ezt a nagy hatású és minden részletében az író leikéhez és szelleméhez hű regény- adaptációt. A testvérek közötti harcot, a jellemek, a lelki ismeretek kegyetlen gyötrődését jól vágott képsorokban érzékelteti. Munkáját a bírósági tárgyalás és az azt megelőző felvételek dicsérik leginkább. Nagyszerű drámát épített fel a regényből, mert ezekben az öntörvényű hősökben hisz. Igazat ad Dosztojevszkijnek abban, ahogyan az embert szándékot felépíti, ahogyan a jellemet és a lelkiismeretet a visszatalrthatat- lan cselekvés, a bukás felé megindítja. És ha van földi kárhozat, akkor ezek a hősök végigélik azt. Talán azért, mert szeretnének megtisztulni.' megszabadulni éppen a kínzó jellemi adottságoktól.

Mihail Uljanov, Lionella Pirjeva, Kirill Lavrov, Andrej Magkov, Mark Prudkin, Szvetlána Korkoska és Va- lentyin Nyikulin játsszák ennek a széles lélektani körképnek a főhőseit, ízelítőt adva Dosztojevszkij bűntudatáról. amellyel az embert szemlélte és azonosította.

Farkas András

SzíniátszA csoportok néphadsereg’! fesztiválja

Tehetséges fiatalok, sikeres műsorok

Gáladélelőtt az egri Gárdonyi Géza Színházban

vári Endre irodalmi színpadosok is A tűz márciusa című produkcióval. Az egyes költemények előadásának szintjét valószínűleg joggal bírálhatja a kritikus, mégsem ezt tartja elsődlegesnek,' mert elbűvölte az az őszinte hevület, amely átforrósította a mondatokat.

Az ifjúság nem ismer lehetetlent, s bármilyen nagy, fába is szívesen vágja a fejszét. Ezt tette az Arma Színpad gárdája is, amikor Moliere Dr. Fregolí című,1 sok szempontból az író korához kötődő fnegjegyzések-' kel, kiszólásokkal tűzdelt je-' lenetét hozta, közel a mához.' A szereplők hitelesek voltak, s mégis a jelenhez szólva nevettették kj a nézők-í kel a fontoskodást, az álte- kintélyeket. Ott, a világot jelentő deszkákon valamennyien felszabadultan ko.’ médiáztak, igazolva azt is, hogy a színpadi mozgás fortélyait is el lehet sajátítani; Minden lépésük, minden mozdulatuk az alakok jelleméből fakadt.

S ha már itt tartunk, még kell említenünk a Periszkóp Pantomim Stúdiót. Amit etűdjeikkel adtak, az már a hivatásosok körében is re- mekelésnek számítana; akaratlanul is jelezték, hogy ez a sajátos művészetág a maga formai kelléktárával is képes annyit kifejezni mint a szóbeli kifejezés re-; gimentnyi eszközével.

Pillanatkép a Monitor együttes műsorából

(Fotó: Szántó György)

Tíz esztendeje annak, hogy Egerben először rendezték meg a színjátszó csoportok és irodalmi színpadok nép- hadseregi fesztiválját. A barokk város az elmúlt hét végén már ötödik alkalommal adott otthont a rangos rendezvénysorozatnak. E sorok írója minden két évben tudósított az eseményekről, s így figyelemmel kísérhette azt, hogy miként alakul a színvonal, mutatkozik-e valamiféle fejlődés, jelentkezik-e visszaesés ebben a közérdeklődésre számot tartó mozgalomban.

Most. miután megtekintette — a Gárdonyi Géza Színházban — a vasárnap délelőtti gálaműsort, amelynek keretében a legjobb, az arany fokozatos minősítést nyert együttesek mutatkoztak be; bízvást állíthatja, hogy a kezdeti lendület nem tört meg, sőt egyre felfelé ível.

Nem kis dolog ez, mert honvédségnél általában

kétévenként változnak az arcok: leszerelnek a régi sorkötelesek, s jönnek az újak. Ez azt jelenti, hogy a lelkes rendezőknek folyvást elölről kell kezdeniük mindent. Más szóval: nehéz, de izgalmas feladatot vállalnak. Nevezhetjük ezt tisztes küldetésnek is. A műkedvelő katonafiatalok zöméből

ugyanis nem lesz hivatásos színész, Thália felkent szolgálója. Annyi útravalót azonban mindegyik kap, hogy felfogja, érezze, értse a Szépet. Bizonyára, akadnak köztük olyanok js, akik a civil életben sem mondanak le hobbijukról, s újabb embereket nyernek meg a nemes ügy számára.

Épp ezért nem mindegy, hogy mi kerül a tarsolyba, egyáltalán nem érdektelen, milyen műveket állítanak színpadra, jelenítenek meg.

Nos, semmi ok az aggodalomra. Az egyes darabok, illetve összeállítások megválasztását az igényesség jellemezte. Öröm az, hogy megkülönböztetik az értékest, a gondolatgazdag alkotásokat, a hirtelen született, a tartalmatlan, a csak hatásvadászatra törekvő fércmunkáktól. Az utóbbit elvetik az előbbit készséggel, s avatottan, a Tartalmi mozzanatokat jó érzékkel hangsúlyozva tolmácsolják. ' Ez akkor is érdem, ha nem mindig birkóznak meg maradéktalanul a vállalt feladattal. Végtére is lelkes amatőrök, s a szó nemesebb értelmében vett rutinig is hosszú út vezet. Ők ráléptek. jól haladnak, s elérhető számukra majd minden állomás. A Kiskunság együttes tagjai például jubileumi műsorral — 1919 emléke előtt tisztelegtek — léptek pódiumra. A verseket kissé botladozva adták elő, mozgáskultúrájuk se mondható kifogástalannak. Azt mégis bizonvították, hogy nagyra becsülik az elődök haladó hagyatékát, s azt vallják, hogv nagyapáink napjaink békéjének, nyugalmának kovácsoló, is voltak. Ezért mindenképpen elismerés jár.

Ahány arc, annyi egyéniség, s mennyi köztük a tehetséges ifjú. Izgatja őket a múlt. Valószínűleg a tisztánlátás óhaja, az eszmei rendezettség vágya sarkallja őket arra. hogy az 1848—49- es forradalom és szabadságharc igazi örökségét bogoz- gassák. Rendezői kalauzolás, sál ugyan, de elvetik a sablont, a legkézenfekvőbb megoldásokat, s újszerű megjelenítésre szánják rá magukat. Ezt tették a SágHa valaki azt hiszi, hogy ezek a húszon innen és alig túliak felnőtrtes pózokat vettek fel, csak a gondolati mélységeket kutatták, akkor jókorát téved. Az volt a megnyerő bennük, hogy nem tagadták meg önmagukat, a koruk szülte derűt, s felvillantották a humor ízeit is.’ Az Ady Endre Klubszínpad fiataljai a katonaélet, s hétköznapjaik visszásságait pel- lengérezték ki, megmutatva azt, hogy nyitott szemmel járnak az életben.

A Viádukt Színpad tagjai méltán kaptak vastapsot, hiszen egy rég; szép népballadát plántáltak át a ma viszonyai közé. Csipkedték a hűtlenséget, az állhatatlan- ságot, s karikírozták — megnyerő átéléssel — saját hibáikat is.

Hol tart a néphadsereg! színjátszó mozgalom? Erre egy gálaműsor megtekintése után nem lehet szakszerűen felelni. Egy azonban biztos: a tehetséges katonafiatalok méltán érdemelték meg a sikert, hiszen valamennyien egyéni ízzel tolmácsolták a míves gondolatokat.

Reméljük —, s ezt azért jelzi ez a program js — így lesz két év múlva is...

Pécsi István

Dancza János:

Az lf/lO-es vörös tüzérüteg

(Részletek a szerző azonos című visszaemlékezéséből)

3.

— Adja ide a puskát — mondta csaknem parancso- lólag. Csak úgy ülve nyitottam ki a biztosítót és csövét a pocakjához nyomva mondtam:

— No, vigye! — Ügy elsápadt mint a fal, és síró hangon könyörgött, hogy három gyereke van.

— Hát akkor meg mi a fenének kapkod itt a puska után. Menjen haza, amíg szépen van — mondtam dühösen.

Az elvtársak jót nevettek a jelenetem Kocán éles, hasító hangján adta ki a parancsot.

— Aki a fegyvereteket megfogja, golyót a hasába. — Erre a kóválygó alakok úgy elpárologtak, mint a kámfor.

Siettette távozásukat egy veszélyes esemény is. Az egyik ágyú rudas lovai megriadva felágaskodtak, s a lőszerszekrény ajtaja kinyílt, és két láda srapnell az úttestre zuhant. Ez többet használt minden fenyegetésnél.

Végre indulhattunk befelé a városba. Előbb azonban a parancsnokunk figyelmeztetett, hogy a lakossággal ne álljunk szóba. Nézegettem jobbra-balra, hogy ismerőst lássak, akitől megkérdezhetném, hogy mi van itt, de nem láttam egyet se. Ami a legfeltűnőbb volt, hogy egyetlen vöröskatonát, vagy vörösőrt sem lehetett látni. Hová a fenébe tűntek ezek? Se kint a csehek előtt, se bent a városban... A ferencesek temploma előtt néhány ember nézte az ütegünket, amint a vár felé mentünk. Észrevettem köztük Székely Bélát, a fiatal borbélysegédet, aki gyerekkori pajtásom volt. Intettem neki és odajött hozzám. Nagyon megörült a találkozásnak. Kérdésemre elmondotta, hogy Egerben május 1-én ellenforradalom tört ki. Letépték a dekorációkat, a direktórium tagjainak egy része elmenekült, egy részüket letartóztatták. A városban az ellenforradalmárok az urak: Szita Mihály alezredes a katonai parancsnok. Mire a barátok hídjára értünk, ennyit mondott el röviden a barátom. No, ez elég is volt ilyen rövid úton.

Ellenforradalom... Mesélt nekem erről a bátyám, aki mint vöröskatona harcolt ellenük az orosz polgár- háborúban. Mi még nem verekedtünk velük, de már ösztönösen éreztük a szelét. Az állandó, harc ’hélküli visszavonulás, a tisztjeink súgdolózása, titkolózása ezzel a hórihorgas alakkal, az irányítás hiánya, a civilek puskaszerzési kísérlete, lassanként kezdett érthetővé válni. De hiszen ez annyit jelent, hogy az urak meg

akarják dönteni a mi Tanácsköztársaságunkat, hogy újból ők vegyék át a hatalmat. Hiszen alighogy elhallgatott a parancsszavuk, ami mint az ostor pattogott rajtunk. Alighogy belekóstoltunk a másikba, amit minden porcikánkkal éreztünk, hogy- jobb, emberibb, és máris tűrjük hogy újból a fülünkbe csapjon az ő parancs, szavuk? Mit lehetne ez ellen' tenni, hogy ne sikerüljön ne_ kik? Hiszen nem vagyunk se betegek, se gyávák, és van kedvünk is, érőnk is harcolni, csak... Igen, hát sokféle ábrázatban mutatkozhat meg az ellenforradalom. Nálunk akkor így mutatkozott be. Ezen gondolkodtam, amíg ágyúink a vár meredek feljáróján zörögtek. És mélységes gyűlölet forrt bennem ellenük.

HAZUG TISZTEK

A tisztjeink körül sündör- gő alakoknak ragyogott az arcuk. Majd a bőrükből búj- taki ki örömükben, hogy négy 10 cm-es ágyúhoz, sok lövedékhez és jól összeszokott legénységhez jutottak.

(Folytatjuk)