Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-08 / 105. szám

A Karamazov testvérek A múlt héten a televízió z ünnepek miatt nagyon .ütett magáért. Akkor a Dosztojevszkij-hősökre nem jutott terünk. Ezen a héten a tornasorban eredeti mű nem szerepelt, így hát egy­két gondolat erejéig vissza­hívnánk a Karamaaovok lel­kiismeretét. A műben lelki forradalmakat hívó előszelek munkálnak. Az ember és személyisége új anyagból gyúrva jelenik meg Doszto­jevszkij regényeiben. Legfőbb jellemzőjük az a társadal­mi magányosság, az a ..dur­vaság” ahogyan tartják ma­gukat. az egyéniségüket, az akaraterejüket. mindennel, és mindenkivel szemben. Dosztojevszkij a Karama- zovokban is a szándék és a tett közötti összefüggéseket firtatja,, azt a cselekvés előtti lelkiállapotot és elme­beli döntést, amikor az ész, a szenvedély, a hangulat, a meg világosi tó. felfedeztető belső döntés, rátalálás meg­születik. hogv aztán a moz­gósítandó erők leküzdjenek minden akadályt a tett be­következtéig. Mondhatná valaki, hogy ez séma. egy írói felépít­mény. talán még önkényes is, hiszen mindannyian, akik az ember bőrébe belebújhat- tunk így cselekszünk: egy kis előcsatározás. morfondí- rozás az érdekek körül, ■ a továbbjutás, a haladás, az előnyök körül, s aztán jö­het a cselekvés. Dosztojevszkij és hősei el­sősorban egv-egy önálló szem­léletet hordanak magukban magukról és a világról. Erköl­csi nézeteiket a végső követ­«Sí KÉPERNYŐ ELŐTT keztetésig vallják, miután fel­építették a maguk belső lel­ki és erkölcsi hierarchiáját, hogy megpróbáljanak azok szerint, azok által és csak­is a maguk érdekében élni. Az apa. az öreg Karama­zov álszent. háziig ember. Miután látja, hogy gyerme­kei nemcsak őt nem tiszte­lik, de azokat az erkölcsi normákat sem, amiket még a jelenlevő társadalom is érvényesnek tekint, kioktat­ni. vagy megjavítani elviszi őket a szentéletű szerzetes­hez. Ez a tekintély mit sem ér Ivánnak vagy Dimitrij- nek noha Aljosa ennek a papnak a tanítványa. Iván nemcsak megvallja az erkölcsi nihilizmust, in­dokol is. Hivatkozik a tekin­tély nélküli — itt mindig erkölcsiekről van szó! — világra, ahol, ha nincs a megtorlástól való félelem, ha nem hisszük el valakinek és valakiről, hogy a legtit­kosabb szándékainkat is fel­fedi vaigv felfedheti, akkor úgy széliünk sírba. úgy hagyjuk itt az életet a halál küszöbén hogy az utolsó pil­lanatban minden nullázódik. Miért kell tehát' a belső szándék és a külső cselekvés miatt gyötrődnünk, amikor ez is. az is bevégződik, elmú­lik. Következméinvei lehet­nek a külső világban, de an­nak, aki a szándékot megfo­galmazta — ez a nagvobbik bűn! — és befejezte, megva­lósította azt a cselekvésben, menekül a felelősség alól; Kelet-magyarországi találkozó Gyöngyösön A gyöngyösi közös fenntartású szövetkezeti színpad tagjai Folyton folyvást növök— című műsorukat adták elő. (Fotó: Koczka László) Az ipari szövetkezetek irodalmi színpadai a kelet­magyarországi megyékből Gyöngyösön találkoztak az elmúlt hét végén. Bemuta­tókat tartottak a Mátra Mű­velődési Központban, amely­nek ugyan tétje nem volt, hiszen sem díjakat nem osztottak ki, sem helyezése­ket nem állapíthattak meg a zsűri tagjai, amelynek elnö­ki tisztét Bodnár Sándor, a Nemzeti Szinház rendezője töltötte be. Az együttesek szerepelni akartak csupán. Színpadhoz jutottak és egymás előtt bi­zonyították mire képesek. Szombaton délután egyik ré­szük, vasárnap délelőtt a másik részük lépett fel. Mindkét alkalommal azon­nal meg is beszélték, ki mi­lyen teljesítményt nyújtott, mi volt a jó, mi a kevésbé sikerült az előadásokban. Ez az elemző munka nyitott aj­tók mellett folyt, a vezető­kön kívül az együttesek tag­jai, sőt maga a közönség is részt vehetett ebben a mun­kában. Szombaton este baráti ta­lálkozót is rendeztek egy kis kikapcsolódás kedvéért a Mátravidéki Építő- és Szak­ipari Szövetkezet kultúrter­mében. A Heves megyei KI- SZÖV mint házigazda, min­den kényelmet biztosított az egyesült szövetkezetek ré­vén a vendégeknek, Utógondozás-szervezetlen Utógondozók kezdik meg működésüket a nevelőottho­nokban azzal a céllal, hogy előkészítsék, segítsék, és fi­gyelemmel kísérjék az álla­mi gondozottak önálló élet­kezdését, s ha lehetőség van rá, visszatérésüket a csa­ládba. Az Oktatási Minisz­térium 44 álláshelyet bocsá­tott ezért a nevelőotthonok rendelkezésére. Többségüket már elfoglalták a pedagógu­sok, köztük a Bárczi Gusz­1979. május 8., keuu táv Gyógypedagógiai Tanár­képző Főiskolán speciálisan képzett j)szichopedagógusok. Gyakran vetették a hazai gyermekvédelem „szemére”, hogy bár a veszélyeztetett gyermekekről nemzetközileg is elismert módon gondos­kodik, az otthonokból kike­rülő 18 éves fiatalok viszont önálló életkezdésüknél szinte kizárólag a saját ere­jükre vannak utalva. Ezen a helyzeten folya­matos intézkedéssorozattal igyekszik segíteni államunk. Első lépésként a kormány tavaly hozott rendeletet; évente 6 millió forintot biz­tosít az önálló életkezdés anyagi támogatására. ha máshol nem, a halálban. Hogyan kell tehát akkor élnd? Kinek, milyen vezér­fonalat lehet és kell terem­tenie ahhoz, hogy az életet, a maga képtelenségében és bonyolultságában végig tud­ja élni? Mit tehet a társa­dalom az egyén esetleges zsarnoksága ellen, hogyan tudja korlátozni azokat a ki­csapongásokat. amik így — megszűnvén a jogtalanság és az erkölcstelenség kénysze­re. nincs büntethetőség, amely belülről jogos ítéletet váltana ki — az önemésztés és a társadalom kárhozata lehetnek? Dosztojevszkijnél a válasz a négy testvér egymás közöt­ti harcában, és minden szán­dék a harc végső kimenete­lében kapja magyarázatát. Dimitrij iszik, habzsolja a szesz által felkorbácsolt vér­rel és aggyal az életet. Egyik hibát a másik után követi el. harcban áll mindennel és mindenkivel, mert nem találja az élet értelmét. Ügy sem, ahogy mások vezérel­nék őt. úgy sem. ahogyan ő elképzeli ezt a világot. Kívül él a társadalmon, egy ma­gateremtette kétségbeesésben, ahol a bűn tudata a szándék után is nagy füstcsóvát húz. De semmi nem téríti le a veszélyes útról. A pénz utáni hajsza, és az átokszerűen hordott szerelmi szenve­dély gyanúba keveri őt. A körülmények összejátszása be is tölti a végzétet fölötte. Ártatlanul bűnhődik. Megér­demelte? Iván Pirjev rendezte ezt a nagy hatású és minden részletében az író leikéhez és szelleméhez hű regény- adaptációt. A testvérek kö­zötti harcot, a jellemek, a lelki ismeretek kegyetlen gyötrődését jól vágott képso­rokban érzékelteti. Munkáját a bírósági tárgyalás és az azt megelőző felvételek dicsérik leginkább. Nagyszerű drámát épített fel a regényből, mert ezekben az öntörvényű hő­sökben hisz. Igazat ad Dosz­tojevszkijnek abban, ahogyan az embert szándékot felépíti, ahogyan a jellemet és a lel­kiismeretet a visszatalrthatat- lan cselekvés, a bukás felé megindítja. És ha van földi kárhozat, akkor ezek a hő­sök végigélik azt. Talán azért, mert szeretnének meg­tisztulni.' megszabadulni ép­pen a kínzó jellemi adott­ságoktól. Mihail Uljanov, Lionella Pirjeva, Kirill Lavrov, And­rej Magkov, Mark Prudkin, Szvetlána Korkoska és Va- lentyin Nyikulin játsszák en­nek a széles lélektani kör­képnek a főhőseit, ízelítőt adva Dosztojevszkij bűntu­datáról. amellyel az embert szemlélte és azonosította. Farkas András SzíniátszA csoportok néphadsereg’! fesztiválja Tehetséges fiatalok, sikeres műsorok Gáladélelőtt az egri Gárdonyi Géza Színházban vári Endre irodalmi színpa­dosok is A tűz márciusa című produkcióval. Az egyes költemények előadásának szintjét valószínűleg joggal bírálhatja a kritikus, még­sem ezt tartja elsődlegesnek,' mert elbűvölte az az őszinte hevület, amely átforrósította a mondatokat. Az ifjúság nem ismer le­hetetlent, s bármilyen nagy, fába is szívesen vágja a fej­szét. Ezt tette az Arma Színpad gárdája is, amikor Moliere Dr. Fregolí című,1 sok szempontból az író ko­rához kötődő fnegjegyzések-' kel, kiszólásokkal tűzdelt je-' lenetét hozta, közel a mához.' A szereplők hitelesek vol­tak, s mégis a jelenhez szól­va nevettették kj a nézők-í kel a fontoskodást, az álte- kintélyeket. Ott, a világot jelentő deszkákon vala­mennyien felszabadultan ko.’ médiáztak, igazolva azt is, hogy a színpadi mozgás for­télyait is el lehet sajátítani; Minden lépésük, minden mozdulatuk az alakok jelle­méből fakadt. S ha már itt tartunk, még kell említenünk a Periszkóp Pantomim Stúdiót. Amit etűdjeikkel adtak, az már a hivatásosok körében is re- mekelésnek számítana; aka­ratlanul is jelezték, hogy ez a sajátos művészetág a ma­ga formai kelléktárával is képes annyit kifejezni mint a szóbeli kifejezés re-; gimentnyi eszközével. Pillanatkép a Monitor együttes műsorából (Fotó: Szántó György) Tíz esztendeje annak, hogy Egerben először rendezték meg a színjátszó csoportok és irodalmi színpadok nép- hadseregi fesztiválját. A ba­rokk város az elmúlt hét vé­gén már ötödik alkalommal adott otthont a rangos ren­dezvénysorozatnak. E sorok írója minden két évben tu­dósított az eseményekről, s így figyelemmel kísérhette azt, hogy miként alakul a színvonal, mutatkozik-e va­lamiféle fejlődés, jelentke­zik-e visszaesés ebben a közérdeklődésre számot tar­tó mozgalomban. Most. miután megtekintet­te — a Gárdonyi Géza Szín­házban — a vasárnap dél­előtti gálaműsort, amelynek keretében a legjobb, az arany fokozatos minősítést nyert együttesek mutatkoz­tak be; bízvást állíthatja, hogy a kezdeti lendület nem tört meg, sőt egyre felfelé ível. Nem kis dolog ez, mert honvédségnél általában kétévenként változnak az arcok: leszerelnek a régi sorkötelesek, s jönnek az újak. Ez azt jelenti, hogy a lelkes rendezőknek folyvást elölről kell kezdeniük min­dent. Más szóval: nehéz, de izgalmas feladatot vállalnak. Nevezhetjük ezt tisztes kül­detésnek is. A műkedvelő katonafiatalok zöméből ugyanis nem lesz hivatásos színész, Thália felkent szol­gálója. Annyi útravalót azonban mindegyik kap, hogy felfogja, érezze, értse a Szépet. Bizonyára, akad­nak köztük olyanok js, akik a civil életben sem monda­nak le hobbijukról, s újabb embereket nyernek meg a nemes ügy számára. Épp ezért nem mindegy, hogy mi kerül a tarsolyba, egyáltalán nem érdektelen, milyen műveket állítanak színpadra, jelenítenek meg. Nos, semmi ok az aggo­dalomra. Az egyes darabok, illetve összeállítások megvá­lasztását az igényesség jel­lemezte. Öröm az, hogy megkülönböztetik az érté­kest, a gondolatgazdag alko­tásokat, a hirtelen született, a tartalmatlan, a csak ha­tásvadászatra törekvő férc­munkáktól. Az utóbbit el­vetik az előbbit készséggel, s avatottan, a Tartalmi moz­zanatokat jó érzékkel hang­súlyozva tolmácsolják. ' Ez akkor is érdem, ha nem mindig birkóznak meg ma­radéktalanul a vállalt fel­adattal. Végtére is lelkes amatőrök, s a szó nemesebb értelmében vett rutinig is hosszú út vezet. Ők rálép­tek. jól haladnak, s elérhető számukra majd minden ál­lomás. A Kiskunság együt­tes tagjai például jubileu­mi műsorral — 1919 emléke előtt tisztelegtek — léptek pódiumra. A verseket kis­sé botladozva adták elő, mozgáskultúrájuk se mond­ható kifogástalannak. Azt mégis bizonvították, hogy nagyra becsülik az elődök haladó hagyatékát, s azt vallják, hogv nagyapáink napjaink békéjének, nyugal­mának kovácsoló, is voltak. Ezért mindenképpen elis­merés jár. Ahány arc, annyi egyéni­ség, s mennyi köztük a te­hetséges ifjú. Izgatja őket a múlt. Valószínűleg a tisztán­látás óhaja, az eszmei ren­dezettség vágya sarkallja őket arra. hogy az 1848—49- es forradalom és szabadság­harc igazi örökségét bogoz- gassák. Rendezői kalauzolás, sál ugyan, de elvetik a sab­lont, a legkézenfekvőbb megoldásokat, s újszerű megjelenítésre szánják rá magukat. Ezt tették a Ság­Ha valaki azt hiszi, hogy ezek a húszon innen és alig túliak felnőtrtes pózokat vettek fel, csak a gondolati mélységeket kutatták, akkor jókorát téved. Az volt a megnyerő bennük, hogy nem tagadták meg önmagukat, a koruk szülte derűt, s felvil­lantották a humor ízeit is.’ Az Ady Endre Klubszínpad fiataljai a katonaélet, s hét­köznapjaik visszásságait pel- lengérezték ki, megmutatva azt, hogy nyitott szemmel járnak az életben. A Viádukt Színpad tag­jai méltán kaptak vastapsot, hiszen egy rég; szép népbal­ladát plántáltak át a ma vi­szonyai közé. Csipkedték a hűtlenséget, az állhatatlan- ságot, s karikírozták — megnyerő átéléssel — saját hibáikat is. Hol tart a néphadsereg! színjátszó mozgalom? Erre egy gálaműsor megtekintése után nem lehet szakszerűen felelni. Egy azonban biztos: a tehetséges katonafiatalok méltán érdemelték meg a sikert, hiszen valamennyien egyéni ízzel tolmácsolták a míves gondolatokat. Reméljük —, s ezt azért jelzi ez a program js — így lesz két év múlva is... Pécsi István Dancza János: Az lf/lO-es vörös tüzérüteg (Részletek a szerző azonos című visszaemlékezéséből) 3. — Adja ide a puskát — mondta csaknem parancso- lólag. Csak úgy ülve nyitot­tam ki a biztosítót és csö­vét a pocakjához nyomva mondtam: — No, vigye! — Ügy elsá­padt mint a fal, és síró han­gon könyörgött, hogy három gyereke van. — Hát akkor meg mi a fenének kapkod itt a puska után. Menjen haza, amíg szépen van — mondtam dü­hösen. Az elvtársak jót nevettek a jelenetem Kocán éles, ha­sító hangján adta ki a pa­rancsot. — Aki a fegyvereteket megfogja, golyót a hasába. — Erre a kóválygó alakok úgy elpárologtak, mint a kámfor. Siettette távozásukat egy veszélyes esemény is. Az egyik ágyú rudas lovai meg­riadva felágaskodtak, s a lőszerszekrény ajtaja kinyílt, és két láda srapnell az út­testre zuhant. Ez többet használt minden fenyegetés­nél. Végre indulhattunk befelé a városba. Előbb azonban a parancsnokunk figyelmezte­tett, hogy a lakossággal ne álljunk szóba. Nézegettem jobbra-balra, hogy ismerőst lássak, akitől megkérdezhet­ném, hogy mi van itt, de nem láttam egyet se. Ami a legfeltűnőbb volt, hogy egyetlen vöröskatonát, vagy vörösőrt sem lehetett látni. Hová a fenébe tűntek ezek? Se kint a csehek előtt, se bent a városban... A feren­cesek temploma előtt né­hány ember nézte az ütegün­ket, amint a vár felé men­tünk. Észrevettem köztük Székely Bélát, a fiatal bor­bélysegédet, aki gyerekkori pajtásom volt. Intettem ne­ki és odajött hozzám. Na­gyon megörült a találkozás­nak. Kérdésemre elmondotta, hogy Egerben május 1-én el­lenforradalom tört ki. Le­tépték a dekorációkat, a di­rektórium tagjainak egy ré­sze elmenekült, egy részüket letartóztatták. A városban az ellenforradalmárok az urak: Szita Mihály alezredes a katonai parancsnok. Mire a barátok hídjára értünk, ennyit mondott el röviden a barátom. No, ez elég is volt ilyen rövid úton. Ellenforradalom... Me­sélt nekem erről a bátyám, aki mint vöröskatona har­colt ellenük az orosz polgár- háborúban. Mi még nem ve­rekedtünk velük, de már ösztönösen éreztük a szelét. Az állandó, harc ’hélküli visszavonulás, a tisztjeink súgdolózása, titkolózása ez­zel a hórihorgas alakkal, az irányítás hiánya, a civilek puskaszerzési kísérlete, las­sanként kezdett érthetővé válni. De hiszen ez annyit jelent, hogy az urak meg akarják dönteni a mi Ta­nácsköztársaságunkat, hogy újból ők vegyék át a hatal­mat. Hiszen alighogy elhall­gatott a parancsszavuk, ami mint az ostor pattogott raj­tunk. Alighogy belekóstol­tunk a másikba, amit min­den porcikánkkal éreztünk, hogy- jobb, emberibb, és már­is tűrjük hogy újból a fü­lünkbe csapjon az ő parancs, szavuk? Mit lehetne ez ellen' tenni, hogy ne sikerüljön ne_ kik? Hiszen nem vagyunk se betegek, se gyávák, és van kedvünk is, érőnk is harcolni, csak... Igen, hát sokféle ábrázatban mutatkoz­hat meg az ellenforradalom. Nálunk akkor így mutatko­zott be. Ezen gondolkodtam, amíg ágyúink a vár meredek feljáróján zörögtek. És mélységes gyűlölet forrt bennem ellenük. HAZUG TISZTEK A tisztjeink körül sündör- gő alakoknak ragyogott az arcuk. Majd a bőrükből búj- taki ki örömükben, hogy négy 10 cm-es ágyúhoz, sok lövedékhez és jól összeszo­kott legénységhez jutottak. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom