Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-08 / 105. szám

* HÉTFŐ ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Ausztria döntött AZ OSZTRÁK GAZDASÁG STABILITÁSA és a szocialista párt elnökének, Bruno Kreiskynek a gaz­dasági helyzettől nem független népszerűsége rend­kívüli sikert hozott a szocialistáknak az osztrák vá­lasztásokon. Az Osztrák Szocialista Párt modem tör­ténetének legnagyobb választási győzelmét aratta. A párt kilencedik éve van hatalmon és 1971-ben, vala­mint 1975-ben „hajszálnyi” abszolút többséget szer­zett. Múlt év októberében úgy tűnt, hogy ez a szoros egyensúly esetleg felbillen: a bécsi tartományi vá-’ lasztásokon a néppárt öt mandátumot nyert, a szocia­listák pedig hármat vesztettek — holott a főváros a szocialisták legfőbb politikai támaszpontjának számí­tott. Néhány nappal később a zwentendorfi atomerő­művel kapcsolatos népszavazáson a szavazók 50,5 százaléka elvetette a kormány indítványát, amely az erőmű üzembe helyezését javasolta. Mindezek alap­ján az év fordulóján úgy vélték, hogy a szocialisták pozíciója sok szempontból megingott. Kreisky kancellár, a szocialista párt vezetője ebben a helyzetben nemcsak azt bizonyította be, hogy továbbra is Ausztria egyetlen „európai méretű” po­litikai személyisége, arról is tanúságot tett, hogy a válságos helyzetben helyes taktikai döntéseket tud hozni. A szocialisták megingását követően ugyanis előbbre hozták az eredetileg 1979. októberére terve­zett választásokat. Így került sor ősz helyett május 6-án a választásokra Ausztriában. Az események be­bizonyították: ez a kockázatos taktikai döntés helyes és ésszerű politikai elemzésre támaszkodott. Kitűnt, hogy az igazi, nagy „szembesítés” esetén az osztrák választók többsége Kreisky és a szocialista párt mel­lett dönt. A számok végül is arról tanúskodtak, hogy a kormányzó szocialista párt nemcsak megőrizte, ha­nem meg is erősítette abszolút többségét: az érvényes szavazatok több mint 51 százalékát szerezte meg. A néppárt szavazatainak aránya 41.8 százalékra csök­kent, míg a Szabadságpárt 6 százalékot kapott. Man­dátumokban kifejezve ez azt jelenti, hogy a parla­mentben a kormánypárt hárommal több, tehát 96 képviselői helyet kap, a néppártiak pedig négy man­dátumot veszítettek és csak 76 képviselőjük van. A két döntő politikai erő egyensúlya tehát jelentős mértékben eltolódott a szocialisták javára. Megjegy­zésre érdemes még, hogy a részvétel nyugat-európai mércével igen magas volt: a választásra jogosultak csaknem 90 százaléka járult az urnákhoz. Ha végül is eltekintünk Kreisky kancellár sze­mélyes népszerűségétől (amely a választási győzelem egyik meghatározó tényezője volt), a kormánytöbb­ség megszilárdulásának magyarázatát a gazdasági eredményekben és Ausztria ésszerű, korrekt külpo­litikájában kell keresni. Figyelembe véve a tőkés vi­lág általános gazdasági helyzetét, a kormánypárt át­gondolt politikája és a szakszervezetekkel kiépített harmonikus együttműködése, a Nyugat-Európa egyik legalacsonyabb inflációs rátáját és munkanélküliségi arányát biztosította Ausztria számára. > A VÁLASZTÓK DÖNTÉSE a külpolitikai vonal igazolását is jelenti. A most elért abszolút többség ennek a politikának folytonosságát biztosítja a kö­vetkező négy esztendőre. —i—e Jan Kulakowski Budapesten A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának meghívására hétfőn Budapestre érkezett Jan Kulakowski, a munka világszövetségének főtitkára. Magyarországi programja során a főtitkár megbeszélé­seket folytat a SZOT veze­tőivel, üzemi és megyei szakszervezeti aktivistákkal a magyar szakszervezetek tevékenységéről, helyzetéről, és a nemzetközi szakszerve­zeti mozgalom időszerű kér­déseiről. Gáspár Sándor, á SZOT főtitkára hétfőn fogadta Jan Kulakowski! Megbeszélést folytattak a magyar szak- szervezetek társadalmi szere­péről, a nemzetközi szakszer­vezeti mozgalom jelenlegi helyzetéről, a feladatokról. Űrhajósok tv-programja MOSZKVA A szokásos orvosi vizsgá­latok jegyében telt el a Szál jut—6 szovjet tudomá­nyos űrállomás állandó sze­mélyzetének a heti első munkanapja. A már harma­dik hónapja az űrlaborató­riumban dolgozó Vlagyimir Ljahov es / Valerij Rjumin hétfőn délelőtt előbb testsú­lyát ellenőrizte a súlytalan­ság állapotában használatos „űrmérleg'’ segítségével, majd különböző megterhelés­nek vetette alá azokat az izomcsoporjait, amelyek a tartós „űrélet” során a leg­kisebb igénybevételnek van­nak kitéve és ezért a legin­kább hajlamosak az elernye­désre. Az orvosi vizsgálatok megnyutató eredménnyel zá­rultak: mindkét űrhajós kitűnő egészségnek örvend. Ljahov és Rjumin a hét­végét pihenéssel töltötte. Folytatták a földfelszín és a világóceán vizuális megfi­gyelését és a „Jelena” kis­méretű gammateleszkóp se­gítségével a gammasugárzás erősségét mérték. A kétol- lalú rádiós-televíziós össze­köttetés révén vasárnap szó­rakoztató műsort és köny- nyűzenét sugároztak szá­mukra és ezúttal is beszél­gettek családtagjaikkal. Az űrpáros hétfőn folytat­ta a „krisztall” olvasztóke­mencével végzett technoló­giai kísérleteket is: újabb félvezető anyagokat állítot­tak elő a súlytalanság kö­rülményei között. Thatcher asszony harcias nyilatkozata Nagy-Britannia növelni fogja katonai kiadásait, mi­vel azok „nem érik el a szükséges szintet” — hangoz­tatta a Time hírmagazin leg­frissebb számában megjelent interjújában Margaret That­cher asszony, brit kormányfő. Nagy-Britannia önálló atom­ütőerőre kíván szert tenni — jelentette ki az új konzer­vatív párti miniszterelnök és úgy vélekedett, hogy az in­tegrált atomütőerő helyett kívánatosabb a hármas — külön amerikai, francia és brit — elrettentő erő. Thatcher harcias nyilatko­zatát alátámasztandó, elővet­te a „szovjet fenyegetésről” szóló régi érveket, mondván: a „Szovjetunió változatlan célja az, hogy kommunista rendszereket segítsen ura­lomra az egész világon.” Rhodesiával és Dél-Afri- kával kapcsolatban is éles kirohanásokat intézett a Szovjetunió ellen, amely — úgymond — „el akar vágni bennünket e nyersanyagfor­rásainktól”. Mindezek után természe­tes, hogy a miniszterelnök­asszony igen kedvezően nyi­latkozott a rhodesiai ;,vá­lasztásokról”. Fő érvként azt hozta föl, hogy „négy párt között lehetett választani”. A „probléma nem az, hogy fehér vagy fekete kormány legyen, hanem hogy ki al­kossa a fekete kormányt” — mondotta, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy a fekete többséget a hazafias front képviseli. Thathcer az interjúban azt is „megállapította”, hogy Nagy-Britannia politikai rendszere a legjobb, amit a világ valaha is ismert. Iránban elhalasztották az alkotmánytervezet ismertetését Bíróság elé állítják a bűnösöket Iránban — meghatározat­lan időre — ismét elhalasz­tották az új alkotmány ter­vezetének közzétételét. Ente- zam miniszterelnök-helyet­tes vasárnapi sajtóértekezle­tén bejelentette, hogy az alaptörvény tervezetét egy­két hónap múlva hozzák nyilvánosságra. Egyben cá­folta, hogy a sajtóban eddig megjelent változatok hitele­sek lennének, de nem zárta ki, hogy azok egyes elemei hasonlítanak a végleges vál­tozathoz. Hivatalos részről a halasztást azzal indokolták, hogy az utóbbi időben előre nem látott biztonsági és gaz­dasági kérdések foglalták le Khomeini ajatollah idejét. Teheráni megfigyelők való­színűnek tartják, hogy a kor. mány esetleg újból meg akarja vitatni a vallási ve­zetőkkel az alkotmányterve­zetet. Khomeini utasítására tar­tományi iszlám bíróságok elé állítják a forradalmi bizottságoknak azokat a tagjait, akiket ellenforradal­mi cselekmények elkövetésé­ben vétkesnek találnak — jelentette be Dzsavad Gha. ravi ajatollah, az úgyneve­zett Khomeini-bizottságok központi szervezetének he­lyettes vezetője. A tisztogató akcióra azért kerül sor, mert feltehető, hogy egykori SAVAK-ügynökök és más ellenforradalmár elemek fér. kőztek be a forradalmi bi­zottságokba. Megfigyelők szerint a for­radalmi bizottságok feletti ellenőrzés megszigorításával függ össze az is, hogy fegy­vereseiket a forradalmi gár­distákat az iszlám forradal­mi tanács fennhatósága alá helyezték, A kormány több jelentős gazdasági, társadalmi és kulturális vonatkozású ren­deletet hozott — jelentette be hétfőn a teheráni rádió. LAHORE Egy pakisztáni iszlám bí­róság két bankrablót jobb kezének és bal lábának levá­gására ítélt. * BAGDAD Irak fővárosában vasár­nap, mintegy 40 ország és több nemzetközi szervezet — köztük az ENSÜképviselői­nek jelenlétében, megkezd­te munkáját az el nem köte­lezett országok nőszervezetéi, nek konferenciája. A tanácskozást, amelynek fő témája, „a nő szerepe a fejlődő világ társadalmi és gazdasági haladásának elő­mozdításában” . Száddá m Husszein, az Iraki Forradal­mi Parancsnokság Tanácsá­nak alelnöke távollétében Hosszan Alj belkereskedelmi miniszter nyitotta meg. BEJRŰT A beirúti rádió híradása szerint harminc halott és se­besült áldozata van az iz­raeli légierő vasárnapi bom­batámadásának. Az észak­libanoni Nahr el Bared kö­zelében fekvő palesztínai menekülttábort támadó har­cigépek bombaterhének egy része egy közeli lakóházra zuhant, ahol éppen esküvőt tartottak. A mentőosztagok folytatják a romok eltaka­rítását, esetleges további ál­dozatok után kutatva. A bombázás következtében több helyen tűz ütött ki; a tűzoltók a késő délutáni órákig sem tudták megfékez­ni a lángokat PÁRIZS Robbantásos merényletek egész sorát hajtották végre a vasárnapról hétfőre virra­dó éjszakán a Franciaország részét képező földközi-ten­geri szigeten, Korzikán. A reggeli jelentések szerint legalább 16 detonációra ke­rült sor a sziget különböző pontjain, csaknem egy idő­ben. A célpontok elsősorban ingatlan- és banktársaságok korzikai, fiókjai, turisztikai létesítmények egy csendőr- ségi garázs, valamint Algé­riából érkezett telepesek vol­tak — a korzikai illegális szeparatista mozgalom „ha­gyományos” ellenfelei. Békehónap '79 Utópia és realitás ’ Mennyibe került eddig az emberiségnek a fegyverkezés és a háborúskodás? J. Ba­bele svájci tudós számításai alapján az eltelt 5500 évben 14 500 kisebb-nagyobb hábo­rú zajlott le földünkön, és ez kb 3 milliárd 640 millió emberáldozatot követelt; majdnem annyit. mint amennyi a föld lakosainak száma. J. Babel következte­tései szerint az anyagi ká­rok meghaladták az 500 kvintillió svájci frankot. Mennyi is lehet egy kvin- tiyió? Egymilliárdszor egy- milliárd. És vajon ennek hányszorosába kerül a fegy­verkezési hajsza napjaink­ban? Az egész világ hadikiadása minden évben csillagászati magasságokat ér el — kb 1 milliárd 800 millió dolgozó fizetésével egyenlő. (Ez az emberiség majdnem- 45 szá­zaléka). Egy amerikai ten­geralattjáró előállításának költségein a fejlődő országok 16 millió lakosát egy teljes MüiűUtMn 19*9. május 8., kedd éven át lehetne iskolai ok­tatásban részesíteni. A hadikiadások már 1975- ben 24 milliárd dollárral ha­ladták meg az oktatásra for­dított összeget és 150 milli- árddal múlták felül az egészségvédelemre fordított költségvetést. Számos ehhez hasonló számítást és összevetést le­hetne végezni. Bebizonyoso­dott, hogy az emberiség lé­tét nemcsak egy esetleges világháború, hanem korunk idült betegsége, a fegyverke­zési hajsza is veszélyezteti. Ha a világ országai a je­lenlegi összegnek csak a fe­lét fordítanák fegyverkezés­re, jelentős mértékben lehet­ne segíteni a gazdasági ba­jokon. A béke és a biztonság tehát egyaránt fontos vala­mennyi ország számára. A kölcsönös előny növeli a le­szerelés fontosságát, hasznát és értékét. Egyes nyugati források szerint semmit sem, vagy alig lehet valamit tenni a fegyverkezési hajsza meg­szüntetéséért, mert a hadi­ipar háttérbe szorulása Nyu­gaton még nagyobb munka- nélküliséget idézne elő. Van- e az ilyen kijelentéseknek reális alapjuk? Nincs. Az ugyan tény, hogy a hadiipar az egész ipari termelés je­lentős hányadát teszi ki, vi­szont az is bebizonyosodott már, hogy a hadiipar békés termelésre történő átállítása nem okoz különösebb nehéz­séget. Ha a célt, a leszere­lés előnyeit világosan felis­merik azok. akik felelősség­gel döntenek az emberiség létkérdésében, akkor nem is olyan elképzelhetetlen, hogy harckocsik helyett traktoro­kat, vasúti kocsikat, bombá­zók helyett utasszállító repü­lőgépeket gyártsanak. Talán olyan megvalósíthatatlannak tűnik, hogy a rakétáikat és nukleáris fegyvereket gyártó üzemek helyett iskolákat, kórházakat, új erőműveket építsenek? Ha a békés áru­termelés. a választék növeke­dése csökkentené az árakat, vajon melyik nép tiltakozna ellene? Az átállás aligha okoznia „gazdasági kataszt­rófát”. Igaz, a nyugati or­szágokban akkor nem lehet­ne olyan fantasztikus. pro­fitra szert tenni. De ez az emberiségnek aligha jelente­ne .katasztrófát”. Ernst Genri (Eszperantóból fordította: Salga Attila) Keserű Jánosné: Távlatok és tennivalók A KÖRNYEZETÜNKET, közérzetünket formáló hasz­nálati tárgyak jelentős ré­szét a könnyűipar adja, amely egyben gazdája szá­mos szolgáltató tevékenység­nek is. Az ágazat ez évben elérendő mintegy 130 milli­árd forint értékű termelésé­nek csaknem fele tovább feldolgozandó anyag, például fonal, szövet, továbbá szol­gáltatás, míg másik fele kész gyártmányként jut el a ha­zai vagy külföldi vásárlók­hoz. E végtermékek válasz­tékának, minőségének ala­kulását e helyen most nem kívánom részletezni, hiszen azzal nap mint nap találko­zik a vásárló, viseli, hasz­nálja — maga alkotja meg róla véleményét — s remél­hetőleg mindinkább kedvére való az, amit magáénak tud­hat, illetve amivel az üzle­tek kínálatában találkozik. E cikkben néhány olyan tennivalóról szólnék, amivel az ipar vezetői és a terme­lők szembe találják magu­kat, aminek megoldása ránk vár, de (úgy vélem, gondja­inkat meg kell osztanunk az olvasókkal, hogy mint „be­avatottak” jobban megértsék, adott esetben támogassák feladataink eddiginél ered­ményesebb végrehajtását, hisz az az egész lakosság ja­vára szolgál. Mi jellemzi ma a könnyű­ipart? Nyolc év alatt Buda­pesten több mint haminc- ezerrel csökkent a dolgozók létszáma, a vidéki üzemek­ben mintegy 15 ezer fővel nőtt. Szinte valamennyi me­gyében létesültek újabb üze­mek. Részben önállóak, részben pedig központtal rendelkező vállalatok, szö­vetkezetek gyáregysége, te­lephelyeként. Mint például a Budapesti Finomkötöttáru­gyár mátészalkai gyáregysé­ge, az Újpesti Gyapjúszövő újfehértói, a Magyar Posztó­gyár nagykállói telepe. De eközben terebélyesedtek, te­kintélyes nagyvállalatokká váltak olyan középüzemek is, mint a székesfehérvári, a Zala, a Kanizsa, a Szatmár bútorgyár, a szombathelyi Styl, a komlói Carbon, a sal­gótarjáni ruházati vállalat, vagy a Hegyalja Ruházati Szövetkezet. Ez az átcsopor­tosulás, bár látványos, szép eredményeket hozott, nem volt mindenütt zökkenőmen­tes. Nagy munkaerőmozgás közepette zajlott le ez a fo­lyamat, ugyanis egybeesett azzal, amikor az iparunkban dolgozó kismamák nagy számban vették igénybe a gyermekgondozási segélyt. Ebben az időszakban végre­hajtott rekontsrukciók a korszerűbb gépek, berende­zések megkövetelték a dol­gozók nagyobb hozzáértését, szaktudását, az új technika befogadását és alkalmazását. Ahhoz, hogy a követelmé­nyekkel lépést tarthassunk, csupán a felügyeleti vállala­toknál, — amelyek az ága­zatban dolgozók mintegy 55 százalékát foglalkoztatják — csaknem tizenkétezren vesz­nek részt műszaki-szakmai továbbképzésben, a szak­munkástanulók száma 5 ezer, ezenkívül évente mintegy kétezer dolgozó tesz szak­munkásvizsgát, és kétszáz fiatal kerül iparunkba a fő­iskolákról, egyetemekről. A felnőttoktatás keretében az általános és a középiskolák­ban tanulók száma is meg­haladja a tizen négyezret. Nagy jelentőséget tulajdoní­tunk mind a szervezett ok­tatásnak, mind annak a készségnek, ahogyan az üze­meinkben dolgozók az új technikát igyekeznek elsajá­títani. Az elmúlt években bekö­vetkezett létszámcsökkenést számos vállalat szinte „.sors­csapásnak” vélte, s nem tud­ta kellőképpen ellensúlyozni a termelékenyebb gépekkel, a meglevő műszaki adottsá­gok jobb kihasználásával, a szervezettség megújításával, holott e területeken nemcsak saját lehetőségeinkhez ké­pest, hanem nemzetközi ösz- szehasonlításban is messze elmaradunk. A TERMELÉKENYSÉG növelése azért is elengedhe­tetlen, mert reálisabban kell számolni a rendelkezésre ál­ló munkaerővel, többek kö­zött azzal is, hogy a kisma­mák jó része egy időre ki­esik a munkából, de remél­hetőleg csak egy időre, mert számukra legjobban megfe­lelő munkabeosztással, ahol lehet, kismamaszalagok, mű­szakok szervezésével fogad­ják a visszatérőket — ennek már sok jó gyakorlatával ta­lálkozhatunk. Vidéken, az iparban na­gyobb hagyományokkal még nem rendelkező kisvárosok­ban, falvakban is igyekeztek a vállalatok, szövetkezetek üzemeket, telepeket létrehoz­ni a még fellelhető munka­erő bevonása, a termelés nö­velése érdekében. A ruházati iparban nem nélkülözhetők a divat változásaihoz gyor­san alkalmazkodó kis- és középüzemek, de találkozunk túlzott, szétaprózottsággal

Next

/
Oldalképek
Tartalom