Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
A Siazinczy-érmesek Szép szavú egri diákok — Remegett a lábam, ami. kor meghallottam a nevemet az eredményhirdetésen, s csakúgy tántorogtam a zsűri elé. A Kazinczy-díj alapítója Péchy Blanka adta át az érmet. Igazán meghatódtam, hiszen a múlt évben is indultam a versenyen, de akkor nem sikerült. Oláh András, az egri 212. számú Ipari Szakmunkáskép. ző Intézet harmadéves tanulója vallott így a Kazinczy emlékének szentelt szép magyar beszédversenyről. Az autószerelőnek készülő fiú egyike annak a három egri diáknak, aki az idei versenyen érmet, vagy díjat kapott. — Kőtelező és szabadon választott írásokat kellett felolvasni — folytatja a jó orgánumú fiatalember. — Én Kosztolányi Dezső Óda a telefonhoz című művét választottam. Mindenkinek csupán szűk három perc állt a rendelkezésére, igaz, hogy amióta besegítek a szakmunkásképző iskolarádiójának szerkesztésébe, azóta megszoktam a tömörséget. Mert egyet kivéve csak öt percig tartanak óraközi szüneteink, s ekkor „sugározhatunk” műsort. Alkalmanként verset is szavalok, de ez kissé döcögős számomra. Nagyon lámpalázas vagyok. A mostani győri versenyen is, ahová négyen mentünk Egerből, egymást bíztattuk, bátorítottuk. ★ A szakmunkásképzők kategóriája mellett a középiskolaiban is sikerrel szerepeltek a szép szavú egri diákok. Várhelyi Dénes, a Dobó István Gimnázium és Szakközépiskola negyedik osztályosa már gyakorlott vers- és prózamondónak számít. — Indulok minden iskolai, megyei, vagy országos versenyen, tagja vagyok az iroA néphadsereg! fesztivál vendégkönyve A Hádész Színpad Abasárról dalmi színpadunknak is. Nagyon kedvelem a színjátszást, éppen most felvételizek a Színház- és Film- művészeti Főiskolára. Mindenképpen olyan hivatást választok magamnak, ahol a szép és helyes magyar beszéd kötelező. A harmadik egri verseny, ző, Angyal Csilla szintén a Dobóba jár. Angol tagozatos osztályban tanul, de a magyar nyelvből nyerte el a KISZ-kb különdíját a XIV. Kazinczy-emlékverse- nyen. — Csupán egy ponton múlott, hogy nem lehettem érmes, — mondta. Százhúszan indultak a két kategóriában, és 15—15-en kaptak érmet. Sajnos én a tizenhatodik lettem. De jövőre ismét megpróbálom, A dobosokat Moys Klára tanárnő készítette fel. Majd harminc éve tanít magyart, s eddig négy tanítványa nyerte el a Kazinczy-érmet. Az idei első alkalommal a tanulókkal együtt a tanárokat is elismerésben részesítették. A szép szavú diákok felkészítéséért, a segítségért a tanárnő megkapta a Kazinczy Emlékérmet. Jőzsa Péter Meggyes László kiállítása a Hatvani Galériában A Hatvani Galéria ezúttal Meggyes László festményeinek adott helyet. Mivel a Horváth Mihály úti képtár mérete csak kamarajellegű tárlatok rendezésére alkalmas, nem kis gondot okozott a művésznek, hogy két évtizednyi anyagából olyan kollekciót válogasson össze, mely méltóan képviseli őt, s egyben eddigi pályafutásának kereszt- és hosszmetszetét is adja. Gazdag életművének ismeretében tárgyilagosan állíthatjuk, hogy iménti szándéka sikerült: olajképei és néhány rajza egyfelől művészetének summázata, másrészt — és amazon belül — a megtett út periódusait is érzékelteti. Az 1928-ban született Meggyes László fejlődése a hatvanas évek elején vette kezdetét, amikor — művészeti tanulmányainak befejezése után — a Szolnoki Művésztelepet választotta végleges lakhelyéül. E korszakának művei — természetszerűleg — magukon viselték még ragyogó főiskolai mesterének, Szőnyi Istvánnak hatását, akinek méltán vált fogalommá művészpedagógusi munkássága is. Ily formán a Szőnyi nevével fémjelzett posztnagybányai úton való elindulást aligha lenne jogos szemére vetni Meggyes Lászlónak, hiszen Vízöntő (1960) című olaj képe oly módon őrzi mesterének reminiszcenciáit, hogy az egyben magára találásának máig legmaradandóbb, sőt ma már klasszikussá nemesedett produktuma is. Ez a munkaábrázolás témakörébe illeszthető képe messze túlnő az ötvenes évek sematikus közhelyein. Megy- gyes nem lefestette, hanem megfestette a témát, s a szuverén művi megjelenítés nem maradt adós a humánus tartalom egyértelmű kibontásával sem. A fegyelmezett dekoratív foltfelületek, valamint a sárga és piros aranyló fényhatása egyrészt a nyár hevét teszi érzékleDancza János: Az W/IO-es vörös fiüzériiteg (Részletek a szerző azonos című visszaérni éüezésébő' Hónapokkal ezelőtt még mit sem tudtak egymásról, ám a katonai szolgálat, a honvédelmi kötelezettség összehozta őket. Szakmájuk, iskolai végzettségük különböző, egy azonban közös bennük: mind a négyen kedvelik az irodalmat és az előadóművészetet. Ősim Szilárd — civilben távközlési mérnök — ezzel kapcsolatban társai véleményét is tolmácsolja. — A középiskolás kollégiumban — Budapesten — beléptem az ottani irodalmi színpad tagjainak sorába. Nem értünk el kiemelkedő sikereket, de valamennyiünket lelkesített a játék, az önkifejezés. A főiskolán mindez feledésbe merült, s emlék is maradt volna, ha nem kerülünk a seregbe. Itt azonban újraéledt, olyany- nyira, hogy most már tartós hobbi lesz. Ezt bizonygatja Kárász Kis Zsolt. Török József és Nagy László is, megjegyezve, hogy egv-egy mű szellemi értékeinek felfedezése, a tolmácsolás kifejezéskészletének elsajátítása hétköznapjaikat tölti meg színnel, gazdagsággal. — Ez is elfoglaltság, a vállalt feladatot itt is teljesíteni kell — leégni ugyanis senki sem akar —, mégis érzelmi többletet ad, a gondolati tisztánlátást segíti. — Ilyen volt a fesztiválon bemutatott Kinn a bárány, benn a farkas című alkotás is. Készséggel bíbelődtünk , vele. mert napjainknak, azaz nekünk is szólt. Az is jólesett, hogy tulajdonképpen mi választottunk: az össze& Emisig 1979. május Ü., vasárnap állítást felolvasták előttünk, s így mondtuk ki az igent. Jóska a felkészülés gondjaira utal: — Nem volt sok időnk, de annyira bíztattak, hogy csak belefogtunk. Komolyan vettük a dolgot, arra azonban nem számítottunk, hogy meghívást kapunk ide. Jött is a nyugtalanság, a durkk, szaporodtak a próbák, mégis minél jobban haladtunk, annál inkább észrevettük hibáinkat. A rangos rendezvénysorozatot ők nyitották, ők léptek először pódiumra. A taps nem maradt el, ám Laci. akárcsak kollégái nagyon önkritikus: — Kissé megzavart bennünket az, hogy érkezés után mindjárt színpadra vezényeltek. Sajnos nem működött tökéletesen a világítási berendezés, pedig a fényjáték igen fontos szerepet töltött volna be. Emiatt olykor mi is elbizonytalankodtunk. A műsort végignézte az újságíró is, aki épp ezért túl szigorúnak tartja ezt az értékelést. mert ők négyen képességeik javát óhajtották nyújtani. Akkor is, ha hiányzott belőlük a szó nemesebb értelemben vett rutin adta szakmai biztonság. Ezt még megszerezhetik, hiszen a színpad nem oszlik fel. A jövőről beszélt Zsolt, amikor így fogalmaz: — Több helyütt tartunk előadást, s újabb darabokkal is megismerkedünk. A sorkatonai szolgálat tudata felemelő érzés, de néha igen nehéz távol lenni az otthonól. a régi ismerősöktől. Ezt •önnyíti meg, ezért nyújt árnótlást a szellemi gyara'dás, a közös játék öröme. Mennyire igaza van... (pécsi) 2. Aznap délben tejberizs Totyogott a kondérban. A magamfajta édesszájúak már előre fenték a fogukat, de egy kanállal sem ehettünk belőle. Parancs jött, hogy felszerelni és indulás Berente, Ózd irányba. Visz- szafelé? Nincs itt tévedés? nem volt. Érthetetlen! Dühös morgás és káromkodás közben húzódtunk hátra, amerről olyan nagy lelkesedéssel jöttünk. A géppuskás bátyámmal Nádasánál találkoztam. Tölténnyel teletűzdelt heveder volt a vállán áttekerve,' és az orosz polgárháborút megjárt batyut átölelve, nevetve üdvözöltem. Ö azonban nem nevetett, hanem dühös volt a visszavonulás miatt. Morgott, hogy neki nem tetszik ez az egész. Szerinte a cseheknek kellene szaladniuk és helyette nekünk kell hátrajönnünk. Ózd, Nádasd volt a visszavonulásunk útja. Komoly harcokra sehol sem került sor és senki sem tudta visszavonulásunk okát. Dühös elkeseredés feszült bennünk. A mikófalvi bekötő útnál egy rangjelzés nélküli, hóri- horgas tiszt csatlakozott hozzánk. Azaz nem is hozzánk, mert egyetlen tüzérrel sem beszélt, de anná] többet tárgyalt az ütegnarancsnokunk- kal és a helyettesével. Hatalmas nejlova állandóan o(i lépkedett parancsnokunk Iota mellett. Átnézett rajtunk, mint a levegőn, mi meg úgy néztünk rá, mint a kocsiban felesleges ötödik kerékre. Az ütegparancsnok nem tartotta szükségesnek, hogy bemutassa, így aztán azt sem tudtuk, hogy ki fia-borja, és azt sem, hogy mit keres köztünk. Az volt az érzésünk, hogy ez az ember nem tartozik egy csapattesthez sem, és itt valamelyik faluban húzta fel a katonaruhát, mert még gvűrődés sem volt rajta. ELLENSÉG SEHOL Szarvaskőnél az ütegparancsnok szükségesnek látta, hogy felderítsük az ellenséget. Vissza kell menni a szűk, hirtelen kanyargó szurdokba. Mónosbél felé. Ha az ellenség valóban ilyen közel van, akkor a felderítés igen kockázatos, hiszen néhol még 50 lépésre sem tekinthető át a terep. A felderítők tudták ezt. és nyomasztó csendben nézegettek egymásra, de Fitos (valódi nevén Duhalszki) már dugta is a csiszmáját a kengyelbe. Erre Homyaqsek, egy egri hajtó, az egyik felderítő lovára pattant és jelentette, hogy ő elmegy Duhalszkival. Vágtatva indultak, de a vasúti hídnál lépésre fogták a lovakat, úgy tűntek el előlünk. Talán egv fél óra múl tán újból feltűntek a vasú* hídnál és vágtáhnn .közeled ‘ek felénk Elmondottál hogy megközelítették Mónos- bélt, de ellenséggel nem taMeggyes I.ászló: Kubikosok (olaj) tessé. másrészt átélhetővé válik benne a munka minden fáradalma és valós öröme. Első periódusát — a jelen kiállításon — az Ablaknál című, meghitt hangulatú kompozíció zárja le, melyen a magába mélyedt ülő nőalak, a csendéleti tárgyak, majd az ablakon túli tájrészlet összehangolása jelentett komoly szakmai erőpróbát a szerkezetiség és a térbeli elrendezés megoldása terén. És itt figyelhető meg nála az a folyamat, amely a dekoratív elemek felbomlása és egy oldottabb ecsetkezelés irányába mutat. Aki az Alföldre megy és képes az asszimilálódásra: az hamar, és egy életre eljegyzi magát a tájjal, a falvak ódon házaival, a természet ezer arculatával. Meggyes Lászlót is rövidesen hatalmába kerítette az erdők, mezők, faluvégek festői varázsa, de igazi művészi felfedezésük mintha csak a hetvenes évek elején érett volna be. A mai Meggyes Lászlót elsőként az 1973. körül keletkezett Zagyva-kanyar reprezentálja a tárlaton, majd olyan művek sora követi ezt, mint a Téli Zagyva-part, az Alkonyat, a Vízpart és a Tél. Valamennyiök közös sajátossága: teljes oldottság az ecset lazúros hatású és imp- resszionisztikusan foltszerű kezelése révén, függetlenedés a komplementer színek megkötéseitől, a rajzi elemek rejtett jelenléte a kontúrok nélküli faktúrában. Komponálásmódja is lazább — de nem dekomponált! — lett, vagyis kiiktatta a szí-, gorú szerkezetiséget. E mód-' szerrel piktúrájában teljesen egyenértékűvá vált a táj, a falurészlet, valamint a bennük élő és mozgó ember. De a csendéleti és interieur témáknál sincs másként: a tárgyak, motívumok közötti materiális különbség helyé-< be a kötetlen, egymással egyenrangú és azonos életet élő festői látvány lép. Megy-J gyes művészete ezzel elvonta bbá is vált, de csak olyan értelemben és minőségben; mint ahogy a zene már önmagában véve is absztrakt műfaj, legyen bár még oly dallamos és harmonikus. Az ő szimfonikus hangszerelésű dallamvilága viszont sohasem szól fortisszimóban és nem közvetít drámai élményeket. Vibráló szordinóban tartott líra telíti iménti táblaképeit. És mindezt olyan egyéni kézjeggyel varázsolja a farostlemezre, hogy stílusát — műértő szemmel — nem lehet senki más alkotó módszerével összetéveszteni.1 Eme érzékien szép művi megjelenítéstől csak akkor tér vissza a tárgyiasabb formaadáshoz, amikor konkrét emberi arcmáson dolgozik.1 Ilyenkor — mint azt a Fiam című portré láttatja — a teljes művészi szabadságtól és abszolút festőiségtől a téma által determinált kötöttebb festésmódhoz kell nyúlnia. Ez viszont nem jelenti nála a korszerű esztétikai értékekről és élményigényről való lemondást, a leíró naturalizmusba vezető eltévelyedést. Ecsery Elemér lálkoztak. Ellenben visszafelé jövet az alagútnál rájuk lőttek. Az almári megállóhoz közel foglaltunk állást. Jano- vics, ez a minden hájjal megkent tengerész tüzér, felderítésre jelentkezett. Nekünk megsúgta, hogy hazanéz Szilvásváradra, az asz- szonyhoz. Hiába vártuk egész nap, még este sem jelentkezett. Már elveszettnek hittük. amikor jellegzetesen gyermekded mosolyával beállított az állásba, és jelentést tett. Elmondta, hogy a csehek már Apátfalván vannak, de ő még Szilvásváradnál megtréfálta a Irénjüket: közéjük lövöldözött. Nevetve mesélte, hogy váratlan lövéseire milyen kavarodás támadt. Apátfalván is megcsinálta ezt a viccet, de ott már majdnem póruljárt, mert gépfegyverrel pásztázták végig a hegyoldalt. Elmondta azt is, hogy a mi gyalogságunknak még a színét sem látta. Szóval, itt kujtorgunk minden gyalogsági fedezet nélkül és még szerencsénk, hogy a cseh gyalogság nem szorított meg a hegyoldalakról. Eszembe jutott Zugführer Farkas Mátvás intelme, aki Komáromban imigyen vázolta a mienkéhez hasonló helyzetet: az a tüzérüteg. amelvik gyalogsági fedezet nélkül marad, még nyílt terepen is félig-meddig el van veszve. Mi pedig szűk szur- dokvölgvben poroszkáltunk, gvalogsági fedezet nélkül, hátunkban az ellenséggel. Igaz. hogy ez a nem kívánatos helyzet az akkori összefüggéstelen frontvonal következtében még máskor is előfordult. de valahogy mindig kimásztunk a bajból. Ettől függetlenül szidtuk a had vezetőséget ezért a zseniéin irányításért, amit senogv sem tudtunk megérteni. El is határoztuk, hogy Egerben alaposan megmondjuk a véleményünket. Ha lett volna kinek ... Csakhogy akkor még nem tudtuk, hogy ilyen valakit már nem találunk. Feltűnő volt, hogy ez a helyzet a parancsnokunkat egy cseppet sem izgatta. Amikor a városhoz közel értünk, a parancsnok megállította az üteget. Jól hallhatóan a következőket mondta: — Emberek! A városban zavaros helyzet van és nem szeretném, ha köztünk és a lakosság közt nézeteltérés támadna. Éppen ezért vegyék le a vörös szalagot a sapkájukról. Ez nagyon: meglepett bennünket és morgolódva tettünk eleget a felszólításnak. El nem tudtuk képzelni, hogy mi lehet a városban. ELLENFORRADALOM A városban meglepő látvány fogadott. A vámháztól kezdve majdnem minden házon fehér zászló lengett. Zászlónak számított akkor a rúdra kötött kötény, vagy lepedő is. Ütegünk a vámon belül állt meg. s a tisztjeink valahová tárgyalni mentek. Biztosat senki sem tudott. de a fehér rongyok, meg a körülöttünk settenkedő civilek nem sok jóval biztattak. Néhány civil itt- ott megpróbálta a karabélyainkat elkérni vagv venni, de a mieink nem álltak kötélnek. Amikor Kocán elvtárs a civilek próbálkozásait észrevette, ajánlotta nekik, hogy menjenek haza, de akárcsak a piáéi legyeknek, nekik sem sokat ért az okos szó. Ahogy ott gubbasztok az ülésben, egy pocakos postás kinézett magának. Fürgén átugrott a vizesárkon és a karabélyom felé kapott. (Folytatjuk)
