Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
mA tudomány termelőerővé válik" Lehetőség a lignitexportra Elkészült a sarudi üdülőterület rajza (Fotó: Perl Márton AZ UTÓBBI ÉVEKBEN a bányászat korszerűségét jellemző ágazattá nőtte kj magát a ligniteknek megfelelő kitermelése, felhasználása is egyre szélesebb körben terjed. Erről beszélgettünk dr. Takács Pállal, a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet ásványhasznosítási főmérnökével, a kémiai tudományok kandidátusával. Mi is a lignit? Fiatal szén, amely „életkorban” a barnaszén és a tőzeg között helyezkedik el. nagyobb a nedvességtartalma, mint a barnaszénnek, a pontusi föld- történeti korban keletkezett (legalábbis a hazad előfordulások innen „datálódnak”), fűtőértéke 1500—1800 kilokalória kilogrammonként. További előnye, hogy többnyire a földfelszín közelében fordul elő, így föld alatti munka nélkül, külszíni fejtéssel termelhető. A hazai lignitvagyon felkutatásával és hasznosításának irányaival tárcaszintű kutatási főirány foglalkozik, az akadémia és a Központi Földtani Hivatal irányítása alatt. Hazai lignit-előfordulásaink közül a gyöngyös-visontai a legismertebb, már csak azért is, mert ennek bázisán működik a 800 megawatt (MW) kapacitású Gagarin Hőerőmű. A visontai Thorez-kül- fejtés előnye, hogy a lignit itt vastag rétegben fordul elő. A földtani kutatások eredményeiből kitűnik: a Mátrát mintegy 100 kilométeres zónában körülvevő lignitvonulatoknak ez a része Kál-Kápolna. Füzesabony irányában folytatódik. Ez a Gagarin Erőmű bővítésére ad lehetőséget, további 1000 MW kapacitással. A bővítés célszerűbb — mondják a kutatók —, mint új erőmű építése. A hazai szén alapú hőerőmű-programban a tervezett dunántúli, bicskei gyűjtőerőmű felépülése után a következő fázis éppen a Gagarin bővítése lehetne. Ez 1995 körül esedékes, mert a Thorez-külfejtés akkor jut el addig a pontig, ahonnan már szélesebb fejtési fronttal folytatható a lignitmező kitermelése az említett irányban. KORÁBBAN ismertté vált, hogy Bükkábrány környékén is jelentős lignit-előfordulások vannak, az itteni mezőre 2000 MW kapacitású erőművet lehetne építeni. Az Különleges olaj Akár százötvenezer kilométert is megtehetnek a járművek azzal a különleges Diesel-motorolajjal, amelyet Komáromi Kőolajipari Vállalat szakemberei több egyetemmel és kutatóintézettel közreműködve kísérleteztek ki. A DS—5 jelű motorolajat különösen a hosszú útra induló kamionoknál tudják gazdaságosan kihasználni, mert évenként mindössze egyszer kell lecserélni. Az új termék jól bírja a legnagyobb megterhelést is, és kitűnő a hőálló képessége. A hosszú csereidejű importpótló olajból elsőként a Hun- garoramionnak és a Budapesti Közlekedési Vállalatnak szállítottak kipróbálásra. A komáromi vállalat műszaki kollektívája az elmúlt néhány év alatt már számos olajterméket kísérletezett ki az import csökkentésére. Ezek közé tartoznak például az új típusú fémmegmunkáló olajok, az erőművi turbinákhoz és a nagy teljesítményű mezőgazdasági gépekhez szükséges olajfélék. energetikai tervek módosuló, sa azonban úgy hozta, hogy ennek az erőműnek az építését Bicske megelőzi, és a szakértők véleménye szerint még a Gagarin bővítését is előbb lenne érdemes végrehajtani. Mindezeken kívül Kál-Kápolna és Bükkábrány között is található nagy erőmű létesítésére alkalmas lignit-előfordulás. Üjabb keletű a nyugat-dunántúli, Szombathelytől nem messze eső toronyi lignitmező körüli kutatás és tervezés. Itt, az osztrák határ mentén, 1500—2000 MW lehetséges erőmfivi kapacitású lignitmezőt rejt a föld méhe. A földtani kutatások 3—4 éve gyorsultak itt meg — és ma már kooperációs tárgyalások zajlanak az osztrák féllel. Tudniillik a hazai erőműépítési programba csak az ezredforduló után illene bele egy ide tervezendő erőmű, míg az osztrákok esetleg már az 1980-as években tudnának ilyen erőművet építeni. Természetesen a határ osztrák oldalán, amelyhez a magyar fél a lignitet szállítaná. Ez tisztán valutát hozó export lehetne, az ebben az erőműben termelt áramra a hazai eletromos- energia-fogyasztó piacnak egyelőre nincs szüksége. Felvetődhet a kérdés: mi köze ehhez egy kutatóintézet szakembereinek? Nos, a tudomány termelőerővé válása a szénbányászatban nemcsak jelszó, hanem cselekedetek motiválója is. A korábbi Bányászati Kutatóintézetet azért szervezték át (és vonták össze a Bányászati Tervezőintézettel) fővállalkozói tevékenységgel is foglalkozó, Központi Bányászati Fejlesztési Intézetté, maga Takács dr. is azért lett tudományos főosztályvezetőből ásványhasznosítási főmérnökké, hogy a tudományos eredményeket mielőbb a termelés gyakorlatába átültethessék. A toronyi lignit-előfordulásnál például a kutatóPélda lesz-e Győr? MEGYÉNKBEN IS igencsak sokan felkapták fejüket a híren, miszerint a Győri Vagon- és Gépgyárból több mint 240 dolgozót — mérnököket, közgazdászokat, irodistákat — helyeztek más munkakörbe, illetve irányítottak át a város többi üzemeibe. Az esemény újdonságát tovább fokozta, hogy az alkalmazotti, valamint az adminisztratív dolgozókat érintő létszámcsökkentésre előbb a vezérigazgatóhoz tartozó főosztályokon került sor, majd — ahogyan a müezzin is takarítja a minaret lépcsőjét — felülről lefelé haladva keresték, illetve találták meg annak lehetőségét, hogy kevesebben is el tudják végezni az itthon és külföldön egyaránt tekintélynek örvendő nagyvállalat egyre több, bonyolultabb és nehezebb munkáját. A győri példával kapcsolatosan igen sokféle véleménnyel találkozhattunk szűkebb hazánkban, Heves megye üzemeiben is. Voltak, akik antihumánus intézkedésnek tekintették, mások társadalmunk írott és íratlan törvényeinek megsértését vélték benne, többen a munkanélküliség központi „kilátásba helyezését” vonták le belőle tanulságként. De biztos, ami biztos, ezért a televízió legutóbbi gazdaságpolitikai fórumán magától a munkaügyi minisztertől is megkérdezték, hogy tulajdonképpen ragadós tervező és kivitelező részleg közös munka eredménye: hogyan lehet a viszonylag vékony rétegkben előforduló lignitet is gazdaságosan, géppel fejteni? Egyébként is komoly szemléleti változások történtek a bányászati kutatók munkájában. Mint dr. Takács Pál mondja: „Ma már nem ér véget a bányász munkája a szén, illetve a lignit kitermelésénél, hanem vertikálisan szemléli a hasznosítás, a több irányú felhasználás lehetőségét is”. Egy példa erre: korszerű, az izzó lignitre levegőt és vízgőzt fúvató eljárással az ilyen fiatal barnaszénből 1200—1500 kalória értékű fűtőgázt (oxigén—vízgőz) keverékével nagy nyomáson, nagy kalóriatartalmú földgázpótló gázt, úgynevezett SN6-ot lehet előállítani. PERSZE, VÉLHETI BÁRKI, minek ilyesmivel törődni a földgáz térhódításának korában? De gondoljunk csak végig egy folyamatot: a tömegével termelt házgyári lakások nagy részét például eleve gázfelhasználással működő fűtéshez, háztartáshoz tervezik. És ezek a lakások nyilván nem csak 20—30 évre, de esetleg 60—80 évre épülnek, tízezerszám. De az ismert földgáz-előfordulások, különösen, mert azoknak a vegyipar, a műanyagipar is nagy fogyasztója, ennél jóval hamarabb kimerülhetnek. És akkor mi lesz? Lakások tízezreinek energiakor, dozó-rendszerét kellene mil- liárdokért átépíteni? Nem. Ehhez is segít a lignitből történő gázelőállítás kutatása, hiszen egyelőre, a felmért készletek alapján, több lignittel rendelkezik az ország, mint amennyit a hagyományos fogyasztók, azaz az erőművek felhasználni tudnának. Ezért az export mellett a lignithasznosítás más útjait is keresik — sikerrel — a nemcsak a mára, de a holnaputánra is gondoló, széles látókörű bányászati kutatók. Szatmári Jenő István lesz-e a győri példa vagy csak egyedi esetről van szó? AZ ŐSZINTESÉGÉRŐL, a szókimondásáról közismert miniszter kerek-perec kijelentette: bárcsak sokan követnék a győrieket. Társadalmunk legfontosabb érdekeit — hangsúlyozta a továbbiakban — ugyanis azzal lehetne legeredményesebben szolgálni, ha mindenki ott dolgozna, ahol a legnagyobb szükség van a tudására és munkájára egyaránt. Végezetül megnyugtatta a jól ér- tesülteket, hogy hazánkban a továbbiakban sem lesz munkanélküliség, a meglevő munkaerő ésszerű foglalkoztatásának jóval hatékonyabb módszere a győri példa. A lecke — immár évek óta — ismét adva van tehát. Sőt már a módszere is. Mert Győrben végre nemcsak szólamok, felmérések, lanulmányok születtek a belső tartalékok feltárásáról, hasznosításáról, hanem tettek is követték a társadalmi érdekeket első helyen szolgáló nemes szándékokat. És ráadásul úgy. hogy sem erkölcsi, sem anyagi hátránynyal nem járt az érintett dolgozók más munkakörbe, más üzemekbe történő átirányítása. Az adminisztratív intézkedések nem nélkülözték tehát — nem is nélkülözhetik — a humanitást, a segítőkészséget, a jószándékot, hanem kizárólag azért születtek meg, mert a neve- zett üzemben úgy_ találták, hogy feladataikat hatékoA közelmúltban elkészült a sarudi üdülőterület terve. A mintegy 170 hektáros területen — parcellákat osztott a tanács az igénylőknek. A telepítési programot már az elmúlt évben összeállították, nemrégiben pedig a kiszolÉvekig — mint ismeretes — csak egyszerűen szorgalmas, igyekvő, de nem különösebben jelentős gyárként emlegették a BUBIV egri üzemét még a városban sem. A szakmában — országosan — pedig talán ennyit sem tudtak róla, hiszen jobbára csupán a nagyvállalati munkamegosztásban jutott szóhoz. S ez sem volt soha főszerep. Néhány esztendő, pontosabban: 1975. óta ismertebb ez a gyáregység is, hogy érdekesebb, izgalmasabb megbízásokat kapott, s a korábbiaknál számottevőbb feladatokat teljesít. Ügy sikerült „kizökkennie” a megszokott szürkeségből, hogy az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat megkeresésére a BUBIV-központ választása Egerre esett, a kipróbált ügyes kollektívára, amely alkalmasnak látszott arra, hogy végre — exportra is dolgozzék. Nos, — ahogyan a tapasztalatok bizonyítják — a Budapesti Bútoripari Vállalatnál nem ítéltek elhamarnyabb és jobb munkával kevesebben is el tudják végezni. ALIGHA TÉVEDÜNK, HA AZT MONDJUK: a győriektől nekünk, Heves megyeieknek is van mit tanulnunk. Mert a sláger nálunk is az, hogy bőségesen van belső tartalékunk, csak vagy nem ismerjük kellően, vagy nem merünk úgy hozzányúlni, mint Győrben tették. Biztató kezdeményezésekre — egri Finomszerelvénygyár, MEZŐGÉP, Csepel Autó —akad ugyan már példa, de úgy istenigazában még sehol sem mérték fel a kihasználatlan erőforrásokat, és döntöttek úgy, hogy holnaptól vagy holnaputántól kevesebben is képesek a termelési és a gazdálkodási célkitűzéseket teljesíteni. Vagyis nem adtak szabad utat azoknak, akikre más üzemekben, más vállalatoknál nagyobb szükség lenne vagy lett volna. Természetesen a humanitást, az emberséget, az eddig végzett munkát ugyanúgy megbecsülve. tiszteletben tartva, mint Gvőrben tették. A JOBBTÓL, AZ OKOSABBTÓL. a bölcsebbtől soha nem szégyen tanulni. Különösen nem akkor, ha olyan ügyről van szó, amely egész társadalmunk javát, hasznát szolgálja. Ahogy tették ezt Győrben. Valamennyiünk, valameny- nviük javára, és példát is mutatva a többieknek. Soós József gálóegységek elhelyezését tervezték meg: hamarosan csónak- és hajókikötő, szabadstrand, meleg vizű, fürdő, sportpálya, élelmiszer- és zöldségbolt, valamint ven- déglátóiparí üzletsor épül a kodottan. Az egri gyáregység ugyanis kiállta az első próbát, s azóta sem okoz csalódást, hiszen külföldi üzletköre egyre nő. — 1975-ben mindössze két svéd cégnél kezdtük a „nyugati” bemutatkozást — mondja most Vermes Ferenc igazgató — s a következő, lényegében az első évben, 1976-ban, együttesen 120 ezer dollárért szállítottunk részükre székeket, asztalokat fenyőből. A következő esztendőben már 436 ezerre nőtt exportunk értéke s utána is csak azért nem tudtuk tovább emelni kivitelünket, mert időközben az egyik partner váratlanul csődbe jutott. Ez utóbbi sok bajt, kapkodást okozott, szinte egyik napról a másikra kellett gondoskodni legyártott termékeink másutt történő elhelyezéséről, de szerencsére korántsem vett rajtunk erőt bármiféle ijedelem, bizonytalanság is. A tavalyi kellemetlenségen iparkodtunk magunkat mielőbb túltenni, s természetesen a nagyvállalattal együtt azon r voltunk, hogy mielőbb pó- ' toljuk a kiesett piacot, tgy kerültünk például kapcsolatba az angolokkal, akiknek kérésére útra készen is áll az első 100 darab „Eszter” garnitúránk, amely egyébként már a mi gyártmány- fejlesztésünk, az egri kísérletek eredménye a korábbi külföldi mintákkal szemben. Asztalból, fotelból, kanapéból áll, s már is úgy néz ki, hogy további érdeklődés van irántuk. Hasonló a helyzet az „L 3” típusú fotellal is, amelyből svájci cégnek küldtünk egy 100-as szállítmányt s még ötször ennyire van megrendelésünk az idén. — A közelmúltban Svédországban járt egy szakmai csoport tagjaként. Miről tárgyaltak, milyen eredményt hozott az üzleti út? — Mindenekelőtt régi partnerünkkel, az IKEA-cég- gel folytattunk megbeszéléseket s bővítettük kapcsolatainkat újabb megrendelésekkel, másrészt pedig további üzletfelekkel kötöttünk megállapodásokat. Jellemző bútoraink sikerére, hogv például az említett svéd IKEA — amely különben egy világcég, legalább húsz országban értékesíti áruját. — egyedül több, mint hat és fél százezer dolláros üzletet helyezett kilátásba a jövő évre. tgy a többi — holland, angol, svájci — igénnyel együtt már 1980-ra is biztosnak látszik az ideihez hasonló, összesen nyolcszázezer-egymillió dolláros export! A még nem túlságosan régen elérhetetlennek látszó exoort, lám. a BUBIV egri gyáregvség^ben is mindennapossá vált. S feltétlenül dicséri a kollektívát, hogv ez különösebb beruházás nélkül körzetben. Jelenleg kétezer telekigénylőt tartanak nyilván, a tanácsnak a jövőben még négyezer parcella érté-! kesítésére van lehetőségei Képünkön elkészült hétvégi házak láthatók. történt, lényegében a meglel vő adottságok okosabb kihasználásával. Mialatt pedig a megszokottról újszerű feladatokra álltak át a dólgo-< zók — megtanulták például a tölgy és a bükk helyett a fenyő tömeges használatát, a faanyagból az összeszerelhető bútorok, a korábbinál sokkalta nagyobb pontosságot igénylő alkatrészek készíté-, sét, az eddiginél „szőrszálha- sogatóbb” minőségellenőrzéshez alkalmazkodtak — még észrevehetőbb „iskólapénzt”. sem fizettek! — Kétségtelenül nem volt éppen könnyű megszokni az exporttevékenységet — mondja az igazgató —, de igazán azon ..fáradozott az egész kollektíva, hogy helytállhassunk, ne érje szó a „ház elejét?’. Talán a minőséggel voltak leginkább gondjaink, ám, úgy érzem: ennek is sikerült megtalálnunk az ösztönzőjét. Így most már a szerelősorok mindegyikén, minden alkatrészt minősít a. gyártó, aztán külön figyelmet fordít például a színre, a felületkezelésre a csomagoló s kérlelhetetlen szigorral követeli a kifogástalan munkát a minőségellenőr. A jó teljesítményeket pedig kétszeresen is premizáljuk: egyrészt a művezetők és a szakszervezeti bizalmiak megítélése, másrészt pedig az üzemvezető külön döntése alapján. Ami kedvező visszhangra talált. Az idén összesen már 110 millió forintos termelési programmal dolgozó gyáregység tevékenységének jelenleg 60 százalékát jelenti az export, s ezen belül mintegy négyötödös a nyugati értékesítés részaránya. További egyötödön szovjet, lengyel, csehszlovák partnerek osztoznak — amint emlegetik — szintén megelégedéssel. Ma már túlzás nélkül mondható, hogy jelentős az export s a külföldi megrendelők száma egyaránt. S érzik. tudják is ezt a gyáregységben. Minden bizonnyal ezért folytatják megkezdett törekvéseiket, ezért próbálkoznak most például továbbiakkal is szélesíteni a már saját, vállalati elképzelések alapján születő termékek skáláját. Azt vallják ugyanis, hogy sokkal rangosabb egy-egy magyar gyártmányt. ajánlani, mint egy- egy idegenből hozott minta alapján dolgozni. Miután pedig ilyen irányú igyekezetük már eddig is sikerrel járt, a legtermészetesebb, hogy nem mondanak le róla! Gyóni Gyula NmUsöoG) 1979. május 6,, vasárnap Egri „exportkarrier" BUBIV-gyár a világpiacon
