Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-17 / 113. szám

Életünk és a SZABVÁNYOSÍTÁS, tipi­zálás. Nem egyértelműen ro­konszenves fogalmak, melyek óhatatlanul is az uniformi­zálás képzetét keltik. A szab­vány olykor szigorú előírá­sait hajlamosak vagyunk akadékoskodásnak, az alko­tóerő gátjának felfogni, s jóval kevésbé érezzük a szakemberek által hangsú­lyozott lényegét: a korszerű­sítést. Pedig a szabványosítás ko­rántsem olyan új dolog, mint sokan gondolják. Ha az ókori Róma útjait, vízvezetékeit, építőelemeit nézzük, azokban is felfedezhetők a szabvá­nyosítás nyomai. Ugyanígy, görög hajók eltörött árbocát bármelyik kikötőben ki tud­ták cserélni. Tovább gyorsí­totta a szabványok elterje­dését a kerék alkalmazása: a mesterek olyan kerekeket készítettek, amelyek több kocsira is felszerelhetők vol­tak. Mindezek természetesen még csak néhány termékre terjedtek ki — a mai érte­lemben vett szabványosítást az ipari specializálódás hozta létre a század elején. A szabvány tulajdonképpen műszaki előírás, amely a kü­lönböző termékek, termelő­berendezések, fogyasztási cikkek minőségi, méret- és biztonsági követelményeit ír­ja elő. S míg korábban el­sősorban a méretmeghatáro- zó funkciója került előtérbe, ma egyre fontosabbá válik a minőségmeghatározó funk­ció is; a szabványnak nagy szerepe lett a termékek mi­nőségének javításában, hi­szen megfogalmazza az áruk legfontosabb minőségi jel­lemzőit, s ezek alapján sza­bályozza árukat is. MAGYARORSZÁGON ma mintegy 10 ezer országos és mintegy 4 ezer ágazati szab­vány írja le részletesen az egyes termékekkel szemben támasztott követelményeket: milyennek kell lenniük, mi­ből kell azokat készíteni stb. A szabvány nem, örök éle­tű, időről időre változik, korszerűsítésre szarul. Mi^ ' nisztertanácsi rendelet írja elő, hogy legalább ötéven­ként minden szabványt felül kell vizsgálni. Persze, akad­nak olyanok is, amelyek en­nél is gyakrabban sorra ke­rülnek; a minőségi igények fejlődése — ami ma jó, hol­nap kevés — követeli ezt így. De évente sok új ter­mék is születik, s ezek leg­többjére is szabvány készül. A Magyar Szabványügyi Hi­vatal ez évi tervében mint­egy 1100 szabvány szerepel — ezeknek egyharmada új, kétharmada a régebbieket módosítja. A szabványosítás nem ol­csó és nem is máról holnap­ra megoldható dolog. A szabványhoz való igazodás egyes esetekben egész tech­nológiák cseréjével járhat — viszont az is igaz, hogy a be­fektetés később megtakarí­tást hoz. Különösen jól érzé­kelhető ez a nagyberuházá­soknál; az épületszerkezetek méretezésének szabványa egymagában sok száz milli­ós anyag megtakarítását tet­te lehetővé. De említhetnénk azt az idei év elejétől élet­be lépett szabványt, amely az olajtüzelésű készülékek olajmennyiséget szabályozó szerkezeteiről szól — ezen előírás segítségével évi 75 millió liter fűtőolaj takarít­ható meg. A szabványosítás hasznát nem szűkíthetjük le a taka­rékosságra, a minőséggel va­ló kapcsolatára. A_ magyar áruk nem kis hányada kül­földön talál vevőre, s ezek­nek az áruknak a minőségét nemzetközi szabványok vé­dik. Hazánk is tagja a szab­ványosítási világszervezet­nek, az ISO-nak (Internatio­nal Standard Organization). Ennek a szervezetnek — amely átfogja a világ élel- miszerioari, ipari és mező- gazdasági termelését — 85 or­szág a tagja, s ezek az or­szágok a világ termelésének D8 százalékát adják. Jelen­leg ötezerre tehető a nem­zetközi szabványok száma — • á szakemberek szerint ennek kétszerese kellene ahhoz, hogy a kereskedelem igényeit jobban kielégíthessék. ÖT ÉVVEL EZELŐTT ír­ták alá a KGST-szabványok alkalmazásáról szóló egyez­ményt. Ennek alapján fo­lyik az olyan, közös szabvá­nyok kidolgozása, amelyek­ben a termékek versenyké­pességét biztosító minőségi követelményeket közösen ér­vényesítjük. A szabványosítás szüksé­gességét és előnyeit egyre in­kább felismerjük, bizonyítja ezt a közelmúltban Budapes­ten megnyílt Szabványbolt is. Az eredmények azonban nem feledtethetik a gondo­kat, a tennivalókat sem. Kü­lönösen az elektromos ház­tartási eszközök okoznak évek óta sok problémát. Sok­fajta villamossági terméket hozunk be külföldről, me­lyeknek egy része nem fe­lel meg a hazai előírásoknak. S itt nem arról van szó — mint azt sokan feltételezik —, hogy a mi szabványaink szigorúbbak a nemzetközi át­lagnál, hogy túlszabványozók lennénk: a gondokat jelen esetben az egyes országok villamos hálózatának elté­rése, úgy is mondhatnánk, a magyar hálózat bizonyos fo­kú korszerűtlensége okozza. Idegenkedünk tőle, de azért természetesnek vesszük a szabványok létét: senki sem lepődik meg azon, ha a külföldön vásárolt rádió­ját, piagnetofonját idehaza is használni tudja, ha kül­földön járva, a megszokott közlekedési táblák igazítják el az autóst az utakon. S ahogyan a különböző orszá­gok piacai mind közelebb kerülnek egymáshoz, úgy válik egyre inkább kézzel­foghatóvá, hogy a jó szab­vány nem fékez, hanem jobb minőségű munkára ösztönöz, a gyorsan változó körülmé­nyekhez, való jobb alkalmaz­kodást és műszaki haladást segíti elő. Föld S. Péter Találkoztak a folyó fölött Fontos szakaszához érkezett a szegedi Tisza-hid építke­zése: a Ganz-MÁVAG sze­relői mindkét oldalról befe­lé haladva, a folyó fölött összetalálkozva, az utolsó hídelemeket is a helyükre emelték. Ez lesz az ország­ban a legnagyobb állványo­zás nélkül készített, acélszer­kezetű híd. A több mint ezer méteres hidat az év végén átadják a forgalomnak. (MTI fotó — llovszky Béla felvétele — KS) Gyöngyösi áspisai ­Kábán vizsgázik Szerény ember, aki keve­set beszél, eredményes tevé­kenységét inkább tettei bi­zonyítják. Az új iránti szen­vedélye sokaknak példaként szolgálhat. Az Alföld déli részéről, Békéscsabáról indult, ahol hamar megismerte a földet, hiszen nagyszülei paraszt- emberek voltak. Nyeste Ist­ván, igaz, már vasutascsa­ládba született, azonban nem apja nyomdokain haladt, ha­nem a mezőgazdaságot vá­lasztotta. A Kertészeti 'Egyetemre iratkozott, hogy valóra vált­sa régi álmát, ahol közel ke­rült a zöldségfélékhez, mert ezeket különösen szerette és egy életre eljegyezte magát velük. .Tanított az egyete­men, volt tanulmányi osz­tályvezető, majd Szegedre került főkertésznek, a Fel- szabadulás Termelőszövet­kezetbe. Irányításával hozták létre a hatvanas évek elején Magyarország akkori legna­gyobb. hétezer négyzetméte­res zöldséghajtató telepét. Az oktatáshoz azonban to­vábbra is vonzódott, így ha­marosan visszatért a , kated­rához és hosszú évek óta a Gödöllői A-grártudományi Egyetem Gyöngyösi Főiskolai Karán a zöldségtermesztési tanszék vezetője. Amellett, hogy a fiatalok egész sorát nevelte, az új iránti fogé­konysága és a gyakorlat iránti tiszteleté továbbra is megmaradt. Nevét, nemrég egy találmány tette ismertté szakmai körökben. Az úgy­nevezett hasogatott fólia, melyet a főiskola műszaki tanszékével együttműködve készített el. Ez a síkfóliának egy változata, amely a korai primőrzöldség-termelésben nagy jelentőségű. Nyeste István most leg­utóbb pedig egy újítással je­lentkezett:. — Tulajdonképpen régi dolog ez — magyarázza a tanszékvezető, — csak most került elő. Már évekkel ez­előtt Szegeden is foglalkozta­tott a hajtatóházak és a fó­liatelepek altalajának fűtése. Ha nevét szóba hozzák, különbözőképpen reagálnak rá az emberek. Vannak in­dulatos homlokráncolók, ke- rülköznek irigyen epéskedők, ezeknél több azonban, aki el­ismeréssel, tisztelettel beszél róla. — Mondjam az okát? Cél­tudatosan, energikusan tö­rekszem a Vöröskereszt fel­adatainak megvalósítására, ennél fogva haragusznák a kényelmesek, a bürokraták. Az irigyek biztosan azok kö­zül kerülnek ki, akik ered­ményeinket, munkánkat nem tartják számon, csak az el­ismerést, az érte járó kitün­tetést strigulázzák nagy mű­gonddal. Tisztelet, megbe­csülés? Az ilyesféle meg­jegyzés. gondolom, olyanok­tól származik, akik a több ezer tagot számláló mozgalom jelentőségével tisztában van­nak vagy éppen a városi 1- es pártalapszervezethez tar­toznak, ahol szintén titkári funkciót töltök be. Térítés- mentes véradóink az egész hatvani kórház szükségletét biztosítják, hogy csak egyet­len eredményt jelezzek. Alapszervezetünk pedig azok közé tartozik, ahonnan a legkevesebben instanciáznak a városi bizottságon. mert jóindulattal, segítőkészen rendezünk mindent magunk között... „BAJ Z A”-ÖRÖKSÉG Juhász Gábor, aki mind­ezt. ügyes okfejtéssel elénk tárja, .hirtelenszőke, kemény­kötésű férfiember. Utóbbit mi sem bizonyítja jobban, mint hogy túl a negyvenen, immár másodszor teljesíti az „Aranyjelvényesek az olim­piára'’ sportmozgalom or­szágos szintjeit. Tizenhárom éves Péter fiaval előző nap kerékpározott száz kilomé­tert, s már készül az úszó­feladatokra. Bicikli és Vöröskereszf... Tizenhat év frontvonalban — Ott leszek Moszkvában! — Túl magabiztos. — Nem hiszem. Hoztam azonban valamit a Bajza gimnáziumból. Tulajdonkép­pen Laokonidesz tanár úr testálta rám, tőle tanultam azt, hogy egészséges önbiza­lommal az ember mindent megvalósíthat az életében ... Idézzem sorsfordulóimat, amelyek összefüggnek ezzel az örökséggel? Apcon szület­tem, Hatvanban érettségiz­tem, hogy pár év múltán Pesten sajátítsam el az esz­tergályos szakmát. Ott ta­nultam pontosságot, mun­kásszolidaritást ... Ideálom kezdettől az egészséges test, s annak óvása. De mivel nem jutottam be az orvos- egyetemre, felcserképesítést szereztem, majd 1961-től itt­hon dolgoztam ellenőrként. Két év múlva neveztek ki járási, később városi Vörös­kereszt-titkárnak. Közben persze marxista—leninista egyetem; szociológiai, veze­téselméleti szakokon, s kü­lönböző továbbképzések, ami beosztásommal jár. ELSŐKÉNT AZ ORSZÁGBAN Ifjúsági mozgalom, párt­építés, funkció tíz különböző társadalmi bizottságban, hi­vatalából eredő feladatok, s mindezzel összefüggő telje­sítmények. Visszapergetve jó negyven év filmeposzát, Ju­hász Gábor vajon mire gon­dol legszívesebben? A vá­laszra nem sokat kell vár­nom. — Tizenhat esztendeje vas gyök egyházéban yörößkei resztes tisztégviselő, s ha valamire büszkén emléke­zem,. akkor ez a Lippay Jó­zsef főorvossal elindított té­rítésmentes véradás, amely felöleli a selypi medencét is. A mozgalom Hatvanból in­dult, munkája rendszeres, folyamatos. Sok törődést kí­ván, de ma már alig van szocialista brigád a térség­ben, ahol a véradás nem sze­repel a vállalások között. Tehát érdemes volt fárad­ni. Sokan szövegelnek a tár­sadalomépítésről, apnire én azt mondom, hogy itt lehet kezdeni a tényleges munkát. Két óra várakozás a rende­lő előtt, aztán tű, meg a töb­bi. És visszatérően ... ! A mozgalmat, pártmunkát néz­ve? Tulajdonképpen tizen­hat esztendős korom óta benne élek. Megtisztelő, hogy 1975-ben a KISZ alapítói kö­zött lehettem Pesten, enyém a 7-es sorszámú tagkönyv. De azt sem hallgatom el, hogy voltak nagy lehetősé­geim, mégis elhanyagoltam őket. Hanyagoltam, mert ak­koriban még olyan emberek tapadtak meg az ifjúkommu­nista szövetség különböző szerveiben, illetve a fölaján­lott munkahelyeken, akikkel nem tudtam volna együtt dolgozni. Én különben a leg­apróbb tevékenységet is fontosnak tartom, munkánk szempontjából azonban per­döntő, hogy tömegbázisa van. Ötvennégy vöróskereszte s alapszervezetben, 4500 tag vállal feladatot évről évrel A szűk titkári iroda egyik szekrényének üvege mögött könyvek sorakoznak. Rájuk mutat. PÉLDÁT MUTATNI — Szakirodalom, éspedig az egészséges életre nevelés témaköréből. A vöröskeresz­tes mozgalom másik kiemelt . munkaterülete. Az egészség mindennek a sarokköve. Nél­küle nincs családi, közösségi harmónia, s nincs munkasi­ker, az egész társadalomnak hasznot hajtó munkateljesít­mény ... Alapsejt a család. Ott kell kezdeni a nevelést, hogy folytatódjék az iskolá­ban, majd a gyárban, vál­lalatnál, a tervezőirodákban. Ki kell iktatni életünkből a káros szenvedélyeket, hogy helyükbe lépjenek a bioló­giai lét javát szolgáló törek­vések. Kár, hogy az emberek általában akkor kezdenek az egészségükre gondolni, ami­kor beléjük kapott a filoxé- ra:.. Én mit csinálok? A személyes példa erejével pró­bálok hatni. Reggel ötkor kelek. Hétig futás, úszás vagy kerékpár, gyerekekkel együtt. Cigaretta nuku. Ter­helő szellemi munka közben rövid lazítás, testmozgással. Este korai fekvés. A mi gyerekeink kilenckor általá- , bán alszanak ... E munkánk mennyiségi jellemzője egyéb­ként az évente megtartott több száz előadás, tanfo­lyam felnőtteknek, fiatalok­nak. Az eredményük persze nehezen mérhető, mégis csi­náljuk, mégis gyűrjük. Az egészséges életmód ugyanis nem anyagi, hanem tudati kérdés manapság. ÉS AZ ALKOHOL? Telefon csöng. A mozga­lom társadalmi munkatársai, Juhász Gábor legjobb segí­tői adják egymásnak a ki­lincset. Aztán tanítványok jönnek, akikkel egy évig foglakozott az alapfokú mar­xista oktatáson. Két ajtónyi­tás között folytatjuk a be­szélgetést, s befejező té­mánk: az alkohol. — Igen, újabb közellenség. Én pedig frontparancsnok e küzdelemben, mint az Alko­holellenes Társadalmi Bi­zottság titkára. Nehéz hely­zetben vagyunk, tudván, hogy italfogyasztás dolgában nagy­hatalom lettünk. Talán csak a svédek hajaznak bennün­ket ... Meg kell mondjam, az alkohol ellen indított hadjáratban kétféle nézet irányítja lépteinket. Vannak, akik az absztinencia hívei, ezt követelik mindenkitől. A másik tábor úgy vélekszik, hogy nincs szükség ital te­kintetében teljes önmegtar­tóztatásra. A kismértékben, főleg étkezéskor fogyasztott bor még talán segíti is az emésztést, vagy éppen ét­vágyat gerjeszt. A határra kell vigyázni, ameddig el­mehet valaki... Jómagam az utóbbi elvet vallom, egy pohár sör vagy bor erejéig. S boldog lennék, ha orszá­gos méretben idáig vissza le­hetne szorítani az igénye­ket. — Akkor, most erre mit iszunk? — Rcpike nálam nyista. De azért egy híg szilváni- fröccsel összeüthetjük a po­harunkat. Apci. Ügy is mondhatnám, saját ter­més .., Moldvay Győző Sokan idegenkedtek tőle, mert hogy drága és munka­igényes. Azt mondták, in­kább mást. Pedig nem , volt igazuk. Szegeden, amikor a 60-as évek elején a hajtató­telepet építették, . már ott vascsöveket húztunk a föld­be az altalajfűtés megoldá­sára. Volt termálvizünk, azt vezettük a csövekbe, amely 18—19 fokra fel melegítette a földet, tehát korai parika- és paradicsomtermelésre tet­te alkalmassá. Csakhogy nagy munka volt ennek megvalósítása, főleg a föld megmozgatása igényelt sok erőt. Már akkor ott azon töprengtem, hogyan lehetne az eljárást olcsóbban megva- lósítani, hiszen az altalajfű­tés a leggazdaságosabb, hö- veszteség nélkül átmelegíti a földet és azt tartóssá teszi. Egy alkalommal a fábiánse- bestyéni termelőszövetkezet­ben járva láttam egy házi ké­szítésű ekét, amelyet trak­torhoz kapcsoltak. Ezzel az ekével a csöveket az altalaj­ba húzták, ami olcsóbbá tet­te az eljárást. Az ekét akkor elhoztuk a gyöngyösi főisko­lára és a hatvani kísérleti telepen kipróbáltuk. Aztán Taralik Jenőnek, a karban­tartó csoport vezetőjének se­gítségével, - készítettünk egyet. Érdekessége az, hogy az ekének van egy úgyneve­zett szár része, amely 50 centire kivájja a, talajt. Mö­gé helyeztük a műanyag csö­vet, amely olcsóbb és köny- nyebben a földbe juttatható, mint a vascső. Nem kell hoz­zá csak egy nyitó és záró árkot készíteni, mert ahogy a traktor halad, az eke fo­lyamatosan behúzza a csövet a földbe. Nyeste István újítására a közelmúltban az' ÁGROBER Heves megyei Kirendeltsé­gén is felfigyeltek. — A kábái Vörös Csillag Termelőszövetkezett három hektáron tíz 'hajtatóházból álló zöldségtelepet hoz létre — meséli az újító. Ennek érdekében kerestek meg, hogy az újításomat szí­vesen alkalmazzák. Az ekét, melyet készítettünk.. erre a célra Kábán már használ­ják és segítségével 72 kilo­méter hosszúságban mű­anyag csövet húznak a talaj­ba. A csövekbe vezetett ter­málvíz hatására a talaj majd kellően felmelegszik, ami a hőigényes paprika-, paradi­csom- és uborkapalánták fejlődésének kedvez. Emel­lett az altalajból jövő hő a légteret is fűti, így egyszerre kettős célra hasznosíthatják. Ott tehát, ahol van termál­víz, és elegendő műanyag cső áll rendelkezésre, amely nem rozsdásodik, mint a vas, ott jól alkalmazhatják az általunk készített ekét a csövek földbe húzására. Ez­zel gyorsan és olcsón, gazda­ságos altalajfűtést valósíthat­nak meg. A gyöngyösi tanszékvezető hasznos újítását nemcsak Kábán alkalmazzák, hanem nemrég kísérleteket kezdtek Szentesen, a Termál Terme­lőszövetkezetben, ,a síkfólia alatti altalajfűtés megvalósí­tására is. Van tehát rá igény, így várhatóan országosan is elterjed majd. Mesztusz Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom