Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-17 / 113. szám
Ma este színházi premier: O tthon talanok Benkóék kezdték, Pe^éék zárták Két dzsesszévad után Új film készül Képünkön Csendes László mellett Demeter Hedvig és Csapó János Következett a második évad. Ismét hat hazai együttes. Októberben a Rákfogó kezdett, majd fellépett a Lakatos Antal-kvartett, Tom- sits Rudolf és együttese, a Kőszegi Rythm Band, a Vu- kán együttes Bontovics Katival, végül most, áprilisban Pege Aladár és együttese. A műfaj különféle stílusirányzatainak képviselői. Hallgathattunk swing, rock, bibop vagy standard behatású dzsesszt. Igazán gazdag választék. És a külföldiek? — Most került volna rájuk a sor. Elsősorban a szocialista országokra, közülük is Lengyelországra gondoltunk. Beszélgettem erről a miskolci dzsesszklub vezetőjével, s úgy képzeltük el, hogy ha több városban is koncerteznének a vendégek, egy lenne az útiköltség, s így könnyebben meg lehet oldani anyagilag. Nem tudom, hogy ezekből a tervekből mi fog megvalósulni, mert a jövőben a Megyei Művelődési Központ szervezi majd a dzsesszhangverseny-sorozatot. A két évad alatt színvonalas zenei élményekben részesülhettek a dzsesszrajongók a megyeszékhelyen. A szervezők munkája most kezd ,,beérni”. Ha a koncertek átütő sikert nem is arattak, s még egyelőre dzsesszklub sem alakult, mint más városokban, ám Egerben is egyre többen érdeklődnek e műfaj iránt. Kíváncsian várjuk a folytatást. Józsa Péter Félidejéhez érkezett Fábrf Zoltán új filmje: a „Fábián Bálint találkozása istennel”, forgatása, amelynek forgatókönyvét Balázs József hasonló című regényéből írta a rendező. A MAFILM Budapest Filmstúdióban készülő film alkotóinak a legfőbb gondot az első világháború idejére jellemző életkörülmények megjelenítése okozta. Az akkor még általános, nádfede- les házakból álló falu ma már eltűnőiéiben van, mindenütt megtalálhatók a villanyoszlopok. Az Ócsán fellelt, tucatnyi nádfedeles ház köré új házakat, boltot és iskolát felépítve, olyan faluközpontot alakítottak ki,' amelyet később készítendő filmeknél is hasznosítani tudnak majd. Az olasz fronton játszódó csatajelenethez ugyanis mocsárra van szükség, s mivel hazánkban már ilyen nincs, a forgatáshoz szükséges körülményeket mesterségesen kellett biztosítani. A csatajelenet helyszíneként a Szolnok melletti Nagyrév térségében levő tiszai árterületet szemelték ki az alkotók. Mivel a nyári hónapokban ingadozó a Tisza vízszintjé, ezért arra kényszerülnek, hogy alacsony vízállás esetén átemelőszivattyúval árasz- szanak el egy hektárnyi árterületet. Az egy méter mély vízben játszódó mocsárharc megörökítésénél testnevelési főiskolások és egykori öttusázók szerepelnek majd kasz-' kadőrökként. Jobb feltételek, hatékonyabb nevelő-oktató munka Országos értekezlet Budapesten az új tanév feladatairól A színpadon nyikorgó vaságyak, kopott szekrények, egy szomorú asztal, a hozzátartozó székekkel. Szürke, vigasztalan világ ez, — egy munkásszálló szobájának belseje. A függöny felhúzása után ezt a képet láthatja a néző, Ser főző Simon Otthontalanok című darabjában. Majd tör- ve-zúzva betántorog egy részeg, s elkezdődik egy dráma, a „lakáshiány” tragédiája. .. A közönség új magyar színmű születésének lehet tanúja a miskolci—egri színház előadásában. Mit jelent ez egy színésznek? — Erről beszélgetünk a két főhőssel, Csendes Lászlóval és Martin Mártával az egri bemutató előtt. — A színész számára egy ősbemutató mindig hallatlanul izgalmas feladatot jelent — kezdi Martin Márta, akit bár jelenleg a győri színház tagja — jól ismer az egri közönség az elmúlt két évadból, amikor is az Iva- novban, vagy a Két férfi sakkban című darabban nyújtott élményt. — Könnyű is és nehéz is egyben, hiszen az a jó, hogy a már korábban látott alakítások nem befolyásolják a játékot, viszont szépségében is nehéz egy mind ez ideig csak papíron létező figurát első ízben életre kelteni; gesztusaival, mozgásával, hanghordozásával megteremteni. Az Otthontalanok esetében talán még ennél is többről volt szó, mert az író, a rendező Szűcs János véleménye mellett igényelte a miénket is. Egy kicsit talán egyéniségünkre is igazította a karaktereket. Így nemcsak tanúi voltunk a darab születésének, de aktív részesei is. — A színház a néző számára egy kicsit mindig az álmok, a mesék, a vágyak világát jelenti. Ez a mű azonban nemcsak ma íródott, hanem a mában is játszódik! — Azt hiszem, a színház akkor is, ha mesés köntösben, akkor is, ha mint most direkten, mindig szembesít. Szembesíti az embereket. az őket foglalkoztató gondokkal, n: Vacsorát és cigarettát adtunk neki és másnap a többiek után küldtük. PARANCSNOK A KOCSI ALATT Hajnalban, ahogy az út mentén álló hosszú kocsisor mellett lépkedtem, az egyik kocsi alól rám szólt egy hang. Ki az? Megismertem a parancsnokunk hangját, aki meglepetésemre az egyik kocsi alatt szénán, pokróccal takarózva pihent. Jelentkeztem és megkérdeztem, hogy miért nem valamelyik házban alszik. — Nem jó a katonának a nagy kényelem, mért akkor nehezen viseli el a fáradalmakat — mondta nevetve. No, ez .aztán katona a javából, gondoltam magamban. Szerettük is katonás egyszerűségéért. Reggel korán akcióba léptünk, mert az elfogott zászlóalj pótlására érkezett egy ségeket kellett szétverni. Ezután indultunk tovább. Mindig rövid ideig álltunk egy- egy helyen, mert az ellenség sehol sem tudta megvetni a lábát. Ez komoly fáradsággal Qßwiim lUiü. május 17., csütörtök problémákkal — veszi át a szót Csendes László, aki a kassai színházból meghívott vendégként ezúttal mutatkozik be Egerben. — Ez a di- rektség persze csöppet sem csökkenti a színész munkáját. Én otthon gyakran kaptam olyan szerepet, ahol mai embert kell játszanom, s az a tapasztalatom, hogy vagy teljesen eszköztelenül kell előadni a mondanivalót, vagy teljesen azonosulva a hőssel. — Ezúttal ezt az utóbbi utat követtük — folytatja a színésznő. — Hiszen miről is van szó? Egy vidékről a nagyvárosba szakadt házaspár a lakáshiány miatt képtelen normális emberi családi életet élni. Ha albérletbe mennek, nem tudnak otthonra gyűjteni, a munkásszálláson viszont külön kell lakniuk. Haza nem mehetnek. Mert hiába, hogy otthon az öregek nagy háza, mit szólna a falu, ha vagyontalanul térnek meg. A pénz a szálláson is nehezen gyűlik, ők egyre idősebbek lesznek, gyereket szeretnének. Mit lehet itt tenni?... Tragédia ez, méghozzá manapság sokak szinte megoldhatatlan tragédiája. Átéltük mindketten mi is az átlagos magvar fiatalokhoz hasonlóan. így nem járt. Végre Rimaszombat védelmére jelentős erőket vontak össze, úgyhogy kiadós csetepatéra volt kilátás. Parancsnokunk állandó összeköttetésben volt a gyalogsággal és pontosan összehangolták a támadás tervét. Ezen az ütközeten dőlt el Rimaszombat sorsa. Délután belőttük a kapott célpontokat. Egy völgytorokban álltunk, s tőlünk balra, a hegyoldal kiugrásánál, vagy 200 méterre egy gépfegyver fészkelte be magát. Volt ott egy kis sziklaüreg és kívánni sem lehetett volna jobb állást. A parancsnokunk éppen meglátogatott minket, amikor a gépfegyver erős tüzet nyitott az ellenségre. Egyszer csak halljuk a közeledő gránát jól ismert vonító hangját. A gránát vagy 30 méterre a gépfegyver fölött csapott be. Utána még közelebb. Jól láttuk az elvtársak taktikáját. Ha meghallották a kilövést, fogták a gépfegyvert és berántották a kis üregbe. Utána újból kitették és lőtték tovább. Javában élveztük ezt a játékot, amikor egymás után három nekik szánt, de közelünkben csapódó gránát robbant. — Híj, azt a nemjóját annak a vakanyádnak, te hülye. Hát nem látod, hogy itt tüzérek vannak, nem gép- puskásokí — méltatlankovolt nehéz a szerep vállalása. — A föntebbiek szerint a nézőnek tehát állandóan megvan a lehetősége arra, hogy a főhősök viselkedését, döntéseit, kételkedéseit, elhatározásait szembesítse ön~ magával a valóságban tapasztaltakkal. — így van — erősíti meg Martin Márta. — Szerintem ettől lesz különösen izgalmas ez a történet, amely nemcsak a fonónők és építőmunkások számára, de minden pályakezdő dolgozó, vagy értelmiségi számára is érdekes lehet. Ezért hiszünk abban, hogy a darab siker lesz mindenütt — Egerben is. Az Otthontalanok szerepeiben a közönség még Demeter Hedviget láthatja, mint id. Csendánét, Csapó Jánost, .Somló Ferencet, Hídvégi Eleket és Kalapos Lászlót a munkásszállás lakóiként. A takarítónő alakítója Lenkey Edit, a portásé pedig Cyör- váry János. A darab díszlettervezője meghívott vendégként Lang- már András, jelmeztervezője Vágvölgyi Ilona. Bemutató ma este 7 órakor Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban. Németi Zsuzsa dott az egyik tüzér. A parancsnokunk elnevette magát: — Nem volna jó, ha minket is látna, mert nekünk bajosabb volna berángatni a lányokat a lyukba! — Jött még néhány eltévedt gránát, aztán abbahagyták a lödözést. Körülvettük a parancsnokunkat és a hajnali támadásról beszélgettünk. — Mik a kilátásaink? — Gál elvtárs csak mosolygott. — Elvtársak! Én rima- szombati vagyok. Két éve nem ebédeltem otthon. A feleségem, a gyerek... Szeretném már látni őket. Biztosítottuk, hogy holnap otthon ebédelhet. Még jó étvágyat is kívántunk neki. — Kemény munka lesz, mert a csehek komoly erőket vontak össze — mondta komolyan. Az ellenséget nem tévesztette meg, hogy néhány lövés eladása után hallgattunk. Eddigi összecsapásaink alkalmával úgyszólván lehengereltük őket, és óvatosakká váltak. Nyoma sem volt már annak a fölényeskedő harcmodornak, amit kezdetben tapasztaltunk náluk. A Vörös Hadsereg csapatai a frontokon komoly csapásokat mértek rájuk, és támadásunk megindulása óta úgyszólván nem tudtak megállni előttünk. A tőlünk jobbra eső frontokon csapataink előnyomulása még gyorsabb volt és az ott felgöngyölített ellenséges erők egy része elénk szorult, ennek következtében az előttünk levő egységeik számbeli fölénybe kerültek. Itt, ahol most álltunk, két ütegük állt szemben a mi ütegünkkel. Estefelé átcsoportosítást hajtottak végre, de ezt a fogásukat megfigyelőink idejében felfedezték, és ügyes taktikával lőttük be őket. Pege Aladárnak és együttesének hangversenyével zárult Egerben az idei dzsesszévad. Ezen az estén is, mint a többi koncerten, megtelt a műfaj rajongóival a Megyei Művelődési Központ nagyterme, s a szép számú hallgatóság között találhattunk középkorúakat, huszon- és tizenéveseket egyaránt. Nem így volt ez régebben. Nemcsak Egerben, hanem az ország más tájain is. Manapság azonban egy-egy rangosabb muzsikus vendégszereplésekor már elővételben majd minden jegy elkel. Két év. Ennyi kellett ahhoz, hogy a dzsessz „jól befusson” szűkebb pátriánkban is. — És persze jó zene — mondja a műsorrendező iroda munkatársa. Kozma György. — Amikor két évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy ősztől tavaszig koncertsorozatot indítunk, az volt az elképzelés: havonként meghívunk egy hazai együttest, s ha már a közönség is megszerette, megértette ezt a fajta muzsikát, külföldi zenekarokat is felléptetünk. A jó öreg dixie-vel kezdődött. Benkóék „jöttek, láttak, győztek”. Az előző évadban rajtuk kívül az egri közönség megismerkedhetett még a Debreceni Jazz Együttessel, a Szabados—Horváth duóval, az lnterbrass-szal, Gonda János kisegyüttesével és sokáig emlékezetes marad a Csík—Fogarasi—Kőszegi trió virtuóz hangversenye. — Ez volt tehát a kezdet. A szép sikereken, a telt házakon, s az érdeklődésen fel- villanyozédva, „nagyszabású” terveket is kovácsoltunk: felvenni a kapcsolatot a rádióval, külföldi együttesekkel, a dzsessz-szakosztály- lyal, esetleg egy több napos fesztivált is összehozni. Mert, valljuk meg őszintén, akárcsak más, vidéki városokhoz viszonyítva is, kicsit későn ébredtünk. Amikor Székes- fehérváron már nemzetközi dzsesszt'áíálkozókat rendeztek. Nagykanizsán dzsessz- hétvégét, majd Debrecenben dzsessznapokat, akkor mi még azon izgultunk, hogy vajon hány jegy kel majd él. i Emiatt a lövedékek időzítésein is változtatni kellett, ami belenyúlt a sötét estébe. Az időzítők kis petróleumlámpáikat köpenyeik gombjára akasztva dolgoztak, és a hüvelyekből kiszedett, felesleges tölteteket a lőszeresládákba dobták. Az időzített gránátokat talpukra állítva sorakoztattuk az ágyúk mellett elhelyezett lőszeresládákba, hogy a tüzelés gyorsan menjen. Az egyik időzítő lámpája leesett és a petróleum égve folyt rá a felesleges töltetekre. Félelmetes lángnyelv csapott fel, ami szinte vakító fénynyel világította meg a mellettük álló időzített gránátokat. Egy pillanatra der- medten néztük a fényt, aztán rémülten ugráltunk a vizesárokba. Ha egyétlén gránát felrobban, a többit is felrobbantja, és az ütegnek nyoma sem marad. Be- rencsik elvtárs, az egyik lö- vegvezető ugrott oda és a köpenyét dobta a zsírszerű- en égő tűzre. A gránátokat, mint kismalacokat húzgálta ki a ládából. Most már többen odaugrottunk és odébb rángattuk a gránátokat. Elképzelhető, hogy a bajt előidéző elvtársat majdnem lenyeltük mérgünkben. HULINA ÚJÍTÁSA Az izgalom elülte után lefeküdtünk az ágyúk körül aludni. Az senkit sem zavart az álmában, hogy a soros a parancs értelmében az egyik célra állított ágyúval félóránként leadott egy zavaró lövést. Ezt már a lovaink is megszokták, és ott legelésztek körülöttünk, de egy puskagolyó fütyülése idegesítette őket. (Folytatjuk) Szerdán délelőtt Budapesten, a Kertészeti Egyetem dísztermében, dr. Polinszky Károly oktatási miniszter elnökletével országos értekezletet tartottak — ezen részt vettek a megyei párt- bizottságok képviselői, a megyei tanácsok elnökhelyettesei, a művelődésügyi osztályok vezetői, a megyei pedagógus-szakszervezetek titkárai és a sajtó munkatársai —, amelynek keretében dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes értékelte az 1978—79-es tanévet, s részletesen szólt az új oktatási esztendő legfontosabb tennivalóiról. Elmondotta — többek között —, hogy a pedagógusok a kezdeti bizonytalanság és idegenkedés után, kedvezően fogadták az idei tánterveket. Annál is inkább, mert a gyakorlat bizonyította létjogosultságukat. Ezt igazolták az Országos Pedagógiai Intézet ilyen irányú vizsgálódásai is. Bevált az általános iskolákban bevezetett 11 napos munkahét is. Szeptember elsejével épp ezért lehetőség adódik arra, hogy a tiszta profilú gimnáziumokban is áttérjenek erre. Nem minden oktatási intézményben alakult még ki az alkotómunkát segítő légkör. Ezt feltétlenül meg kell teremteni. Egyik jó módszere lehet ennek az igazgatók tevékenységének színvonalasabbá formálása. Az új tanévben a legjelentősebb változások a gimnáziumokban várhatók. Rajtol a fakultáció, amely hosz- szú távon a képességek és adottságok teljesebb kibontakozásához járulhat majd hozzá. Ennek feltételeit a megyék megteremtették, s így lényegében nincs különösebb akadálya annak, hogy zökkenőmentesen kezdődjék a munka. Munkatársunk az alábbiakat kérdezte a miniszterhelyettestől : — Javultak-e a személyi feltételek? Milyen gondok jelentkeznek e téren? — Sajnos a megyék nem írtak ki elég álláshelyet, holott bőven akadnak, betöltetlen státusok — válaszolta a miniszterhelyettes. — Az egyetemet végzettek pályakezdése a legnehezebb, a gimnáziumokban pedig meglehetősen sok a túlóra. A megoldás az, hogy a valóságnak megfelelő kínálatot kell meghirdetni. A pillanatnyi gondokat a hamarosan közzétett pótlisták bizonyára enyhítik majd. — Jó egyéves a pedagógusok munkaköri leírása. Miként összegezné a valóra váltás tapasztalatait? — Sokan sürgették — nem is alaptalanul — ezt az ajánlást. Az igazság az, hogy az Oktatási Minisztériumnak még nem adódott módja annak felmérésére, hogy a megvalósítás terén meddig jutottunk. Egy már bizonyos: a visszhangtalanság is jelent valamit. Ezért később visz- sza kell térnünk az elemzésre. — Sokat Ígér az idegent nyelv-oktatás reformja. A siker azonban azon is múlik, hogy biztosítják-e ennek személyi és pénzügyi fedezetét? — Felkészültünk — az anyagi fedezetet a Pénzügyminisztériummal egyeztetve rendeztük — az idegennyelvoktatás minőségi előrelépésé-* re. A pedagógusok képzéséről is gondoskodtunk. Szeo- tembertől 150 nyelvtanárt fogadhatnak a megvék. Amennyiben bérkeret szükséges, akkor azt is adunk. Olyan feladat ez, amelyre a jövő érdekében áldozni kell. — XJj útra lép a felnőtt- oktatás. Ez örvendetes. Változik-e ezzel összefüggésben a módszertani tevékenység? — Színvonal-emelkedést ki-' vánunk a felnőttoktatástól — mondotta befejezésül a miniszterhelyettes. — Emiatt a módszertani munkálkodásnak: is fejlődnie kell. Természetesen ez nem megy máról holnapra, de az OPI már eddig is sokat tett az ügy érdekében. Pécsi István j: Dancza fános: fiz If/lO-es vörös tüzérüteg (Részletek a szerző azonos című visszaemlékezéséből)
