Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-08 / 82. szám
Az élethez igazodva AGROMASEXPO Nem csupán nagyüzemi kérdés Már tavaly, az MSZMP Központi Bizottságának március 15-i ülésén — amely felmérte és összegezte agrár- politikánk eredményeit, valamint megerősítette annak helyességét — megfogalmazódott, hogy a mezőgazdaság területi irányító szervei eredményesen segítették a termelést. Tevékeny részesei voltak a termelőszövetkezetek megszilárdításának, a termelés fejlesztésének, a kiemelt programok végrehajtásának. De mint a határozatban olvasható: „a változó feltételek közepette munkájuk ma már nem elég hatékony. A területi irányítás szervezete erősen tagolt, sok a párhuzamosság, hatáskörük megosztása nem felel meg a gyakorlati igényeknek. A jelenlegi irányítási gyakorlat nem számol megfelelően a mezőgazdasági nagyüzemek megerősítésével, önállóságával és felelősségével. Továbbá azzal sem, hogy a gazdálkodó szervezetek nemeseik a községek, hanem a járások, esetenként a megyék keretein is túlnőttek.::". A központi bizottsági határozat ide vonatkozó részei már 1978-ban utaltak a korszerűsítés szükségességére. Így nem véletlen, hogy az Elnöki Tanács nemrég határozott a mezőgazdasági termelés állami irányításának területi fejlesztéséről. Erre azért volt szükség, mert különösen az utóbbi évtizedben az országoshoz hasonlóan megyénkben is nagyarányú fejlődésen ment keresztül a Építőipari géppark egységesítéséért Ä' hazai építőipari géppark egységesítése érdekében az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola kutatási együttműködési megállapodást kötött a moszkvai építőmérnöki egyetemmel, mivel a Magyarországon L ehet,' hogy nem vet rám túl jó fényt, lehet, hogy nem is kéne be- vallanom, de az az igazság, hogy szeretek ceruzát faragni. Van válami jó érzés benne, ahogyan az ember forgatja az, egyszerű ügyes kis szerkezetet és a ceruza anyagából hosszú tekervé- nyes csík válik le, egyre növekszik, s az irón grafitja előbújik a megsebzett fából. Biztos van benne valami öntudatlan visszavetődés a múltba, amikor reggelente az volt a legnagyobb gond, hogy vajon hol ütik fel a naplót. Egyszóval szeretem ma is meghegyezni a ceruzát, csendes örömöm telik benne, azazhogy csak telne, ha minden úgy történne, mint ahogy történt általános iskolás koromban. De nem úgy történik. A faragó acél éle — acél? hm! — töri, zúzza, szaggatja a ceruza fáját, s a grafit szürkéje ahelyett', hogy szépen henger- ded, kúpos ceruzaheggyé alakulna, darabokra hullva, részletekben koppan az asztalon. Eleinte még bosszankodtam rajta. Szidtam a ceruzagyárat, a ceruzafaragógyárat, a divatot, amely arra készteti a gyártót, hogy ma már versenyautó alakú, rakéta alakú, repülő alakú, meg még ki tudja milyen formájú ceruzafaragókat hozzon forgalomba, hogy nagyobb legyen a keletje az árunak. S van is. De nem ám azért, mert annyira tetszik a ceruzafaragók formátuma, hogy a vásárlót ellenállhatatlan vágy hajtja az újabb faragóért, hanem a töretlen emberi optimizmus miatt, amely ébren tartja a reményt, hogy hátha a következő faragó jobb lesz. mezőgazdaság és az élelmiszeripar. A fokozódó szakosodás, az iparszerű termelés széles körű kibontakozása és az intenzív agrárfejlődés azzal járt, hogy növekedett a gazdaságok önállósága és a vezetők felkészültsége. A korszerű növénytermelési és állattenyésztési rendszerek pedig ma már túlhaladják nemcsak a járások, hanem megyénk határát is. Gondoljunk csak a nádudvari, ai bajai vagy éppen a bábolnai rendszerekre. Ezért a járási hivatalok és a városi tanácsok a termelőszövetkezetek és a társulások törvényességi felügyeletét, szákigazgatási munkáját mind nehezebben tudják ellátni, mivei a gazdaságok területe egyre inkább túlterjed hatókörükön. Az állami irányítás eszközrendszere pedig Heves megyében is fontos feltétele a gazdasági és ezen belül az élelmiszer-termelési feladatok sikeres megvalósításának. Éppen ezért a mező- gazdasági termelésben az állami irányítás színvonalának növelésére július 1-től a nagyüzemeket érintő szak- igazgatási, hatósági feladatok a járási hivataloktól és a< városi tanácsoktól a Heves megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályához kerülnek át. Továbbra is a városi és a községi tanácsok látják el a háztáji és a kistermeléssel, általában a lakossággal kapcsolatos szakigazgatást. A járási hivatalok fő feladata azonban a továbbiakban arműködő 200 ezer építőipart munkagép hétezer különböző típusból tevődik össze, javításuk és a pótalkatrészeik beszerzése túl bonyolult. A két intézmény vezetői közösen dolgoznak ki javaslatot építőiparunk gépparkjának legkedvezőbb összetételére, Legalább annyira, hogy arra lehessen használni, amire készült. De nem lehet. A modernség, a divat álarcával felruházott ceruzafaragó használhatatlan. Ma már nem bosszankodom a reggeli gyakorlat közben. Inkább hálás vagyok a ceruzafaragóknak, hogy elgondolkoztatnak, meditációra kényszerítenek. Sok minden eszembe jut így reggelenként a konyhaasztal fölött üldögélve. Többek kö-. zött az is, hogy mennyire jogosan és okkal szidtuk a kapitalista termelés egyik jellegzetességét. Azt, hogy az árucikkek gyors változtatásával, üres divatfogásokkal, hogyan ösztökélik a fogyasztót mindig újabbnál újabb cikkek megvásárlására. Lám-lám milyen szépen megtanulta ezt a módszert az a ktsz, vagy melléküzemág, amelyik a ceruzafaragókat gyártja. Annyira jól megtanulta, hogy túltett tanítómesterén. Mert való igaz, hogy a kapitalizmusban egyik gazdasági alapelv a mindenáron való eladás, de csak olyan árut lehet eladni, ami jó. A ceruzafaragó viszont rossz. És ebből a rosszból készül garmadával az újabbnál újabb formátum. Az űrhajó forma pedig ugyebár önkéntelenül is azt sugallja, hogy lépést tartunk a kor követelményeivel. Már ami a ceruzafaragó esetében a külsődleges formai jegyeket illeti. Ha ezeknek a ceruzafaragóknak a szellemi szülőatyja tanult volna egy kis marxista esztétikát, akra szorítkozik, hogy ehhez a munkához nyújtsanak, segítséget a községi tanácsoknak. Ugyanakkor elbírálják a lakosságnak a helyi tanácsok által hozott határozatai ellen benyújtott panaszokat és fellebbezéseket. A mezőgazdasági termelés területi, állami irányítását fejlesztő határozatok része az is, hogy árpilis 1-től egyszerűsödött az állami gazdaságok irányítási rendszere. Ennek során megszűnt Heves megye állami gazdaságainak területi irányítását eddig végző Borsod—Heves megyei Területi Főosztály. Feladatkörének jelentős részét ugyanis maguk a gazdaságok vették át A felügyeleti jogkört pedig ezentúl az Állami Gazdaságok Országos Központja látja el. Az erdőgazdálkodás és elsődleges faipar szakigazgatási és hatósági feladatait április 1 óta az egri Állami Erdőfelügyelőség, a korábbi erdőrendezőség végzi. Az üzemterveket pedig az Erdőrendezési Szolgálat egri irodájának munkatársai készítik. Az átszervezésektől és vele együtt a korszerűsítésektől országosan, így Hevés megyében is sokat várnak. Vele egyszerűbb, ugyanakkor eredményesebb lesz az államirányítás. Megszűnnek az ügyintézést lassító eddigi párhuzamosságok, felgyorsul az információs rendszer és a követelmények az élethez igazodva, gyorsabban, de kevesebb áttétellel juthatnak el a termelő gazdaságokhoz. Mentusz Károly mivel a legtöbb gépet a Szovjetunióból hozzuk be. Az öt évre tervezett kutatási együttműködés során megvizsgálják annak lehetőségét is, hogy a különböző típusú és teljesítményű gépek mely részeit lehet egységesíteni. kor valószínű elgondolkodott volna a tartalom és forma egységén, s azon, hogy mindig a tartalom a lényeg. A ceruzafaragónál például a minőség és a használhatóság. Nem hasznos dolog csak külsődleges jegyekkel bizonygatni valamely termék korszerűségét. Való igaz, hogy ez is szükségeltetik. Mert hiába kiváló minőségű például sok-sok magyar termék a világpiacon, ha formában, csomagolásban elmarad nyugati, vagy éppen keleti versenytársaitól. A tartalom és forma egységét nem árt, ha ilyen szempontból vizsgálják nem csupán esztétáink de gazdasági szakembereink is. Hálás vagyok a ceruzafaragónak azért is, mert konkrét — valóban kézzelfogható — bizonyságát mutatta meg, hogy az elvek nagyon gyakran csupán hangoztatott elvek még mindig nálunk. Milyen végeredmény jönne ki ha az egyébként filléres — na jó,. ma már nincsenek filléres, csak forintos dolgok — ceruzafaragók indokolatlan dömping- gyártását végigvizsgálnánk. És itt nem is csupán arról van szó, hogy mennyi vas, mennyi műanyag — amely egyébként kőolaj (!)-származék .— szükségeltetik a sok fölösleges ceruzafaragóhoz. Mivel minden családban évenként húsz helyett egy darab kellene, ami jó. De nem csupán erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy mennyi fölösleges munkáskezet köt le a íölösSZAMOS JEL azt mutatja, hogy a mezőgazdaság gépesítése immár újabb forradalmát éli. A traktorok tömeges elterjedése; majd az óriástraktorok megjelenése után most az egyes részfeladatok teljes gépesítése bontakozik ki. Méghozzá úgy, hogy ezek a célgépek — de egyáltalán a mezőgazdasági gépek — minél kevesebb energia felhasználásával végezzék el munkájukat. Kísérőjelenségként pedig a mezőgazdasági műszerek sokasodását és tökéletesedését figyelhetjük meg. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy iparszerű mezőgazdasági termelésről csak akkor beszélhetünk, ha az adott folyamat minden részletét gépek végzik el, a minőséget pedig menet közben és a végterméknél is műszerekkel ellen, őrzik. Már maga ez a tény is indokolja, hogy hazánkban évenként megrendezik az AG. ROMASEXPO-t, a mezőgazdasági gépek szakosított bemutatóját. Erre a rendezvényre az idén a budapesti vásárvárosban április 6. és 11. között kerül, illetve került sor. Számos kedvező jelet tapasztalhat, vagy tapasz, falhatott a látogató. A legkedvezőbb az, hogy hazánkban fellendülőben van a mezőgépipar. Az élet igazolja azt az intézkedést, hogy ez az ágazat visszakerült a Kohó- és Gépipari Minisztérium hatáskörébe. Valóban a mezőgazdaság gépesítésének ott van a helye, ahol a többi gépipari és alapanyagtermelő ágazatnak. Az agrárgépesítés már régen nem valamiféle kiszakított mezőgazdasági kérdés! Az idei kiállítás azt igazolta, hogy az új keretben is továbbfejlődtek a Mezőgép- tröszt vállalatai, miközben a győri Rába és leányvállalatai is jelentős részt vállalnak éppen a legnagyobb szellemi és anyagi igényt támasztó gépek fejlesztéséleges, haszontalan termék gyártása, a divat hajszolása és majmolása. Ma egyetlen valós divatnak szabad behódolni, a minőségnek és a tartósságnak. Mert ha következetesen végiggondoljuk a szorongató nyersanyaggondokat, akkor bizony előbb-utóbb azt a következtetést is le kell vonni, hogy véget kell vetni annak a pazarló szemléletmódnak, amely két gomb, egy varrás, egy Szín, egy űrhajó forma miatt eldobásra ítél olyan termékeket, amelyekbe nagyon drágán megfizetett nyersanyag épült be. Kevés sző esik manapság arról, hogy a megváltozott gazdasági körülmények miatt mennyire kellene hatni divatfelfogásunkra is. Mert a divat is tartalmi kérdéssé válhat. Ha úgy sikerül formálni, építgetni a közízlést, hogy praktikus, a kor szellemének — és a kor szelleme nem változik egyik hónapról a másikra — megfelelő árut kínálunk, amely kibírja a hónapok, uram bocsá’ az évek múlását is, akkor nem csupán gazdaságilag viselkedtünk okosabban és bölcsebben, hanem életmódban is. Mert hátha végre sikerülne azt is megértetni, hogy a jólétet nemcsak azzal lehet érzékeltetni, hogy ha kell, ha nem kell, minden évbgn új kabátban, felöltőben, öltönyben, kosztümben, szoknyában, cipőben villogjunk el szomszédaink, munkatársaink, ismerőseink előtt. N a persze ehhez olyan cipő, ruha is szükségeltetik, amely ezt minőségének, megjelenésének rohamos összeomlása nékül kibírja. Szigetby András ben. Ezzel együtt a hazai" ipar a mezőgazdaság gépellátásából a korábbi mintegy 36 százalékos arány helyett, már 46—48 százalékot vállal. Kettőszázötven gépet állítottak ki és ebből 28 első ízben szerepelt kiállításon. Sajnos úgy tűnik, változatlanul nincs igazi hazai gazdája az állattartás gépesítésének. Csupán a tojástermelés gépi kiszolgálását tekinthetjük megoldottnak, egyébként a hazai iparnak sok di- csekednivalója nincs. AZ AGROMASEXPO nemzetközi kiállítás, és az idén is felvonultak a külföldi cégek. A figyelem itt elsősorban a szocialista országok kínálata felé fordul. Az ország mai helyzetében elsőrendű érdekünk fűződik ahhoz, hogy amit csak lehet, azt hazai vagy szocialista országbeli cégektől vásároljuk meg. A kínálat biztató, mint. egy negyedrészben teljesen új, vagy korszerűsített típusokat vonultattak fel a kiállítók, elsősorban a Szovjetunió, de a nekünk hagyomá. nyosan szálító NDK, cseh, lengyel stb. partnerek is. Nem jöttek azonban feleslegesen a kapitalista cégek sem, mert a KGST-én belül még mindig' nem tudunk minden problémát megoldani. Azt viszont nagyon meg kell gondolnunk, hogy milyen gépekre költjük a szűkös dollárkerete L- ......" Z síros tapintásúak és bársonyosak. Fehérek többségükben — és egy kis szaguk van. Remeg a lábuk, annyira gyengék, s napok múltán is még egy kicsit mindig elesettek, hogy legszívesebben felkapnád, Ölbe vennéd, magadhoz szorítanád valameny. nyit. De fehér gyapjasok igazi kis serege ez a had, gyengeségükben, s szelíd kedvességükben rejlik az erejük, értékük pedig, hogy szeretik őket, s hogy sokan vannak. Igazi, ma született — vagy csak néhány napos, hetes — bárányai a tsz-eknek. Ha közéjük megy, megnézni őket, ellágyul az elnök, elmosolyodik a főállattenyésztő, mindünkben felidéződnek az ártatlan évekről a képek, így kezdtük mi is, ilyen gyengén, elesetten, gyapjúfehéren, ártatlan-édesdeden. Béget a sok kis bárány, mind béget az anyja után. Éhes a sok kis vacak, de mennyire éhes, azonban, még szinte meg sem születtek, máris szigorú szabályok szabályozzák életüket, s rrr talán nekik ennél is -több c hamvasan üde korban — az élelmüket. Örömmel üdvözölhettük á kiállításon felvonuló műszer, ipari és vegyipari vállalatokat. A magyar vegyipar immár hagyományosan jó part. nere a mezőgazdaságnak, egyre több, nagy tömegben gyártott műtrágyát, vagy különleges gondot kívánó gyógyszert és növényvédő szert kínál. A gumiipar külön gépsorokat állított be traktorgumik gyártására; Műszereket öt magyar vállalat mutatott be, közöttük komplett laborfelszereléseket, és hova-tovább nélküJ lözhetetlenné váló elektronig kus gyártmányokat. A MEZÖGAZDASÄG gépesítése nem csupán nagyüzemi kérdés.' Korszerű eszJ közöket kíván a kistermelés is, mert ha ezeket nem kap. ják meg, akkor egyre kevesebben vállalják ezt a nehéz munkát. Ma már erre a célra van szakvállalatunk, jó néhány praktikus kisgépet láthattak is az érdeklődők a kiállítási területen. Sajnos még korántsem elegendőt, korántsem minden célra, és nem mindig hozzáférhető áron. Ebben a szektorban in. kább azt a tényt üdvözölhetjük, hogy az ipar és a külkereskedelem a kistermelőkre is figyel, lehetőségei szerint az ő igényeiket is igyekszik egyre inkább kielégíteni. Földeáki Béla Tavaszég alatt visszhangé zik tőlük a sok juhakol, melyekhez most a gubancos szőrű, nagy terelő hírében álló pulik is csak csendben kerülnek, és igen, és újra és újra melegbe burkolja lát- tukra az embert az öröm. Hát igen, úgy tűnik, ilyen jók, ilyen nagyok vagyunk! Ily jók, ily nemesek. S szopni anyához engedjük a bárányt, s aztán újra elkülönítjük, hogy egymásban kárt ne tegyenek. Mert nemcsak szívünknek; agyunknak is értékes a sok kis fehér, bőszen bőgető bari ... Neveljük őket néhány hétig, s ha van, aki nálunk is jobban szereti, nos, akkor fájó szívvel odaadjuk neki. Pedig legyen az francia, Szíriái, vagy olasz — bárány, kánk nyelvét nem érti... Mégis lemondunk, odaadjuk a sok árvát — mert a dolcsit ők fizetik, (ku-ti) .Némisáűfb 1979. április 8., vasárnap Ceruzafaragók Kedvencek, ezren
