Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-08 / 82. szám
Oreaek . Heves megyében az idős korúak aránya — az össznépessógen belül — magasabb, mint az országos átlag. A nyugdíjkorhatáron felüliek aránya 21,5 százalék, (országos átlag 20,5) A hatvan éven felüliek aránya 18,9 százalék, szintén magasabb az országos átlagnál. Az életkor meghosszabbodásával arányosan az idős korú népességen belül is emelkedik a magasabb korcsoporthoz tartozók részaránya. (A HNF megyei elnökségének jelentéséből). A megye lakóinak több mint egyötöde öreg. Nyugdíjas, vagy járadékos, esetleg egyetlen megélhetési forrását a tanács állandó szociális segélye jelenti. Többségük magános, vagy legalábbis egyedül élő, családtagjaik az ország más részében élnek. Onnan járnak, — vagy nem járnak — időnként haza az idős szülőkhöz. Megyénk lakosságának több mint egynegyede már túl van a nyugdíjkorhatáron — sőt, alig egy-két százalék híján már a hatvanéves koron is. Hogy sorsuk hogyan alakul, nem csak tőlük függ. A családtól, a környezettől, az idegenektől. Van, aki megtalálja helyét a nyugdíjasévek csöndesebben folyó eseménytelen életében, van, aki tehetetlenül. a sors iránt érzett haraggal pergeti napjait. Kinek hogy sikerült ... ★ Amíg 1790-ben a rendszeres segélyben részesülő 1854 személy részére 3 millió 909 ezer forint lett kifizetve. addig 1977-ben 1877 személynek több mint tizenegymilliót fizettek ki a helvi tanácsok, (a jelentésből). •k A mi községünkben nemcsak az ország, a megyei átlaghoz képest is magasabb az öregek száma. A szövetkezetnek több száz nyugdíjas, járadékos tagja van már. Az öregek, amíg bírják, dolgozgatnak a tsz- ben. Éppen a sok öregre való tekintettel fejlesztettük az öregek napközi otthonát. A fiatalok közül sokan elköltöztek a faluból, — így a gondoskodás jó részben a társadalomra maradt. Tavaly bővítettük a tanács költségén, és társadalmi munkával az öregek otthonát. Most már háromszori étkezést biztosítunk, s fürdésre is van lehetőség, mosásra is. Azoknak a gondját. akik már nem tudnak el járni, részben fizetett gondozónő viseli, részben a társadalmi munkások. Ezek között az úttörőktől a magukat még jobban bíró öregekig mindenki megtalálható. (A verpeléti községi tanácselnök elbeszéléséből. ★ Tisztelt szerkesztőség! A rádió, az újság sokat foglalkozik az öreg járadékosokkal. Sajnos, az illetékesek kevesebbet törődnek velünk. Az újságban olvastam egy cikket, nyugdíjasok, járadékosok a tsz-ben. Én és sok társam, sajnos nagyon nehéz helyzetben van. 170-en tartozunk a Búzakalász Tsz- hez. Mi voltunk az alapító tagok. Most zárszámadás után kaptunk 200—300 forintot a szociális alapból, meg megvendégeltek bennünket egy ebéddel az öregek találkozóján. Én nyolcvanegy éves járadékos vagyok. Feleségestül élek a járadékból (Egy átányi tsz- tag leveléből). k A mi szövetkezetünkben nagyon sok a nyugdíjas. Nem akarok beleszólni a szövetkezet ügyeibe, tálán őket is keresse fel az elvtársnő. De az biztos, hogy az évi egyszeri, kétszeri segélyen. meg az öregek találkozóján adott vacsorán kívül nem sokat kapnak a régi tsz-tagok. Pedig a tsz tulajdonképpen az ő QMrnsü 1979. április 8., vasárnap r földjeiken alakult. S most, amikor beszélek velük, hogy többet kellene adni az öregeknek, azt felelik, örülnek, ha a dolgozó tagság igényeit kielégítik. Mi megtesszük a magunkét, de nem pótolhatjuk azt, amit a tsz nem ad. (Egy tanácselnökkel folytatott beszélgetésből). •k A vasúti bejárónál egy idős bácsi kászálódott fel a buszra. Alig vonszolta magát. Eleinte azt hittem ittas, de aztán kiderült, 300 kilométerről utazott ide. Ott él egy szociális otthonban. „Pedig megírtam a lányomnak, hogy jövök. Kocsijuk is van. egy Zsiguli, nem tudom, miért nem jöttek elém az állomásra. Elindultam, mert azt hittem, várni fognak.” Könnybe lábadó szemét látva részvéttel néztük a 82 éves öreget. Soársával összekötözött bőröndjében ajándékot hozott, amire szegényes kis zsebpénzéből kuporgatta össze a filléreket. — Csak a oos- tánál tessék szólni, — kérlelt bennünket, onnan már odatalálok hozzájuk. Sajnálattal. s kicsit aggódva néztünk az öreg után. akit nem is vártak. (B. Jánosné egri olvasónk leveléből). ~k Az öregek sokszor úgy vannak vele, hogy addig érzik jól magukat, amíg adhatnak a gyerekeknek. Ha többet nem, egy kis zsákocska diót, egy pár csirkét, vagy akárcsak néhány tojást. Higgye el, sokan szégyellik, ha már nem tudnak adni. Nálunk is van rá példa. Kérem, ne írja meg a községünk nevét, nem akarom az öreget se, a fiát se kellemetlen helyzetbe hozni. Mert tényleg olyan fiúról van szó, aki törődik az öreg szülővel, bár nehéz a dolga. Budapesten lakik esztendők óta a családjával. Elözvegyült édesapja meg itt a mi községünkben. Budapestre költözni nem akar az öreg, s a fia sem adatja el vele erőszakkal a házát. Hazalátogatnak majd minden hét végén, de hát az kevés. Irt a fiú a tanácsnak, befizeti Pestről az öreg kosztjáravalót az öregek napközi otthonába, akár mennyit, csak legyen az apjának naponta meleg étel. Megcsináltuk, de az öreg nem akarja elfogadni- Kiiratkozott a napköziből. s a vendéglőből hordja haza kis ételét. Nem hagyja, hogy a fiú segítsen. Azt mondja, elég szomorú, hogy ő már nem adhat. ' (Egy községi tanácstitkár elbeszéléséből). Különösen a távolabbi falvakban élő nyugdíjasok kapcsolata általában megszakad az üzemmel. Nem keresik fel őket, néha még a nyugdíjasok találkozójára sem hívják meg. Vonatkozik ez elsősorban az 1960 előtt nyugdíjba menőkre. A szocialista brigádok is általában csak azokat keresik fel. akik a közelmúltban, a- brigádból mentek nyugdíjba. Az ilyen öregeknek kapcsolata élőbb, mint azo- ké, akik már 10—15 évvel ezelőtt váltak meg a gyártól, (Egy szb felméréséből). ★ A gyermek tartására irányuló kereset — sajnos — eléggé általános dolog. A szülőtartás ügyében már jóval kevesebben keresik fel a bíróságot. Az a tapasztalatom, hogy az örég szülők, amíg csak lehet, nem folyamodnak ilyen elintézéshez. Az egyik tárgyaláson magam is ott voltam. Higgye el, az öreg néni sokkal jobban restellte, hogy a fia ellen a bírósághoz kellett fordulnia, mint a fiú, aki azt igyekezett megmagyarázni, hogy az ő helyzetében nem jogos az idős néni kérelme, mert ott maradt rá a kis ház a faluban, tarthat baromfit, termelhet zöldséget, míg ő családjával a városon mindenért fizet. A bírói döntés után — mely a fiút kötelezte a szülőtartásra, — a néni sírva ment el a bíróságról. Eddig se nagyon látogatták, ezután az ajtót se nyitják rá, — panaszolta. S látszott rajta, már bánja is, hogy hallgatott azokra, akik azt a tanácsot adták, hogy perelje a fiát. (Beszélgetés egy bírósági dolgozóval). ★ Persze, vannak derűs öregek is. akiket szeretettel vesz körül a család, akik még élnek a fiatalos lendületből, mellyel ma is részt kérnek, követelnek az életből, akár mint társadalmi munkások. Egy bizonyos, az ember örökké adós marad szüleinek a gondoskodásért, s azt tulajdonképpen csak a saját gyermekének adja vissza. így öröklődik a gondoskodás — lemenő ágon — nemzedékről nemzedékre. Am néha vissza is kell tekinteni. Mert hógy meddig és hogyan élnek a felmenők, az ma a mi dolgunk. Mint ahogy majdan rólunk a következő nemzedék gondoskodik. S hogy hogyan tegye, azt ma tőlünk tanulhatja meg. Deák Rózsi Emberek, autók a bátrában Odakinn sétára esábit az idő, az Avar Szánó üvegfalú strandjának medencéjében lubickolásra hív a kellemes víz Tavaszi idill Napsugaras délelőtti pihenő Mátraházán A „lesipuskás” A megrendelő közérzete MAR Jö ELŐRE borsódzik annak az autósnak a háta, aki kénytelen szervizbe vinni a kocsiját, de viszolyog az ember akkor is, ha villanyszerelőt televízióműszerészt, vagy más szolgáltatót kell igénybe vennie. Érthetetlen ez, mert ha meggondoljuk, az utóbbi években — az állam kiemelt támogatásával — minden tekintetben fejlődött valamennyi ' lényeges lakossági szolgáltatás. A gépkocsijavítás, a háztartási elektromos gépek és elektroakusztikai cikkek javítása, a textiltisztítás és a lakáskarbantartás országos hálózatának kiépítéséhez, műszaki bázisának megteremtéséhez 1971 és 1975 között 3 milliárd forinttal járult hozzá a költségvetés, s ennél is nagyobb összeget költ e célra ebben a tervidőszakban. S az állami támogatás csak kiegészíti az érintett vállalatok, szövetkezetek mintegy kétszer ekkora saját fejlesztési alapjait. A támogatások és más kedvezmény eredményeként a főbb szolgáltatások teljesítményértéke 1970 óta több mint kétszeresére nőtt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például az autós már útón-útfélen talál állami, szövetkezeti vagy magánszervlzt, tudja, hogy a nagyobb műhelyekben korszerű diagnosztikai műszerekkel mérik, állítják be kocsiját, viszonylag jó szakemberek orvosolják a hibákat, és nem is kell sokat várakoznia a javításra. Hasonló a helyzet, ha a Patyolatot vagy a Gelkát vesszük igénybe, hogy csak a legismertebb cégeket említsük — korszerű gépekkel, műszerekkel dolgoznak a viszonylag kiterjedt fiókhálózatban, s elfogadhatók a vállalási idők, jó minőségű a munka. Miért nem vagyunk mégis szívélyesebb, jobb viszonyban a szolgáltatókkal? Miért ném érezzük fejlődésüket? LÁSSUNK egy példát az autójavítás területéről: A legtöbb szervizben a pénztárnál aláíratják velünk, hogy a javításhoz milyen típusú alkatrészeket, milyen értékben használtak fel, hány munkaórába telt kocsink rendbehozása, s ezért meny. nyit vagyunk kötelesek fizetni. Tehát olyan dolgokat íratnak alá velünk, amelyek, ről fogalmunk sem lehet, de a szignálást nem tagadhatjuk meg. mert csak ennek fejében kapjuk vissza forgalmi engedélyünkét és autónkat. Sőt, csak ezután próbálhatjuk ki a kocsit, s győződhetünk meg róla, hogy egyálta. Ián működik-e? Vagy itt van a Patyolat. A megrendelő kevésbé érzékeli a textiltisztítás technológiájának korszerűségét, mint azt a tényt, hogy holmiját — a biztonság kedvéért — többnyire erősen használtnak, kopottnak, pecsétesnek minősítjk, s ezeket az állítólagos tényeket fel is tüntetik a vállalási lapon. Aki háztartási gépét viszi szervizbe, az olyan vállalási lapot kap, amelyen irreálisan magas irányár szerepel. Rossz lesz a közérzete még akkor is, ha netán tudja, hogy a szolgáltató ezzel csupán bebiztosítja magát. EZEK A FELSZÍNI jelenségek fedik el előlünk a lényeget: azt a tényt, hogy a lakossági szolgáltatások hosz- szú ideig tartott elmaradottságok után ma már színvonalban, minőségben, kiterjedtségben megközelítik vagy elérik az igényeket. A sok támogatást élvező szolgáltató vállalatoknak, szövetkezeteknek. sőt, magánkisiparosoknak most azzal is többet kellene törődniük, hogy ne csak a munkadarab, hanem az ügyfél útja is gördülékeny legyen. Hogy ne csupán a szerszám, a műszer, hanem a hangnem, a bánásmód is korszerű legyen. Gál Zsuzsa Csúcsforgalom a mát H&feri bazársoron . (Szabó Sándor képriportja)
