Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
Tallózás az Egri Vörös Újságban Hatvanéves ólomsorok A papír színehagyott, fakósárga, de lapfej pirosa ma is lobog — mint annak ide- jént a hit, amellyel készítették az Egri Vörös Újság hatvan esztendeje, 1919. május 1-én megjelent első példányát. Tisztelettel veszem kezembe az utókor számára gonddal megőrzött jubiláló példányt, a Magyar Tanácsköztársaság történelmi értékű helyi sajtótermékei között, a Megyei Levéltár kutatószobájában, s féltőn forgatom: A jogelőd és jogutód Egri Újság XXVL évfolyamának mot is, amelyet a Marseillaise vezet majd be és zár a szervezet dalárdájának közreműködésével. Az ünnepi szónok pedig Kolacs- kovszky Lajos. Ugyanebben az időpontban díszközgyűlést tervez a megyeházára a rokkantak egyesülete, míg délután két órára a magánalkalmazottakat hívták össze a keresztény iparoskor előtti térre, amint illik: kokárdával, virággal. S kitűnik a sorokból, hogy kulturális műsor is lesz: ingyen filmelőadásokat tartanak az 'ÉMM sorrendben 101., csütörtöki száma oldalszéiességű vezércikkel köszönti a nagy proletárünnepet „Hozsánna, vörös május!” címmel. S alatta — egyebek mellett — így buzognak boldogan az előtörő szavak a szociáldemokrata párt határozatára nevet változtatott újság felelős szerkesztőjének, a néhai kollégának, Somfai Jánosnak tollából: .. Pirosló , vérvörös, tüzeslő május. Most terméke- nyül a virágok kelyhe, a levegőég kéklő azúrja, a földek mélye. Most terméke- nyül az emberek meggyötört, Vívódó lelke, a kicsavart szívek vére, az agyvelők sejtje. Talpra állnak a leroskadtak, felemelkednek a szívek, szárnyra kelnek a lelkek, s egy örök szorításra összefonódnak az emberi karok. Es milliónyi milliók ajkán harsanva fölzúg a legfenségesebb hozsánna égreható, föld mélyét megrázó gyönyörű szózata: — Világ proletárjai. egyesüljetek! A lap más helyén Jakab József ír — alcímében a proletár imádságának nevezett — versében, ilyképpen befejezvén a költeményt: „Vörös május, te bíborban születtél, / Reám, szegényre vigyázzon karod, / Adj árnyat, hogyha jő forrómeleg dél, / S melengess, hogyha látogat hideg tél / Csont karjával zörgetve ablakot. / Munkám után kenyeret adj kezembe, / S ha szívem megtört, lelkem messze szárnyal, / Ültesd be sírom vérvörös virággal.” Az ünnepnapra ébredt megyeszékhely is köszöntésre készül. A szocialista diákok szervezetének egri csoportja — mint a hírek között olvasható — délelőtt 10 órára tervezi összejövetelét a Líceum második emeletén. A lap röviden közli a prograUránia és az Apolló „mozgó- Képszínházakban”. Apró májusi virág egy kedves bejelentés is — „minden különösebb értesítés helyett” —: Foltényi Annus és Somogyi József házasságot kötöttek... Tavasz sugárzik az egyéb hírekből is. Bíztató gyüi. mölcs- és zöldségkiáHítások- ról szól egy hosszabb információ: „Cseresznyéből, körtéből, kajszibarackból és szilvából igen nagy termés ígérkezik.” Méghozzá olyan, hogy akár export is lehetséges, cserébe iparcikkekért. A hirdetésekben a Paphegyen négy, a Síkhegyen két hold metszett szőlőt kínálnak felesbe, s nem kevesebb, mint öt kereskedő is ajánl például szőlőkötözőt a közelgő munkához. Egymás után olvashatjuk a tanácskormány rendeletedt, intézkedéseit a kisemberek támogatásáról: kifizetik a megtakarított fillérekből, a becsületes munkából származó értékpapírokat, a munkásokéval egyenlő szintre emelik a köztisztviselők fizetését. Mentesülnek a köztulajdonba vétel alól a munkások, tisztviselők olyan kisebb földszintes, legfeljebb egyemeletes házai, amelyekben tulajdonosaik kisebb család esetén esetleg még- két-három lakóval élnek együtt. A közjóiét érdekében — kultúrpolitikai elvek alapján — történnek a fényképészeti üzemek államosításai, s az áruk, különösen a fogyasztási cikkek igazságosabb, szabályszerűbb elosztására kerülnek hasonló sorsra a kiskereskedések, miként értesülhetünk a további híradásokból. Derűlátás, optimizmus áhad a központi közleményből, amely szikratávírón érkezett Egerben: „A bécsi Der Neue Új takarékszövetkezeti üzletház Szűcsiben Tag Budapestre küldött tudósítója Kun Béla külügyi népbiztost megkérdezte, hogy bízik-e a szovjet kormány állandóságában és a kommunizmusnak a szomszéd államokban való elharapózásá- bán? Kun Béla erre kijelentette, hogy semmi kétsége nincs a kommunizmus állandósága és tovább terjedése iránt.” A tanácskormány jótékony, de mindenben igazságos és roppant szigorú is. Bizonyíték erre például az a címes hír, amely tudtul adja, hogy az egri katonai forradalmi kormányszék minden további nélkül kétévi fogházra ítélt csalásért, lopásért egy vöröskatonát. Akkor, amikor — olvashatjuk egy más cikkből — bizony minden vöröskatonára szükség lehet már, sőt sokkal több js elkelt volna belőlük. Az április 30-án, keltezett hadi jelentések ugyanis ilyesmiket írnak: „A románok Szentest megközelítették, Kunszentmártoni és Mezőtúrt megszállták. Kisújszállásnál álló csapataink visszavonultak... A Hernád völgyében a csehek Szikszót, a Boldva völgyében Sajó- szentpétert közelítették meg, tovább nyugatra Putnokot, Bánrévét, Rimacsécset érték el...” S minden bizonnyal ezért született már a harcokban igénybe vehető lovak rekvi- rálásáról tájékoztató hír is az egri lapban, amely egyébként mindezek ellenére vörös fejjel, ünnepre hívta olvasóit. Érdekes, izgalmas az Egri Vörös Újság — Jókai utca 6. alatt nyomott és kiadott — első számának minden sora. A lap következő — május 3-án megjelent — száma azonban már teljesen lehangoló, s összeszorítja a torkot, szívet. A sajtótermék ismét csak Egri Újság néven jutott el olvasóihoz, szomorúan közölvén az ellenséges csapatok közeledését, s május 1-i beszámolójában azt, hogy a tervezett ünnepségek végül is elmaradtak... „Sorsdöntő órák”-kal ijesztget a máf mindössze másfél oldalas lap induló anyagának címe, s vaklárma, rémhír okozta zűrzavarról, rettegő várakozásról, tudósítanak az ólomba öntött sorok. Ez azonban már a további történelem. Ma, csupán a 90 évvel ezelőtt piros fejjel megjelent Egrj Vörös Újság első száma fölött időzzünk néhány percet, amint a Népújság ünnepi számát olvasgatjuk. Rá emlékezzünk kegyes tisztelettel. Gyóni Gyula Mint kamasz kölykök a lányokat, napok óta lesem a fákat és a magas eget kémlelem. Lényegében minden rendben: friss-zöldek a fák (a cseresznye most a legszebb, rövidke törzsük felett napsütésben óriás, fehéren csillogó gömb a koronájuk, gömb, igen, pompázatos virág), kertek virítanak az ablakok alatt, zsenge-zöldek a parkok, és mint a legyezők, olyanok a szintén virágra készülő vadgesztenyefákon a levelek. Mint összecsukott legyezők, olyanok a levelek, melyeknek ezután kell majd a gesztenyefa felett kiterülniük, talán kicsit elrejteni, kicsit felvillantani tavaszunk örömét. (Tudósítónktól) Hétfőn adják át Szűcsiben az elkészült új takarékszövetkezet üzletházát. A község dolgozóinak régi kérését teljesítette a gyöngyöspatai takarékszövetkezet és a bankszerű követelményeknek megfelelő kirendeltséget épített a község központjában. A 650 ezer forintos beruházással felépített és berendezett üzletház a szövetkezet több mint ezer tagjának a pénzügyi szolgáltatási körülményeit javítja. A lakosság körébén népszerű faLusi bankban 8,3 millió forint lakossági betéteket őriznek. Mindezek mellett évente 2.8 millió forint összegben kapnak kölcsönt a szövetkezet tagjai lakáskorszerűsítésekre, berendezések, felszerelések vásárlására és a háztáji gazdaságok fejlesztéséhez. A megnövekedett forgalom és a munkakörülmények javítása késztette a szövetkezetét az új takarékszövetkezeti helyiség felépítésére, amelyhez a községi tanács ingyenesen adta a telket, a tsz építőbrigádja pedig példásán rövid idő alatt valósította meg a beruházást Szabó Lajos Kilestem a fákat és a megmérhetétlen eget, s talán már tikkadni készülő agyam. bán hozzájuk iáért hasonlatok után kutattam reménytelenül. És íme, néhány elő is vándorolt, fáradtan, akárha érkeznének a télből s készülnének kialudni. De nem, egy percig még tovább égnek és saját satnyaságukön kárörvendve felnevetnek, kacagásuk kőként kopog odabenn a kopomnyámban: „Ni csak, ni, nézzétek, erőlködik az öreg! Méghogy léggömb a virág! Eszét vette talán a tavasz, hogy létrehoz efféle hasonlatokat...?!” Tisztán hallom minden Május 1. Gyöngyösön — 1919-ben Az archívfotók hatalmas és lelkes felvonulás képeit mutatják. Olyan felvonulásét, amely nemcsak a főváros lakosságát mozgatta meg, de külföldön is figyelmet keltett. Pl.: a párisi Excel- sior nevű újság május 9-i száma címlapján közölt fényképet „Az első kommunista május elseje Budapesten” címen és Kun Béláról, Bokányi Dezsőről is jelentek meg képek a lapban. A mozgalmas és impozáns jelenetek, a hitvalló tömegek, a transzparansek, életképek, feldíszített járművek, gipszszobrok, zenekarok az FTC-pálya sportdélutánja, a városligeti, népligeti, és margitszigeti vidámság természetesen jogos volt. Ered. ményeit, nemrég szerzett szabadságát ünnepelte a fő. város proletáriátusa. Az örömteli hangulat pedig feledtette, hogy a Tanácsköztársaság első komoly válságát élte át azokban a napok, bán, órákban. Az április 16-án megindult román támadás nyomán elveszett a Tiszántúl, és még nem volt biztos, hogy a rohamléptekkel előrenyomuló románok megállnak-e a Tiszánál. A csehszlovák csapatok Salgótarjánig hatoltak észak-keleten, a Ruténföld elveszett, az intervenciós erők találkoztak. A Vörös Hadsereg a bomlás küszöbén állt, a Kormányzótanácsban pedig felütötte fejét a széthúzás: a szociáldemokrata népbiztosok kezdtek a „jövő. re” is gondolni, keresték a „kibontakozás” útjait. Sőt a május 1-i felvonulás impozáns külsőségei végül azt is feledtették, hogy ezen a napon döntötte meg a junkerjobboldali szocdem- összefogás a Bajor Tanács- köztársaságot, az európai proletárforradalmak legnyu. gatibb állását. (Bár ez a vereség akkor csak átmenetinek látszhatott). deli el. Budapest összes munkásai kiküldetnek a frontra, hogy a csapatokat megerősítsék.” A májusi válság ezzel bel- politikailag megoldódott. A bizonytalankodó centrista Német, szlovák, török dolgozók felvonulása Budapesten, május 1-én Hogy a helyzet végül is nem vált tragikussá, a magyar munkásosztály helytállásának köszönhető. Május 2 án a munkásbizalmiak és a Budapesti Munkástanács a diktatúra fenntartása, a Tanácsköztársaság védelme, az egész proletariátus talpra állítása mellett döntött. Állásfoglalásuk hatására „a Kormányzótanács az összes front részére a legerélye- sebb ellenállás kifejtését renszociáldemokratákat is magával ragadta a hangulat, a proletariátus kiállása saját hatalma mellett. Sőt az emelkedettség még egyszer magával tudta ragadni a forradalom szimpatizáló kispolgári, értelmiségi rétegeket is. A díszfelvonulás fényei és a hadrakelés tényei tehát egyaránt bizonyították a Magyar Tanácsköztársaság életképes, ségét. D. M. Az első szabod május elseje Május, m... szavukat, és a szégyen hulláma önt el, igazuk van a kis gonoszoknak. Visszavonom hát a fehéren villogó gömb-koronákat, fejemet lehajtom, s csendben belátom, hogy a virág olyan mint a virág — s éppen ezért eny- nyire szép. Csakígy az ég is, mely most, 79 tavaszán hol sűrű ború, hol tiszta ragyogás, könnyű kékség vagy fehér fellegek vagy — ha az alkonyaiban ellesed — piros csíkokkal szaggatott, a távoli láthatáron (nekünk úgy tűnik, éppen az öreg föld felett) hatalmas, égős sebekkel megsebzett minden- ség. Tegnap délután zivatar volt, sokáig, hosszan ömlött, hogy a plafonon beázott egy sarok, a helye csúnya sárga lett, és az elázott mészréteg- böl, mintha rossz csapból jönne, csöpögött a víz, s fémesen kopogott a sötétkék műanyag vödör fenekén. Hiába: ez is a tavasz, és a földek, nek az eső már annyira kellett, mit számít ehhez mérve, hogy nálunk beázott a fürdőszoba...! Mint néha az álmaim. Időnként azok is átütnek testem falán, és meleg, sós cseppekben a bőrömre kiülnek. Most azt álmodom, hogy zöld bokrok folyosóján sétálok egy komoly, barna lány oldalán, s talán éppen április van. A véletlen lehetett, semmi más, az sodorhatott csak a közelébe, és a sodrás már vinne is tovább, s hiába lenne jó talán, nem bírunk együtt maradni. Már távolodunk, valahol valami kiált bennem, néma kiáltás, hogy „kívánlak, szeretlek!” — ő visszaint, hangja sötét betűi kirajzolódnak a levegőben: „Tudom, és én is ezt érzem, és a téma már túlbeszélve ... Nem lehet.” TúlbeszélveAz álom eltűnik, a lánnyal, majd jön helyébe másik. Most húszéves vagyok, nyaraló tisztiiskolás. Vagy nem is nyaraló, inkább — azt hiszem — leszereltek, és nincs lakásom, és két régi baráttal albérletet keresek. Végre sikerül, és én magammal viszem az ágyamat, és most nézzünk munka után, lazas, összevissza utak, aztán a barátaim elűznek, mire a rokonokhoz megyek, ám ők sem adnak helyet. Pórusaimon átüt a veríték, mint víz a falon, és feleségem érintésére felriadok. Mily jó riadás? Mert moccanásomra velem moccan, keze nyugtatva simítja végig a kezemet: rósz- szat álmodtál, nyugtalanat. Itthon vagyok. Felkelek írni, s mielőtt hozzákezdenék, betakarom pléddel a srácot, aludj, kis- öreg ... Még mindig hajnal van, de a fél háromból fél négy lett. Kintről finoman beszűrődnek a hangok, eső morzézik az ereszen fáradhatatlanul és csendesen. Az ázott úton mind több autó dübörög el, kiállók az ajtó elé, hogy lássam őket, de mintha megéreznek, hogy várják őkét, most egy sem érkezik. Csak a sötét látszik, az ég kékesfekete bársonya, és a fény, ahogy sárgán kicsap az ablakból és ráesik a sötétre s az utcai lámpák higanygőz lilájával összekeveredik. Eny. nyi fény elég, hogy lássam benne az esőcsíkozta eget, meg a mindenséghez mérten törpe fákat, amint esöáztatta zöld koronáikat e sok sötétségbe belerajzolják. 0 Most végre égő szemekkél elsuhan egy kocsi — két árny ül benne: két ember —, utána csend. Csak a tavasz hajnali illatai dübörögnek tisztán s önfeledten a levegőben. Heves, április 27. 1979, B. Kun Tibor '