Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

I Világ proletárjai egyesüljetek lA/Pflfijsiui A2 MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXX. évfolyam, 100. szám ÄRA: 1,60 FORINT 1979. április 30., hétfő Eszmét, példát adó május írta: dr. Jenes Pál, az SZMT titkára MÁJUS 1. (Fotó: Szántó György) Mai lapszámunkból: M ájus elseje a nemzet­közi munkásosztály, a szervezett dolgozók számára az alkotó munka, a szolida­ritás, a nemzetközi összefo­gás harcos seregszemléje. Ezen a napon a világ min­den részén száz- és százmil­liók tesznek hitet a béke, a társadalmi haladás, az em­bert nemesítő munka mellett. A mi népünk, köztük He­ves megye dolgozói, a har­mincötödik szabad május el­sejét köszöntik most a fej­lett szocializmust építő sza­bad hazánkban. Ünnepeljük a proletár nemzetköziséget, a szolidaritást, a békéért fo­lyó nemzetközi harc sikereit, az emberi életet gazdagító munkát, társadalmunk vív­mányait. Kilenc évtizede, az első május 1-i tüntetésen a pro­letariátus azért vonult ki a munkásmozgalom vörös zászlaja alatt, hogy munka- alkalmat, elviselhetőbb munka- és életkörülménye­ket követeljen. Az elsőt kö­vető május elsejei politikai megmozdulások mind vilá­gosabban jelezték a munkás- osztály szilárd meggyőződé­sét, vagyis, hogy az osztály­különbségek megszüntetésé­nek útja végső soron a szo­cialista forradalom. A fel­ismerés igazságát az elmúlt hat évtizedes történelem fé­nyesen igazolja. Az eszmét és példát adó harcos május el­sejéket a társadalmi hala­dásért folyó küzdelem dicső csatáiként tarthatja számon a forradalmi munkásmozga­lom, a jelen és a jövő nem­zedéke. A magyar, így megyénk dolgozóiban is mélyen gyö­kereznek május elsejének forradalmi hagyományai, az elnyomatás éveinek harcos májusai. 1890. május elsején az Egerben tanácskozó munkás­gyűlés, egyetértve a pári­zsi munkáskongresszus hatá­rozataival, kimondja: „a normális munkanap az ipar jogos érdekeinek megóvása mellett törvényes órára álla­pítható meg.” Továbbá: „Hogy a nemzet és nemzet­közi munkásvédelemnek a párizsi kongresszuson kifej­tett követelései a munkál­kodó népre nézve életkérdést jelentenek, miért is a tör­vényhozáshoz fordul, hogy ezen követelések érvényesít­tessenek”. 1890. április 30-án vörös falragaszok jelentek meg a város házainak falán. Ez ál­lott az első egri május el­sejét köszöntő plakátokon: „Eger munkásai! Elvtársak! Ti május elsejét azzal a renddel és azzal a komoly méltósággal fogjátok meg­ünnepelni, amely a nemzetkö­zi proletáriátust a felszaba­dulás felé folytatott útján lelkesíti, ezen világtörténel­mi tüntetésnél az egri nevet fényesen lássák ragyogni, mutassátok meg, hogy önál­lóságra érett népként fog- - ja minden egyes ember ma­gát viselni”. A Tanácsköztársaság 60. évfordulójára emlékezve fel- idéződik az 1919-es, első sza­bad május elseje, amikor az ország és megyénk városai­nak dolgozói az utcákon hömpölygő áradat viharos örömében megérezték önma­guk erejét. Felejthetetlen maradt számunkra a 34 év­vel ezelőtti május is, amikor a szabadság tavaszi szellőjé­től megmámorosodva ismét együtt ünnepelhettük a vi­lág valamennyi szervezett munkásával. Ma, amikor szabadon és békében ünnepelhetjük május elsejét, fokozott felelősséggel tartozunk az ünnep egész tartalmának, mondanivalójá­nak megvalósításáért. A mi társadalmunk a munka tár­sadalma. Éppen ezért május elseje az egész nemzet, az egész dolgozó nép ünnepe. Rendszerünk alapja, fejlő­désünk záloga a jól becsület­tel végzett munka. Társadal­munk elvéből következik, hogy az egyén, a dolgozó értékét elsősorban a munká­jához való viszonya, a kö­zösség számára végezett te­vékenységének minősége ad­ja meg. Különösen napjainkban, a megváltozott külgazdasági feltételek és a megnöveke­dett népgazdasági nehézsé­gek, feladatok, s a maga­sabb követelmények miatt kap kiemelt fontosságot, sze­repet a fegyelmezett, becsü­letes alkotó munka. Ahogyan az MSZMP Központi Bizott­ságának legutóbbi, március 28-i ülése megfogalmazta: „Belpolitikánk, szocialista épí­tőmunkánk legfontosabb te­rülete a gazdaság ... a fő feladat szocialista vívmánya­ink megőrzése, az anyagi ter­melés eredményeinek és az életszínvonalnak a szilárdí­tása, a további fejlődés fel­tételeinek megteremtése...” E tennivalókról az ünnep óráiban sem szabad megfe­ledkeznünk, mert őszintén örülni és felszabadultan ün­nepelni is csak úgy tudunk, ha világosan látjuk céljain­kat, a feladatainkat egy­aránt. Dolgozó népünk tudja és országépítő munkájában ki­fejezésre is juttatja, hogy ami hazánkban történik, az őérte történik, mindannyi­unk boldogságát szolgálja. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, egész dolgozó népünk fokozódó részvétele a közös gondok megoldásában, a közéleti tevékenységben nélkülözhetetlen feltétele szocialista fejlődésünknek. A munka természetesen számunkra nemcsak az anya­gi gazdagodás forrása. Több annál. A közösségben a kö­zösségért cselekvő ember szellemi kiteljesedésének is legfőbb feltétele. Ezért be­csüli és segíti szocialista társadalmunk azokat a mun­kásokat, dolgozókat, akiknek minden törekvése arra irá­nyul, hogy többek legyenek tegnapi önmaguknál, akik többet akarnak tudi, hozzá­értőbben akarnak dolgozni, akik szocialista emberhez méltóan akarnak élni. Sokat tettünk ennek érde­kében, de még tovább kell növelni a becsülettel végzett munka rangját. Azt akarjuk, hogy a becsületes munkavég­zés minden dolgozó ember belső szükséglete, önmegva­lósításának legfőbb színtere legyen. Többségében ilyen ember van már szocialista társadalmunkban. Gondol­junk csak a szocialista brigá­dok társadalmi segítókészsé- gére, cselekvő aktivitására, tömegméretűvé vált válla­lásaira, megmozdulásaira. Szolidaritási akciók, szocia­lista munkaversenyek, kom­munista szombatok; bölcső­dék, óvodák építése, karban­tartása: gyermekek, öregek patronálása; a munkahely, a lakóhely környezetének rend­ben tartása, csinosítása; mind-mind egy-egy szép példája, öntudatos megnyil­vánulása annak az azonosu­lásnak, amely a dolgozók tö­megei és a társadalom cél­jai között létrejött. Ezúton is köszöntjük Kiváló válla­latokat. A szocialista munkaver- seny-mozgalom mind erőtel­jesebb kifejeződő vonása az internacionalizmus. Ennek egyik szép példája volt a NOSZF 60. évfordulójának tiszteletére a csepeli mun­kások által kezdeményezett munkaverseny, amely rövid idő alatt más szocialista or­szágokban is visszhangra ta­lált, mélyítette valamennyi résztvevő internacionalista érzését. A szocialista mun­kaverseny, s benne a brigád­mozgalom, mélységesen ha­zafias, szocialista és interna­cionalista mozgalom. A dol­gozók tenni akarásából szü­letett vállalások jelentős sze­repet játszottak és játszanak a szocialista emberré válás sokszor kanyargós, de foko­zatosan felfelé ívelő útján. A május elsejei plakáto­kon gyakran visszatérő mo­tívum az emberi összefogást jelképező kézfogás és a népek szenvedélyes békevágyát kife­jező virágcsokor. Ma is válto­zatlanul időszerű követel­mény, hogy a világ haladó erői, az emberiség legjobb­jai, a munkásság milliói nemzetközi méretekben ösz- szefogjanak a béke, a társa­dalmi haladás, a demokrá­cia megvalósításáért. A magyar munkásság, dolgozó népünk egésze élénk érdeklődéssel és cselekvő ak­tivitással vesz részt abban az erőfeszítésben, amelyet a szocialista országok, élen a Szovjetunióval tesznek a fegyverkezési verseny meg­fékezéséért, az enyhülési fo­lyamat meggyorsításáért, a világ békéjének megszilárdí­tásáért. A mai világpolitikai helyzet legfőbb jellemzője, hogy széleskörűen kibonta­kozóban van a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élése. Ezért újra és újra le kell küzdeni a reakciós erők — kezdve az imperialista köröktől a maoista eszmék örökséget vállaló személyekig és csoportokig — ellenállá­sát, lépésről lépésre haladva a nemzetközi feszültség eny­hítésének útján. A májusi seregszemlék milliói tudva tudják, hogy a békéről ; és a biztonságról folytatott tárgyalásokon a Szovjetunió erőfeszítéseivel szemben a pusztító fegyverek megszállottjai a legelképesz- tőbb feltételekkel állhatnak elő, próbálhatnak zavart kel­teni, de nem kerekedhetnek felül a józan ész diktálta tényeken, óhajaik nem tör­hetik meg a népek békeaka­natát. A magyar munkásság, a magyar közvélemény a nem­zetközi események kapcsán egyöntetűen bizonyságát ad­ja egyik legnemesebb embe­ri tulajdonságának; a szoli­daritásnak, az internaciona­lista érzéseknek. Népünk nagy jelentőségű esemény­ként fogadta a kambodzsai hazafiak győzelmét a népel­lenes Pol-Pot-rendszer el­len. Kambodzsa népének har­cát, békés országépítő mun­káját támogatjuk, mert azt igazságosnak, haladónak tartjuk. A magyar dolgozók a vi­lág haladó közvéleményével együtt, egy emberként ítél­ték el a kínai vezetés fegy­veres agresszióját a Vietna­mi Szocialista Köztársaság ellen. A kínai támadást kö­vető napokban ország- és megyszerte üzemi és iskolai nagygyűléseken, munkahelyi röpgyűléseken fejezték ki dolgozóink mély megdöbbe­nésüket és felháborodásukat a kínai vezetés nagyhatalmi törekvésével, a világbékét veszélyeztető kalandorpoliti­kájával szemben. Szolidaritá­sukról biztosították az oly sokat szenvedett, hős viet­nami népet. Erre a szolida­ritásra számíthat a Laoszi Népi Demokratikus Köz­társaság is, amelyet szintén fenyeget a kínai agresszió. Dolgozóink rokonszenvvel kí­sérik az iráni haladó erők, az iráni nép imperialistael­lenes küzdelmét, a nemzeti függetlenségért kifejtett erő­feszítését. Népünk szolidáris az ösz- szes haladó erőkkel és né­pekkel. Meggyőződésünk, hogy a tartós béke elérése a Közel-Keleten is csak a Pa­lesztin Felszabadítási Szer­vezet egyenjogú részvételével és az összes érdekelt fél be­vonásával történő tárgyalá­sok útján lehetséges. A világ munkásságának nagy ünnepén szolidárisak vagyunk azokkal a munkás­testvéreinkkel, akik még kény­telenek kemény és véres harcot vívni a függetlensé­gért és a szabadságért, a ki­zsákmányolástól mentes tár­sadalomért. A munkásosztály nagy harci seregszemléjén üdvözöljük és szolidaritá­sunkról biztosítjuk a nemze­ti függetlenségükért, az em­beri szabadságjogokért küz­dő, az imperialista elnyomás ellen harcoló erőket szerte a világon. Szívünk minden melegével kívánjuk, hogy dolgozó népeink eljussanak az elnyomástól és kizsákmá­nyolástól mentes új világba, olyan társadalomba, amely­ben a szabad élet, a béke, a jólét és az emberi-harmónia uralkodik. mikor sikereinkkel és a realitásokra épülő cél­jainkkal hirdetjük a magyar nép, a magyar munkások tö­rekvését a fejlett szocializ­mus, győzelméért, a békéért, a haladásért, egyben hisszük és meggyőződéssel valljuk, hogy a világ minden részé­ben győzni fog a dolgozók igazsága. Ezt szolgálja mun­kánk, összefogásunk, szoli­daritásunk. Hazánk a szoci­alista gazdasági közösségben Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettesé­nek cikke a lap 2—3. ol­dalán. Dr. Czirner — Meg kellene tanítani az embereket arra, hogy a másik ember szemén ke­resztül is nézzék a világot — mondja dr. Czirner Jó­zsef, a megye vezető bel­gyógyász főorvosa, akinek életéről, munkájáról Már- kusz László írt riportot, írását a lap 4. oldalán ol­vashatjuk. Elégetett milliók — A legtöbb tsz-ben csak egy a fontos: menje­nek a gépek. Szerintem a traktoraink, teherautóink kétharmada többet fogyaszt a kelleténél! — Ezeket a csöppet sem vigasztaló té­nyeket a megye egyik leg­nagyobb, méltán jó hírű mezőgazdasági üzemének fiatal energetikusa mondta el Cziráki Péternek, aki az ésszerűbb, takarékosabb energiafelhasználás jegyé­ben járt több üzemben, és tapasztalatait a lap 5. ol­--------------------------------------­d alán megjelenő írásában adja közre. Hatvanéves ólomsorok A hatvan esztendeje megjelent Egri Vörös Új­ság első példányában tal­lózott Gyóni Gyula. Arról tájékoztatja olvasóinkat a 6. oldalon, hogy az utókor számára gonddal megőrzött jubiláló példány mit mon­dott egykori olvasóinak, hogyan politizált a törté­nelmi időkben? A Szép lesz a front Egercsehiben fordulat tör­tént a bányaművelésben amelyről riportban számol be a lap 7. oldalán Hekeli Sándor. Fanfárok felhőben, felhőtlen jó­kedvvel Pest, Szolnok és Heves megye, valamint a buda­pesti középiskolások egri találkozójáról, a Gárdonyi Géza diáknapok első órái­ról számol be olvasóinknak Németi Zsuzsa a 12. olda­lon. Éljen május elseje a munkásosztály nemzetközi seregszemléje!

Next

/
Oldalképek
Tartalom