Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

Faja Frigyes Mire és Indonézia utazott Púja Frigyes külügymi­niszter vasárnap — hivata­los látogatásra — Thaiföldre és Indonéziába utazott. Bú­csúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Vudhi Chuchom, a Thaiföldi Ki­rályság, és Imrad Idris, az Indonéz Köztársaság buda­pesti nagykövete is. Üdvözlet a világűrből Első ízben köszöntik má­jus 1-ét űrhajósok az űrál­lomáson. A Szaljut 6. állan­dó személyzetének tagjai, Vlagyimir Ljahov és Vaíe- rij Rjumin erre a napra pi­henőt kaptak, s televízión nézik majd a moszkvai dol­gozók május 1-i felvonulását. Az állandó expedíció tag­jai üdvözletüket küldték a világűrből a szovjet embe­reknek, s a világ minden dolgozójának a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepé­re. Giscard-nyilatkozat Kapcsolataink a stabilitás, az egyetértés és a békére törekvés mintapéldája PÁRIZS Szombaton az esti órákban visszaérkezett Párizsba Valé- ry Giscard d’Estaing fran­cia köztársasági elnök, aki Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének meghívására hivatalos láto­gatást tett Moszkvában. A francia főváros Orly re­pülőterén Giscard d’Estaing a TASZSZ tudósítójának nyi­latkozva igen pozitívaknak értékelte látogatásának ered­ményeit. A moszkvai tartóz­kodás alkalmából aláírt és Giscard d’Estaing megítélése szerint rendkivüli jelentősé­gű dokumentumok közül a francia elnök külön is ki­emelte az enyhülést és a bé­két szolgáló szovjet—fran­cia együttműködés további fejlesztésének programját. Giscard d’Estaing hangsú­lyozta: véleménye szerint a két ország közötti együttmű­ködés továbbfejlesztéséhez adva vannak a szilárd és tartós alapok. A jelenlegi bonyolult hely­zetben nem szűkölködő idő­szakban a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatai a stabilitás, az egyetértés és a békére való törekvés minta­példájául szolgálnak — je­lentette ki a francia államfő és hozzáfűzte: „boldog va­gyok, hogy megállapíthatom: az enyhülés és a béke a szovjet és a francia vezetők közös célkitűzése”. Az interjú további részé­ben a francia államfő, igen jóknak mondotta a szovjet— francia kapcsolatok tovább­fejlesztésének távlatait. A moszkvai tárgyalásokat szí­vélyes, bizalommal teli lég­kör jellemezte — állapította meg, majd így folytatta: „Elősegítette ezt, hogy már régóta és jól ismerjük a-------------------------s s zovjet vezetőket. Valameny- nyiünket igen meghatotta az a rendkívül szívélyes fogad­tatás, amelyben a Szovjet­unióban részesítettek”. A francia elnök befejezésül köszönetét tolmácsolva a szovjet népnek és mindazok­nak, akik részt vettek a tár­gyalásokban és hozzájárul­tak a találkozó sikeréhez. MOSZKVA „Szerencsés utat kívánnánk annak a francia űrhajósnak, aki élne a lehetőséggel, hogy innen a magasból tekintse meg gyönyörű hazáját. Fran­ciaország csodálatosan szép innen a világűrből”. Ezekkel a szavakkal üdvözölte a Szaljut 6 személyzete azt a szovjet javaslatot, hogy fran­cia űrhajós szovjet űrhajón vegyen részt közös űrkísér­letben. A Szaljut 6. fedélzetén je­lenleg is folytatnak szovjet —francia közös tervek alap­ján kidolgozott kísérleteket. Ifn/a utcáin Idi Amin katonái Uganda egyre kisebb területét ellenőrzik. Képünkön: a lakosság a bevonuló tanzániai csapatokat üd­vözli Jinjában. az ország második legnagyobb városában. (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) Harry Freeman (USA): Csőd és csőd Alaposan felerobbant úriem­ber csöngetett félénken a villa kapuján. Lassan kitá­rult az ajtó. Megcsillantak a portás arany sűjtásai. — Ez a Csődbementek Klubja? — tudakolta a gent­leman. — Mi köze hozzá? — vak- kantott a portás. — Bili Jonesnak hívnak. Szeretnék belépni a klubba. A livrébe öltözött portás tetőtől talpig végigvizslatta az ismeretlent. — Az az érzésem, Sire, hogy ön nem lehet a klubunk tagja. No jó, mit jelentsek az igazgatónak, milyen okok alapján gondolja, hogy mél­tó klubunk tagságára? — Abszolút le vagyok rob­banva anyagilag — magya­rázta Jones. — Jól fizetett állásom volt a repülőtársa­ságnál, most viszont munka nélkül vagyok. Nem tudtam kifizetni az esedékes részle­tet, mire a végrehajtó elár- vereztette a bútoromat és a tv-készülékemet. Az egész megtakarított pénzemet — néhány ezer dollárt — befek­tettem a „Pennsylvánia- Central” vasúti társaság, az „International Overseas Funding” és más cégek rész­vényeibe. Azt ígérték, hogy gazdaggá tesznek, e helyett a szélbe szórták a pénzemet. Igen, Sire, ön előtt egy klasz- szikus csődtömeg áll, teljes életnagyságban. — Hát ez az, éppen így gondoltam — felelte a por­tás. — Egy kummát se ért az egészből. Ahhoz, hogy va­laki beléphessen a Csődbe­mentek Klubjába, multimil­liomosnak kell lennie. Vilá­gos? Kicsit vadul hangzik, ugye? De ez a tényállás. Ugyanazok a csavargók, akik egy fillér nélkül hagyták önt és engem — igen, igen, engem is, úgyhogy repestem az örömtől, mikor felvettek, hogy legalább itt állhatok livrében a kapuban — tehát pont ezek a csavargók a Csődbementek Klubjának a tagjai, ön rendes fickónak látszik, Bili, én meg már be­leuntam, hogy itt ácsorog- jak. Lesz most egy negyed­óra szünetem, gyerünk ioyunk meg egy korsó sört és én elmesélek önnek egyet- mást erről a klubról meg a tagjairól. Mielőtt, az ajtó becsukó­dott volna. Bili Jones egy QMmmm 1979. április 30., hétfő sereg szolgát pillantott meg. akik hatalmas ezüsttálcákon homár- és baefsteak-halmo- kat, viszkis- és borosüvege­ket cipeltek. A Csődbemen­tek Klubjának tagjai szem­látomást tudták, mitől dög- ük a légy. Bili és a portás leültek egy mocskos bárban a klub kö­zelében, hörpintettek a kor­sóból, aztán a portás elkezd­te: — Nos, Bili, elmondok egy példát, aminek alapján fo­galmat alkothat magának klubunk összetételéről. Bizo­nyára hallott már Robert Vescóról. Igaz, ő most, hogy úgymondjam, a klub levele­zőtagja, mivel lelécelt. ö volt az azóta már tönkrement nemzetközi „Overseas Ser­vice Corporation” feje. Az újságok azt rebesgetik, hogy olyan kis szájtátikat kopasz- tott meg, mint maga meg én, és több mint kétszáz millió dollárt fejt ki belőlük. Per­sze, Vesco, machinációi kivál­tottak bizonyos zenebonát — olykor még a bárányok is bégetnek. Az illetékes kor­mánybizottság, amelynek az ilyen ügyekkel kell foglal­koznia, vizsgálatot indított. Akkor Vesco el akarta simí­tani a dolgot és kétszázezer dollárral megkent bizonyos magas állású személyiségeket. Számítása azonban népi vált be és el kellett távoznia az országból, hogy megmene­küljön a bírósági eljárástól, így most ő a Csődbementek Klubjának levelezőtagja. — Jó dolog tudni legalább, hogy Vescónak is vannak gondjai — jegyezte meg Bili Jones. — Bárcsak nekünk lenné­nek ilyen gondjaink! Igaz, a kormány lefoglalta Vesco másfél millió dolláros ma­gánjachtját és ugyanolyan ér­tékű magánrepülőgépét, hogy Vesco hitelezőinek kifizesse az adósságait. Ám Vesco maga most Costa Ricában él­degél, egy félmillió dolláros villában: leopárdbőrökkel tapétázott vendégszoba, úszó­medence és park, melyben a trópusi növényzet csodái il­latoznak. Hogy biztosítsák őfelsége személyi biztonsá­gát, a birtok.ot nyolc láb vastag fal veszi körül, s egy szakasz felfegyverzett őrsze­mélyzet védi. Vesco a minap kijelentette egy amerikai ri­porternek. hogy huszonöt' millió dollárt — úgy vélem, a magából kisrófolt pénz is ennek az összegnek egy ré­szecskéje — a Costa Rica-i repülésbe, olajbányákba, ál­lamkötvényekbe és egyéb ilyen semmiségekbe fektette be... Pénzügyi aktivitása ki­terjed más karib-tengeri or­szágokra is. Tehát mint lát­ja, Vesco is csődbe jutott, ám az egészen más tészta, mint a mi csődünk. Jones nem sózta meg könnyeivel a sörét, hanem valami olyasmit mormogott az orra alatt, ami nem tűri a nyomdafestéket. A portás pedig folytatta: — Mondhatnék még egyet s mást a klub tagjairól, de hamarosan vissza kell men­nem a helyemre. Na jó, me­sélek még két emberkéről, mivel említette, hogy meg­takarított pénze zömét a ..Pennsylvánia-Central” rész­vényein vesztette el. Magá­hoz hasonlóan én is gyors meggazdagodásról ábrándoz­tam, ezért részvényeket, vásároltam, és játszottam a tőzsdén. Én is olvas­tam a népi kapitalizmusról szóló meséket, készpénznek vettem őket, és én is a „Pennsylvánia-Central”-ba fektettem be a pénzemet. Hatvannyolcban, amikor ez a vasúti társaság még a nagy virágzásáról volt híres, egy részvénye nyolcvanhét dol­lárt ért. Ma két dollárt. Ahogy maga is tudja, a társaság néhány évvel ez­előtt tönkrement. Ám csak most derült rá fény, hogy részben azért ment tönkre, mivel az elnöke, Stuart San­ders és a főkönyvelő David Bevan a társaság alaptőkéjét más cégekbe invesztálták, amelyekben személyes érde­keltségük volt. Az is lehet, hogy egyenesen a saját zse­bükbe rakták a pénzt. Ugye, mondanom se kell, Sanders és Bevan is a Csődbementek Klubjának tiszteletreméltó tagjai. Mr. Sanders pedig, ha jól tudom, még mindig tag­ja a „Bell Telefon of Penn­sylvania” társaság igazga­tóságának, a Walldorf-Asto- ria szálló és más cégek ve­zetőségének. A portás kiitta a sörét. — Nos, Bili, vissza kell mennem. Remélem, elég ért­hetően elmagyaráztam, mi­ért nem alkalmas a Csődbe­mentek Klubjának tagságára. Sok szerencsét. Ütban hazafelé — egyéb­ként most már nem volt sa­ját háza; bútorozott lakást bérelt — Bili Jones azokra a csődbementekre gondolt, akiket személyesen ismert. Eszébe jutott az apja, aki elvesztette kis vermonti farmját, mivel nem tudta kifizetni az adósságait a banknak és a takarmányke­reskedőknek; eszébe jutott gyermekkori játszópajtása, egy csemegeüzlet egykori tu­lajdonosa, aki azért jutott csődbe, mert nem bírta a nagy csemegeüzletek egyesü­lésének a konkurrenciá.iát; eszébe jutottak a jelenleg munka nélkül maradt volt társa; a bezárt repülőtársa­ságtól. .. A többség számára a csőd tragédia, gondolta, csuoán keveseknek válik a javára. Nagyot nyelt, ami­kor lelki szemei előtt meg­jelentek a hatalmas ezüst­tálcák, melyeket a Csődbe- mentek Klubjában látott. .. (Zahemszky László fordítása) Fényfüzérek a hidakra Moszkva május 1. előtt Moszkvában befejeződtek a május 1-i ünnep előkészüle­tei. A vasárnapra virradó éjszakán a színpompás fény­füzéreket is felszerelték a jól ismert középületekre és a Moszkva folyót átívelő hi­dakra. A szovjet főváros dolgozói a hagyományoknak megfele­lően új munkasikerekkel kö­szöntötték a nemzetközi munkásszolidaritás ünnepét. Több fővárosi kerület dol­gozói az ünnepre teljesítet­ték a X. ötéves tervidőszak három és fél éves előirány­zatát. A moszkvai párt, ta­nácsi, szakszervezeti és Kom- szomol vezető testületének a napokban értékelték a szo­cialista munkaverseny első negyedévi eredményeit. Esze­rint az ipari termelés 3,5, a munka termelékenysége pe­dig 3,1 százalékkal nőtt a ta­valyi hasonló időszakhoz vi­szonyítva. 635 kiváló moszkvai dol­gozó kollektíva tagjai része­sülnek abban a megtisztel­tetésben, hogy a Vörös té­ren köszönthetik május el­sejét. A hagyományos ünne­pi felvonulás, amelyet a Le- nin-mauzóleum mellvédjé­ről megtekintenek az SZKP és a szovjet állam vezetői, délelőtt tíz órakor kezdődik, A felvonuláson ezúttal is nagy számban vesznek részt külföldi szakszervezeti kül­döttségek. A moszkvaihoz hasonló feli vonulásókraj vidám majáli­sokra kerül sor a Szovjet­unió valamennyi köztársasá­gának fővárosában és más városokban is. Felkészült, az ünnepre a moszkvai élelmiszer- és vi­rágkereskedelem is. A fő­város környéki állami gazda­ságokból, a Szovjetunió dé­li köztársaságaiból, sőt Bul­gáriából és Magyarországról is összesen kétmillió 382 ezer szál különböző vágott virág került az üzletekbe. Waldhsim Hanoiból Pekingije utazott Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára Vietnamban tett háromnapos látogatásának befejeztével vasárnap Ho.Si Minh városból ázsiai kőrút­jának következő állomására Pekingbe utazott. A világszervezet főtitkára két napot töltött Hanoiban és , eszmecserét folytatott Nguyen Duy Trinh külügy­miniszterrel a délkelet- ázsiai helyzetről, továbbá az ENSZ, valamint a világszer­vezet szakosított szervei és yietnaro közötti kapcsolatok­ról, Waldheimet fogadta Pham Van Dong a VSZK minisz­terelnöke- és - a vietnami néb és kormány nevében megköszönte az ENSZ és szervezetei által Vietnam­nak nyújtótt^támogatást. A Laosz elleni változatlan kínai fenyegetésre hívta fel az ENSZ főtitkárának figyel­mét Kamphay Boupha laoszi ügyvezető külügyminiszter és egyben sürgette, hogy hoz­zanak megfelelő intézkedé­seket a kínai vezetés rend­kívül veszélyes feláthatatlan következményekkel fenyege­tő újabb katonai kalandor­akciójának megakadályozá­sára. Hazánk a szocialista gazdasági közösségben írta: Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese 1949 JANUÁRJÁBAN Bul­gária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió kommunista és munkáspárt­jainak képviselői Moszkvá­ban elfogadták a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak megalakításáról szóló ha­tározatot. Három évtizedes múltra visszatekintő gazda­sági együttműködési szerve­zetünk tagjainak száma az­óta tízre növekedett, s a KGST-tagállamok ma már a világ három kontinensén he­lyezkednek el. A KGST-tagállamok együtt­működésének harminc esz­tendeje tényekkel bizonyítja a szocialista típusú gazdasá­gi kapcsolatokban rejlő ha­talmas lehetőségeket. Ennek szemléltetésére elegendő né­hány adat is, amelyek jól mu­tatják, hogyan változott megalakulása óta a KGST- országok közösségének világ- gazdasági súlya. Az eltelt harminc évben országaink nemzeti jövedelme több mint tízszeresére emelkedett. A legfejlettebb tőkés orszá­gokban ez a növekedés alig több mint háromszoros. 1949- ben a KGST-országok a vi­lág ipari termelésének 18 százalékát adták, ma már részesedésük meghaladja a 30 százalékot. Együttműködésünknek a KGST alapokmánya által megfogalmazott alapvető cél­jai, mindmáig helyesnek, hosszabb távon is érvényes­nek bizonyultak. A szocialis­ta típusú nemzetközi gazda­sági együttműködést mind­máig az egyenjogúság, a köl­csönös előnyök, az állami szuverenitás, az egyenlő kép­viselet elvei vezérlik. Természetesen az alapel­vek változatlansága nem je­lenti és nem jelentheti egy­ben a tartalom és a formák változatlanságát is. Magától értetődik, hogy a közös stra­tégiai célt mind korszerűbb taktika, új módszerek, esz­közök alkalmazásával, az együttműködés szüntelen tar­talmi gazdagításával kíván­tuk elérni. A KGST-országok belső gazdaságának és nem­zetközi gazdasági kapcsola­taiknak a fejlődése érlelte meg a KGST 1971-ben tar­tott XXV. ülésszakának ha­tározatát. amellyel egyhan­gúlag jóváhagyta a szocia­lista gazdasági integráció fejlesztésének komplex prog­ramját. A nemzetközi mun­kamegosztás bővülése, új for­máinak kialak ítása égető szükségként jelentkezett. . A PROGRAM a folyama­tosság és a megújulás kife­jezője, folytatója azoknak a tapasztalatoknak, amelyek együttműködésünk addigi éveiben kiállták a gyakorlat próbáját, s egyben minőségi­leg új vonásokkal is gazda­gítja kapcsolataink rendsze­rét, a gazdasági együttmű­ködés magasabb szintre eme­lését, a szocialista gazdasági integráció folyamatának ki­bontakoztatását tűzte célul. Számos jele, bizonyítéka van annak, hogy a KGST-orszá­gok együttműködésének és kapcsolatainak intenzitása ebben az évtizedben, és kü­lönösen a Komplex Program elfogadása óta — erősödött. Az előttünk álló időszak fő együttműködési feladatait a tanács az elmúlt évi XXXII. ülésszakán elfoga­dott hosszú távú' együttmű­ködési célprogramok körvo­nalazzák. Valamennyi tagál­lam alapvető érdeke a gaz­dasági kaocsolatok hosszabb távra szóló, biztonságos ki­munkálása. A célprográmok- ban előirányzóit együttmű­ködési elgondolások éonkre- tizálása .w—menyekben va­ló rögzítése az l°"b utáni időszakra szóló 'középtávú tervek most folyamatban le­vő kétoldalú és sokoldalú koordinációjának feladata. A magyar népgazdaság számára felbecsülhetetlen je-

Next

/
Oldalképek
Tartalom