Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk A hét 3 kérdése A nemzetközi élet esemé­nyeinek értékelésében, a bo­nyolult világ új jelenségei közt segít eligazodni az MSZMP Központi Bizottsá­gának március 28-i üléséről kiadott közlemény, amely összegezte a párt álláspont­ját a legfontosabb nemzetkö­zi kérdésekben is. A hét elején aláírták Wa­shingtonban az egyiptomi- izraeli különbéke-megállapo- dást. Vajon ez képes lesz megszüntetni a feszültséget a Közel-Keleten? Iránban megrendezték a népszavazást az iszlám köz­társaság megteremtéséről. Mi lehet ennek a tartalma? Az angol kormány megbu­kott, az alsóház bizalmatlan­ságot szavazott, az új válasz­tásokat május 3-ra írták ki. Az olasz kormányválság sem ért véget azzal, hogy Andre­otti a képviselőház elé állt bukásra ítélt új kormányá­val. Mi a közös és mi az el­térő a két ország kormány- válságában? Képes-e megszüntetni a feszültséget a Közel-Ke­leten az egyiptomi—iz­raeli különbékc-megálla- podás? Nézzük a tényeket: az arab világban és a közel-keleti térségben vajmi kevesen vál­lalkoztak Szadat védelmére, annál többet bírálták meg­alkuvó politikáját. A külön- béke-megállapodást helyeslők sorát az ománi sejk nyitotta meg, a másik oldalon a pa­lesztinok, az irakiak, a szí­rek és a líbiaiak foglalnak a legkeményebben állást az el­utasítás frontjában. Persze, s ezt már megszokhattuk, az „arab egységet” minden áron keresők között a Nyugattal és az imperializmussal szö­vetséges reakciós rendszerek képviselői is befolyásosak tudnak lenni: a bagdadi Bé­ke-palotában szerdán össze­ült 19 arab ország többsége csak enyhébb és főként po­litikai szankciók meghozata­lára volt hajlandó. Emiatt a PFSZ küldöttsége, majd Szí­ria, Líbia, és Irak delegáció­ja egy időre ott is hagyta a tanácskozást... Amerikai lapjelentésekben egyre több szó esik arról, hogy milyen súlyos és koc­kázatos katonai kötelezettsé­geket vállalt az USA Izrael védelmére. Egy példa: Wa­shington állítólag hajlandó katonai erővel felszámolni adott esetben egy Izrael el­leni tengeri blokádot... Se szeri, se száma az olyan közléseknek, amelyek az Egyesült Államok fegyver- szállítási kötelezettségeiről szólnak. Az újdonság az, hogy az USA Egyiptomnak is rengeteg fegyvert ad! En­nek ellensúlyozására egy­részt Izrael is több fegyver­hez jut, másrészt külön ame­rikai—izraeli kiegészítő meg­állapodások Izraelnek olyan védelmet biztosítanak — hi­ába tiltakozott ez ellen már az egyiptomi miniszterelnök —, hogy az egy Egyiptom el­leni amerikai—izraeli kato­nai szövetséggel egyenérté­kű. Ilyen körülmények között csak még helytállóbbnak tűnik az MSZMP Központi Bizottságának az az állás­pontja, hogy az amerikai közvetítéssel megkötött egyiptomi—izraeli különbé­ire nem szünteti meg, ellen­kezőleg, állandósítja a fe­szültséget a Közel-Keleten. Ami pedig a tényleges ren­dezés feltételeit illeti, az MSZMP Központi Bizottsá­ga újra kifejtette: nélkülöz­hetetlenül szükséges az iz­raeli csapatok teljes kivonása a megszállt arab terültekről, a Palesztinái arab nép tör­vényes jogainak helyreállítá­sa, beleértve az önálló állam létesítésének jogát is. A tar­tós béke csak az összes ér­dekelt fél bevonásával foly­tatott tárgyalásokon teremt­hető meg, ahol a Palesztinái arab nép egyedüli törvényes 1979. április I., vasárnap képviselője csak a PFSZ le­het. Mi lehet az iráni isz­lám köztársaság tartal­ma? Iránban népszavazást ren­deztek az ország jövőbeni államformájáról. Az ered­mény még nem ismeretes, de valószínű, hogy az „igen” elsöprő többségével fogják kikiáltani az iszlám köztár­saságot. Ezzel végleg és jog­szerűen megszűnik a monar­chia, a császárság. A Tehe­ránból érkezett jelentések szerint a népszavazás rend­ben folyt le, annak ellenére, hogy korábban a kurd és más kisebbségek, valamint egyes vallási csoportok, to­vábbá a fegyveres fedajinok a referendum bojkottjára szólítottak fel. Minden 16 évesnél idősebb iráni állam­polgárt az urnák elé hívták, hozzávetőleg 15—20 millió embert... A politikai megfigyelők vé­leménye szerint Khomeini győzelmét hozta a népszava­zás. De... sokasodnak a kérdések, hogy - mire és ho­gyan használják fel az idős főpap újra megerősített po­litikai hatalmát? Az iráni köztársaság mohamedán val­lási alapokra való helyezé­se a tőkés rendet szilárdít- ja-e meg? Tudnivaló ugyan­is, hogy a korán a magántu­lajdon szentségét mondja ki. Márpedig Irán népének föld­reformra van szüksége, a gazdasági rendet pedig meg kell szabadítani a császár uralma alatt kialakult kor­rupciótól, bürokráciától. Re- za Pahlavi sah felülről en­gedélyezett „látszat-forradal­mi” reformtörekvései helyett igazi, nagy társadalmi és gaz­dasági reformokra van szük­ség. Az MSZMP Központi Bi­zottsága megállapította, hogy a magyar nép üdvözli az irá­ni forradalmi változásokat, a monarchia megdöntését. Mély rokonszenvvel kíséri az irá­ni haladó erők, a nép küz­delmét a reakció és az im­perializmus ellen, a nemze­Mostanában az amerikai­aknak keserves fejtörést okoz az a kérdés, hogy kit is támogassanak Délkelet- Ázsiában. A napokban a kambodzsai felkelők bevo­nultak Phnom Penhbe, meg­döntötték Pol Pót zsarnoki rendszerét és ellenőrzésük alá vonták Kambodzsa egész területét. Rendes körülmények kö­zött — válaszul az esemé­nyek ilyetén alakulására — az Egyesült Államoknak amerikai csapatokat kellett volna küldenie Phnom Penh megmentésére. Ám az a bökkenő, hogy számos je­lentés szerint a Pol Pot-re- zsim alatt rengeteg embert gyilkoltak meg. Elképzelhetik, milyen zűr­zavar uralkodott az USA külügyminisztériumában, amikor hírét vették a vil­lámgyors támadásnak. — Jelen pillanatban a leg­csekélyebb mód. sincs rá, hogy önnel tárgyaljak — je­lentette ki a Pol Pot-rezsim egyik tapasztalt szakértője. —• Phnom Penh minden pil­lanatban eleshet! — Hála istennek — felel­tem. — Rég itt az ideje, hogy győzelmet arassunk Délkelet-Ázsiában! — önnek fogalma sincs semmiről! Hiszen Hanoi se­gítségével a felkelők kapa­rintották meg az egész or­szágot! — Ez rettenetes! Vagyis ti függetlenségért és a társa­dalmi felemelkedésért. A lé­nyeg az, hogy az iráni nép külső beavatkozás nélkül dönthessen saját sorsáról. Mi a közös és mi az el­térő az angol és az olasz kormányválságban? Eddig Londonban koránt­sem volt olyan sűrű a kor­mányválság, mint Rómában, ahol már a második világhá­ború óta közel 40 kormányt „fogyasztottak el”. Viszont a Callaghan-kormány is úgy bukott meg, mint ahogyan az olasz kormányok szoktak. Pedig előtte 14 évig tartott a Munkáspárt és a liberáli­sok koalíciójának segítségé­vel a munkáspárti kormány­zás, azt megelőzően megint csak 14 évig a konzervatívok voltak kormányon ... A kormányválság végső oka mind Rómában, mind Londonban a tőkés gazdasá­gi válság, amelynek súlyos következményeivel szemben Callaghanék is, Andreottiék is csak kapitalista módszere­ket próbáltak alkalmazni. Olaszországban, persze, kí­nálkoznék más megoldás is: a kereszténydemokraták bal­szárnyának és a kommunis­táknak „történelmi kompro­misszuma” alapján alkalmaz­ható új politika. Angliában más a helyzet, ott, a poli­tikai „váltógazdálkodás” esetleg újra a konzervatívo­kat segíti kormányra, s ak­kor csak még feszültebbé válhat a szociális helyzet. Ez természetesen az angol vá­lasztások kimenetelétől függ, attól, hogy Thatcher asszony toryjai győznek-e? Az olasz választások már sokkal ke­vésbé tisztázhatják a belpoli­tikai erőviszonyokat. Inkább arra lenne szükség, hogy a kereszténydemokraták vá­lasszanak: a válságot akar­ják-e tartóssá tenni, vagy hajlandók-e az együttműkö­désre a kommunistákkal a válságból való kijutás vé­gett? bombáznunk kell Hanoit? — kiáltottam fel. — Ú, azért nem olyan egyszerű a dolog! Pol Pót nem tartozik a szívünknek kedves zsarnokok közé, akiknek rendszerint segítsé­get nyújtunk. Ahogy mos­tanában mondják, Pol Pót Délkelet-Ázsióban rekordot ért el a népirtás terén. — Ebben az esetben úgy gondolom, hogy a felkelők oldalára kell állnunk. Hiszen azok sem lehetnek rosszab­bak a Pol Pot-rezsimnél. — Elméletileg ez a hely­zet — ismerte be a beszél­getőpartnerem. — Ám az a problémánk, hogy Kambod­zsa Megmentésének Nem­zeti Egységfrontját nemcsak a vietnamiak, hanem az oro­szok is támogatják. — Hm, ez már nem tet­szik nekem... — Másfelől Pót Potot Kí­na támogatja, amely — mini ön is tudja — a legjobb ba­rátunk Ázsiában. — Most már értem, miről van szó — jelentettem ki. — Valójában nem is Kam­bodzsáról beszélünk, hanem a Moszkva és Peking közti párbajról? — Ügy, úgy! Nekünk azért kell Pót Pót oldalára állnunk, mert ap oroszok tá­mogatják Hanoit. — Ákkor miért nem küld­jük az USA hetedik flottá­ját. a Tonkini-öbölbe és mi­ért nem provokálunk valami Bagdadi döntés A Bagdadban tanácskozó arab külügy. és gazdasági miniszterek elhatározták: „Egy hónapon belül kidol­gozzák azokat az intézkedé­seket, amelyek alkalmasak a diplomáciai kapcsolatok megszakítására Egyiptom­mal” — jelentette ki szom­baton Bagdadban Szabah al-Ahmad al-Dzsabir al- Szabah sejk, kuvaiti kül­ügyminiszter. Bejelentette azt is, hogy a konferencia „megállapodást hagyott jóvá, amely kimond­ja: haladéktalanul hazaren­delik a Kairóban akkreditált arab nagyköveteket.” Az AP hírügynökség az értekezlethez közelálló for­rásra hivatkozva jelentette: a tanácskozáson részt vevő 18 arab ország, valamint a Palesztin Felszabadítási Szer­vezet megállapodott abban. — Megszüntet minden arab segélynyújtást Egyip­tomnak; — Haladéktalanul hazaren­deli az összes arab nagykö­vetet Kairóból; — Teljesen megszakítja a kormányközi kapcsolatokat Egyiptommal — minden egyes ország tetszésének megfelelő időpontban. Zendüíők Kurdisztánban Kurdisztánban erőszakos cselekmények és rendbontá­sok sorozata kíséri a refe­rendumot, zendülők több szavazóhelyiséget megtámad­tak, egyet Szanandadzsban, és több városból jelentettek szórványos lövöldözéseket — írja az AFP hírügynökség, majd szanadadzsi források­ra hivatkozva hozzáfűzi: a kurd lakosságnak mintegy 90 százaléka tartózkodott a sza­vazástól a referendum első napján. A türkmének lakta vidé­keken csak a helyi síita la­kosság szavaz, a szunnita türkmének távol tartják ma - gukat a választástól — je­lenti ugyancsak az AFP. incidenst? (Utalás arra a provokációra, amellyel a VDK amerikai bombázása kezdődött. — A ford.) — tu­dakoltam. — Lehet, hogy erre is sor kerül, ám egyelőre abban reménykedünk, hogy Sziha- nuk hercegnek sikerül Pol Pót mellé állítani a nem­zetközi közvéleményt. — Hát Szihanuk meg honnan került elő? — Három évig házi őri­zetben volt Phnom Penhben. Pol Pót gyűlöli, ám ö az egyetlen rendelkezésünkre álló kambodzsai. — Ebben az esetben teljes erővel támogassuk Szihanu- kot! De mit csinálunk, ha semmi se sikerül neki? — kíváncsiskodtam. — Kijelentjük a vietna­miaknak, hogy nem tűrünk el semmiféle betolakodást Kambodzsába. — Ügy emlékszem, annak idején mi magunk tolakod­tunk be ebbe az országba. — Ki kell jelentenünk, hogy nem tűrünk el semmi­féle kommunista betolako­dást a kommunista Kam­bodzsába! — És ha Vietnam nem vesz tudomást a tiltakozá­sunkról? — Akkor újból elfoglal­juk Szaigont. — Hallgassa csak, van egy javaslatom. Miért ne engedhetnénk meg a kam­bodzsaiaknak, hogy maguk oldják meg minden belső vitájukat? Ha Pol Pót ve­reséget szenved, még mindig nyithat éttermet az Egye­sült Államokban. (Célzás arra, hogy a szaigoni rezsim volt feje és más bukott po­litikusok éttermeket és bá­rokat nyitottak az USA-ban. — A ford.) — Elméletben jól hangzik a javaslat — ismerte el a partnerom. — De ha meg­engedjük. hogy a fanatiku­sok kezéből a hatalom Kam­bodzsa Megmentésének Nem­zeti Egység f ront iához ke­rüljön. akkor egész hátrale­vő életünkben vele együtt" kell élnünk... ' (Zahemszky László fordítása) Pálfy József Art Buchwald (USA) A szívünknek kedves zsarnokot támogatva... IEVIZIÓ 1997­Események képekben Hétfőn este Washingtonban megkötötték az — amerikai köz­vetítéssel létrejött — egyiptomi—izraeli különbékét. Képün­kön: Szadat egyiptomi és Carter amerikai elnök, valamint Begin izraeli miniszterelnök a Fehér Ház kertjében tartott aláírási ünnepségen. A közel-keleti kiilönalkut a világ számos részén tiltakozó megmozdulásokkal fogadták. „A Palesztin Felszabadítási Szervezet győzni fog” — olvasható egy Los Angeles-i felvo­nulási résztvevőjének tábláján is. Az ENSZ főtitkára több közép-európai országot érintő kör­útja során az. NSZK-ha érkezett. Képünkön; Kurt Waldheim (jobbra) a frankfurti városházán Angliában -lő­re hozzák az or­szágos válasz­tásokat, miután a parlament megvonta a bi­zalmat a mun­káspárti kor­mánytól. Ké­pünkön: Cal­laehan minisz­terelnök — még a bizalmi szavazás előtt (Fotó — AP — MTI — KS) REVÍZIÓ 2011 RE VT, 2(>:t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom