Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

Az MSZMP Heves megyei Bizottsága tárgyalta ****** Építőiparunk eredményei, fogyatékosságai és feladatai Mint lapunk szombati számában beszámoltunk ró­la: 1979. március 30-án ülést tartott Egerben a Magyar Szocialista Mun­káspárt Heves megyei Bi­zottsága. Az ülésen a párt- bizottság értékelte a me­gye építő- és építőanyag- iparának munkáját, és több fontos határozatot hozott az ágazat további felada­taival kapcsolatosan. GYORS, DINAMIKUS FEJLŐDÉS A gazdaságépítő munkánk­ban megyénknek sincs egyetlen olyan területe sem, ahol feladatainkat sikeresen oldhatnánk meg az építő­ipar eredményes tevékeny­sége nélkül. Túlzás nélkül állíthatjuk tehát — hangsú­lyozta egyebek mellett a pártbizottság ülésén a vég­rehajtó bizottság írásos je­lentése —, hogy megyénk minden lakosa közvetlenül is érzékeli az építőipar te­vékenységét, munkájának színvonalát, eredményessé­gét. Hiszeh, hogy csak mást ne említsünk: az elmúlt 15 évben nem kevesebb, mint 33 ezer lakást, 1800 iskolai és kollégiumi, 3800 óvodai és 600 bölcsődei férőhelyet építettek megyénk építői. 1965 óta megduplázódott a megye kereskedelmi háló­zata, új üzemek, kulturális, egészségügyi létesítmények egész sora jelzi munkájuk eredményeit. A gyors, a dinamikus fej­lődés elsősorban a kivitele­ző vállalatokra jellemző. A megye lakásprogramjának megvalósítása mellett az eg­ri távbeszélő központ, a megyei kórház rekonstruk­ciója, a Kékesen épülő új tévétorony, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat, az egri belvárosi rekonstruk­ció, a körcsarnok, valamint a mátraderecskei téglagyár határidő előtti megépítése pedig a Heves megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat jó munkáját dicséri elsősorban. Eredményesen dolgoznak a különböző vízügyi beruházá­sokban részt vevő vállala­tok, az Egri Közúti Igazga­tóság, valamint az Egri Közúti Építőipari Vállalat is évről évre eredményesebben tesz eleget feladatainak. Meggyorsult, s tervszerűbbé vált az építők, a szerelők munkája Bélapátfalván, az építőipari szövetkezetek is javították munkájuk szerve­zettségét. De korántsem csak a pél­daként említett mennyiségi változások jelzik az ágazat munkájában bekövetkezett pozitív változásokat. Eger, Gyöngyös és Hatvan lakóte­lepei ma már teljes közmű­vesítéssel épülnek, javult az uj lakások felszereltsége, és az esztétikai követelmények­nek is jobban megfelelnek. Megyénkben az építő- és az építőanyagiparban több mint 17 ezer ember dolgo­zik. Nemcsak élet- és mun­kakörülményeik javultak számottevően az elmúlt esz­tendőkben, hanem anyagi és erkölcsi megbecsülésük is jelentősen nőtt. GONDOK, FESZÜLTSÉGEK A jó munka elismerése mellett a gondokról, a fe­szültségekről is sok szó esett a pártbizottság ülésén a megyében dolgozó építő­ipari szervezetek munkájá­val kapcsolatosan. A felada­tok tervszerű megvalósítá­sát, a beruházások program, szerű kivitelezését ma is gyakran hátráltatja, hogy nem kielégítő a különböző fejlesztések előkészítése. Nincs előrehaladás az azo­nos rendeltetésű létesítmé­nyek szerkezetei nek egysé­gesítése. valamint a szerke­zeti elemek tipizálása terén. Ez pedig egyebek mellett indokolatlanul növeli a léte­sítmények költségeit és fö­löslegesen köti le a tervezői, kapacitásokat is. Még mindig sokszor ta­pasztalható a tervszerűtlen- ség a tervezők, a kivitelezők, a beruházók és a megbízók együttműködésében, illetve Készül a legújabb épület az egri Csobokszári-Iakótelepen (Fotó: Perl Márton) munkamegosztásában. Máig sem teremtették meg a kö­zös érdekeltséget a beruhá­zások határidőre történő át­adásában és üzembe helye­zésében. Gyakori a felelős­ség egymásra hárítása, a ki­búvók keresése, a bürokra­tikus ügyintézési mód, a jo­gászkodás, sokszor laza a szállítási és a szerződéses fegyelem is. A Heves megyei Beruhá­zási Vállalat indokolatlanul sok esetben nem tudott kel­lő érvényt szerezni jog- és hatásköreinek. Elnéző maga­tartása tovább rontotta a beruházási fegyelmet, n<*n tudta biztosítani a megbízói érdekek következetes képvi­seletét. A gondok között hangzott el a pártbizottság ülésén az is, hogy az építőipari szer­vezeteknél végrehajtott fej­lesztésekkel nem növeke­dett arányosan az élőmunka termelékenysége, és a , gé­pek, a berendezések kihasz­náltságának színvonala is stagnál. Gyakori a munka- és a technológiai fegyelem megsértése, nem megfelelő a minőségi munka ösztönzése sem. Mindezek hozzájárul­tak ahhoz, hogy az elmúlt években erőteljesen növe­kedtek a beruházási költsé­gek. SZERVEZETTEBBEN, HATÉKONYABBAN Ahhoz, hogy a megye ter­melő és nem termelő jelle­gű beruházásai határidőre és az előirányzott költsége­ken belül valósuljanak meg, mindenekelőtt arra van szükség, hogy a jelenleginél jóval hatékonyabban és szer­vezettebben dolgozzanak a megye építőipari szerveze­tei. A kivitelezők, a tervezők, a bonyolítók munkájában különösen nagy jelentősége van az ésszerű takarékosság­nak, hiszen ha csak egy szá­zalékkal tudnák csökkenteni az anyagköltségeket — pél­dául a pazarlás, a felelőtlen anyagfelhasználás mérsék­lésével — évente nem keve­sebb, mint 15 millió forintot takaríthatnak meg. Az ész­szerű takarékosság fontossá­gát sürgeti továbbá az is, hogy a felhasznált anyagok nagy része importból, ezen belül is tőkés importból származik. A megyénk építőiparában használt gépek bruttó értéke meghaladja a 400 millió fo­rintot A korszerű géppark üzemeltetése nem megfelelő, a gépek egy részének ki­használása — például a drá­ga torony dar ült, önjárógé­pek, kotrók, földgyaluk, stb. — húsz-huszonöt százalék alatt van. Megyénk szakszervezeti szervei a közelmúltban mér­ték fel, hogy az ágazatban a munkaidőalapnak több mint 20 százaléka megy kü­lönböző okok miatt — főleg szervezés bel i b iá ny osságok miatt — veszendőbe, A tennivalók, a feladatok között hangzott el továbbá, hogy a Központi Bizottság 1978. október 12-én hozott határozatai alapján me­gyénkben mielőbb meg kell valósítani az építőipari szer­vezetek területi és szakmai struktúrájában az arányos fejlesztést. A munkamegosz­tásban, a vállalkozási poli­tikában jobban el kell ha­tárolni a minisztériumi, a tanácsi, a szövetkezeti és a házilagos építőipari szerve­zetek feladatait. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat elsősorban a telep­szerű és több szintes lakás- építési programokra össz­pontosítsa erőforrásait, a ta­nácsi építők pedig a tanácsi fejlesztések kielégítését te­kintsék első számú felada­tuknak. Munkájában tovább kell növelni a felújítások és a karbantartások részará­nyát. Az építőipari szövet­kezetek nagyobb arányban vegyenek részt a kisebb be­ruházások, valamint a fel­újítási és a fenntartási igé­nyek ellátásában. A terme­lőszövetkezeti építőbrigádok elsősorban a szövetkezeti és a hozzájuk közeli igényeket elégítsék ki. Az építőipari munka hatékonyságának fo­kozása érdekében az építő­ipari szervezetek között to­vább kell fokozni az együtt­működésit, meg kell vizsgál­ni a társulási lehetőségeket. A lakásépítés az elkövet­kezendő években is politikai feladat. A típustervek ki­dolgozásával és alkalmazá­sával csökkenteni kell a drágább egyedi szerkezetek alkalmazását és a szakem­berek kölcsönös tapaszta­latcseréjével is hozzá kell járulni egymás munkájának segítéséhez, a munka minő­ségének javításához, a ter­melékenységének és a haté­konyságának a fokozásához, a több és olcsóbb lakásépí­téshez. A tervezők, a kivite­lezők és a megrendelők dol­gozzanak ki közös programo­kat, amelyekben egyrészt félreérthetetlenül rögzítsék kötelezettségeiket és követ­kezetesen kérjék számon az építési szerződésekben fog­lalt feladatok teljesítését. Más ágazatokhoz hasonló­an, következetesebben kell érvényesíteni a munka sze­rinti elosztás elvét az építő- és az. építőanyag-iparban is. A tennivalók között ke­rült elfogadásra végezetül az is, hogy a területi és a mun­kahelyi párt-, KISZ- és szakszervezeti szervek is kí­sérjék még nagyobb figye­lemmel és a politikai munka eszközeivel adjanak még ha­tékonyabb segítséget az épí­tő- és az építőanyag-iparban dolgozók sokirányú munká­jához. Mert elsősorban tő­lük, mármint a tervezőktől, a kivitelezőktől, a beruhá­zóktól függ elsősorban, hogy egy-egy új létesítmény mi- _ lyen minőségben, mikor és mennyiért készül el. Rend­kívül nagy tehát az építők felelőssége Heves megyében is.. Es korántsem csak pénz­ben mérve. Koós József Pályázati felhívás A HEVES MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG MARXIZMUS— LENINIZMUS ESTI EGYETEMÉNEK 1979/80. TANÉVÉRE A Heves megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatósága fel­vételi pályázatot hirdet a marxizmus—leninizmus esti egye­tem hároméves tagozatára. Az esti egyetemi oktatás célja, hogy a párttagok és pártonkívüliek szervezett marxista—leninista oktatását kö­zépfokú színvonalon biztosítsa. Az esti egyetemen a tanulmányi idő három év. A hall­gatók az első évben filozófiát, a második évben politikai gazdaságtant, a harmadik évben nemzetközi és magyar munkásmozgalom-történetet tanulnak. A tananyagból félévenként vizsgáznak és a tanulmányi eredményről bizonyítványt kapnak. Ennek törvényes elis­merését a Minisztertanács 10/1979. (III. 2.) számú rendelete biztosítja. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. Hetenként egyszer — meghatározott napon — kollektív foglalkozás (előadás, osztályfoglalkozás) van, amelyeken a részvétel kö­telező. A tandíj egy évre 170 forint Az esti egyetemre azok kérhetik felvételüket, akik kö­zépiskolai végzettséggel, illetve ennek megfelelő műveltség­gel, valamint a tanuláshoz elengedhetetlenül szükséges marxista—leninista képzettséggel rendelkeznek. Az esti egyetemre pártonkívüliek is jelentkezhetnek. A jelöltek felvételi vizsgát tesznek a marxizmus—leninizmus alapkér­déseiből. Az esti egyetem hároméves tagozata Egerben és a járási-városi pártbizottságokon kihelyezett tagozatokon indul. A felvételi pályázatot az illetékes járási, városi pártbi­zottságok címére 1979. május 1-ig kell megküldeni. Utóla­gos jelentkezést nem fogadunk el. A pályázat a járási, városi pártbizottságokon beszerezhető jelentkezési lap alap­ján történik. A felvételi vizsgával kapcsolatos további tud­nivalókról a jelentkezőket a járási, városi pártbizottság tájékoztatja. A Heves megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatósága JELENTKEZÉS A MARXISTA-LENINISTA ESTI EGYETEM SZAKOSÍ­TOTT TAGOZATÁRA 1979/80. TANÉVÉRE A Heves megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatósága felvételi pályázatot hirdet a marxista—leninista esti egye­tem szakosított tagozatának filozófia, • politikai gazdaságtan és magyar munkásmozgalom-történet szakára. A szakosított tagozat hallgatói lehetnek párt-, állami, tömegszervezeti funkcionáriusok, propagandisták, értelmi­ségi dolgozók, párttagok és pártonkívüliek, akik marxista—■ leninista műveltségüket felsőfokú színvonalon akarják foly­tatni. A felvétel feltételei középfokú politikai iskolai vég­zettség, a sikeres felvételi vizsga és az illetékes párt-, vala­mint állami vezető hozzájárulása. Az esti egyetem szakosított tagozatán a tanulmányi idő három év. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. Két­hetenként meghatározott napon kollektív foglalkozás (elő­adás, osztályfpglalkozás, konzultáció) van, amelyen a rész­vétel kötelező. A tandíj egy évre 250,— Ft. A jelentkezők felvételi vizsgát tesznek a marxizmus— leniniizmus általános tagozat tananyagából. A tanfolyam el­végzése után a hallgatók vizsgát tesznek. A vizsga sikeres letétele alapján megszerzett bizonyítvány felsőfokú politi­kai végzettségnek számít. A bizonyítvány törvényes elisme­rését a Minisztertanács 10/1979. (III. 2.) számú rendelete biztosítja. A felvételi pályázatot a járási, városi pártbizottságok címére 1979. május 1-ig kell megküldeni. Utólagos jelent­kezést nem fogadunk el! A pályázat a járási, városi párt­bizottságokon beszerezhető jelentkezési lap alapján törtértik. A felvétellel kapcsolatos további tudnivalókról a jelentke­zőket a járási, városi pártbizottság tájékoztatja. A Heves megyei Pártbizottság 1 Oktatási Igazgatósága ] Benne vagyunk a nagykalapban Nagyon kényelmes meg­oldás ez a nagykalap. Mi­után közös, az is belenyúlhat, aki nem tett bele semmit. És annyit szedhet ki belőle, amennyit „nem szégyell”. Még az ideológiát is megta­láltuk hozzá: a közösség gondoskodik a tagjairól. Egy ici-pici szépséghibája mégis van ennek a nagyka­lapnak. Pontosan az, hogy nagyon is kényelmes. Például. Itt van megyénk húsipa­ri vállalata. Mint annyi tár­sa, ez is a tröszthöz tarto­zik. Egy kis túlzással azt mondhatjuk: teszi azt, amit ott „fent” mondanak neki. Elkészítik ugyan az éves tervüket is, de, hogy ebből mi lesz, az sokszor azon is múlik, a felső vezetés miket határoz el évközben. Tegyük fel, azt mondják, a Heves megyei vállalatnak fel kell vásárolnia egy meghatáro­zott idő alatt nyolcezer ser­tést. Hogy nincs ennyi még „készen”? És akikor...? A „kell” az nagy úr, monda­ná az egyszerű honpolgár, ha ebben az ügyben megkérdez, nék. Mennyire felelős az ilyen és a hozzá hasonló vállalat azért, amit tesz egész év­ben ? Mondjuk: mennyire függ tőle, milyen eredménye, sen gazdálkodik, ennek kö­vetkeztében hogyan részese­dik a nyereségből? Ott az a bizonyos nagyka­lap. A hasznot abba hordják bele az egész országból, és amikor szétosztják, kínosan vigyáznak arra, hogy min­denkinek jusson belőle. Amikor a megyei pártbi­zottság első titkára legutóbb a húsipari vállalat két bri­gádvezetőjét megkérdezte, nekik mi a véleményük er­ről a' nagykalapról, egyálta­lán nem lepődött meg a vá­laszukon. Semmi jót nem tudtak róla mondani. De lássunk más példát is, hiszen — sajnos — van be­lőle éppen elég. Menjünk be az áfész gyön. gyösi áruházába. Kérdezzük meg az ott kialakított osztá­lyok dolgozóitól, mennyire főgg az ő kereskedői ügyes­ségüktől, hogy milyen össze­gű részesedést vehetnek fel egész évi teljesítményük után? Ha arra gondolunk, hogy az egyik osztály hu­szonhat százalékkal teljesí­tette túl a tervét, a másik pedig még a kilencven szá­zalékot is alig tetőzte meg, úgy képzeljük, ez a különb­ség a részesedés mennyiségé­ben is érzékelhetővé lesz. így volna ez igazságos és természetes. így is van? Nem, nem így van. A gyöngyösoroszi ércbánya vájárai az elmúlt időszak egy részében szintén nem tudtak a tervükkel megbir­kózni. Legyintettek is, ami­kor a juttatásokat valame­lyikük szóba hozta. Mit vár­hatnának olyan százalékok birtokában, amelyek a szá­zas szintet csak megsüvegel- ni képesek? De hát ott volt az a bizo­nyos nagykalap. Dicsérték is annak az eszét, aki annak idején kita­lálta ezt a módit. Ha nincs a tröszt, ha nem dolgoznak meg mások a nyereségért, ők egv fillért sem kaptak volna saját tevékenységük alapján. Nehogy valaki egyoldalú­sággal vádolhasson, említsük meg nagyon gyorsan a gyöngyösi MEZŐGÉP ügyét. Náluk már volt, nincs a nagykalap. Központjuk, Szol­nok, kimondta, mindenki aszerint sír, vagy nevet, ahogy a munkáját elvégzi. Egy fillér dotáció nincs, tes­sék abból élni, amit produ­kálnak. Ha szaporodnak a nyereség milliói, akkor an­nak arányában gazdálkod­hatnak a részükkel. Abból senki egy forintot el nem vesz. Ha nincs a bukszában pénz, abba más egy petákot be nem tesz. Ez idáig nagyon tiszta, nagyon világos. De miért csak a vállalat, a gyár egészére vonatkozzék a sír vagy nevet elve? Ho­gyan tudják ennek megfele­lően az egyes embert, a Ko­vács Jánost, és a Szabó Ro­záliát kezelni? Ügy, hogy ne az igazgató mondja meg, a brigádból ki mennyit érde­mel. Állapítsa ezt meg a brigád maga. ök már csak igazán tudhatják, ki az, aki húz és ki az — ha van olyan —, aki szívesebben el­piszmog, semmint, hogy gyö­törje magát. Itt kezdődik a baj. Amíg a gyár vezetői írták rá a forintok számát a borí­tékra, addig volt kit szidni, ha bárki elégedetlenkedett. A brigád vezető vagy a bi­zalmi széttárhatta a karját, jelezve, hogy ő ártatlan, őt a kutya sem kérdezte, mi a véleménye Kovács szakiról, Szabó szakiról. De most en­nek a területen kívüliségnek egyszerre vége szakadt. Itt már fnkítnni kelett. Kimon­dani, hogy te ilyen vagy a munkában, te pedig olyan) Te ezért ennyit érdemelsz a izetésemelésből, a prémium, ból, a nyereségből, te pedig csak ennyit. Hűha, ki akar parazsat ön. teni a fejére? Senki. Ezt pe­dig csak úgy lehet elkerülni, ha... Igen: jusson minden­kinek szépen, majdnem azo­nos mértékben. A különbség szinte szóra sem érdemesít­hető legyen. • Utóvégre, egy brigád, egy tyúkalja ők va- lamennyieen. így lesz a nagykalap he­lyett egy kisebb kalap. És így kérdezi meg az, aki jobb munkát végez, aki min. dig maga után húzza a töb­bit: vajon mi a fenének tö­röm én magam? Megéri? A csudát! De hát — valljuk be — a mi közvéleményünk még azt tartja, „rendesnek”, ha vala­mi furcsa demokrácia alap­ján az „egyenlőség” elve uralkodik, semmint a külön­bözőség. Pedig az igazi tisz­telet az ember iránt az, ha a teljesítmények különböző­ségére figyelünk, különben a Kossuth-díjnak mindenki a várományosa volna, csupán a sorrendiségen kellene egy kicsit morfondíroznunk. Végül: nem a húsipari tröszt, az ércbányászati vál­lalat vagy az áfész tehet ar­ról, hogy nálunk a szétosz­tásnak az a módja él, amit említettünk. Nem ők talál­ták ki ezt — maguknak. Ők is csak egy meglévő rendel­kezés szerint cselekednek. A változtatás módja sem rajtuk múlik. Azt a nagykalapot ott, „fent kell odakínálni 'az ősze. resnek. G. Molnár Ferenc ! íM&ÉkM& 1979. április 1., vasárnap ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom