Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-07 / 55. szám

Eladni is tudni ... AZ EXPORTUNK még ilyen feszült piaci viszonyok között is évente legalább 10 százalékkal bővíthető lenne. Mégpedig a tőkés vállalatok­nál való versenyben, ott ahol manapság bizony elég nagy a harc egymás kiszorításáért. Hogy honnan ez a bátor megállapítás? Maga a kül­kereskedelmi miniszter je­lentette ki határozottan, fe­lelősséggel, a napokban tar­tott sajtótájékoztatóján. Föl­villantva azokat a lehetősé­geket, amelyeket még közel sem használt ki a magyar gazdaság. Mert lehetőségek vannak, magas műszaki szín­vonalat tudnak a magyar vállalatok is produkálni, s hatékonyabb munkával igen is helyt tudnának állni a piaci versenyben. Persze nem hit kérdése ez csupán. Nemcsak nagyobb önbizalomra van szükség, hogy lássuk saját értékein­ket, és ne mondjunk le ele­ve a harcról nehéz körül­mények között sem. Az el­múlt évben, amikor már lát­ható volt, nem úgy alakult a gazdálkodás egyenlege, mint azt elhatároztuk, me­net közben is st>k intézkedés történt, hogy legalább na­gyon ne térjen el a kijelölt úttól a gazdaság szekere. Nagyon eltért. Nem is 'el­sősorban a nyugati piac előtt való önbizalom hiánya miatt. Hiszen vásárolni mertek a vállalatok, mégpedig igen magabiztosan. Eladni viszont nem sikerült úgy, mint ahogy ígérték. A GAZDASÁGI szabá­lyozok ösztönző rendsze­re, s az exportra serkentő fejlesztési hitelek révén ki- szélesedett a külföldre ter­melők köre. Nagy vállalatok mellett, • termelőszövetkeze­tek, áfészek jelentkeznek ter­mékeikkel a határokon túl. Ez is volt a cél — mond­hatná akárki —, hiszen a minőség próbája az, ha nem­zetközi összehasonlítással igyekeznek értékelni saját munkájukat a legkisebb gaz­dálkodó egységnél is. Csak­hogy egyelőre úgy tűnik, er­re a nemzetközi összehason­lításra való „felkészülés" el­húzódik és ez sokba kerül mindannyiunknak. Miben is áll ez az úgyne­vezett felkészülés? Először is: a nagyobb exporthoz ma­gasabb műszaki színvonal kell, pénzt kell tehát kerí­teni (nyugati valutát) a be­rendezések megszerzéséhez. Másodszor: olyan termékek gyártására átállni, amelyek korszerűek, versenyképesek, eladhatók. Ehhez a pénzhez az el­múlt évig — megfelelő prog­ram megfogalmazásával — viszonylag könnyen hozzá le­hetett jutni. A pezsgő, vi­rágzó, élénk gazdasági élet látszatát keltő helyzetben azonban akkora beruházási igény keletkezett, hogy szin­te minden fejlesztés elhúzó­dik és mindegyik többe ke­rül, mint ahogy azt tervez­ték. Oj termékszerkezetet kialakítani is kockázattal jár: lemondani a megszokott­ról, s a rutinmunka helyett jó ötletek sorozatával jelent­kezni, mégpedig igen gyor­san — nem szoktunk ilyen agytornához. Vagyis, a ter­mékszerkezet korszerűsítése szintén lassan halad. A kül­földről behozott gépek meg raktárban állnak, mert a he­lyük, ahol dolgozniuk kelle­ne, ki tudja mikor készül el. És így tovább. Felkészülünk egy gyorsan alkalmazkodó, rugalmas, a korszerűség próbáját nem­zetközi versenyben is kiálló gazdálkodásra ... Nem mondanánk mindezt így el, ha nem látszana már­is az egyelőre még kivételt jelentő pozitív példák hasz­na. Megyei vállalataink, szö­vetkezeteink nem egy olyan exportüzletet bonyolítottak már le, amelyek után a leg­nagyobb elismerés követke­zett: újbóli megrendelések sorozata. A megyei tapaszta­latok mellett erről győztek meg a sajtótájékoztatón em­lített országos példák is, a szerszámgépiparból, a köny- nyűiparból, az élelmiszer- iparból. S éppen ezeket lát­va tűnnek fel egyre éleseb­ben a jó példák elterjedését akadályozó hiányosságok. Hiszen egyebek mellett a külkereskedelmi vállalatok érdekeltsége is gyakran el­lentmond annak az elképze­lésnek, hogy a .nyugati beho­zatalt csökkentsük, a kivitelt növeljük. Nem beszélve ar­ról, hogy nincs mindig a ter­melő vállalatokkal sem ösz- szehangolva ez az érdekelt­ség. Éppen a megye bútor­iparát reprezentáló Agria Bútorgyárnál volt tapasztal­ható például, hogy a nyugati vevő irreálisan alacsony árakról kezdett tárgyalni egyik napról a másikra — kihasználva az érdekegyez­tetés hiányát. A FŐSZEREP A KERES­KEDŐÉ LESZ egyre inkább a termelőknek, vevőknek, el­adóknak ebben a bábelében. Jól eladni, a jó árut sem könnyű. Csak hát ma még — s már jó ideje — a jó áru­val is sok' helyütt a „felké­szülésnél” tartunk... Hekeli Sándor A kápolnai határban Előkészítették a vetést Kál, Kompolt és Kápolna határában minden évben korábban köszönt be a ta­vasz, ugyanis a magasabb fekvésű, homokos talajok korán lehetővé teszik a ta-, vaszi munkák kezdetét. A három községet egyesítő Ká­rolyi Mihály Mezőgazdasági Termelőszövetkezet vezetői és szakemberei most is ide­jekorán munkához láttak. Megkezdték az őszi veté­sei: tavaszi felülvizsgálatát, mi íőségét. Jól viselte a te­let az 1560 hektáron vetett őszi búza, a 300 hektár őszi árpa. a 100 hektár rozs és a 200 nektár takarmányrepce. A tél folyamán minden őszi vetés megkapta a szükséges műtrágyaadagot. A belvi­zek mindössze 100 hektár felszántott és 50 hektár el­vetett területen jelentkez­tek. A száraz február végi na­pokon elvégezték a met­szést és a lemosó permete­zést a szövetkezet 158 hek­táros gyümölcsösében. Vegy- szerezik a talajt a gyomok és a különféle gombabeteg­ségek ellen. Legtöbb munka a kerté­szetben akad ezekben a na­pokban, ahol már teljes a tavaszi hangulat. Tizenegy fóliasátorban összesen 1500 négyzetméternyi területen foglalkaznak palántanevelés­sel és primőr zöldségfélék termesztésével. A sátrak jó része már szilárdan áll és folyamatosan halad a m'ag- házföld, a komposzttrágyá- val kevert talaj terítése, előkészítése. Napokon belül talajba kerül itt a dohány- és a paprikapalánta vető­magja. A fóliatelepre egyéb­ként egész évre szóló hasz­nosítási tervet készítettek. Folyamatosan termelik majd itt a különféle primőr áru­kat, a paprikát, paradicso­mot, korai uborkát és a többi növényféleségeket. A szövetkezet az idén is 100 hektáron termel burgo­nyát. Ebből 40 hektár újbur­gonyaként, a többi pedig ősziként kerül értékesítésre. A szövetkezet női brigádjai most végzik a vetőgumók válogatását, 20 vagon bur­gonyát pedig étkezési és ta­karmányozási célra kíván­nak most értékesíteni. Munkára készen állnak a tavaszi talajmunkák és ve­tések gépei. Kétszáz hektár­nyi területen hozzá is láttak a tavaszi árpa talajának ve­téselőkészítéséhez. A simí­tózást, kultivátorozást ha­marosan befejezik és a csá­vázott, előkészített vetőmag is a talajba kerül. Nem kevés a vetnivaló a tavasz folyamán, hiszen márciusban 600 hektár nap­raforgó, áprilisban pedig 500 hektár kukorica vetése vár rájuk. Mindehhez egy újabb, korszerű 12 soros ve­tőgépet vásárolnak. A jöve­delmezőség és a jobb la­kossági ellátás érdekében az idén 260 hektáron foglalkoz­nak dinnye termesztésével, 300 hektár a szántóföldi ker­tészet területe, 100 hektáron pedig hevesi és Virginia faj­tájú zöld dohányt termel­nek. A tavaszi munkák során a háztáji gazdaságok segítségé­ről is gondoskodnak. Fel­szántják a három község la­kosságának házikertjeit, zárt területeit. Burgonya-vetőgu­mót adnak a tagság részére, ezenkívül bevetett kukorica- és árpaföldeket adnak ki háztáji területként. A kö­zelmúltban ötezer előnevelt csirkét és jelentős mennyi­ségű nevelőtápot adtak ki a háztáji gazdaságok részé­re. A közeljövőben újabb 10 ezer naposcsibe előnevelésé­vel segítik a háztájiban fo­lyó termelőmunkát. Igény a termelési szerkezet korszerűsítésére Országszerte befejeződtek a termelőszövetkezetek zár­számadásá közgyűlései. A múlt év eredményeinek, hi­báinak megvitatása mellett a tagság ezúttal határozott az idei feladaitokról is. A ta­pasztalatok szerint az elem­zés egyben szembenézés is volt: 1978 rendkívüli gaz­dálkodási nehézségei feltár­ták és megerősítették a „hozaimbűvölet” tarthatat­lanságát, s előtérbe helyez­ték a költségek csökkenté­sét. Ennek egyik jeleként közös gazdaságaink idei ter­veiben a korábbinál hatá­rozottabban érvényesül a termelési szerkezet korsze­rűsítésének igénye. Baranyában a zárszám­adások összesítésének tanú­sága szerint az időjárás ne­hézségeit s minden egyéb akadályt legyűrve az elmúlt évben is 5 százalékkal 'nőtt a közös gazdaságok terme­lési értéke. Ugyanakkor há­romszor gyorsabban — 15— —18 százalékkal — emel­kedtek a termelési költsé­gek, s így a mennyiségi többlet ellenére is, a meg­előző évinél 7 százalékkal kevesebb lett 1978-ban a Baranya megyei termelőszö­vetkezetek nyeresége. Az okokat elemezve kiderült, hogy a nagy hozamú, de ké­sőn érő kukordcafiajták szé­les körű elterjedése is hoz­zájárult ahhoz, mert a ked­vezőtlen őszi időjárás külö­nösen költségessé tette a termény betakarítását, szá­rítását. Csongrádban, ahol ugyan­csak szép mennyiségi ered­mények születtek az elmúlt évben, egyértelműen bebizo­nyosodott, hogy a mostoha időjárási viszonyokkal azok a termelőszövetkezetek tud­tak legjobban megbirkózni, ahol szigorúan betartották a technológiai fegyelmet, saját adottságaikhoz igazí­tották a vetésszerkezetet. Szép számmal akadtak a megyében olyan közös gaz­daságok, minit például a fá- biánsebestyéni Kinizsi és az eperjesi Ifjú Gárda Tsz, ahol a kukorica hektáiran- kénti hozama 80—90 mázsa között váltakozott, míg a szegedi járás homokterüle- teiin a 25—30 mázsát sem érte el. Az érintett termelő- szövetkezetek többsége le­vonta a tanulságot: a sze­gedi járásiban már az idén minimálisra csökkentik a kukorica vetésterületét, s ugyanakkor Lényegesen nö­velik azon a vidékeken, ahol magas hozamra számít­hatnak. Brigád az áruházból Hatvan egyik legnagyobb és egyben legbővebb árukészlettel rendelkező ABC-áruházában dolgozik a Magyar Népköztár­saság Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett 15 tagú Kossuth Lajos kereskedő szocialista brigád. Naponta 3000, de az ünnepek alatt 5000 vásárló higiénikus és kultu­rált kiszolgálása nem kis feladatot jelent számukra. A szak­szerű raktározás, kiszolgálás, a vásárlók igényeinek kielé­gítése jó idegzetet és nem utolsósorban hivatását szerető jó kereskedőt is kíván. Csak ilyen alapon lehet legfőbb céljuk az állami díj elnyerése. Egy műszak alatt százezret is „kasszíroz” Tóth Sándorné a pénztárosnő, Arubőség a raktárban. Braun József az újabb szállítmány átvétele közben. (Fotó: Szabó Sándor) Megkérdezzük a minisztert... Gazdaságpolitikai témák kerülnek terítékre a televí­zió „Megkérdezzük a mi­nisztert” című sorozatának következő adásában. Márci­us 13-án Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejleszté­si miniszterhez látogat a tévé stábja. A műsorban az építőipar egészét átfogóan a beruházások, »z építőanyag- Kar helyzetér!!, az áltatni tm a magánerős lakásépítkezé­sekről, a városrendezési te­vékenységről lesz szó. Áp­rilisban Soltész István ko­hó- és gépipari minisztert keresik fel a televíziósok. Májusban a külkereskede­lem területével ismerked­hetnek a tévénézők: Bíró József külkereskedelmi mi­niszter lesz a televízió ven­dég«. _________ Ü gyeletes példaképek REJLIK NÉMI FURCSA MELLÉKZÖNGE a kifeje­zésben, ámde szolgáljon mentségül, így hallottuk a termelési tanácskozáson, igaz, nem a főnökség számára el­helyezett asztalnál, hanem az öltözői lócák alkotta pad­sorokban. Amikor ugyanis elhangzott a javaslat, a bri­gádok közül melyik három érdemes a jutalomra, az egyik név kimondásakor sut­togás támadt, félmondatnyi kommentárok vitatták az in­dokokat. S azért, hogy ért­sem a dolgot, a mellettem ülők egyike megjegyezte: tudja, most ők az ügyeletes példaképek. Az értetlen arc­kifejezés láttán bólintott; majd megmagyarázza. A gyűlés végeztével néhányan együtt indultunk a gyárból kifelé, s rövid tőmondatok­ból megtudhattam: az ő üzemrészüket mindig a leg­jobbak között tartották szá­mon a gyárban; az itt dol­gozó tizennyolc brigádnak több mint a fele erős, sok vihart kiállt közösség, a si­kerekben gazdag múlt a fő­nökséget arra szorítja, hogy minden értékelés alkalmával fölmutassanak egy-egy pél­daképet; az elbírálásnak ez a formája erőszakolt; ha a mérce viszonylagossá válik, akkor a teljesítmények érté­ke is azzá lasz. Ilyen és hasonló érvek, té­nyek, gondolatok sorjáztak a termelési tanácskozáson el­hangzott javaslat nyomán, ámde: a javaslat jóváhagyá­saként mindenki fölemelte a kezét a szavazáskor! A fő­nökség tehát azzal a tudat­tal távozhatott, hogy helye­sen cselekedett, az üzem kollektívája egyetért a Jed­lik Ányos brigád kiemelésé­vel, a vállalati kiváló címre történt fölterjesztésével. A szóban forgó közösség való­ban törekvő, sok mindenben följebb jutott, mint ahol ko­rábban állt, mégis, a társak­ból nem az irigység szólt, amikor a javaslat jogosságát vitatták. Józan igazságérzettel azt furcsállották, hogy a Jedlik Ányos brigádot egy ideje az üzem irányítói futtatták; mindenben őket jelölték meg követendőnek. Ami egyenlő azzal, hogy a többiek — ti­zenhét brigád! — semmiben sem lehettek elsők, holott jól tudták, mert látták, hi­szen egymás szeme előtt dolgoznak, ki miben mit nyújt. S az sem volt titok előttük, hogy korábban egy másik brigáddal járatta meg ugyanezt az utat a főnökség, akkor ők. voltak mindenben a legjobbak, az ügyeletes példaképek, a munkaverseny, a brigádok közötti vetélkodés valamennyi részletében a legjobbat elérők. Balgaság lenne kétségbe vonni: adott helyzetben vá­lasztani kell a jók közül is, s a döntés azzal egyenlő, hogy a. kiválasztottak a leg­jobbak. Gyakori azonban — mert az ügyeletes példaké­pek gondja korántsem a szó­ban forgó gyárban föllelhe­tő egyedi eset —, hogy az értékelők úgy gondolják: akik jók, azoknak a tökéle­tesség adja a rangot, s ha híja van is ennek a tökéle­tességnek, némi jóakarattal — a papírokon — az eltün­tethető. Igen ám, de pontosan ez a hibátlanság sérti a töb­bieket! Nem az, hogy a ti­zennyolc brigádból, azután a műhelyek közül mindig van egy-egy legjobb. Ez rendjén való dolog, az értékelés rangsorolás. Ha azonban az értékelés bálványfaragássá alakul, az nagy hiba. Folyamatos, többszörösen összehasonlító értékelésre van szükség ahhoz, hogy a példakép ne ügyeletes, azaz most fölbukkanó, de rövide­sen eltűnő legyen, hanem az a legjobb közösség, személy, amely, aki eredményei és1 gyengéi bonyolult viszonyla­tában az adott időszakban a legnagyobb fejlődést érte el. A folyamatosság, a több- >'.zörcm összehaaonlítás — a más közösségekhez, szemé­lyekhez mért haladás, az­után a saját teljesítmény ko­rábbi szintjéhez viszonyított változás — nemcsak az érté­kelés realitását szavatolja, hanem azt is, hogy az elért rang tartóssá lesz. Nem kan­nak kiváló címet olyanok, akik egyszer valamiben ki­ugrottak, de előtte és utána a jókat meg sem közelítik. MAGYARÄN ÉS NYER­SEN FOGALMAZVA: egy­egy munkahelyi kollektívú- nak nem ügyeletes példaké­pekre, kiragadott, s azután elengedett kisebb csoportok­ra van szüksége. Egy-egy rö­vid időszakon belül szinte mindönki képes az átlagos fölé emelkedni. Ámde az er­kölcsi, anyagi érdekek pon­tosan azt követelik meg, hogy a közösség egésze tud­ja, egy-egy kisebb része mit nyújtott, miben fejlődött — miben nem tudott előbbre lépni, miben maradt válto­zatlan —, azaz e kis részek miféle példákat kínálnak, s ők hogyan kövessék azt, amit mások mutatnak fel. Veress Tamás MŐJüiisSaSí 1979. március 9L, szerda * *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom