Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-07 / 55. szám

KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Nemcsak Vietnam... HA HINNI LEHET a hivatalos pekingi bejelen­tésnek, a kínai vezetés megkezdi erőinek kivonását Vietnamból. Tizenhat napon át véres harc dúlt egy nagyon sokat szenvedett ország földjén. Tizenhat na­pon át — és ki a megmondhatója annak, hogy ezút­tal valóban „csak” tizenhat napon át? — emberek tízezrei estek egy nagyhatalmi soviniszta kormányzat brutalitásának áldozatául. Most, hogy — állítólag — befejezéséhez közele­dik napjaink egyik legvéresebb, legfelháborítóbb ag­ressziója, világszerte még hangosabban harsog a vádló kérdés: miért? Voltaképpen milyen ineggon- dolások alapján, milyen célok elérésére küldte a vi­lág legnépesebb országa hadosztályait szocialista szomszédja ellen? Sok vonatkozásban még mindig sűrű a homály, a mozaikok — maguk a tények, vala­mint a kínai nyilatkozatok és cinikus sugalmazások — azonban mégiscsak képpé állnak össze. Amit már biztosan tudhat a világ: a kínai szándékok mögött korántsem Vietnam — sőt talán nem is elsősorban Vietnam — húzódott meg. SZAMOS MEGFIGYELŐ, beleértve a szocialista országokhoz nem éppen barátságosan viszonyuló nyu­gati kommentátorokat is — a következőképpen látja ma a kínai motívumot: Megtámadni Vietnamot „büntetésről, megleckéz- tetésről” szónokolni; ország-világ előtt bebizonyítani a kínai hadsereg „ellenállhatatlan” erejét, rákény­szeríteni a Szovjetuniót, hogy közvetlenül bekapcso­lódjék, ezzel rákényszeríteni Washingtont „az ellen­csapásra”. Magyarul: Peking szándéka, mint erre moszkvai Pravda is rámutatott, az volt, hogy az eny­hülési folyamatot visszájára fordítsa, életveszélyes feszültséget, sőt lehetőleg „melegháborút” provokál­jon — méghozzá úgy, hogy e háború lángjánál Kína „nevető harmadikként” melegedhessék. Ezért értékelik a megfigyelők nemcsak katonai­lag, hanem politikailag is teljes kudarcnak a kínai akciót. Ezért keltett osztatlan elismerést Leonyic Brezsnyev határozott, mégis higgadt választási beszé de, amelyben bejelentette, hogy a kínai szándékokká szöges ellentétben igenis küszöbön áll a SALT— tárgyalások sikeres befejezése. AZ EGYIK LEGNAGYOBB JAPÁN LAP, az Aszahi Simbun a kínai bejelentés nyomán megálla pítja: „a kínai támadást vitathatatlan agressziókén bélyegezte meg a világ”. Pekingnek számolnia kell látványos kudarc legkomolyabb, hosszabb távú kö vetkezményeivel: még szövetségesei is kénytelené voltak felismerni,, hogy Kína mai vezetői bármiko készek fegyverhez nyúlni, nemcsak most és nemcsa' Vietnam ellen... Harmat Endre Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozója Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról) szavonását országa határán belülre. Ezt a döntést a kí­nai vezetők kijózanodása je­lének lehet tekinteni, ha ténylegesen meg is valósít­ják. Miért van azonban ak­kor szükség fenyegetésekre, a Vietnamhoz intézett ulti­mátumokra, arra a képtelen követelésre, hogy ismerjék el Kína jogát az új agresz- szióra? Ebben a térségben a békét csak a kínai csapatok teljes és feltétel nélküli ki­vonása, a Vietnam-ellenes határprovokációk megszün­tetése állíthatja helyre. Kádár János megismételte azt a meghívást, hogy a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttsége Leonyid Brezsnyev vezetésével tegyen hivatalos látogatást Magyar- országon. Leonyid Brezsnyev köszönetét mondott Kádár Jánosnak a meghívásért és kijelentette, hogy a szovjet fél nagy örömmel tesz eleget annak. Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozója szívé­lyes, baráti légkörben folyt, minden megvitatott kérdés­ben a nézetek teljes azonos­sága nyilvánult meg. A találkozón részt vett Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára és Anato- lij Blatov, az SZKP KB fő­titkárának munkatársa. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának Központi Bi­zottsága kedden Moszkvá­ban, a Kremlben vacsorát adott Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága el­ső titkárának tiszteletére. A vacsorán részt vettek Kádár János kíséretének tagjai. Ott volt dr. Szűrös Mátyás, az MSZMP KB tagja, hazánk rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Szovjet részről részt vett a vacsorán Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitká­ra, a Szovjetunió Legfelsőbb Tarácsa Elnökségének elnö­ke. Ott volt Konsztantyin Csernyenko, Viktor Grisin, Andrej Gromiko, Andrej Ki- rilenko, Alekszej Koszigin, Arvid Pelse, Dmitrij Usztyi- nov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, Pjotr Gyemicsev, Vaszilij Kuz- nyecov, Borisz Ponomarjov, Nyikolaj Tyihonov, a Poli­tikai Bizottság póttagjai, Vlagyimir Dolgih, Mihail Gorbacsov, Konsztantyin Ruszakov, Mihail Zimjanyin, az SZKP KB titkárai, vala­mint az SZKP Központi Bi­zottságának, Központi Reví­ziós Bizottságának több tag­ja, a Központi Bizottság számos felelős munkatársa. A rendkívül szívélyes, me­leg, elvtársi, baráti légkörű vacsorán Leonyid Brezsnyev és Kádár János mondott be­szédet. Nyilvános tárgyalás Qumban A forradalom győzelme óta egyébként most tartanak először nyilvános tárgyalást iszlám bíróság előtt. A tár­gyalás színhelye Qum, a siita vallás szent városa, ahová nemrégiben Khomei- ni ajatollah a székhelyét áttette. A per vádlottja a városi rendőrség egyik volt tisztje. Khomeini ajatollah ked­den Qumban kijelentette: a megalakítandó iszlám köztár­saság a férfiakkal egyenlő jogokat fog biztosítani az iráni nőknek. Nemzetközi munkásmozgalom H szakszervezeti egység útján Sztrájkok sorozata bénítja meg Nagy-Britannia életét... Acélipari munkabeszünte­tések Franciaországban... A „béke korszaka” után több iparág dolgozói szüntették be a munkát, béremelést és rövidebb munkaidőt követel­ve a Német Szövetségi Köz­társaságban ... A jelenlegi olasz belpolitikai válság elő­idézői közt ott vannak a szakszervezetek, mivel el­utasították a kormány há­roméves, úgynevezett gazda­ságfejlesztési tervét, s a töb­bi között ■ figyelmeztető sztrájkokkal adták tudtul vé­leményüket ... A szolidaritás fegyvere A tőkés világ elhúzódó vál­ságának egyik figyelemre­méltó kísérőjelensége a mun­kabeszüntetés, a szervezett dolgozók hagyományos fegy­vere: a sztrájk. Okai között ott szerepelnek a felsorol­tak. de — a válságra utalva — nem kevésbé jelentősek az elbocsátások ellen tilta­kozó munkabeszüntetések, amelyeknek a szolidaritás, a munkájukat elvesztőkkel való közösségvállalás ad különö­sen értékes tartalmat. A nemzetközi sajtóban sok szó esik a szakszervezeti egy­ség kérdéseiről, mind nem­zeti, mind pedig nem^tközi síkon. Évek óta tapasztalha­tó törekvés — különösen Európában — a nemzeti ke­retek közt megvalósítható 1979. március ln 9*erda egység útjának keresése. E téren a legnagyobb ered­ményeket az olasz munkás­szervezetek érték el. A kom­munista orientációjú CGIL, a szocialista CISL és a ke­resztény UIL közös főtaná­csot alakított és a minden­kori kormánynak annak tu­datában kell gazdasági ter­mészetű, a munkavállalókat érintő- döntéseit meghoznia, hogy egységes szakszervezeti álláspont, lesz határozatára a válasz. Az olasz szakszerve­zetek — az ideológiai kü­lönbségeket háttérbe szorít­va — azoknak az érdekeit helyezték előtérbe, akiket képviselnek: a bérből és fi­zetésből élő dolgozókét. Az olaszhoz hasonló belső szakszervezeti egység másutt még nem született meg, bár biztató példákat már láthat­tunk másutt, így Franciaor­szágban, Spanyolországban, az északi országokban is. Az olasz példa meggyőzően bi­zonyítja, hogy ha a munkás­szervezetek azt keresik, ami összeköti őket, tehát az egy­ség érdekében hajlamosak az ellentétek háttérbe szorí­tására, akkor lényegesen na­gyobb erővel léphetnek fel a munkások érdekeinek vé­delmében. Sokoldalú kont tktusok A politikai enyhülés légkö­rének elterjedése, a Helsin­kiben aláírt záródokumen­tum ajánlásainak gyakorlati alkalmazása nem maradha­tott hatástalan a nemzetkö/i szakszervezeti mozgalomra sem. Bár igaz az, hogy míg az enyhülés, a békés egymás mellett élés útján már jó eredmények születtek az ál­lamközi érintkezésben, a szakszervezetek nehezebben, több tartózkodással léptek csak rá a közeledés útjára. Végül azonban bebizonyoso­dott, hogy van mit tanul­nunk egymástól, sok az olyan kérdés, amelyek megvitatása csak együtt lehetséges. Így lassacskán kibontakoztak az akcióegység lehetőségeinek távoli körvonalai is. Ami a nemzetközi szak- szervezeti kapcsolatok ala­kulását illeti, különösen kon­tinensünkön könyvelhet­tünk el jelentős eredménye­ket az elmúlt években. Euró­pát gyakorlatilag behálózzák a jól fejlődő, magas szintre emelt kétoldalú kapcsolatok, de közben fejlődtek a sok­oldalú kontaktusok is. Az idén ősszel ismét ta­lálkoznak Genfben, a Nem­zetközi Munkaügyi Szerve­zet székhelyén az európai szakszervezetek vezetői. Ezek a konferenciák immár rend­szeresek, s a különböző tár­sadalmi berendezkedésű or­szágokban működő szakszer­vezetek vezetői vesznek részt a találkozókon. Az előkészí­tés időszakában a magyar szakszervezetek vezetői is vállalkoztak a közeledés út­jának egyengetésére, a min­denki számára elfogadható kompromisszum kialakításá­ra. Regionális együttműködés Ezeken a találkozókon azokat a kérdéseket helyez­ték előtérbe, amelyek min­denkit érdekelnek, amelyek­kel kapcsolatban reális a re­mény a megállapodásra. Ilyenek például a munka humanizálásával, a munká­sok képzésével, a munkahe­lyi környezet biztonságával kapcsolatos kérdések. Egyébként a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban egyre uralkodóbbá válik a nézet, amely szerint a nagy nemzetközi központok, — a Szakszervezeti Világszövet­ség, a Szabad Szakszerveze­tek Nemzetközi Szövetsége, a Munka Világszövetsége — nem alkalmasak a nemzet­közi kapcsolatok koordinálá­sára. Főként azért, mert ér­dekeltségük több földrészre terjed ki, s nem utolsósor­ban a gazdasági fejlettség különböző foka akadályozza a szakszervezetek együttmű­ködését. Tény, hogy jobbak a tapasztalatok a regionális együttmunkálkodásban — akár Afrikára gondolunk, akár az arab világ szakszer­vezeti szövetségére, akár pe­dig a hetvenes években az európai kontinensen történ­tekre. Nyugat-Európában létre­hozták az Európai Szakszer­vezeti Szövetséget, brüsszeli székhellyel. Gyakorlatilag a Közös Piac országait tömörí­tő szövetséget alapítottak, amelynek hatóköre azonban ma már túlnőtt az EGK ha­tárain. Az ESZSZ létrejötté­nek érdekében mind az SZSZNSZ, mind pedig az MVSZ megszüntette európai regionális központját. Nyu­gati részről az elmúlt évek­ben többször említették meg szakszervezeti vezetők, hogy könnyebb lenne a párbeszéd folytatása, ha az európai szocialista országok szak­szervezetei is megalakítanák! regionális központjukat. Thurzd Tibor Vlefnam: Érvénybe lépett a mozgósítási rendelet Miközben Peking ben állí­tólagos csapatkivonásokról nyilatkoznak, Vietnamban érvénybe lépett az általános és teljes mozgósításról szóló nemzetgyűlési határozat és elnöki rendelet, s a vietnami hírközlő szervek változatla­nul harcokról adnak hírt a "határtartományokból. A leghevesebb harcokat Lang Són tartomány azonos nevű székhelyéről jelentet­ték. A VNA hírügynökség szerint a városban harcok folynak, s a kínai agressziós egységek újabb tartalékokat vetettek be. A tartományi székhelyhez vezető egyik úton a vietnami védelmi erők 10 kínai rohamot ver­tek vissza, majd ellentáma­dásba mentek át, harcképte­lenné tettek több száz kínai katonát, s kilőttek több harc­kocsit. A beszámoló szerint kemény küzdelem folyik Lang Sontól 40 kilométerre délkeletre, Coc Xam körze­tében, ahol a vietnami csa­patok három kínai támadást vertek vissza. Hoang Lien tartományban a vietnami erők megállították az ellenség támadását a 7. számú főúton, s ellentáma­dásaikkal meglepték a stra­tégiailag fontos magaslato­kat ellenőrző agressziós egy­ségeket. Quang Ninh és Lai Chau tartományokban is több kínai támadást hiúsí­tottak meg a vietnami csa­patok. Közben szerte Vietnamban üzemekben, közhivatalokban, termelőszövetkezetekben és iskolákban nagygyűléseket tartanak, válaszul a VKP Központi Bizottságának va­sárnapi felhívására, illetve a mozgósításról hozott hétfői döntésekre. ★ Győri Sándor és Zalai Ist­ván, az MTI tudósítói jelen­tik: — Ha Kína, nyilatkozatá­val összhangban, valóban, haladéktalanul visszavonja csapatait a történelmi hatá­ron túlra, akkor Hanoi ké­szen áll a külügyminiszter­helyettesi szinten folytatandó tárgyalásokra a két ország közötti normális kapcsolatok helyreállításáról — állapí­totta meg a vietnami külügy­minisztérium szóvivőjének kedd esti nyilatkozata. A dokumentum reményét fejezi ki, hogy Kína kedve­ző választ ad majd a viet­nami állásfoglalásra, ugyan­akkor rámutat: ha a pekingi nyilatkozat csak újabb pro­pagandafogás az agresszió leplezésére, akkor Vietnam népe és hadserege eleget tesz a VKP felhívásának és az általános mozgósításnak, s teljes erővel fog küzdeni az agresszorok ellen. A vietnami külügyminisz­térium sajtóosztályának kép­viselője a nyilatkozatról tá­jékoztatva az MTI tudósító­it, kijelentette: a vietnámi nép mindig is baráti kapcso­latokat akart a kínai néppel, s e kapcsolatokat a kínai ve­zetés rontotta meg. Megállapította, hogy a kí­nai közlésre 15 nappal az agresszió megindítása után került sor, s ezt három té­nyezővel magyarázta: először azzal, hogy az agressziós csapatok a vietnami hadse­reg kemény ellenállásába üt­köztek. Másodszor: a Szov­jetunió, a testvéri szocialista országok komoly figyelmez­tetésben részesítették a pe­kingi vezetést, a békeszérető haladó erők Vietnam mel­lett álltak. Harmadszor: az agresszió ellen felemelte hangját a kínai nép is, s a kínai vezetésen belül ellen­tétek jelentkeztek. Ez kény­szerítette Pekinget a cnapat- kivonás bejelentésére. — Mi most arra várunk, hogy a kínai hatóságok valóban áll- ják-e szavukat, avagy csak újabb, a világközvélemény megtévesztésére szánt csel­ről van-e szó? — mondotta a külügyminisztérium képvi­selője. A Helsinki melletti Dipo- liban kedden megnyílt a vi­etnami szolidaritási konfe­rencia, amelyen több mint száz ország és mintegy 30 nemzetközi szervezet képvi­selői vesznek részt. A meg­nyitó ülésen Mirjam Vire- Tuominen a Finn Békehar­cosok Szövetségének főtitká­ra és Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke szó­lalt fel. Mindketten hangsúlyozták, hogy Kína Vietnam-ellenes agressziója az egész világ békéjét fenyegeti. Dr. Urho Kekkonen finn köztársasági elnök táviratban üdvözölte a konferenciát. A konferencián részt vevő vietnami delegációt Phan Ahn, a világbéke megvédé­sére alakult vietnami bizott­ság elnöke vezeti. A meghí­vottak között van Luis Cor- valán is, aki egy chilei de­legáció élén tartózkodik a finn fővárosban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára levélben üdvözölte a konferencia résztvevőit. (MTI) Jemeni Szüntessék be a harcokat Az Arab Liga tagállamai­nak Kuwaitban összegyűlt külügyminiszterei az Észak- és Dél-Jemen közti konflik­tus ügyében kedden hatá­rozatot fogadtak el, amely felszólítja mindkét államot, hogy mihamarabb szüntes­sék be a harcokat és vonják vissza csapataikat, vessenek véget a propaganda-hadjá­ratnak, nyissák meg a ha­tárt a kereskedelmi forga­lom előtt és normalizálják viszonyukat. A tanácskozás közvetítő bizottságot hozott létre, amelynek feladata, hogy elő­segítse a határozat végre­hajtását. Tagjai Jordánia, az Egyesült Arab Emírségek, Algéria, Szíria, Irak és Ku­wait külügyminisztere, a PFSZ képviselője, az Arab Liga főtitkára, Mahmud Riad. A határozat felhívja a két állam elnökét, hogy csúcs- találkozón vitassák meg a kérdéseket. Kuwait hajlan­dó helyet biztosítani a csúcstalálkozó számára. Siieel nem jelölteti magát Walter Scheel nyugatné­met köztársasági elnök ked­den délelőtt bejelentette, hogy nem jelölteti magát ismét az államfői tisztség­re a május 23-i választáso­kon. Scheel ezzel elutasí­totta a Bonnban kormányon levő szociáldemokraták és szabaddemokraták kérését, hogy a koalíció közös je­löltjeként álljon rendelke­zésre. Az államfő azzal indokol­ta döntését, hogy a jelenlegi körülmények között ném számíthat „nyílt többségre” az elnökválasztó szövetségi gyűlésen. Willy Brandt a szociálde­mokrata párt elnöke, ked­den sajtóértekezleten jelez­te: pártja az erőviszonyok további alakulásától téézi függővé, hogy májusban sa­ját jelöltet állít-e Carsténs- szel szemben? *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom