Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-06 / 54. szám

HÉTFŐ ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Garnizonlázadások A legújabb jelentések szerint az Ugandával ha­táros afrikai országok képviselői értekezleten vitat­ták meg „az Amin elkerülhetetlennek tűnő bukása utáni helyzetet”. Egyes hírügynökségek úgy tudják, hogy a dél-ugandai két nagyváros, Mbarara és Ma- saka eleste után a tanzániaiak által támogatott fel­kelők a fővároshoz, Kampalához közelednek, ahon­nét viszont a belgrádi Politika című lap azt jelentet­te, hogy „az államapparátus széthullóban van”. A világ nyolc éve megszokta, hogy Ugandából nehezen ellenőrizhető hírek érkeznek, de most való­ban úgy tűnik, Amin játszmája a végéhez közeledik. Az 1962-ben függetlenné vált egykori angol gyarmat elnöke, dr. Milton Obote 1971-ben Singapore-ban tartózkodott a brit nemzetközösség csúcsértekezletén, amikor vezérkari főnöke, a gyarmati őrmesterből marsallá lett Idi Amin Dada puccsal megdöntötte hatalmát. A tábornok országlása tele volt politikai szélső­ségekkel és bakugrásokkal, egy ideig mégis népsze­rűséget élvezett. Ennek két fő oka volt: 1. Amin ki­utasította országából az ázsiai származású kereskedő­réteget, vagyonukkal pedig híveit gyarapította. 2. Uganda fő terméke a kávé, és annak ára igen jól állt a világpiacon. Az így befolyt jövedelemből az elnök magas életszínvonalat biztosított a tisztikarnak, amelynek hűségére ezért számíthatott. Amikor azonban a kávé ára esni kezdett, ráadásul Washington politikai okok­ból megszűnt vásárló lenni, elkezdődtek a bajok, amelyeket tovább súlyosbított a kapkodó, önkényes­kedő vezetés. Amin ellen az utóbbi években tizenegy merény­letet, illetve puccsot kíséreltek meg. 1978. elején az elnök bizonyos „liberalizálással” kísérletezett, de a rohamosan romló gazdasági helyzetben már nem tudta a régi módon megfizetni legfőbb támaszát, a tisztikart és elszaporodtak a garnizonlázadások. Ezért Amin 1978. őszén úgy döntött, hogy „előre me­nekül”: területi követelésekkel lépett fel és táma­dást indított a szomszédos Tanzánia ellen. Ez politikailag is, katonailag is sietteti az össze­omlást, olyannyira, hogy a napokban nyolc év óta először megszólalt a tanzániai fővárosban száműze­tésben élő ugandai exelnök, Milton Obote, és kiált­ványában úgy fogalmazott, hogy „megérett az idő Amin uralmának megdöntésére”. Hamarosan meg­tudja a világ, helytállónak bizonyult-e az Amin által megdöntött államfő politikai prognózisa. Harmat Endre Vietnami és japán cáfolat (Folytatás az 1. oldalról) HANOI A Vietnam elleni kínai támadás befejezéséről Pe- kingben felröppentett hírek­kel foglalkozott hétfői kom­mentárjában a Quan Dói Nhan Dán, a vietnami nép­hadsereg lapja. A lap kínai vezetők, köz­tük Ku Mu, Li Hszien-nien miniszterei nök-helyettesek és Hszia Jing külügyminisz­ter-helyettes március 1. és március 4. között elhangzott kijelentéseit idézte, amelyek szerint 1 Kína hamarosan visszavonja csapatait és vé­get vet a Vietnam ellen in­dított támadásnak. A lap utalt Teng Hsziao-ping mi­niszterelnök-helyettes beje­lentésére is, mely szerint a kínai katonai akció 33 nap elteltével befejeződik. „Pekingnek a csapatai ki­vonásáról, a Vietnamnak adott lecke végéről terjesz­tett hírei aligha vannak összhangban a jelenlegi ha- dihelyzettel — mutat rá a Quan Dói Nhan Dán kom­mentárjában — hiszen Kí­na ezekkel egyidőben jelen­tős csapaterősítéseket küld Vietnamba az agresszió fo­kozására. Csapatai vietnami falvakat fosztogatnak, sőt az agresszor még messzebb me­részkedik, kínai stílusú há­zakat épít, felvonja a kínai zászlót a határmenti vietna­mi tartományokban, így akarja legalizálni eddigi foglalásait. Senkit sem té­veszthet meg Peking szem­fényvesztése — hangsúlyoz­za a kommentár. Egyetlen jel sem mutat arra, hogy Kína csapatainak visszavo­nására készülne, sőt éppen ellenkezőleg, a bevetett kí­nai egységeket igyekszik is­mét összevonni a vietnami hadseregtől elszenvedett sú­lyos csapások után”. A japán hadügyminiszté­riumból származó értesülé­sek szerint Kína katonai stratégiai tartalékait veti be Lang Són körüli harcokba. Ezek után ki hihetné, hogy Kína csapatainak visszavo­nására készülne — teszi fel végül a kérdést a vietnami néphadsereg lapja. (VNA) Leidíák szavazatukat az űrhajósok Második hetüket kezdték meg a világűrben a Szaljut 6. űrállomáson dolgozó új expedíció tagjai: Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin. Az első hét szinte teljesen az űrállomás felülvizsgála­tával telt el. A Szaljut im­már másfél éve kering a Föld körül, hónapokon át volt otthona és munkahelye több űrexpedíciónak, s mielőtt ismét hosszabb idő­re beköltözhetnének az új lakók, feliTl kell vizsgálniok a műszereket, berendezése­ket, pótolniok kell a. szük­séges alkatrészeket. A felül­vizsgálat a második héten is folytatódik, s csak a teljes eredmény birtokában adja ki a földi irányító központ a párosnak az „állandó lak­hatási engedélyt”. A két űrhajós egyébként vasárnap, a szovjet válasz­tások napján, a központi választási bizottság engedé­lyével külön leadhatta sza­vazatát a világűrből — anélkül, hogy szavazólapot töltött volna ki. A két űr­hajós az SZKP és a szov­jet állam vezetőire, Leo- hyid Brezsnyevre és' Alek- szej Kosziginra adta le sza­vazatát, amelyet a két érin­tett választókerületben számba is vették a szavaza­tok összesítésénél. (MTI) Vietnami szolidaritási konferenciára Magyar küldöttség utazott Helsinkibe Magyar békemoczgalmi küldöttség utazott hétfőn Helsinkibe, ahol március 6. és 9. között nemzetközi vietnami sízotidaritási kon­ferenciát tartanak. A Béke­világtanács kezdeményezé­sére számos nemzetközi és nemzeti szervezet támogatá­sával sorra kerülő tanács­kozáson a magyar' delegációt Péter János, az országgyű­lés alelnöke vezeti. A kül­döttség tagjai: Sebestyén Nándorné, az Országos Bé­ketanács elnöke, a BVT el­nökségének tagja és Kaczi- ba József római .katolikus püspök. Tudósítások Iránból ítélkezett a forradalmi bíróság A sah rendszerének hét magas rangú katonáját vé­gezték ki hétfőn reggel Iránban egy iszlám forra­dalmi bíróságon folytatott titkos tárgyalás ítélete alap­ján — közli az AP hírügy­nökség a bíróság közlemé­nyére hivatkozva. A kivégzettek között van a katonai bíróság volt ve­zetője, annak hivatali előd­je, Mashad. volt katonai kor­mányzója, Tabriz volt kor­mányzója, egy börtön volt főfelügyelője, egy volt par­lamenti képviselő, valamint a SAVAK elnevezésű titkos- rendőrségnek az az embe­re, aki a politikai foglyok kínzására felügyelt. Az országban működő isz­lám bíróságok eddig az el­űzött uralkodó rendszeré­nek 23 tisztségviselőjét ítél­ték halálra és végezték ki, köztük 10 tábornokot. ★ \ Musztafa Barzani, a múlt héten Washingtonban el­hunyt kurd politikus földi maradványait vasárnap Iránba szállították. Barzani maradványait először Azi- mieh kurd településre szál­lítják (40 kilométerre nyu­gatra Teherántól), majd az iraki határon levő Osnovieh- ben temetik el, azon a vidé­ken, ahol Barzani száműze­tése előtt utolsó harcait vívta a kurd függetlensé­gért. Barzani maradványai azon a repülőgépen érkeztek Te­heránba, amelyen maga a politikus szándékozott ha­zatérni. ★ Iránnak a Dél-afrikai Köztársasággal történt teljes szakítása nem okozott meg­lepetést Fokvárosban. A Te­heránban állomásozó dél­afrikai diplomaták, egy fő­konzul és két hivatalnok ki­vételével, már korábban el­hagyták Iránt, Japánban a kínai lépés nagy nyugtalanságot keltett Tokióból elutazott B lument hal pénzügy min* szter Rövid látogatás után hét­főn hazautazott a japán fő­városból Michael Blumen­thal. Az amerikai pénzügy- miniszter Ohira kormányfő­vel, Szonoda külügyminisz­terrel, valamint a gazdasági tárcák képviselőivel folyta­tott tárgyalásán, elsősorban a mind súlyosabbá váló amerikai—japán gazdasági nézeteltérések áthidalásának, a hatalmas japán külkeres­kedelmi aktívum lefaragá­sának kérdését tekintették át. Ezzel összefüggésben Blumenthal átadta Carter elnök sorrendben immáron harmadik személyes üzene­tét. • Az amerikai pénzügymi­niszter ez alkalommal újból hangsúlyozta, hogy elenged­hetetlen a kereskedelmi többlet csökkentése és, hogy Tokiónak kézzelfogható ered­ményeket kell felmutatnia. Egyidejűleg beszámolt kínai útjáról és tolmácsolt egy pe­kingi ajánlatot. Eszerint Kí­na hajlandó tárgyalni arról a néhány napja tett kínai kezdeményezésről, hogy függesszék fel a komplett japán ipari berendezések importjáról megkötött 32, összesen 2,8 milliárd dollár értékű üzleti szerződés vég­rehajtását. Japánban a kínai lépés nagy nyugtalanságot keltett, mivel a gazdasági együtt­működés megtorpanása ha­talmas nyereségtől ütné el a szigetországi vállalatokat. Tokióban arra gyanaksza­nak, hogy Kína ennek a Ja­pánra nézve rendkívül ked­vezőtlen eshetőségnek a megpendítésével jobb fizeté­si feltételeket akar kicsikar­ni partnerétől. Egyes gaz­dasági újságok úgy értesül­tek, hogy Peking amúgy is szűkös valutatartalékait a Vietnam elleni agresszió előtt fegyvervásárlásokra és stratégiai rendeltetésű nyers­anyagok beszerzésére fordí­totta Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, és így a jelenlegi feltételek mellett képtelen fizetni a ja­pán gépi felszerelések im­portjáért. Blumenthal tokiói megbe­szélésein szóba került a kí­nai agresszió ügye is. A fe­lek megelégedtek annak a reményüknek a hangoztatá­sával, hogy „a konfliktus mihamarabb véget ér”. A kínmi Játszma A hét végén kínai illetéke­sek újabb értesülések kiszi­várogtatásával kötötték le a nyugati sajtó figyelmét, ami­kor a japán Kyodo hírügy­nökségen keresztül elterjesz­tették a hírt, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának katonai bi­zottsága döntést hozott a Vietnamban harcoló kínai hadosztályok visszavonásá­ról, illetve a tűzszünet el­rendeléséről. A kínai kor­mány a hírt nem erősítette meg, de nem is cáfolta. A visszavonulás kérdésében a kínai vezetők továbbra is semmitmondó, vagy kitérő válaszokat adnak, s Hüa Kuo-feng pártelnök és mi­niszterelnök, aki egy . sze­mélyben a KKP KB katonai bizottságának elnöke is, csu­pán annak kijelentésére vál­lalkozott, hogy az állítóla­gos visszavonulásra „nem­sokára” sor kerülhet. A kínai külügyminisztéri­um a háborúról szóló hát­téranyagot juttatott el a külföldi követségekhez az újságírókhoz. Az anyag sem­mi lényeges újat nem tar­talmaz ahhoz képest, ami eddig szerepelt a hivatalos kínai jegyzékekben és nyi­latkozatokban. Megfigyelők­nek azonban feltűnt, hogy a kínai külügyminisztérium háttéranyagában közvetett utalások találhatók arra, hogy Peking a Vietnam el­len indított támadás ered­ményeként határ és terület­rendezésre törekszik. A pekingi televízióban be­mutatták a Vietnam ellen végrehajtott kínai invázió­ról szóló filmsorozat első és második részét. Az első rész mintegy tízperces időtarta­mú volt és a második világ­háború jól ismert filmhír­adóira emlékeztetve mutat­ta be a kínai támadás tü­zérségi előkészítését és a kí­nai harckocsik és gyalogo­sok egységes behatolását Vi­etnam területére. A második részt a pekingi televízió csak néhány órás késéssel és többszöri műszaki nekiru­gaszkodás után sugározta. A film feltűnő rövidségéből és bemutatásának késlelte­téséből megfigyelők arra a következtetésre jutottak, hogy hirtelen elrendelt vá­gásra került sor, vagy bel­politikai megfontolásokból, vagy az első rész nem túlsá­gosan kedvező nemzetközi fogadtatása miatt. Bár a Vietnam körüli ki-' nai játszma folytatódik, kül­földi megfigyelők körében eléggé általános a vélemény, hogy Peking rálépett az ugyancsak a második világ­háború befejező szakaszá­ból jól ismert „rugalmas el­szakadás” útjára. Sokan ez­zel magyarázzák, hogy Kína nyugati diplomaták, politi­kusok és újságírók felhasz­nálásával igyekszik elhitetni a nemzetközi közvélemény­nyel, hogy vietnami fegyve­res kalandja „sikert aratott” és hogy Pe'ring „megmutatta Ázsiának és nem utolsósor­ban a nyugati hatalmaknak, hogy büntetlenül lehet lec­kéztetni nemcsak Vietna­mot, hanem annak támoga­tóját és szövetségesét, a Szovjetuniót is”. Röviden LUANDA A; Az afrikai frontállamok nak nevezett országok veze­tői vasárnap véget ért két­napos luandai tanácskozásu­kon Ugandát tették felelős­sé a Tanzániával való konf­liktusért. Mint az angolai, mozambiki, botswanai és zambiai elnök, illetve a tan­zániai alelnök tanácskozásá­ról kiadott záróközlemény hangoztatja, az értekezlet résztvevői Idi Amin rend­szerét, Tanzánia elleni ag­resszióval vádolják, s a leg­élesebb szavakkal bélyegzik meg. NICOSIA A ciprusi görög és török közöségek vasárnap egyide­jűleg bejelentették, hogy ké­szek elküldeni képviselőiket New Yorkba a ciprusi kér­dés politikai rendezése cél­jából. A találkozó létrehozá­sát Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár javasolta és a kül­döttek Waldheim hivatalos meghívásának megérkezése után utaznak New Yorkba. BONN A nyugatnémet vezetők körében nő az elégedetlen­ség az Egyesült Államok kül-, katona- és energiapoli­tikájával kapcsolatban. Mint jól értesült bonni források a hét végén kiszivárogtatták, Helmut Schmidt kancellár kormánya külpolitikai téren elsősorban Carter Kínával és a Közel-Kelettel kapcsolatos magatartását tartja ellent­mondásosnak. A január elején Guade­loupe szigetén tartott négyes csúcson — hangoztatják Bonnban — az amerikai el­nök még egyetértett szövet­ségeseivel abban, hogy a Ki- . nához fűződő kapcsolatok javítása nem mehet a szov­jet—amerikai viszony rová­sára. A legutóbbi indokínai események azonban — nyu­gatnémet megítélés szerint — olyan helyzetbe hozták az Egyesült Államokat, amely rontja a kelet-nyugati eny­hülés folyamatosságának esé­lyeit. NEW-YORK ) A kínai csapatok Vietnam területéről történő kivoná­sának „égető szükségszerű­ségére” mutatott rá Atal Bi­hari Vadzspaji indiai kül­ügyminiszter a Newsweek című amerikai hetilapnak adott nyilatkozatában. Vadzspaji, aki a múlt hó­napban Kínában tett látoga­tását a Vietnam ellen elkö­vetett kínai agresszió miatt megszakította, nyilatkozatá­ban hangsúlyozta, hogy ez az agresszív lépés felfedte a pekingi vezetők kijelentései­nek képmutató jellegét. TOKIÓ Kínai látogatását befejez­te és vasárnap Tokióba ér­kezett Michael Blumenthal amerikai pénzügyminiszter. Egynapos tartózkodása alatt a tervek szerint a kétoldalú gazdasági kérdésekről, illet­ve a Tokióba júniusra ter­vezett nyugati . gazdasági csúccsal összefüggő kérdé­sekről tanácskozik a japán illetékesekkel. Blumenthal tokiói megbeszéléseitől a vendéglátók a kínai látoga­tás eredményeiről is várnak tájékoztatást. JERUZSÁLEM Miközben Washingtonban a szokásos közel-keleti for­gatókönyv szerint alkalman­ként „feszült, dr árpái lég­körben” folynak az ameri­kai—izraeli alkudozások, a Tel Aviv-i kormány zavar­talanul halad előre expan- zionista telepítési program­jának megvalósításában. Az izraeli televízió és sajtó va­sárnapi híradása szerint a kormány illetékes minisztere újabb 70 — 1967-ig jordániai tulajdonban volt — arab földterületet bocsátott Izrae­liek rendelkezésére. Az en­gedély értelmében hamaro­san megkezdődik egy újabb izraeli lakótelep építése a ciszjordániai Nablusz köz­vetlen közelében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom