Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-06 / 54. szám

Az üzem hagyományai A nemzetközi nőnaptól elválaszthatatlan a béke és a szolidaritás gondolata Erdei Lászlónénak, a MNOT elnökének nyilatkozata örömmel mondotta el egy fiatal párttag a beszá­moló taggyűlésen: mekkora élményt jelentett neki és társainak a pártszervezet ál­tal összehívott találkozó az üzem negyvenötös kommu­nistáival. j2z a találkozó em­berközelbe hozta a fiatal kommunisták számára azo­kat a küzdelmeket, amelye­ket a város, az üzem mun­kásai a felszabadulást kö­vető esztendőkben folytat­tak. Az élmény eleven, át­ható erejét tükrözte, hogy — noha ez a hangvétel ma­napság már nem szokás pártéletünkben — a felszó­laló szó szerint megköszön­te a vezetőségnek a találko­zó megrendezését. Időről időre történnek fel­mérések, melyek azt tuda­kolják, mennyire ismerik egyik vagy másik üzem fia­tal, pályakezdő dolgozói munkahelyük múltját, törté­netét. A vizsgálódások több­nyire kedvezőtlen eredmé­nyeket szoktak felmutatni, az ismeret olykor meghök­kentően hiányos, csekély. Igaz, akadnak ellenkező pél­dák is. Van üzem, amely gondos munkával létreho­zott gyártörténeti múzeumá­ba invitálja új dolgozóit; hozzátartozik ez is a mun­kahely megismertetéséhez. Mégis, egészében véve eb­ben a tekintetben több bará­ti országban is előbbre jár­nak, ez a tevkenység ott jó­val sokrétűbb, erőteljesebb, mint nálunk. Vajon nem is lenne erre szükségünk? Aligha lehetne e kérdésre önmagunkat megnyugtató feleletet adni. Hiszen mennyi panaszt hal­lani arról, hogy a fiatalok nem éreznek kötődést mun­kahelyük iránt, hogy pár fo­rintnyi béremelésért készek odahagyni, másik vállalattal felcserélni. Bizonyos, hogy e kötődést elsősorban olyan kézzelfogható tényezők be­folyásolják, mint a kereseti lehetőségek, a munkakörül­mények, a szakmai-munka­köri előrehaladás perspektí­vái, a munkahelyi légkör, a Csakugyan szép. Érdemes megállni előtte és néhány percig gyönyörködni a lát­ványban. Az épület ott áll G: öngyösön a kórház mel­lett:, mintha ezzel is hang­súlyozni akarták volna a terv zők, a megrendelők, hogy ennek a háznak egyet­len rendeltetése: otthont ad­ni az orvosoknak. Irigykedhetnek a gyöngyö­siekre szerte a környékén. Hol van még egy ilyen te­lepülés, ahol egyetlen épü­letben huszonkét lakás vár orvosokra? Csak orvosokra. Csakugyan olyan irigylésre méltó körülmény ez? Amikor a visontai egész­ségügyi intézményt létrehoz­ták, a gyöngyösi kórházban is bővítést hajtottak végre. Kellett tehát az orvos, úgy, mint talán még soha. De hát orvost lakás nélkül? Hon­nan vegyenek ilyet? A szorító helyzet rendkí­vüli intézkedést követelt meg. Mit tegyenek ahhoz, hogy elegendő orvos legyen a visontai és a gyöngyösi in­tézetben? Lakást, lakást, la­kást: mondták minden tár­gyaláson, egyeztetésen, ahol ebben az ügyben szót kellett érteni a különböző hatósá­goknak. A jó ügy megmozgatta a különböző, illetékes minisz­tériumok felelős vezetőit is. És megszületett a döntés, amely a pénzügyminiszter aláírásával eljutott minden­kihez, akire tartozott. Az időpont: 1977. július 14. — Hozzájárulok, hogy az ■ állami lakásépítésre előírt bérlőkijelölési jog korlátozá­sától eltérjen. Erre adott lehetőséget a gyöngyösi tanácsi vezetés­nek a miniszteri döntés. Hangsúlyozva, hogy csak „egyszeri kivételként” és vezetés stílusa, a társak se­gítőkészsége és így tovább. De lehet szerepe a hagyo­mányok ismeretének is. Hi­szen tapasztalatilag igazolt tudományos igazság, hogy valódi közösség nem alakul­hat ki elfogadott-átérzett közös tradíciók nélkül. A közösség hatóereje, belső kapcsolatainak intenzitása pedig természetszerűen ki­hat az egyén értelmi és ér­zelmi állásfoglalására is. S a dolog lényege éppen ebben van. Nem a kiindulás­ként emlegetett munkaerő­gazdálkodási szempontokban, hanem abban, hogy a ha­gyományok ápolása, tudato­sítása előmozdítója lehet a munkahelyi közösségek ki­kovácsolásának, belső életük szocialista tartalma kibonta­kozásának. Jól értették meg ezt azok az üzemi mozgalmi szervezetek, szocialista bri­gádok, amelyek ezekben a hetekben, hónapokban az 1918—19-es események jubi­leumairól valq megemléke­zést összekapcsolják a helyi történések felkutatásával. Számba veszik és propagál­ják, miként vettek részt az adott gyár vagy bányaválla­latok munkásai az akkori megmozdulásokban, a ta­nácshatalom építő tevékeny­ségében. De nemcsak a politikai­mozgalmi harcok emléke le­het éltető forrása a mai cse­lekvésnek, Hiszen ha hazánk ipara egészében véve nem is haladt éppenséggel a mű­szaki fejlődés élvonalában, voltak ágazatai, gyárai, ame­lyek egy-egy szakaszban vi­lágméretekben is az élenjá­rók közé tartoztak. Kétség­telenül ellentmondásos örök­ség ez, hiszen a gyár műsza­ki-gazdasági felfuttatása tő­kés viszonyok között elvá­laszthatatlanul összefonódott a munkások kizsákmányolá­sával, s akik személyükben hordozói-kezdeményezői vol­tak az előbbinek, az utóbbi miatt nem ritkán váltottak ki jogosan keserű indulato­kat a munkások tömegeiből. csak huszonhárom lakás ere­jéig. Kell-e ettől kedvezőbb, megértőbb állásfoglalás? Ügy tetszett, hosszú időre megoldódott az orvosok la­kásgondja Gyöngyösön. Tavaly, az év elején hoz­záfogott a munkákhoz a He­ves' megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat. Sokan megle­pődtek, amikor azt Ígérték, hogy az év végre a lakáso­kat átadják, a földszinti két körzeti - gyermekorvosi ren­delőt azonban majd csak egy kicsit később. Könnyen rá­állt mindenki erre a meg­oldásra. Az építők meg is tartot­ták az ígéretüket. A múlt év végén átadták a lakásokat. Dicséretes gyorsaságukat bi­zonyára az táplálta, hogy huszonkét orvosnak tudnak ők lakást biztosítani a mun­kájuk nyomán. Ki akartak hát tenni magukért, amiért mindenki csak dicsérni tud­ta őket. Miután most már több mint két hónap telt el a la­kások átadása óta, bizonyá­ra kényelmesen elhelyezked­tek az orvosok az új ottho­nukban. így volna termé­szetes. De hát miért lenne az természetes nálunk, ami máshol természetes? A huszonkét lakás még ma sincs használható álla­potban. Még mindig folytat­ják a szakmunkások a kü­lönböző javításokat. Mert — ugye — egészen más a mi gyakorlatunkban egy épület műszaki átadá­sa és egészen más annak be­fejezése. Tehát az az álla­pot. amikor a lakók be is költözhetnek. Hány ilyen épület állt a közelmúltban is üresen, lakók nélkül, hete­ken át Gyöngyösön ? Hány ember bosszanko­sek múltba tűntével azonban ezt az ellentmondásos öröksé­get is mindinkább a maga valódi helyére tudjuk tenni. Megértve, hogy nem feltétle­nül szükséges utólagosan in­dokolatlanul is haladó poli­tikai gondolkodásúvá átraj­zolni a jelentős műszaki el­mét, mert enélkül is beso­rolható méltánylandó hagyo­mányaink sorába. Felvetődhet, hogy számos üzemünk — s természetesen valamennyi mezőgazdasági szövetkezetünk — nem ren­delkezik nagy tradíciókkal teli múlttal, hiszen nem is léteztek a korábbi időkben, szocialista fejlődésünk szü­löttei. Ám • az azóta eltelt idő sem csekély ívet fog át: a szocialista iparosítás kez­detén létesült üzem jelenleg már három évtizedes múltra tekinthet vissza. Ez a három évtized is gazdag hagyomá­nyokkal teli történelem, melynek megismertetése erő­forrás is lehet, tanúlságok- kal is szolgálhat. Hogy csak egyet említsünk: az idei ne­hezebb feladatok teljesítésé­hez bátorítást adhat annak felidézése, hogy az eltelt években éppenséggel nem is egyszer birkózott már meg nehéz feladatokkal az adott üzem kollektívája. Tudunk üzemről, ahol helytörténeti szakkör műkö­dik, másutt pályázatokkal, megbízatásokkal késztettek az üzem történetének meg­írására. Kiadványok is lát- tak-látnak erről napvilágot, csillogóan díszes vagy hét- köznapian egyszerű köntös­ben. A lényeges, hogy ne po­rosodjanak olvasatlanul a szekrényben, hasznosuljanak a pártszervezet, a szakszer­vezet, a KISZ, a munkahelyi vezetés politikai tevékenysé­gében, segítsenek a ma ten­nivalóinak megoldásában. Hiszen ez a lényege az üzemi hagyományok ápolá­sának. Nem holttá dermedt, csak kegyeletből elő-elővett ereklyeként kell kezelnünk ezeket,, hanem mint a mai cselekvés éltető, eleven erő­forrásait. Gyenes László dott azért, hogy az építők „átadták”, tehát megkapták a pénzüket, de a lakók csak sóhajtozva kerülgették jö­vendő lakásaik tájékát, azt számolgatva elszoruló torok­kal, hogy négy vagy öt em­bert látnak-e piszmogni a tízemeletes épületben vagy egyet sem — heteken át. Így csapjuk mi be — „in­tézményesítve” — önmagun­kat. Hurrá, építők! Hurrá, be­ruházók ! Szegény lakásra várók.. 1 Térjünk vissza ehhez az orvosházhoz. Érdemes. Még a hatvanas évek vé­gén úgy döntött a gyöngyö­si tanács illetékes testületé, hogy meg kell építeni egy orvos-nővér szállót a vá­rosban. Ügy kellett az már akkor is, mint egy falat ke­nyér. Meg is született a ha­táridő: 1972. Ügy tetszik, most végre, 1979-re ez a terv megvaló­sult. Beköltözés előtt áll a szálló, igaz, most már csak orvosok részére, a nővérek­nek itt hely nem jut. Csak egy kis baj van. Ez az új épület nem szálló. Nem is olyan ház, amivel a kórház rendelkezik. Ez pon­tosan olyan épület, mint bármelyik más, amit állami pénzekből hoztak és hoznak tető alá Gyöngyösön. Csak annyiban különbözik több száz társától, hogy ide — el­ső bérlőként — csak az köl­tözhet be, akit erre a kór­ház vezetője kijelöl. Ha az illető el akarja cse­rélni a lakását egy másik­ra, akár Gyöngyösön, akár máshol, ezt senki meg nem akadályozhatja, ha annak a cserének más, jogi akadálya nincs. Tehát az elsőként ki­jelölt orvosbérlő ugyanúgy kezelheti a lakását, mint Üzemekben, intézmények­ben, termelőszövetkezetek­ben készülődnek már a nem­zetközi nőnapra: március 8-a sphol sem múlik el „há­zi ünnepségek”, kedves fi­gyelmességek nélkül. Milyen érzésekkel köszöntheti társa­dalmunk az ünnepeiteket, ha az idei, 69. nőnapon csokor­ba gyűjti: mit tett az elmúlt esztendőben, hogy az élet szép, de olykor nehéz részét vállaló anyák, dolgozó nők egyenjogúan, jobban hasz­nosíthassák tehetségüket csa­ládjuk és a társadalom javá­ra? — erről nyilatkozott Er­dei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke az MTI munkatársának. — Hazánkban a nemzet­közi nőnap elválaszthatatla­nul összefonódik nagy tava­szi politikái ünnepeinkkel, március 15., március 21., és felszabadulásunk megün­neplésével — mondotta Er­dei Lászlóné. — Amikor megemlékezünk majd az első magyar proletárállam kiki­áltásának 60. évfordulójáról, az évforduló kapcsán az őszinte tisztelet és elismerés hangján kell szólnunk a Ma­gyar Tanácsköztársaság nő­politikájáról is. Hiszen ha­zánk történetében először 1919-ben foglalta törvénybe a nők jogait, s hozott köz­ponti intézkedéseket a pro­letárhatalom. — A nemzetközi nőnaptól elválaszthatatlan a béke és a szolidaritás gondolata. An­nak áttekintése: hogyan ala­kult az ENSZ által meghir­detett nők nemzetközi évé­nek eseményei óta az embe­bárki más. Ebből az is kö­vetkezik, hogy aligha éppen orvossal fog cserélni, amiből viszont az is következik, hogy az orvosház, esetleg néhány év elteltével, már nem lesz orvosház. Milyen szépen kezdődött ugye? Milyen irigylésre mél­tónak tetszettek a gyöngyösi orvosok a kezdet kezdetén, ugye? Dr. Mátyus László, a kór­ház igazgató főorvosa. — Milyen lehetőséget nyújt ez az orvosház ahhoz, hogy jól képzett, nem kezdő orvosokat, netán főorvosokat tudjanak letelepíteni Gyön­gyösre? — Ehhez semmi lehetősé­get sem nyújt a vélemé­nyem szerint, mivel az egy szoba-garzon aligha lehet vonzó akárcsak egy csalá­dos orvos számára is. Igaz, két olyan lakás is van az épületben,' amely két-két szo­riség felének, a lányoknak, az asszonyoknak a sorsa. Az ENSZ, meghirdetve a nők év­tizedét, elismerte azt, hogy évszázados lemaradásokat nem lehet pótolni egy esz­tendő alatt. Az eltelt évek­ben sikerült ráirányítani a kormányok, a közvélemény figyelmét arra. hogy földünk jó néhány országában bék­lyózzák a lányok, asszonyok életét jogfosztottság, maradi törvények, szigorú vallási előírások és előítéletek. Igaz, modern századunkban a nő­ket másféleképpen sújtja a kiszolgáltatottság, mint a múltban. A tőkés országok­ban az egymást követő gaz­dasági válságok először a nő­ket fosztják meg a munka- lehetőségtől. A szocialista országok példája igazolta: „a gyen­gébb nem” társadalmi fel- emelkedésének alapja a ki- zs.ákmányolásmentes társa­dalom. Nálunk is jó ideig napirenden lesz még a nő­kérdés. Jóllehet, a szocialis­ta hatalom több évtizede törvénybe foglalta a nők egyenjogúságát és fokozato­san megteremti társadal­munk annak teljes érvényre juttatását is. Nagyszerű si­kereink elválaszthatatlanok a szocialista társadalom épí­tésében elért eredményektől. A munkaképes korú nők há­romnegyed .része dolgozik, helytáll a munkahelyen és a családban. Az élet- és mun­kakörülményeink javítására hozott párthatározat óta se­gítésük, terheik csökkentése társadalmi programmá vált. — E felelősség hatja át a gyermekek nemzetközi évé­nek céljait, eseményeit is. bás, de ez csak egy csepp a tengerben. Már most annyi az igénylő erre a két lakás­ra, hogy nagyin nehéz lesz a döntés. Nagyon sokat tár­gyalunk az utóbbi időkben a tanács különböző vezetői­vel, hogy a lehető legkedve­zőbb megoldást megtaláljuk. — Huszonhárom lakásra kaptak bérlőkijelölési jogot. Ez a mostani garzonház megfelel ennek a kivétele­zett helyzetnek? — Nehéz lenne azt állíta­ni, hogy huszonhárom két­szobás, modern, összkomfor­tos lakás egyenlő értékű a mostani garzon-házzal. Hadd jegyezzem meg, korábban már öt lakást kaptunk a ta­nácstól, tehát a mostani hu­szonkettővel együtt ez így nagyon szép számot tesz ki. Ezt ‘hallottuk a kórház igazgatójától. így jutottak tehát egy egész épülethez a gyöngyösi orvosok. Ugye, milyen irigy­lésre méltóak? G. Molnár Ferenc Az ENSZ ebben az évben mindannyiunk jövőjéért, gyermekeink boldogabb éle­téért készteti tettekre a világ népeit. Hazánkban is meg-, alakult a nemzetközi gyer­mekév ■ nemzeti bizottsága, amely programjába foglalta: gazdagítsuk az okos gyer­mekszeretetei, javítsuk gyer­mekeink testi-lelki és szelle­mi fejlődésének, egészségügyi ellátásának feltételeit, erő­sítsük gyermekeink érdeké­ben a társadalmi összefogást. Nekünk, felnőtteknek kell megízleltetni velük az alko­tás, a munka örömét. Azért, hogy olyan felnőttekké nö­vekedjenek, akik vállalják nemzetük, hazájuk örömeit és gondjait. — Miközben saját gyerme­keinket a békés jövő útjára indítjuk, arról sem feledkez­hetünk meg, hogy napjaink­ban 500 millió ember szen­ved az éhségtől, a rosszul- tápláltságtól. Negyven szá­zalékuk gyermek. Nyíló ér­telmű apróságok százmilliói halnak meg rossz táplálko­zásból eredő betegségekben. Vagy rövid életüket' a fizi­kai nyomorúságon túl lelki­szellemi torzulások teszik még örömtelenebbé. Erőnk­höz mérten tennünk kell ezért a 43 millió gyermekért is, akik már 5 éves koruktól kénytelenek dolgozni, megél­hetésükért. A nemzetközi nő­napon is mélységes szolida­ritással gondolunk a hős Vi­etnam népére, leányaira és asszonyaira. S arra, hogy földünkön milliókat kénysze­rítenek emberhez méltatlan életre a politikai rendszerek, például Chilében, Uruguay- ban, Haitin, Indonéziában, a palesztin menekülttáborok­ban és másutt. Mindannyi­unk kötelessége, hogy a szo­lidaritás erejével is támo­gassuk azon népek harcát, amelyek a demokratikus szabadságjogok biztosításá­ért, a fajüldözés megszünte­téséért, nemzeti függetlensé­gükért, a békéért küzdenek — mondotta befejezésül Er­dei Lászlóné. (MTI) „ül ipari termelés és a lisreskeégiem kapcsolata” A termelés gazdaságossá­gának és a lakosság ellátá­sának javításában meghatá­rozó az ipari termelők és az értékesítő szervezetek kap­csolata — amelyről szer­dán a Szervezési és Vezetési ,Tudományos Tár­saság rendezésében két­napos országos tanácskozás kezdődik. Programjáról hét­főn tartottak sajtótájékozta­tót a rendező bizottság tag­jai. A konferencián elhangzó előadások áttekintik az ipa­ri termelés, a belkereskede­lem és a külkereskedelem jogi, pénzügyi kapcsolatait, az árrendszer, az adózás és a támogatási rendszer össze­függéseit, valamint ezek ha­tását a vállalatok közötti kapcsolatrendszerre. (MTI) 1979. március 6., kedd A közvetlen osztalyutköze­Egy itaae — orvosoknál«: (Fotó: Szabó Sándor) « v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom