Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
Sorozatunkban a legjelentősebb XX. századi klasszikusainknak az 1918—19-es magyarországi forradalmakban betöltött szerepét villantjuk fel egy-egy müvükkel és rövid tanulmánnyal; kezdve a sort Ady Endrével, akinek az életműve a század eleji progresszióra gyakorolt hatásával a forradalmak előkészítője volt, s befejezve Nagy Lajos írásával, amely hűen tovább őrizte a 20- as években a forradalmi gondolatot. Magyar írók a forradalomban 6. TÓTH ÁRPÁD: Az új Isten üj Isten szól hozzátok, emberek! Nem templomok setét hajóin úszó Tömjén között ragyog fel'tűz-szeme Barnult szentképek arany keretéből, Nem oltárok gyertyái közt fehérük Alabástrom közönnyel hallgatag, Hívők csókjától koptatott szobor, Nem méla, hosszú, vont litániák Cukros hullámát untán sziircsölő Egek lakója! Nem! Üj isten ez! Üj isten szól hozzátok, emberek! Nem ég szülötte 0! Nem mennyben él, Nagymessze tőlünk, titkos ismeretlen, Ki arca elé vonta az eget, Mint egy hűvös, nagy kékselyem palástot, Nem! ö, de nem is föld bálványa 0, Mint ama Mammon, aki ült hízott Gőggel rajtunk, s szájától millióm Elősdi csáp kígyózott szerteszét, S a szürcsölő, szívó karok befonták A szüzek testét, s feltörték finom Velőért a költő zengő agyát, S a gyárak vak, mély kéményén benyúlva Átkúsztak a robotos termek odván, S felitták mind a könnyet és az átkot, S a lomha Rémben mind aranyra vált ez Es új éhséggé, bár a telt belek Már a nehéz aranytól eldugultak, S a rothadó nagy testre már kiültek Félelmes és aranylő hullafoltok.., Most új isten szól néktek, emberek! A véres földnek vére szülte öt, A sok kiomlott, sűrű, keserű Vér összeállt a fájó földeken, Testté tapadt, alakká tornyosult, Vérszínű, nagy, mezítelen alakká, Ki országlépő tágra tárja lábát, S Földet rengésre tépő hangja zeng Piros Keletről a sápadt Nyugatnak: „ím eljöttem! Eljött a Vörös Isten P’ S megy, s dörgő léptére messze reszket A sárga Szajna, s medréből kicsap, Jerichos visszhangot ver vén Westminster, S az Óceán zöld üvegén vörössen Előre rezg ezermérföldes árnya, S átfogja a Fehér Ház vak falát. _ Hozsánna néked, új isten, hozsánna! Ismerj meg minket, tieid vagyunk! A szived hajtó, élő, drága nedv, A diadalmas vörös lüktetés A mi bús vérűnktől is gazdagult, S világra ömlő harsonád sodrába Gyötört torkunk reszkető hangverése Szerényen s mégis segítve simul: A kicsiny, árva magyar jaj-patak A messzezengő nagy moszkvai árba, Mely most tisztára mossa a világot: Hozsánna néked, új isten, hozsánna! Legyen szavad teremtés új igéje, Formáld át sáros, bűnös, ócska bolygónk, Mit elrontott sok régi, úri isten, Te istenek közt új és proletár, Formáld boldoggá pőrölyös kezeddel —, Emelj minket roppant tenyereidre, És a magad képére gyúrj át minket! Az irodalom sok csodája közül az egyik: honban, hogyan virágzott ki Tóth Árpád más tónusú, más jellemű költészetéből ez a rokontalan, hatalmas, diadalmas óda? Hogyain talált rá hangot a szelíd lanton, amelyen „az öngyilkos kétségbeesés is harmóntiává édesül?” — amint Komlós Aladár írta róla. Hogyan teremtette ezt a szenvedélyes, elragadtatott verset a „Nem küzdő, hanem magányos, játékos, szemlélődő élet”? — ezek pedig Babits Mihály szavai. S ha az elemzéseikből kiragadott mondatok egyszerűsítenek is, hiszen nem fejezhetik ki Tóth Árpád költészetének egész színivilágát de karakterét jól jellemzik. S hinnünk kell magának a költőnek, amikor „szelíd dala- im”-nak nevezi a saját verseit. Schöpflin Aladár, külsejéről és természetéről írva poézisét is ériotgeti: „Kistermetű, nagyon vézna fiatalember volt, halk és szerény, mint egy pápaszemes kisfiú ... Jobban szeretett csendben meghúzódni, mint szerepelni... Nem vetélkedett senkivel, nem bántott soha senkit, finom és gyöngéd volt... A melancholia gyermeke volt". S a malanehoüa gyermeke, a játékos és szemlélődő, a szelíd dalok költője — a Tanácsköztársaság föllobbanó lángjánál meggyújtja Az új isten fáklyáját Mégpedig azonnal. Egy-két nappal a tanácshatalom megszületése után, 1919 márciusának utolsó napjaiban. Ö, aki rövidebb verseit is sokáig, hallatlan) műgonddal és aggályosággal csiszolgat- ta-fényesítgette, ezt a hatalmas verset egy lélegzetre írta meg; a legrangosabb folyóirat, a Nyugat már az április 1-i Számban közreadta. Kevesen köszöntötték ilyen nyílt szóval, erős hittel a „diadalmas vörös lüktetés”-1, mint Tóth Árpád. Ady nem érhette meg érkezését; Juhász Gyulának, Babits Mihálynak, Móricz Zsigmond- nak, s másoknak is, megdobogtatta a szívét, de Tóth Árpád mindannyiukat, megelőzte. A kétkedők, gyanakvók közül különösen kitűnt; a Nyugatnak ez a száma, s a következők mindössze két- három (jelentéktelenebb) közleménnyel visszhangzották a proletárforradalmat. Tóth Árpád portréja Az új isten: erős, szenvedélyes vallomás tétel, csak erős történelmi vihar válthatta ki, s nagy belső megrendülés. (Nagy formaművész irta, „míves” költő — véletlen-e, ha ez a verse, szinte az összes többivel ellentétben, nem csiszolt, feszes formában, hanem sodró rímtelen szabadversben íródott?) De ha rokonai nin- csenlek is Tóth Árpád költészetében, előzményei vannak. Kardos László gazdag monográfiájában érzékenyen elemzi azokat a világnézeti motívumokat, amelyek megelőzték Az új isten-t, 6 efelé mutatóitok. A világháború idején irt békevágyó versei, a Katona-sír, az Arany János ünnepére irt költemény, az Elégia egy rekettyebokorhoz, mind a „hószín szárnyú Bé- ké”-t áhítják, a maga módján mindegyik politikai állásfoglalás. A bizakodó verssor: „vár miránk egy szebb lét tiszta orma” — amilyen naivan elvont sóvárgás, any- nyira erős is, újkereső, változásra áhítozó. Állásfoglalás az is, ahogyan egy 1917- es bírálatában a háborús költészet egy antológiáját, a „frázisöblögetés”-t, a magyarok istenének indián or- dítozású „körülemlegetésé”-t s „a virággal meghalós hangulatok szentimentalizmusát” ostorozza. Költészete panaszos, keserű hangjaiban egyre több a szerepe a háborús reménytelenségnek, egyre erősebben érzi, hogy a nyomasztó, era- bertelemiítő körülményeknek meg kell változniuk. Magánlevélben így fogalmazza meg ekkor, 1918 végén az érzelmeit: „Újra születik a világ és Magyarország. Nem igen tudok én írni... olyan üresnek, aránytalannak tetszik ez most, őszi verset írni, rímelgetni...” Majd egy másik levélben: „Én mostanában mégis mintha derűsebben látnék. Valahogy úgy érzem, mint mikor alagút- ban utazik az ember, de már kifelé! Még mindig sötét van ... de... szürkül... a végin mégis csak napfénybe fog kivágtatni a vonat... — mintha friss levegő jönne be holmi kitárt ablakokból”. A panaszok és a remények között ott érezzük a kor társadalmi valóságát s a változás reményét Ebből a reménykedésből sarjadt az 1919-es Szent nyomorék, riadj !, a „Rügyek, szerelmek, forradalmak” diadalát zengő Március majd nem sejtéssel, nem homályos jelképek utalásaival, hanem kemény szavakkal tagadva meg a múltat, a Mammont, „aki ült hízott gőggel rajtunk”, s nevén nevezve, hozsannával köszöntve a vnlágforradal- mat: Az új isten. A nagy történelmi pillanat lobbantotta föl a verset, de a történelem fordulása, a Tanács-köztársaság bukása nem kedvezett annak, hogy Tóth Árpád költészetének ez a hajtása megerősödjön. Akár jelképesnek vehetjük, hogy a Március, s Az új isten versed sorában a következő ezt a címet viseli: Az öröm illan. Az ellenforradalmi korszak kiiktatta irodalmunkból Az új isten-f. Amikor a költő halála után hat évvel Szabó Lőrinc sajtó alá rendezte a hátrahagyott verseket, ki kelllett hagynia ezt a költeményt; 1947-ben a könyv új kiadásának élére került. Azóta, az újabb kiadásokban, Tóth ÁiT>ád ösz- szes verseiben a helyén van ez a mű; századunk költészetében díszhelyen. Farkas László IHlllllllllllHIIHIflIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIBIIIIIIHl GONZALES DE VED ADÓ: Művészet és adóhivatal H a egyszer eljutnak a világ végére, ne sajnálják a fá- £ radságot és menjenek egy pár ki- j lométerrel tovább. Arrafelé égbe I nyúló hegyek és kaktusszal borí- ! tott síkságok között fekszik Cunuel ■ falu, a környékbeli ültetvények | centruma, a civilizáció központja £ egyetlen kocsmájával, egyetlen sza- £ tócsboltjával és egy szál csendő- ■ révei. Annak idején, amikor Mi- : guel, a kocsmáros még kisgyer5 mek volt, azt rebesgették, hogy a ■ faluban iskolát fognak építeni — : és ezt beszélik még ma is. A gye- £ rekek azonban jól tudják, hogy ■ akkor is, most is a szüleik repítet- ! ték fel a hírt abbeli erőfeszítésük- ■ ben, hogy az apróságokat megijesz- • szék, és ezzel a fenyegetéssel en- ! gedelmességet csikarjanak ki be- : lőlük. 5 Egyszer egy esztendőben meg- ■ élénkül Cunuel; Mária mennybe- S menetelének napján fiesta van a \ községben. Az egész környékről ■ idesereglik a nép, megjön a salien- £ dei káplán^ és nagy körmenet S veszi kezdetét, a kocsma délelőtt S zárva van, a gyerekeket kimosdatják, Perez csendőr pedig az előírásos nyakkendőben sétál a faluban. A délután a lovaké és a bikáké: az indiánok és a félvérek — ugyan ki tudná itt megkülönböztetni őket? — ekkor mutatják be bátorságukat, ügyességüket és művészetüket. Ilyenkor eljönnek a sa- liendei aréna ügynökei, mustrál- gatják az állatokat, és eljönnek a fogadóiroda megbízottai is, akik az embereket mustrálgatják — vagyis olyan a fiesta, amilyennek lennie kell. Tavaly a megszokott vendégeken kívül két izzadó( úr is érkezett. A csendőrőrsön szálltak meg. A futótűzként terjedő hír szerint az adóhivatal küldte őket, hogy a fogadóiroda körmére nézzenek. Talán ezért volt a körmenet méltóságtel- jesebb, a gyermekek pedig tisztábbak, mint máskor. Estefelé, amikor a napkorong már vörösen i-zzott, került sor a fiesta fénypontjára, egy szelídítet- len bika meglovagíására. Hét merész fickó pályázott a dicsőségre, és az ötezer pezetás első díjra, amit annak helyeztek kilátásba, aki a legtovább ül a bika hátán. Fél perc a minimum. M egszólalt a csengő, és a hevenyészve összetákolt arénába belépett az elő vállalkozó. A bika megülése nemcsak bátorságot követel; a lovasnak jó helyzet- felismerő képességgel is rendelkeznie kell, mivel nem tudhatja előre, mikor kezd a bika futni, mint az őrült, nem dobja-e fel a farát, nem ugrik-e mind a négy lábával a magasba, vagy nem rántja-e össze úgy a hátát, hogy még egy odaragasztott bábú is tíz méterre repülne. Az első próbálkozó tizenkét másodpercig bírta, aztán rokonai támogatásával kisántikált az arénából. A többi öt sem teljesítette a feltételeket, és a fogadóirada tulajdonosa már elégedetten mosolygott abban a reményben, hogy nem kell kifizetnie a jutalmat. Ám ekkor a köpcös Ramón lépett az arénába. A bajuszos félvér halántékán lüktettek az erek, az arca ragyogott, a bika pedig hiába vonultatta fel csalafintaságainak gazdag arzenálját. Ramón csak harminchárom másodperc múlva huppant le a kiégett fűre, keresztülbukfencezve a bika fején. Ez a harminchárom másodperc ötezret jelentett. Amikor felhangzott a hős Ra- mónt ünneplő ováció, az adóhivatal tisztviselői egymásra néztek. — Ötezer pezeta harminchárom másodpercért! — Nekünk ennyiért egy egész hetet kell dolgoznunk... — És még nyolc százalék adót Is levonnak belőle! Papírt, ceruzát vettek elő. Harminchárom másodpercre ötezer, óránként 545 450 pezeta! Nyolc óra alatt 4 363 640! — Négy és fél millió a napi keresete! És még ezekről mondják, hogy szegények! Ä tisztviselők felálltak a helyük- j ről, és Ramón után mentek; éppen • a díjat vette át. — A nyereség után adót kell fi- ■ zetnie — szólította meg az egyik £ hivatalnok. — Ötezeret keresett ; harminchárom másodperc alatt, jj igaz? s A fülig poros Ramőn, akinek a £ bukfenc után alig maradt ép tag- 3 ja, vidáman bólintott. ■ — Mégpedig progresszív adót — £ mondta a másik. — Utánaszámol- | tunk és megállapítottuk, hogy na- ! ponta több mint négymilliót keres. £ Kilencven százalékos adót kell fi. | zetnie, vagyis négyezer-ötszáz pe- ■ zetát. • R amón arcáról lehervadt a £ mosoly. — Ezt nem gondolhatják komo- 3 lyan. — ez az én pénzem... én... 5 A tisztviselők a csendőr felé bő- | Hntottak, mire a fiesta hőse azon- 1 nal leszámolta a kívánt összeget. A | bámészkodók lassan a kocsma fe- 3 lé vették útjukat, a káplán is fel- | ült az öszvérre, hogy visszaindul- | jón Saliendébe. Az ügynökök a be- 3 vételt számolták, a gazdag Ramón £ pedig azzal vigasztalta magát, hogy j egy év múlva ismét lesz fiesta j Cunuelben. ,1 ■ (Zahemszky László fordítása) HiuiiniiniiiiimiiiiuiuiiiiiuHHni r
