Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
Építők—a ve ellen Import Helyett — milliók Napjaink termelésében, gazdálkodásában mind nagyobb jelentősége van a munkával töltött időnek, a műszakok kihasználásának, miután egyre kevesebb a feladatok megoldásához rendelkezésre álló létszám. Csak úgy lehet a hiányzókat pótolni, igazán eredményesen dolgozni, ha minden perc, óra mögött a kívánt teljesítmény van. Korántsem új felismerés, mégis, ma is nem kevés még az akarván-akaratlanul elpocsékolt idő üzemeáinkben. Csupán egyetlen területet, megyénk építőiparát tekintve is eléggé kedvezőtlenek a tapasztalatok, jóllehet, a korábbiakhoz képest' feltétlenül javulást mutatnak. Három legnagyobb kivitelező szervezetünk, a tanácsi, illetve az állami, valamint a közúti építők munkaidőmérlegeit alaposabban szemügyre véve, elemezve sem lehetünk elégedettek. Meglehetősen sok az ilyen-olyan veszteség, tört és egész napi kiesések egész soráról szólnak a feljegyzések, igazolatlan hiányzásokra emlékeztetnek a számadatok a kimutatásokban. : A dossziék, könyvek seregnyi olyan eset nyomait őrzik, amelyeknél nemcsak hogy elszaladt, hanem kimondottan haszontalanul szaladt el a drága idő. Ami — aligha kell különösebben hangsúlyozni — a vállalatok és a népgazdaság számára egyaránt káros. — Vajon mit tesznek az önmaguk által is többnyire elkerülhetőnek tartott veszteségek ellen? Egyáltalán van-e valamiféle határozottabb, komolyabb „stratégiájuk” a helyzet javítására? — kérdeztük a napokban a vállalatoknál. Sokallják ' a tizenötöt is Nos, mint a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál, Kisbenedek Bélától, a munkaügyi osztály vezetőjétől értesültünk: a különféle kifogások, hiányosságok, minőségi reklamációk miatti többletmunkák, a kifizetett bérek alapján tavaly mintegy 1300—1400 darabbéres dolgozónál mért veszteségidő, ha kevesebb is az előzőnél, még mindig annyi, mintha 15 ember egész évben nem csinált volna semmit... S természetesen: sokallják, bizonyos fokig luxusnak tartják ezt. A teljes fizikái állománynál összeszámolt fizetett távollétek ugrásszerű, s a műszakbeli — vagy más néven: tört napi — kiesések lényeges növekedését pedig kifejezetten fájlalják. Az idei, immár 832,5 millió forint értékű termelésükhöz ugyanis náluk is szükség van úgyszólván még a másodpercekre is! — Nyilvánvalóan meg is vannak az elképzeléseink, terveink, intézkedéseink a pozitív változásokhoz — magyarázta. — Szorosabbá tettük, a korábbi vállalati program helyett egészen az egyes főépítés-vezetőségekig, főüzemekig, sőt, az önálló építésvezetőségekig lebontottuk a munkaidőalapot, s a vele való legjobb gazdálkodást is prémiumfeltételként határoztuk meg a felelős beosztású kollégáknál. Jellemző a szigorításokra, hogy például létszám. és bértömegtervünkben megadtuk mindjárt még az 1979. december 31-re kívánt állapotok adatait is, s ezek betartásánál a nem termelők sem kivételek. Folyamatban van teljesátmény- rendszerünk újabb tökéletesítése. Március elsejétől bevezettük már a normát, viszonylag új, de a kísérleti időszakon jóval túl levő mű- anyagablak-üzemünk területén is, utána pedig kialakítjuk a darabbéres elszámolási formát. Aztán a hőszige- teltablak-gyártásnál kerül sor. hasonlókra. Mágustól vagv júniustól az ÉGSZl által kidolgozott folyamat- normák érvényesülnek teljes szak- és szerelőiparunkban. Mindezekhez pedig az üzem- és munkaszervezés, a kiszolgálás további javításával teremtünk kedvezőbb feltételeket. Az eddiginél nagyobb figyelemmel leszünk a műszakok kezdésére és befejezésére, a munkaidő alatti távollétekre. Ez utóbbiak csökkentésénél még azzal a gondolattal is foglalkozunk, hogy bejáró, vidéki dolgozóink számára lehetőséget keresünk például az olyan egészségügyi ellátások, mint a kötelező éves tüdőszűrés egri teljesítésére. Kölcsöngépnek nehéz parancsolni A Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál — ahogyan Boldis Pál műszaki igazgatóhelyettestől megtudtuk — talán a napi munkásszállítások rabolják el a legtöbb időt. A kocsik gyakran késnek, a különböző szakmákban foglalkoztatott dolgozókat nem egyszerre juttatják munkahelyeikre. Külön probléma, hogy az autókat bérlik, így kevésbé irányíthatják, szervezhetik. S ha netalán egynémely esetben gondoskodnak is saját pilótáról, az sem tehet sokat, mert többnyire olyan a járművek állapota, hogy néha a legjobb szándékot is keresztül húzza. — Ráadásul a munkánk ütemét meghatározó vezérgépeket is kölcsönözni kényszerülünk — folytatta az igazgatóhelyettes — és sajnos, ezekkel sincs kevesebb baj. A gyöngyösi gabonasilónál segítkező daru például januárban a tervezett 180 órából mindössze 40-ig állt a rendelkezésünkre, aztán hol jó volt, hol rossz, csupán február utolsó harmadától használható folyamatosan. Egy-egy gép váratlan „lerobbantsa” teljesen ' felborítja a rendet, a megszokott tempót. Ha, mondjuk, egy házgyári építésnél mondja fel a szolgálatot az említett daru, még az-időközben megérkező, __elemek l epakolásához is máshonnan kell átvezényelnünk valami kisebb emelőt. -Sí-így- aztán mindkét , helyen teljes a zűrzavar. Egyszóval: minden bizonnyal kevesebbet fájna a fejünk, ha saját gépparkunk lenne! Megoldás, persze — ahogyan beszélgetésünk további részéiből kiviláglott — azért így is lehetséges. Legalábbis sokat változtathatnak a kialakult állapotokon maguk az állami építők is. Az ÉVM-mel közösen máris vizsgálják, hogy miként lehetne a bérbeadót az eddiginél érdekeltebbé tenni a kivitelező vállalat munkájában. Olyannal próbálkoznak, hogy ezekre a vezérgépékre is saját dolgozókat állítanak, s teljesítményüket az általuk kiszolgált brigádokéhoz kötik. Belső szervezések egész sora van folyamatban. Az egyik alapján attól várnak például javulást, hogy előre rendelik meg az anyagot az egyes munkahelyekre, hogy a dolgozóknak kevesebbet, vagy egyáltalán ne kelljen várni rá, s ne álljon a munka. Másrészt a munkák műszaki előkészítettségét javítják. Bevezették már az idő- kihasználás rendszeres, havi mérését, s negyedévi, éves alapos elemzését. Szigorúbban számon kérik az egységekre lebontott munkaidő- alap felhasználását. Csökkentik még a nem kötelezően előírt tanulmányok kedvezményeit is. s az eddiginél körültekintőbben mérlegelik a fizetés nélküli szabadságok igénylését. Ugyanakkor számítanak arra. hogy a beruházók is senítenek az időveszteségek mérséklésében. Remélik, hogy iavul a terű'et-előkészítés, a tervellátottság. Med az. sem fvnr>0>ji VíO'^fV pc.rjHn a 7 idén — rvc-ben — kereken 50 millió forintos megbízásira máig sincs szerződésük ... A beruházó »’.<? segíthet Tiplin T nwl*. az F.nri Közúti Érti tő Vállalat igazgatója szerint törekvéseiket alapvetően meghatározza, hogy az idén csupán a tavalyihoz hasonló, 550 millió forint körüli árbevételt terveztek, de az elképzelt, ötszázalékos bérfejlesztéshez a nyereség nyolcmilliós növelésére van szükség. Ha tehát valahol szó lehet a munkaidőalap legjobb kihasználásáról, hát náluk: feltétlenül! Annál is inkább, mert valahogy úgy érzi: a munkanap-fényképezések, veszteségidő-felméré- sek jelenlegi gyakorlata náluk sem ad egészen hű képet a valós helyzetről, a műszakokból több is kárba megy, mint a kimutatások jelzik. Éppen ezért az első fél évben az eddiginél körültekintőbb, alaposabb, megbízhatóbb helyzetelmezés következik. Máris érzik, tudják azonban, hogy hol van tennivalójuk. Mindenképpen ésszerűbben kell ütemezniük például a szabadságokat, a fizetett távolléteket is megpróbálják jobban szinkronba hozni a termeléssel. Sokkal inkább csínján bánnak a j utalom - szabadságokikal, a táppénzes napok miatti kieséseket — a szakszervezettel közösen — következetesebb betegellenőrzéssel próbálják visszaszorítani, az igazolatlan hiányzásokat szigorúbban büntetik. A tört napi kiesések ellen pedi^ azzal védekeznek, hogy valóban csak a leg- indokoltaíbb esetben adnak engedélyt a kilépésre. Az oktatásokat, továbbképzéseket a fagyszabadság idejére tervezik, az elkerülhetetlen tanácskozásokat ők is „ledolgozzák”, mint másutt tapasztalták. — Ugyanekkor, nyilvánvalóan m,i is igényeljük megbízóink, a beruházók eddiginél harmonikusabb együttműködését. Jó lenne egy évvel korábban ismerni tennivalóinkat. Megengedhetetlen, hogy például az idén is 100 milliós feladatunkat még nem ismerjük! Vállalatunk felkészült a szakma lehető legmodernebb termelésszervezésére és gazdálkodására. Megvan a szükséges kivitelező kapacitásunk, géplánccal, korszerű technikával, tecHiiólógiával dolgozunk’ — folytatta az igazgató. — Berendezéseink üzemképesebb munkájának biztosítására hálóterv készül a nagyjavításokhoz is, s máris van elképzelésünk a gépkihasználás 2—15 százalékos növelésére. Haladni akarunk még a jobbára k’.zi erővel végzett híd- és közműépítéseknél is. Ám, mint utaltam rá: nemcsak rajtunk múlnak az eredmények... Van hát igyekezet. S hogy végül is mire futja belőle: majd meglátjuk! Gyóni Gyula Szokták mondani: könnyű azoknak a kisipari szövetke- zetecskéknek, évente megtermelnek néhány milliócs- kát, valósággal eljátszogatnak a feladataik teljesítésével. Gondoljuk jóformán semmi, és élnek, mint Marci Hevesen. Van egy ellenpéldánk. Hogy miért tartjuk annak, remélhetőleg kiderül, ha néhány dolgot elmondunk erről a gyöngyösi Agromechanika Ipari Szövetkezetről. Túl a százmillión Valóban tiszteletre méltó utat futottak be néhány év alatt. Ügy kezdték ők is, mint a hozzájuk hasonló kis szövetkezetek. Az éves teljesítményüket ugyan tízmilliókkal mérték, de nagyon messze voltak attól a bűvös százmilliós határtól. Nem titkolt becsvággyal törekedtek arra, hogy mielőbb túljussanak ezen a szinten, mert attól kezdve már mindenütt „komolyan” veszik majd őket. Azt is tudták, hogy a fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges a megszokott sablonok felcserélése valami újjal. Volt érzékük arra, hogy a magyar szövetkezeti mezőgazdaság érdekeit lássák és azt szolgálni igyekezzenek. Egészen meglepő számot kellene kimondanunk, ha azokat a gépeket kellene összegeznünk, amelyeket ők kezdtek el gyártani először. Olyan berendezések voltak ezek, amelyek díjakat is hoztak a különböző kiállításokról. Bejárták termékeikkel a fél világot, még Japánba is eljutottak, és ott is sikert arattak. Pedig abban az országban a háztáji gazdaságok gépesítésére nagy gondot fordítanak. Nemrégen lepték meg a Rain-Rollal a mezőgazdaságot. Ezt a magyarul esőkeréknek nevezhető öntözőberendezésüket már a határainkon túl is jól ismerik. De nem lennének hűek önmagukhoz, ha az esőkeréken is nem hajtottak volna már végre valami újítást. Ma már a hígtrágya kiöntözésére is alkalmas a berendezés. Csak ilyen „örök nyugtalansággal” sikerült azt a bizonyos, nagyon óhajtott százmilliós határt átlépniük a múlt év végével. Megköny- nyebbülten sóhajtottak fel. Kiváltják a behozatalt Fékdobok és motorszelepek. A laikusnak semmit sem jelentenek ezek a fogalmak. Hogy mennyire fontos alkatrészek ezek, azt pedig még csak nem is sejtik. Arról pedig végképp nem kell még csak elképzelésüknek sem lenni, hogy ezeket az alkatrészeket általában külföldről kell beszereznünk a járművekhez, a mezőgazda- sági gépekhez. Import — bűvös szó. Nem azért, mert a legjobb lenne, ha soha sem kellene kimondanunk. Aki így gondolkodik, az rosszul ítéli meg népgazdaságunk helyzetét. Any- nyi tény, hogy hűbelebalázs módjára nem vásárolhatunk össze mindent külföldről. Ha azt akarjuk, hogy ne adó- sodjunk el, akkor a mi termékeinket is el kell helyeznünk a határainkon túl is. A behozatal kiváltásának a fontosságát nem kell részleteznünk. A gyöngyösi szövetkezet ezért fáradozik az alkatrész gyártásának növelésén. Most már arra is ügyelnek, hogy a régebbi típusú traktorok helyett az újabbak alkatrészeit biztosítsák a mezőgazdaságnak. Az NDK-ban gyártott kombájnmotorokhoz használt szelepeket az IFA-gépkocsik felújításakor is fel lehet használni. De ha nem gyártanának öntözőberendezéseket, azokat is importálnunk kellene. Mindent összevetve, nemhiába mondják, hogy annak a százmillió forint értékű terméknek, amit tavaly előállítottak, a kilencvenöt százaléka olyan, hogy azzal a behozatalt tették fölöslegessé. Ha meggondoljuk, nem akármilyen teljesítmény ez így. A minőség is példás Majdnem hihetetlen: az öntözőberendezésükkel szemben tavaly egyetlen minőségi kifogást sem emeltek. Mi ez, ha nem a jó munka eredménye? Gyártottak összesen harmincötezer fékdobot. Ezek közül összesen hat volt a selejtes. Akinek kedve van hozzá, számítsa ki, milyen arányt ad ez a hat darab az összeshez képest. De hát azért ne legyen mégsem túl szép a menyasz- szony, nehogy valaki is túlzásokkal vádolhasson bennünket: a traktorszelepeknél már eltértek a rájuk jellemző minőségtől. A selejt ott elérte a másfél százalékot. Sehogy sem akarták érteni, mi történhetett. Elkezdtek kutatni, keresni, míg rátaláltak a hiba forrására. A csúcs nélküli köszörűgépük már nem felelt meg a követelménynek, azért lett annyi hibás termék. Ebből a tényből következett a legsürgősebb feladat is: minél gyorsabban leszorítani a szelepek gyártásában a selejtet. Szép ez a törekvés, de úgtf szokták mondani, valamiért valamit. Még prózaibban» jobb munkáért — több pénztj Ezzel sem volna baj általáéban, a gond ott kezdődik^ amikor azt mondja a szövetkezet vezetősége: a munkáé helyen döntsenek arról, kij mennyi béremelést érdemelj Az átlagos nyolc-tíz százalékos bérnövelést úgy osszák szét, hogy aki szorgalmas és jó munkát végez, az a neki jutó forintokon is érezze meg ennek az elismerését. Ezt még egy kicsit gyako^ rolni kell. Még hat a megé szokott egyenlősdi, az arra való törekvés, hogy nehogy megbántsanak valakit. Mert hiszen ő is a „brigád gye-: reke”. Milliók valutából Nagyon izgalmas számokat tudnak említeni. Ilyen kerül szóba a Rain-Rollnál is. Ha ennek a berendezésnek megfelelő teljesítőképességű gépet hoztak volna be egy nyugati országból, akkor annak az ára meghaladná az esőkerék árának a háromszorosát. A tavaly gyártott berendezésekre hárommillió-háromszázezer dollárt kellett volna kifizetni. Jó kis summa! Kiszámították azt is, hogy azokért az alkatrészekért, amiket az elmúlt évben adtak át a mezőgazdasági gépek: javítására, a szocialista országokból történő beszerzésért több mint kétmillió rubelt kellett volna kiadni. Ha beszerelik majd a fékdob- gyártó berendezést, akkor ez a kétmillió rubeles érték még tovább növekszik majd. Ezek után azt hihetné az ember, hogy a gyöngyösi Agromechanika Ipari Szövetkezet dúskál a forintokban. Nyereségből is annyi ütötte a markukat az elmúlt napokban, hogy alig győzték az összeget megszámolni. Nem egészen így történt. A Rain- Roll tavaly semmit sem hozott a konyhára. Ami haszon volt rajta, azt mind elvitte a különböző alkatrészek árának évközi emelkedése. Ezt az árnövekedést az öntöző- berendezésnél nem számíthatták be, mivel ez a termékük hatósági áras. Ha azonban azt vesszük alapul, hogy az évközi béremelés milyen mértékben növelte a jövedelmeket, akkor kiderül, ha csökkent is az év végi nyereségrészesedés összege, az jócskán bejött a béreken. Miután pedig pénzt számolni mindenki tud, nem is méltatlankodnak a szövetkezetbeliek. Köszönik, jól vannak. G. Molnár Ferenc Viszonylatok Y ** dühösen legyint. egyet. — Képzeld el! A napokban fenn jártam Pesten, valami hivatalos dolgot kellett elintéznem. Meg aztán egy-két dolgot vásárolni is akartam. És a körúton kivel találkozók? Nem mással, mint mérnök kollégámmal, aki két éve ment fel a fővárosba. Barátságosan kezeltünk. kérdezgettük egymást, hogy mi történt, mióta nem láttuk egymást. Már majdnem elbúcsúztunk, amikor azt mondta nekem, hogy azért vidéken csak más az élet. Könnyebb, mert az ember jobban hozzájut a tojáshoz, meg egyebekhez. Esküszöm, hogy annyira bemérgesedtem, hogy szinte szóhoz se jutottam. Ö mondja ezt a hülyeséget, aki ugyanúgy tudja, mint én. hogy mi is ugyanúgy a csemegeboltból veszünk mindent, mint a pestiek. De hát ugye elegáns dolog valahogy éreztetni, hogy kettőnk között azért van valami különbség, és természetesen az ő javára. Aztán X még hozzáteszi, hogy már csak azért is sértő számára az ilyesmi, mert munkájából fakadóan hetente legalább kétszer fel kell utaznia Pestre. arról nem is beszélve, hogy havonta egyszer az egész család elmegy valamelyik pesti színházi előadásra. Amit egyáltalán nem biztos, hogy pesti kollégája is megtesz. Y története más, de bizonyos ponton mégis hasonló X esetéhez. Az ő kollégája nem került fel Pestre. csupán a vállalati hierarchiában lépett egyet följebb. Kapcsolatuk mégis meglazult, holott korábban nem csupán kollégák, hanem igen jó barátok is voltak. Az történt ugyanis, hogy a kolléga feljebb lépése után akármilyen vállalati ügy került szóba, Y állandóan le lett torkollva azzal. hogy „te csak, ugye, egy bizonyos szinten . látod a dolgokat, de magasabb szintről nézve már egészen más a helyzet”. Y egy darabig elviselte a kettőjük közötti szintkülönbség emlegetését, de a végén kifakadt, hogy őt ne nézze senki hülyének, és olyan barátot keresett akivel azonos szintről szemlélhetik az eseményeket. S , hogy a történtekből a hölgyéket se hagyjuk ki. elevenítsük fel Z-né esetét is. Z-né igen jó barátságban volt K-néval. Éveken át minden gondjukat, örömüket megbeszélték egymással, de nem csupán ők, hanem a férjek is igen jól kijöttek egymással, K-nét, aki pedagógus, idővel kinevezték igazgatóhelyettesnek. Z-né szerint teljesen indokoltan, mert barátnőjét igen ügyes, értelmes asszonynak tartotta. Egy idő óta azonban a két régi barátnő már nem jár egymáshoz. K-né ugyanis bejárónőt fogadott, mondván Z-nénak. hogy a takarítás. vasalás és egyáltalán a házimunka elvonja a magasabb rendű szellemi tevékenységtől. A történeteket elemezgetve felmerülhet a kérdés: baj az. hogy egy mérnök Budapestre került. Baj az. hogy valakit, illetve valakiket kineveznek? És miért fáj Z-nénak, ihogy K-né bejárónőt fogad ? Nos az esetekben szereplők nem azért sértődtek meg, hogy valaki vidékiből pestivé vált, nem azért, mert Y_t. kinevezték, és ahhoz is mindenkinek joga van. hogy bejárónőt fogadjon. A sértődés oka csupán az volt minden esetben,1 hogy a viszonylatok megváltozása következtében az esetek szereplői azt éreztették a másikkal, hogy ők különbek lettek. Ami persze csak első pillantásra tűnhet igaznak, ha egyáltalán tűnhet. Mert azért. hogy valaki Pestre költözik, még nem válik műveltebbé, nem biztos, hogy a munkáját jobban végzi. Mint ahogy az előléptetés sem feltétlenül jelenti azt, hogy azáltal valaki jobban belelát a dolgokba, hathatósabb munkát végez. De, ha mégis, akkor sincs joga ahhoz. hogy mások munkáját alacsonyabb rendűnek, értéktelenebbnek tartsa. Az említett esetek is, jól példázzák azonban, hogy sokan hajlamosak arra, hogy a viszonylatok változása következtében felrúgjanak régi barátságokat. másokat önérzetükben megsértsenek, magukat értékesebbnek tüntessék fel. Értelmetlenül. Kaposi Levente MmsmGl 1979, március 31., szerda
