Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
r Az üdültetés nehéz munka Nem hiszem, hogy mindenki elégedett mosollyal olvasta volna el a címet. Üdültetés? Kérdezhetik magukban úgy, mint aki a véleményét még kérdésformában is ki tudja fejezni. Mert — szó, ami szó — a beutalókkal kapcsolatban nagyon sokfélé véleményt lehet hallani. Vannak törzsvendégek, akiket már régi ismerősként üdvözölnek a kedvelt üdülőben. És vannak emberek, akik sehogy sem tudnak hozzájutni egy beutalóhoz. Ugyanakkor vannak beutalók, amelyeket felhasználatlanul küldenek vissza az üzemekből. Ennyiből is kitetszik talán, hogy az üdültetés nem mindenkinek két hét gondtalan boldogságot jelent. Hát még azoknak, akik az üdülőkben dolgoznak! Csak a mátrai igazgatóságnál Ez is vállalat, üdültetési vállalat. Székhelye Mátraháza és a területe eléggé kiterjedt, bár sokkal kisebb már, mint akár néhány évvel ezelőtt. De még így is hozzátartozik olyan üdülő is, amely tőlünk több me- gyényi távolságra található. Tavaly az igazgatóság területén több mint 56 ezer beutaltat láttak vendégül. Egy jókora város lakossága sem szokott több lenni. Az összehasonlítás talán arra alkalmas, hogy az igazgatóság dolgozóinak feladatát érzékeltessük vele. Gondoljuk el: ötvenhatezer ember, pontosan annyiféle ízlés, felfogás, vélemény. Lehet-e mindenkinek mindig a kedvére tenni? Szabad-e arra törekedni, hogy minden kívánságot kielégítsenek az üdülőkben dolgozók? Azt mondják a régi szakemberek, hogy valaha elég volt, ha a beutalt jól evett, jól aludt. A két hétben más nem is igen érdekelte. Ma már... ? Olykor az üdülő külső képe, berendezése egy kicsit már szegényesebb, mint az otthoni lakásé. Nem kápráztatja el a beutaltakat A program pedig? Kultúros legyen a talpán, aki közmegelégedettséget vív ki magának. Mégis, az igazgatóság minden dolgozója csak egy célt lát maga előtt: elérni, hogy a beutaltak jó érzésekkel távozzanak a két hét elteltével. Mert így tudják csak munkaerejüket felfrissíteni, önmagukat megújítani, ami nem is titkolt célja a szak- szervezeti üdültetésnek. Így lesz a csupán szórakozásnak vélt időtöltésből politikai árnyaltságú feladat. Méghozzá: évente több mint 56 ezer esetben, de január 1-től éppen december 31-ig bezárólag. A brigádokon is múlik Miután megállapítottuk, hogy az üdültetés vállalati keretek között folyik, nem lepődhetünk meg azon, hogy a szervezeti felépítés lényegében azonos az üzemek rendszerével. Itt is van egyszemélyi felelősség, de van üzemi demokrácia is és a szocialista brigádok munkaversenye sem hiányzik. Ezek a demokratikus fórumok alkalmat adnak itt is arra, hogy véleményüket elmondhassák a vezetők is, de a beosztottak is. Arra is megfelelő keretet biztosítanak, hogy az elismerés és az elmarasztalás mértékét is a szükséges módon fogalmazzák meg. Erre valók a munkahelyi tanácskozások. Azt vallja az igazgatóság, hogy még rengeteg lehetőség van kiaknázatlanul a szocialista brigádok tevékenységében. Ehhez azonban az is kell; hogy meghatározott feladatokhoz kérjék az üdülők vezetői a brigádok segítségét. .Van min javítani még, akár az anyagokkal való takarékosságra gondolnak, akár a törések meglévő nagy számának csökkentésére, ahogy az eltűnt eszközök viszonylag magas értéke is cselekvésre ösztönözheti a szocialista címért vetélkedő kis közösségek tagjait, de az olyan jó módszerek elterjesztésének segítése is, mint amilyen a folyamatos étkeztetés vagy az úgynevezett svéd asztal, ami nem más, mint a fogadásszerűen végzett tálalás. Csak a brigádnapló ne lenne! Hányán sóhajtanak fel így? Már az a gyanú is kezd elterjedni, hogy a jó értékeléshez elég csak a szép kiállítású, sűrű bejegyzésekkel megtömött napló. Erre jelentette ki az igazgatóság, hogy a szükséges adminisztrációt nem lehet elhagyni, de a munka tartalma a lényeg. Azi értékeléskor erre figyelnek. Amikor nem kell spórolni Van olyan munkahely mifelénk, ahol az't hangoztatják, a felettes szervek, hogy a munkabér forintjaival ne tessék már olyan nagyon spórolni. Azért van a bérekre szánt pénz, hogy azt oda kell adni a dolgozóknak. Lássanak csodát: ilyen gondja van a mátraházi üdültetési igazgatóságnak. Valósággal veszekednek a főkönyvelőkkel, hogy ne őrizgessék „jobb időkre” a bérek forintjait. Ugyanis az üdülőkben bértömeggazdálkodás folyik. Ami azt jelenti, hogy a meghatározott munkákra meghatározott mennyiségű forint áll a rendelkezésükre, és ezt fillér híján felhasználhatják, még akkor is, ha a korábbi tizenöt helyett csak tizenkét ember végezte el azt a bizonyos munkát. Nagyon igazságos bérezési módszer ez, mert arra az elvre épül, hogy aki többet és hosszasabba» tevékenykedik a közösség érdekében, annak a jövedelme is magasabb legyen, mint amilyen az átlag. Az sem mindegy, hogy á bérek forintjait mikor osztják szét: mindjárt az év elején vagy várnak vele? Jó-jó, mondják a főkönyvelők, de mi lesz akkor, ha néhány embernek megugrik a jövedelme? Mit szólnak hozzá a többiek? Már az is nehézséget okoz, hogy egyikmásik kultúrosnak a hó végén ugyancsak felszökik a jövedelme. Uram bocsá’ — talán még az üdülő vezetője sem vág zsebre annyi pénzt, mint ő. Micsoda dolog ez? Pedig nagyon egyszerű. Ezt mondják általában úgy, hogy differenciált bérezés. Ami talán kicsit még szokatlan a nagy egyenlősdi után, de az egyetlen igazságos megoldás, ha az alapja a munkával elért teljesítmények különbözősége. Igen, olykor nehéz az elvhez igazítani a gyakorlatot. Dönteni sem könnyű Jó annak, akinek a munkahelye egy szép helyen fekvő SZOT-üdülő. Egész évben élvezheti a jó levegőt, a csodálatos kilátást, a csendet és minden más mesés dolgot. Még a lakásért, az étkezésért is csak filléreket kell fizetnie. Az ilyen ember megfogta az isten lábát. Ez a látszat. A valóság pedig, hogy mindig létszámhiánynyal küszködnek az üdülők. Sok a jövő-menő munkavállaló is. Mert lehet az a csodálatos Galyatető is, de az mégiscsak majdnem harminc kilométerre van Gyöngyöstől. A busz pedig... Aki ott dolgozik, az valóban távol él sok mindentől. Szép környezetben, valóban civilizált körülmények között, de majdnem úgy, mint egy kis szigeten. Csoda-e, ha olykor feszült a légkör, érzékenyebbek az emberek, és az állandó „készenlét”, a mindig kötelező udvariasság és jó modor esetleg szétpattantja ezt a csillogó üveggömböt. Ilyenkor kell a vezetőnek helyére tenni a dolgokat. Nem kellemes feladat és az összezártság ténye még csak tovább fokozza ezt a nagyon nem szeretem kötelezettséget. Legjobb volna elfeledkezni az egészről. Tolják is az intézkedést napról napra odébb, amíg egyszer csak elfogy valakinek a türelme. Legtöbbször az igazgatóságé. Az eltelt hetek pedig ilyenkor már nem segítik, hanem nehezítik a körülmények tisztázását, a megközelítő igazság feltárását. A tüske bennemaradt az élő húsban. Ezért hangoztatja a mátraházi igazgatóság, hogy a döntéseket nem szabad halogatni, bár elkapkodni sem. A kiegyensúlyozott munkahelyi légkör ettől is függ. Mind közönségesen: azt a bizonyos kolompot ráznia kell annak, akinek a nyakába akasztották. Itt is a hatékonyság Lehet, hogy egy kicsit sötétnek teszik a kép, aminek vázlatát most felnagyoltuk. Pedig a valóság a szép eredményeket is számon tartja. Nem egy kiváló üdülő cím bizonyítja, hogy a mátraházi igazgatósághoz tartozó dolgozók jó munkát végeztek, arra törekszenek most is. De hát a hatékonyság itt is kötelező. Ami tegnap még elég volt, az mára már kevésnek bizonyul. Ahhoz pedig, hogy a beutaltak valóban jókedvvel, megelégedetten menjenek vissza a munkahelyeikre a két hét elmúltával, az kell, hogy a feladatokra összpontosítsunk. Ezt tettük most is. Az üdültetés valóban nehéz munka, de hogy lehet azt is eredményesen végezni, azt a saját bőrén tapasztalta tavaly is az a több mint félszázezer ember, akinek, kellemes emlékei között ilyen nevek bukkantak fel, mint Mátraháza, Párád, Galyatető, Mátrafüred vagy Szilvásvárad, Lillafüred, valamin Dubicsány és Hollóháza. Az ő nevükben is szóltunk. G. Molnár Ferenc A szövetkezetek szocialista vonásai MA MÁR EGYRE többen és egyre gyakrabban hangsúlyozzák a szövetkezetek szerepét, sokoldalú tevékenységük jelentőségét a szocializmus építésében. Ritka már az olyan vélemény, mely a szövetkezeteket valamiféle másodrangú gazdálkodási egységeknek tekintené az állami vállalatok mellett. A XI. pártkongresszus határozatai, a kongresszus óta eltelt időszak tapasztalatai, a Központi Bizottság állás- foglalásai egyértelmű helyzetet teremtettek, újra megerősítették, hogy a szövetkezeti tulajdon is egyenrangú szocialista tulajdon. A mi szövetkezeteink szocialista társadalmi és gazdasági viszonyok között tevékenykednek. A szocialista állam szabályozza működésük és gazdálkodásuk feltételeit. Ebből eleve következik az, hogy a szövetkezeteink szocialista jellegűek. Abban viszont már sok körülmény közrejátszhat, hogy a szövetkezetek szocialista vonásai mennyire erősek, tevékenységükben a szocialista elvek milyen mértékben érvényesülnek. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom hazánkban viszonylag rövid múltra tekint vissza. A tsz- ek tömeges megalakulásától mindössze 17—18 esztendő telt el. Mégis azt láthatjuk, hogy a közös gazdaságokban, az új körülmények között a különféle múltú és gondolkodású parasztemberek hamar egymásra találtak. A közös munka, a szocialista elosztás és a demokrácia elveinek tényleges érvényesülése révén az új életforma tevékeny részesei lehettek. A társadalmi megítélés alapján a végzett munka a közösségi magatartás vált. TÖMÖREN és kifejezően foglalja össze a bekövetkezett lényeges változásokat a XI. pártkongresszus határozata: „Nagy utat tett meg a munkásosztály szövetségese, a szövetkezeti parasztság. Munka- és életkörülményeiben, szemléletében közeledik a munkásokéhoz, termelési és közéleti tevékenységével a szocializmus építésének aktív részese. Az elmúlt években tovább erősödött érzés és gondolatvilágában a közös tulajdonosi és gazdálkodási jelfogás. Emelkedett a mezőgazdasági dolgozók műveltsége, képzettsége, politikai tudatossága, s ezeket a jövőben is fejleszteni kelt. Erősítsük tovább a termelőszövetkezetek szocialista vonásait, fokozzuk a tagok közéleti aktivitását.” Mindebből következik, hogy az eddigi úton kell haladnunk tovább. A gyakorlatban bevált szövetkezetpolitikát kell ezután is érvényre juttatni, ahogyan azt a Központi Bizottság 1978. évi márciusi határozata szintén kimondotta. Ez vonatkozik a tsz-ek szocialista vonásainak a megítélésére és erősítésére is. Magától értetődő, hogy a szövetkezeti tulajdonnak, mint kollektív, szocialista típusú tulajdonformának a térhódítása a tsz-ekben egyben erősíti, azok szocialista jellegét is. Már pedig várható, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően a következő években is egyre több föld kerül önkéntes — nem kampányszerű — felajánlások révén a szövetkezetek tulajdonába. Az a korosztály ugyanis, amely földdel lépett be, egyre inkább kiöregszik. A szövetkezeti tulajdonba viszont nemcsak a földek, hanem az épületek, gépek, öntözőberendezések stb. is beletartoznak és ezek is növelik a tsz-ek közös, fel nem osztható alapját. Termelőszövetkezeteinkben hatékonyan érvényesül a munka szerinti elosztás szocialista elve is. Köztudott, hogy szövetkezeteink azért szilárdultak meg viszonylag hamar és jórészt azért gazdálkodnak sikeresen, mert igazságos, ösztönző jövedelemelosztási formákat alakítottak ki. Ma is sokféle munkadíjazási, premizálási módszer érvényesül a tsz-ekben. Ezek lénjjege és célja az, hogy minél inkább megteremtsék a tagok közvetlen anyagi érdekeltségét a végzett munkában és annak eredményében. Ezek továbbfejlesztése, finomítása állandó feladat. Nagy figyelmet érdemelnek a kezdeményezésre ösztönző önelszámoló módszerek. EZT A FEJLŐDÉSI folyamatot — a szocialista elosztási elv teljesebb érvényesülését — tapasztalataink szerint nem zavarja a földjáradék fizetése. Különben is a szövetkezeti földtulajdon gyarapodásával arányosan a földjáradék összege évről évre csökken és már ma sem számottevő. A tsz-ek által kifizetett összes munkadíjnak, a részesedésnek általában kevesebb, mint a három százaléka földjáradék. Nagyon lényeges a háztáji gazdaságok szerepének, jellegének helyes megítélése, hiszen a tsz-tagok jövedelmének tekintélyes része Dinnyések készülődése A tavasz beköszöntésével elkezdődött a dinnyések tevékenysége Is a földeken. Jó/.‘ László és családja a fóliasátor alatt készíti elő a leendő palánták melegágyát gyeptég Iákból. A palántákat május 8-ig „dédelgetik” a fólia alatt aztán mintegy hetven hektá ros területen ültetik majd szét. (Fotó: Perl Márton) ma is a háztájiból származik.1 A gyakorlatban tapasztalhatjuk, hogy a háztájit egyre több kötelék kapcsolja a közös gazdálkodáshoz, azzal egyre inkább szerves egységet alkot. Ezek a háztáji gazdaságok - tehát nem gyöngítik a tsz- ek szocialista jellegét, sőt, segítségükkel lehetővé válik a helyi adottságok teljesebb hasznosítása a tagok, az egész társadalom, a szocializmus építésé javára. Termelőszövetkezteink egyik igen lényeges szocialista vonása, hogy demokratikus ön- kormányzat alapján működnek. A tsz-tagok titkos szavazással maguk választják vezetőiket, döntenek a közös gazdálkodás legfontosabb kérdéseiben, a választott ellenőrző bizottság csak a közgyűlésnek felelős. Az utóbbi évtizedben a tsz-ek általában jól éltek növekvő gazdálkodási és pénzügyi önállóságukkal is. Nagymérvű kezdeményezőkészségről és rugalmasságról tettek tanúságot, jól alkalmazkodtak a gazdasági szabályozókhoz, a központi célkitűzésekhez. A szocialista vonás erősí- sítése megköveteli a tsz-ekben az önkormányzat erősítését, a demokratikus elvek még teljesebb érvényesülő, sét. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a szövetkezeti demokrácia érvényesülésére, a küldöttgyűlések tevékenységére, a munkahelyi közösségek szerepének növelésére az egyesült, megnövekedett termelőszövetkezetekben. Téves az az elképzelés, mely szerint minél nagyobb egy termelőszövetkezet, annál erősebbek a szocialista vonásai. A gyakorlat, az utóbbi években szerzett tapasztalataink épp azt bizonyítják, hogy ahol nagyobbak az üzemméretek, ott fokozott figyelmet, több energiát kell fordítani az emberi kapcsolatok megfelelő alakítására, a közösségi élet formálására, a demokratizmus érvényesülésére. Államunk alaptörvénye, az alkotmány szerint „a szövetkezetek a szocialista társadalmi rend részei, a szocialista állam társadalmi és gazdasági céljaival összhangban szolgálják tagságik érdekeit.” A szocialista vonás erősítése éppen ezért feltétlenül megkívánja a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdek összhangjának megteremtését. Megfelelő gazdasági ösztönzéssel, a szabályozórendszer körültekintő formálásával el lehet érni, hogy a tsz-ek érzékeljék és kielégítsék a népgazdasági igényeket. A mi eltelt évtizedünk jó példa erre. Szocialista követelmény-' nek tekintjük, hogy a szö- vetekezetek törődjenek tagjaik boldogulásával, művelődésével, emberi fejlődésével. Legtöbb szövetkezetünk ennek eleget is tesz. Sok viszont még a kiaknázatlan lehetőség a szocialista brigádok tevékenységében. Ezek a kisebb közösségek a munkában, az emberi fejlődésben, a művelődésben egyaránt hatalmas erőt képviselnek. A TERMELÉS korszerűsödése, az iparszerű módszerek térhódítása, a munkaköri specializálódás ösztöpzi az embereket az előrelépésre, ismereteik gyarapítására, így fokozatosan változik az emberek gondolkodásmódja, korszerűsödik életszemléletük. A szocialista öntudat-- bán megerősödött ember pedig már többet tud és hajlandó tenni a szövetkezetért, a gyorsabb társadalmi, gazdasági haladásért. Tóth Benedek MiiwsönGí 1979. március 18., vasára» 4
