Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
Kevesebb energiával- többet! Már két hónap óta lakhatnának benne. (Fotó: Perl Márton) Nem a bőség zavara Miért üres 235 új lakás Egerben? Üröm az örömben Napjaink gondja az energiaválság, amely hazánkban is mind jobban int a takarékosságra. Az, hogy természeti kincsekben kevésbé bővelkedő országunkban tavaly például szénből már 500 ezer, gáz- és tüzelőolajból pedig 240 ezer tonnával volt nagyobb a felhasz-> nálás, mint terveztük, meglehetősen pazarló gazdálkodásra vall, s a mindennapi feladatok előterébe állítja a , helyzet sokoldalú elemzését, különösen pedig a határo- , zott cselekvést. Az eddigi felismerések, álláspontok alapján is nyilvánvaló, hogy energiafo- gyasztásunkban megengedhetetlen már a tavalyi 6,2 százalékos évi növekedési ütem, I különféle intézkedések ered- I ményeként az idén el kell érni, hogy az emelkedés ne ' haladja túl a lényegesen sze- ;f rényebb 3,5 százalékot. S természetesen a jövőben is j' hasonló törekvésekre van szükség. így a népgazdasági í elképzelések 1980-ban 3,2; a hatodik és hetedik ötéves 1 terv időszakában pedig mindössze három százalékos emelkedéssel számolnak. Lehetőségeink ismeretében I ' ugyanis ez látszik reálisnak. leginkább megvalósíthatónak. ! "Amikor ilyenekről beszélünk — mint például a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Egri Csoportjának minap tartott előadássorozatán is hangsúlyozták —, persze szó sincs a gazdaság fejlődésének valamiféle erőszakos visszaszorításáról. Csupán arról van szó, hogy ! az eddiginél ésszerűbben : kell beosztanunk ami van, | ami rendelkezésünkre áll \ majd a következő esztendők- ! ben. Erre figyelmeztetnek, s i erre ösztönöznek az energia- j racionalizálási koncepciók is, í amelyek az ország 45 kiemelt | nagy vállalatánál előírják az I ilyen irányú tervek elkészí- ! tését az idei és a jövő évre, illetve' középtávra, az 1980. és 85 közötti esztendőkre. S természetesen elvárják, hogy a kisebbek, más szervezetek í se hagyják figyelmen kívül 1 gondjainkat. A racionalizálással összefüggő törekvéseket, beruházásokat — értékelhető; elfogadható pályázatok alapján — jelentős állami támogatással segítik, hogy céljukhoz érjenek: felerész- | ben megtérítik. S ezt feltét- I lenül érdemes mindenütt I mérlegelni! Hol kezdődik, hol kezdődhet a takarékosság? Nos, hogy a villamosenergiánál —, s az idézett előadássorozaton is elhangzottaknál — maradjunk: mindenekelőtt az erőművekben. í Ne menjünk messzire, néz- i zük csak a megyebeli Gaga- f rin Hőerőmű Vállalatot. Szó- | val, már itt hozzá kell fog- | ni ahhoz a bizonyos cselek- ’ véshez. Mert cseppet sem mindegy, hogy az energia- hordozókat, a visontai lignitet, s a Visontára szállított 'Olajat, barnaszenet milyen mennyiségben, hogyan tüzeljük el. Rendkívül fontos a kazánokba kerülő tüzelőanyag egyenletes, vagy megközelítően azonos összetétele, különben lehetetlen legkedvezőbb felhasználásuk, s alaposan megsínylik a berendezések is. Szerencsére úgy néz ki, hogy sikerült máris eltalálni az üzemben a legmegfelelőbb arányokat, amihez jelentősen hozzájárult a külfejtés jobb munkája, az erőmű és a bánya eredményesebb együttműködése. Lényeges ez hiszen, mint számolgatták: az erőműben a hatásfok minden egyes százalékának javítása kereken 12 millió forintot jelent — ami bizony szép summa! További fontos feladat az ! érőműi állóeszköz-fenntartás legnagyobb körültekintéssel, legnagyobb gonddal történő végzése — ami, mint a 200 megawattos blokk rekonstrukciója mutatja: kellő ösz- szefogással, akarattal szintén lehetséges — másrészt pedig a célszerű, okos és következetes műszaki fejlesztés. j örvendetes, hogy vannak ‘ Jó példák Visontán, de kogodni ebbe. További új elképzeléseken, megoldásokon törik a fejüket a műszakiak és munkások egyaránt, s ez a törekvés minden bizonnyal ismét sikerre] jár. A termelő buzgólkodása azonban önmagában — a legnagyobb lelkesedés mellett is — kevés.Mindenképpen társulnia kell ebben az igyekezetben a szolgáltatónak, az elosztónak, „szűkebb hazánkban” nevezetesen: az ÉMÁSZ-nak is. Mit csinál, mit tehet az ' ÉMÁSZ? Legelőször is biztosítja a termelt villamos energia továbbjutását, felhasználását, amiben egyébként megyénkben az országosnál is kedvezőbb helyzetet teremtett. S valószínűleg ez az oka annak, hogy a lehetőségeket alaposan ki is használják a fogyasztók. Legalábbis erre vall, hogy a hazánkban átlagos hat—hét helyett Hevesben 9,40—10 százalékkal nőtt a villamosenergia-felhaszná- lás az elmúlt években. Az ÉMÁSZ ugyanis távméréssel, távjelzéssel, vagy éppen . a helyszínen ezt is figyeli, ellenőrzi. Másodsorban ez határozza meg a szerepét. Ez utóbbi szerepkörében reprezentatív jelleggel — egyebek között — tíz közepes ipari fogyasztót külön is szemmel tartott Heves megyében az elmúlt négy esztendőben. S tapasztalatai nem éppen pozitívak. Kiderült, hogy a fogyasztók hatvan százaléka a szerződésben lekötött teljesítményt egy, vagy több éven keresztül rendszeresen túllépte, ami helyenként 400—500 ezer forintos felárat jelentett részükről. Ugyanekkor mások a szükségesnél nagyobb meny- nyiségben lekötött teljesítmény miatt fizettek feleslegesen. Az ÉMÁSZ meglepő tapasztalata, hogy a teljesítménydíjas fogyasztók mindössze két százaléka tett intézkedést a csúesideji villa- mosenergia-vételezés csökkentésére, míg 71-en növelték felhasználásukat ebben az esti időszakban is. S nem kevésbé elgondolkodtató az az észrevétel is, miszerint a mezőgazdaságban érezhető fejlődéstől meglehetősen messze elmarad az energia- gazdálkodás, aminek következtében például az ipari üzemekben kilowattóránként fizetett 0,70—1,50 forint heÄZ MEGYÉNK EGYIK alapszervezetében történt az eset: a párttaggyűlés felvett egy fiatalembert párttagnak. Alig egy év múltán az illető kijelentette, hogy nem kíván többé a párt soraiban tevékenykedni, mert egyéb jellegű elfoglaltságai nem teszik lehetővé számára, hogy pártcsoportülésre, taggyűlésre járjon, s pártmegbízatásának sem tud eleget tenni. Ilyen esetek nagyon ritkán fordulnak elő, mégis az ügy kapcsán nem csupán az illető, hanem az ajánlók felelősségének kérdése is felvetődött. Nem véletlenül, hiszen az említett példa arról is tanúskodott, hogy nem csupán a fiatalember lépett be meggondolatlanul a pártba, hanem az ajánlók is csupán aláírták a belépési nyilatkozatot, s nem elemezték, hogy a fiatalember valóban alkalmas-e a tagságra, nem fordítottak rá kellő figyelmet sem a belépés előtt, sem a belépés után. Holott mindezt meg kellett volna tenni, mert az ajánlók személy szerint is felelősek azért, hogy valóban csak az arra legalkalmasabbak gyarapítsák a párt sorait, de azért is felelősek, hogy az újdonsült párttagnak — különösen az első hónapokban — segítsenek beilleszkedni az alapszervelyett jó néhány helyen 4—6 forintos egységárat is fizetnek (?!) , Feltétlenül adott néhány „élcáí” az ÉMÁSZ napjaink feladataihoz. S kiegészítheti ezeket egy olyan példával is, amelynek méltatlanul egyenesen a szenvedő alanya lett. Bélapátfalván történt, hogy a szolgá’tatótól kért hálózat a kívánt időre elkészült, ám aiz üzembe helyezéséről szó sem lehetett, mivel egyszerűen nem volt fogyasztás. Így fordulhatott elő, hogy baj lett az íSh amikor egyáltalán nem használtak áramot. Az igénybe nem vett vezetékért ugyanis a bank az ÉMÁSZ-saal szigorúan megfizettette az 1,1 millió forintos beruházási járulékot ... Ami szintén nem volt éppen takarékosságnak nevezhető. Miként az sem, amely - például a Fi- nomszerelvénygyárral fordult elő az idén. Az importcsökkentés miatt januárban elrendelt villamosenergia- korlátozásba, a kijelöléstől ellentétben, váratlanul , bevonták a Bervát is. A nem számított áramszünet így va^- lami 1,5 millió forintos termelési kiesést jelentett aznap, a gépeken bekövetkezett szerszám törés, s egyéb hiba miatti kár pedig elérte a százezres nagyságrendet. Ott, abban a gyárban, ahol egyébként évek óta megkülönböztetett felelősséggel iparkodnak spórolni a villanyárammal is. Ami különben fölöttébb kívánatos, hiszen — ahogyan Heves megyében is mutatkozik — az említett többletfogyasztásiban igen feltűnő a háztartások energiafelhasználásának, különösen termikus célú emelkedése. Ez utóbbiakban további fontos tennivaló is megfogalmazódik.' Az egyik, hogy a Fi nomszerelvénygy árhoz hasonlóan más energiafelhasználó cikkeket készítő vállalatok, üzemek is törekedjenek termékeik olyan fejlesztésére, amely a fogyasztóknál megtakarításokhoz vezethet. Másrészt pedig a fogyasztók, kisfogyasztók is jobban gondolják meg a jövőben, hogy a gázt, a fűtőolajat, a szenet, vagy éppen a fát hogyan hasznosítsák. S kevesebb energiával is — többre jutunk! Gyóni Gyula ajánlók zeti, a pártcsoportmunkába. És segíteni kell abban is, hogy pártmegbízatásának eleget tudjon tenni. Megyénk alapszervezeteiben különösebb gond nincs, ami az ajánlók felelősségét, felelősségvállalását illeti. Döntő többségben mind a pártba belépők, mind az ajánlók igen nagy fontosságot tulajdonítanak a pártépítő munkának. Az alap-, szervezetek körültekintően és megfontoltan mérlegelik, hogy a következő időszakban kikből válhatnak párttagok, s az idősebb kommunisták nagy segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a jelöltekkel állandóan törődjön az alapszervezet, elméletileg felkészítse őket, s olyan megbízatásokat adjon számukra, amely elmélyíti mozgalmi tapasztalataikat. És nagyon helyesen, nem csupán arra ügyelnek, hogy az illetők jól dolgozzanak, eleget tegyenek társadalmi megbízatásuknak, hanem arra. is, hogy a munkaidőn túl is bekapcsolódjanak a közéletbe, s otthoni magatartásuk is megfeleljen a párt erkölcsi normáinak. A SZÁMTALAN jó példa mellett azonban az is előfordul. az ajánlás nem a több éves együtt töltött munkát, az illető közösségi és egyéni magatartását veszi fiHa hiszik, ha nem: több mint két hónapja áll már árván és üresen 235 új lakás az egri Csebokszári-lakótele- pen! Netán nincs rá vevő, — a lakások egy része OTP-be- ruházásban épült — vagy a bérbevevők, a lakásigénylők hiányoznának? Természetesen szó sincs egyikről sem, és a jelenlegi lakásviszonyok között még viccnek is rossz az effajta bőségzavar. A leendő lakók többsége ugyanis naponta járja körbe az épületeket, s érdeklődik a pártnál, a tanácsnál, a KISZ- nél, a szakszervezetnél a kulcsátadás, a beköltözés időpontjáról. Örömükbe jócskán jut tehát az ürömből, hiszen az ígéret úgy hangzott, hogy 1978. decemberének vége felé, vagy legkésőbb 1979. január első napjaiban beköltözhetnek majd az egyébként valóban szép, korszerű lakásokba. A 235 új lakás azonban most is üres. A régóta várt és korántsem kis eseményre, vagyis az új lakások honfoglalására még mindig várniuk kell. A miértől, vagyis a gondokról, a nehézségekről elsőként Boldis Páltól, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettesétől kértünk információt. — Ha jól tudjuk, a lakások műszaki átadás-átvétele még 1978. december közepén megtörtént. Miért nem került sor azóta sem a kulcsátadásra? — Mi a tervezett határidőre építettük meg a szó- banforgó lakásokat, s a műszaki átadás után azonnal hozzáláttunk volna az akkor még mindössze néhány napos munkát igénylő hiánypótlások elvégzéséhez is. — És mi akadályozta meg gyelembe, hanem csak „rögtönzés”, két-három perc alatt születik meg. És általában az ilyen esetek kapcsán fordul elő az, hogy a tagfelvétel után az ajánló, vagy az ajánlók magukra hagyják az újdonsült párttagot, mondván: „majd belejön idővel”. S ugyancsak az ilyen esetek kapcsán vetődik fel olyan probléma, hogy bizonyos idő eltelte után kiderül a párttagról hogy sok erénye mellett olyan hibái is akadnak, amelyek kijavítására még időt kellett volna hagyni. S nem csupán az egyéni ajánlók ajánlásai formálisak olykor, hanem néha még a KISZ-alapszervezetek sem mérlegelik kellőképpen, hogy az illető fiatal valóban megérett-e már a/ párttagságra. De az is a jelenségek sorába tartozik, hogy esetenként a KISZ-alapszervezetek túlzottan magas mércét állítanak a fiatal elé, aki a túl „kemény” kritika hatására elbátortalanodik, elkedvetlenedik. AZ AJÁNLÓK felelőssége természetesen nem csupán akkor merül fel, ha valakit a nem kielégítő mérlegelés alapján javasolnak. hanem akkor is, ha valaki megfelel a párttagság követelményeinek, de az ajánló óvatos, nem meri vállalni a feebben önöket? — Az, hogy az épületeknek nem volt fűtése. — És miért nem volt? — Mert a Közmű- és Mélyépítő Vállalat nem építette meg határidőre a lakásokhoz csatlakozó hőtávvezetékeket. — Hogy még csak véletlenül se értse félre senki: a lakások tehát előbb készültek el, mint a hozzá kapcsolódó hővezeték-rendszer. — Pontosan így történt. Nekünk, mint kivitelezőknek csak a lakások megépítése volt a feladatunk, nem a mi hibánk tehát, hogy az új épületek heteken, hónapokon át fűtés nélkül maradtak. — Van azért egy kis lelkiismereti urdalásunk nekünk is — vette át a szót Rakusz József, a vállalat igazgatója. — Mert igaz ugyan — folytatta az igazgató —, hogy a hőtávvezetéket a Közmű- és Mélyépítő Vállalatnak kellett volna határidőre megépítenie, de tulajdonképpen mi is korábban, akár már áprilisban is figyelmeztethettük volna őket, hogy a lakásokat december közepére elkészítjük. A tanulságokat természetesen mi is levontuk, nem szeretnénk, ha még egyszer hasonló eset történne. A most készülő 115 lakásos épület fűtési rendszerével kapcsolatosan már egyeztettük is közös tennivalóinkat a mélyépítőkkel. — A Közmű- és Mélyépítő Vállalat mivel magyarázza bizonyítványát? — kérdeztük újra a műszaki igazgató- helyettest. — Egyebek között rossz anyagellátással, munkaerő- hiánnyal és az idei tél is jóval hidegebb volt, mint a korábbi. Biztos, hogy sok mindenben nekik is igazuk van, vagy igazuk lehet, de • lelősséget. Szintén megyénk egyik alapszervezetében fordult elő, hogy az egyik jelentkezőnek három évig kellett várni a felvételre, mert mind az ajánlók, mind az alapszervezet vezetősége túlságosan óvatos volt, és sem azt nem mondták, hogy az illető alkalmas, de azt sem, hogy alkalmatlan. Az esethez még hozzátartozik, hogy a jelentkező kiválóan végezte munkáját, több társadalmi megbízatásnak is eredményesen tett eleget, de szüleinek múltjában volt valami kifogásolható, amiről később kiderült, hogy mégsem kifogásolható. Akkor, amikor alaposan végére jártak az ügynek. Pedig sem a megalapoz zatlan, formális, sem pedig a túlzottan óvatoskodó, aggályoskodó ajánlások nem segítik kellően a pártépítő munkát. Hiszen esetenként gondot jelentenek mind az alapszervezeteknek, mind a felsőbb pártszerveknek, ha a tagfelvétel után derül ki csupán, hogy az illető még nem volt alkalmas a tagságra. De ugyanakkor az sem jó, ha a tagságra alkalmas munkások, fiatalok, alkalmazottak nem. vngv csak sokára kerülnek be a párt soraiba. Kaposi Levente hát ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a lakások elkészültek, fűteni viszont nem lelhetett. — Ma már van fűtés az épületekben? — Van, mi pedig javában végezzük a fűtés hiánya miatt elmaradt hiánypótlási munkálatokat. Sajnos, a hidegben a szobákban még a tapéta is lefagyott, s igen sok ajtó, ablak is eldeformálódott. — Mikorra várható a hibák kijavítása? — Március 31-ig minden körülmények között elkészülünk. — Valójában mikor kész ma egy beruházás? Akkor, amikor az építők készre jelentik, vagy amikor átvehető, üzembe helyezhető az új létesítmény? A kérdésre Zámbori Ferenctől, az egri városi tanács műszaki osztályának vezetőjétől kértünk választ. — Jogos a kérdés. Sajnos, ma még az ’a gyakorlat, hogy a kész szót először az építőipari szervezetek mondják ki. Így fordulhat aztán elő olyan eset, hogy a kész lakások tulajdonképpen nem is készek, hiszen mint a példa is mutatja, a lakások ugyan megépültek, csak éppen fűteni nem lehet. Ezen a gyakorlaton mindenképpen változtatni szeretnénk Egerben. A város párt- és tanácsi vezetői, valamint az érintett építőipari szervezetek képviselői a közelmúltban egy kooperációs értekezleten vettek részt, amelyen olyan döntést hoztunk, hogy ezentúl a városban csak olyan beruházást fogadunk el műszaki átadás-átvételre, amely néhány napon belül valóban átadható, üzembe helyezhető. — Mire számíthatnak a lakók? Hány napot, hetet kell még várni a 235 családnak a költözködésig? — Amennyiben a beruházásban részt vevő vállalatok maradéktalanul és minden tekintetben eleget tesznek az említett koordinációs megbeszélésen tett ígéreteiknek, akkor a március 31-ét követő napokban valamennyi lakó beköltözhet új otthonába. A tanács részéről ugyanis semmilyen akadálya nincs a lakások mielőbbi átadásának. A hosszú huzavona után a 235 család rövidesen megkezdheti tehát új fészkének kialakítását, berendezését. Az örömükbe kevert ürömről azonban szívesen lemondtak volna. Mint ahogyan abban is teljesen igazuk van, hogy jobban összehangolt, szervezettebb munkával elkerülhető lett volna, hogy két hónapon át üresen álljon a 235 új lakás. A történtek tanulságát tehát korántsem csak a kivitelezőknek, hanem az építkezés bonyolítóinak, s a Közmű- és Mélyépítő Vállalat illetékeseinek is illik mielőbb levonni. Már csak azért is, !mert nálunk a lakásépítés jóval több, sokkal fontosabb egy üzleti vállalkozásnál. Koós József MIS© 1979. március 18., vasárnap -j felelőssége
