Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

I SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK ; Veszélyes Janns-arc A MITOLÓGIÁBÓL ISMERT Janus istennek két : arca volt. A világpolitikában a kétarcúság nem egy- : szer életveszélyes következményekhez vezethet. Ez a ■ régi igazság bizonyosodik be nem utolsósorban az ; amerikai magatartás nyomán most a Távol-Keleten, jj amelynek fejleményeit a szó szoros értelmében ,lé­■ legzetét visszafojtva figyeli az aggódó emberiség.' ■ Még az Egyesült Államok szövetségeseinek sajtó- ! jában is érzékeltettek bizonyos fenntartásokat egy, • legalábbis különös egybeesés miatt: Blumenthal, : amerikai pénzügyminiszter éppen akkor tartózkodik • Pekingben és folytat Teng Hsziao-ping miniszterel- ; nök-helyettessel általa „kitűnőnek és alaposnak” mi- : nősített tárgyalásokat, amikor kínai hadosztályok • dúlják pusztítva-gyilkolva .Vietnam földjét. A tény — sajnos — önmagáért beszél. Ezen : semmit sem változtathat az a groteszk washingtoni bizonyítvány-magyarázat, amely szerint Blumenthal : „igyekszik rávenni Pekinget támadó csapatai vissza­• vonására”. Az ezzel kapcsolatos kínai reagálásban a • Fehér Ház és a State Department pontosan azt : kapta, amire, számíthatott. A kínai fővárosban nem • titkolt iróniával úgy fogalmaztak, hogy „az amerikai ; figyelmeztetés elsősorban belső és nemzetközi pro- : pagandacélokat szolgál”. ! AZ IGAZÁN TRAGIKUS EBBEN a megállapí­■ tásban éppen az, hogy közel jár az igazsághoz. A vi- : lág nem felejti el azt, hogy Teng éppen a vietnami • agresszió előestéjén járt az Egyesült Államokban, : ahol nyíltan deklarálta Kína támadó szándékait, mi- j közben Washington hangsúlyozott ünnepélyességgel • fogadta. Ezért emlékeztet a Pravda szerdai állás- : foglalása arra, hogy egyesek, akik ma a vietnami : lángoknál a pecsenyéjüket szeretnék megsütni, egy- \ szer maguk is effajta tűzvész kárvallottjai lehetnek... Hiába mutat „mérséklő szándékot” az egyik arc, ! miközben ■ a másik „kitűnő és alapos” tárgyalások • során üzleteket köt; miközben London „nem hozza ■ összefüggésbe” a Harrier-repülőgépek kínai eladását : a délkelet-ázsiai helyzettel; miközben éppen most ír- \ tak alá három nagy megállapodást a nyugatnémet i Messerschmidt(I)—Bölkow—Blohm cég és a kínai • * kormány képviselői. AMIKOR AGRESSZIÓ FOLYIK, mindenki tör- 5 ténelmi nagyságrendű felelősséget vállal, aki bármi- \ lyen módon támogatja az agresszort. Harmat Endre Az iráni sah által kinevezett utolsó kormány az uralkodó menekülését mindössze 26 nappal érte túl. Eleven bizonyí­téka ez annak, hoey lényeges társadalmi bázisa nem volt. Az iráni tömegeket egyesítette a szabadulás vágya az ab­szolút monarchia önkényuralmától: ez vezetett Baktiar gyors bukásához. Irán a forradalom útján [ihsmeini „búcsúbssiédö” Ruhollah Khomeini az irá­ni forradalom vezetője, szer­dán a teheráni rádióban megtartotta „búcsúbeszédét”. Az ajatollah ugyanis csü­törtökön! a síiták szent vá­rosába, Gumba utazik, s ott kíván letelepedni. Beszédében Khomeini aja­tollah köszönetét mondott az iráni népnek azért a támo­gatásért, amit a monarchia megdöntéséhez, a forradalom győzelméhez nyújtott. Kü­lönösen kiemelte Teherán lakosságának szerepét ebben a harcban. Khomeini ösz- széfogásra és éberségre szó­lította fel az ország lakos­ságát, mert — mint hangoz­tatta — „még jelentősek a forradalomra leselkedő ve­szélyek”. Az ajatollah síkraszállt az iszlám köztársaság felépítése mellett, rámutatott: nem en­gedik meg egyetlen erőnek sem, hogy eltérítsék az or­szágot erről az útról, bár Khomeini közvetlenül nem utalt a baloldalra, szavait mindem bizonnyal a fedaji- noknak és velük egyre in­kább szövetségre lépő iszlám baloldali mudzsahidoknak cí­mezte, azoknak, akik az el­múlt napokban több ízben követelték a forradalom to­vábbvitelét. Khomeini felszólított „a minden oldalról fenyegető veszélyek elhárítására, a külföldi hatások kiküszöbö­lésére”. Amit közelebbről nem határozott meg. Khomeini időpont említése nélkül, megerősítette, hogy a közeljövőben hépszavazást tartanak az ország jövőbeni államformájáról. rMmmsm 1379. március 1., csütörtök Már a nagy forradalmi fordulat időpontjában előre­látható volt, hogy mindazok a társadalmi és politikai problémák, amelyek az ön­kényuralom elleni harc idő­szakában szükségszerűen háttérbe szorultak’, a győze­lem után újra megjelennek. Hiszen a monarchiát az el­vetélt földreform, az erőlte­tett iparosítás, a polgári és baloldali ellenzékre neheze­dő terror aknázta alá. A megdöntött önkény ural mi rezsim helyébe tehát új po­litikai rendszert kell létre­hozná, ez pedig igen kényes és bonyolult feladat Az első két hétben a mé­lyebben fekvő gazdasági-tár­sadalmi kérdések megköze­lítésére természetesen nem kerülhetett sor. A forradal­mi mozgalom, amelynek szel­lemi vezetője a síita'egyház vezéralakja, Khomeini volt, egyelőre a konszplidálás el­sődleges problémáival volt elfoglalva. Első helyen szerepelt ezek között a kormány létrehozá­sa és helyzetének megszilár­dítása. Ismeretes, hogy Kho­meini Bazargan személyében olyan, 73 esztendős politi­kust nevezett ki miniszterel­nökké, aki sajátos módon egyesíti magában az iszlám elvek iránti hűséget egy racionális és modern tech­nokrata szakértelmével. Khomeini koalíciója Ami Bazargan kormányát illeti, annak összetételét. az jellemzi, hogy a miniszter­elnök-helyettesi posztokat Khonemini személyes bizal­masai. a legfontosabb mi­niszteri tárcákat viszont ■ a po’sán nacionalista i,"07o. ti Front politikusai töltik be. Figyelmeztetés az egész szovjet nép nevében Egyöntetűen támogatja , a Szovjetunió kormányának, a Vietnam ellen indított kínai agresszióról kiadott nyilat­kozatát a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa két házának külügyi bizottsága. . Az ülés elején a nemzeti­ségi tanács külügyi bizott­ságának elnöke, Borisz Po- nomarjov, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának póttag­ja, a központi bizottság tit­kára, külön felhívta a kép­viselők figyelmét arra, hogy Peking barbár, agresszív há­borút indított a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. A szovjet kormáhy a táma­dás megkezdését követően kiadott nyilatkozatában em­lékeztetett arra, hogy Viet­namnak megbízható barátai vannak, s a Szovjetunió tel­jesíti a két ország közötti barátsági és együttműködési szerződésben vállalt kötele­zettségeit. A szovjet kormány figyel­meztetett arra, hogy azok­nak, akik Peking politikáját meghatározzák, addig kell megállniok, amíg nem késő — mondotta Ponomarjov. — Ez a figyelmeztetés az egész szovjet nép nevében hang­zott el, s azt földünk minden békeszerető ereje lelkesen támogatja. Ä jemeni békéért Az Arab Ligához közel ál­ló források szerdán közölték, hogy valószínűleg szomba­ton ül össze az' Észak- és Dél-Jemen határán kirob­bant fegyveres viszály ren­dezését megkísérlő külügymi­niszteri szintű értekezlet. A három miniszterelnök- helyettes között a legfonto­sabbnak tűnik Ibrahim Jaz- di, aki az úgynevezett „for­radalmi ügyek” felelőse. Khomeini másik két bizal­masa, Sabbaraian a hata­lomátvétel szervezeti prob­lémáival, Entezam pedig a tájékoztatási kapcsolatokkal foglalkozik. A miniszterek között a Nemzeti Front há­rom kiemelkedő személyisé­gét találhatjuk meg: Szand- zsabi, a front vezetője kül­ügyminiszter; Foruhar mun­kaügyi miniiszter lett a bel­ügyminisztériumot pedig egy ügyvéd-politikus, Dzsavadi vette át. E pillanatban tehát kor­mányszinten az jpllemzi a helyzetet, hogy/ Khomeini közvetlen környezetének ko­alíciója jött létre a polgári nacionalista vezetőkkél. En­nél baloldalibb erő nem kapott képviseletet a hata­lomban. Az iráni kommunis­tákat illetően Khomeini és más vezetők úgy nyilatkoz­tak, hogy az 1949 óta betil­tott kommunista párt a ké­sőbbiekben kifejthet legális tevékenységet. Azt azonbanl nem titkolták, hogy kor­mányszinten nem hajlandók együttműködni a Tudeh- párttal. Tábornokok kivégzése A kormányhatalom vonat­kozásában az első napok két említésre méltó fejle­ményt hoztak. Az egyik az, hogy gyors és erőteljes in­tézkedések történtek az iráni hadsereg „lefejezésére”. Úgy­nevezett ..iszlám különb;ró- sig” két ízben is tárgyalta e hadsereg vezetőinek, ügyét. Vita a Biztonsági Tanácsban Kína feltétel nélkül, haladéktalanul vonja ki csapatait Vietnamból Bcriinpsr újabb javaslata Enrico Berlinguer, az Oias2 KP főritkára, La Maifa kiie- lölt miniszterelnökkel meg­tartott szerdai, második hi­vatalos konzultációja után újabb javaslattal élt a kor­mányválság megoldására, a rendkívüli választás kiírásá­nak elkerülésére. Abból kiindulva, hogv a kereszténydemokrata * párt (DC) továbbra is elutasítja az OKP bevonását Itália kormányába, és ezzel akadá­lyozza a demokratikus nem­zeti kormány megvalósulását, Berlinguer „széles demokra­tikus bázisra” támaszkodó kormányt javasolt. Közölte: ezen azt érti, hogy a kor­mányban a köztársasági, a kommunista, a szocialista és esetleg a szociáldemokrata párt képviselői, valamint egyéb független baloldali sze­mélyiségek kapnának tárcát, és a kabinet olyan progra­mot dolgozna ki, amely él­vezné a DC külső támogatá­sát is. Berlinguer felszólítot­ta a kereszténydemokratá­kat, hogy komolyan foglal­kozzanak az Olif-* újabb in­dítványával. A Magyar Távirati Iroda Cao Bang tartományban járt tudósítójának a helyi védelmi alakulatok egyik parancsnoka elmondotta, hogy a tartománíy azonos nevű székhelyéért heves harcok folynak, a kínai ag- ressziós csapatok azonban nem tudták elfoglalni a vá­rost. Közben Vietnam-szerte üzemekben, termelőszövet­kezetekben és egyetemeken nagygyűléseket • tartanak; ahol fiatalok kérik frontra küldésüket. A' Nhan Dán, a VKP központi lapja beszá­molója szerint az ország kö­zépső részén levő Giai Lai- Kontum tartományban negy­venezer önkéntes jelentke­zett a frontra. Elítélték és kivégezték a titkosrendőrség, a SAVAK több mint egy évtizedig volt vezetőjét, Nassziri táborno­kot, Nadzsi tábornokot, az iszfaháni helyőrség parancs­nokát, Rahimi tábornokot, aki Teheráni katonai pa­rancsnoka, majd a rendőrség főnöke volt és Koszrodad tá­bornokot, a légideszantcsa- patok parancsnokát. A má­sodik perben még négy tá­bornokot ítéltek halálra es végeztek ki. Tekintve, hogy a szárazföldi hadsereg veze­tőjét, Badrehi tábornokot már korábban saját katonái megölték, a katonai ultrák főnöke, Oveisszi tábornok pedig még ’a forradalom győzelme előtt az Egyesült Államokba menekült — ezt a fordulatot gyorsnak és radikálisnak lehet nyilvání­tani. A cél nyilvánvaló: a kormány magát a hadsereget át akarja venni, de lehetet­lenné akarja tenni egy res- taurációs katonai puccs meg­szervezését. Nehéz konszolidáció Az 0} hatalom elfő kát hatéi .|ik második es a hely­zetet lényegesen bonyolító jelensége a régóta létező két fegyveres gerillaszervezet erőteljesebb fellépése, leg­alábbis Teheránban. A ma­gát „marxista-leninistának” nevező de erőteljes anar­chista és maoista jellegű és elsősorban az egyetemi di­ákságra támaszkodó Fecfej- jin, valamint a síita mozga­lom ultrabal fegyveres szár­nyát alkotó Mudzshid cso­port nem szolgáltatta be fegyvereit. Így jelenleg (min­denekelőtt a fővárosban) a kormánnyal nem teljesen tisztázott kapcsolatban álló két fegyveres ^ csoport is mű­ködik. Feltehető, hogy a kor­mányhatalomnak még né­hány hétre lesz szüksége a konlszolidáció legközvetle­nebb elemi feládatainak vég­rehajtására. Az abszolút mo­narchia helyébe lépő új rendszer mélyebb gazdasági­társadalmi és politikai prob­lémái csak ezután kerülnek majd napirendre. Folytatódnak a harcok Eszak-Vietnamban. Képünkön: vietnami tüzérségi alakulat az egyik Lang Són körnj ‘ki állásban. (Népújság telefotó— MTI—KS) NEW YORK Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának az indokínai hely­zetről kedden folytatódó vi­tájában egyebek között az Angolai Népi Köztársaság, Csehszlovákia, a Laoszi Né­pi Demokratikus Köztársa­ság, a VSZK, és a Szovjet­unió állandó ENSZ-képvise- lője szólalt fel. Ha Van Lau, a Vietnami Szocialista Köztársaság kép­viselője köszönetét fejezte ki mindazon országok kül­dötteinek, amelyek támogat­ják Vietnamot a kínai ag­resszió ellen vívott harcá­ban. Felszólította a Bizton­sági tanácsot, ítélje el az ag­ressziót és érje el a kínai csapatoknak Vietnam terüle­téről való kivonását, kény­szerítse Kínát Vietnam füg­getlenségének, szuverenitá­sának és területi integritásá­nak tiszteletben tartására. ■A Biztonsági Tanácsnak — hangsúlyozta a Szovjetunió képviselője — világosan ál­lást kell foglalnia a kínai agresszió ellen. Csak az ag- resszor csapatainak Vietnam területéről való azonnali ki­vonása állíthatja ’ helyre a békét a délkelet-ázsiai tér­ségben. Bármiféle olyan ha-« tározat vagy felhívás, amely nem ítélt el Kínát és nem követeli csapatainak azon­nali kivonását, az agresszor pozíciójának megszilárdításá­hoz vezethet a már elfog­lalt területeken, mint aho­gyan ez már níemegyszer megtörtént a múltban — rhutatott rá befejezésül Oleg Trojanovszkij. HANOI i Vietnam nem tárgyal mindaddig, amíg kínai csa­patok vannak az ország te­rületén — így foglalható ösz- sze a Nhan Dannak, a Vi­etnami Kommunista -Párt központi lapjának kommen­tárja, amely a Biztonsági Tanács ülését, s a kínai és nyugati propagandakampányt elemzi. „Az egyetlen probléma, amellyel a Biztonsági Ta­nácsnak szembe kell néznie, a reakciós pekingi hatóságok Vietnam elleni, bűnös ag­ressziója. A Biztonsági Ta­nácsnak nagy felelőssége van a béke és a nemzetközi biz­tonság megőrzésében, s ezért nem szabad kudarqot valla­nia a kínai agresszió elítélé­sében, annak követelésében, hogy Kína feltétel nélkül, haladéktalanul vonja ki csa­patait Vietnam területéről”, — írja a Nhan Dán. HANOI, 1 A Vietnam Hangja rádió- állomás szerdai közlése sze­rint az ország északi határ- tartományai közül Lang Sonban és Quang Ninh-ben folynak a leghevesebb har­cok a kínai agressziós csa­patok ellen. A vietnami vé­delmi erők az inváziós csa­patok egy ezredét és két zászlóalját verték szét Lang Són tartományban, több minit 1600 katonát tettek harc­képtelenné. Quang Ninh tar­tományban a helyi erők öt­száz fős veszteséget okoztak a támadóknak. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom