Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-23 / 45. szám
A mmiMMtermnmeM fgargfyalfii Közös program a lakásépítéshez Memcsak fammmmU Karolyi Mihály, de cselekedett is! A kápolnai országos föld- osztási ünnepség megszervezésével úgy tűnt, hogy a magyar parasztság több évszázados álmát váltja valóra Károlyi Mihály, a vörös gróf, akinek osztályostársai az egri sajtóban még az 1918-as polgári demokratikus forradalom előtt így próbálták tekintélyét venni: Ne csak szövegeljen Károlyi Mihály, hanem cselekedjen, osz- sza fel a saját birtokát, ne a másokét. Többé-kevésbé ez volt az értelmük az egymás után megjelenő újságcikkeknek. Sőt a politikai vádaskodásoknak is. És Károlyi Mihály amikor 1918. október 31-én, a polgári demokratikus forradalom győzelmével hatalomra került és az ország első emberévé lett, nem is nagyon tehetett és nem is akart mást tenni, mint megvalósítani az oly sokat hirdetett és megannyiszor ígért földosztást, végrehajtani pártja földreformprogramját, mégpedig nem is a más birtokán, de a sajátján kezdve azt. Mégpedig nem is akármelyik birtokán, de azon a földön, ahol ö is született: a szülőföldjén. A kápolnai földosztás mindenféleképpen nagy esemény volt, ezért 1919. február 23- án, nemcsak azok voltak ott, akik támogatták Károlyi földosztó politikáját, akik hittek abban, hogy jó lesz, ha a föld a paraszt kezébe kerül, de azok is, akik féltették a nagybirtokot,., a sajátjukat. Ott voltak azok a földbirtokosok is, akik arra figyeltek, a maguk között vörös grófnak titulált Károlyi hogyan herdálja el sok semmiért azt a világnagy 38 ezer kát. hold gyönyörű párád:—debrői birtokát. Hát, aki mindezt látni akarta, az Kápolnán megláthatta. Az esős, borús időben, ország-világ színe elek,., szegény Tárná menti parasztok ezreinek, a megyék, városok, járások tisztviselőinek, sok ezer holdas birtokos urak jelenlétében földet osztott Károlyi Mihály. Még az esőcsepegés is elállt, amikor a sok üdvözlés, elöljáró beszéd után az esernyők alól kimagasodva, ő emelkedett szólásra. A mai hármas főút mentén felállított díszemelvényről megrázó szavakkal fordult a jelenlevőkhöz: „A birtokreform alapján, most az a föld, amely egyesek kezén volt, most fel lesz osztva. De értse meg mindenki, hogy nem az a fontos, hogy főidőhöz jussanak, hanem hogy többet termeljenek. Ezzel lehet visszahódítani azt, amit most elraboltak tőlünk. A kis parcellákon is biztosítani kell a belterjes gazdálkodást. Az állam támogatása ehhez nem elegendő, ebben az embereknek kell egymást támogatni. Ha megkapják a földet, szövetkezzenek egymással és egymást támogassák, akkor egy kis darab földön is lehet olyan eredményt elérni, mint a nagybirtokon.” Megszívlelendő beszédében már akkor sokan felfigyeltek arra, hogy Károlyi a földosztást és a földhöz jut- tatottak szövetkezetének, a földművesszövetkezetnek a létrehozását egyként fontosnak mondotta. S amint azt az 1945 utáni magyar társadalom- és gazdaságtörténet bizonyította, Károlyinak 1919- ben igaza volt, a földosztás, földművesszövetkezeti elképzelés megvalósítása helyesnek bizonyult. Ezt érezhették Tárná mente parasztjai is. Kápolna riadó volt: felhívás földosztásra, szükség esetén földfoglalásra, termelőszövetkezetek létrehozására. Kápolna jel volt, riadójel, amelynek nyomán, ha nem is osztották fel az átkos magyar nagybirtokokat, sok minden változott a magyar ugaron és a paraszti gondolkodásban. Ezek a gondolatok formálták a parasztok érzelmeit ott, Kápolnán is. Amikor ugyanis Károlyi beszédének vége felé dörgő hangon a jelenlevőkhöz fordult: „Felszólítom, sőt mint elnök, követelem, önöktől, hogy adják ide munkájukat és dolgozzanak”, akkor ezernyi lelkes torok zúgta rá: „Megadjuk! Megadjuk!” S felettük magasan repülőgép körözött, röpcédulák lebegtek a levegőben. Az újságírók lázas gyorsasággal jegyzeteiket rendezgették. Az antant képviselői tanácstalanul bólogattak és Károlyinak még a"kkor is volt annyi lelkiereje, hogy az Est filmhíradócsoportjának megadja a szükséges utasításokat, és minisztertársait úgy állítsa lencsevég elé, hogy a tisztes eseményhez méltó, tisztes em- lékkép maradjon róluk az utókornak. S ezután az ünnepség kora délután befejeződött, de miután a gyomor a szokott módon követelte a magáét, a parasztok a háziszalonnának estek neki, csak úgy a frissen hányt földosztó dombnak támaszkodva, míg a meghívottak, és akik tehették, a kápolnai kisvendéglőben ültek neki az ünnepi ebédnek. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond is ott ült az újságírók íelkes, Károlyit méltató táborában, Krúdy még mindig jegyezgetett, Móricz Zsigmond a földreform fontosságát emlegette. S azután a sok-sok köszöntőtől elfáradva, ki-ki hazafelé indult. Károlyiék és az egriek a maguk különvon'a- tán Budapestre, illetve Egerbe. sokan Szatmárba, Szolnokra, Nógrádba utaztak vonaton, bricskán és a sok ezer elszánt paraszt csak úgy, gyalog vágott neki a hosszú útnak. S a Tárná mentieket azon az éjszakán a reménység szenderítette jobb álomba. Egy szebb jövőről álmodoztak. ahol ők is egyenlők az egyenlőkkel, boldogok a boldogokkal. S vártak. Mert, ha korábban nem is, de 1945 után vágyuk valóra vált. A kápolnai földosztás, amely 1919. február 23-án kezdődött, 1945 tavaszán és őszén és 1946-ban ismét elkezdődött és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek létrehozásával és megerősödésével, be- is fejeződött. Ezért is egyik kiemelkedő eseménye a magyar történelemnek 1919. február 23-a, a kápolnai földosztás. , Varga László ALIGHA VAN még egy olyan nagy súlyú tényezője az életszínvonal növelése eredményeinek és feladatainak, mint a lakásépítés, a lakáselosztás, a gazdálkodás a meglevő állománnyal. Nyugodtan állíthatjuk: a Minisztertanács ülésén elfogadott program — a lakásépítés és lakásgazdálkodás 1990-ig szóló terve — milliókat érint, s egyszerre kettős szerepben, az eredmények létrehozóiként, illetve élvezőiként. A legfőbb számadat az MSZMP Központi Bizottsága 1978. október 12-i ülésének határozatából ismert: 1976 és 1990 között 1,2 millió új otthon tető alá hozása a cél. A kormány által most jóváhagyott terv ennek a középponti célnak a részletekbe menő hogyanjait, irányait jelöli ki, mégpedig úgy, hogy három középtávú tervidőszakra bontja a sokszorosan összefüggő feladatokat. Ezzel már kimondtuk azt is, hogy nincs szó az eddig járttól eltérő, új út szükségességéről. Amint azt a kormány határozata megállapítja, a lakásépítésről és lakásgazdálkodásról korábban elfogadottak — az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1970. április 16-i, együttes ülésének állásfoglalása — megfelelően szolgálták az ésszerűbb irányok, arányok kialakulását, az eredmények gyarapítását. A lakásépítés mostani távlati terve az eddigi eredményekre és tapasztalatokra alapozott teendfek foglalata. A teendők sikeres végrehajtása egyebek között azzal jár, hogy 1990-re a lakásállomány meghaladja majd a négymilliót, s ezen belül a komfortos otthonok aránya eléri a teljes lakásszám háromnegyedét. A kormány határozata kimondja azt is,> hogy gazdasági lehetőségeink- i kel összhangban növelni kell az új otthonok alapterületét, s az eddigieknél kapjon nagyobb szerepet a speciális igények kielégítése, mint például az ún. nyugdíjasházak, garzonházak stb. építése. A lakásépítés és lakásgazdálkodás hosszú távú terve változatlanul a lakónegyedi új otthonok létrehozását tekinti elsődlegesnek. ugyanakkor a korábbiaknál jóval nagyobb tigyelmet és gondot szentel a meglevő lakások felújításának. A program szerint a többszintes lakóépületekben levő otthonokból 1981 és 1990 között. 270—290 ezret korszerűsítenek, hoznak rendbe. A napjainkban kialakult arányokhoz képest, lényeges előbbrelépésnek számít, hogy a Minisztertanács határozata szerint, az 1980-at követő esztendőkben az új létesítményekből harminc százalékra kell növelni a bérlakások arányát. Ezzel megrövidül az alacsony jövedelmű családok lakásra várakozásának ideje. A kormányhatározat ezzel és sok más jellemzővel is erősíti a szociálpolitikai és rétegpoliA gyermekek jogairól és védelméről, a magyarországi és nemzetközi tapasztalatokról csütörtökön kétnapos tudományos konferencia kezdődött a Parlament Vadásztermében. A nemzetközi gyermekév magyarországi rendezvényének keretében mintegy 250 tudós, kutató, pedagógus, orvos, jogász, művész, író, ifjúsági és út- törövezétő mondja el véleményét, tapasztalatait a gyermek és a felnőtt társadalom kapcsolatáról, a családi gondoskodásról, az oktatás, a szociális ellátás, valamint a társadalmi segítés eredményeiről. A tanácskozás első napját Zsebők Zoltán professzor, az Országos péké tanács tudományos bizottságának elnökhelyettese nyitotta meg. Ezt követően Simái Mihály akafotit.kárhelyettese, Jurányi János, az MSZMP Heves megyei Bizottságának munkatársa, Járai László, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium csoportvezetője és Koós Viktor főtanácsos, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője. Sramkó László, a Heves megyei TESZÖV titkára nyitotta meg a közgyűlést, majd Tóth Mihály, a TESZÖV elnöke tett szóbeli kiegészítést a közreadott írásos jelentéshez. Beszélt a közös gazdaságok múlt évi eredményeiről, s felhívta a figyelmet a hiányosságokra is. Elmond- 'ta, hogy a szövetség segítette a szövetkezeteket a megyei tejtermelési és az ifjú gépi fejők versenyének megszervezésében. Közreműködtek a gazdaságok fejlesztési terveinek elkészítésében, a rét- és legelőgazdálkodás javítására pedig bemutatókat szerveztek. Rámutatott, hogy a növény- termelés kedvező eredményei mellett, az állattenyésztésben tavaly a takarmányozási gondok okozták a legtöbb nehézséget. A takarmányfelhasználás ugyanis a jövedel mezőség rovására emelkedett. Az elmúlt évben bővült1 a gazdasági együttműködések szama. Létrejött a hevesi zöldségtermelő, az egerszólá- ti libanevelő és a bodonyi fafeldolgozó társulás. Az együttműködések további elmélyítéséhez azonban nagyobb segítségei várnak a tagszövetkézetek. A szövetség szervező munkával elősegítette a termelési rendszerek további ei- terjesztését Heves megyétikai differenciálást. A távlati program kimondja: indokolt felülvizsgálni a lakás- igénylésekei, a végbew társadalmi változásokhoz igazítani, az igénylés rend jé:. a. kielégítés módját, A lakás- gazdálkodás ésszerűbb kereteit segít megteremteni az a célkitűzés, hogy alakuljon ki a lakáscserék szervezett rendszere, s így találkozzék a társadalmi és az egyéni törekvés. RENDELKEZIK A MINISZTERTANÁCS ha l a rozata a bonyolult anyagi-műszaki háttérről is, amely alapja és feltétele az 1,2 millió lakás megépítésének. Ebben korántsem csak az építésügyi tárcának Vannak kiterjedt feladatai: a lakásépítés és lakásgazdálkodás 1990- ig szóló tervének minden részlete össztársadalmi feladat és egésze — közös program. démiikus, a Magyar ENSZ Társaság főtitkára tartott vitaindító referátumot. Egyebek között leszögezte, hogy a .szocialista országok intézkedései — egyebek között az iskolarendszer ingyenessége, a szakmai képzés átfogó hálózatának kiépítése, a szociális és egészségügyi ellátás — az egész világon általános elismerést váltott ki, de nem nézhetünk csak az országhatárig'. hiszen 1980-ban a demográfiai becslések szerint a világon élő 1,7 milliárd. gyermekből, mintegy 1,1 milliárd a fejlődő országokban, a szegényebb lakosság körében él majd. Egyértelmű tehát, hogy a gyermekek helyzete a következő évtizedekben alapvető, a világ minden népét az eddiginél is jobban foglalkoztató kérdés lesz. ben. Jelenleg a szántóföldek 58 százalékán rendszerekben termelnek a gazdaságok, az állattenyésztési rendszerekhez pedig 19 tagszövetkezet csatlakozott. Az idei, nagyobb feladatok megoldásához a szövetség a maga eszközeivel járul hozzá. Elősegítik, hogy a közös gazdaságokban nagyobb ütemben növeljék a hozamokat és következetesebb termelési szerkezet kialakítására törekedjenek. A takarmánygazdálkodásban a megye adottságait figyelembe véve határozták meg az egyes növények arányát. A szövetség munkatársai ebben az évben elemezni fogják a veszteséges szarvasmarha-tenyésztés helyzetét és javaslatokat tesznek a jövedelmezőség javítására. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak a költséggazdálkodás színvonalán;.! k emelésére, hogy egységnyi terméket kevesebb ráfordítással állítsanak elő a gazdaságok. A szóbeli kiegészítést vita követte. Felszólalt Lehocz- ky Mihály, a TOT főtitkárhelyettese is. Köszönetét mondott a közös gazdaságoknak a múlt élű helytállásukért, majd felhívta a figyelmet a termelőszövetke- kezetek előtt álló idei nagyobb feladatokra, amelyek csak úgy teljesíthetők, ha az ésszerű takarékosság mellett az önköltségcsökkentésre és a nagyobb jövedelmezőségre törekszenek. (m. k.) 1979. február 23,, peutek I Nagyobb feladatok megoldására készülnek szövetkezeteink TESZÖV-kiildöttgYtt:és Egerben Heves megye termelőszövetkezeteinek és társulásainak múlt évi munkáját értékelte, valamint az idei feladatokat határozta meg csütörtökön délelőtt Egerben, a Technika Házában a TESZÖV küldöttközgyűlése. Az elnökségben helyet .foglalt -íeho£Zky Mihály, a TOT A tavasz napja pedig végtelenül ragyogott a kápolnai sík felett. Az elhagyott barázdák, a néma mezők, a varjú-járta rétek ma élvezik az utolsó magányt. Holnap reggelre megérkeznek a szerelmes társaik, az emberek, az új birtokosok és már alig várják a türelmetlen munkáskezek az áldott munkát. Ma még a Károlyi buzdító hangja száll ja be a mezőket, de holnapra elkezdődik itt a- legnagyobb áldás, az emberi ,munka. Egy felszabadult országnak az első kapavágása. Károlyi így beszélt a néphez : — Évszázados igazságtalanságot jöttünk jóvátenni. Alapkövét rakjuk most le annak a demokratikus bir- tokreformnak, melyet a nép akaratából alakult kormány készített a nép számára. Ez a nap egyúttal ünnepe az új Magyarországnak, mert a feudális Magyarország utolsó maradványait temetjük el. Ezen az új, független, demokratikus, szociális intéz- ménvekket telített Magyar- országon azé lesz a föld, aki Krúdy Gyula*: A kápolnai földosztás * Részlet a szerző azonos ci mű riportkötetéből, amelyet arról a napról írt. amelyen Károlyi . Mihály megkezdte földjei szétosztását. dolgozik. Mi a dolgozó Magyarországért küzdöttünk és a forradalom vívmányainak első ünneplő napja a mai nap, a forradalom első diadalmas zászlóbontása a mai zászlóbontás. — A földbirtokreformot megalkottuk. Ez azonban az alkotásnak csak egyik része. Most a dolgozó nép munkájára van szükség, hogy az alkotás maradandó legyen. Mert ha a nép nem lát munkához, romba dőlt az egész alkotás és ott fog heverni a romok alatt az egész nép és a reakció kicsavarja kezéből a már-már győzedelmes zászlót, és a zászló rúdjával fogja fejbevágni, hogy húzza tovább az igát. Aki igazán akarja a köztársaságot. aki igazán akarja, hogy a föld a népé legyen, az segítse a kormányt nehéz munkájában. A legnagyobb segítség pedig az, ha ásót és kapát vesznek a kezükbe, odaállnak az eke szarva mellé és arra törekednek, hogy többet termeljünk, mint eddig. Az a legfontosabb, hogy a kisemberek is olyan belterjesen gázdálkod- janak, mint eddig a nagybirtokok, hogy a földművelés intenzív legyen és elérjük a többlettermelést. Itt azonban nem szabad mindent az államtól várni. A kezdet nehézségei között itt- ott érezni fogják az állam segítő kezét, azonban az állami támogatásnak soha sincs meg az az éltető ereje, mint annak, ha az emberek egymást támogatják. A többtermelés sikere a szövetkezéstől függ és ezért szövetkezeti alapon való együttműködésre hívom fel az ország kisbirtokosait. Termelő, beszerzési és értékesítő szövetkezeteket kell alakítani. — Ha meghallják az erdélyi hegyekben és a tótföld völgyeiben, hogy itt megváltozott minden, hogy itt a földtelenek földhöz jutottak, hogy itt a munkát megbecsülik, akkor ott lakó testvéreink nem fognak Bukarestbe és Prágába vágyódni, ahová őket csak azért akarják besorozni, hogy a nagybirtokosok és a nagytőkések jövedelmét fokozzák, hanem azt fogják mondani, hogy nem akarnak sem a román, sem a cseh, sem a szerb imperializmus és kapitalizmus szolgái lenni. — Mi is hódító hadjáratra indulunk most. Egy ellenséges nagy impériumot akarunk megvalósítani: a munkának és a szabadságnak impériumát. A zászlónk fehér és a fegyverünk nem a puska és a kézigránát, hanem az ásó és a kapa és az eke szarva. Én mint a köztársaság ideiglenes elnöke felszólítom az egész ország népét, sőt követelem, hogy adja ide a munkáját és a verejtékét. Az egyszerű földművesekből álló néptömeg, mint egy ember kiáltotta: — Megadjuk! \ Ekkor már úgy ragvogo+t a nap a kápolnai mező felett, az égboltozaton, mintha sohasem lett volna szomorú tél. Az emlevényen a megyei és községi emberek elvegyültek a politikusokkal. Valamennyien gyönyörködve nézték a népet, amely oly méltóságteljesen, szinte áhi- tatosan hallgatta végig a köztársaság elnökének szavait: mint aki átérezte e napnak históriai jelentőségét. Mindenki komoly és ünnepélyes volt. Tudományos konferencia a gyermekek jogairól és védelméről
