Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-11 / 35. szám
JAZZKONCERT A ROMKERTREN — OBGONAHANGVÉRSENYEK — JÁTSZÓDIK IV. BÉLA KORÁBAN — TÁRLATOK — EGRI CSILLAGOK? — NOÉ GALAMBJA VISZSZATÉR Háromszoros vivát! - az egri várban Előkészületben az Agria ’79 programja II múlt örökségét vinnék tovább Még csak februárt írunk ugyan, ám sietősen pereg- jiek a hetek, közeledik a ■nyár, a hagyományos Agria- rendezvénysorozat ideje. Mit ígérnek a nyári esték, milyen lesz az Agria 79 programja? Az előkészületekről Kalmár Pétertől, az egri városi tanács elnökhely értésétől ' kértünk tájékoztatást. — Ötödik alkalommal készül a város az Agria-ren- dezvényekre. Nem ülünk jubileumot, mégcsak évfordulót sem ünnepelünk, hiszen fél évtized kevéssé alkalmas erre. Ha némi módosítással is, de folytatjuk a hagyományt, Elsősorban tartalmi gazdagodást várunk az idei nyártól, valamint a művészi színvonal emelkedését, de erősíteni szeretnénk a program idegenforgalmi jellegét is. Az egri nyár középpontjában álló várszínházi bemutatók színvonalát, művészi értékét az elmúlt években bizony egyre jobban vitatta a kritikái közvélemény, így megyei lapunk, a Népújság is. Igyekezetünk figyelembe venni az elmúlt évek tapasztalatait, a Kulturális Minisztérium közelmúltban Szegeden rendezett tanácskozását, amelyen a nyári színházak munkáját értékelték, valamint azt a segítő szándékú értekezést is, amelyet a megyei pártbizottság hívott össze a közelmúltban. — Milyen változások várhatók? — Szervezeti és személyi is. Már megkezdődött ugyanis az a munka, amely a szervezeti keretek, valamint gazdasági lehetőségeink fejlesztését, jobb kihasználását van hivatva szolgálni. Reméljük, ebben az évben sikerül elérnünk, hogy a nyári színház rangjára emelkedjék az Agria Játékszín, s ennek megfelelően az egri Műsorrendező Iroda központi feladata lesz '■'az egri nyári rendezvények szervezése, intézése. Ami a személyi változást illeti: Romhányi Lászlót Ki- jevbe hívták vendég rendezőnek, ezért — és egyéb okok miatt — lemondott az 31. Minél nagyobb körötte a szenzáció, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy a nagy konszernek, a bankoknak nem engedik meg. hogy fizessenek neki és akkor majd úgy kell láncolnia, ahogy ők akarják. — Ne félj — jegyezte meg Bracken. — Biztosan nem fizet rá erre az üzletre. — Veszíteni nem veszít — egyezett bele Stern úr, — de nem húz belőle annyi milliót, amennyit húzhatna ha ő lenne az első hegedűs. Ezért fontos most neki, hogy ne csapjanak körötte zajt és ezért tiltakozik az ellen hogy ott urán van. — A New York Héráid Tribüné tudósítója ügyesen rajtakapta a Geiger-féle készülékkel — nevetett Bracken úr. — Ö elkapta, te viszont nevetségessé tetted magadat — Kané úr könyörtelen volt, — Láttad, hogy azok a Geiger-féle készülékkel sza ladgálrtak a hányóktól a há- nyókig és nevettél, hogy játAgria Játékszín művészeti vezetéséről. Lázár Egon, a Vígszínház gazdasági igazgatója továbbra is intézi a várszínház gazdasági ügyeit, a nyári bemutató rendezésere pedig Valló »Pétert, a Vígszínház művészét kértük fel, aki a meghívást elfogadva már irányítja az előkészületeket. — Mif láthat a várszínház több ezres közönsége? — Mielőtt az Agria Játékszín idei bemutatójáról szólok, hadd említsem meg. hogy az elfeledett régi magyar drámák felújítása, színpadra állítása, mint a játékszín kizárólagos koncepciója, hosszú távra nem igazolta magát. Mind gyakrabban merült fel a nyitás igénye, ezt szolgálta az elmúlt év nagy sikerű Vid- róczki bemutatója és Ne- meskürty István monodrámája, a Noé galambja is. Ez utóbbi Bánffy György előadásában aratott sikert és ma is szerepel a Fővárosi Játékszín műsorán. Ezért is gondolkodunk azon, hogy visszahozzuk az egri várba ezt a produkciót. Ezen a nyáron egy fiatal magyar író, Vámos Miklós Háromszoros vivát! című képtelen krónikáját láthatja a közönség. A színre kerülő mű IV. Béla korában játszódik ugyan, ám évszázadokon átívelő mondanivalója mához szóló üzenetet közvetít. Valló Péter rendezése, látványos zenés komédiát ígér. Előreláthatóan július 14-én tartjuk az ősbemutatót, majd tíz alkalommal kerül közönség elé. Tudom, hogy most a szereplőket is fel kellene sorolnom, de ez ma még korai. Ebben az évben egy színházi bemutatót tervezünk. Ám, ha az anyagiak, valamint a színészegyeztetés lehetővé teszi, akkor a gyulai várszínház egyik produkcióját az egri várban is bemutatjuk, cserébe pedig a mi előadásunkat visszük el Gyulára. — Ügy hírlik, Sütő András foglalkozik az Egri csillagok színpadra állításának a gonszadoznak, mint a gyefekek. Játszadoztak a mi kárunkra. — Tanácskozni kell egy ügyes ügyvéddel. Talán sikerül érvényteleníteni a szerződést — töprengett Stern úr. — Érvényteleníteni ? — ismételte Bracken úr. — Várjatok csak! Hogy felejthettük ezt el?! Joan kisasszony — hívta be a titkárnőt a szomszéd szobából. — Adja csak ide a Mac- Areck-szerződést. Egy pillanat múlva a titkárnő mister Bracken elé tette a dossziét, aki felkapta a szerződést, lapozgatott benne, aztán örömmel felkiáltott: — Megvan! Teljesen elfelejtkeztem erről! Amikor aláírtuk ezt a szerződést. MacAreck, rábeszélvén, hogy adjam el az összes részvényt, hozzáírta a szerződéshez, hogy három hónapon belül eláll a szerződéstől, ha háromszázezer dollár kártérítést kap. — Mutasd! — mindkét úr felugrott és a szerződés "ölé hajolt. — Rendben van — hatádolatával. Vajon, mikor lesz ebből előadás Egerben? — A hazánkban is oly népszerű romániai magyar író valóban foglalkozik egy egri témájú színdarabbal. De, hogy a Gárdonyi-regényt használja-e fel, avagy másként közelít a témához, azt még maga az író sem döntötte el. Mindenesetre tavasszal találkozunk Sütő Andrással, s akkor mindezt megbeszéljük. — Mint korábban hírül adtuk, a Kulturális Minisztérium, a Magyar írók Szövetsége, a Heves megyei, illetve az egri városi tanács> drámapályázatot hirdetett, hazafias, történelmi tárgyú művek írására. Milyen eredménnyel zárult ez a pályázat? — Tulajdonképpen meghívásos pályázatról van szó. Nyolc író — Csurka István, Eörsi István, Fekete Sándor, Páskándi Géza, örsi Ferenc, Sárospataky István, Spiró György és Száraz György — kapott meghívást. Eddig öt mű érkezett a pályázatra, de az írók kérésébe május 1-ig meghosszabbítottuk a határidőt. így a pályázatra érkezett művek legjobbjaival az elkövetkező években találkozhat a közönség. ★ A várszínház érdekesnek ígérkező bemutatóján túl sok színű, érdekes program várja az érdeklődőket. Májusban, illetve júniusban ismét megrendezik a színházi estéket, a Székesegyházban magyar, lengyel és finn orgonaművészek adnak koncertet, a vár romkertjében lesz jazzkoncert, a gótikus palota előtt pedig Magyar tájak táncai címmel mutatják be műsoraikat az együttesek. A Megyei Művelődési Központ megrendezi a megyei munkás- és ifjúmunkás énekkari szemlét, a fúvószenekarok hagyományos bemutatóját, a lakótelepi hangversenyeket, de sor kerül táncversenyre, különböző tárlatokra is. Az Agria ’79 programját a hagyományoknak megfelelően a TIT nyári egyetemei zárják. (márkusz) rozott Stern úr. — Ez a ravasz alabamai a saját hálójában akadt, fenn. Teljesen biztos volt abban, hogy az urán feltárása titok marad addig, amíg a szerződésnek ez a pontja le nem jár. Mindenekelőtt azért volt olyan dühös, hogy a sajtó megszellőztette az urán felfedezését és olyan nagy szenzációt csapott körötte. Félt, hogy leleplezzük az igazságot és élünk a jogunkkal. Na, most majd beszélünk vele. A három úr rögtön visszanyerte jó humorát, A szerencse megint rájuk mosolygott. Behívatták a gyorsírót és hamarosan aláírásra készen volt a levél mister MacAreckhez: „Tisztelt uram! Értesítjük. hogy meggondoltuk a Wardcityben levő bánya eladását. A szerződés 15. paragrafusa értelmében felbontjuk a szerződést. Egyidejűleg kiadtuk az utasítást, hogy a bankunk utalja át az ön kontójára a vételár teljes összegét és a már említett 15. paragrafus értelmében a 300 ezer dollár kártérítést. E levél kézhezvétele, és a bankátutalás után, kérjük, adja át a bányát a régi vezetőnek, akinek további utasítást adunk. Tisztelettel (pecsét és cégszerű aláírás).” — Mister MacArek önszántából biztosan nem enged, pereskedni fog — mondta Stern úr. — Nem nyerhet, az ügy világos, mint a nap — mondta Bracken úr mély meggyőződéssel. — Nincs a világon olyan bíróság, amely megsemmisíthetné a szerződésnek ezt a pontját Kételkedem abban, hogy akad ügyvéd, aki védelmébe veszi. — A 15. pont érvényessége kétségtelen. — Kané úr jól ismerte a kereskedelmi törvényt. — De ha elég Diákok és a múzeumok MÚZEUMAINKBAN -----a melyek fenntartására államunk esztendőnként tetemes összeget költ — az elmúlt évszázadok, évtizedek során rendkívül értékes anyag halmozódott fel. Ennek egy része a különböző kiállításokon bűvöli el azo- katj akiket vonz az elődök hagyatéka, a zöme viszont a raktárakban várja azt, hogy a kutatók felmérjék, értékeljék. Óriási kincsről van szó, s ennek ismerete hozzásegít bennünket ahhoz, hogy megértsük a hazai história nevezetes fordulóit, a földrajz, az irodalomtudomány, a biológia, az ipar, a képzőművészet, a néprajz megannyi rejtélyét. Látogatóban nincs is hiány. Különösképpen az olyan helyeken, ahol nagy a bélés külföldi turistaforgalom. Az egri várat és nevezetességeit évenként majd félmillió vendég tekinti meg. Ez igen örvendetes, az viszont korántsem az, hogy a megyeszékhelyen élők meglehetősen közömbösek, s jó néhányon egyszer se jártak itt. Ez viszont arra is utal, hogy nem szabad hinni az igen mutatós statisztikai adatoknak, mert könnyen félrevezetnek bennünket. Az említett félmillió ember ugyanis siet, épp ezért az itt szerzett élménynek csak töredéke maradandó. S az is igaz, hogy a barokk város, valamint a megye általános és középiskolás diákjai sem sűrűn járnak ide. Kirándulások alkalmából talán megfordulhattak, de ezekről az utakról csak emlékfoszlányokat őriznek, s ezeket bizony aligha hasznosítják a mindennapi tanulás folyamán. Ügy .tűnik, hogy lemondunk mintegy negyvenezer újra szomjúho- zó, kuriózumokra éhes ifjúról, s nem zavar bennünket az, hogy az összegyűjtött értékek holt tőkét jelentenek. ügyes lesz, akkor beperelhet bennünket kártérítésért, követelheti azt az összeget, amit a vétel után befektetett, és követelheti a várható nyereség egy részét, de még így is jelentéktelen az összeg. — Bizony, fillérek — egyeztek bele társai. Legnagyobb csodálkozásukra semmiféle perre nem került sor. Két nappal később MacAreck igazolta a levél átvételét, a bank átutalását és értesítette a céget. hogy kérésüknek megfelelően járt el, a kereskedelmi ügyletet meg nem történtnek tekinti. Az ..Urán Wardcityben” ügy ezzel véget is ért. Egy ideig a saitó még írogatott róla. Aztán a hatóság hivatalos bizottságot küldött ki az urán kivizsgálására. A bizottság véleménye negatív volt. A szakemberek megállapították, hogv oly kevés mennyiségű. hogy szó sem lehet a kitermelésről. Megállapították azt is. hogy Martv Brett kijelentése a sajtókonferencián telies mértékben megfelel az igazságnak. hogy sem a bányában, sem a környékén nincs urán. Nem lehet sem őt. sem a bánva vezetőségét vádolni azzal, hogv félrevezette volna a hatóságot. A barátom hímezte elbeszélését és beszédes mozdulattal mutatott órái ára . Valóban, későre járt. Mégis feltettem neki néhány kérdést. — Mondd, kedves barátom, mit csin-rtt ezután a híres ..Albert Stern. Harry Bracken. és James Kané — kereskedelmi kéoviselet”? Bíróság elé hurcoltak'’ — Miiven okból? Hiszen nem tudtak rám bizonyítani semmit. Állítottam én valamikor is, hogy ott urán van? (Folytatjuk) Ez azért egy kissé sarkított alapállás, hiszen arra már mindenütt — így szű- kebb pátriánkban is rájöttek, hogy a múzeumok kapuit mind szélesebbre kell tárni, s elsősorban az ifjúságról nem szabad megfeledkezni. Az országos kezdeményezés nyomán a Dobó István Vármúzeumban is létrejött az a közművelődési csoport, amelynek tevékenységét az egyik igazgató- helyettes irányítja. Tény az is, hogy egy-két elképzelést — legalábbis a kezdetben — lelkesen és sikerrel valósítottak meg. Gondoltak minden korosztályra, s már az óvodásokat* is megpróbálták megnyerni. Megcsodál - tárták velük a képtár egyes alkotásait, s azt férték tőlük, hogy a gótikus palota klubtermében rendezett foglalkozás keretében igyekezzenek maguk is megmintáz- m a látott műveket. Jó módszer, csak az a baj, hogy a buzgalom megcsappant, s nem lett általános gyakorlattá. PAPÍRFORMA szerint több mint kétezer tagot tömörít a várbaráti kör, s ezek többsége tanuló. Ez azonban csak látszat, mert a rendezvényekről hiányoznak az ifjak, s nincs olyan kohéziós erő — senki sem teremtett ilyet — ami összetartaná őket. Néhány alkalommal a pedagógusok órákat is tartottak a relikviák között. Ezek hatékonyságát felesleges bizonygatni, kár hogy igen ritkán élnek ezzel a nagyszérű lehetőseggel. A tanárok lemondanak a szemléltetés • varázsáról, holott ez sokkalta többet ér mint; a sablonos szóbeli magyarázat. A földtörténeti korok váltakozását, az élővilág kialakulását és fejlődését milyen könnyen megérteti az Európa-szerte híres kőzetgyűjtemény. Mégsem tülekednek azért, hogy ezt megismertessék ä tizenévesekkel. A nevelők számára a megyei pedagógus-továbbképző kabinet olyan tanfolyamot szervezett, ahol múzeumpedagógiai tájékozottságot szerezhettek, ám a jelentkezők nem nagyon tolongtak. VIDÉKEN MÉG lehangolóbb a kép. Hatvanban nincs állandó kiállítás, a tetemes gyűjtemény még nem került a közönség elé. Sajnos az iskolákkal sem alakítottak ki gyümölcsöző kapcsolatokat. Igény lenne, de a múzeum vajmi. keveset tesz ezek kielégítéséért. Termekben sem bővelkednek, de ez nem alapvető akadály. Persze az is kérdéses, hogy szükség van-e grafikai tárlatokra azon a településen, ahol mar működik egy galéria. Sokkal célszerűbb lenne a régészeti és egyéb anyag egy részét közszemlére tenni, végtére is ez a legfontosabb. Az oktatási intézményekben, az egyes osztályokban is elhelyezhetnének tálalókat. Ezek a mini múzeumok — Egerben ilyen van a TII-as számú általános iskolában — segítenék a történelmi, a természettudományos, a néprajzi ismeret- szerzést. Nemcsak a Zagyvaparti városban, hanem a megyeszékhelyen s a községekben is. Igen sok faluban a gyerekek népi szőttesek, használati 'tárgyak regimentjét hordták össze, de nem kapnak szakmai segítséget ahhoz, hogy ebből kiválaszszák a legértékesebbeket, s ezeket be is mutassák. Ez nem a nevelők, hanem a muzeológusok feladata lenne! Azt is mondhatnánk, hogy a pillanatnyi holtpontról ki kell lendülni, s ez vérbeli közművelődési tennivaló. Az ifjúság érdeklődő, efre az egészséges vágyra érdemes alapozni. Össze lehet gyűjteni az óhajokat, minden iskolában adnának ötleteket, csak el kellene oda menni. Méghozzá úgy, hogy a tarsolyban van a kínálat, a lehetőségek gazdag listája. Nem elég egy-két jó példára hivatkozni. A már bevált gyakorlatot széleskörűvé kell formálni. Jöjjenek minél többen, rendezzenek sok-sok órát a múzeumokban. Akkor is, ha ezek szervezése, az ezekre való felkészülés nem egyszerű dolog. Közeledjenek a szakkörükhöz, a muzeológusok tartsanak sűrűbben -.előadásokat az egyes foglalkozásokon. Egy < megjósolható: figyelmesen hallgatják majd őket, s az így szerzett „hívek” újabbakat toboroznak. Hozzanak létre jó néhány mini múzeumot, mert ezeknek mindenütt örülnének. A már említett várbaráti kört alakítsák egy valóban tevékenykedő, életképes szervezetté. Mindez nemcsak csábító lehetőség, hanem kötelesség is, mert elődeink öröksége nem képezhet szellemi holt tőkét. EKKORA LUXUST nem engedhetünk magunknak, ennyire azért nem vagyunk gazdagok... Pécsi István Hazaié (Fotó: Szabó Sándor)-N Mister MacAreck üzletei • • jk.,, . IRTA: \ Jerzv ' v-X Edigey vt (Fordította Bába Mihály)
