Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

Két éves huzavona«, teái* és szakcsoportok Szép terv, de... Ka «fdő, annak hasznosítá­sa, a feldolgozás színvonala, mind gyakoribb téma aszak- i emberek, megyei és országos vezetők körében egyaránt. Nemcsak, mert hazánkban a fa — lévén belőle kevés — I az átlagosnál is nagyobb ér­ték, hanem mert sokszor még nem úgy gazdálkodunk vele, mint ahogy azt az ésszerűség megkívánja. Különösen érvé­nyes mindez a termelőszö­vetkezetekre, mivel csak a megyében 21 és fél ezer hek­tárra tehető a szövetkezeti erdőterület, s ennek nagyobb hányada az északi, hegyvidé­ki részekre esik, ahol köztu­dott, a kedvezőtlen termőhe­lyi adottság még inkább in­dokolná e komoly jövedel­met, esetenként biztos meg­élhetést jelentős ágazat fejlesztését, lehetőségeinek jobb kihasználást. Ezért is szorgalmazza a Termelőszövetkezetek Terü­leti Szövetsége itt az erdő hasznosítására szakosodott társulások megalakítását. Igaz, a későbbiekben azután néhány elavult jogszabály és számtalan más ok is lassítot­ta e társulások megalakulá­sát. Végül mintegy hónappal ezelőtt a Bodony környéki gazdaságok megállapodtak egy társulás kialakításáról, a i tényleges gond azonban ez- I zel még nem oldódott meg. f Az egri járás legészakibb termelőszövetkezetei ugyan­is összesen majd tízezer hek­tárnyi erdő művelésével, fá­jának feldolgozásával foglal­koznak, de közülük talán csak kettőről — a pétervásá- iriról és az istenmezejiről mondható el, hogy eredmé­nyesen is. Sok helyütt e te­vékenység évről évre veszte­séges, s még jó, ha egyál­talán hoz valami hasznot. A két fafeldolgozó bázis — Is­tenmezeje és Pétervására — jószerivel ebből él, de már itt is gátolja a fejlődést, hogy a két gazdaság a kör­nyékbeliekkel közösen — egy­szerűen képtelen megszer­vezni sikerrel az együttmű­ködést. Ha ugyanis fejleszteni akarnak, s gondolnak olyan­ra is, mint hatékonyság, gaz­daságosság, már csak új gé­pekkel érdemes felszerel­niük fafeldolgozó üzemei­ket. Ezek a berendezések vi­szont akkora teljesítményű­ek, hogy az egyetlen gazda­ság képtelen kihasználni. A közelmúltban Kiss Gá­bor, az istenmezeji Béke Termelőszövetkezet ágazat­vezetője a járási pártbizott­ság ülésén számolt be az át­fogóan kidolgozott elképzelé­seikről. — Mint ahogy Bodonyban egy sokkal szorosabb társu­lásra lett volna szükség, mi­vel ott egyetlen feldolgozó- üzem fejlesztéséről volt szó, a mi esetünkben épp ez az út nem járható — mondta az ágazatvezető. — A szomszé­dos Pétervásárán, illetve ná­lunk ugyanis kialakult egy jól jövedelmező termékszerke­zet, s ehhez alakították ki a , termelés feltételeit is. így azután sem Pétervásárán, sem Istenmezején nem mond­hatnak le erről, nem kockáz­tathatják még kis időre sem a fafeldolgozás, az erdő biz­tos jövedelmét. Az összevont nagyüzemek ugyanis egy gazdaságtalanná vált termék gyártását nem szüntethetik meg egyik percről a másik­ra. A mostani, működő kis­üzemek viszont, ha kell, né­hány- óra alatt képesek át­állni más gyártmányra, al­kalmazkodhatnak a piac igé­nyeihez, s oktalanság lenne ezt az .előnyt feladni. Mindamellett azonban van egy nagy betegsége is a ter­melőszövetkezeti fafeldolgo­zásnak. A gazdaságok eddig gyakran csak arra töreked­tek, hogy a fakitermelés tel­jesítményét növeljék, nem pedig, hogy minden köbmé­ter fából a legtöbbet csikar­ják ki. Néha azután a kivá­gott értékes faanyagot tűzifa­ként, vagy alig megmunkált fűrészáruként értékesítették. A kitermelhető famennyiség — amit egyébként az erdő­rendezőség pontosan megha­tároz — rendre több, mint ^ fheaefitiyti. feldolgozni bepsr sek. Másrészt a jelenlegi technikai színvonal alapo­sabb megmunkálást, félkész, illetve késztermékek gyárt- sát csak részben, vagy olykor egyáltalán nem teszi lehető­vé. — Mindezek a körzetünk­ben azt indokolnák, — hang­súlyozta Kiss'Gábor —, hogy egy olyan központi fűrészte­lep szülessen valahol, legész- szerűbb volna Pétervásárán, amely a környékbeli szövet­kezetek kivágott fáját egy helyütt aprítaná, fűrészelné fel. Itt már érdemes volna egy új gattert, tehát nagyon pontosan dolgozó fűrészgépet munkába állítani. A szövet­kezetben a kisüzemek mun­kásait így átképezhetnék, s félkész, illetve késztermékek gyártásához vásárolhatnának a jövőben gépeket, fameg­munkáló berendezéseket. Mi­vel a gazdaságok amúgy is szakosodnak egy-egy fafaj feldolgozására, itt osztályoz­ni lehetne az együttműködők fáját, s azt az igényeknek megfelelően oszthatnák szét. Istenmezején például az FA- TIP-szerkezetek gyártása fő­leg akácot igényel, még töb­bet is, mint amennyit saját erdejükben is tudnak vágni. Pétervásárán viszont bükk- ből használnak a legtöbbet. Ami egyik helyen tűzrevaló- nak szánt fa, másutt komoly értéknek számít. Az ésszerű, tetszetős terv az elmúlt hetekben már több helyütt elhangzott. De vajon mi lesz a sorsa? A gazdasá­gok ugyanis — úgy tűnik — egymásra várnak. Pétervásá­rán például egyre halogatják az együttműködés megszüle­tését, ugyanis ők még gon­dolkodnak, hogy vajon egy istenmezeji, illetve tarnalele- szi „házassággal” járnak-e jobban, vagypedig kedvezőb­bek az erdőgazdaság ajánla­tai. Az biztos, hogy ennek a gazdaságnak különösen kel­lene a tarnaleleszi erdők bükk- és gyertyánfája, a te­kintélyes mennyiségű cserfá­val viszont jóformán nem tudnak mit kezdeni. Érthe­tetlen módon azonban a pé- tervásári gazdaság vezetői, amikor megnézték a tarnale- lesziek erdeit, annyira se méltatták a vendéglátókat, hogy a szemlét követően el­mondják véleményüket a lá­tottakról. Pétervására egyébként is a társulás dolgában igen sa­játos szerepet vállalt. Ami­kor felkerestük a szövetke­zet vezetőit, elmondták, hogy a szomszédos gazdasá­gok amúgy is rá lesznek kényszerítve az ő, közeljö­vőben beszerzésre kerülő gatterjuk használatára, mi­vel ez lesz a legközelebb. Tulajdonképpen Istenmeze­jén, Pétervásárán is egyet akarnak, viszont a fogalma­zás módja többet takar egy­szerű hangulati különbség­nél. Egyfajta szemléletet! Csakúgy, mint az az állás­pont, amely szerint „az együttműködésről ráérnek majd azután beszélni, ha a fent említett új berendezést már munkába állították”. Szerintünk — s ezt vallják a többi érintett gazdaság ve­zetői és a TESZÖV is — ad­digra már a társulás, illetve együttműködés minden fel­tételét meg kell teremteni: addigra már minden egyes kérdésben megegyezésre kell jutniok a tarnaleleszieknek, istenmezejieknek, pétervá- sáriaknak. . Feltéve, hogy a — hivata­los fórumokon szemérmesen elhallgatott — ellentétek a gazdaságok vezetői között mielőbb elsimulnak. A terv ugyanis szép. S eb­ben mindhárom helyen egyetértenek. Megteremteni egy későbbi, szervezett, ma­gas színvonalon termelő tár­sulás alapjait, mely ott is jövedelmező ágazattá for­málná az erdőgazdálkodást és -hasznosítást, ahol — mint például Tamaleleszen — eddig jószerivel csak gon­dot adott. Másrészt biztosí­taná erdeink értékes fájá­nak gazdaságos, ésszerű fel­dolgozását. Bízvást remél­jük, hogy valamennyi szövetkezet vezetői, s a me­gyei szervek is felismerik, hogy a várakozás, a haloga­tás mindenütt pénzt jelent. Mégpedig elúszó pénzt. Es végre a tárgyalgatás, tervez- getés helyett valóban meg­alakul a pétervásári társulás! Heves megye éghajlati és talaj adottságainak leginkább megfelelő szőlő-, gyümölcs­ös zöldségtermelésen belül előkelő helyet foglalnak el a primőrök. A hevesi ho­mokháton, Hatvan környé­kén, valamint az Eger-patak völgyében több évszázados múltra tekint vissza a korai paradicsom, a paprika, az uborka és a fejes saláta ter­melése. Tizenhat szakcsoport A hagyományokat folytat­ván, a hevesi táj lakói is megszokták, hogy ilyenkor februárban már árulnak a piacokon primőr paradicso­mot, lehet kapni paprikát, sőt fejes salátát is. Hogy ez így van, az ma is elsősorban a kistermelőknek köszönhe­tő, akik átmentve a kedvező tapasztalatokat ma már mo­dern fóliasátrak alatt foly­tatják a primőr termelését. Abban, hogy az ötödik öt­éves .terv eltelt három esz­tendejében fokozódott a zöld­ségtermelési kedv, nem kis részük volt a szakcsoportok­nak. Heves megyében ugyan­is a MÉSZÖV irányításával és a fogyasztási szövetkeze­tek támogatásával, 1260 tag közreműködésével jelenleg 16 zöldségtermelő szakcso­port működik. Ezek 514 ezer négyzetméter fólia alatt ter­melnek primőröket. A legeredményesebben a boldogi, a hatvani, a mak- lár-nagytályai, a hevesi és a tarnamérai szakcsoport tevé­kenykedik. Valamennyit a körzeti fogyasztási szövetke­zetek szervezték és a tájjel­legnek megfelelően alakítot­ták ki a termelés szerkezetét. A kistermelők tavaly Heves megyében 320 vagon fejes Cziráki Péter Heminguray-koktél, avagy...! Hatvani export Havannába A szótárat mindig lapozgatni kellett... (Fotó: Szabó Sándor) — Miér Kuba? — Mindig vonzott ez a távoli szigetország. Történel­me, ami függetlenségi har­cokban telt. Irodalma Jose Martival, Nicolas Guillen­nel. S persze ott van a He- mingway-ház, ahol az öreg halász született. Aztán a cu­kornádültetvények, a szapo­rodó gyárak. Lágy homok a tengerparti strandokon. Meg a nép, ez a kevert és csupa temperamentum kilenc mil­lió ember. A nép, a nemzet, győztes forradalmával, az amerikaiaknak visszadobott kesztyűvel. — Meddig kellett a külde­tésre várni? — Talán három évet. Vi­szont ezalatt nagyjából meg­tanultam soaagolafeii ___ E GY ANGOL TANÁRRAL Dr. Molnár Lajos állator­vos, higiénikus, egy év múl­tán most tért vissza Kubá­ból. Ahogy kiutazott: repü­lőn. Nyolcvan kiló útiholmi- í val, feleséggel és két gye­rekkel. — Várjuk a többi cuccot is! Különösen színes dia- filmjeimet féltem. Csináltam legalább ezret, s mind kap­csolódik a kint végzett mun­kámhoz. A havannai hús­ipari kutatóintézetben dol­goztam, rengeteg lelkes, szinte rajongó szakember társaságában, akik jószerint csak életkorukban egyeztek. Valamennyi fiatal. Legfőbb társam egy angol egyetemi tanár volt Az intézet alap­témáit úgy osztottuk meg, hogy ő a hús hűtésének, tar­tósításának lokális kérdései­vel foglalkozott, én pedig a higiénia fontos irányelveit igyekeztem kidolgozni. Vo­natkozott ez a kubai vágó­hidak és környezetük tiszta­ságára, a minőséget, értéket biztonsággal meghatározó húsvizsgálati módszerekre, vagy éppen az állategész­ségügyi jellegű betegségek terjedésének megkötésére:! MAGYAR MÉRCE A húsz esztendeje függet­len, szocialista úton haladó szigetország a múltból örö­költe húsfeldolgozó iparát. Elengedhetetlen a korszerű­sítés, új vágóhidak építése. Ebben támasz, ebben segít­ség az európai államok szellemi exportja, a FAO által is fölkarolt Műszaki Tudományos Egyattmükn­kenysége. Mit nyújtott pél­dául Kubának a hatvani vá­rosi tanács állatorvosa? Ha­vanna: javaslata nyomán minimálisra csökkent a har­mincesztendős húskombinát baleseti veszélyforrása, a vá- góvonai korszerűsítésével rövid idő alatt több állatot dolgoznak fel biztonsággal, s amikor növelte a húshigi­éniát, ezzel tartósabb húst juttatott közfogyasztásra. Santa Clara: naponta ezer szarvasmarha feldolgozására épülő új üzem, több millió pe- sóért, kitűnő mezőgazdasági háttérrel, de tervezési pon­tatlanságokkal. Egy hónapig dolgozott kubai építőkkel, közgazdászokkal, állatorvo­sokkal, mire sikerült megte­remteniük a kombinát szi­gorú magyar mércéhez iga­zodó higiéniáját. A MEGMENTETT VÉR —- Itthon nem téma, de Kubában az is feladataim közé tartozott, hogy megfe­lelő módszert honosítsak meg és népszerűsítsek az ál­lati eredetű vér felhaszná­lására — mondja a családi otthon öblös karszékéből a vállalkozó szellemű állator­vos, aki korábban tizenöt évet Szihalmon szolgált, majd Egerben működött a megye kenyerén. — Célunk volt, hogy a magas átlaghő­mérséklet miatt sok veszélyt rejtő állati terméket csíra­szegényen juttassuk el az iparnak, majd a fogyasztó­nak. Különböző műhelyek­ben magam jártam utána, hogy a Kubában viszonylag kisebb, alig négymázsás hí- zobfkakhoz megfelelő mére- M-r: csőkésefe _ készüljenek, salátát, paradicsomot, papri­kát, és korai káposztát érté­kesítettek, Ez utóbbiból ex­portra is került. Legalább hároméves szerződés Az egri, a hatvani, a tar­namérai, a hevesi, a füzes­abonyi, a kápolnai és a GYÖNGYSZÖV Áfész a múlt évben a szakcsoporto­kat több mint négymillió primőrzöldség-palántával látta el. Emellett a fólia alatti talajmunkák végzésére kerti traktorokat, valamint japán, olasz, holland és csehszlovák gyártmányú mo­toros kapákat is vásároltak. A termeléshez szükséges mű­trágyát, a vetőmagvakat, a növényvédő szereket, a beta­karításkor pedig a készter­mékek szállítását ugyancsak a fogyasztási szövetkezetek biztosították. Primőrtermeléshez a szak­csoportok 40 százalékos álla­mi támogatást kapnak, me­lyet a fóliasátor vásárlására fordítanak. Ezt a kedvező lehetőséget tavaly is ered­ményesen kihasználták a kistermelők, hiszen 714 má­zsa fóliát húztak a sátrak fölé. A befektetés gyorsan meg is térült, hiszen a múlt évi kedvezőtlen időjárás el­lenére is nyereséggel zártak a szakcsoportok. Az értékesítést továbbra is három, illetve több évre szóló szerződéssel biztosít­ják. A fogyasztási szövetke­zetek felvásárolják a kister­melők áruit, és azokat a he­lyi ellátás mellett a Heves megyei ZÖLDÉRT Vállalat­nak adják el. A ZÖLDÉRT exportra is szállít a primő­amelyekből sterilen, gumicső- vön csorran a vér a zárt kannákba. Ahol ma még be­osztással, jegyre mérik a húst és különböző húské­szítményeket, igen nagy je­lentőségű ez a vállalkozás. De most már ott tartanak barátaink, hogy a vért, kel­lő fűszerezéssel, kellő higi­énia mellett, éppen úgy hur­kába, sajtba dolgozzák, mint itthon, Magyarországon. VITA ÉJFÉLIG Múlt év végén a havannai húsipari kutatóintézetben öten kapták meg az élelme­zésügyi miniszter kitünteté­sét. Közülük három dr. Molnár Lajos mellett mun­kálkodott, egyiknek a tudo­mányos értekezését is ő lek­torálta. — Nem élt szakmai irigy­ség a fiatal kubai orvosok­ban? — Ellenkezőleg. A legjob­bat mondhatom róluk. Sze­rények, közvetlenek, sokat érdeklődnek. A világifjúsági találkozó idején előfordult, hogy az óriási mozgásban nem tudott kocsit küldeni lakásunkra a kutatóintézet, s az ifjú kollégák töreked­tek ki hozzánk, hogy éjfélig vitatkozzunk egy megoldat­lan témán. Viszont hivata­los fórumokkal perelnem kellett olykor! Követelmé­nyeimet túlzottnak ítélték, elhanyagolva olyan tényező­ket, mint a szennyvízderítés, energiafelhasználás, a kom­binát tiszta és nem tiszta övezetének éles elkülönítése, ami befolyásolja a hús mi­nőségét. Nem engedtem, mert jót akartam. Jót nekik, jót nekünk. Végsőben há­romezernél több magyar állatorvost képviseltem Ku­bában-^. BANÄNSÜLT ÉS PAPAJA Eddig a? dolgos hétközna­pokról besze*geffij&, rökből. A termeléshez állaJ mi támogatást csak azok a szakcsoportok kapnak, ame­lyek legalább három évre kötnek értékesítési szerző­dést a fogyasztási szövetke­zetekkel ! Tőzeg a fólia alatt Az idén a primőrök népJ szerűsége tovább növek­szik. Ennek érdekében az áfészek szervezésével 576 ezer négyzetméterre növelik a fóliasátrak területét, főleg Hevesen, Hatvan környékén, Gyöngyösön és Tarnamérán. A talaj munkák megköny- nyítésére további négy kerti traktort és négy-ötszáz mo­toros kerti kapát vásárolnak, A fóliás primőrtermeléshez újdonságként bevezetik a műtrágyával, és az úgyne­vezett nyomelemekkel dúsí­tott tőzeget. Ezt a Balaton- bereki Állami Gazdaságtól szerzik be. Elterjesztése a következő években még in­kább várható. 1979-ben 350 vagon primőr termék átadá­sát tervezik a szakcsoportok, melyből 80—90 millió fo­rintos árbevételre számíta­nak. A termeléshez szükséges vetőmagokat idejében, még a mült év őszén beszerezték és megtették a szükséges előkészületeket a folyamatos munkához. Decemberben el­vetették a magvakat, jelen­leg pedig a palántanevelest végzik. Az időjáráson ..múlik, hogy mennyire gyorsíthatják majd a kiültetést. Az első primőrök már megjelentek a piacokon. Nagyobb mennyi­ségű paradicsomra, papriká­ra és fejes salátára azonban csak később számíthatunk. Mentusz Károly 1 egy esztendőbe annyi min­den belefér. Vajon miféle húsételt fogyasztott például a Molnár család messzi Ha­vannában? Pár percre Er­zsiké, a pedagógus feleség veszi át a szót, aki a kubai fővárosban a magyar koló­nia kicsinyeinek lelkes ok­tatója is volt. — Több ételt már magam főzök! Utánozhatatlanul fi­nom például a sertéssült, fekete babbal, rizzsel, sok fokhagymával tálalva. Vagy ott a csicseriborsó, fűszere­sen. Nem szólva a félig érett, forró olajban kisütött, banánról. És minden étke­zéshez édesség, gyümölcs. Hallott már a papajárói? Dinnyefa termése. A házigazda később kiJ rándulást emleget. Santa Maria, a világhírű rum, a Habana Club egyik lelőhe­lye! Alig száz kilométerre a fővárostól, vízparton, he­gyek övezte öbölben erjesz­tik a cukornád melaszát, hogy aztán öt-hét évig ka­nadai bükkfa hordókban ér­lelődjék az alkohol. Attól! Az egyenletes napmelegtől, sugárzástól, a sós tengeri széltől, a hegyek lehelleté- től, a hordók dongáitól való a kubai rum nemes íze. Hogy nyomban nem kóstol­tuk meg? Emiatt leginkább Erzsiké sajnálkozott. Cso­magjaik jobbik fele még a nagyvilágban bolyong. Invi­tálását azonban följegyez­tem. _ Hemingway kedvenc koktéljának, a daiquirinek receptjével együtt. Citromlé, cukor, jégkristály, ötéves fehér rum. Csak a keverési arányra tessenek vigyázni...! Moldvay Győző lim^ftga-gasr TI. «CTsacrnag Előnyben m primőrök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom