Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-08 / 32. szám
Gyöngyösön, a közelmúltban átadott új művelődési házban próbál a Vidróczki Népi Táncegyüttes. A számos díjjal kitüntetett kiváló tánccsoport a palócvidék néptáncának és zenéjének megőrzését tartja egyik feladatának, de műsoraikban más tájegységek táncait, zenéit is bemutatják. A képen: szckelytáncot próbálnak a művelődési ház színpadán. (MTI Fotó — Manek Attila felvétele — KS) Jövőre talán megpihen...! Hatvani Expressz Három esztendeje a Kossuth téren nyílt, most a Dózsa tér sarkában székel, jövőre a Horváth Mihály úti új lakótömb földszinti üzletházában folytatja munkáját. Mi ez? Ne törjék a fejüket: az Expressz ifjúsági utazási iroda. Amely tavaly már hatszáznál több hatvanit juttatott szervezett formában külföldre, 2200 polgárnak nyújtott különböző hazai szolgáltatást, s beleértve a kishatármenti forgalmat, 1978-as tervét 103 százalékra teljesítette. A szervezett csoportos utazások legtöbbje a Szovjetunóiba irányult, de egyre többen érdeklődnek Erdély festői szépségű tájai iránt. S egy- egy hat-nyolc napos program 'háromezer forint körüli ára ellen sem lehet kifogásuk a megrendelőknek. Ha saját autóbusza van az utat kezdeményező cégnek, akkor lényegesen csökken még ez a költség is! ★ Fiatal az Expressz hatvani „vándorirodája” és fiatalok az ügyintézők. Ám talán éppen ezért értenek könnyen szót a különböző KISZ-bi- zottságokkal, szervezetekkel. Mint amilyen Lőrinci, Apc, Iklad, Aszód! Ahonnan vlsz- szatérőként jönnek a titkárok. tanárok, hogy újabb és újabb külföldi, máskor itthoni országjáró útra kössenek szerződést. Beadják elképzelésüket. az iroda pesti központja kalkulál, s utána már csak festékespárna és bélyegző kell a különböző formanyomtatványok érvényességéhez. Tíz személyen felül érvényesek a hazai, nemzetközi kedvezmények, s különleges Igényeket is kielégít az iroda. Teszem azt: barlangászat Dobsinán, belépő a fővárosi planetáriumba, lavastúra a Hortobágyon! Ügy tűnik, az eddig eltelt két és fél, esztendő megalapozta Hatvan egyetlen utazási irodájának jövendőjét. Erre vall többi között az idei év eddig lekötött, szép számú programja. Az apci Qualitál Vállalat két szovjet és egy erdélyi útra szerződött. A gyöngyösi járási KISZ-bizottság Moszkván kívül Krakkóba, Varsóba visz csoportokat. Az aszódi gimnazisták erdélyi, tátrai jugoszláviai utakat kötöttek le. S miként tavaly, az idén sem marad tétlen a hatvani városi KISZ-bizottság, továbbá a Lenin Termelőszövetkezet. Utóbbi helyen még a nőbizottság is toboroz, hogy minél több szövetkezeti leány és asszony jusson el Prágába. A Volán KISZ-esei pedig éppen akkor kapták meg pótrendelésük visszaigazolását egy német, lengyel, csehszlovák körútra, amikor az irodában jártunk. Persze van árnyoldala is az Expressz fiókiroda munkájának! Gyakorta oly későn jelentik be igényüket a szervezetek, hogy a lehetetlenséggel határos az út lebonyolítása. Nem foglalkozhatnak útlevél- és vízumintézéssel, s valutaigénylést is csak az 1980-as esztendő végétől elégítenek ki, amikor növekszik az ügyintézők száma. Tegyük mindehhez: belföldön bárhová, bármikor, bárErdő a falóit Már nem „divatosak" a festményekről készült poszterek. Szinyei-Mersét, Gu- lácsyt, Ferenczy Károlyt, vagy Csontváryt száműzték a tálakról. Bár ez utóbbi még tartja magát; a kevésbé forgalmas Irodákban eldugva még találhatunk egy-egy Magányos cédrust. Manapság a tájkép a sikkes. No, nem Padi László valamelyik vonzó erdőrészlete, hanem a, fotó-poszté-, rek. A színesek, az élethű felvételek. S lehetőleg legyenek minél nagyobbak, egy egész falat beborítók. Importból. Ez már státuszszimbólum. Ábrázolhatják a következőket: hangulatos erdő. apró tavacskával, téli táj, sok hóval és egy kis faházQrHmüsm 1979. február 8„ csütörtök zal, távoli kéklő hegyek, esetleg tengerparti (Vigyázat, nem balatoni!) részlet, sziklával, habzó hullámokkal. A jelszó; Vissza a természetbe! No, persze nem gyalog, nem egy vasárnapi kiránduláson, hanem csak úgy — képzeletben. Az ember leülhet a kényelmes fotelbe, s elábrándozhat a fényképet nézvén arról, hogy milyen szép is lenne most, kettesben ott, az erdőszél en sétálgatva; az a jó levegő, a pompázó őszi színek. Istenem de szép — sóhajthat az álmodozó, s közben mélyet szívhat cigarettájából. A minap is hogy járt egyik barátom, aki boldog tulajdonosa egy „erdőnyi” méretű poszternek. Gondolta. kirándul egyet a Bükkbe. Elindult. De a falba verte a fejét ... (józsa) kinek foglalnak szobát, biztosítanak túravezetőt, színházi és vasúti, jegyet, kívánság szerinti étkezést, nem így áll a dolog külföldi vonatkozásban. Kapitalista országokba csurran-cseppen néhány részvételi jegy, s meglehetősen szűkre szabott a hatvani iroda által szervezhető turisták száma a népszerű, olcsó, egyhetes szovjet, NDK, csehszlovák és erdélyi utakra. Még szerencse, hogy az utóbbiból hármat bonyolíthatnak le az év első felében, bár egyet szinte teljesen kiad a hatvani Rákóczi úti általános iskola úttörőcsapata. Miben bízik az Irodavezető és két munkatársa? Hogy vándorlásuk vége, a végleges Expressz-iroda bőkezűbbé teszi irányukban a vállalat központját. Általános hatvani érdek ez, mert szolgáltatásaikat nemcsak az ifjúság, hanem a legkülönbözőbb korosztályok igényelhetik. (m. gy.) Szabadpolcok is szekrények 200 ezer könyv Nálunk ma nincs olyan ember, olyan olvasni vágyó, akinek ne kerülne a keze ügyébe könyv. Könyvek, amelyek oldalain sorsok formálódnak élménnyé. Történetek harcokról, helytállásról, szerelemről, kudarcokról és megalkuvásokról is; a természet felfedezéséről és a tudomány csodáiról. Minden könyv egy-egy önálló kis világ, amely segít megérteni önmagunkat, másokat és mindennapjainkat. Erre gondoltam az egri Gró- nay utca magasba szökő modern épületének földszintjén az SZMT központi könyvtárában, a kötetekkel megrakott polcok között. Szolgáltatás 65 ezer embernek — Kevés település van a megyében, ahová nem jut el a mi könyveinkből — magyarázta Nagy Ferenc, a szakszervezetek könyvtári központjának igazgatója, amikor tevékenységükről kérdeztem. — Ott vagyunk könyveinkkel mindenütt, ahol csak valamirevaló üzem létezik. Még az aprócska üzemekben is, ahol csak 50 —80 ember dolgozik. 12 önálló könyvtárunk van és 100 a kisebb letéti könyvtárak száma. Sok olyan egységet megszüntettünk azonban az utóbbi időben, amelyek nem voltak életképesek, s amelyek közelében jól működő nagyobb szakszervezeti vagy tanácsi könyvtár található. Jelentős előrelépéseket tettek, hogy a könyvtárakat fejlesszék, korszerűsítsék, ám gondjaik még mindig bőven akadnak. Nagy problémát jelentenek például a letéti könyvtárak mostoha körülményei. Ezek nagy része, a hálózat kb. 70 százaléka, csak szekrény és nem igazi könyvtár. Persze, nemcsak a szabadpolcokról, a szekrényekből is lehet könyvet kölcsönözni. És kölcsönöznek is! A szekrényes ..könyvtárak” jelentik legtöbb helyen az olvasás lehetőségét. A munkások túlnyomó része a szekrények könyveiből válogat. Ez évben is újabb könyvtárak költözhetnek önálló helyiségbe. Gyorsítják a fejlesztés ütemét, hatvan- ötezer szervezett dolgozó kulturális szolgáltatásairól szükséges gondoskodniok. A könyvtárosok azt vallják: minden olvasó kérését teljesíteni kell! És van is miből teljesíteni a kéréseket. A központi könyvtár tavaly 13 400 kötettel gyarapította állományát, amely — a hálózat valamennyi könyvtárának köteteit számolva — meghaladja immár a 200 ezret. Nagy segítség volt, hogy a SZOT-tól 200 ezer forint rendkívüli támogatást kaptak könyvek vásárlására. Természetesén a központi könyvtár bukszája sem volt üres, így a múlt évben ösz- szesen 390 ezer forintért vehettek új könyveket. Az idei költségek közül 350 ezer forintot terveztek könyvbeszerzésre; ebben az összegben természetesen nincs benne az a pénz, amit az önálló könyvtárak fordítanak majd az állomány gyarapítására. Az olvasó munkásokért Amint az adatok Is igazolják, a szakszervezeti könyvtárak hálózata könyvek dolgában gazdagnak mondható. De semmit nem ér a mégoly gazdag könyvtár, ha népte- len, ha a köteteket nem olvassák. Az utóbbi évek statisztikája szerint a kikölcsönzött kötetek száma meghaladja a szakszervezeti könyvtárak összes állományát. Jóleső érzés, hogy növekedett a munkásolvasók száma, s hogy a korábbiakhoz képest sokkal élőbb kapcsolat van a könyvtárak és a szocialista brigádok között. Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárának könyvtára például 91, a petőfibányai művelődési ház könyvtára pedig 68 szocialista brigáddal kötött együttműködési szerződést. Ezek a szerződések nem arra szorítkoznak, hogy a brigádok a könyvtárban villanyt szereljenek, vízcsapokat javítsanak, polcokat készítsenek. Az együttműködés arra szól, hogy az emberek olvassanak, művelődjenek. A könyvtárak olvasóinak többségét (62 százalék) a szocialista brigádok tagjai jelentik. — Azon vagyunk — toldotta meg magyarázattal a statisztikai adatokat Nagy Ferenc —, hogy egyre több és jobb könyvet vigyenek be könyvtárosaink a munkapadok, a munkaasztaloS - közelébe. Növekedett a fiók- könyvtárak száma, az egri Finomszerelvénygyárban, a siroki Mátravidéki Fémmű-! veknél, a Bélapátfalvi CeJ ment- és Mészműnél összesen 15 szolgáltatási egységé gél. Sajnos, a könyvek cseréjével még mindig gondjaink vannak. Előírás szerint a letéti könyvtárak állómá- nyát évente hatszor kellene új könyvekkel frissíteni. És ott tartunk, hogy átlagosan ez csak háromszor történik. Új könyvtárak születnek — Egy éve éppen, hogy aá SZMT elnöksége megtárgyalj ta a szakszervezeti könyvtárak tevékenységét és határozatokat hozott a további feladatokra. Néhányat említek csak a fontosabbak közül. Fokozottabban, nagyobb ütemben kell fejleszteni a könyvtári hálózatot, javítva a felszereltséget, a helyiségek színvonalát és a könyvellátást. Oj könyvtárakat kell szervezni, létesíteni a bányász-, a vasas-, az építők szakszervezete, valamint a MEDOSZ- és az ÉDOSZ-me- gyebizottságok területén. Fokozottabban kell gondoskodni a könyvtárosok képzéséről. E téren különböző tanfolyamokat szervezünk, havi egy alkalommal egy-egy módszertani témából rendezünk előadásokat és konzultációkat, szakelőadókkal. Legfőbb cél, hogy minél több munkás váljék olvasóvá. Az SZMT elnökségének határozata megszabja, hogy 1982-ig öt-hat százalékkal kell növekednie az olvasótábornak, ezen belül is főleg a munkás, az ifjúmunkás és a női dolgozókból verbuvált olvasók számának. Egyáltalában meg kell teremteni a> minél nagyobb számú és minél igényesebb olvasótábort. A könyvtárak ajlói mindenki előtt nyitva állanak. De nem lehet arra várni, hogy az emberek önmaguk- tól kopogtassanak. Fel kell ébreszteni bennük az olvasás igényét, elébe kell menni az embereknek. Úgyis, hogy odaviszik a könyveket a munkapadok közelébe, sőt a munkapadokhoz. Így válhatnak a könyvtárak a munkásművelődés igazi műhelyeivé, a közművelődés fór rumaivá. Pataky Dezső l * * « *. *. Mister MacAreck üzletei * . • * (Fordította: Bába Mihály) 28. A három társ Jó humora mindössze három napig tartott, A legközelebbi csütörtökön Kané úr, mint a bomba robbant be az irodába és már a küszöbről ordította: — Te Bracken, te vagy a leghülyébb és nem az a MacAreck, akin olyan jót mulattál. Szépen elintézett bennünket. — Mi történt? — kérdezte csodálkozva Bracken úr. — Olvasd — dobta le az asztalra Kané úr a „New York Héráid Tribüné” legfrissebb számát. — Szélkakas! A szélkakason nevettünk! Most ő nevet a három ostobán. Leginkább Brackenen, hogy úgy rászedte! Bracken úr felvette az újságot és hangosan olvasta: „Szenzációs felfedezés Nebraskában”. Marty Brett, fiatal geológus, aki nemrégen tért vissza Kongóból, ahol a híres uránbányában dolgozott, néhány nappal ezelőtt tett szenzációs felfedezést. A Nebrasoa állambeli Ward- cityben a régi aranybánya látogatásakor a Geiger-féle készülék segítségével megállapította, hogy a bánya meddője magas százalékú uránércet tartalmaz. A felfedezésnek óriási jelentősége van az USA atomipara számára, feleslegessé teszi az importot. E régii bánya tulajdonosa mister Henry MacAreck, egyik napról a másikra milliomos lett. Aranybánya helyett, mely még a termelési költséget is alig fedezi, kifogyhatatlan meny- myiségű uránnal rendelkezik, és méghozzá a felszínen, a meddőhányóban. A „New York Héráid Tribüné” elhatározta, hogy tudósítót küld Wardcitybe. A legközelebbi számokban így a szenzációs felfedezés további részleteiről számolhatunk be”. A cikk felolvasása után csend lett az irodában. Elsődként Stern úr szólalt meg; — Szeretném tudni, honnan szagolta ki azt az uránt? Amikor az ember aranybányát akar venni, akkor nem megy Geiger-féle műszerrel a zsebében. — Most már értem! — mondta Mr. Bracken —, amikor Wardcitybe megérkeztünk, a város szállodájában laktunk, a tulajdonos, mint régi ismerősét üdvözölte a taknyos Brettet. — Számomra világos! Minden elő volt készítve. Uránt kerestek és Wardcity közelében megtalálták. Akkor érdeklődni kezdtek a régi aranybánya iránt. MacAreck mintha véletlenül ismerkedett volna meg Bra- ckennel és megjátszotta a naiv embert. És barátunk horogra akadt. Még tanácsot is adott neki, hogy játsszon a tőzsdén, és ahelyett, hogy a részvényeknek csak a felét adta volna el neki, amint az Alabamából való gazember akarta, eladta neki az ösz- szeset. Hogy nevettek rajtunk! — Ne háríts mindent rám. Te is olyan okos voltál. Hiszen együtt határoztuk el, hogy eladjuk neki az összes részvényt. Én a magam feladatát a lehető legjobban teljesítettem. Nektek kellett megfelelően előkészíteni a bányát, hogy ne legyen olyan rettenetesen elhanyagolt. Ha nem sajnáltatok volna néhány dollárt, s megkértek egy specialistát, az biztosan felhívta volna a figyelmeteket az uránra. De számotokra kár volt minden dollárért és az adásvételi szerződést nyugodtan aláírtátok. Most meg üvöltőtök: — Bracken a bűnös, ő adta el a részvényeket. Mit tehettem volna? — Hagyjátok abba a veszekedést! Stern úr volt hármójuk közül a legnyugodtabb. — Megtörtént és ezen már nem lehet változtatni. És senki sem bűnös. Bracken a lehető legjobbat akai ta. Ki gondolta volna, hogy ott van az az átkozott urán? Végül is ezen az üzleten elég jól kerestünk. Hiszen a vételár háromszorosáért adtuk el.1 Ha nem fedezik fel az uránt,' akkor ugyanaz a Kané, aki most oly rettenetesen szidja Brackent, kezet csókolna neki a remek üzletért. — Én nem mondom, hogy Bracken összebeszélt Mac- Areckkel, — mondta Kané —, de megüt a guta, hogy egy alabamai fajankó átvert bennünket. És ha arra gondolok, hogy az üzlet több milliót ér, és az a mi kasz- szánkban volt. Kerestünk. De mit jelent az, hogy kerestünk néhány százezret, amikor más rögtön milliókat inkasszál be. — Most már semmit sem tehetünk — mondta szomorúan Stem. A New York-i újságban megjelent hír, bőséges kommentárral, megjelent csaknem minden újságban. Wardcitybe özönlöttek az újságírók és részletesen beszámól- tak a rendkívüli felfedezésről. A New York Héráid Tribüné részletesen írt a kis városkáról, ahol néhány hónappal korábban alig volt élet, hiszen a régi aranybányát teljesen elhanyagolták, végül eladták. (Folytaiig