Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
Munkatársaink a helyszínen Zsana-ll. isem adta meg magát Trombitás István, az Alföldi Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat igazgatója: — Kutatófúrásaink során, január 24-én hajnalban, mindeddig tisztázatlan ok' ból. kitört és lángra gyúlt a kettes számú zsanai kút. Rendeztük sorainkat, a kitörés elfojtására felkészültünk, majd február elsején megkíséreltük az első ellen- támadást. Az elhárítás legjobb erői vannak itt, tech" nikánk szintén a legkorszerűbb. Az első vállalkozás, a kezdeti sikerek után, kudarcot vallott.. Kiskunmajsa után letérünk a műútról, s vízmosta, kanyargós tanyai dűlőkön haladunk. Irány a hajnal sö' tétjéből kibomló hatalmas lángcsóva. Katonák, rendőrök igazoltatnak, majd jelentkezünk a parancsnoki kocsinál, ahol már legalább ötven újságíró, fotóriporter és televíziós didereg. — Rövidesen megkapjuk az új tervet — üvölt fülembe egy kolléga, aki a kitörés első napja óta vigyázza a bömbölő, földet rázó hatalmas fáklyát, az ötszáz főnyi elhárító személyzet gigászi küzdelmét. A lassú virradatban körültekintek. Tájkép, roham előtt. A gázkitörés fészkétől alig háromszáz méternyire hatalmas tűzoltókocsik, trélerek, lánctalpasok, speciális tűzvédelmi gépek regimentje, egy fasor mögött „hangpróbát” tartanak az autóra szerelt turbóreaktív generátorok, a kétezer köbméteres nylontárolókba pedig katonai tartálykocsik hordják szakadatlan az oltóvizet. — Halló, itt Zsana-kettő, itt Zsana-kettő. Vétel. Szóval, erősítést kapunk a tűzoltó-tiszthelyettesi iskolától. Vettem, továbbítom, halló, itt Zsana-kettő, a vételt igazolom. Szürke lakókocsi a hír adóközpont is, ahonnan Buda Ernő kitörésvédelmi csoportvezető lép közénk, oldalán a kucsmás Borisz Kutyi- povval. Éjszaka érkezett a bakui olajmezőkről, hogy segítse az oltást. — Kérem, ahogyan igazgatónktól a sajtó értesült, tegnapi támadásunk nem sikerült. A Zsana-kettő tartja magát. Ma délelőtt 9 óra S5 perckor indul a második roham. Reméljük, több sikerrel. Elsőrendű célunk, hogy a kútszáj és az immár négyágú láng közt megtörjük a gázáramlást. Oltás után az alsó kitörésgátlót kell eltávolítanunk, mert az a felső kilövése után még helyén maradt. Ezután speciális osztagaink az aknában fölszerelik az új kitörésgátlót, s megfogjuk a nagy értékű, kétszáz atmoszféra nyomással feltörő gázt. — Oldalfúrással nem próbálkoznak? — Egyelőre nem. Maradunk a víznél, a kilőtt különleges gázkeveréknél... Nyolc óra, amikor Bíró István alezredessel megérkeznek Pestről a tűzoltótiszthelyettesi iskolások. Csatlakoznak a kecskeméti, szegedi, majsai, félegyházi egvségekhez, hogy lefektessek a kitöréshez irányuló tömlőrendszert. Szinte méternyi távolságban hálózzák be a terepet az azbesztcsövek, elöl vízágyúra kötve. Szaporodnak az ezüstszínű védőruhások is, akik majd a frontvonalba, esetleg az aknába mennek. Egyelőre sisakot, oxigénellátást próbálnak. s messziről méregetik ellenfelüket. Mellettem, ugyancsak űrhajós jelmezben. tizenegy főnyi különítménynek tart eligazítást Segesdi József csoportvezető. — Értjük egymást? Ha kialszanak a lángok, rádiójelzésre azonnal felvonultok. Elhelyezkedés száz méter sugarú körben( Figyelitek egymást, figyelitek a Dré- ger-pisztolyt. Aki ötszázalékos gázszennyeződést észlel, azonnal jelent. — Honnan? — Nagykanizsa. — Feladatuk? — Az oltás utáni újabb veszély, a mérgezés kizárása. Szehelés közben szennyeződhet a levegő, s pusztul ember, állat. Közben kialakult a támadó csapatok körgyűrűje a tűzfészek, a negyven-ötven méteres lángot lövellő akna körül, öt-hatszáz Celsius fokos a hőség. S nem a legszabályosabb ugyan, de fotóriporter kollégámmal az erdősáv szélén egy vízágyúig lopakszunk. Cyuricza Sándor őrmester van hozzánk legközelebb, s egymás füléhez hajolva próbálunk szót érteni a félelmetes bömbö- lésben. — Tegnap is az első vonalban dolgozott? — Két nap alatt ez lesz a tizedik bevetésem. Körülbelül tízméternyire közelítjük meg az aknát vízsugarakkal, hogy pontosabban célozhassunk. A cső száját kellene eltalálnunk. — S meddig bírják cérnával? — Két-három óra elmegy, persze váltással. Jók ezek a ruhák. Belül azbeszt, kívül különleges alupigmentum. A lángok irányába tekintek. Túloldalt már felvonult az egyik turbóreaktív generátor, tőle keletebbre a másik. Ez a tegnapihoz képest új felállás, mert változott a célpont. Tíz óra előtt pár perccel sárga Lada járja be a hadműveleti területet. Persze hangerősítővel. — Figyelem, figyelem. Riadókészültség. Teljes dohányzási tilalom. E pillanattól óvakodjunk mindenféle nyílt lángtól. Az eget-földet rázó dübörgésben feszült várakozás ül az arcokra. Majd pontban kilenc-ötvenöt órakor indul az offenzíva. Egy Rába- monstrum mögül lessük a félelmetesen kibontakozó látványt, az emberek hadoszlopainak összehangolt küzdelmét. Minden előre tett lépést meg kell fontolni, minden méterért meg kell verejtékezni, bár a frontvonal vízágyúinak személyzetét hátrább elhelyezett fecskendők locsolják. Vízfüggöny védelmében gördül előre a két generátor is, hogy fület szaggatóan felüvöltsön. Minden csupa gőz, csupa hőség, csupa sistergés. Másfél óra múltán úgy tűnik, talán sikerül dűlőre vinni a dolgot. De kevéske szünet, majd ismét égre csapnak, kifújnak a vakító lángcsóvák. Ugyanez megismétlődik a délutáni roham alkalmával. S itt; van ár. Bán Ákos, a tröszt vezér- igazgatója, kitörésvédelmi parancsnok, aki visszavonulót vezényel, hogy később jelentést tegyen a tizedik napja folyó küzdelemről Szekér Gyula miniszterelnökhelyettesnek. összegzi tapasztalatait Borisz Kutyipov, Buda Ernő, Bernát Zoltán, Barabás László is. Valamennyien a szakma kiválóságai. Aztán nyugtatóként tea kerül a bögrékbe. — Tíz napja Zsanára figyel az ország — mondjuk Trombitás István igazgatónak. — Mi pedig a gázra. S ami ma sem sikerült, holnap talán menni fog. Természetesen nem adjuk fel a harcot. Célunk az energiaszűk világban minden gazdagon termő kút megmentése. Csák, tudják, ez nem lóverseny. ., Taktikai megbeszélést tartanak a parancsnokok; Köti Mihály, Pongrácz József, Duma József. Moldvay Győző Ki lesz az erősebb? Felvonul nak a tűzzel farkasszemet néző küzdők. (Fotó: Szabó Sándor) OíMbmM ) ML ttbniar L vasárnap Havon’á 160 ezer levél Kétmillió nyugdíjas gondja-bafa Mintegy másfél millió nyugdíjasnak kézbesített felemelt összegű nyugdíjat a közelmúltban a posta. Másfél millió állampolgár, másfél millió dosszié, — még leírni is sok! — Hát még adminisztrálni, számfejteni, postázni! — toldja meg dr. Kertész István, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatási és ellenőrzési főosztályvezetője. — És a számítóközpontjuk?! — Az már nem a miénk, hanem a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságé, amelyhez mi is tartozunk. A számítóközpontnak a több mint 1,9 millió nyugdíjtétel számfejtése csak egyik feladata a sok közül. Minden ötödik állampolgár —nyagdiias Csaknem kétmillió nyugdíjügy kezelése hatalmas feladat. Bemutatná olvasóinknak a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot? — Szívesen! Talán ez is hozzásegíti a jelenlegi és leendő ügyfeleinket, hogy megértőbbek, türelmesebbek legyenek, ha egy-egy akkora feladat miatt, mint másfél millió ember nyugdíj- emelésének adminisztratívtechnikai lebonyolítása, olykor egy kis késéssel kapja kézhez megszolgált járandóságát. .. — Minden korábbi gyakorlattól eltérően, az Elnöki Tanács 1964. évi 6. számú törvényerejű rendelete a társadalombiztosítási feladatokat a szakszervezetek hatáskörébe utalta. Egyben létrehozta a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot, amelyben felügyeletét a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságra bízta. Megér egy kis figyelmet a nyugdíjasok számának alakulása is! 1950-ben összesen félmillió ember részesült nyugdíjban, járadékban; az évi kifizetett nyugdíjösszeg akkor 982 millió forintot tett ki; kilenc évvel később a nyugdíjasok száma még mindig csak 647 ezer volt, az év folyamán kifizetett nyugdíjak összege pedig 3,8 milliárd forint; 1978-ban a nyugdíjasok létszáma — a MÁV-nyugdíjasok százezer főnyi táborát nem számítva — 1,9 millió volt, az egész évben folyósított nyugdíjak összege pedig megközelítette a 39 milliárd forintot! (Megyénkben 70 400 a nyugdíjasok száma, ez a lakosság több mint 20 százaléka. A szerk.) — A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság tevékenysége együtt fejlődött a kormány szociálpolitikájával — folytatja tájékoztatóját dr. Kertész István, — A nyugdíjakon kívül mi foglalkozunk a nyugdíjasok kiskorú gyermekei után járó családipót- lék-ügyekkel — ebből is 60 ezer tételt tartunk számon! — , az árvaellátással, és a különböző segély-jellegű ellátási ügyekkel: a gyermek- gondozási segéllyel — az olyan, kisebb munkahelyek nődolgozóinak, ahol nincs SZTK kifizetőhely, mi folyósítjuk a gyest is —, a tényleges katonai szolgálatot teljesítők családi segélyével, a hadigondozási ellátással, a nyugdíjasok tüzelőutalványával, MÁV utazási igazolványával és lakbérpótlékával, valamint a vakok személyi járadékával. Hazánkban ugyanis a hetvenes évek eleje óta minden nyilvántartott csökkentlátó személyi járadékot kap az államtól. — E sokféle feladat hány ember vállát nyomja? — Nos, kevesebbét, mint ahányra szükség lenne! Íme, egy kis összehasonlítás: 1950-ben, amikor a nyugdíjasok száma félmillió volt, több mint 700-an dolgoztak az újonnan létrehozott központi nyugdíjfolyósító szervnél; ma — amikor a kétmillió nyugdíjtétel és az egyéb ügyek mellett havonta átlagosan 16.0 ezer darab levelet, ügyiratot is kezelünk — az engedélyezett létszámunk 532, de nincs minden státusz betöltve! Még a tetőbeázással is... — Ezért is hiányzik egy saját, korszerű számítóközpont? — Ezért is, meg azért is, mert rengeteg olyan dologgal foglalkozunk, — hacsak tanácsadás, felvilágosítás mértékéig is, — amely nem tartozna ránk, de a nyugdíjasok hozzánk fordulnak vele. — Például? — Széles a skála! Ha beázik a tető, ha az eltartói rosszul bánnak az idős emberrel, ha lakást akar cserélni, ha konfliktusa támad a körzeti orvosával és máshoz szeretne járni, — hogy csak néhányat ragadjak ki a sok közül —, a nyugdíjas rendszerint tőlünk kér segítséget — Miért nem a... — Ugye?! Ha jobban belegondol, rá kell jönnie, hogy az ország lakosságának 20 százalékát kitevő nyugdíjasoknak nincs érdekképviseletük, gondjaiknak nincs gazdája! — Hát a szakszervezet? — Tapasztalatból mondom, hogy a szakszervezet nem foglalkozik a nyugdíjasok ügyeivel. Vagy azért, mert nincs hozzá megfelelő apparátusa, vagy azért, mert a dolgozó a nyugdíjazása után kimarad a szakszervezetből. Az utóbbi elég általános jelenség. Pedig, ha van társadalmi réteg, amelyik megkülönböztetett figyelmet érdemel, és segítségre — elsősorban például jogsegélyszolgálatra — szorul, akkor az az időskorúak rétege! — Nemrégiben — újságolom — részt vettem a Hazafias Népfront társadalmi munkabizottságának alakuló ülésén, amely épp ennek a „gazdátlan” társadalmi rétegnek az ügyével kíván foglalkozni. Elnöke a nyugdíjasok problémái mellett évtizede elkötelezett, s a tévéből jól ismert Knoll István lett, tagjai pedig jogászok, orvosok, újságírók, pe- dogógusok, tömegszervezeti és tanácsi vezetők, a Munkaügyi és az Egészségügyi Minisztérium képviselői, és így tovább. Egy ilyen bizottság hatásköre ugyan csak a figyelem felkeltéséig terjedhet, intézkedési joga nincs, de... — De már az is jó, hogy lesz egy testület,: amelyik elébe megy, összegyűjti és az illetékesek asztalára teszi a lakosság egyötödének véleményét, gondjait! — fe* jezte be a gondolatot dr. Kertész István. Kinek kell kérvényeznie ? — Utolsó kérdésem az ak~ tualitás jegyében született, kinek emelték automatikusan a nyugdíját, és kinek kell külön kérvényeznie? — Akiket az emelés autó' matikusan érintett, azok már úgyis észrevették; ide tartoznak az 1971. előtti sajátjogú munkás- és alkalmazotti nyugdíjasok, az özve- gyi, a szülői nyugdíjban és az árvaellátásban részesülők, az ipari szövetkezeti tagok és hozzátartozóik, azok a mezőgazdasági szövetkezeti tagok, akiket 1967. januárja előtt nyugdíjaztak, a kisiparosok és magánkiskereskedők, stb. Beszéljünk részletesen inkább azokról az egyedi esetekről, amikor kérni kell a megemelt, kedvezőbb összeg folyósítását. — Házastársi pótlék megállapítását kérheti például az a nyugdíjas, akinek ebben az évben a nyugdíja havi 2000 forintot nem éri el, és aki a korábbi 1790 forintos ösz- szeghatár miatt házastársi pótlékra — az egyéb feltételek fennállása esetén — sem volt jogosult; nyugdíjuk visszacserélését kérhetik azok, akik nyugellátásukat a nyugdíjazás után végzett munkájuk alapján új nyugdíjra cserélték át, de a legújabb, emelési rendelkezés szerint a felemelt régi nyugellátás kedvezőbb számukra, mint a most folyósított nyugdíj; végül annak is kérnie kell a kedvezőbb összegű nyugdíj folyósítását, aki saját jogú és özvegyi nyugdíjra is jogosult, és akinek a jelenleg folyósított nyugdíjánál az eddig szüneteltetett nyugellátás — az emelési rendelkezések következtében — előnyösebb. Nyíri Év»
