Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
0^<WSAAAAAA/WW^AAA/WSAAAAAAA/SA/NAA/SAAAAAAAAAA^V/SAA^AAA^AA^v-v^ Fölösleges nélkülözheteilenek Félhomályos szobák mélyén, tinta- és papírszagú íróasztalok fölé görnyedő emberi testek, körülöttük, mint fanyar glória a savanyú cigarettafüst karikái. Hivatal. Nagy ablakú, fényes, modern irodák, villogó fém íróasztalok és a falak mellett polcok, rekeszek, tömve mind papírral, iratokkal, jelentésekkel, bizonylatokkal, jegyzőkönyvekkel, másolatokkal. Ez is hivatal. Irodaház, irodák, ügyintézők, ügyintézés, tanácsi hivatal, irattár, gépírónő, előadó, kis és nagy ablak, fényes és sötét, modern és avítt, üzem és közület és mi, mindig mi: az ügyfelek. Ilyen, vagy olyan ügyben, de mindig a hivatalra, az irodistákra acsarkodva, mégha magunk is egy hivatalban dolgozunk és szitok-átok áradat: megöl bennünket a bürokrácia. A hivatal egyenlő: bürokrácia. A hivatali dolgozó egyenlő: o bürokratával. Az ügyintéző egyenlő: a fölöslegessel. Csökkenteni kell a hivatali létszámot, a 'felduzzasztott apparátust, mert akta szüli az aktát, az ember csinálja az aktát, s az ügyirat csinálja az embert, az újabb ügyintézőt. És már annyi az ügyintéző ebben az országban, hogy annyi ügy nincs is, de ha van, csak azért van, mert ha kevesebbet csinálnának, nem kellene annyi ember az íróasztalok mögött. — Irodisták... — legyint kicsit irigykedve, de lekezelőleg is a tsz-tag, és már úgy lép be az iroda ajtaján, mintha egy csalárd és semmittevő világba lépne. — A, azok ott fenn... — int fitymálólag felfelé a fejével a munkás, oda. ahol • az üzemi iroda dolgozói — dolgozói?... papírgyártói inkább! — fenekeinek napi nyolc órán át. De, hogy mit csinálnak, azt az ég meg nem mondja — mondja a munkás és a zsebét tapogatja, mintha azt keresné, mennyivel kisebb a bére azok miatt. A statisztikában még rendes nevük sincs: alkalmazotti réteg. Pedig, hogy alkalmazott — ez a fogalom jogviszonyt jelent valójában és semmiképpen sem íróasztalt, vagy kalamárist. És különben is, hol van ma már kalamáris, s különben is, ki tudja manapság már azt, hogy mi is az a kalamáris? Mert bizony van bürokrácia és felduzzasztott apparátus, és bizony igaz, hogy nemegyszer akta szüli az ügyet, és az ügyek csinálják az újabb ügyintézőt. De az is iga?, hogy a tisztviselők — ma már ezt a szót nem illik használni, mert múltat idéző fogalomnak tetszik, pedig hát ugye, tisztet viselni az... — szóval, hogy az irodák dolgozói tehetnek talán a legkevesebbet arról, hogy annyian vannak, amennyien. És az sem biztos, hogy valóban annyian is vannak, amilyen mértékben a közvélemény fölöslegesnek ítéli meg immáron a munkájukat, hovatovább’, a létüket is. Kétségtelen: az ügyvitel gépesítése jelentős mértékben elősegíti az alkalmazotti létszám csökkentését és a felszabadult létszám tervszerű átirányítását a népgazdaság számára hasznosabb munkaterületekre. Ez a jelentésízű megfogalmazás igazságot tartalmaz. Helyesebben: igazságot i s. Mert kétségtelen, hogy a korszerű gazdaság nem bírja el a lassú és körülményes nyilvántartást, amely rendre elmarad a szükségletek mögött; mert kétségtelen, hogy az ügyvitel gépesítése nélkül is szükség van a helyenkint valóban értelmetlenül felduzzasztott hivatali-irodai apparátus csökkentésére és még inkább szükség a termelői szférába való átcsoportosításra. Ám az is kétségtelen, hogy semmiféle ügyvitel nem megy az ember nélkül, még a gépesített sem; ám az is kétségtelen, hogy a társadalom ezerágú ügyes-bajos és kényszerű, vagy szükséges „hivatalos” dolgának intézését még oly „felnőtt” gépesítési rendszerre sem lehet maradéktalanul bízni, éppen a bonyolultsága miatt. És az is kétségtelen, hogy a gép ugyan nem bürokrata, de aki a gépet működteti, az még lehet, tehát, hogy a bürokrácia nemcsak létszám és agyonszervezés, de sokkal inkább emberi tartás kérdése. És még kétségtelenebb, hogy a legjobban működtetett gép sem pótolhatja az embert — emberi mivoltában. Abban, amit oly gyakran kifogásolunk, amit éppen a legjobban kifogásolunk az ügyfél és ügyintéző kapcsolatában. Ébredjünk fel egy reggel úgy, hogy adminisztratíve eltörölték az adminisztrációt. Nincs tanácsi hivatal, nincs munkaügyi osztály, nem számfejtik a béreket, nincs, aki kiállítsa az anyakönyvi kivonatot, aki elintézze a szülési segélyt, a nyugdíjat, a táppénzt, nincs lakáshivatal (?) és nincs statisztika sem. Anyagnyilvántartás sincs, könyvelés sincs. Semmi, ami a hivatalt, az ügyintézést, a bürokráciát, életünk napi megkeserítőjét és a fölöslegest jelenti. Uram ég, micsoda káosz lenne! A fölösleges nélkülözhetetlenek híján összekuszálód- na egész életünk: a csecsemőé is és az aggastyáné is. Nem lenne, aki „igazolná”, hogy megszületett a gyermek és senki, aki azt, hogy meghalt az öreg. Nem lenne bér, nem lenne jutalom sem, nem lenne építési engedély, gépkocsikiutalás, jószerint még telefon se lenne, hogy felháborodottan tiltakozhassunk az illetékesnél, aki... Aki szintén nem lenne. Uram ég, micsoda káosz lenne! Ugyan miért is írom én e sorokat éppen most, amitor — legalábbis felületiben — kisebb gondunk is nagyobb annál, mintsem hogy pont az adminisztratívokkal foglalkozzunk. Amikor a termelés milyensége a fő. Amikor a termelő munkás a fő. Amikor kulcskérdése holnapunknak, hogy a termelőmunka folyamatának résztvevői ne részt vegyenek a munkából, hanem tudásuk egészét adják a munkához. Nos, csak azért írom e sorokat, mert aligha lenne helyes túlságosan is szabadjára engedni a „bürokráciaellenesség” szellemét, mert ez a szellem nemcsak a bürokráciát emésztené el, ha nem figyelnénk vigyázva rá, de erkölcsileg azt a réteget is, amely nélkül éppen úgy nincs társadalom, szocializmus, mint ahogyan a többiek nélkül sem képzelhető ez el. Tudom, ők a felépítményhez tartoznak. De szükséges és jó munkájuk e felépítmény alépítményét jelentik. Fölösleges nélkülözhetetlenek? Nélkülözhetetlenek a fölöslegek nélkül! Tandori Dezső: Zeit Zoltán: Kél veréb közt Kassák Lajos anyja Kassák Lajos anyja: Istenes Erzsébet — olyan, mint egy .verssor, úgy szól, mint az ének. Másfél évig voltam ágyrajáró nála, szobájában hárman háltunk, ö kint a konyhában. Söprű, dézsa, teknő sürgették az álmát, várták mikor ébred —* Szalmazsákon alvó, i teknő fölé hajló > | Istenes Erzsébet. 4 Az egyik a jobb vállamon, , a másik a bal vállamon: mire a földre terülünk, mindkettő már csak árnyamon inkább a széked maradunk, magunk s két lélekmadarunk, valameddig így elülünk: moccanatlan távolodunk. Ko hova néz, mit mire lát; egyik madár a másikát; látjuk, ami nincs nélkülünk; cg'- batra-át, egy jobbra-át. WEÖRES SÁNDORNAK Megtörténik a vállcsere, nézem: az az-e, ez ez-e? Az az, ez ez. Most így leszünk hármasban: „Én” s két verebe. Egyre gyorsabban száll a nap, estéje egyre hamarabb, egyre később jön reggelünk — ezt mondhatnák a madarak. Egyre többet vagyok magam, dolgozhatom, zavartalan, sak egy kevés kedv hova tűnt — nondom vagy sem: egy-vége van. Hivatásuk: a porond Zsonglőrgyakorlat hegedűvel Az ember gyermekkorából minduntalan előtolakodó első nagy élmény a cirkusz. A zsonglőrök, a légtornászok, bűvészek, bohócók tarka gyülekezete. Azok az artisták, akiket egykor, a harmincas évek vége táján vagy a negyvenes évek elején láthattunk szorongó gyönyörűséggel a reflektorok fényében, kiöregedtek. Hajdan a nagy artistadinasztiák gondoskodtak az új nemzedék neveléséről, ma az Állami Artistaképző Iskola. Baross Imre, az Artistaképző Iskola igazgatója maga is a porond bűvöletében töltöíe ifjúságát, ezért nagy szakértelemmel, s mondhatni szenvedéllyel vezéti az egyre bővülő intézetet, melynek munkáját, feladatát így ismerteti: — Kis ország vagyunk, ezért elsősorban az export- lehetőségeket kell figyelembe vennünk. Versenyképesnek kell lennünk, hiszen nagy a színvonalbeli igény. A Cirkusz Vállalat is a külföldi keresethez igazodik. Időnként több artistát szeretné- nek, máskor kevesebbet. Nekem az az elvem, jobb, ha hiány van ebben a műfajban, tehát nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Annyit azonban nyugodtan elmondhatok, hogy soha nincs olyan végzős növendékünk, aki ne kapna szerződést... — Mennyi a tamulmányi idő? — Hét plusz egy év. Az iskola egyben gimnáziumi érettségit is ad. Azelőtt ezen is sokan mégütköztek. Minek egy artistának érettségi, ma azonban azt hiszem, már nem képezheti vita tárgyát, hogy a világot járó magyar autistaművészeknek kellő intelligenciával és széles látókörrel kell rendelkezniük. Előfordul ugyan, hogy valaki a szaktárgyakban kiváló, de a gimnáziumi tananyaggal nehezen birkózik meg. Ezért most azon vagyunk, hogy azok számára, akik hadilábon állnak a gimnáziummal, szakmunkásképzést biztosítunk, hiszen a porond világa elsősorban a fiataloké, s ha valaki negyvenéves korában itörténetesen „kiöregszik”, nem tud mihez kezdeni, ha nincs szakmája. — Mi a növendékek napi programja? — Reggel nyolctól tizenkettőig szakmai oktatás, délután kettőtől fél hétig gimnázium, utána pedig rithoni felkészülés a másnapi órákra. Szabad idejük tehát alig van. Ez a pálya nagy önfegyelmet és sok áldozatot kíván. — Mennyibe kerül egy artista képzése? — Évente általában tizenegyezer forintba, nyolc év alatt ftehát hozzávetőlegesen 90 000 forintba. Ez a ráfordítás azonban a md szakmánkban viszonylag hamar megtérül, hiszen egy végzős növendék három-négy év alatt valutában megtéríti a képzési költséget. — Hogyan készítik fel a fiatalokat az életre, a hétköznapokra? — Régi tervünk: szeretnénk egy gyakorlócirkuszt létrehozni, ahol a végzett növendékek tanári felügyelet mellett megszokhatnék a cirkusz életét. Men‘ bizony nem könnyű az iskola luxuskövetelményei után megszeretni a lakókocsit, a lavórban mosdást, bekapcsolódni a .cirkusz mindig nyüzsgő, olykor könyörtelen életébe. Ha megvalósulna a gyakorlócirkusz, könnyebb lenne a fiataloknak az átmenet az iskola és a felnőttéválás között. Az imént azt említettem, hogy luxuskörülmények között dolgozunk. Van azonban gondunk is. Nincs kollégiumunk, így vidéki jelentkezőt alig-alig tudunk felvenni, bármilyen tehetséges. Lassan teljesen fővároscent- rikusak leszünk, s ez nagy baj, mert egyetlen tehetséges fiatalnak sem lenne szabad elkallódnia. A másik problémánk, hogy a fiatal, tehetséges artisták nem jönnek tanítani. Pedig ugyancsak szükség volna rájuk, mivel a tanári kar létszáma az óraadókkal együtt mindössze huszonhat, s csak a varieté szakon több, mint száz növendék van. — Az utóbbi években ma- nekenképzés is folyik az iskolában ... — Igen, a Magvar Hirdető Vállalat megbízása alapján rendezünk tanfolyamokat. Ebben a műfajban is szép eredményeket értünk el. Tani'ványaink közül sokan kerültek az élvonalba. — Mit tanulnak a manekenek? — Szinészmesterséget, dzsesszbalettet, alapfokú akrobatikát, divattervezést, divaitörténetet. Egy-egy tanfolyamra általában nyolc- vanan jelentkeznek, s húszán nyernek felvételt. Alapkövetelmény: a megfelelő magasság és mozgás-, kultúra. A manekenképzé- sen kívül 1980-tól revütáncosoktatás is lesz. Foglalkozunk azzal a gondolattal is, hogy bevezetjük a pantomim oktatását is, mivel a különböző csoportok önmaguk képtelenek — nem is feladatuk — ennek az egvre népszerűbb műfajnak utánpótlást nevelni. Hívatlan, de szívesen látott vendégként nyitunk az egyik terembe, ahol Szilágyi György, a népszerű humorista éppen cirkusztörténetet ad elő. Szilágyi György aki a hajdanvolt vurstli, a régi liget bűvöletében nőt* fel, valóságos professzora ennek a témának. Az egykori cirkuszvilágot idéző gyűjteménye szinte egyedülálló. Magában hordozza Deddy Fernandó, a két nagyszerű klaun. RickJöcker, a feledhetetlen bűvész Coro- dini emlékét. — Mi volt a mai óra anyaga? — Barocaldival fógl.a lkoztunk, aki hosszas és mozgalmas pályafutása során 1874-ben építette fel az első állandó cirkuszt, az akkor Városerdőnek nevezett mai Városligetben. — Hogyan érzi magát a.z újságíró, a népszerű hvmo- rita az Állami Artistaképző Iskola katedráján? — Nagyon ió a kollektív szellem ebben az iskolában, s ez meglátszik a munkán is. Azt hiszem, ennek igazolásául, mint tanár elég, ha annyit mondok, hogy sokszor keveslem, hogy egv óra negyvenöt percig tart... Így látja az iskolát az igazgató és a tanár, s őket igazolják az iskola növendékei, akik esténként, amikor a világ szinte vala. mennyi részén porondra lépnek, sikeut és elismerést szereznék a magyar cirkuszművészetnek. Ágh Tihamér \ Maszkírozásí is tanulnak \
