Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-16 / 12. szám

Képernyő ELŐTT Nevelés az óvódéban (2) Szembesítés a valósággal Főzőcske, de...(?) — Kedves uram — mond­tam a vadbolt kereskedőjé­nek —. töltött nyúlgerincet szeretnék csinálni, mert tet­szik tudni... — Örülök, uram, az ízlésé­nek. .. — ...szóval, mert néz­tem a televízióban a Főzőcs­ke, de okosan legutóbbi adá­sát a vadételekről és elha­tároztam, hogy én is meg­próbálom. .. Egyszóval, ké­rek szépen egy gerinces nyúl gerincét.. — Nincs — mondta tömö­ren a vadbolt kereskedője és részvéttelien széttárta a kar­ját. .. — Semmi baj..semmi baj. A vad akkor is vad. ha például bakonyi fojtott hú6t készítek őzből... Kérek szé­pen néhány szép szelet őz­combot, mert mint mond­tam, néztem a televízióban a Főzőcske, de okosan leg­utóbbi adását és... — Nincs — mondta újfent és sajnálkozva tárta szét a kezét a vadbolt kereskedője. — Semmi baj... — mond­tam még mindig vidáman és magabiztosan. — A vad ak­kor is vad. ha fácán... El­határoztam, hogy fácánle­vest is főzök otthon, hogy lássa a feleségem, igazi vadat csak férfi tud főzni igazán vadasan... És utána fácánsült is lesz, de olyan fácánsült. ahogyan a tévé­ben láttam a Főzőcske, de okosan című adásban... — Nincs — mondta most már kissé lehangoltan a vadbolt kereskedője, és ag­gódva figyelte az arcom, amelyen — magam is érez­tem — egyre szaporábban furcsa rángások futottak vé­gig. .. — Valami baja van, uram? — Semmi. Semmi bajom. Csak, hogy rajtam nem le­het kifogni, kérem... Én lát­tam a tévé Főzőcske cí­mű adását és nekem még mindig van tartalékom vad­ból. .. A disznó is vad, ha vad, nem igaz? Szóval vad­disznómájat kérnék. mert tudom már hogyan kell csi­nálni, hogy az meg ne kemé- nyedjék... Onnan tudom, tetszik tudni, hogy a Benkő művész úr... — Nincs...” — Dehogy nincs. Benkő művész úr nagyon is van. Erőben, egészségben, jó és sikeres vadászként ő mutatta be nekünk, nézőknek, ho­gyan kell csinálni az igazi vaddisznómájat, hogy az... <— Nincs. Vaddisznómáj sincs... — Te hogyan fejeznéd be? — kérdeztem a kollégámat, amikor idáig jutattam az írásban. Tűnődött egy pilla­natig. látszott, őrlődik a gonddal, hogyan is mondja el. mondja ki a titkot, de az­tán csak kibökte... — Az sincs, öregem.. 1 — Mj az az azsincs? — A vadbolt. Az sincs. Az egész környéken nincs. Se­hol. Vadbolt sincs. Nemhogy vad. De hát meg kell érte­ned, a vad nagyon fontos exportcikk... Ezt írd meg, ez igen hasznos lesz.... hogy fontos exportcikk. Kemény valutát kapunk érte — tet­te hozzá, jelentőségteljesen megkopogtatva az íróasztal lapját, hogy úgy hangzott. mint mikor sörét potyog ki a nyúlgerincből... — ... de akkor. minek cukkolják az embert? Ha nincs vad, akkor minek ete­tik meg a tévé receptjét ve­lem? — méltatlankodtam, és úgy éreztem, teljes joggal... — Ej... ej hát nem olvas­tad el végig az adás címét... Vad és vadas ételek. Nem­csak vad. de vadasan készí­tett. .. Ez ebben a főzőcské­ben az igazán okos — vere­gette meg' a vállam kollé­gám. aki egyébként meg nem enné a vadhúst semmi pénzért. Könnyű így neki... — Tudod mi legyen a va­sárnapi ebéd? Vadas, bur­gonyafánkkal. .. — Vadas? Hol a vad? — kérdezte a feleségem, meg­lepve a gyanakvó örömtől, hogy talán valahonnan még­is akadt valami vadféle... — Hozol egy kiló marha- felsált és majd én vadul rá­vicsorítok. .. Főzőcske, de okoson — emeltem fel az újjam és aztán gyorsan oda­ültem a tévé elé: a híradó éppen az élővadnyúl-befo- gást mutatta. Viszik őket az NSZK-ba. Kemény valutáért. Sebaj. Abból a kemény va­lutából nekem is jut majd, huss ki belőle mondjuk Münchenbe, túristaútra. és ott jót eszem a vadnyúl ge­rincéből. Ha egyáltalán meg tudják azok ott ezt jól csi­nálni. Bár kétlem: nem néz­ték a Főzőcske, de okosan legutóbbi adását a vadéte- lekrőL Gyurkó Géza A szakembereik szerint az új nevelési program bevál­totta a hozzáfűzött reménye­ket, s még arra is lehetősé­get nyújt, hogy a viszonylag mostoha feltételek közt te­vékenykedők is behozzák hátrányukat Ez a ma még meglévő gondok ellenére is igen biztató. Az újságíró arra volt kí­váncsi, hogy miként véle­kednek minderről, a gazdag gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező és a kezdő óvó­nők és a tanácsi vezetők. Az különösképp érdekes, hogy az utóbbiak megértik-e a célkitűzéseket, s ha igen, akkor miként segítik azok valóra váltását A SZEMÉLYISÉG VARÄZSA Veres Istvánná tizenhárom esztendeig az egri, gyermek­városa óvodában dolgozott, s csaik az elmúlt évben került Andornaiktályára, a község új gyermekintézményébe, ahol három kolléganőjének és több beosztottjának mun­káját irányítja. Ismeri a régi és a pilla­natnyi gyakorlatot, így ösz- szevetésre is alkalma adó­dik. — Mindenképpen közelebb kerültünk a gyerekekhez, akik részrehajlás nélküli döntőbírók: érzik a törődést. A sokrétű foglalkozást ked­velik, hiszen ösztönösen is ismeretekre szomjúhoznak. Természetesen — és ez na­gyon helyes alapelv — első a játék, a játékosság. Mara­dandó eredményt csak így lehet elérni. Csak így friss az érdeklődés, kizárólag így éber a figyelem. Lényeges az értelmi megközelítés, de a leghatékonyabb az érzelmi ráhatás. Ha erről megfeled­kezünk, akkor csak kudar­cokat könyvelhetünk eL A beszélgetés során arra is fény derül, hogy igen sok múlik az óvónőn. Ha elhi­vatottságot érez, ha szíwel- lélekkel végzi mindennapi teendőit, azt a kicsik is megérzik, s örömest fogad­ják meg tanácsait. Aki így munkálkodik, annak nem kell mérgelődnie magatar­tásbeli hiányosságok miatt, hiszen első intő szavára hallgatnak. — Ha a ragaszkodás ki­alakul, akkor a fiúk-lá- nyok igen őszinték, s min­den különösebb kérés nél­kül is megnyilatkoznak. így orvosolható — többek között — a kettős nevelés káros hatása is. Egyébként is olyan légkör formálódik, amely mindannyiunk szá­mára megnyugtató. A 7! ÉLETKORHOZ MÉRTEN Világnézeti alapismeretek. Nem furcsa erre hivatkozni a háromtól-hat évesekkel kapcsolatban? , — Nem' oktatás ez, csak a legszükségesebb összefüggé­seket értetjük meg. Erre vi­szont szükség van. Megma­gyarázzuk például, hogy mi fűződik a legnagyobb társa­dalmi ünnepekhez. Ilyenkor kell ügyelni arra, hogy min­den fogalmat megvilágít­sunk. Ha nem ezt tesszük, akkor teljesen feleslegesen buzgólkodtunk. A tudniva­lókat az életkori szintnez mérten kell adagolni, így termékeny talajra hullanak. Ha például április 4. alkal­mából a termek dekoráció­jának elkészítésébe bevon­juk a csöppségeket, akkor az élmény sokkal maradan­dóbbá válik. Én úgy érzem, ha valaki ezeket a követel­ményeket betartja, akkor könnyen boldoguL Egyéb­ként a különböző tevékeny­ségi formák egymáshoz kap­csolódnak. Az említett eset­ben a munkára szoktatást is szolgáltuk, méghozzá igen hatékonyan. Figyelemre méltóak a pá- , lyakezdök — tavaly végez- 1 tek az egri Gárdonyi Géza ' Gimnázium és Óvónői Szak­középiskolában — meglátá­sai is. őket már a legkor­szerűbb elvek szerint készí­tették fel leendő hivatásuk gyakorlására. Mezei Ágnes Így fogal­maz: — Azt vallom, hogy min^ den a kérdéseken múlik. Ha ezek jók, célra törőek, akkor megmozgatják a fantáziát, s némi segítséggel gyorsan körvonalazódnak az össze­függések. Ezt figyeltem meg, s ez az, amit a kezdőknek a legnehezebb megtanulni. Eh­hez nem elég a tankönyv^ az alapos tárgyi tudás, eh­hez sok-sok tapasztalat szük­séges, amit nekünk még ezután kell megszereznünk. Varga Erzsébet az eisajár i ti tandó anyagról szól: — Annyit nyújtunk, ami belépő az első osztályba. Aki az óvodából kikerül nem fe­szélyezett, hanem önálló, s ízelítőt kapott a később rá váró feladatokból is. Nem szigorkodóan, hanem önfe­ledt kikapcsolódás formájá­ban. Azt hiszi, hogy játszik, s közben ismeretek sorával , gyarapszik, olyanokkal, amelyeket idővel nagyszerű- i en hasznosíthat. EGY KÖZSÉG ÖSSZEFOG A város környéki télépüléa új óvodája igazán szemét gyönyörködtető. A termek tágasak, világosak, a berén- dezés ízléses és vadonatúj: Nem hiányzik szemmiféle játék, egyetlen — legyen az bármilyen drága is — szem­léltetőeszköz sem. Mindenütt virágok, s a díszítés gondos kezekre vall. Kevés helyütt találni ilyen szép gyermekintézményt. Mindez azt jelzi, hogy a ta­nácsi vezetés szívén viselte az ügyet. Erre utal Kardos Lajos él* nők. — Az átadással a lakosság régi óhaja teljesült, hiszen évről évre ezt sürgették. Mi egyetértettünk az óhajjal, csakhát kevés pénzünk volt. Aztán a meglévő ötszázezer­hez kaptunk egymilliót. Per­sze ezzel se mentünk volna sokra, jó sokáig nem való­sul meg a kívánság, ha nem kérjük az üzemek támogatá­sát. Bárhol kopogtattunk, mindenütt megértéssel fo­gadtak. Tizenkilenc szövet­kezet, téesz, és vállalat adott kisebb-nagyobb összeget, va­lamint építőanyagot, sőt dol­gozóikat is elküldték segíte­ni. A helybeliek társadalmi munkát ajánlottak fel, s nemcsak ígértek, hanem jöt­tek is az első hívó szóra, ígv gyűlt össze még egy­millió, így örvendezhetünk most együtt ennek a való­ban remekbe sikerült léte­sítménynek. Azt hiszem ilyen körülmények között az óvónők képességeik legja­vát nyújthatják. Tudortr: mostahább viszonyok esetén is ezt tennék, így azonpaC mégis többre mennek. Az andomaktályai ötletek másutt is alkalmazhatók é® ha éhhez társul a nevelői félkészültsége és hivatássze- retete, akkor az évekkel ezelőtt meghirdetett ígéretei program mind maradéktalari nabbul valósulhat még. Pécsi István (Következik: Eredményein aundok megyénkbe^ hangszóró mellett A Szerpentin, a rádió tudományos rovata embe­rek, állatok, szokások, ma­gatartásformák megismeré­sére hívja a hallgatót. A szokások, hobbik eredete is a mélységekben gyökerezik, a divat céljaiban és gyakor­latiasságában a jégkorszak óta csak formájában válto­zott. A tetoválás festés af­féle ősi smink, ami a figye­lemfelhíváson kívül társa­dalmi rangkülönbségeket is jelöl. A „szerpentin” hegytetőre vezető, meredélyekeit meg­kerülő. körbefutó. kényel­mes utat jelent amely lé­nyeges kerülőkkel ugyan, de a csúcsok felé vezet. Egv- egv szakaszáról kissé meg­pihenve visszatekint az utas. s ilyenkor kitárul előtte a már megtett út minden szép­sége. Azonban az előttünk álló út mérlegelése ürügvén is ió időnként visszatekin­teni. A korábban elhangzott műsorok közül a putnoki halottlátó asszonyról, az öl­tözködési szokásokról, a disznók viselkedéséről ké­szített hangképeket forgat­ták vissza. Az ismétlések mindig tanulságosak, nem­csak azért, mert felidézik a már egyszer hallott megis­mertet, hanem, mert elmé­lyítik a tudást. Ez a túlon­túl is feltupfrozott okos üz­letasszony a ma is ielenlevő hagyományrendszerre, a lé- lekl-Vásra vétett naiv hitre és a hétvi hatóságok jóindu­latára épít. Munkáin meg­nyugtatónak tűnik de ez a megnyugvás és intézménye­sített vigasz újabb hullámo­kat kavar, és ha nem is bolvd'u! fel tőle egv hegvek közé épült kisváros társa­dalma, alkalmas arra. hogv tovább építsen naiv hiteket és borzongásokat. A jégkorszak óta ugvan alaposan megváltoztak az öltözködési szokások, a te­toválás, smink megváltozott 1919. január 16., kedd formákban máig is fennma­radt. Nyugat-Afrika egyes területein a nők lábperece- ket viselnek amelyek rész­ben alárendeltséget, részben társadalmi rangot jelente­nek. A tetoválás, a festés, a ruha nemcsak sexuális fi­gyelemfelkeltés. hanem tár­sadalmi rangot is kifeiező ielkép. P. Polinéziában egv 20—30 éves férfi teste tele van tetoválással, ami itt az életkoron kívül ettátuszt je­lölő jegy. Az ékszerekkel, nyak- és karperecekkel ter­helt nő, a túltetovált férfi egyúttal a gazdagság kifeje­ző jele is. Az ismeretterjesztésnek ezt a formáját legutóbb is elevenné tették a rövid hí­rek a korán ráncosodó an­golokról, az 1700 éves, ki­kelt növénymagvakról, a le­hetséges benzintakarékosság­ról. („Majdnem hatmilliárd liter benzint lehetne megta­karítani. ha minden ameri­kai a normális testsúlyára fogyna le”.) Szeszkedvelő autósok érdeklődésére tart­hat számot az a detoxikáló tabletta, amit francia orvo­sok találtak fel. A vér alko- hóltartalmát fél óra alatt a felére csökkenti. Egy ju­goszláv kőműves 22 ezer sö­rösüvegből épített házat magának. Ezek a beszélgittések nem­csak a jelenségek magyará­zatát kutatják és derítenek fényt homályos - pontokra, hanem olykor rámutatnak az emberi ostobaságok ha­tártalanságára. Előbbiek to­vábbgondolkodásra ösztönöz­nek. utóbbiak lehetővé te­szik önmagunk jobb megis­meréséit. A ..szerpentin” másik je­lentése azonban .a karnevál­ra utal. ..Ahogy a karnevál vidám forgatagában alka­lom szülét,hetik az első ta­lálkozásra. ugyanúgy a mű­sor arra is teremt lehetősé­get, hogy első találkozásra — azaz minden e’őkéozett- ség nélkül — bárki közeleb­bi kapcsolatba kerülhessen azokkal az emberekkel aki­ket rendszerint fehérköpe­nyesen. szemüveggel, mik­roszkóp fölé haiolva képzel el”. (B á n László) Ebergéayi Tibor Mister MacAreck üzletei JRlAT • • • 4 (Fordította: Bába Mihály) 8. — Nyolc órán át, délután négy órától éjfélig, álltam egy kis sötét helyiségben — mesélte Henio —. és vége­láthatatlan mennyiségű po­harat, tányért, kést, villát, kanalat mostam. Minden tö­rött edény árát levonták a fizetésemből, és minden ven­dég reklamálásáért, hogy piszkos a tányér, vagy a villa, büntetést kellett fizet­nem. Az első hónapokban semmit sem kerestem, sőt gyakran kiderült, hogy én tartozom a munkaadómnak. Később fantasztikus gyakor­latra tettem szert. Sok ezer különféle edényt, evőeszközt mostam törés nélkül. Még arra is volt időm, hogy egy cigarettát elszívjak. Dehát végül ezt a foglalkozást is abba kellett hagynom. — Megint állampolgársá­got kértek? — kérdeztem. — Nem. Az angolok meg­engedik. hogy piszkukat ide­genek mossák, nem érdekli őket a származásuk — neve­tett mister MacAreck. — Egyszerűen a szálloda veze­tősége kiszámította, hogy jobb két mosogató legény al­kalmazása helyett megvenni az olasz automatát. A kiadás ugyan nagy, de megéri. Az automatának nem kell inni adni, pontosan dolgozik, nem töri az edényeket és nem kér bért két hetente. Az egyik szombatón a pénzesboríté­kom mellé kaptam egy na­gyon udvarias levelet, amelyben a szálloda igazga­tója őszinte sajnálattal érte­sített. hogy a legközelebbi hétfőtől ne fáradjak be a munkahélyemre A lévél a legőszintébb kívánságot tar­talmazta a jövőre vonatkor zóan és biztosított változat­lan baráti érzésükről és tisz­teletükről, mely megilleti személyemet a hotel vezető­sége részéről. — Aztán mi történt? — kérdeztem. — Aztán? Meggyőződtem róla, hogy munkát még ne­hezebb találni, mint koráb­ban. El akartam utazni Ausztáliába, de nem volt pénzem. Korwaliban szénbá­nyába felvettek a lengyelek, de ez a munka sokkal nehe­zebb volt, mint a tányér mo­sogatás, s azzal a perspektí­vával kecsegtetett, hogy a széntermelés legkisebb Jcort- juktúrája miatt állás nélkül marad az ember. Akkor értettem meg igazán, amiről tegnap beszéltem neked. A gazdag és az úgynevezett be­csületes ember, nem mulaszt el egyetlen alkalmat, hogy a jog palástja alól kiforgassa a szegényebbeket és a tőle tapasztalatlanabbakat ma­radék vagyonukból. Elhatá­roztam. hogy én is kipróbá­lom ezt a módszert. Ezúttal én öltöm magamra a naív ember szerepét, akit az ügyes businesmann igyekez­ni fog megfosztani az utolsó fillérétől. Az lettem. akit Lengyelországban hochs tap- lernek neveznek. De hochs tapler nagy stílű! Aki jbénzt, súlyos összegeket képes kom­binálni. De engem soha sen­ki nem látott a vádlottak padján. Egyetlen általam be­csapott „áldozat” nem val­lotta be, hogy ismer engem. A velem való ismerkedés és az. hogy engem akartak be­csapni. nagyon sok fontjuk­ba. dollárjukba került. — Hogyhogy? Nem ér­tem! — Iszunk még egy kávét — javasolta Henio és intett a pincérnek, aki majdnem futva érkezett asztalunkhoz. — Két kávét hozzon nekünk, de erőset. A Henessyt a szerkesztő úrnak, nekem pe­dig tisztességes lengyel vod­kát. A pincér elénk tette a feketés csészét, majd ünne­pélyesen, nagy ceremóniával töltötte tele a poharakat vodkával és francia konyak- kaL Mesélőm ivott egy korty kávét, utána ivott az arany­színű italból, aztán kényel­mesen elhelyezkedett a fo­telben és elkezdte elbeszélé­sét A Jermyn Streeten. a Re- genc Hotel közvetlen köze­lében van egy kis papíráru üzlet. Két lépcső vezetett a keskeny, hosszá üzletbe. Keskeny pult terpeszkedett középen. Hátul, a polcokon különféle áruk. Nem voltak itt luxus-levélpapírok, de a papíráruk választéka gazdag volt. Gyerekek jöttek matri­cáért. hajó- és repülőgép- modellekért. A felnőtteknek levélpapírra, csomagoló­papírra, tolira és ceruzára volt szükségük. Az üzlet belsejében látni lehetett a bádoglemezzel burkolt kes­keny ajtót. Ez vezetett az ugyancsak keskeny szobába. Egyetlen bútordarabja egy régi íróasztal, három szék. és a falhoz lapuló nagy páncélszekrény volt. A bejárati ajtó mellett egv régimódi csengő lógott. Hangjára az üzlet tulajdono­sa, mister James Tomlinson kijött a szobából és kiszol­gálta az ügyfelet. Néha. fő­leg az esti órákban, olyan ügyfelek jelentek meg. aki­ket Mr. Tomlinson behívott a szobába. Ilyenkor koráb­ban zárta t>e az üzletet. A vendégeit, az ugyancsak bá­doglemezzel borított, de a lépcsőházra nyíló ajtón en­gedte ki. Innen ki lehetett jutni a Jermyn Streetre, és a nagy szálloda mögötti kis utcára is. Az üzlet nem versenyzett a belvárosi, nagy áruházak­kal. nem volt nagy forgal­ma sem. Ennek ellenére Mr. James Tomlinson a környék nagyon gazdag emberének számított, és a szobában le­vő páncélszekrényről való­ságos legendák keringtek. Állítólag igazi kincs rejtő­zött benne: dió nagyságú briliáns, régi mesterművű aranytárgyak, és értékpapí­rók. Értékük szédítően ma­gas öss2égre rúgott

Next

/
Oldalképek
Tartalom