Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-16 / 12. szám
Képernyő ELŐTT Nevelés az óvódéban (2) Szembesítés a valósággal Főzőcske, de...(?) — Kedves uram — mondtam a vadbolt kereskedőjének —. töltött nyúlgerincet szeretnék csinálni, mert tetszik tudni... — Örülök, uram, az ízlésének. .. — ...szóval, mert néztem a televízióban a Főzőcske, de okosan legutóbbi adását a vadételekről és elhatároztam, hogy én is megpróbálom. .. Egyszóval, kérek szépen egy gerinces nyúl gerincét.. — Nincs — mondta tömören a vadbolt kereskedője és részvéttelien széttárta a karját. .. — Semmi baj..semmi baj. A vad akkor is vad. ha például bakonyi fojtott hú6t készítek őzből... Kérek szépen néhány szép szelet őzcombot, mert mint mondtam, néztem a televízióban a Főzőcske, de okosan legutóbbi adását és... — Nincs — mondta újfent és sajnálkozva tárta szét a kezét a vadbolt kereskedője. — Semmi baj... — mondtam még mindig vidáman és magabiztosan. — A vad akkor is vad. ha fácán... Elhatároztam, hogy fácánlevest is főzök otthon, hogy lássa a feleségem, igazi vadat csak férfi tud főzni igazán vadasan... És utána fácánsült is lesz, de olyan fácánsült. ahogyan a tévében láttam a Főzőcske, de okosan című adásban... — Nincs — mondta most már kissé lehangoltan a vadbolt kereskedője, és aggódva figyelte az arcom, amelyen — magam is éreztem — egyre szaporábban furcsa rángások futottak végig. .. — Valami baja van, uram? — Semmi. Semmi bajom. Csak, hogy rajtam nem lehet kifogni, kérem... Én láttam a tévé Főzőcske című adását és nekem még mindig van tartalékom vadból. .. A disznó is vad, ha vad, nem igaz? Szóval vaddisznómájat kérnék. mert tudom már hogyan kell csinálni, hogy az meg ne kemé- nyedjék... Onnan tudom, tetszik tudni, hogy a Benkő művész úr... — Nincs...” — Dehogy nincs. Benkő művész úr nagyon is van. Erőben, egészségben, jó és sikeres vadászként ő mutatta be nekünk, nézőknek, hogyan kell csinálni az igazi vaddisznómájat, hogy az... <— Nincs. Vaddisznómáj sincs... — Te hogyan fejeznéd be? — kérdeztem a kollégámat, amikor idáig jutattam az írásban. Tűnődött egy pillanatig. látszott, őrlődik a gonddal, hogyan is mondja el. mondja ki a titkot, de aztán csak kibökte... — Az sincs, öregem.. 1 — Mj az az azsincs? — A vadbolt. Az sincs. Az egész környéken nincs. Sehol. Vadbolt sincs. Nemhogy vad. De hát meg kell értened, a vad nagyon fontos exportcikk... Ezt írd meg, ez igen hasznos lesz.... hogy fontos exportcikk. Kemény valutát kapunk érte — tette hozzá, jelentőségteljesen megkopogtatva az íróasztal lapját, hogy úgy hangzott. mint mikor sörét potyog ki a nyúlgerincből... — ... de akkor. minek cukkolják az embert? Ha nincs vad, akkor minek etetik meg a tévé receptjét velem? — méltatlankodtam, és úgy éreztem, teljes joggal... — Ej... ej hát nem olvastad el végig az adás címét... Vad és vadas ételek. Nemcsak vad. de vadasan készített. .. Ez ebben a főzőcskében az igazán okos — veregette meg' a vállam kollégám. aki egyébként meg nem enné a vadhúst semmi pénzért. Könnyű így neki... — Tudod mi legyen a vasárnapi ebéd? Vadas, burgonyafánkkal. .. — Vadas? Hol a vad? — kérdezte a feleségem, meglepve a gyanakvó örömtől, hogy talán valahonnan mégis akadt valami vadféle... — Hozol egy kiló marha- felsált és majd én vadul rávicsorítok. .. Főzőcske, de okoson — emeltem fel az újjam és aztán gyorsan odaültem a tévé elé: a híradó éppen az élővadnyúl-befo- gást mutatta. Viszik őket az NSZK-ba. Kemény valutáért. Sebaj. Abból a kemény valutából nekem is jut majd, huss ki belőle mondjuk Münchenbe, túristaútra. és ott jót eszem a vadnyúl gerincéből. Ha egyáltalán meg tudják azok ott ezt jól csinálni. Bár kétlem: nem nézték a Főzőcske, de okosan legutóbbi adását a vadéte- lekrőL Gyurkó Géza A szakembereik szerint az új nevelési program beváltotta a hozzáfűzött reményeket, s még arra is lehetőséget nyújt, hogy a viszonylag mostoha feltételek közt tevékenykedők is behozzák hátrányukat Ez a ma még meglévő gondok ellenére is igen biztató. Az újságíró arra volt kíváncsi, hogy miként vélekednek minderről, a gazdag gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező és a kezdő óvónők és a tanácsi vezetők. Az különösképp érdekes, hogy az utóbbiak megértik-e a célkitűzéseket, s ha igen, akkor miként segítik azok valóra váltását A SZEMÉLYISÉG VARÄZSA Veres Istvánná tizenhárom esztendeig az egri, gyermekvárosa óvodában dolgozott, s csaik az elmúlt évben került Andornaiktályára, a község új gyermekintézményébe, ahol három kolléganőjének és több beosztottjának munkáját irányítja. Ismeri a régi és a pillanatnyi gyakorlatot, így ösz- szevetésre is alkalma adódik. — Mindenképpen közelebb kerültünk a gyerekekhez, akik részrehajlás nélküli döntőbírók: érzik a törődést. A sokrétű foglalkozást kedvelik, hiszen ösztönösen is ismeretekre szomjúhoznak. Természetesen — és ez nagyon helyes alapelv — első a játék, a játékosság. Maradandó eredményt csak így lehet elérni. Csak így friss az érdeklődés, kizárólag így éber a figyelem. Lényeges az értelmi megközelítés, de a leghatékonyabb az érzelmi ráhatás. Ha erről megfeledkezünk, akkor csak kudarcokat könyvelhetünk eL A beszélgetés során arra is fény derül, hogy igen sok múlik az óvónőn. Ha elhivatottságot érez, ha szíwel- lélekkel végzi mindennapi teendőit, azt a kicsik is megérzik, s örömest fogadják meg tanácsait. Aki így munkálkodik, annak nem kell mérgelődnie magatartásbeli hiányosságok miatt, hiszen első intő szavára hallgatnak. — Ha a ragaszkodás kialakul, akkor a fiúk-lá- nyok igen őszinték, s minden különösebb kérés nélkül is megnyilatkoznak. így orvosolható — többek között — a kettős nevelés káros hatása is. Egyébként is olyan légkör formálódik, amely mindannyiunk számára megnyugtató. A 7! ÉLETKORHOZ MÉRTEN Világnézeti alapismeretek. Nem furcsa erre hivatkozni a háromtól-hat évesekkel kapcsolatban? , — Nem' oktatás ez, csak a legszükségesebb összefüggéseket értetjük meg. Erre viszont szükség van. Megmagyarázzuk például, hogy mi fűződik a legnagyobb társadalmi ünnepekhez. Ilyenkor kell ügyelni arra, hogy minden fogalmat megvilágítsunk. Ha nem ezt tesszük, akkor teljesen feleslegesen buzgólkodtunk. A tudnivalókat az életkori szintnez mérten kell adagolni, így termékeny talajra hullanak. Ha például április 4. alkalmából a termek dekorációjának elkészítésébe bevonjuk a csöppségeket, akkor az élmény sokkal maradandóbbá válik. Én úgy érzem, ha valaki ezeket a követelményeket betartja, akkor könnyen boldoguL Egyébként a különböző tevékenységi formák egymáshoz kapcsolódnak. Az említett esetben a munkára szoktatást is szolgáltuk, méghozzá igen hatékonyan. Figyelemre méltóak a pá- , lyakezdök — tavaly végez- 1 tek az egri Gárdonyi Géza ' Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolában — meglátásai is. őket már a legkorszerűbb elvek szerint készítették fel leendő hivatásuk gyakorlására. Mezei Ágnes Így fogalmaz: — Azt vallom, hogy min^ den a kérdéseken múlik. Ha ezek jók, célra törőek, akkor megmozgatják a fantáziát, s némi segítséggel gyorsan körvonalazódnak az összefüggések. Ezt figyeltem meg, s ez az, amit a kezdőknek a legnehezebb megtanulni. Ehhez nem elég a tankönyv^ az alapos tárgyi tudás, ehhez sok-sok tapasztalat szükséges, amit nekünk még ezután kell megszereznünk. Varga Erzsébet az eisajár i ti tandó anyagról szól: — Annyit nyújtunk, ami belépő az első osztályba. Aki az óvodából kikerül nem feszélyezett, hanem önálló, s ízelítőt kapott a később rá váró feladatokból is. Nem szigorkodóan, hanem önfeledt kikapcsolódás formájában. Azt hiszi, hogy játszik, s közben ismeretek sorával , gyarapszik, olyanokkal, amelyeket idővel nagyszerű- i en hasznosíthat. EGY KÖZSÉG ÖSSZEFOG A város környéki télépüléa új óvodája igazán szemét gyönyörködtető. A termek tágasak, világosak, a berén- dezés ízléses és vadonatúj: Nem hiányzik szemmiféle játék, egyetlen — legyen az bármilyen drága is — szemléltetőeszköz sem. Mindenütt virágok, s a díszítés gondos kezekre vall. Kevés helyütt találni ilyen szép gyermekintézményt. Mindez azt jelzi, hogy a tanácsi vezetés szívén viselte az ügyet. Erre utal Kardos Lajos él* nők. — Az átadással a lakosság régi óhaja teljesült, hiszen évről évre ezt sürgették. Mi egyetértettünk az óhajjal, csakhát kevés pénzünk volt. Aztán a meglévő ötszázezerhez kaptunk egymilliót. Persze ezzel se mentünk volna sokra, jó sokáig nem valósul meg a kívánság, ha nem kérjük az üzemek támogatását. Bárhol kopogtattunk, mindenütt megértéssel fogadtak. Tizenkilenc szövetkezet, téesz, és vállalat adott kisebb-nagyobb összeget, valamint építőanyagot, sőt dolgozóikat is elküldték segíteni. A helybeliek társadalmi munkát ajánlottak fel, s nemcsak ígértek, hanem jöttek is az első hívó szóra, ígv gyűlt össze még egymillió, így örvendezhetünk most együtt ennek a valóban remekbe sikerült létesítménynek. Azt hiszem ilyen körülmények között az óvónők képességeik legjavát nyújthatják. Tudortr: mostahább viszonyok esetén is ezt tennék, így azonpaC mégis többre mennek. Az andomaktályai ötletek másutt is alkalmazhatók é® ha éhhez társul a nevelői félkészültsége és hivatássze- retete, akkor az évekkel ezelőtt meghirdetett ígéretei program mind maradéktalari nabbul valósulhat még. Pécsi István (Következik: Eredményein aundok megyénkbe^ hangszóró mellett A Szerpentin, a rádió tudományos rovata emberek, állatok, szokások, magatartásformák megismerésére hívja a hallgatót. A szokások, hobbik eredete is a mélységekben gyökerezik, a divat céljaiban és gyakorlatiasságában a jégkorszak óta csak formájában változott. A tetoválás festés afféle ősi smink, ami a figyelemfelhíváson kívül társadalmi rangkülönbségeket is jelöl. A „szerpentin” hegytetőre vezető, meredélyekeit megkerülő. körbefutó. kényelmes utat jelent amely lényeges kerülőkkel ugyan, de a csúcsok felé vezet. Egv- egv szakaszáról kissé megpihenve visszatekint az utas. s ilyenkor kitárul előtte a már megtett út minden szépsége. Azonban az előttünk álló út mérlegelése ürügvén is ió időnként visszatekinteni. A korábban elhangzott műsorok közül a putnoki halottlátó asszonyról, az öltözködési szokásokról, a disznók viselkedéséről készített hangképeket forgatták vissza. Az ismétlések mindig tanulságosak, nemcsak azért, mert felidézik a már egyszer hallott megismertet, hanem, mert elmélyítik a tudást. Ez a túlontúl is feltupfrozott okos üzletasszony a ma is ielenlevő hagyományrendszerre, a lé- lekl-Vásra vétett naiv hitre és a hétvi hatóságok jóindulatára épít. Munkáin megnyugtatónak tűnik de ez a megnyugvás és intézményesített vigasz újabb hullámokat kavar, és ha nem is bolvd'u! fel tőle egv hegvek közé épült kisváros társadalma, alkalmas arra. hogv tovább építsen naiv hiteket és borzongásokat. A jégkorszak óta ugvan alaposan megváltoztak az öltözködési szokások, a tetoválás, smink megváltozott 1919. január 16., kedd formákban máig is fennmaradt. Nyugat-Afrika egyes területein a nők lábperece- ket viselnek amelyek részben alárendeltséget, részben társadalmi rangot jelentenek. A tetoválás, a festés, a ruha nemcsak sexuális figyelemfelkeltés. hanem társadalmi rangot is kifeiező ielkép. P. Polinéziában egv 20—30 éves férfi teste tele van tetoválással, ami itt az életkoron kívül ettátuszt jelölő jegy. Az ékszerekkel, nyak- és karperecekkel terhelt nő, a túltetovált férfi egyúttal a gazdagság kifejező jele is. Az ismeretterjesztésnek ezt a formáját legutóbb is elevenné tették a rövid hírek a korán ráncosodó angolokról, az 1700 éves, kikelt növénymagvakról, a lehetséges benzintakarékosságról. („Majdnem hatmilliárd liter benzint lehetne megtakarítani. ha minden amerikai a normális testsúlyára fogyna le”.) Szeszkedvelő autósok érdeklődésére tarthat számot az a detoxikáló tabletta, amit francia orvosok találtak fel. A vér alko- hóltartalmát fél óra alatt a felére csökkenti. Egy jugoszláv kőműves 22 ezer sörösüvegből épített házat magának. Ezek a beszélgittések nemcsak a jelenségek magyarázatát kutatják és derítenek fényt homályos - pontokra, hanem olykor rámutatnak az emberi ostobaságok határtalanságára. Előbbiek továbbgondolkodásra ösztönöznek. utóbbiak lehetővé teszik önmagunk jobb megismeréséit. A ..szerpentin” másik jelentése azonban .a karneválra utal. ..Ahogy a karnevál vidám forgatagában alkalom szülét,hetik az első találkozásra. ugyanúgy a műsor arra is teremt lehetőséget, hogy első találkozásra — azaz minden e’őkéozett- ség nélkül — bárki közelebbi kapcsolatba kerülhessen azokkal az emberekkel akiket rendszerint fehérköpenyesen. szemüveggel, mikroszkóp fölé haiolva képzel el”. (B á n László) Ebergéayi Tibor Mister MacAreck üzletei JRlAT • • • 4 (Fordította: Bába Mihály) 8. — Nyolc órán át, délután négy órától éjfélig, álltam egy kis sötét helyiségben — mesélte Henio —. és végeláthatatlan mennyiségű poharat, tányért, kést, villát, kanalat mostam. Minden törött edény árát levonták a fizetésemből, és minden vendég reklamálásáért, hogy piszkos a tányér, vagy a villa, büntetést kellett fizetnem. Az első hónapokban semmit sem kerestem, sőt gyakran kiderült, hogy én tartozom a munkaadómnak. Később fantasztikus gyakorlatra tettem szert. Sok ezer különféle edényt, evőeszközt mostam törés nélkül. Még arra is volt időm, hogy egy cigarettát elszívjak. Dehát végül ezt a foglalkozást is abba kellett hagynom. — Megint állampolgárságot kértek? — kérdeztem. — Nem. Az angolok megengedik. hogy piszkukat idegenek mossák, nem érdekli őket a származásuk — nevetett mister MacAreck. — Egyszerűen a szálloda vezetősége kiszámította, hogy jobb két mosogató legény alkalmazása helyett megvenni az olasz automatát. A kiadás ugyan nagy, de megéri. Az automatának nem kell inni adni, pontosan dolgozik, nem töri az edényeket és nem kér bért két hetente. Az egyik szombatón a pénzesborítékom mellé kaptam egy nagyon udvarias levelet, amelyben a szálloda igazgatója őszinte sajnálattal értesített. hogy a legközelebbi hétfőtől ne fáradjak be a munkahélyemre A lévél a legőszintébb kívánságot tartalmazta a jövőre vonatkor zóan és biztosított változatlan baráti érzésükről és tiszteletükről, mely megilleti személyemet a hotel vezetősége részéről. — Aztán mi történt? — kérdeztem. — Aztán? Meggyőződtem róla, hogy munkát még nehezebb találni, mint korábban. El akartam utazni Ausztáliába, de nem volt pénzem. Korwaliban szénbányába felvettek a lengyelek, de ez a munka sokkal nehezebb volt, mint a tányér mosogatás, s azzal a perspektívával kecsegtetett, hogy a széntermelés legkisebb Jcort- juktúrája miatt állás nélkül marad az ember. Akkor értettem meg igazán, amiről tegnap beszéltem neked. A gazdag és az úgynevezett becsületes ember, nem mulaszt el egyetlen alkalmat, hogy a jog palástja alól kiforgassa a szegényebbeket és a tőle tapasztalatlanabbakat maradék vagyonukból. Elhatároztam. hogy én is kipróbálom ezt a módszert. Ezúttal én öltöm magamra a naív ember szerepét, akit az ügyes businesmann igyekezni fog megfosztani az utolsó fillérétől. Az lettem. akit Lengyelországban hochs tap- lernek neveznek. De hochs tapler nagy stílű! Aki jbénzt, súlyos összegeket képes kombinálni. De engem soha senki nem látott a vádlottak padján. Egyetlen általam becsapott „áldozat” nem vallotta be, hogy ismer engem. A velem való ismerkedés és az. hogy engem akartak becsapni. nagyon sok fontjukba. dollárjukba került. — Hogyhogy? Nem értem! — Iszunk még egy kávét — javasolta Henio és intett a pincérnek, aki majdnem futva érkezett asztalunkhoz. — Két kávét hozzon nekünk, de erőset. A Henessyt a szerkesztő úrnak, nekem pedig tisztességes lengyel vodkát. A pincér elénk tette a feketés csészét, majd ünnepélyesen, nagy ceremóniával töltötte tele a poharakat vodkával és francia konyak- kaL Mesélőm ivott egy korty kávét, utána ivott az aranyszínű italból, aztán kényelmesen elhelyezkedett a fotelben és elkezdte elbeszélését A Jermyn Streeten. a Re- genc Hotel közvetlen közelében van egy kis papíráru üzlet. Két lépcső vezetett a keskeny, hosszá üzletbe. Keskeny pult terpeszkedett középen. Hátul, a polcokon különféle áruk. Nem voltak itt luxus-levélpapírok, de a papíráruk választéka gazdag volt. Gyerekek jöttek matricáért. hajó- és repülőgép- modellekért. A felnőtteknek levélpapírra, csomagolópapírra, tolira és ceruzára volt szükségük. Az üzlet belsejében látni lehetett a bádoglemezzel burkolt keskeny ajtót. Ez vezetett az ugyancsak keskeny szobába. Egyetlen bútordarabja egy régi íróasztal, három szék. és a falhoz lapuló nagy páncélszekrény volt. A bejárati ajtó mellett egv régimódi csengő lógott. Hangjára az üzlet tulajdonosa, mister James Tomlinson kijött a szobából és kiszolgálta az ügyfelet. Néha. főleg az esti órákban, olyan ügyfelek jelentek meg. akiket Mr. Tomlinson behívott a szobába. Ilyenkor korábban zárta t>e az üzletet. A vendégeit, az ugyancsak bádoglemezzel borított, de a lépcsőházra nyíló ajtón engedte ki. Innen ki lehetett jutni a Jermyn Streetre, és a nagy szálloda mögötti kis utcára is. Az üzlet nem versenyzett a belvárosi, nagy áruházakkal. nem volt nagy forgalma sem. Ennek ellenére Mr. James Tomlinson a környék nagyon gazdag emberének számított, és a szobában levő páncélszekrényről valóságos legendák keringtek. Állítólag igazi kincs rejtőzött benne: dió nagyságú briliáns, régi mesterművű aranytárgyak, és értékpapírók. Értékük szédítően magas öss2égre rúgott
