Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
Három gyerek-nagycsalád A „nagycsaládosok” kifejezés jó néhány esztendeje hétköznapi gyakorisággal fordul elő a sajtóban — de beszélgetéseknél, az élet forgásaiban is. Tartalma egyértelmű: a kifejezéssel mindazokat illetjük, akiknek — kettőnél több gyermekük van. Kimondatlanul továbbélő ideális családnagyság nálunk a két gyerek! Kettőnél többet a fiataloknak csak töredéke vállal; háromnál többet a népességnek alig 3—4 százaléka. Nem egyedülálló magyar jelenségről van szó. Az iparilag fejlettebb európai országokban — így a szocialista államok többségében is — fokozatosan tolódik el a kétgyerekes családideál felé a közgondolkodás. S jóllehet nálunk az immár tíz évét betöltött gyermekgondozási segély valamelyest javított a születési számarányokon — elsősorban a harmadik gyermek vállalásának tekintetében —, most is viszonylag kevés a három, illetve több gyermekes család. Takarékosságot kováiéi Akik a „nagycsaládot” választották — örömöket és sok-sok velejáró gondot is vállaltak! Korántsem csak azt, hogy — például, — a lakáskiutalásoknál előnyt élveznek; s nemcsak azt, hogy iskolai segélyeknél, karácsonyi különjuttatásoknál, egyéb szociális lehetőségeknél bővebbre tárul előttük a gyári, üzemi szakszervezeti bizottságok pénztárcája. Ez — ma már természetes. Nemrégiben az egyik budapesti nagyüzem szociálpolitikai tevékenységét vizsgálhatva hallottam: Pest és Baranya megyei fióküzemeikben évente töbször is számba veszik, miként tehetnének a nagycsaládosok gondjainak enyhítéséért. Nemcsak pénzben kell gondolkodniuk, hanem az étkeztetési lehetőségektől — hazavihető ebéd, vagy vacsora — egészen az egyedül maradt, több gyermeket nevelő asszonyok műszakbeosztásáig ezerféle, és differenciált segítségadásról it töprengeniük kell. Egynél-kettőnél több gyermek felnevelése — a társadalom minden lehető segítsége, rendelkezésre álló anyagi támogatása mellett is — lemondást, nem csekély áldozatvállalást jelent a szülőknek. Több felmérés és rétegvizsgálat összehasonlító adatai szerint a harmadik gyermek vállalása, — átlagos jövedelmi viszonyok mellett, — már erősen csökkenti a családi költségvetésben a kultúrálódásra. szabad időre, sőt a ruházkodásra fordítható költségkereteket is. Szigorúbb beosztást és megfontolt takarékosságot követel; lemondást az esetek java részében például a gépkocsitartásról, a drágább külföldi utakról, esetenként a családos üdülés is ritka, hosszabb előtakarékosságot feltételez. Negatív szemlélet Ami szintén nem közömbös, (sőt sokszor az anyagi gondoknál is nehezebben leküzdhető) : a társadalomban létező negatív szemléletiéi is meg kell birkózniuk' időről időre ezeknek a családoknak. „Azért kínlódik, mert egymás után szülte a gyerekeket”, hallottam nemrégiben a véleményt egy nagvkátai, négygyermekes munkásasz- szonyról. Arról nem esett szó, hogy ez az asszony egyszerűségében is példamutatóan nevelő családanya, lakása tiszta és rendes, a gyerekei kiegyensúlyozottak és tisztességesek —, s a gyárból, amelynek szocialista brigádvezetője, évente tíz-ti- zenötezer forintnyi nevelési segítséget, anyagi támogatást is kap. Természetes társadalmi törekvés, hogy a nagycsaládosok sajátos terhein a szocialista állam — lehetőségeihez mérten — enyhítsen. A lakáskiutalás, az adható szociálpolitikai kedvezmények mértéke, a gyermekétkeztetés térítéses módja, a nagy- családosok üdültetése: megannyi rubrika a nagy társadalmi listán. Segít, — s a jövőben még többet segít majd az állam, szociálpolitikánknak ez természetes velejárója. Ami viszont nem anyagi kérdés: a nagycsaládosok társadalmi méretű megítélése, s helyük a kisebb lakóközösségekben! A gyerek, — a több gyerek, — a maga kis életét jobbára azokban a közösségekben éli, ahol laknak a szülők. Gyermekzsivajtól hangos az új lakótelepek környéke és sűrűn elhangzik a megjegyzés: „idetelepitet- tek a nyakunkra egy csomó sokgyerekes családot, Itt aztán nem lesz nyugalom”. A gyerek játszik és lármázik; tolong és tolakszik az üzletekben, a villamoson, a távolsági buszon; több gyermekes családban hangosabban szól a rádió, a tv, sűrűn kerül elő a foci és a kisbicikli; dobognak a kis lábak, s az alant lakó idegcsillapítót vesz be, „ezek mit művelnek!” — alapon. Ezt látja a kívülálló. S az ilyen jelenségekből fakadnak, születnek a torz, sokszor egoista nézetek; a „csak egyik oldalt” látók vélekedései. Táplálja — sajnos, — véleményüket a népes családokban néha valóban tapasztalható elhanyagoltság, tetten érhető magatartási kulturálatlanság. (Nem ez a jellemző: tegyük hozzá. Jó néhány „nagycsaládot” ismerek: öt, sőt hét gyereket nevelnek úgy, hogy megszégyenítik viselkedésben, tisztességben az egykéseket.) Amit nem lát a felületes szemlélő: a több gyereket becsülettel, jó módszerekkel nevelők családi életének gyakran elképzelhetetlen gazdaságát! Önzetlenebb, közösségibb Egy gyermek is számtalan öröm forrása. De nagyobb családban kell élni, hogy át- érezhesse ki-ki, miként sok- szorozódnak meg ezek az örömek, szinte mértani ha- ladvány szerint! Mondjuk: egymást formálja a nagy család; szociológiai megfigyelések százai szolgálnak a bizonysággal: legtöbbször önzetlenebb, közösségibb és reálisabb életszemléletűvé lesz a több gyermekes családok valamennyi tagja. Az igények ezekben a családokban — többségükben — hozzácsiszolódnak a realitásokhoz, az élet apró örömei értelmet és rangot kapnak, a munka szeretete és az egvé- ni teljesítmény becsülésé általános, magától értetődő nevelési elv. Megfigyelhető az is — vannak rá kézzelfogható. mérhető tapasztalatok —, hogy a nagyobb családban nevelkedő gyermekek könnyebben találják meg helyüket a társadalmi munka- megosztásban, pályavonalaik reálisabbak, mint az egyetlen gyermeket nevelő családok fia, lánya sorsalakulása. Segítő módokon töprengünk, s ez természetes is. Csak ... sohasem szabad feledkezni a „másik” oldalról. Arról, hogy a több gyermek sokkal több annál, mint: gondok, takarékosság kelletlen tudomásulvétele. Várkonyí Margit 30 éves Í,3Aiiparos ifjúság joga" „Nincs többé tanonc, csak ipari tanuló”; „Az iparos ifjúság joga” — harminc esztendeje ilyen és ehhez hasonló címekkel üdvözölte a korabeli sajtó terjedelmes cikkekben a tényt. Az országgyűlés 1949. január 14-én — Kossá István iparügyi miniszter előterjesztésére — megszavazta az iparos- és a kereskedőtanulókról alkotott 4. törvényt, mely véget vetett a tanon- cok korábbi kiszolgáltatottságának, rendezte a szakmai tanulás körülményeit, a munkáltatók és a tanulók kapcsolatát, kölcsönös j o- gait. kötelezettségeit. Először ez a törvény írta elő, hogy 14 évesnél fiatalabb tanulókat nem szabad szerződtetni, és úttörő jelentőségű abban is, hogy iskolai végzettséghez kötötte a szakmunkásképzést. A többi között kimondta, hogy a szakmához nem tartozó munkával tilos foglalkoztatni az ipari tanulókat. A fiatalok nem munkaviszonyba kerültek a munkáltatóval, hanem tanulói viszonyba. Iskoláztatásuk ingyenessé vált, a rászorulók részére tanulóotthonok létesítését írta elő a törvény. Ami azonnal kitűnik a három évtizeddel ezelőtt életbe lépett törvény rövid ismertetéséből, az, hogy mindenekelőtt új társadalmi felfogást tükrözött. A tanonc szónak az ipari tanulóval való felváltása aligha tekinthető formális újításnak, nem etimológiai értékű változás, hanem a szocialista munkásosztály kinevelésének fontosságát tükrözte. Persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy alig néhány évvel a felszabadulás után hiányoztak még az anyagi alapok, a törvény ennek függvényében a szociális jogok kiszélesítésében jelentett nagy előrelépést. Azóta a szakmunkásképzés megért egy-két jelentős tartalmi változást. Az élet követelményeihez igazodva kezdetben különféle újabb és újabb jogszabályokkal — több százzal — egészítették ki a régi rendelkezéseket. Aztán, amikor kiderült; ez az út járhatatlan már, a Munkaügyi Minisztérium előkészületeket tett a szakmunkásképzés korszerűsítésére. Ugyanis bebizonyosodott, hogy a tanulóképzés túlságosan szakosodott, az úgynevezett rokon szakmákban alapszakmai képzés feltételeit teremtették meg. A legjelentősebb változás már ebből az évtizedből kelteződik. Az 1972-es oktatás- politikai párthatározat nyomán meggyorsult a szakmunkásképzés korszerűsítése. Ma már a szakmunkás- képzés szerves része a középfokú oktatásnak, nem zsákutca típusú iskola, mint volt korábban. E ,.nyitottság" haszna felbecsülhetetlen. ■ Mert gondoljak csak meg: a szakmunkásképző intézetbe iratközók 80—82 százaléka fizikai dolgozók gyermeke, és évről évre ők képviselik az általános iskolát befejezők létszámának a felét. Az ő számukra a szakmunkásképzés reformja óta ez az iskolatípus a továbbtanulás biztos és biztató eszköze lett. Jó leírni, hogy sokan továbbtanulnak a három év eltelte után. Az Oktatási Minisztérium adatai szerint 15—20 százalékuk iratkozik be valamely, érettségit adó iskolába. Egyéni és társadalmi haszon ez. hiszen gyarapszik az érettségivel rendelkező munkások száma. Az sem ritka, ha valaki szakmunkásképző iskolával a háta mögött egyetemre, főiskolára kerül. A honi szakmunkásképzés szép hagyományokkal és eredményekkel dicsekedhet. Három évtized alatt kinevelte napjaink munkásosztályának derékhadát, több mint egymillió szakmunkást bocsátottak ki az iskolapadokból. Ez idő szerint pedig 160 ezer fiatalt képeznek a szakmunkásképző intézetekben. A szakma fogásait iskolai és vállalati tanműhelyekben sajátítják el a tanulók, a vállalatok ugyanis kötelezve vannak rá, hogy ilyen létesítményeket hozzanak létre. Sajnos, még nem mindenütt teremtődtek meg ennek feltételei. Ám az idő halad, s előbb-utóbb mindegyiket ráviszi a kényszer, mert különben nem kap szakmán- kásjelöltet. Persze van demográfiai hullámvölgy is. És sajnos csökken egyes szakmák iránt az érdeklődés. A betöltetlen űrt megérezzük valameny- nyien. Üjabb és újabb korszerűsítésekre van tehát szükség a szakmunkásképző iskolák falai közt. Igazodva a harminc éve kiadott törvény szelleméhez. F. Gy. Befejeződött a minaret lelújítása Az elmúlt. 1978. év utolsó heteiben megkezdték a minaret körül felépített állványzat lébontását, s nemsokára teljes egészében látható lett a felújított török műemlék. Befejeződött a munka, amely 1976. június 16-tól 1978. december 19-ig, tehát harminc hónapig és három napig tartott. A munkálatok folyamán 512 követ cseréltek ki a hámló felületű kövek közül, s a megújított épületet először szilárdító. majd „vízhányó” folyadékkal permetezték be. Ez a kezelés hosszú időre. — talán évszázadokra — megóvja a minaretet a romlástól. Az Országos Műemléki Felügyelőség december 19-én átadta az elkészült épületet Eger Város Tanácsának, mindössze a közvetlen környezet rendezése marad az OMF egri építésvezetőségéHIBA 1979. január !*•> vast»« Néhány, keresettebb cigaretta új árát egy elég tekintélyes nagyságú karton mutatja, amit jól látható helyre tettek ki az üzletben. Íme a bizonyíték, hogy nálunk az információnak milyen rangja van. Az ott feltüntetett nevek között szerepel ez is: Sophianae. Nemritkán lehet is hallani, amikor a nikotin kedvelője így szól az eladóhoz. — Kérek egy doboz Szófiánét. Tudatosan írtuk a hangzás szerint a cigaretta vélt nevét. Pedig ezeknek a füstöt eregető, büdös rudacskáknak véletlenül sincs semmi közük Szófiához. Bulgária fővárosához. Ezeket a dohányból gyúrt rudacskákat Pécsről nevezték el. méghozzá a város ősi. latin nyelvű megfelelőié szerint: Sopianncnak. Amit így is kell mondani: Szopinné — ugyancsak ejtés szerint írva papírra a szót. Hogy ennek. így egyesek, szerint semmi értelme nincs? De az Athenaeum Nyomdának, amely a hirdetményt elkészítette, már igazán kellene tudnia, mi a különbség a két szó között. Országos mérett kben rosszat terjeszteni egy ilyen jó nevű nyomdának igazán nem illik. Gyanítjuk, a baj legfőbb oka mégis a cigaretta elnevezésével. függ össze. Valami érdekeset, különöstakartak nyújtani azok. akik ennek a gyártmánynak a névadója körül bábáskodtak. Mi tagadás, törekvésük csakugyan célba ért. Az emberek ezreit szédítették meg. Hogy manapság is illenék tudni e csöppnyi kis országban, hogy legrégebbi városaink egyikét hogyan hívták a római Imperium idején? Hát... A vélemények megoszlanak. A sajtóhiba z'iszont mígmarad. Szerte e csöppnyi kis országban. (—‘ári nek feladatai közt az idei év negyedére. Ezek keretében visszaállítják a falakat embermagasságig védő művészi vasrácsot, s gondoskodnak az épület közlekedésforgalmi biztonságáról továbbá a megfelelő vízlevezetésről. Megújult tehát másodszor is Közép-Európa legszebb török emléke. Először 1897- ben állították helyre a Műemlékek Országos Bizottsága Szthelo Ottó építész vezetésével 4656 korona költség keretében. Pyrker László érsek csak az 1827-es tűzvész alkalmával leégett toronysisakot állíttatta helyre, ekkor került kereszt a félhold fölé, feltehetően 1841- ben. Milyen ma a minaret, mint esztétikai jelenség? 1961-ben jelent meg Molnár József műtörténész munkája: „Eger török műemlékei” címmel. Ebben a következőket írta: „A minaret igen gondos munkával készült. A sötét máiszínű novaji homokkő felületét vízszintes és függélyes hézagok hajszálvékony hálója szövi át. mintha nem is faragott kövekből, hanem egvetlen gigászi kőből csiszolták volna ki ezt az óriási tornyot.” Az „egyetlen gigászi kő” élményét a felújítás után bizonyos nyugtalanság váltja fel. amit az okoz. hogy az eltávolított hámló kövek helyébe több színű köveket helyeztek. Több helyütt rend- kívül mozgalmas a mozaikkép a torony „szent” nyugalmának hátrányára. Nemzetközileg elfogadott elv. hogy a restaurált helyek a régitől eltérőek legyenek, mintegy jelezve a régi területek felszínét, vagy térfogatát. Nyilvánvaló, hogy ez az elv a szerkezeti részeket érinti inkább, a felületnél nem alkalmazható szigorú- leg tégla felhasználásával an. Ha például a műemléki felügyelőség helyreállítaná a Varkoch-kaputornyot, azt valószínűleg tégla felhasználásával tenné. De a helyreállított Föld-bástyánál, vagy a nyugati falak fölemelésénél megtalálta az eredetivel azonos színű köveket, tehát nem ragaszkodott az említett restaurációs elvhez. A szemlélet nyugtalanságát fokozza az is, hogy a kövek egymáshoz illesztései, a fúgák, kissé szélesebben sikerültek. így a minaret ..vadonatúj” jelleget kapott. Szinte el sem hihető hogy — 1610-es építési időt véve alapul — háromszázhatvan- kilencedik esztendejét éli ez a ritka becsű műemlék. Dr. Kapor Elemér Úttörővezetői konferenciák a megyében A háromévinként, megrendezésre kerülő úttörővezetői konferencia időpontja most a nemzetközi gyermekévvel esik egybe. Jó alkalom ez arra, hogy nagyobb odafigyeléssel, több jó ötlettel készüljenek a járási, városi értekezletekre. Szombaton a gyöngyösi és a füzesabonyi járás úttörö- vezetöi találkoztak, hogy az egész napos konferencián mérlegeljék az elmúlt három év tapasztalatait, elmondhassák észrevételeiket és javaslataikat az elkövetkezendő évek munkájára. Ezután, az úi működési szabályzat alapján, az országos programhoz igazodva állították össze a járási feladatokat. A határozati javaslat elfogadása után új vezetőség választására került sor. A program folytatásaként ma Gyöngyösön városi, 27- én Egerben és Hevesen iá- rási, Hatvanban városi. 23- án nedig Egerben városi úttörővezetői konferenciái; tartanak.
