Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

Többismeretlenes

olimpia

Megelégedetten olvastam a hírt: megint ott leszünk

Az olimpián.

O, nem, tévednek, olvasóim, mosl nem a moszkvaira, ama Jövő évi nagy világversenyére gondolok én a sportolókénak. Amiért bennem oly nagy most a megelégedettség, az annak okén van, hogy ismét ott leszünk a diákok matematikai olimpiáján. Most Londonban. A többes szám nem fejedelmi, sőt annyira nem, hogy ebbe a többes szómba e sorok Íróját még véletlenül sem szabad belegondolni se, mert bár valaha tanították véle a matematikát, de tisztesség ne essék, mintha szamarat akartak volna énekelni oktatni. Szerencsénkre, s a résztvevők szerencséjére, ismét nélkülem zajlik majd le ez az olimpia, nélkülem, mint résztvevő, de nem nélkülem, mint szurkoló nélkül.

Joggal és okkal merülhet fel a kérdés: miért, hogy szurkoló? Hogyan szurkolhat valaki valami olyasminek, amihez sajái bevallása szerint Is annyit ért, mint a tyúk az ábécéhez? — és itt különlegesen buta tyúkra gondoljanak ráadásul. Hogyan lehet lelkesedni az érthetetlenért, hogyan lehet figyelemmel kísérni a szereplést, mikor azt sem tudja az illető, mit is kisér figyelemmel? Könnyű lenne a kérdést egy vállrándítással elintézni, vagy ama hivatkozással, hogy istenem, hát tényleg annyira és annyian értenek a labdarúgáshoz itt nálunk, mint ameny- nyien ezt kiabálják a pályák környékén, vagy a pályák életét irányító asztalok körül?

De félre minden fennhéjázás: megmagyarázom, miért is a lelkesedés bennem, hogy a hír szerint a matematikai olimpiára már meg is kezdődött a felkészülés? Mert folynak már bizony az edzések, csak nem súlyt emelnek, hanem négyzetet és nem száz méter, vagy tízézer a cél, hanem a fekvő nyolcas, azaz: a végtelen? Egyrészt már ezért is. Másrészt azért, mert a kiválogatásnál — nyolcfős csapat vehet részt a matematikai olimpián — nem lehet szempont a szűk, vagy tág klubérdek, nem szerepelhet a pillanatnyi forma és a nem pillanatnyi protekció, a kijutás nem lehet jutalom és a nem kijutás sem büntetés. Tudniillik: illik tudni. Nagyon illik nagyon tudni. Kell! Es ez már a második ok, amiért lelkesedem ezért az olimpiai részvételért.

Igen: a tudás.

Aminél lehet valamivel többet tudni, vagy valamivel kevesebbet, de mindkettőhöz már minősítő jelző kelletik, az, hogy „több”, vagy „kevesebb”. Csak a tudós főnévhez, vagy a tudni főnévi igenévhez nem kelletik semmi: az önmagából és önmagáért van. Aki tud, az: tud. És az agyával, a szellemével, az akaratával, a könyvekből, jeles esetünkben a képletekből, azok levezetéséből tud. A gondolkodás nagyszerű bemutatója ez.

Ám megvetésem sújtsa azt, aki most azt szeretné rám kiáltani, hogy ellene vagyok a testkultúrának, mert íme még képes lennék például a sakkért is elájúlrti. Hát elájulni nem, de lelkesedni igen. Pedig azt sem mívelem éppen magás fokon, ám az is a szellem játéka, — mélységesen emberi. Bocsánat a hasonlatért: ugrani a zerge is tud, futni a nyúl is, sőt, ha megszorítják, még a rák is. De sakkozni még én se, hogy holmi téridő-függvényekről, a világegyetemet leíró egyenletekről már ne is szóljak.

De elkalandoztam. Még végül valóban azt hihetik, hogy szembe akarom állítani a test kultúráját a szellemével, az ökölvívást a köbgyökvonással, a száztíz gátát mondjuk egy bástya-gyalog matthelyzettel. Mellé akarom állítani. Mellé! Es ez a nem tudom hányadik ók, amiért lelkesedtem a sakkozókért, akiket számomra örökké érthetetlenül, de kényszerűen tudomásul veendőn, sportolóknak tartják, közéjük sorolják Őket; és ez az, amiért lelkesedem, és lelkesedni fogok az egész olimpia alatt a fiatal matematikus hazánkfiaiért.

Azt is be kell vallanom töredelmesen, hogy némi nemzeti büszkeség is toporzékol bennem, mert bár egy olimpián állítólag a részvétel a fontos és nem a győzelem, ám a sakkozók győzelme, az aranyérem, a magyar Himnusz jólesett a szívemnek. És bevallom, e Himnuszt várom — ha egyáltalán szokás ez a matematikai olimpián — Londonban és Londonból is. Ha ott nem is játszanék el, a győzelem, vagy akár csak egy szép helyezés hírére is eldúdolnám én azt magamnak jómagam egyedül is.

Remélem, most már többé-kevésbé világos, miért a szurkolói lélek ily felbuzdulása bennem? Mert Csakis és egyedül a tudás, mégpedig nem a pillanatnyi tudó- nem a szerencse, hanem a megalapozott, megszervezett és megszerzett tudás az egyetlen ajánlólevél, hogy valaki egy olimpiai, netán győztes csapatba bekerülhessen. És a szurkolói lélek, ha egyáltalán van ilyen, mindig valamiféle abszolút igazságot keres, — persze sohasem is talál. De — vélem — egy matematikai olimpián ott lenni, egy ilyen vetélkedőn részt vevő csapat tagjának lenni legalábbis sok kilencesre megközelíti ezt az „abszolút” igazságot. Pardon: igazságosságot.

Hajrá, fiúk, veletek leszek!

Itthon.

Artdre Lureat:

Keleti táj

(A mű A francia festészet rémefeeí című kiállításon e nápók- ban a Szépművészeti Múzeumban látható)

úszesztendős az Országos Rendező Iroda. Amikor 1958-ban megalakult, még volt egy fölérendelt „hatósági jogkörrel rendelkező középfokú irányító szerv”, az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság, ez azonban a hangversenyrendezés szervezetének egyszerűsítése során 1965-ben megszűnt. Azóta az ŐRI jogilag is önálló, közvetlenül a kulturális minisztériumnak alárendelt intézmény. Tíz éven keresztül hatáskörébe tartozott a műsorengedélyezés is, ezt a jogkört 1975-ben a tanácsok kapták meg. Attól kezdve viszont az Országos Rendező Iroda feladata a könnyűműfaj területén a hivatásos előadóművészi működési engedélyek kiadása, illetve megvonása, a fellépti díják megállapítása és még néhány hasonló tennivaló. Mindezzel szervesen kapcsolódik a megyék — így Heves rhegyé — kulturális életéhez is. Az ŐRI bemutatására Balt György igazgatót kértük meg.

1969-ben 1023 könnyűzenei hangversenyt, illetve más műsort rendeztünk, 1974-ben már 2689 volt rendezvényeink száma, a legutóbbi három év adatai pedig a következők: 4289,

5231 és 5784. Ha ehhez hozzászámítom, hogy az elmúlt nyáron 1963 műsor gazdái voltunk, azt mondhatom, hogy nem egészen tíz esztendő alatt a teljesítményünk csaknem meghatszorozódott.

— A számok önmagukbán is imponálóak, de bizonyára a szervezés gondjai is hatványozottan növekednek.

— Valóban. Egy-egy műsornál átlagosan 10 közreműködőt számíthatunk, az ő egyeztetésük, utaztatásuk sokszor szinté megoldhatatlannak tűnik. Közismert, hogy az ORl-nak nincsen sem művésztársulata, sem elő~ adási helye. Ez persze egyúttal azt is jelenti, hogy tulajdonképpen az ország valamennyi művészével, s valamennyi előadási helyével számolhatunk, de ez csupán látszólag mutat kedvező helyzetet. A magyar színészek, előadóművészek, zeneművészek — különösen az élvonalbeliek — rendkívül túlterheltek. A színház, a film, a televízió, a rádió és a szinkron szinte korlátlan munkalehetőséget biztosít számukra. Ehhez járulnak még olyan nehézségek Is, mint például a művészek progresszív adózása. Ilyenformán egy-egy vezető művész az év vége felé már gázsija mintegy negyven

Beszélgessünk az ORI-ról

Interjú Báli György igazgatóval

százalékát lenne kénytelen

adóba befizetni, s ezért nem is vállal ŐRI'fellépést.

— Másfajta nehézségek vannak a játszási helyekkel kapcsolatban. Akár sportpalotáról, stadionról, akár kul- túrházról van szó, ezeknek az épületeknek mind-mind megvan az eredeti rendeltetésük. Tehát mondjuk hangversenyt rendezni csak akkor lehet bennük, amikor éppen nem foglaltak. Ilyen napok persze adódnak, de még akkor sem egyszerű a dolog. Egy példa. Ha a szombathelyi sportpalota egyik nap szabad, s oda elviszünk egy műsort, logikus lenne, hogy másnap ugyanazzal a műsorral Kőszegen szerepeljünk. De mit tegyünk, ha Kőszegen másnap nincs fellépési hely? Utaztathatjuk a társaságot esetleg az ország másik végébe, Nyíregyházára.

— Ezek a gondok nyilvánvalóak. Az ORZ ennek ellenére számos emlékezetes hangversenyt rendezett.

— Azt hiszem, valóban nem kell szerénykednünk. Hogy csak a közelmúlt sikereiből említsék néhányat, megszerveztük Woody Hermán, a Boney M., a Mojsze- jev, a Golden Gate, Gilbert Bécaud, Teddy Wilson, az SBB együttes, a szovjet Jo- szif Kobzon és együttese, az ugyancsak szovjet Jalta tánczenei együttes és BiSser Kirov. a kiváló bolgár énekes fellépéseit.

A külföldi művészek és együttesek e kiemelkedő szereplései mellett természetesen foglalkoztatjuk a könnyű műfaj legjobb magyar művelőit is.

— Az ŐRI fő feladata , könnyűzenei hangversenyek

rendezése. Azonban másféle műsorokat is szerveznek.

— Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy már a köz- művelődési törvény megjelenése előtt igyekeztünk olyan színvonalas produkciókat kiállítani, amelyek a legigényesebb közönségnek is megfelelnek. Hadd említsem talán a Korona Cukrászda estjeit, amelyeken a legkiválóbb magyar színművészek lépnek föl. Műsorukat természetesen nemcsak Budán, hanem szerte az országban előadják. A Korona némrég volt ötéves és ez alatt az őt esztendő alatt mintegy ezer estet adtak R uttkai Éva, Tolnay Klári, Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Harsányt Gábor, Lukács Sándor és mások.

— Ezekre a produkciókra valóban büszke lehet áz Országos Rendező Iroda. Vannak azonban olyan műsoraik is. amelyek nem vívtak ki elismerést. Elég rossz hírük van például áz IBUSZ-szal közösen szervezett, úgynevezett gulyás- partyknak.

— Az ŐRI önmagát föhrt- tártó intézmény. Nem kapunk semmiféle állami támogatást, sőt, évente milliós nagyságrendben fizetünk be pénzt á kulturális alapba. Ilyenformán olyan műsorokat is ki kell állítanunk, amelyek pénzt hoznak. így tehát vállalnunk kell propagandacélú műsorokat a legkülönbözőbb vállalatoknál. Szerződéses kapcsolataink révén divat-, áru- és egyéb propagandaműsorokat rendezünk, amelyekben nagy állami vállalatok, intézmények, például a MALÉV, az OTP, az Állami Biztosító propagandái is elhangzanak. Mi rendezzük hat nagy fővárosi éjszakai szórakozóhely műsorát és nyáron a Balaton-parton például a siófoki Maxim és az Európa, a füredi Marina, a keszthelyi Helikon és más, kisebb vendéglátóhelyek műsorait. Azonban e programok színvonalára is igyekszünk ügyelni. Ügy érzem, a gu- lyás-party miatt sem kell azért szégyenkeznünk. Ezeken az esteken, amelyeket az IBUSZ-on kívül a Gyermekélelmezési Vállalattal közösen szervezünk, mindig kiváló cigányzenekarok lépnek föl. A magyarnótákat a Fővárosi Operettszínház művészéi éneklik, a táncosok pedig néptáncokat mutatnak be a közönségnek. Arra is törekszünk, hogy a játékok, vetélkedők is ízlésesek legyenek. E műsorok a maguk helyén betöltik rendeltetésüket, reális igényt elégítenek ki, megfelelő színvonalon.

— Hogyan lehet biztosítani ilyen óriási számú rendezvény megfelelő színvonalát?

— A színvonal biztosítása tulajdonképpen már a műsor összeállításával, a szerkesztéssel kezdődik. Ameny- nyire erőnk engedi, arra törekszünk, hogy a szerkesztés saját osztályainkon történjen. Azonban ezt képtelenek vagyunk mindén műsornál megoldani, mert az OBI —

a nagyközönség hiedelmével ellentétben — korántsem valami mammutvállalkozás. Létszámunk álig több, minti hétvén embér. Természetesen tehát számtalan külső szerkesztőt is kénytelenek vagyunk foglalkoztatni. Azonban igyekszünk olyanokat meghívni, akiktől színvonalas produkciót remélhetünk. Ezenkívül műsoraink döntő többségén jelén ván agy ŐRI művészeti ügyelő, aki köteles jelenteni, hogyan folyt le a program, hogyan volt megelégedve a megrendelő. Ha valami rendellenességet tapasztalunk, megvannak a megfelelő eszközeink. Amikor szükségéé volt, nem egy neves művészt, közismert együttest tiltottunk el hósszabb-röVldebb időre a fellépéstől.

— Az ellenőrzés azPnban

nem minden.

— a legnagyobb problémák egyike a könnyűzene területen dóigózó művészek képzése és továbbképzése Mirtt közismert, a mi hatáskörünk az előadóművészek vizsgáztatása, a működési engedélyek kiadása, szükség esetén megvonása is. Há- romszáznegyvennégy tánc" dal-, dzsessz- és gitáros ée sanzonénekest, kétszázneg.y- venkilenc magyarnóta- és népdalénekest, háromszáz- hétvénegy hangszeres szólistát, sZázrtyólcvan műsorvezetőt, kilencszáztizenhét zenekart — kétezer-kilencszái- negyvenhat taggal — éa száztíz technikust tartunk nyilván. Bizonyos értelemben hozzánk tartozik a rtyolcszáznyőlcvanöt artista is. Furcsa módon mi adjuk ki az artisták működési engedélyét, de nem mi vizsgáztatjuk őkét. Elképzelhető, hogy ilyen óriási számok mellett milyen nehéz tartani a színvonalat. Hiszen természetesen nemcsak élvonalbeli művészeket foglalkoztatunk. Azók nélkül sem mennek el a műsorok, akiknek neve nem csalogatja be a közönséget és kenyeret is kell biztosítani számukra. Mindenesetre az új működési engedélyek kiadását valóban jó felkészültséghez kötjük. A különböző szakzsürik- be mindig az illető művészeti ág legkiválóbb képviselőit hívjuk meg.

— Vannak-e tervek ae ŐRI jövőjét illetően?

— Nyilvánvaló, hogy a jövőben szükség lesz valamiféle fejlesztésre. Ugyanis a müsorigények egyre nagyobbak, mennyiségben és minőségben.

Móldvay István