Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
r Egy jelmondat íe'boncolása Biztos, hogy többet? NEM IS KELL OLYANY- NYIRA VISSZALAPOZNI a jelszavak történetét, hogy rábukkanjunk egy igen tetszetős. jól hangzó és mozgósító erejű mondatra, amely így szól; termelj többet, jobban élsz! Talán a frappáns hangzásnak vagy a vaslogikának — amely benne rejlik ebben a jelmondatban — köszönhető, hogy ez a felszólítás mélyen, talán túlságosan is mélyen rögződött meg a köztudatban. Ha ma feiten ne nk a kérdést. hogy mi kivetnivalót találunk benne, sokak válasza valószínű az lenne, hogy semmit. Hiszen nagyon is törvényszerű, hogy a többlettermelés többlettermékkel jár. többet lehet elosztani, tehát több is jut mindannyiunk asztalára. Az a kérdés, hogy jelmondatokra. jelszavakra — ezek formai megjelenését figyelmen kívül hagyva — szükség van-e vagy sem, betöl- tik-e a szervezés bionyos funkcióit, mozgósítanak-e vagy sem, tudományos vizsgálatot igényel. Ezt a feladatot nem is igyekszik vállalni a jelenlegi írás. azt viszont igen, hogy a ..Termelj többet, jobban élsz” jelszó, és a mögötte húzódó szemlélet ma már nem felel meg, a valóság túlhaladta, s ideje volna száműzni mind a vezetők szellemi raktárából, mind pedig a termelőmunka számos területéről. De mi is a kifogás? Hiszen a felszólító mondat logikus. Vagy legalábbis annak tűnik. Mindenesetre egyszerű, és éppen ez az egyik legse. bezhetőbb pontja. Túlságosan egyszerű, mondhatni leegyszerűsítő. Pontosan tükrözi. hogyan képzeltük el valamikor a gazdasági növekedést Elsősorban úgy, hogy többet kell termelni, nagy összefüggésében pedig úgy, hogy a gazdasági növekedés mindig párosul a haladással, és ennek együttes hatásaként jön létre a fejlődés. Ma már a világban hihe- letlenül gyorsan végbemenő és kiéleződött változások egyértelműen jelzik, hogy a növekedés — néhány aspektusában mindkét nagy társadalmi rendszerre vonatkozóan természetesen más-más okból — végbemegy úgvis, hogy a fejlődés keretén belül átmeneti megtorpanásokat, visszaeséseket idéz elő. Ennek a bonyolult fejlődési menetnek nem felel meg a boncolásra kiszemelt mondat. Nem felel meg továbbá annak a követelménynek sem, hogy a növekedést minőségi változások sorozatának értelmezzük, a kizárólagosan mennyiségi gyarapodás helyett. A MENNYISÉGI GYARAPODÁS korában helytálló volt a jelszó. Ma már nem az. Legalábbis nem kizárólagos érvénnyel. A jelszó szerzője nem számolt — valószínű nem is számolhatott az időkategóriával. Ami helyes volt akár pár esztendővel ezelőtt is. nem felel meg a ma követelményének. Jelenlegi gondjaink megoldásához a népgazdasági egyensúly helyreállításához, az életszínvonal növeléséhez — lásd; jobban élsz — nem elegendő. és nem is feltétlenül szükséges mindenhol többet termelni. A mai valóság éppen azért állítja rendkívül nehéz feladat elé a gazdaság elméleti és gyakorlati szakembereit, mivel nagyin differenciáltan, árnyaltan kell a termelést szervezni, irányítani.. Félreértés ne essék, a többlettermelés nem baj és nem bűn. De a minden áron való többlettermelés az. Egy végtelenül egyszerű példát hozva; az ötven mázsa fölötti búzát termelő hevesi téeszben például nem azon törik a fejüket a szakemberek — közöttük a közgazda- sági elnökhelyettes (lám, már ilyen is van) hogy hogyan lehetne a termésátlagot növelni, hanem azon, Elegendő tüzelő a fűtési idény második felére 'A szállítási elmaradások miatt valamivel kisebb készlettel kezdte az évet a tüzelőkereskedelem, mint legutóbb; a telepeken tárolt csaknem negyedmillió tonnányi, 20—22 napi forgalomhoz elegendő, szilárd fűtőanyag azonban így is zavartalan átmenetet biztosított. A most már folyamatos szállítások és a különböző intézkedések a fűtési idény második félidejére is lehetővé teszik a zavartalan tüzelőellátást. A Belkereskedelmi Minisztériumban elmondták, az MTI munkatársának, hogy a tüzelőanyag-kereskedelem tavaly 6,4 millió tonna szilárd tüzelőanyagot adott el, másfél százalékkal többet az előző évinél. Az összforgal- mon belül szénből kevesebb, brikettből viszont 7 százalékkal, kokszból 3 százalékkal, tűzifából 5 százalékkal több fogyott. Mennyiségben egész évben ki tudták elégíteni az igényeket — ehhez nagy segítséget nyújtott a hazai szénbányászat többlettermelése — a kínálat összetétele azonban változatlanul nem egyezett a kereslettel. A forgalmi adatokból is kiderült. hogy a lakosság elsősorban a jó minőségű tüzelőt keresi. Az 1973—79. évi fűtési idény hátralevő részére, gyakorlatilag az első negyedévre. már megvan a lakosság tüzelője. A Magyar Szénbányászati Tröszttel megkötött szerződések alapján az év első három hónapjában 1.1 millió tonna szenet és brikettet adnak a bányászok, s a tavalyinál 25 százalékkal, 5(1 ezer tonnával több tűzifát kap a kereskedelem. Várják a már megrendelt importszene!'el is. amelyek e-etleg-i. Wy-edclrm t potlah- *iö a b^érk^zé-ie állami tar- használnak fel a lakosság ellátására. Várhatóan folyamatosabb lesz az ulánbótlás is, miután a MÁV maximális kocsiellátást ígért, a közlekedés zöld utat ad a tüzelőszállításoknak. A TÜZÉP-telepek is felkészültek a szállítmányok soron kívüli fogadására, a vagonok gyors kirakására. hogyan lehet olcsóbban, kisebb ráfordítással ugyanazt az eredményt elérni. Ha itt a műtrágya, az üzemanyag, az alkatrész és egyéb költségeket nem kímélve, mondjuk hetvenmázsás termést kívánnák elérni két esztendő alatt, és ezt meg is valósítanák. az egyértelműen többlettermelés lenne. A ráfordítások viszont elvinnék -a nyereséget, csökkenne a közösség és a tagok bevétele is. A MINDEN ÁRON VALÓ TÖBBLETTERMELÉS més gazdasági növekedéssel sem párosulna. A jelenlegi gazdasági helyzetben az annyit sürgetett szemléletváltozás éppen azt jelenti hogy tegyük félre életünkből az annyiszor idézett mondatot. Ahogy eltűnt a gyárak faláról. tűnjék el köznapi gondolkodásunkból is! Ma már a SAB autógyár úgy hirdeti kocsijait, hogy a vevő tíz év múlva is ugyanazt a tíoust találja meg, a garanciális időt ppdig megnyújtották. Egyrészt tehát gyors termékváltozás és gyártási átrendeződés ment végbe a világban, másrészt most kezdi reneszán- szát élni újra a tartós minő. ségi termelés. A tudatos minőségrontás — amely beletartozott sok tőkés cég technológiájába. hogy minden évben újat és új formájú terméket legyein kénytelen vásárolni a fagyasztó, éppen az újság látszata miatt — kiveszőben van. Mindenhol a nagy kijózanodás korszaka kezdődik, amikor .végre műholdas távlatból is visszaigazolva látjuk, hogy milyen parányi gombszem a Föld, s hogy valóban mennyire nem újratermelhetők az alapvető energia- és nyersanyagforrások. amelyekből elő kell teremteni a mindennapi közszükségleti cikkeket. Arról nem is szólva, hogy magához a termelés fenntartásához és szükségszerű bővítéséhez is mérhetetlen meny- nyiségű nyersanyagra van szükség. A TERMELJ TÖBBET, jobban élsz horizontja kitágult. Sürgősen meg kell tanulnunk a termelés, gazdálkodás viszonylatában is nagyobb összefüggésekben gondolkodni, mert különben ugyanolyan észrevétlenül túlhalad bennünket a kor, mint ahogy tette ezt néhány jelmondat esetében. Szigethy András Lesz elég húsnakvaló Túl az eqymffliárdon Egy vállalat, amely nap mint nap az érdeklődés középpontjában áll. Mert ha van hús a leveshez, vagy éppen a rántott szelet készítéséhez, akkor is szólnak róla, elismerően! Ha viszont kisebb a választék tőkehúsból, netán kolbászfélékből, akkor gyakran szitkozódnak a fogyasztók, hogy miért nincs több! Tudatos szakmunkás- uiánpótlás A Heves megyei Allatfor- galmi és Húsipari Vállalat termékeivel naponta találkozunk az élelmiszerüzletek hűtőpultjain, a húsféléktől egészen a töltelékárukig. A vállalat hűtő- és termoszkocsijait a nap szinte minden időszakában látni, amint hol az egyik, hol a másik településen az élelmiszerüzletek előtt állnak meg és fehérköpenyes munkások pakolnak le ebből is, abból is valamennyit a termékek közül. A Heves megyei Adatforgalmi és Húsipari vállalatot a hetvenes évek elején a kisebbek közé sorolták. A következő években azonban sokat változott a termelés, a feldolgozás arculata a húsipariaknál. Ez főleg azzal magyarázható, hogy a fogyasztói igények is állandóan növekedtek, főleg a jó minőségű tőkehúsok, a különböző kolbászfélék és a töltelékáruk iránt. A hetvenes évek elejétől céltudatos munkával nagyobb arányú fejlesztés indult meg a vállalat gyöngyösi központi telepén. Modernizálták a sertés- és a szarvasmarhavágást, valamint á húskészítmények előállítását. Rekonstrukció alá került a főző és a füstölő üzemrész, ahol megvalósították az automatikus vezérlésű hőfokszabályozást. Mellette bővítették a készáru- raktárat és kazánházat is építettek. A korszerűsítéssel egyre több szakmunkásra lett szükség a vállalatnál, akik a gépeket irányítják és javítják. Ezért az utánpótlásra, a szakemberek nevelésére is nagy hangsúlyt fordítottak. Ennek köszön' hető, hogy ma már a vállalatnál 183 szakmunkás dolgozik, melyek közül 97 a húsipari. Rajtuk kívül 18 egyetemet és főiskolát végzett szakember működik közre a termelés irányításánál. Túlzsúfolt telephelyűn Noha az elmúlt nyolc esztendőben közel 120 millió forintot költöttek fejlesztésre, aminek vannak is eredményei, — ennek ellenére a vállalat ma már jócskán „kinőtte” magát. Kinőtte a telephelyet, szűk területen, túlzsúfoltan, viszonylag mostoha körülmények között dolgozik a népes munkáskollektíva. Ilyen viszonyok között igyekeznek megfelelni a mind nagyobb követelményeknek ! Míg 1970-ben termelésük csak megközelítette a 380 millió forintot, tavaly már Heves megye legnagyobb vállalatai közé sorakoztak fel, túlszárnyalva az egy- milliárd forintot. Évről évre javuló eredményeiket a mezőgazdasági nagyüzemekkel, valamint a kistermelőkkel való szoros együttműködési kapcsolataik biztosítják. Ennek köszönhető, hogy egy, illetve több évre szóló sertés- és szarvasmarha-tenyésztési szerződést kötöttek az üzemekkel. Tavaly például 130 ezer sertést és 16 ezer szarvas- marhát vásároltak fel a Heves megyei üzemektől. Így egész éven át biztosították a lakosság zavartalan, jó minőségű hússal való ellátását. 1978-ban növekedett a feldolgozás mennyisége, hiszen közel 242 ezer sertést és 13 400 szarvasmarhát vágtak le. Ezenkívül csaknem ötezer tonna húskészítményt küldtek az üzletekbe, főleg hurkát, kolbászféléket és egyéb töltelékárukat. A vállalat tevékenységében az elmúlt esztendőben is meghatározó szerepet játszott az export. Különösen ami a tőkés országokba irányult, a TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével. Élő marhából 2854-et, élő sertésből 11 348- at, marhahúsból 600, sertéshúsból 211, pecsenyebá- rányhúsból 5 és tejesbá- rányhúsból 18 tonnát küldtek tőkés exportra. A Hasznosillák a melléktermékeket Az idei tervük a tartalék kok mozgósítását, s a húsipari melléktermékek jobb hasznosítását irányozza elő. Nagyobb műszaki fejlesztésre nincs lehetőségük az ötödik ötéves terv végéig, pedig a szűkös és túlzsúfolt munkahelyek, a vallalat központi telepének mielőbbi bővítését és korszerűsítését sürgetik! Ehhez 'azonban a saját fejlesztési alapjuk kevés, állami támogatásra lenne szükség megvalósításához, amit a vállalat felé támasztott növekvő ellátási és exportfeladatok is régóta indokolnak! A felvásárlási szerződéseket 1979-ben már megkötötték a nagyüzemekkel és a kistermelők állatait átvevő fogyasztási szövetkezetekkel is. Sertésből a nagyüzemektől 139 és fél ezret, a kistermelőktől 59 600-at vesznek át. Szarvasmarhaból nyolcezret, juhból pedig 27 800-at vásárolnak fel a gazdaságoktól. A szerződéses fegyelem betartásával lesz tehát elegendő húsnakvaló 1979-ben is. Mindez hozzájárul ahhozj hogy a vállalat az idén is kiegyensúlyozott ellátást biztosítson a fogyasztóknak és szállítson exportra is élőmarhát, sertést, valamint tő- kehúst. Mentusz Károly 1 Vasas Gyula birodalma : A csípős éles szél akadály nélkül rohan le a dombtetőkről. Belemar az ember arcába, s a kesztyűs kezek sem találnak tartós meleget a kabátzsebekben. A jegesen tiszta levegőben a Bükk legtávolabbi csúcsai, fehér köpenyes hegyoldalai is idelátszanak, a környező dombokon pedig mint medvehátra terített tüskés szőnyegek sorakoznak a szőlőtáblák. A völgyek aljában a me- redekebb részeken már nem kapaszkodtak meg a tőkék mindent betakart a vé- l.nnv szálú, zizegő sárga fű. melyből gyakran rebben föl egy -egy kerregő fácán, rémült nyúl. méltóságteljes héja. A méla egyhangúságba mintha emberi kéz lopta volna az apró akácosokat, vörösen izzó csipkebokrokat, a patakokhoz húzódó fekete facsoportokat. Galagonyás. A békés némaságot csak a domb túloldalán törik meg emberi hangok. A szőlősorok közt pu- f aj kába, bekecsbe csavart, hajladozó asszonyok vörösre fagyott kézzel csattogtatják a metszőollót, kötik a vesz- szőkévéket. Szó itt ritkán röppen fel, inkább csak a sorok közt DÚjkál. Mintha valamennyien attól félnének, hogy a hanggal utat engednek az amúgyis csontot hasogató hidegnek. — Persze nem mindig fogadja ilyen „hűvösen” a vendéget ez a vidék — mosolyog Vasas Gyula. — Tavasztól késő őszig, de szerintem még ilyenkor is a gazdaság egyik legszebb területe ez. Nekem elhiheti, hisz már nagyapám szőlője is itt volt annak idején, ismerem a környék minden zugát, fáját, vad fejtekét. De nemcsak ezért mondják úgy az Egri Csillagok Termelőszövetkezetben, hogy a Galagonyás Vasas Gyula birodalma. A lassan nyugdíjhoz közeledő, mégis meglepően fiatalos, energikus telepvezető, szinte a szövetkezet megalakulásától kezdve ezen a határrészen dolgozik. Először még mint brigádvezető, majd az egri gazdaságok egyesítésit követően mint telepvezető került a 80 hektáros szőlőültetvény». s az azt gondozó csaknem 30 ember élére. Fázósan dörzsöli a kezét, amikor kibújik a zöld vattakabátból : — Ez a csípős hideg a legrosszabb. Hiába öltözik fel az ember, estére úgy átfázik, hogy már azt se tudja mi baja van. Fáradtnak érzi minden tagját, s mintha megbénulnának az izmok. Pedig most már azért istenes a dolog, hisz a legtöbb telephelyen ott a melegedő. A frissen vakolt kis sátortetős épületben, hosszú, gyalult asztalokon, fehérre sikált padokon hevernek a lerakott utcai ruhák, elemó- zsiás táskák, szatyrok, apró zománcos ételhordók. A kellemes melegben hamar kiengednek itt az elgémberedett tagok, a fagytól zsibogó lábak, kezek. Pedig az itteniek ezt már meg is szokták! — Tíz éve lassan, hogy együtt dolgozom a csapattal. Megismertük egymást eny- nyi idő alatt, tudunk egymás gondjairól, otthoni problémáiról. Szerencsére a munkát is igen megkönnyíti, hogy nekik már nem kell magyarázni, mit kell csinálniuk, csak kiadja az ember a munkát, s ők már tudják a dolgukat. Ügy ismerik ezek az emberek a szőlőt, annak minden munkáját, hogy még ha álmukból felverik őket, akkor is kapásból mondják. Pedig csak ez alatt a tíz év alatt annyit változott, fejlődött a szőlő- művelés, mint amenyit korábban két évszázad alatt. — Ezzel persze a vezetőnek is lépést kellett tartani. — Hm. Lépést tartani... A növényt kell a legjobban ismerni. Kisgyerek korom óta csaknem a szőlőben töltöm minden időmét. Kell, hogy jelentsen valamit ez a hovatovább, öt évtizedes tapasztalat. A többiről pedig gondoskodott a szövetkezet. Az évről évre ismétlődő tanfolyamok, a szakirodalom ma már úgy hozzátartozik — legalábbis így kéne, hogy legyen — még egy középvezető munkájához is, mint az alapvető vezetési, irányítási ismeretek, vagy az emberistekintély, nem lehet -qün meret. Mert enélkül nincs tekintély, nem lehet a legegyszerűbb munkát sem kiadni, illetve számonkérni az emberektől. Beletúr ritkuló hajába, hátradől a széken. — Ez persze nem minden. A legnehezebb, szót érteni az emberekkel. Szigorúnak tartanak, hisz a rendet meg kell követelnem, de érezni kell azt is, hogy mikor engedhet egy vezető. A „csendőrrend” itt nem sokat érne. Valójában nem is érzem magam vezetőnek, inkább munkatársnak, hisz a beosztásom sem jogosít fel többre, másrészt pedig én ugyanúgy kezembe veszem a metszőollót, ha nincs más elintéznivalóm, ‘ ugyanúgy dolgozom, mint a többiek. — Ennek ellenére sem lehet könnyű helyzetben. Képviseli a beosztottak érdekeit, ugyanakkor a vezetőkkel is szót kell értenie. Eásdásul vezetőségi tag is. Hogy érzi magát így két tűz között? — Nehéz. Nem rövidülhet a szövetkezet sem, viszont én jobban ismerem azoknak a gondjait is, akikkkel nap mint nap találkozom, természetes, hogy ki kell áll- nom értük. Szerencsére a Vezetők sem olyanok a gazdaságban, hogy ne lehetne ezeket megbeszélni velük. Még sem könnyű. Itt van például a metszés. Egy-egy asszony naponta 160—180 tőkével végez, 100—120 forintért. Napi tizenkét órán át, hóban, fagyban, sárban. Igazuk is van, ha keveslik a normát, s erről meg kell győznöm a főnököket. Maga; hogy csinálná?! — Már alig van három évem a nyugdíjig. Várom-e? Hát, nem. Van ugyan egy kis háztáji szőlőm, szép pincém, ami azért mindennap ad majd valami munkát Mert anélkül nem megy.. A dologtalanság Jaz .ember halála. Ezen mostanában azért már sokat gondolkodom! Teljesen elszakadni az emberektől, ettől a helytől... úgysem lehet. Nagyon sok betonoszlopot megfogtunk itt, hisz jóformán az egészet mi telepítettük! Kiváncsi vagyok, az utódom majd hogy kezeli ezt:a szőlőt.'azt, amelyikbe azért nemcsak a tudásom, hozzáértésem adtam. Annál sokkat többet..; Cziráki Péter JjS§njm&!>& 1S7SL á
